Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-24 / 70. szám

1990. MÁRCIUS 24. Néplap ATLÉTIKA Fővárosi szolnokiak A Szolnoki MÁV-MTE atléti­kai szakosztályánál erősítés tör­tént. Két, az Újpesti Dózsából átigazolt válogatott közép- és hosszútávfutó sportoló válasz­totta, a fővárosi egyesület he­lyett, a piros-kék színt. Evek óta fehér folt volt a helyi atlétika tér­képén e versenyszám, tehát a hi­ánypótlás logikus lépésnek lát­szik. Az átlagosnál mégis azért má­­sabb a mostani helyzet, mert mindkét versenyző Budapesten marad továbbra is, ott edz, ottani szakember irányítása mellett. A rendhagyó egyesületváltás rész­leteiről Balassi Péter vezető edzőt kérdeztem, majd arra kér­tem a két újdonsülJ MÁV-MTE- st, mutatkozzanak be a Néplap olvasóinak.- Tulajdonképpen úgy való­sult meg ez a szerződés - kezdte Balassi Péter -, hogy előzőleg az Újpesti Dózsában el akarták sza­kítani az edzőjüktől a két atlétát. Ők semmilyen körülmények kö­zött nem kívántak Fancsali And­rástól megválni, így az egyesü­lettel való szakítástól sem riadtak vissza. Mi hajlandók voltunk partnerként jelentkezni ennek a problémának a megoldásához, hisz a magyar atlétikának feltét­len érdeke, hogy két felnőtt válo­gatott ne álljon le, ne állják "ki­használatlanul" vakvágányon több éves befektetett munka után! Az sem titok, hogy nekünk viszont, a szponzoraink jobb ki­szolgálása érdekében szüksé­günk volt válogatott szintű ver­senyzőkre. Cserébe vállaltuk azt, hogy biztosítjuk továbbra is a ha­zai közegben történő /Budapes­ten/ felkészülést, a régi meste­rükkel való edzést. Fancsali András időközben szintén meg­vált a Dózsától, és miközben fő­állásban tanít, mellette foglalko­zik a két futóval. A félreértések elkerülése végett, semmiféle sztárfizetést nem kap egyik spor­toló sem, az előző bruttó jövedel­mükkel vettük át mindkettőjü­ket. Ez kilenc és hétezer-ötszáz forintot jelent, s bár a fővárosiak először hétszázezer forintot je­löltek meg átigazolási díjként, végül sikerült megegyeznünk abban, hogy-helyette edzőtábo­rozási lehetőséget biztosítunk háromszor két hétre a létesítmé­nyeinkben.-Mit vár el a MÁV-MTE?- Nagyon röviden azt, hogy a nemzetközi és hazai versenye­ken eredményesen képviseljék az egyesületünket és a minket támogató vállalatokat. Egyéb­ként egyáltalán nem csodálko­zom, hogy ennyire ragaszkodnak az edzőjükhöz, egyikőjük hete­dik, másikójuk ötödik esztendeje formálódik Fancsali mester keze alatt. Az eredmények, a látvá­nyos javulások mind azt bizo­nyítják, hogy egy gyümölcsöző együttműködésről van szó. Egyébként a két közép- és hosszútávfutóval igen ütőképes­sé vált a szakosztályunk, rövidtá­vú szakágban és a dobóknál - gerelyhajításban - már van válo­gatottunk, elképzelhető, hogy a legközelebbi svájci nemzetközi viadalon öt felnőtt szolnoki ver­senyző indul! * * * Először az apró terme­tű, csinos, barna hu­szonnégy éves atléta­nőt, Barócsi Helénát kér­tem, beszél­jen kicsit ma­gáról.