Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-02 / 28. szám
Folytatta munkáját az Országggyfllés januári ülésszaka / folytatás az 1. oldalról / A vizsgálandók körébe tartozzanak bele a megyék vezetői, és azok a despoták, akik terrorizálták a népet ezekben az évtizedekben, tartozzanak bele a volt MSZMP megyei első titkárai, titkárai és a közvélemény kívánságára a városi titkárai, a megyei tanácsok elnökei, elnökhelyettesei és vb-titkárai. A bizottságnak pedig az átlagosnál magasabbja- vadalmazásban részesült, vagy az átlagosnál magasabb vagyoni helyzetbejutott személyeket kell elszámoltatnia. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) rövid felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy valóban nem „kuláklistát,, kell ösz- szeírni, hanem arra kell törekedni, hogy Magyarországon, ahol eddig sem volt boszorkányüldözés, ezután se legyen. Erre egyetlen józanul gondolkodó és de- molaatikus jövőt kívánó politikai erő sem törekszik. Egyszertl vagyonvizsgálatotkell lefolytatni, amely korrupciós ügyeket feltárhat, de véleménye szerint veszélyes ismét a kollektív felelősség eszméjét felvetni. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) az MSZMP parlamenti csoportjának álláspontját tolmácsolta. Úgy ítélte, hogy az indítványban megfogalmazott és általa politikai kuláklistának nevezett névsor összeállítása, nyilvánosságra hozatala törvénytelen, ellentétes az alkotmánnyal, és sérti a magyar törvényekben deklarált személyiségi jogokat. Lakatos László (Győr-Sopron m., 4.vk.) elmondotta: nagyot szeretné, ha az a generáció, amely végigdolgozta az elmúlt negyven évet, most már végre felszabadulhatna a terror alól. A képviselő kijelentette: ő azok előtt akar elszámolni vagyonáról, akikkel együtt küzdött. Nem ért egyet azzal, hogy valamiféle bizottságok számoltassák el. Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnöke ismertette, hogy milyen privilégiumok járnak még a volt vezetőknek. Elmondotta: a volt kormánytagok évente 3000 kilométerre gépkocsihasználatot kérhetnek, a volt államfők, kormányfők és országgyűlési elnökök gépkocsi-járandósága pedig évi 5000 kilométer. A másik lehetőség pedig, hogy nyugdíjasként a Központi Állami Kórház (a Kútvölgyi) szolgáltatásait igénybe vehetik. A Minisztertanács január 1-jei hatállyal megszüntette a nyugdíj-megállapításra vonatkozó speciális szabályokat. így ebben az évben nem mehetnek kedvezménnyel nyugdíjba a volt állami vezetők. Az igaz, hogy december 31-ig kivételes szabályok érvényesültek, ennek megváltoztatása azonban nem a Minisztertanács, hanem az Országgyűlés feladata. Vass Józsefné, (Békés m., 15. vk.) azt kérdezte az előterjesztőktől, miért csak a politikai vezetők elszámoltatását indítványozzák? Véleménye szerint ugyanezt kezdeményezni kellene a gazdasági szférában korábban vezetői tisztséget betöltő személyekkel kapcsolatban is. Raffay Ernő a vitában elhangzottakra válaszolva visszautasította azt a vádat, hogy pusztán kortesfogásról van szó, mint mondotta, nagyon is reális társadalmi igény követeli az elszámoltatást. Hangoztatta, egyetért azokkal a véleményekkel, amelyek szerint európai és kultúrált elszámolás legyen, ne pedig leszámolás. Végül arról szólt, hogy indítványában nem a gazdasági vezetők, hanem elsősorban az MSZMP egykori irányítói felelősségre vonását szorgalmazta. Hámori Csaba nem kívánt reflektálni a vitára, csak megköszönte az egyetértő véleményeket. A vitában újra szót kért Raffay Ernő, s kijelentette: egyetért a jelenleg működőpártok, társadalmi szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozat-tételével. Emellett javasolta: külön jogszabály intézkedjen arról, hogy valamennyi képviselőjelölt is tegyen vagyonnyilatkozatot. A vita lezárásához közeledve szót kért Vassné Nyéki Ilona, s bejelentette: módosító indítványt tesz e tárgyban, kérve a gazdasági vezetők elszámoltatását is. A vita lezárása után, a módosító indítványok összegzésére, véleményezésére összeült a jogi bizottság. Szünet után az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Robert Bourassa-t, Kanada Quebec tartományának miniszterelnökét. Majd emlékeztetett arra: az Országgyűlés szerda este már szavazott a képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezetről pontosabban leszavazta -, de mint mondta, a szavazás után Sarlós István arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártok és ajelöltek részére az állami támogatásról mindenképpen a mostani ülésszakon lenne célszerű dönteni, mivel a választások kellős közepén vagyunk. Indítványozta továbbá, hogy jelöljék meg a határozatban, hogy mire fordíthatják ezt a támogatást ajelöltek. A témához újólag hozzászólt Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár, a tárca megbízott vezetője, aki - mint mondta - sok új információval nem tud szolgálni, *de az előterjesztés mellett szóló érveket rendszerbe szedve megpróbálja a képviselőket meggyőzni arról, hogy szükség van az előterjesztés elfogadására. Hangsúlyozta: a választójogi törvény azt tartalmazza, hogy ilyen támogatást adni kell, s ha az Országgyűlés nem óhajt e célra pénzt megszavazni a pártoknak és a jelölteknek, akkor a törvény ide vonatkozó szabályát ki kell iktatni. Utalt arra, hogy az összeg nagyságában a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő pártok, szervezetek, kormányzati szervek képviselői állapodtak meg hallgatólagosan. Ebből a 100 millió forintból - 4-5 ezer jelöltet számítva - egy-egy jelölt körülbelül 20 ezer forint támogatásban részesülhetne. A szavazás során 113 igen, 46 ellenző szavattal és 46 tartózkodás mellett az Országgyűlés elfogadta, hogy 100 millió forintot fordítsanak az állami költség- vetésből az országgyűlési képviselőjelöltek támogatására. Az Országgyűlés ezt követően megválasztotta a Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítésének ellenőrzésére létrehozott ideiglenes bizottságba Czoma Lászlót (Zala m., 5. vk.). A parlament interpellációkkal folytatta munkáját. Király Ferenc a honvédelmi miniszterhez nyújtott be még októberben interpellációt katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában, Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve alapján. Kárpáti Ferenc írásos válaszát még decemberben megkapta az Országgyűlés. Király Ferenc kérte, hogy interpellációjára csak akkor térjenek vissza, amikor a honvédelmi bizottság már befejezte az ügyben folytatott vizsgálódását, és jelentését az Országgyűlés elé terjesztette. Az elnök ettől a kéréstől függetlenül szavazást rendelt el, a képviselők nem fogadták el a miniszteri választ. Az interpellációk sorát megszakítva Horváth Lajos visszatért az előző napon tárgyalt népi kezdeményezésekben megjelölt témák egyikére, amely ország- gyűlési határozatot igényel. Ennek tartalma, hogy a plénum módosítsa-e a magánszemélyek jövedelemadójáról, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényeket. A parlament reformbizottsága csütörtökön megtárgyalta a kérdést, és új országgyűlési határozattervezetet dolgozott ki, amelynek értelmében nem lát lehetőséget e törvények módosítására. Ezt az Országgyűlés elfogadta. Vodila Barna (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 15. vk.) még a volt belügyminiszterhez interpellált a rendőrök élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Egyebek közt hangsúlyozta, hogy miközben a társadalomban növekszik a félelem, a bizonytalanság a bűnözés növekedése miatt, a rendőrök munkájának személyi, tárgyi és anyagi feltételei egyre rosszabbak. Berecz János (Szabolcs-Szat- már-Bereg m., 6. vk.) a választási ajánlószelvények nyilvánossága tárgyában interpellált a belügyi tárca képviselőjéhez. Elsősorban arra kért megnyugtató választ: az összegyűjtés után mi lesz az ajánlócédulák sorsa, s milyen biztosíték van arra, hogy ezekkel a szelvényekkel nem történhet visszaélés. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár az interpellációra adott válaszában hangsúlyozta, hogy Dauda Sándor szerdai képviselői indítványa éppen erre vonatkozik, s ennek elfogadása esetén az ajánlócédulák kérdése megnyugtatóan rendeződhet. (Dauda Sándor javaslata szerint a képviselőjelölteket támogató ajánlási szelvényeket a számlálás, illetve a hitelesítési eljárás után a választási bizottság jelenlétében meg kell semmisíteni). Az interpellációtól függetlenül kért szót Kovács Lászlóné, (Budapest, 7. vk.) hogy felhívja képviselőtársai figyelmét: ha készpénzzel, fenyegetéssel szerzik a pártok képviselői az ajánlószelvényeket, úgy ez megkérdőjelezi a szabad választásokat és a demokráciát. Az intermezzo után visszatértek a képviselői felvetésre, illetve az államtitkári válaszra. Gál Zoltán válaszát Berecz János elfogadta, s azzal az Országgyűlés is egyetértett. Fiiló Pál és Nagyiványi András (Budapest, 18. és 19. vk.) a lakcímbejelentéssel kapcsolatos visszaélések megszüntetése tárgyában interpellált a belügyminiszterhez. Rámutatott: főként a nagyvárosokban gyakoriak az olyan bejelentkezések, amelyekről a lakás tulajdonosának vagy bérlőjének egyáltalán nincs is tudomása. Gál Zoltán válaszában bejelentette: már elkészült és csak aláírásra vár az a belügyminiszteri rendelet, amely a lakcímbejelentés kérdéseit újraszabályozza, mégpedig összhangot teremtve az egyszerű ügyintézés és az állampolgári érdek között. Fiiló Pál az államtitkári választ elfogadta, ám Nagyiványi András - arra hivatkozva, hogy nem ismeri a rendelkezés lényegét - nem értett egyet a válasszal. Erre reagálva Gál Zoltán tájékoztatásképpen elmondta: a rendelkezés szerint a jövőben a szállásadó személyi számát is fel kell tüntetni a bejelentőlapon, s ezzel föltehetően kiszűrhető a hamis bejelentés. Az államtitkár kiegészítése ellenére Nagyiványi András továbbra sem fogadta el az interpellációra adott választ, s javasolta, hogy a kérdést tárgyalja meg a jogi bizottság. Az Országgyűlés ugyancsak nem értett egyet az államtitkár válaszával, s így az elnök az interpellációt átutalta a jogi bizottságnak. Az Országgyűlés a miniszter válaszát fogadta el. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának személyére javaslatot tevő jelölőbizottság összetételéről a parlamentnek kell döntenie. A bizottságok és a képviselőcsoportok a következő személyeket javasolták a bizottságba: Sütő Kálmán (függetlenek csoportja), Marx Gyula (MDF), Márton János (Magyar Néppárt), Juhász Ferenc (MSZP), Szilágyi Gábor (MSZMP), Czibulka Péter (semlegesek), Bállá Éva (SZDSZ), Kovács Károly (ipari bizottság), Vida Kocsárd (kereskedelmi bizottság), Dobi Ferenc (mezőgazdasági bizottság), Szabó Kálmán (terv- és költségvetési bizottság). Horváth Lajos megkérdezte, egyetért-e a személyi ajánlásokkal az Országgyűlés. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) szót kért. Elmondta: jelölését - bár ez megtisztelő számára - előzetesen vele nem egyeztették, s személyes okok miatt nem tudja elvállalni. Ennek következtében Horváth Lajos arra kényszerült, hogy újra elhalássza a döntést, hogy Juhász Ferrate helyett új jelöltet állíthassanak. Az ebédszünet után az Ország- gyűlés málló képviselői indítványokról döntött. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülését követően Raffay Ernő módosította előterjesztését, a törvény- javaslat kiegészült azzal, miszerint a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői is tegyenek vagyonnyilatkozatot. Hámori Csaba és Raffay Ernő indítványa között mindössze az időpontban volt a különbség. Hámori Csaba azt javasolta, hogy az egyes állami és pártfunkciót betöltött vezetők 1980-ig,Raffay Ernő pedig, hogy 1968-ig visszamenőleg tegyenek vagyonnyilatkozatot Először a Hámori-féle törvényjavaslathoz érkezett egyetlen módosító javaslatról szavaztak a képviselők. A parlament elutasította Vass Józsefné indítványát, miszerint a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget ki kell terjeszteni a gazdasági élet felelős szereplőire is. Ezt követően Raffay Ernő törvényjavaslatáról döntöttek: a jelenlévő képviselők mindössze 42 százaléka támogatta azt. Az elnöklő Jakab Róbertné ezután Hámori Csaba javaslatát szavaztatta meg: e változat a szavazatok 56 százalékát kapta meg. így a törvény értelmében mindazok, akik az 1980-tól számított két parlamenti ciklus idején magas köztisztséget töltöttek be - az Elnöki Tanács elnökei és tagjai, a Minisztertanács elnökei, a miniszterek, az államtitkárok, az Országgyűlés elnökei, alel- nökei, valamint a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok elnökei -.kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni. Az Országgyűlés kezdeményezi, hogy azok is tegyenek önkéntes erkölcsi és vagyonnyilatkozatot, akik jelenleg magas állami tisztséget viselnek, valamint a párt- és társadalmi szervek országos tisztség- viselői. A parlament ezután elhatározta, hogy vizsgálóbizottságot hoz létre, amely előtt kell majd az érintetteknek nyilatkozniuk. E testület tagjaira a parlamenti politikai csoportok vezetői tesznek javaslatot. Molnár Ferenc (Jász-Nagy- kun-Szolnok m., 11. vk.) Karcag gázellátásának ügyében interpellált az ipari miniszterhez még októberben. Akkor a plénum a miniszteri választ nem fogadta el. Az interpellációt megtárgyalta az ipari bizottság, amelynekjelentésétajelenülész- szakon az interpelláló képviselő kényszerűen tudomásul vette, az Országgyűlés pedig elfogadta. A délutáni szünetet követően a gyanúsan hézagos padsorokat látván újbóli létszámellenőrzést rendelt el a soros elnök, s megállapította, hogy a képviselők 52 százaléka van jelen, így az Országgyűlés határozatképes. Az interpellációk sorának lezárását követően Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), valamint Antal Imre (Pest m., 19. vk.) önálló indítványát kellett volna a plénumnak megtárgyalni. Jakab Róbertné javasolta, hogy a két indítványról a vitát együttesen folytassák le, ám külön szavazzanak. S midőn a plénum szavazott, immár sokadszor derült ki, hogy határozatképtelen. Ekkor szót kért Antal Imre, javasolván, hogy az indítványokról vita nélkül döntsenek. Jakab Róbertné kénytelen volt felhívni a képviselő figyelmét arra, hogy határozatképtelensége miatt vita nélkül sem dönthet a parlament. Ezután lázas mozgolódás kezdődött, hogy a folyosón, illetve esetleg a büfében tartózkodó képviselők szavazásra invitálásával döntésképessé tegyék a plénumot. Ez néhány perc múltán sikerült is. Az interpellációk tárgyalását befejezve, véget ért a januári ülésszak. A padsorok nemcsak a szünetben voltak, üresek... Kállay-kettös
