Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-12 / 61. szám

4 Néplap 1990. MÁRCIUS 12. Helyiséget kérnek a nyugdíjasok A jászberényi nyugdíjasklub tagjainak feje fölül eladták a helyi­séget, ahol csaknem 15 éve tartot­ták összejöveteleiket, rendezvé­nyeiket. A klubtagok száma jelen­leg kétszáz. Gondunkkal először a tanácselnökhöz fordultunk, aki az áfész elnökéhez irányított bennün­ket, mivel az az ingatlan, amiben eddig helyet kaptunk, az 6 tulajdo­nuk. Sajnos nem jutottunk előbbre, mert az áfész elnöke visszaküldött a városi vezetőséghez. Nehezíti a helyzetünket, hogy a szakmaközi bizottság titkárával, Horváth Ist­vánnal - aki intézhetné a nyugdíja­sok ügyét - nem tudunk kapcsola­tot teremteni. A Hűtőgépgyárban dolgozik, de amikor keressük, leta­­gadtatja magát. Ezúton is kéijük a városi tanács és az áfész vezetőit, hogy tagsá­gunk számára a városban adjanak egy helyiséget. A Szakszervezetek Jászberényi Városi Bizottsága nyugdíjascso­portja nevében: Pető Elvira, Bakonyi István és Mórócz István Ne csak a képviselőjelöltek teszteljenek A Néplap március 5-i számában olvastam dr.Fehérvári László pár­­tonkívüli, független képviselője­lölt felhívását, amelyet a 3. és 4. választókerületben szereplő kép­viselőjelölt-társaihoz intézett. Ja­vaslatát követendő példának tar­tom, s az a véleményem, hogy ne csak a képviselőjelölteket vizsgál­ják, hanem a gazdasági szférában vezető poszton lévő /vagy leendő/ embereket is. Noha - a saját pénz­tárcámhoz mérve - költségesnek tartom a vizsgálatot, /személyen­ként kb. 10 ezer forint/, ha jól be­legondolunk, a befektetés megté­rülne. Sokat nyerhetnénk, ha a leg­rátermettebb, legokosabb kimű­velt emberek kerülnének társadal­munk, gazdaságunk vezető funk­cióiba. Tőlük várnánk a legtökéle­tesebb döntéseket, hogy orszá­gunk mielőbb jobb helyzetbe ke­rüljön. Sajnos az évtizedekig élő és lé­tező kontraszelekció meghozta "gyümölcsét". Most a saját bőrén érzi e nemzet kitenyésztett piócái­nak vérét szívó hatását. /Tisztelet a kivételnek!/ Sózni kell és szelek­tálni, de okosan, nem indulatoktól feszítve, mert a harag rossz tanács­adó. Jelenlegi és majdani vezető­ink, képviselőjelöltjeink! Tesztel­jetek, mert a nép is tesztel. Békes­séget és bölcsességet kívánok. Kun Sándor Jászalsószentgyörgy Első az országos érdek Az ember azt hinné, hogy a me­zőgazdaság képviseletét is vállaló párt közel áll a gazdálkodókhoz, azokkal azonosulni tud, ehhez tör­ténelmi és helyzetismerettel ren­delkezik. Programjuk e tekintet­ben sajnos aggodalomra ad okot, s mint pártonkívüli választópolgár, hangsúlyozni szeretném, hogy olyan megoldatlan problémák ter­helik most mezőgazdaságunkat, melyek mögött az ország létérdeke húzódik meg. Ennek jegyében kell lépni úgy, hogy az sikerrel járjon. A sok kisemmizett parasztember lelkében reményt ébreszteni hálás dolog, de nem tisztességes, ha az ígérgetők maguk sem tudják, azo­kat miként teljesítenék. A magyar mezőgazdaságot az elmúlt évtizedekben az erőszakos kollektivizálás bénította, meg­szüntette a gazdálkodó réteget, ve­le együtt a tulajdonosi, gazdaér­zést; a kormány hibás szemlélete következtében nem jutott elég pénz a mezőgazdaságra. Most kül­földi szakértők segítségével kíván­ják egyesek elérni a mezőgazdaság prosperitását. Bármit is javasolná­nak, a gyors