- Dunakeszin lakom, annak idején Eckert Gyula figyelt fel rám egy tornaórán és vitt le a Dózsába sportolni. Ennek már ti­zenkét éve, serdülő B-s korom­ban korosztályos bajnok voltam közép- és hosszútávon, illetve négypróbában. Ezt követően jött egy ötéves "megtorpanás", és már azzal foglalkoztam, hogy abbahagyom, amikor ahhoz a szakemberhez kerültem^ aki mi­att most átigazoltunk. Ő kizök­kentett a hullámvölgyből, és az­óta is évről évre dinamikusan ja­vulnak az eredményeim. Néhányat megemlítek közü­lük, így serdülő B-koromban több korosztályos csúcsot tartot­tam, 800 méteren a világranglis­ta második helyén álltam, öt ju­nior bajnokságot nyertem 800 métertől 20 km-ig, három éve vá­logatott vagyok, tavaly az EB-n és az Universiádén is résztvet­­tem. Több külföldi országban jártam az utóbbi években, példá­ul az NSZK-ban, Görögország­ban és Angliában. Áprilisban egy mezei országos bajnokságon szerepelek, majd három váloga­tott viadalon, ezt követően, ha sikerül bejutnom a keretbe, a Splitben lezajló EB-n. Példaké­pem a román Doina Melinte, aki bő tíz éve már, hogy a világ élvo­nalába tartozik, és harmincnégy éves létére is csodálatos kitartás­sal fut. Sági Ferenc - a másik újdon­sült piros-kék mezes - nem telje­sen idegen a megyében.- A sportpályafutásomat a Martfűi Ti­sza Cipő SE- ben kezd­tem, ahol négy évig fociztam. Úgy az álta­lános vége felé, iskolai , színekben résztvettem egy megyei mezei futóversenyen /Szolnokon/, ahol hatodikként futottam a célba. Kovács István­ná - a testnevelő tanárom - az atlétika felé irányított, két esz­tendeig dolgoztunk együtt. Ez idő alatt a mezei serdülő bajnok­ságon indultam, és hatodik let­tem. Ekkor meghívtak a világ­­bajnokság válogató versenyére, itt sajnos épp kicsúsztam a keret­ből. Á következő évben - ’85-ben - már nem, így résztvehettem a varsói világbajnokságon, ahol csapatban a tizenegyedik helyen zártunk. Ezt követően kerültem fel Budapestre, a cipőipari szak­­középiskolába. és az Újpesti egyesületbe.- Azóta milyen trófeákat szer­zett?- Junior koromtól kezdve a há­romezer és húszezer méter kö­zötti számokban minden orszá­gos bajnokságon ezüstérmes voltam, Káldy Zoltán mögött. Ő egyébként nemrégen felnőtt or­szágos csúcsot javított tízezer méteren. Én három éve vagyok válogatott - ifjúsági majd junior -, a tavalyi Kanadában rendezett húsz kilométeres világbajnoksá­gon kilencedik lettem. Bár junior korosztályú vagyok, ’89-ben a felnőtt tízezer méteres bajnoksá­gon bronzérmet szereztem. Az idei szereplést az ausztriai Möd­­lingben kezdtem egy utcai futó­versenyen, itt másodikként áll­hattam a dobogóra, az osztrák Milanik mellett, aki olimpiai ötödik helyezett volt ’84-ben. A legutóbbi Interág cross /hegyifu­tó/ erőpróbát már a MÁV-MTE színeiben nyertem, csakúgy, mint a hollandiai tizennyolc ki­lométeres küzdelmet, ahol négy és félezren indultak. A nemrégen megrendezett or­szágos fedettpályás bajnokságon második, a Pécs-Harkány futó­versenyen első lettem huszonöt kilométeren. Most egy párizsi ut­cai bajnokságról érkeztem épp haza, ahol sajnos a gyomrom mi­att ki kellett állnom. Mivel szü­leim Martfűn laknak, majd min­den héten hazaugrom kocsival, Balassi Péterrel ilyenkor tudok találkozni és konzultálni.- somogyi -Ma is lehet választani Bizonyára megyénk labdarú­gó szurkolói már eldöntötték, hogy vasárnap kire adják le vok­­sukat, ám hogy a mai focifordu­lóban melyik pályára érdemes kilátogatni, abban szeretnénk né­mi segítséget adni. A "nagyok" közül a tavaszi nyeretlen MÁV-MTE Diósgyőr­be utazik azzal a céllal, hogy a tíz forduló óta veretlen házigazdák otthonában kezdje meg a pont­rablást. Hétközben egyéni és csoportos beszélgetésekkel pró­bálták felrázni a csüggedő társa­ságot vezetőik. Úgy tűnik ezt né­miképp sikerült valóra váltani, mert a hétközi edzőmérkőzésen már biztató játékkal 3-1-re le­győzték idegenben a KTE-t. A mai összeállításnál Szatmári Já­nos számíthat a "sárgaságból fel­gyógyult" Rózsavölgyire, azon­ban a térdsérüléssel bajlódó Ka­­nyári kihagyja a miskolci túrát. Szigorú védő, és bátor támadójá­ték esetén számíthat csak sikerre a Szolnok. A két első fordulóban négy­pontos Mezőtúri Honvéd meg­botlott a harmadikban, méghoz­zá saját pályán. Váratlan veresé­güket gyámoltalan csatárjáté­kuknak köszönhették, s ha az el­múlt napokban nem sikerült ren­dezni a sorokat, nehéz percek várnak a honvédekre ma délután a nyíregyházi Sóstói stadionban. Az NYVSSC hasonlóan ellenfe­léhez, nagyon nehéz helyzetben van, tehát alsóházi rangadóra le­het számítani. Kajtár István fő feladata volt az elmúlt napokban a frissítés és hangulatkeltés, és tegyük hozzá, ebben segítségére szolgált a riválisok veresége is. Egy pont reményében utaznak a túriak Szabolcsba. Méghozzá Tiba nélkül, ő ugyanis begyűj­tötte harmadik sárgalapját, he­lyettese Teleki lesz. A bokasérü­lést szenvedett Oláh helyett B. Szabó lesz a balhátvéd. NB III-as együtteseink a sor­solás szeszélye folytán egymás ellen játszanak. Rákóczifalvára látogat a Törökszentmiklós gár­dája, ahol igazi presztízscsatára, és jóidő esetén nézőcsúcsra van kilátás. Nem úgy a jászberényi pá­lyán, ahol a múlt vasárnap egy hetesbe "beleszaladt" jászok a Szolnoki Vegyiművek gárdáját fogadják, amelynek pontszerzé­se nem kizárt a történtek után. Mondja a magáét Kontra és rekontra A megyei labdarúgó szövet­ség elnöke dr. Soós István azért járt szerkesztőségünkben, hogy megtegye észrevételeit március 14-i számunkban megjelent "Amnesztiára ulti­mátum a válasz" című írásunk­ra, amelyben a megyei játékve­zetők elnöke Tombor József terhelőleg nyilatkozott a szö­vetségről. Soós úr nagyon sajnálja, hogy nem kapott meghívót a sípmesterek összejövetelére, mert úgy tartotta volna korrekt­nek, ha a vádakat szemébe mondják, és nem az újságból kell megtudnia. Talán ultimá­tum se fogalmazódott volna meg a bírók részéről, amiben az utazási költségek és a part­jelzői díjak emelését, valamint az eltiltott labdarúgók felfüg­gesztésének visszavonását kö­vetelték. Az mLSZ elnöke tájé­koztatott arról, hogy azóta már megállapodtak a pénzügyi dol­gokban, - a megyei I. és II. osz­tályban közreműködő játékve­zetők díját egyszintre hozták, sőt az ellenőrök tarifája is emelkedett. Azért azt hozzátet­te, nem ért egyet a feketeruhá­sok egyforma díjazásával, mert véleménye szerint a vezetőbíró felelőssége jóval nagyobb, mint társaié. Az utazási költ­ségtérítésnél továbbra is az au­tóbusz díjakat veszik figyelem­be, függetlenül attól, hogy vas­úti szabadjeggyel vagy gépko­csival közlekednek-e a játék­vezetők. Az amnesztiáról szólva megtudhattuk, a Labdarúgó Szövetséget kimondottan a hu­mánus gondolkodás késztette arra, hogy felfüggessze a vét­kes labdarúgók eltiltását, és mint első ízben önálló jogi sze­mélyként működő testület, ily módon szeretett volna minden­ki kedvében járni. Mégis úgy gondolják, ha intézkedésük már ekkora nemtetszést váltott ki a bírói kar körében, a napok­ban újra tárgyalják ezt az ügyet. Ez utóbbi kérdéshez kapcso­lódva a tiszaszőlősi edző, Jeczó András elutasító hangú levelet küldött hozzánk, amiben élén­ken tiltakozik az ellen, misze­rint Tombor Józsefnek olyan információt adott volna, hogy az ő két eltiltott labdarúgójuk hosszú büntetésének felfüg­gesztését a megyei tanács el­nökhelyettesének közbenjárá­sával eszközölték ki a szövet­ségnél. Tanácsai a JB elnöké­hez: -'Tombor úr, ne keverjen ártatlan embereket kellemetlen helyzetbe, akik semmiféle ígé­retet sem tettek, és ne szítson ellenséges hangulatot játékve­zetők, csapatok és az mLSZ kö­zött. Én mindenesetre kijelen­tem: kettőnk beszélgetésekor még célzást sem tettem arra, hogy valaki segített volna. ... Sajnálom a JB tagjait azért, mert elferdített beszélgeté­sünkkel lerombolta a megyei játékvezetők nimbuszát... A megyei támogatás az vicc? Szántai Tibor Jászberény­ből, a megyei sporttámogatás­nak a Lehel SC korongosaira eső hányadával elégedetlen, s ha belegondolunk, joggal. Ami ma hazánkban és megyénkben sporttámogatás címén folyik, levélírónk egyszerűen vicces­nek minősíti, mert a támogatás mellett jóval nagyobb összege­ket vesznek ki az egyesületek zsebéből adó és tb.-járulék cí­mén. Március 10-én a Néplapban Kővári László a megyei sport­iroda vezetőjeként elmondta, hogy a megyei "nagykalapban" lévő 16 millió 22 ezer forintból 450 ezerre számíthat a Lehel SC. Szántai Tibor emlékeztetni szeretné a hivatalvezetőt, hogy a két országos bajnokságot nyert és több felnőtt, valamint korosztályos válogatottal büsz­kélkedő jégkorong, és az NB I-be igyekvő női röplabda szakosztályok ettől jóval töb­bet érdemelnének. Nem fogad­ja el magyarázatnak azt, hogy a bázisvállalat (Hűtőgépgyár) nyakába kell varrni mindent, mert a gazdasági vezetés lehe­tőségei is egyre korlátozottab­bak. Arról nem is beszélve, hogy hozzászólónk szerint a MÁV-MTE mögött sem ki­sebb bázis áll, mégis ’89-ben 6 milliót kaptak a megyétől. Úgy véli, a támogatási nor­marendszer azonos osztályok esetén nem tesz különbséget egy bajnokcsapat és egy kö­zépmezőnyhöz tartozó, lan­gyosban evickélő együttes kö­zött, majd soraiban rátért a Le­hel BEK szereplésére. -Nem sok megyei csapatnak adatott még meg, hogy a legrangosabb nemzetközi Kupában vegyen részt. Ezzel kapcsolatban Kő­vári úr a következőt nyilatkoz­ta: "... az év végén személyes jutalmazásban részesítjük a legjobb korongosokat, a BEK- szereplésre pedig megnézzük, honnan tudnánk valamit előte­remteni." - Nekem az ilyen "megnézzük", "megvizsgáljuk" ígérgetésből már elegem van. Ideje lenne már a megyei sport­vezetésnek tudomásul vennie, hogy nem csak a megyeszékhe­lyen folyik komoly sportmunka. Tudom, eddig nem nagyon le­hetett beszélni a Szolnok-cent­­rikus sportvezetésröl. Szerin­tem mindenki az eredményei után kapja a támogatást és ne azért, mert a megyeszékhelyet képviseli. Talán nem ártana, ha a pénz elosztásáról a Népla­pot is tájékoztatnák, s ne kezel­jék hadititokként az egyesületi hozzájárulások mértékét. A sportrovat ez utóbbi ké­résnek szívesen biztosít helyet. , (Néder István) Kosárlabda NB I. Férfiak: rájátszás a 9-16 helyért. Bravúr Somogybán Hétvégi sportműsor Szombat Asztalitenisz: Szolnok város felnőtt, egyéni és páros bajnoksága, Kilián Főiskola, 930. Atlétika: megyei mezei futóbajnokság, Szolnok, Széchenyi Gimnázium, 930. Kosárlabda: NB II. női. Rájátszás: Kisúj­­szállás-Nagykálló, Kisújszállás Móricz Zs. Gimn. 11,00. Ifjúsági fiú válogatottak területi döntője, Szolnok, Tiszaliget 15,00. Röplabda: NB I. női, a 13-20. helyért Sz.Vegyiművek-Közgazdasági Egyetem, ti­­szaligeti sportcsarnok, 11,00, Horváth, Babati. Általános iskolás lányok tornája, Szandaszőlős, 9.00. Teke: NB II. női: Sz. MÁV MTE-Postás SE, Szolnok, Körösi út, 930. NB EQ. férfi: Sz. MÁV MTE II.-Mezőtúri Honvéd, Körösi út, 8.00. Vívás: körzeti iijúsági és serdülőbajnokság, Szolnok, Véső u. 9,30. Vízilabda: országos junior és ifjúsági baj­nokság, Damjanich uszoda- SZVSE-Vasas if­júsági, 10,00, junior 12,00, serdülő: SZVSE­­Kecskemét 11,00. Labdarúgás: NB ül.: Jászberényi SE­­Sz. Vegyiművek, Jászberény, 15,00, Földi. Vo­lán Rákóczi-Törökszentmiklós, Rákóczifalva, 15.00, MolnárL. Megyei I.o. Jászkisér-Beseny­­szög, Nagy S. Tiszafiired-Szászberek (Heves megyéből), Jászladány-Szajol, Tar. Karcag- Túriceve, Gyurkovics. Kunhegyes-Tiszaföld­­vár, Földi. J.alsószentgyöigy-Kunszentmárton, Bán. Sz. Cukorgyár-Jászapáti (Békés megyé­ből) J.árokszállás-Tisza Cipő, Füzessy. Megyei 11.0. Tiszatenyő-J.szentandrás, Trencsényi. Kuncsofba-Fegyvemek, Varga Gy. Kunmada­­ras-Tiszajenő, Horváth. Újszász-Jászfényszaru, Sebestyén. Abádszalók-Tiszaszőlős, Sulyok. K.Medosz-R.újfalu, Csényi. Kisújszállás-Kő­­telek, Terenyei. J.jákóhalma-Alattyán, Uhrinyi. Kezdés egységesen 15,00 óra NB ü. ifjúsági és serdülőbajnokság: Sz. MÁV MTE-DVTK, Ti­szaliget 11,00 és 12,30, Molnár, Pál. Mezőtúri Honvéd-Nyíregyháza, Mezőtúr, 11,00 és 12,30, Péntek, Rózsa. Vasárnap Kosárlabda: ifjúsági fiú válogatottak területi döntői, liszaligeti sportcsarnok, 9,00. Röplabda: NB I. női, a 13-20. helyért. Sz.Vegyiművck-Tatabányai Volán, tiszaligeti sportcsarnok, 13,00 óra. Varga, Korim. Vívás: körzeti iijúsági és serdülőbajnokság, Szolnok, Véső u. 9,30. Kaposcukor SE-Sz.Olaj bányász SE 67-88 /28-39/Kaposvár 1200 n. Ve­zette: Gergely, Szabados. Olajbányász: Abeljanov 30, Fésűs 9/3, Tóth A. 10/6, Tóth Z. 2, Betkics 28/3, Csere: Judik, Nazarov 9/6, edzó: Rezák László, Szalay Ferenc. A nagy tét miatt ideges hangulatban kezdődött a métközés. A 6, percben /6:9/, majd fél perc eltelte után /6:6/ volt az eredmény. Fésűs labdaszerzései és Ber­­kics eredményes játéka révén fokozato­san elhúzott az Olajbányász. Abeljanov a lepattanó labdák szedése mellett remek horogdobásokat is produkált. A 13. perc­ben már második idejét kérte ki a Kapos­cukor/18:33/. Ezután kissé megnyugo­dott a hazai gárda és a félidő végére valamelyest csökkentette hátrányát Szolnoki Vegyiművek-Dunaferr SE 3-2 /15,-6,-14,8,7/ Szolnok, Tűzol­tólaktanya 200 n.V: Hóbor, Hurák. Sz. Vegyiművek: Sármán, Hajdú, Szűcs, Gulyás, Tóth, Soós. Cs: Fekete, ülés, Császi. Edző: Liszi Ferenc. Az első vegy is pont után néhány rossz nyitásfogadás, több foghíjas sánc után 1-3 a vendégeknek. Egyenlítés után szo­ros küzdelem folyt számottevő előnyre egyik fél erejéből sem futotta, mígnem a magassági fölényben lévő dunaújvárosi­ak 8-13-ra eltávolodtak. Ekkor egy jó ütemű időkérés meg­hozta a lendületet és ha nehezen, de bő fél óra alatt megszületett azelső szolnoki szetgyőzelem. A folytatásban vendégfö-A második játékrész 5. percéig fel­váltva estek a kosarak, és így tartani tudta 15 pontos előnyét az Olaj. Ekkor néhány sikeres hazai támadás újabb lendületet adott a vendéglátóknak és 43:49-nél már időt kellett kérni Rezák edzőnek is. En­nek eredményeként megnyugodott a bá­nyászcsapat és taktikus, okos játékkal a 38. percben már 20 pontra növelte el­őnyét/61:81/. Hatalmas bravúrt hajtott végre ide­genben az Olajbányász gárdája, amelyet lelkiekben igen megviselt az elmúlt hét eseménysorozata. Minden játékos dicsé­retet érdemel fegyelmezett és okos játé­káért. Az Olajbányász ezzel a győzelem­mel nagy lépést tett a csoport első két helyének megszerzéséért vívott küzde­lemben. lény volt a jellemző, aminek eredménye­ként a második játszma elúszott, majd a harmadik is hasonlóan indult. Az első hazai pontnak 0-6 után örülhetett a kö­zönség, és még további zsinórban szer­zett tizenegynek, no de annak már kevés­bé, hogy a végén 1-2-re alakult a játsz­maarány. Nagy harc folyt az egyenlíté­sért, 3-8-as állásnál robbantott a Vegyi­művek, és 15-ig meg sem állt. Követke­zett a play off, a mindent eldöntő ötödik rövidített játék. Ebben aztán a jobban kondicionált tiszapartiak röpke nyolc perc alatt eldöntötték a találkozó sorsát. Jók: Hajdú, Soós, Sármán, ül: Fekete, Horváth, Szűcs. Röplabda NB I. Férfiak: Rájátszás a 9-12 helyért. Parázs hangulatban a tűzoltóknál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents