Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-03 / 53. szám
990. MÁRCIUS 3. Néplap 3 Az utolsó SZOT-kongresszus tanácskozása A Budapesti Kongresszusi Központban tegnap megkezdődött a magyar szakszervezetek XXVI., háromnaposra tervezett kongresszusa, amelynek végső célja az Országos Szakszervezeti Szövetség megalakítása. Képünkön Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának elnöke vitaindítóját tartja. Pénteken a Budapesti Kongresszusi Központban csaknem 1100 szavazati jogú küldött és mintegy 600 meghívott jelenlétében megkezdődött a magyar szakszervezetek XXVI. kongresszusa, amelynek végső célja az országos szakszelrvezeti szövetség létrehozása. A háromnaposra tervezett tanácskozáson öt nemzetközi szakszervezeti szervezet, valamint 24 ország 32 szakszervezete is képviseltette magát. A kongresszust táviratban köszöntötte Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke. A tagság akaratából előrehozott kongresszus célja, hogy lezárjon egy korszakot, kimondja a SZOT és az általa fémjelzett szakszervezeti szerveződés megszűnését, és ezáltal megnyissa az utat egy új alapokon, új tartalommal létrejövő szövetség megalakulása előtt - hangsúlyozta vitaindítója elején Nagy Sándor. A közelebbi múltról szólva utalt arra, hogy a szakszervezetek a ’80-as évek közepén - mint ahogy korábban is - lényegében még mindig az állampárt fogságában, és ebből következően saját téves feladatvállalásuk csapdájában vergődtek. A változások elindításában, visszafordíthatatlanná tételében vitathatatlanul jelentős szerepük volt az időközben megalakult alternatív szakszervezeteknek - ismerte el Nagy Sándor. Az új szerepfelfogás igénye a „hivatalos" szakszervezetek másfél évvel ezelőtti országos értekezletén körvonalazódott. Lezárult egy korszak Az elképzeléseket vázolva ki-' jelentette: csak az autonóm, az önkéntes elhatározáson és az egymás iránti szolidaritáson nyugvó szövetkezésnek van ereje és értelme. A szövetkező szakszervezeteket kis létszámú, de magasan képzett szakértőkből álló, megfelelő információs rendszerekkel bíró háttérintézménynek kell kiszolgálnia, anyagi függetlenségüket és a szakszervezeti vagyon megőrzését, gyarapítását pedig egy vagyonkezelő és pénzintézet létrehozása biztosíthatná. Nagy Sándor végezetül arról beszélt, hogy az új szövetség programjának sarokpontjai az elmúlt hónapokban már kirajzolódtak. Világossá vált, hogy a mozgalomnak csak egyetlen funkciója lehet, az érdekek védelme, képviselete. A szakszervezeteknek egyebek között olyan antiinflációs politikát kell követelniük, amely a rohamos áremelkedések gazdasági okainak megszüntetését veszi célba. Tudatosítaniuk és érvényesíteniük kell, hogy a tulajdonreform nem nélkülözheti a dolgozók ellenőrzését, s a tulajdonlásban való részvételét. Aktív foglalkoztatáspolitikára van szükség, s ki kell alakítani a klasszikus bérmegállapodások rendszerét - mondotta befejezésül a SZOT elnöke. Összefogás, megfontoltság A SZOT beszámolóját követő vitában a hozzászólók főként a parlament legutóbbi döntéseit, a kormány lakosságnyomorító intézkedéseit, a szakszervezeti tagság megosztására irányuló törekvéseket ostorozták, miközben új, erős, tekintélyes, másképpen gondolkodó szakszervezeti szövetség megalakítását sürgették. Az új szakszervezeti szövetségről felvázolt elképzelések kulcsszavai az összefogás, a kompromisszumkészség, a megfontoltság, az önállóság voltak elsősorban. A beszámolóhoz kapcsolódóan elhangzott: egy megújulást hirdető szervezetnek következetesen számot kell vetnie múltjával és az elhatárolódáson kívül nevesítenie szükséges a működésbeli és a személyi hibákat is. Az új szakszervezeti szövetség képét felvázolva többen a szociális partneri intézmény kialakítását, a szociális béke megteremtését tartották fontosnak, ehhez viszont valóságos, hiteles, a tagság bizalmát élvezd, a munkavállalói érdekek képviseletét vállaló szakszervezeti szövetséget igényeltek, amely az egyenjogú, egyenrangú szakszervezetek szövetségeként működik. Leszögezték: az alapelv az, hogy a munkavállalók önállóan döntsék el, milyen szervezetnek, szövetségnek kívánnak tagjai lenni. Többen sürgették egy szakszervezeti kerekasztal, továbbá konstruktív egyeztető testületek létrehozását, szakértői csoportok működtetését is. Szinte minden hozzászóló megerősítette: szövetségbe kell tömörülni, mert külön-külön gyengék a szakszervezetek, egymással szembefordíthatók és egymással szemben kijátszhatók. Többségük annak a véleményének adott hangot: az oszd meg és uralkodj elve alapján a pártok annak örülnének, ha minél gyengébb szakszervezeti hatalommal állnának szemben. A SZOT-vagyon sorsa Már az első napirend kapcsán nagy hangsúlyt kapott a- szakszervezeti vagyon kérdése. Többen úgy vélekedtek, hogy a SZOT-vagyon sorsáról még a SZOT XXVI. kongresszusának kell döntenie, nem pedig az új szövetség alakuló tanácskozásának, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Ezután a küldöttek elfogadták a XXVI. kongresszus zárónyilatkozatát, ami szerint az elmúlt négy évtized a szakszervezeti mozgalom történetében is zsákutcának bizonyult. Hosszas vita után a küldöttek este 9 órakor megszavazták a szakszervezeti vagyon sorsáról tett nyilatkozatukat is. Ez kimondja: a szakszervezeti vagyon a tagságé, és az eddig elkülönítetten kezelt SZOT-ingatlanvagyont visszaadják a tagságot képviselő valamennyi működő és a kongresszus időpontjában bejegyzett szakszervezetnek. A vagyont tíz év átlagos taglétszáma és a SZOT-hoz befizetett tagdíjak részarányában osztják fel a 19 iparági-ágazati szakszervezet között, amelyeknek ajánlják, hogy a bekövetkezett változásoknak megfelelően gondoskodjanak a vagyon további elosztásáról. Megállapodtak abban is, hogy a szakszervezetek képviselői a vagyonmérlegek április 20-ig esedékes elkészítése után döntenek az ingó és készpénz vagyonrész sorsáról. A vagyon felosztásának ezt a módját a küldöttek 98,2 százaléka tartotta helyesnek. Ezzel befejeződött a szakszervezetek XXVI. kongresszusa, véget ért a mozgalom SZOT által fémjelzett korszaka. A tanácskozás szombaton reggel mint az Országos Szakszervezeti Szövetség alakuló kongresszusa folytatja munkáját. Szocializmus még nem jött létre a nép akaratából! Mit akar a Fidesz? A Fidesz, vagyis a Fiatal Demokraták Szövetségének programja két részből áll; a gazdaságot és a társadalmat egyaránt átfogó liberális, azaz szabadságelvü szakértői program. Ennek megvalósításához azonban elengedhetetlen feltétel a második rész fő célkitűzése; a vezetésben meg kell szabadulnunk a kommunistáktól! Bennünket józan megfontolás vezet Közös sorsunk szülte azt a következtetést: nem hihetünk olyan embereknek, akik kivették a kenyeret gyermekeink szájából azzal, hogy évtizedek pazarlásával tönkretették az országot /Bős- Nagymaros, "vas és acél országa", téeszesítés, gyapottermesztés, a Szovjetunió csődteremtő gazdaságának szolgai másolása, fegyverkezés saját hatalmuk biztosítására stb./ Nem hihetünk annak az államminisztemek, aki néhány éve oktatási, majd kulturális miniszterként elviselte kultúránk és történelmünk meghamisítását. Annak a pártelnöknek, aki mindig az adott helyzetnek megfelelően előbb szociáldemokrata, majd kommunista, s most szocialista lett. Ki tudja, néhány év múlva mivé válik? Nem hihetünk a "lehallgatós" volt belügyminiszternek, a miskolci, a szolnoki és a többi helyi kiskirálynak. Nem hihetünk az egykori országos KISZ-vezetőknek, akik a magyar ifjúság kisemmizésével hoztak szégyent a magyar ifjúságra, hogy saját politikai karrierjüket egyengethessék, és akik ma MSZP-listát vezethetnek, ahogyan az Szolnok megyében is történik. Az ilyen és az ehhez hasonló eseteket azért nem soroljuk tovább, mert leírásuk hosszabb lenne, mint Révai Nagy Lexikona. Nemcsak azért nem akarjuk az új kormányban látni az egykori MSZMP-vezetőket, mert nem szeretjük őket. Nem szeretjük, de az most itt csak másodlagos. Mindenkinek tudnia kell, hogy csak abban az esetben szabadulhatunk meg a helyi kiskirályoktól, ha elvágjuk azokat a köldökzsinórokat, amelyek a nagykirályokhoz, a mai állami és pártvezetőkhöz kötik őket. Ha akárcsak egyetlen tárcát is megkapnak az MSZP plitikusai, akkor fennmarad az a klientúrarendszer, amely az elmúlt évtizedekben kialakult körülöttünk. S ha ez így lesz, akkor az MSZP-s/ek/ hátán bemásznak az új rendszerbe a helyi kiskirályok. Hát akkor hogyan tovább? Meg kell akadályozni az infláció vágtatását, hogy ne fordulhasson elő az, ami Jugoszláviában és Lengyelországban már megtörtént. Nemcsak azért, mert ez lehetetlenné teszi a vállalkozók számára a józan üzleti számításokat, hanem azért is, mert minden embert még meglévő kevés pénzének azonnali elköltésére kényszeríti. Mit kell tennünk, hogy mindezt elkerülhessük? Át kell alakítanunk mindent! Ellenőriznünk kell a költségvetés kiáramló pénzmennyiségét, mert az infláció egyik fő gerjesztője az állami túlköltekezés. Fel kell számolni a tartósan fizetésképtelen vállalatokat, hiszen így kétszeresen fizetünk mindenért, mert arra költünk, ahonnan pénzt kéne kapnunk. Meg kell tömi az állami monopóliumok uralmát, hogy ne az eltorzult állam diktálja az árakat, hanem a valóságos piac. Ennek is elegendhetetlen feltétele olyan pénzügyi és adórendszer kidolgozása, amely rugalmasabb feltételeivel lehetővé teszi, hogy az egyéni erőfeszítések eredményeinek felhasználásáról azok dönthessenek, akik létrehozták ezeket az eredményeket, vagyis mi magunk. Tisztában kell azzal lennünk: a gazdasági válságból nem lábalhatunk ki úgy, hogy rövid távon javítható legyen mindenki helyzete, sőt valószínű nagy csoportok helyzetének rosszabbodása. Úgy véljük, hogy egy sikeres program záloga csak a vállalkozó szellemű, önmaga sorsát irányítani kívánó, saját teljesítőképességének kihasználási módjait mozgékonyán kereső ember lehet. Programunk címzettjei tehát nemcsak a szűk értelemben vett magánvállalkozók, hiszen kulcsfontosságú, hogy a bérből és fizetésből élők nagy tömegei képesek és hajlandók legyenek a többletjövedelem megszerzése érdekében munkát, szakmát, sőt akár életformát is változtatni. A gazdaságról /a legnehezebb percekben is/ a hazudozások és félremagyarázások helyett mindenki elé a valós képiét kell tárni, mert ha az emberek elvesztik bizalmukat a kormányban és a parlamentben, akkor előtörnek a demagóg erők, mint ahogy ezt teszi most a Szakszervezet/SZOT/. Azok a lépiések tehát, amelyeket sürgősen meg kell tennünk, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság felé mutatnak. Jelen pillanatban azonban hazánkban /sajnos!/ döntően az állami tulajdon uralma dominál, ami ban más költi más pénzét másra. Az állami vállalatok kerüljenek magántulajdonba /részvénytársaságok, kft.-k, betéti társaságok stb./, mert csak így kerülhető el a vállalati vagyon elherdálása, így szüntethető meg a jelenlegi rendszer, amelyben mindenki annál többet lophat minél magasabb beosztásban van. Ez az átalakulási folyamat csak jól ellenőrzött formában képzelhető el, hogy ne fordulhasson elő, ami mostanság természetes: a veszteséges vállalatok vezetői néhány jogi csűrcsavar után kft.-tulajdonosokként ülnek ugyanabban a pozícióban. Úgy gondoljuk, már akkor is nagyon sokat teszünk a működőképies gazdaságért, ha megszabadítjuk az államtól, a költségvetés és a bürokrácia mindent felmarkoló és újraelosztó szereplétől. Ezért tartjuk fontosnak a helyi önkormányzatok radikális átalakítását. Mindenkinek joga kell legyen ahhoz, hogy saját környezetét önmaga alakítsa ki. Nekünk kell eldöntenünk, hogy mire van szükségünk! Nem engedhetjük meg, hogy a falvainkban, városainkban megtermelt értékek egy feneketlen zsákba hulljanak /állami költségvetés/, ahonnan csak egy-egy állami vezető kénye-kedve szerint, egy-egy tivornyás vadászat eredményeként alamizsnát kapjunk vissza! Csak olyan rendszer képzelhető el tehát, amelyben az adó, mint bevétel jelentős része azon a településen marad, ahol megtermelték. így teremthetjük meg annak a lehetőségét, hogy az általunk megtermelt adók befektetését ellenőrizhessük, azaz elérhessük végre, hogy hófehér pártházak, tabáni luxusházak, Holt-Tisza-parti nyaralók, szakszervezeti Mazdák, stb. helyett elkészüljön végre az új Tiszaiad, lakhatóvá tegyük végre a Széchenyi lakótelepiét, vagy éppen a falusi gyerekeknek ne kelljen buszozni csak azért, hogy iskolába járhassanak. Mi nem akarunk a kóklerek gyülekezetébe tartozni, nem akarunk felelőtlenül ígérgetni, miközben tudjuk, hogy lehetetlen valamennyiünk számára egy csapásra "Haladást és Biztonságot", "Méltóságot? Munkát...", "Biztos jövőt!" teremteni , hiszen azok a döntések, amelyeket az új kormányzat meg fog hozni, sokszor népszerűtlenek lesznek. Programunk a valóságból indul ki, s azt szeretnénk elérni, hogy mostani nehéz sorsunk megoldása gyermekeijtk számára jövőt teremtsen. Ám azt az egyet ígérhetjük, hogy ezenközben Önök pénztárcáját mindaddig nem préseljük, ameddig minden felesleges kiadást le nem faragtunk, és soha nem fogunk olyan költségvetést elfogadni, mint a mostani is, amely hatalmas terhet ró mindenkire, s közben súlyos milliókkal támogat olyan gittegyleteket, mint például a Szovjet- Magyar Baráti Társaság. Bállá György kampányfőnök és Várhegyi Attila _______________képviselőjelölt Az Ideál Kereskedelmi Vállalat autószervizében (a volt pártgarázs) megkezdték a tévé Felkínálom című műsorában már bemutatott Vibril üzemanyag-porlasztó főfúvókák beszerelését. Eddig már több autóba beépítették, s nagyon kedvezőek a tapasztalatok. Egyenletesebb lett és halkabba motor járása, hidegben is könnyebb az indítás, rugalmasabban vezethető minden sebességi fokozatban, a CO-érték átlagosan 40 százalékkal csökkent, az üzemanyag-fogyasztás pedig 5-8 százalékkal. Feltalálója Kovács Oskolás András, gyártója pedig a Szegedi TAU Kutató-Fejlesztő Kft. Képünkön Dobi Imre egy Lada gépkocsiba szereli a fúvókát. - nzs -
