Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. FEBRUAR 8. Néplap Egészségügy, a statisztika tükrében A jászberényi kórházban már hozzákezdtünk az elmúlt évben végzett munkánk statisztikai fel­dolgozásához, de az sehogy sem akart elkészülni. Az adminisztrá­ció nem az erős oldalunk. Az 1990-es év első tíz munka­napján hat súlyosan előrehala­dott végbél-vastagbél rákban szenvedő - már ténylegesen is szenvedő beteget szűrtünk ki. Ez a megdöbbentő és elkeserítő or­vos-beteg találkozás arra kényszerített, hogy aktívabban dolgozzunk és igyekezzünk egyre szélesebb ré­tegek, a még vacillálók figyel­mét felkelteni saját maguk meg­figyelésére és ajánljuk, hogy szokatlan tünetek megjelenése esetén azonnal kivizsgáláson je­lentkezzenek. Az elmúlt évben közel hétszáz beteget vizsgáltunk meg, akik ezernyolcszáz kezelésen vettek részt. Hatszáznál több rectoscopos (20-30 cm-es végbélszakasz át­vizsgálására alkalmas eszköz) vizsgálatot végeztünk. Ezen a kritikus területen 36 polypot és szövettannal is igazolt tíz rossz­indulatú daganatot fedeztünk fel. Egyre nagyobb számú külső és belső aranyérműtétet végeztünk, váladékozó sipolyjáratokat irtot­tunk ki. A szakambulancia egész évi teljes üzemköltsége nem érte el a negyvenezer forintot. Munkánk minél objektívebb megmérettetése érdekében - mindenféle válogatás nélkül - száz betegnek a kezelések befe­jezte után fél évvel levelet küld­tünk, amelyben megkérdeztük, hogy a kezelés fájdalmas volt-e, ha igen, hány napig okozott ál­matlan éjszakát? A kezelés miatt hány munkanapot mulasztottak? Később jelentkezett-e vérzés? A panaszok kiújultak-e? Ha ismét kezelésre szorulnának vállalnák- e ezt a műtéti formát? Sikernek tekintjük önmagá­ban azt is, hogy a kiküldött száz levélben hatvanhét részletesen kitöltve - a legtöbbjük alján spontán véleménynyilvánítással - a címünkre visszaérkezett. Ezek alapján a következő megállapításokat tettük: 1. A kezelés 44 betegnek (65 százalék) semmilyen fájdalmat nem okozott. 23 betegnek (34 százalék) egy-hánom napig tartó fájdalmai voltak, de ezeket tab- lettás fájdalomcsillapítókkal enyhíteni lehetett. Két beteg kényszerült a körzeti ügyelet ki­hívására, injekciós fájdalomcsil­lapítókra. 2. Arra a kérdésre, hogy a munkahelyükről hány napot hiá­nyoztak, 48-an (71 százalék) azt válaszolták, hogy egy napot sem mulasztottak! Hat beteget is ebbe a csoportba soroltunk, akik nyugdíjasok vagy gyesen lévők, mert a válaszaikban azt közölték, otthoni munkájukat maradék nélkül el tudták látni. 19 fő (29 százalék) összesen 125 munka­napon nem dolgozott. Kevés ez vagy sok? A hagyományos műtéti meg­oldással szemben (a kórházi ke­zelés átlagideje nyolc nap, a táp­pénzes állományban töltött át­lagidő kb. 33 munkanap) azon­nal szembetűnő ennek a megol­dásnak az egyéni és társadalmi haszna is. A 67 beteg a hagyományos módszerrel kb. 2200 munkanap alatt gyógyult volna meg. 3. Arra a kérdésre, hogy a ke­zelés ideje alatt vagy utána vér­zés jelentkezett-e, a betegek 76 százaléka 151 fő) azt válaszolta, hogy nem. 14 százalékuk kisebb vérzést észlelt. Ez egyébként is a kezelés velejárója lehet. A gyű­rűvel leszorított nodus (aranyér) mintegy kizáródik a vérkerin­gésből és túlfeszül. Kisebb vér­zés lehetséges akkor is, amikor az elhalt, leszáradt aranyér levá­lik. Egy betegnél sem jelentke- zett olyan mértékű vérzés, hogy Vetélkedőt hirdetünk Érdekességek az ásványvilágból Mindenkiben megvan a hajlam felfedezni a szépséget a tárgyakban, az élőlényekben. Persze csak akkor, ha találkozhat velük. A természettel szinte minden pillanatban találko­zunk. Szépnek találjuk a madár­füttyöt, a virágokat, szép lehet egy legelésző őzcsapat, szépek az őszi erdő színei. Az ásványvilág tagjaival - annak ellenére, hogy a természet részei - ritkán találkozhatunk. A föld alatti vüág nehezen figyelhető meg, az ásványokat eredeti előfor­dulásukban nem tanulmányozhatjuk. A barlangok világa annyira kicsiny részletet tár fel belőle, mintha a vi­rágzó rétből csak egy virágot ven­nénk észre. Tanulmányaink során az alsó- és középfokú iskolákban csak elvétve találkozunk velük, így az ásványvi­lággal való ismerkedésre csak a ke­vés állandó és időszakos kiállítás, a néhány színes képeskönyv és szeren­csére az egyre több ásványbörze ad lehetőséget. Ezért szervezzük meg újra Szolnokon az ásványgyűjtő-ta- lálkozót és börzét. S hogy ne csak passzív szemlélői legyünk a rendez­vénynek, hanem értő, ásványokat is­merő látogatói, szeretnénk rendezni az' általános és középiskolásoknak egy vetélkedősorozatot. A vetélkedő öt elméleti és egy gyakorlati részből áll. Az elméleti részekben ásványo­kat és ásványcsoportokat mutatunk be néhány érdekes tulajdonsággal, történettel. Mindegyik fordulóban öt kérdés vagy kérdéscsoport fog szere­pelni, amelyek megválaszolásához szakkönyveket is ajánlunk. A köny­vek segítségével újabb érdekessége­ket lehet megtudni. Az ajánlott köny­veket a Verseghy Könyvtár gyermek­könyvtár-részlegén lehet megtalálni, a válaszokat is ott kell leadni /a vála­szokat természetesen postán is el le­het küldeni a könyvtár címére, de fel kell írni a postai levelezőlapra a jeligét: Érdekességek az ásványvi­lágból/. A papírra fel kell írni nevet, lakcímet, az iskola nevét A válaszadások határidőhöz lesznek kötve, ezt mindig feltüntetjük a for­dulók végén. Az öt elméleti rész után a gyakorlati rész a május 19-én újra megrendezésre kerülő második szol­noki ásványgyűjtő-találkozón és börzén lesz. A feladat ott a követke­ző: a rendezvényen 15-20 ásvány lesz kiállítva, ezeket kell felismerni és neveket a számozás sorrendjében leírni és leadni névvel, lakcímmel, iskola címével ellátva. A börzén a résztvevők teljesítményét összegez­zük és iskolatípusonként /általános és középiskola/ az első három helye­zettet pénzjutalomban részesítjük. Több azonos helyezett esetén a sor­solással kiválasztott egyéneket jutal­mazzuk. A vetélkedő lebonyolítását, a jutalmakat a TIT Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Szervezete és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pe­dagógiai Intézet támogatja, illetve adja. A vetélkedő fordulóit a Néplap Tudomány vüága kéthetente megje­lenő rovatában lehet majd megtalál­ni. Bízunk benne, hogy a vetélkedő segítségével egyre többen fogják megismerni és megszeretni az ásvá­nyokat, a természet eddig háttérbe szorított remekeit. Zs. I. műtétre vagy kórházi megfigye­lésre kényszerültünk volna. 4. Hónapokkal a kezelés után a megkérdezett betegek 83 szá­zalékának (56 fő) fájdalmai nin­csenek, kiújulást nem észleltek, eredeti munkakörükben dolgoz­nak. 5. A kezelések befejezte után fél évvel teljesen panaszmentes 29 beteg (43 százalék). 27 beteg­nek annyira csökkentek a pana­szai (40 százalék), hogy munká­ját maradéktalanul el tudja látni, az életvitelében nem zavarja, te­hát 83 százaléka megfelelő. 11 beteg állapota nem változott (16 százalék). 6. 65 beteg válaszolta azt, hogy ha újra szükséges, ismét ezt a műtéti megoldást választja. Egy beteg határozottan ellenezte. Egy azt írta: is-is. Az eredményeinken igyek­szünk tovább javítani. Egyre mo­dernebb gyógyszereket alkalma­zunk, hogy a kezelések alatti kel­lemetlenségeket a minimálisra csökkentsük. Újabb érzéstelení- tési módszerek bevezetésére is törekszünk.Mindezen túl a MEGELŐZÉS módszerein sze­retnénk annyira javítani, hogy a vastagbél-végbél elváltozásait minél kisebb, minél koraibb stá­diumában kimutathassuk. Ezt a munkát csak a körzeti orvos kol­légákkal együtt végezhetjük si­kerrel. Dr. Jánosi Gábor A földalatti A kontinens első földalatti vasútját a millenniumi ünnepsé­gek keretében 1896. május 2-án nyitották meg Budapesten. Azért mondjuk, hogy a konti­nensen ez volt az első, mert a már kibírhatatlanná vált nagyvárosi zsúfolt közlekedés enyhítésére Londonban már hat évvel előbb, 1890-ben megnyílt az első villa­mosított földalatti vasút, mely­nek kocsijait 8,8 kW teljesítmé­nyű villanymozdonyok vontat­ták, s két pennyért addig utazhat­tak rajta a londoniak, amíg meg nem unták. A ma már "kis földalattivá" degradált vasút története össze­függ a Népköztársaság útja /előbb Andrássy és Sugár út/ tör- ténetével, melynek építését 1870-ben határozták el azért, hogy a Belvárost a Városligettel összekösse. Az egyik legszebb utunkat a párizsi Champs-Elysé- es-ről mintázták. Annak idején a lóvasút vágányzatát ide nem ter­jesztették ki, keményfa burkolat­tal látták el, hogy elnyelje az út zaját. Pár évtizeddel ezelőtt még láthatók voltak a táblák a No­vember 7 /akkori Oktogon/ téren, jelezve, hogy "Lovasok részére". Szenzációs gyorsasággal, két év alatt készült el az eredeti terv szerint, s az építkezésen 1200 munkás dolgozott. Megnyitásá­ról így írt a Budapesti Hírlap: "Apálya összesen 3695 méter hosszú, ennek befutására ma dél­után 10 perc 40 másodperc kel­lett anélkül, hogy az egyes állo­másokon megállott volna a 3 ko­csi, mely a vendégeket vitte... A társaságnak 20 kocsija van, de mihamar lesz több is. A kocsik meglepően szép kiállításúak. Mindmegannyi szalon, 12 méter hosszú és 20 méter széles... A föld alatti peronokhoz díszes lép­csőházakon át jutunk, melyek A budapesti földalatti vasút személykocsija a megnyitás évében A korabeli földalatti állomás bejárata a mai Hősök terén stílszerű kivitelükkel igen tetsze­tős képet adnak." Ferenc József király és császár hat nappal később tekintette meg a különös alkotást, és a díszes 22. számú kocsin csodálkozva uta­zott végig. Azóta 94 év telt el, a "kis föl­dalatti" megnyúlt, korszerűsö­dött, de megőrizte jellegzetessé­gét és ma is azokra az időkre em­lékeztet, amikor először indult meg az európai szárazföldön a földalatti vonatszerelvény. Kováts Andor Tornyok és szelek Olaszország egyik nevezetes­sége a pisai műemlékegyüttes: a dóm, a keresztelőkápolna és a harangtorony. Ezek önmaguk­ban is megérnek Firenzéből egy kirándulást, de a fő attrakció az - mint ismeretes -, hogy építése előtt hiba csúszott a talajmecha­nikai számításokba, és már épí­tés közben megbillent a torony. Azóta találgatják, hogy össze fog-e dőlni, vagy hogyan lehetne megmenteni. Veszély bizony jócskán fenyegeti: a további süllyedés, egy esetleges földren­gés - de elég egy erősebb szélvi­har is. Ez utóbbiról érdekes mó­don kevés szó esik. Legtöbben úgy gondolják, hogy ma­gas építmények, mint például a tor­nyok és gyárkémé­nyek, teljesen szilár­dan álló merev tes­tek: legfeljebb csak földrengés idején mozdulnak el egy keveset az eredeti helyzetükből. Ez a vélekedés azonban téves, mert a szél is állandóan mozgatja az ilyen épületeket. Már a közepes he­vességű szél is óriási erőt fejt ki a magas építményeknek azokra a jelentékeny nagyságú felületére, amelyek a széllel %. szembenéznek. Vi- > - haros szél idején a szélnyomás 50-60 kilogramm lehet négyzetméterenként, kivételes szélvihar­ban a 100 kilogram­mot is elérheti. A szélviharokban rejlő óriási nyomóerőnek az a követ­kezménye, hogy ezek a magas épületek szél idején bizonyos lengéseket végeznek. A lengés az építmény alsó részén kisebb mértékű, felső részén azonban jelentékerfy lehet. Magas gyárkémények és tor­nyok felső részei félméterre, oly­kor pedig egyméterre is kilenge­nek. Mindez annak a következ­ménye, hogy a legszilárdabb épületalapozás sem elegendő ah­hoz, hogy teljesen ellensúlyoz­za azokat az óriási erőket, ame­lyeket a szél fejt ki egy magas építménynek a nagy sza­bad felületein. : torony dőlésének vizsgálata; napjainkban ! méterrel tér ei a torony a függőlegestől Első hallásra úgy tűnik, mint­ha a magas építmények felső ré­szeinek szél okozta mozgása minden egyes szélvihar alkalmá­val veszélybe hozhatná az ilyen épületet. Ez persze nem így van, mert a fellépő elmozdulás után az építmény súlypontja még mindig az alapozás fölé esik, és így az építmény feldőlésétől nem kell tartanunk. Más a helyzet azonban akkor, ha a torony nem függőlegesen áll, hanem - mint a pisai torony - az alapok egyoldalú megsüllye- dése következtében ferde hely­zetű. Ilyen építménynél már sú­lyos következményei lehetnek a szélnyomás okozta elmozdulásnak. Ez az aggodalom veze­tett arra, hogy a pi­sai ferde torony ala­pozását betoninjek­ciókkal, és más módszerekkel már többször megerősí­tették. Úgy látszik, további óvintézke­désekre is szükség van. A torony meg­mentését minden kultúrember a szí­vén viseli, mert ne­vezetessége koránt­sem csupán annyi, hogy hossztengelye ferdén áll. A monu­mentális építőmű­vészet egyik gyö­nyörű és nagyszabá­sú alkotásáról van szó, amely már egyedül azért is vi­lághírre tarthat szá­mot, mert Galilei munkásságának emlékei fűződnek hozzá. MTESZ­hírek- Február 5-én és 6-án a MTESZ megyei szervezete két­napos tanfolyamot rendezett. A tanfolyamon részt vett tizenkét hallgató az ÁFA, a személyi jö­vedelemadó és a vállalati nyere­ségadó rejtelmeivel és előírásai­val ismerkedhetett meg.- Február 6-án és 7-én az Épí­tőipari Tudományos Egyesület megyei szervezete, a Szolnok Me­gyei Állami Építőipari Vállalat, valamint a GRMEC-TEGOLA Canadesa cégek együttes rende­zése zajlott le a Technika Házá­ban, amelyen az építész-tervező és kivitelező szakemberek a tető- szigetelés témakörben hallhattak a legújabb megoldásokról, ame­lyeket bemutató is követett. Február 12-én 13 órakor a Titász Szolnoki Üzemigazgató­ságán rendezi meg a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szol­noki Csoportja azt a kerekasztal- beszélgetést, amelyet Kádár Aba, az Állami Energetikai és Bizton­ságtechnikai Felügyelet nyugal­mazott főszakértője vezet villa- mosenergia-ellátásunk az ezred­fordulóig témakörben.- Február 13-16-a között a Technnika Háza ad otthont az Építőipari Tudományos Egyesü­let rendezvényének, melynek ke­retében a Martfűi RRT- pálya­munkákat mutatják be. A rendez­vény megnyitója 13-án 14 órakor lesz.- Február 24-én 19 órai kez­dettel a GTE Szolnoki Csoportja és a MTESZ megyei szervezete a Technika Háza összes termeiben bált rendez, amelyre az egyesüle­ti csoportok tagjait és hozzátarto­zóit várja. « m «ß * « H * ­A T11/I 'f 71 I d fs d jfl LUUmilclIIV Y lAdgd ft VISSZATEKINTŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents