Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-21 / 67. szám

4 Néplap 1990. MÁRCIUS 21. Képviselőjelöltek a megye 8. számú (Karcag) választókerületében Fekete György I független képviselőjelölt Dr. KasubaJános Agrárszövetség 1952-ben született Tiszafüre­den. Nyolc testvére van, akikkel együtt korán megtanulták apjuk­tól - egy egyszerű alföldi pász­torembertől - a munka és a termé­szet szeretetét. Makón szerzett mezőgazdasá­gi gépszerelő szakmát. 1972-ben megnősült. Jelenleg feleségével és három lányával Tiszafüreden £1. Élete során megszokta, hogy minden kis eredményért kemé­nyen meg kellett dolgoznia. Munka és építkezés mellett ta­nult. Először általános gépész szakérettségit, majd technikus­minősítő vizsgát tett. Tizennyolc éve dolgozik egy munkahelyen, ahol lakatosként kezdett, később csoportvezető, majd művezető lett. 1989 júliu­sától pedig a munkavállalók ér­dekképviseletével foglalkozik, mint a Ganz Danubius Daru- és Gépgyártó Rt. szakszervezeti tit­kára. A mai magyar társada­lomban az egyének és családok romló anyagi helyzetét nem az újságokból ismeri, hanem nap mint nap maga is tapasztalja.- Kik érdekében politizál, kik­nek a támogatására számít?- A választásokon elsősorban azoknak az egyszerű emberek­nek a támogatására számítok, akik az elmúlt években nem gyűjtöttek milliókat, hanem a munkájukból éltek és az elkövet­kező időszakban is abból akar­nak megélni. Akik velem együtt olyan gazdaságpolitikát követel­nek, ahol az embereket nem csu­pán számadatnak és a termelés eszközeinek tekintik. Munkahe­lyet akarunk, értelmes munkát, nem munkanélküliséget, olyan bértarifarendszert, amely biztos megélhetést nyújt minden mun­kavállaló számára. A dolgozók gondját-baját jól ismerem. Tu­dom, az a több millió létszámú réteg nem politizál. Nem, mert először dolgozni akarnak, a meg­élhetés után kezdődik csak a po­litika. Én tehát értük politizálok.- Hogyan, milyen cél érdeké­ben?- Szükségesnek tartom én is a szerkezetváltást, a tulajdonrefor­mot szintúgy, még akkor is, ha ez munkanélküliséget eredményez. De nem mindegy, hogy ez mi­ként megy végbe és milyen mé­reteket ölt. Ne az elbocsátás le­gyen az egyetlen megoldás, biz­tosítani kell az átképzés lehető­ségét és azt is, hogy a munkanél­küli-segély elegendő legyen a megélhetéshez. Azt szeretnénk elérni, hogy a dolgozók a főmun­kaidőben keressék meg az élet­hez szükséges pénzt. A többlet­­munka, magamról tudom, a tel­jesítmény rovására megy. A bér­nek tehát kulcsszerepe van. Meg kell szabadítani a szociálpoliti­kai elemektől, tisztán kell tük­röznie a tudást, a képzettséget. Csak jól képzett és érdekeltté tett munkavállalókkal együtt lehet a gazdaságot megváltani.- A reprivatizáció szükséges­ségét elismeri. Hogyan képzeli el ezt a folyamatot?- Fontos, hogy az állami tulaj­don ne azok kezébe kerüljön, akik a legkevesebbet tettek érte. Szerintem a munkavállalók ér­dekeit is figyelembe kell venni, ezért munkavállalói részvények kiadásával tudom ezt a folyama­tot elképzelni.- Ön tagja volt az MSZMP- nek, most egyik párt programját sem tudja magáévá tenni?- Nekem a pártok programjai úgy felelnének meg, ha mindet összegyúrnák egy egészbe. Kü­­lön-külön csak részigazságokat fogalmaznak meg. Ezért vállal­tam a független jelöltséget.- A munkavállalók érdekét szem előtt tartva a térség mely gondjainak enyhítését ítéli fon­tosnak?- Általában a szociális bizton­ság feltételeinek megteremtését. A térségben szükség van a mun­kahelyek bővítésére, hogy az is­kolából kikerülő fiatalok is talál­janak megélhetést biztosító munkát. Nélkülözhetetlen to­vábbá az elmaradottság felszá­molása, elsősorban a telefonhá­lózat fejlesztése, a szennyvízel­vezetés, -tisztítás bővítése. Azt hiszem, véleményemet sokan és sok tekintetben osztják. Hitvallá­som ugyanis az, hogy a szüksé­ges dolgokban egységnek, a két­ségesekben pedig szabadságnak kell lennie. 