átállásra sem időnk, sem pénzünk, sem infrastruktú­ránk nincs. Felmérték-e annak a javaslatnak a következményét, mely szerint a volt kisajátított gaz­dák - ha vissza akaiják kapni a földjüket - jelöljék ki azt a táblát a tsz-ben, állami gazdaságban, amit szét akarnak osztani? Mi lesz abból a nagyüzemből - a vele és egymás között civakodó tömeggel? Szö­vetkezet a szövetkezetben? De hát már ott van az eredeti, csak úgy kell átalakítani, hogy az a tulajdo­nosok társulása legyen. A volt tu­lajdonosok, örökösök pedig - akik már nem akarnak, vagy nem tud­nak gazdálkodni, bérleti díjat kap­janak. Ha törvénnyé emelkedne a javaslat, nagy mértékű is lehetne a nagyüzemek szétzilálása, és mér­hetetlen zűrzavar keletkezne az or­szágban. Nagyobb felelősséget vá­runk e kérdésben a pártoktól. A közösségi és magántulajdon szentsége a jövőben nem kérdő­jelezhető meg, de a kétféle tulaj­don egymáshoz való viszonya a nép igényétől, a közgazdasági feltételektől függ. Az egyensúly érdekében jelenleg a magántu­lajdon fejlesztése a fontosabb, az, hogy tulajdonba, birtokba ad­juk az eddig műveletlen szór­ványterületet, a nagyüzembe ne­hezen bevonható, tagosítatlan földrészt. Az viszont az ország, a nép érdeke, hogy a működőké­pes nagyüzem háborítatlan ma­radjon. Országos érdek az is, hogy szabályokhoz legyen kötve az egyéni birtokba helyezés. Csak az jusson földhöz, aki ma­ga /családja/ műveli, és nem spe­kulációból tart rá igényt. /Kisebb területet - kerti művelésre - min­denki igényelhessen./ Nagyobb terület átadása előtt az igénylő bizonyítsa, hogy szakmailag és felszereltség tekintetében képes az eredményes mezőgazdasági termelésre, mert a jelenlegi hely­zetünk ezt követeli. A mezőgaz­dasági tulajdonviszonyok liberá­lisabb kezelése csak fokozatosan következhet be kockázatmente­sen. Dr.Polgár Sándor Elszalasztott lehetőség A választási küzdelmek kellős közepén természetes, hogy min­den érdekelt párt él a szereplési lehetőséggel. Ha módjában áll, okosan, politikusán, ha nem, úgy, ahogy képességei megengedik. Néhány nappal ezelőtt e helyen az SZDSZ egyik programtézisével és a szervezet működésével kapcso­latban fejtettem ki véleményemet, kételyeimet. Lehetőséget kínálva egyúttal arra is, hogy az érdekelt párt a felvetett problémák megvá­laszolásával szerepeljen, helyt­álljon, hiszen az aggályok bármi­lyen súlyosak is, esetleg magya­rázhatók, a kételyek eloszlathatok. Feltéve, ha van magyarázat, és vannak a kételyek eloszlatására al­kalmas ellenőrizhető tények. Nos, a reagálás, "Válasz egy nyílt levél­re" címmel megtörtént. A cikk író­ja - a szervezet egyik ügyvivője - azonban ahelyett, hogy figyelmét a lényegre irányította volna, szemé­lyemre koncentrált. Ami két okból is szerencsétlen volt. Egyrészt a választópolgárokat személyem aligha érdekelheti. Másrészt - a lé­nyegi kérdéseket megkerülve, vagy fel sem fedezve? - szemé­lyemről valótlan dolgot állított, ami viszont már a "hitelesség" kér­dése, és jogkövetkezménnyel is járhat Talán fölösleges hangsú­lyoznom, hogy ez általában, de vá­lasztások küszöbén különösen nem lehet közömbös. Az általam felvetett problémák megválaszolá­sa kétségkívül bizonyos ismerete­ket, valamivel több figyelmet és persze némi fáradságot is igényelt .volna. így a szervezet szószólója talán nem hivatkozik tévesen