1967 óta dolgozom Karcagon, tizenöt éve vagyok a Magyar- Bolgár Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagja és el­nöke. Paraszt családban szület­tem, gyermekként tanyán nevel­kedtem. Egész életemben vidé­ken, a mezőgazdaságban dol­goztam. Úgy érzem, jól ismerem a vidéken dolgozók életét és gondolkodását. Az Agrárszövetség jelöltje­ként indulok a választásokon, programom eddigi tapasz­talataimra és az Agrárszövetség programjára épül. Milyen elve­ket képvisel az Agrárszövetség? Politikai és gazdasági rend­szerváltást akar, de szélsőségek nélkül, megfontoltan. Progra­munk alapja a felelősség. Az a felelősség, amit a saját sorsun­kért és a jövőért vállalunk, és amit másoktól is elvárunk. Fele­lősségünk átöleli legszentebb természeti kincsünket, a földet, környezetünket és jövőbe vetett hitünket. A tényleges önrendel­kezést követeljük az élet minden területén. Valódi, nemcsak ki­nyilatkoztatott, hanem megala­pozott önkormányzatra van szükség. Valljuk, hogy az elfoj­tott energiák felszabadításával gyámkodás és korlátozások nél­kül képesek vagyunk a válságból való kivezető utat megtalálni. Egyenlő esélyeket kívánunk el­érni minden téren a vidéknek, a falvak lakóinak, a mezőgazdasá­gi termelőknek is. Programunk a megbékélés, mert a vidéken élők, a mezőgazdasági dolgozók szenvedték meg a legjobban az elmúlt évtizedeket. Életem során megtanultam, nagyon kell vigyázni arra, hogy a jót ne romboljuk le, mert nehéz azt újraépíteni. Ezért is segíteni akarom a szükséges változások békés és okos megoldását. A je­löltséget - igaz nyolcnapos ké­séssel - azért vállaltam, mert bántott, hogy több párt és elég sok küönböző pártot képviselő személy lebecsüli a szövetkeze­tekben végzett munkát. S közben elfelejtik, hogy a magyar mező­­gazdaság eredményeit ma is nagyra tartják még a nyugati szakértők is. Elfelejtik, hogy harminc éve biztosít a mezőgaz­daság olcsó élelmet, világszín­vonalon is elismert ellátást. A szövetkezetek támogatták a ház­táji, s a kistermelés kifejlődését, ma is ezek a téeszek támasztják ezt meg legjobban. Segítettek mindenütt. Iskolát, óvodát, utat építettek és így tovább. Tehát el­ismerést érdemelnek, nem pedig lebecsülést. Az Agrárszövetség elsősor­ban azt keresi, hogy mi az, ami összekötheti az embereket, s nem azt, ami szétválasztja. így nagyon bántott, amikor - főleg még a múlt évben - azt tapasz­taltam, hogy vannak, akik egy­másnak akarják uszítani a téesz­­parasztot és a volt kisgazdákat. Meggyőződésem, hogy az igaz­ságtétel érdekében sokmindent meg lehet oldani úgy is, hogy ne szülessenek újabb igazságtalan­ságok, vagy ésszerűtlenségek. Az Agrárszövetség nem kerüli meg a múlt hibáit, de szorgal­mazza, hogy a múltat minél ha­marabb zárjuk le, mert ennek a legyengült országnak nincs ereje és energiája a végtelen és szélső­séges vitákra. Azt javasoljuk, hogy a rendezés úgy történjen meg, hogy lehetőleg minden em­ber becsülettel, felemelt fejjel tudjon továb menni az új célok megvalósításáért. A földkérdést úgy kell megoldani, hogy az ne a ma mezőgazdaságban élők alapvető sérelmére történjen. Kapjanak azonban megfelelő elégtételt azok, akiket a múltban sérelem ért. Legfőbb feladatnak tartom, hogy nőjön a mezőgaz­daság jövedelmezősége, mert az a VIDÉK jobblétének alapja. Az új parlament és a kormány legfontosabb feladata pedig az, hogy korlátozni tudja az infláci­ót, hogy ne legyen nagyarányú munkanélküliség, hogy az ipar­ban, egészségügyben, szolgálta­tásban, kulturális területen és a mezőgazdaságban dolgozók életkörülményei ne romoljanak tovább. Dr. Herédy Dezső Vidéki Magyarországért Párt Dr.Szabó János Magyar Demokrata Fórum Ki is tulajdonképpen dr. He­rédy Dezső? Orvos, vállalkozó, gazdálkodó, pártvezető, újító, világutazó? Áki ismeri tudja, hogy a kérdést nem lehet köny­­nyen eldönteni. Főhivatásban Tiszaderzsen körzeti orvos, ezen túl még sok mindent csinál: tiszt­séget tölt be a Vidéki Magyaror­szágért Pártban, vállalkozik, gazdálkodik és még sok más egyebet is tesz. Pertu viszonyban van az egész községgel, sőt még a környező települések lakóival is. Életútja kalandos volt, mai élete is izgalmas. 1939-ben szü­letett Budapesten, édesapja or­vos volt, édesanyja háztartásbe­li. Születése után Gyöngyösre költöznek, ott végzi el az általá­nos és középiskolát. Ezután is­mét visszakerül Budapestre, el­végzi az orvostudományi egye­temet, 1964-ben kap diplomát. Idáig tehát "sima" az életútja. Hogyan alakul a sorsa később? Ő maga egy "nagy csavargónak" nevezi magát. Kb. ötven helyen dolgozott. Orvosként elment ha­jósinasnak, másfél évig járta a Földközi-tengert és egészen a kormányos matrózságig vitte. Aztán visszament a szakmájába, de a hajózás örök szenvedélye maradt. Tiszaderzsen tizenöt éve él, "innen már nem tudott elmenni". A gyógyítás mellett mással is ki­vívta a falu tekintélyét. Éveken át ő volt a település legjobb tehe­­nesgazdája. Díjnyertes kisállat­tenyésztő, ő vezette be az ameri­kai típusú ketreces tojásrend­szert is. Nem csoda tehát, hogy mély barátságba került a gazdák­kal a faluban. Az orvosi rendelő­vel egybeépített szolgálati lakás­ban él feleségével, aki nyugdí­jas. Három gyermekük van. Még egy komoly szakmai siker is kö­tődik a nevéhez: az első lombik­bébi megszületése. A felpezsdülő politikai élet felkeltette az érdeklődését. Egyi­ke azoknak, akik alapítói a Vidé­ki Magyarországért Pártnak. Mi a párt célja? Röviden: a vidék hátrányos helyzetének felszá­molása. Az évek hosszú során Magyarországon kialakult egy egészségtelen szemlélet, a nagy­város-, de főleg a fővároscentri­­kusság. A vidék magárahagyott mostohagyermekként volt és van kezelve. Fejlesztésére az ál­lamkasszából egyre kevesebb pénz jut. Felismerve ennek a szemléletnek a káros voltát, a jó­zanul gondolkodó egyszerű em­berekben önkéntelenül felvető­dik a gondolat, hogy maguknak a vidéki embereknek a feladata ebből a mesterségesen rájuk kényszerített halódásból a kiutat megtalálni. Személy szerint ő maga is szenvedni kénytelen a vidéki élet hátrányait. Ha példá­ul egy orvosi szakkönyvet akar beszerezni, akkor hónapokig kell várnia, mire azt számára megküldik. Ha Budapesten élné­nek, egyszerűbb lenne a helyzet. Csak bemenne a könyvtárba, és kikölcsönözné a szükséges szak­könyvet. Mit akarnak tenni? Programjuk - amelyik nemrégi­ben a Néplapban is megjelent - pontosan tartalmazza a teendő­ket. Most csak emlékeztetőül né­hány példát a párt programjából: nyolcosztályos gimnáziumot akarnak létrehozni, a faluban megtermelt búzát, húst helyben kívánják feldolgozni, stb. A párt "terjeszkedése" is megkezdő­dött, Budapest környékén, Bara­nyában, Borsodban már jelen van a Vidéki Magyarországért Párt. Pártja javasolta, hogy indul­jon a választásokon. "Legalább meg tudod beszélni a gondokat a legnagyobb emberekkel" - mondták neki. O vállalta a küz­delmet. Esélyei? E tekintetben nem szerénytelen: "Ha nem en­gem választanak meg, a parla­ment nem fog működni" - mond­ja. Az új parlamentet úgy képzeli el, hogy abban a politikai paletta valamennyi lényeges ereje kép­viselteti magát. Szükségesnek tartja, hogy a parlamentben és a kormányban legyenek kommu­nisták is, mert részt kell hogy vállaljanak azon hibák kijavítá­sában, amelyeknek elkövetői voltak. Dr. Szabó Jánost bőrgyógyász szakorvosként és a karcagi kór­ház igazgatóhelyetteseként is­merhetik a Karcagon és a kör­nyékén élők. Korábban nem po­litizált, nem volt párttag sem, vallásos családban nőtt fel. Hogy miért lett a Magyar Demokrata Fórum tagja, és miért vállalta a képviselőjelöltséget? Mert úgy érzi, hogy környezetében min­denki arra vár, történjék már va­lami, de sokan nem akarnak cse­lekedni a változásért. Dr. Szabó János szeretné megkavami a kar­cagi politikai állóvizet, felrázni az embereket, hogy próbálják maguk alakítani a sorsukat. Nagy gondnak tartja, hogy ed­dig a város úgy próbált fejlődni, hogy közben a "nyakán ült" a megye, a párt, az összes főható­ság, minisztérium, gyártrösztök stb. Ennek következtében a vá­rosnak, amely 230 évvel ezelőtt nagykun önkormányzattal ren­delkezett, megszűnt az önállósá­ga. Az MDF célja, hogy vissza­szerezzék önállóságukat, ismét kezükbe vehessék az életük irá­nyítását. Sok probléma, feszültség nyo­masztja az ezen a vidéken élő embereket. Karcagon és környékén ma­­muttéeszek alakultak ki, ame­lyek elmondhatták magukról, hogy az ország legnagyobb tée­­szei, de azonkívül semmi mást. A téesztagok ugyanis az elszegé­­nyesedés határán állnak. Vala­mit tenni kell, a mamuttéeszek így nem létezhetnek tovább. Az 1947-es tulajdonviszonyokon alapuló földreformot az MDF anakronisztikusnak tartja. Két lépcsőben képzeli el azt a folya­matot, amelynek során a föld jo­gos tulajdonba kerül. Az első lépcsőben tisztázzák a tulajdon­jogot, ez persze nem lesz egysze­rű, perek sorozata várható. A második lépcsőben pedig a ma­­muttéeszekről leválnának a vál­lalkozások, a farmok, a kisszö­vetkezetek. A karcagi képviselőjelölt fon­tosnak tekinti a tulajdonrefor­mot. Úgy tartja, hogy a tulajdo­nosi szemlélet nem fog kialakul­ni addig, amíg nincs valódi tulaj­don, amíg csak az államnak van tulajdonjoga. Karcagon és környékén a megoldatlan problémák között az első helyen szerepel a perifé­riára szorult emberek helyzete. Kevés a munkalehetőség, a mun­kanélküliség pedig a szegénység és a bűnözés melegágyai Az MDF programjába vette, hogy munkalehetőséget kell teremteni az itt élőknek. Valamennyi, ezt a vidéket érintő kérdésben van az MDF- nek álláspontja, elképzelése. így például van az idegenforgalom­ról is. A városnak és környéké­nek kedvez, hogy közel a Tisza­­tó. Az MDF célja, hogy a Kun­ság és Tiszafüred idegenforgal­mi bázis legyen. Szeretnék minél hamarabb megoldani a kunma­­darasi repülőtér sorsát is, mert a zaj nagyon zavarja a közelben lakókat. Oktatásügyi változtatásokról is vannak elképzeléseik. Refor­mátus óvodát terveznek Karca­gon. Szeretnék, ha az egész­ségügyi szakiskola a református egyház kezébe kerülne. Azok az ápolónők ugyanis, akik egyházi oktatásban részesülnek vagy ke­resztényi indíttatásból választják e hivatást, emberségesebben bánnak a beteggel. Meg akarják valósítani régi álmukat is: vegye föl a karcagi kórház Kátai Gábor helybeli gyógyszerész, polihisz­tor nevét. Az MDF karcagi szervezetére jellemző, hogy nem azt tekinti feladatának, hogy bűnbakokat keressen. Célja összefogni azo­kat az embereket, akik hajlandók fölrázni a várost a politikai ta­nácstalanságból. Hiteles, meg­fontolt, köztiszteletben álló kar­cagiak tartoznak a szervezetbe, olyanok, akik politikailag, erköl­csileg nem járatták le magukat. Dr.Szabó János megválasztá­sa esetén sem akar főhivatású politikus lenni. Bár előrelátható­an nem lenne könnyű össze­egyeztetni a sokféle feladatot; nem akar lemondani eddigi munkájáról sem. Szereti a szak­máját, és a kórház igazgatóhe­lyettesi tevékenységben is örö­mét leli.

Next

/
Thumbnails
Contents