leve­lemre, és az SZDSZ elvi nyilatko­zatára. Esetleges képviselőjelölt­ségem ugyan valóban szóba került, de nem úgy, ahogyan a cikk írója állította. Részletezhetném a ho­gyant, és bizonyíthatnám is, de fö­löslegesnek tartom, mert ez most egyáltalán nem lényeges. A lénye­ges az exponált programtézis meg­védése, és a szervezet működésé­vel kapcsolatos kételyek eloszlatá­sa lett volna. Nem ez történt. így hát maradnak az aggályok, a kéte­lyek, kiegészítve egy hamis állítás­sal. A szavak fontosak, adekvát tet­tek nélkül viszont semmit sem ér­nek. Dr.Erdei Gyula Szabálytalanul kértek belépődíjat Olvasóink körében vitát váltott ki az a cipővásár, amit a török­szentmiklósi művelődési házban rendeztek nemrég, mivel - az eddi­gi szokásoktól eltérően - 5 forin­tos belépődíjat kértek a vásárolni szándékozóktól. Panaszos levelet, 'hozzászólásokat közöltünk ezzel kapcsolatban, majd egy jegyzet­ben is foglalkoztunk vele. Február 19-i számunkban ígértük, hogy a vásárlással összefüggő ügy kivizs­gálása után helyt adunk a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Tanács VB ipari és kereskedelmi osztály állásfoglalásának is. Soós Pál osz­tályvezető a következőkről tájé­koztat. A művelődési központ vezető­jének intézkedése, mely alapján a vásárolni szándékozóktól belépő­díjat szedtek - függetlenül az összegétől - szabálytalan volt, ke­reskedelmi etikába ütközött. Az igazgatónő február 15-i Néplap­ban közölt válaszát nem fogadhat­juk el - ahogyan a vásárlók többsé­ge sem -, mivel a feltételekre egy­szer már megállapodást kötött a Topánka Gmk-val, amely a szol­gáltatásért bérleti díjat fizetett. A bérleti díjnak kell tartalmaznia minden olyan költséget, ami az in­tézmény részéről felmerült. Tekin­tettel arra, hogy a jogtalan bevétel nem kereskedelmi szervhez folyt be, sajnos nem áll módunkban a szabálysértővel szemben eljárást kezdeményezni. A hasonló esetek elkerülésére, megakadályozására felhívtuk az intézményvezető és a felügyeleti szerv figyelmét. A feb­ruár 19-i jegyzetben foglaltakra - ebben a szerző a belépődíj mellett voksolt - az a válaszunk, ha az etikus lenne, minden kereskedelmi egységben, amely bérleményben üzemel, ugyanezt megtehetnék. Érdekes helyzet alakulna ki, ha például egy munkahelyi büfében - a 7 forintos kávét 5 forint belépő­vel fogyaszthatnánk el. A Széchenyi Gimnázium még fogadja a diákokat Pályaválasztás előtt - Üres középületek - zsúfolt középisko­lák címmel arról írt munkatár­sunk március 3-án, hogy a kö­zépfokú oktatási intézmények, szakmunkásképzők a megye­­székhelyen megteltek, óriási a túljelentkezés; a középfokú ok­tatást felkészületlenül érte a de­mográfiai hullám... Bíró Boldizsár, a szolnoki Széchenyi István Gimnázium igazgatója a cikkünkhöz fűzött észrevételében többek között ezt írta: "Sajnáljuk, hogy rólunk megfeledkeztek, mivel iskolánk­ban minden jó tanuló számára van még hely. A felsőbb szervtől azért kaptuk ebben az évben az 5 osztályos beiskolázási lehetősé­get, hogy segítsük a most végző nyolcadikosok továbbtanulását. Tudjuk, hogy valamennyiük szá­mára nem lesz hely a város kö­zépfokú iskoláiban. Lehetőségeinkről tájékoztatót küldtünk az általános iskolák­nak, melyből a gyerekek és a szü­lők már megszerezhették a leg­fontosabb információt. Minden jó tanulónak szívesen adunk helyt, és az iskoláktól is várjuk a gyerekek hozzánk irá­nyítását." Nem vitás, hogy a megyeszékhelyen sokszor gondot okoz a parkolás, no de hova jutunk, ha már a zebrát is elfoglalják a járművek? Felvételünk február 26-án, délután készült a Ságvári körúton /szemben a rendőrka­pitánysággal!/, ahol a gyalogosok hosszú ideig kerülgették ezt a nagy teherautót Fotó: Korényi/ /-------------------------------------------------------------------------------------'N A tárgyalóteremből v_________________________________________________________/ Nagy fába vágták a Trabantot Törés volt az a nap a szolnoki Fenyvesi Attila életében. A lába tört el. Hosszú kilométereket tett pedig meg jó komája, Kovács Zol­tán társaságában. Az útvonal min­den addigit felülmúlt. A Széchenyi lakótelepről kiindulva a gépkocsi­val Rákóczifalva felé vették az irányt. Martfű és Tiszaföldvár érintésével Kiskunfélegyházára mentek, majd Kecskemét követke­zett, ahol rövid tankolási szünet után Nagykőrös volt a következő állomás. Innen a Törtei felé vezető útra jutottak, majd bajba. A volánnál üíő Kovács Zoltán ugyanis elaludt. A jármű egy fának rohant, mindketten nyolc napon túl gyógyuló sérüléeket szenved­tek. Éz persze történet végkifejle­te, előzményei messzebbre nyúl­nak.- Az Istennek se akar beindulni - dühöngött mérgében a Széchenyi lakótelepen Kovács Zoltán.- Az ajtó pedig nyitva volt, vá­laszolt hangjában lemondó beletö­rődéssel Fenyvesi Zoltán. - Leme­­riilt ez az aksi, nem érdemes kín­lódni. Hagyjuk az egészet a franc­ba. A Trabantból kiszállva sétálgat­tak a késő esti órákban. Az utazási vágy azonban csak nem csillapo­dott bennük. Visszaemlékeztek a nem is oly távoli időkre. Egy hó­nappal azelőtt több volt a szeren­cséjük. A Ragó úti garázssor egyik ajtaja volt tárva-nyitva. Milyen könnyen, egy pöccentésre beindult az a Trabant. Akkor aztán Kovács addig nyomta a gázpedált, amíg a benzin el nem fogyott.- No, ezt légteleníteni kellene - bökött a kiszáradt tankra Kovács. - Hová is jutottunk? - nézett szét.- Hát nem egy csúcs ez a hely. Sehol egy benzinkút. Ócsán így ocsúdtak fel, majd kényszerűségből hazafelé tömeg­közlekedtek. A közös utazás élmé­nyét szerették volna azon az éjsza­kán megismételni, ezért addig né­zelődtek időnként a pohár aljára, időnként pedig egy valamirevaló használható Trabant után (úgy lát­szik, csak a 601 köbcentiméteres kategóriára specializálták magu­kat), míg - mint tudjuk, aki keres, az talál - felfedeztek (törtek) egy alkalmas járművet. Itt kezdődött az az utazás, amely a Törteire ve­zető úton egy fa tövénél ért véget. Valami balsejtelme már az in­duláskor lehetett Fenyvesi Attilá­nak, amikor rákérdezett:- Mikor kapod vissza a jogsit?- Egy év, ha nem bukunk le. Nem így történt. Kovács koráb­ban ittas vezetésért már állt a bíró­ság előtt. Akkor 13500 forintos pénzbüntetéssel megúszta. Egy év és három hónapra eltiltották a köz­úti járművezetéstől. Ezúttal a me­gyei bíróság dr.Szűcs Sándor taná­csa egy év börtönbüntetést szabott ki, és négy évre szól a járműveze­téstől való eltiltás. A nagy utazá­sok mitfárerére, Fenyvesi Attilára pedig hatezer forintos pénzbünte­tést szabott ki.-Szőke-Jogi tanács Tájékoztató néhány földkérdésben Számos levél érkezik szerkesz­tőségünkbe, melyben a földek sor­sáról, adásvételéről érdeklődnek olvasóink. Figyelemmel az Or­szággyűlésjanuár 26-i ülésén elfo­gadott törvénymódosításokra is, néhány kérdésben tájékoztatást adunk. A jelenlegi rendelkezések sze­rint, tavaly július elsejétől magán­­személy korlátlan mértékben sze­rezhet ingatlantulajdont, így földet is. Mindennemű korábbi korláto­zást megszüntettek, kivéve egy esetet: a mezőgazdasági nagyüze­met elővásárlási jog illeti meg, ha olyan tanya és föld magánszemé­lyek közti adásvételéről van szó, mely az ő területén fekszik. Közismert, hogy a mezőgazda­­sági szövetkezeti tagot földbeviteli kötelezettség terheli, közös hasz­nálója a termelőszövetkezét. A földtulajdon azonban - mértéké­nek és fekvésének megfelelő rész­arányban - a téesztagot változatla­nul megilleti. Ezekre a/nagyüzemi táblába beolvadt/ földekre szól az a rendelkezés, hogy a szövetkezet tagjai között átruházható, örököl­hető. Az eddigi szabályok szerint - a tagsági viszony megszűnte esetén is - a bevitt föld a szövetkezet hasz­nálatában maradt, megváltással át­került a szövetkezet tulajdonába. Az egyik tipikus eset a részarány­tulajdon volt, amelyet haszon­­élvezet terhelt. Az évtizedek óta fennállt hely­zet most gyökeresen megváltozott, aminek két fő oka a következő: a megváltást - mint a törvényjavas­lat indoklása kifejti - "az alacsony megváltási ár miatt nagyfokú tár­sadalmi ellenérzés" kísérte, indo­kolt a tulajdonosi jogosultságok valóságossá, a rendelkezési jog szabaddá tétele. Ennek megfelelően most már, ha a téesztag tagsági viszonya megszűnik - kilép a szövetkezet­ből, esetleg kizátják vagy meghal -, a volt tag /illetve örököse/ három lehetőség közül szabadon választ­hat: 1. A közös használatban lévő földjét felajánlhatja a szövetkezet­nek megvételre. 2. Marad a föld a tulajdonában, és a szövetkezettől a használatért földjáradékot kér. 3. Ha igényt tart a föld használatára, kérelmére a szövetkezet köteles a bevitt földdel azonos értékű terü­letet adni. /Eddig a földet nem le­hetett kiadni./ Az új jogi szabályozást már a volt termelőszövetkezeti tagok, il­letve örököseik földjének megvál­tására irányuló, folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Tehát a tulajdonosoknak a föld megvál­tásakor rendelkezési-választási jo­gosultságuk van. Dr.K.L. Szerkesztői üzenetek S.Károlyné, Mezőtúr. A mun­kanélküli-segély maximuma a mi­nimális bér összegének háromszo­rosa lehet, alsó határa pedig ennek a 80 százaléka. /Jelenleg a mini­mális bér 4800 forint./ Egy év után az állás nélküli már nem segély­ben, hanem munkanélküli járadék­ban részesülhet. Összege legfel­jebb a segély 75 százaléka lehet. Ha azonban az utolsó keresete - amiből megállapították a segélyt, illetve a járadékot - kevesebb volt a minimális bérnél, kevesebb lesz a segély, valamint a járadék össze­ge is. Horváth Antal, Kisújszállás. Az év végi részesedés elosztásá­nak feltételeit a szövetkezet alap­­szabályzatában rögzítik. Egysé­ges, olyan rendelkezés, mely min­den szövetkezetre egyformán vo­natkozik, nincs. így tehát a tsz-ek maguk döntenek arról, hogy év közben kilépő tagjuknak fizetnek­­e részesedést, s ha igen, milyen mértékben. Vita esetén a szövetke­zet döntőbizottságához fordulhat. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Hozzászólás cikkeinkhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents