Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1990. FEBRUÁR 3. Akik a "sima" nyugdíjukból szeretnének boldogulni "Jelenünk - sok nyugdíjas tár­samét is beleértve - sanyarú, a jövőnk kilátástalan. Egy valami van, amitől már nem tudnak megfosztani bennünket - mert már elmúlt -, a tegnapunk". Mot­tója is lehetne ez a pár mondat beszélgetőpartnerem, egy nyug­díjas "életvitelének". Válaszából próbáltam megfogalmazni: mit kérdezzek majd a jászberényi VTVB Családvédelmi Csoport­jánál és a családsegítő központ­ban. Tájékoztatást kérni arról, hogy milyen intézkedésekkel te­szik elviselhetővé az idős korúak helyzetét. Dicséretes az a felderítő mun­ka, aminek során a Családvédel­mi Csoport és a Családsegítő Központ adatokat gyűjt az idős korúak életkörülményeiről. A fá­rasztó munka eredménye, hogy az elmúlt évben a valóságot leg­jobban megközelítő képet kap­tak arról, hogy kik szorulnak szo­ciális segélyekre, házi szociális gondozásra vagy egyéb, az öreg­ségüket megkönnyítő támoga­tásra. A családvédelmi csoport az el­múlt évben 834 idős embert ré­szesített rendkívüli segélyben, a segélyezésre fordított összeg 3 millió 41 ezer forint. A családse­gítő központ is adott eseti segélyt a rászorult idős embereknek olyan esetekben, amikor ők nem várt kiadásaikkal, saját erejükből nem tudtak megbirkózni. Tavaly 60 ezer 918 forintot fordított ilyen célra. A családsegítő köz­pont azok számára adott ilyen támogatást, akiknek a jövede­lemhatár miatt a tanács nem ad­hat segélyt. Rendszeres szociális segélyt 164 idős ember kapott, a segélye­zésre fordított összeg 5 millió 327 ezer forint volt. A rendszeres segélyben részesülők száma az elmúlt évben nem emelkedett. Magyarázata: szigorúbbak lettek a segély megállapításának a fel­tételei. Olyan megkötésekkel, mint: a hozzátartozók eltartási képességének a vizsgálata, élet­kor, csökkent munkaképesség. Ezek közül a hozzátartozók "zaklatása" az, amitől a rászorult idős emberek is elzárkóztak. A pénzben nyújtott támogatá­son kívül egyéb juttatásokkal is segítenek az idős embereken. Új­szerű támogatás a közgyógyellá- tási igazolvány. Az elmúlt év áp­rilisától módosult az igazolvá­nyok kiadására vonatkozó jog­szabály. Lehetőség nyílt arra, hogy az alacsony jövedelmű idő­sek részére méltányosságból is adhatnak igazolványt. így az el­múlt évben alanyi jogon és mél­tányossági alapon 544 idős em­ber kapott közgyógyellátási iga­zolványt. Emelkedett, 110-ről 160-ra azoknak az idős embereknek a száma, akik az elmúlt évben kér­ték a szociális étkeztetést. Az ebédet az igénylők többsége in­gyen kapja, vagy 20-an fizetnek csekély hozzájárulást. Többsé­güknek a házi gondozó szolgálat házhoz viszi az ételt, 14 idős em­bernek ki a tanyai lakóhelyre. A tanács 1989-ben 1 millió 220 ezer forinttal támogatta a rászo­ruló idős emberek szociális ét­keztetését. Változatlanul a nagyon hasz­nos és a legrászorultabbaknak nyújtott támogatásnak tekintik az idős emberek azt a hozzájáru­lást, amit a téli tüzelő beszerzé­sére kapnak. Az elmúlt évben 100 idős ember részére vásárol­tak személyenként (családon­ként) 15 mázsa tatai brikettet. A családvédelmi csoport 185 ezer forintot költött a téli tüzelő vá­sárlására, a házhoz szállítást a családsegítő központ vállalta, több mint 17 ezer forint szállítási költséghozzájárulással. Hasznos segítség volt, hogy a közterülete­ken lévő fák metszése után a ke­letkezett fahulladékot díjtalanul a rászoruló idős emberek udva­rába szállították. A legrászorultabb személyek helyett a családvédelmi csoport átvállalta a szemétdíj fizetését, illetve a tartozások rendezését. Tavaly 67 idős ember fizetési kö­telezettségének átvállalására, több mint 28 ezer forintot költöt­tek. A családsegítő központ éven­te tesz javaslatot a Társada­lombiztosítási Igazgatóságnak az alacsony nyugdíjak emelésé­re. Javaslatára az elmúlt év­ben 36 idős ember kis nyug­díját emelték meg 250-400 fo­rinttal. Emberséges gondoskodás, megható törődés, fáradságos munkával, jelentős anyagi hoz­zájárulással. Az idős emberek hálásak a gondoskodásért, általá­nos a vélemény, hogy sokat, na­gyon sokat tesznek értük. Azt is mondják viszont, hogyanagyon sok is vigasztalanul kevés. Ak­kor lennének igazán boldogok, ha nem a segélyekből, de a tisz­tességes munkában eltöltött évti­zedek után megérdemelt "sima" nyugdíjukból tudnák szebbé, gondtalanabbá tenni öregségü­ket. I. A. Hegedűs László 83 éves szolnoki nyugdíjas naponta felkeresi a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot Elüldögél az aulában, és olvasgatja a napilapokat. Egyedül él belvárosi lakásában, legalább az idő is jobban telik, meg ebben a mai világba« napról napra érdekesebb dolgokat olvashat. Természetesen az sem mellékes, hogy nem kell pénzt kiadnia az újságokért. (Mészáros) Nemzedékek Pártja Január 18-án egy új párt prog­ramját, módszereit és fölhívását közölte a Magyar Nemzet. A Nemzedékek Pártja, a nyugdíja­sok és a családok pártja mutatko­zott be, amely úgy véli, parla­menti képviseletre van szüksé­gük a nyugdíjasoknak és a csalá­doknak, hogy ne nélkülük dönt­senek a terhűkre, mint eddig. Az új párt, - amelynek létéről eddig a mi vidékünkön talán nem is hallottunk - erkölcsi alap­jának a becsületet, a szakér­telmet és egymás kölcsönös se­gítését jelöli meg, s állítja, hogy alapítói szakmailag fölkészültek terveik megvalósítására. Mind­ehhez azonban egy előfeltétel, hogy kellő súllyal rendelkezze­nek a parlamentben. Programjuk nyilvános vitáját is fölvállalják a többi párt és a kormány képvise­lőivel. E közölt programban igazsá­gos nyugdíjrendszer bevezeté­sét, a családi pótlékok méltányos növelését, az árak, a bérek és az adók egyidős megreformálását ígérik. Valamint azt is, hogy évente legalább 50 ezer lakást építtetnek, ezen belül a fiatalok első lakáshoz jutását félkész ott­honokkal támogatják, amelyhez kedvezményes hiteleket és vál­lalati segítséget garantálnak. Persze ebben a programban az élet minden területéről szólnak, így például megreformálják az oktatást és egészségügyet, külö­nös tekintettel a pedagógusok és egészségügyiek bérrendezésére, megakadályozzák az infláció emelkedését, támogatják a falu­fejlesztést, a műszaki előrelé­pést, a kamatrendszer igazságo­sabb rendszerének kialakítását, s harcot indítanak a pazarló gaz­dálkodás ellen a vállalatoknál és a közigazgatásban. Módszereikről két fejezetben is szólnak. Az első a gyorsan ha­tó intézkedéseket foglalja össze, amelyben szó van a restrikciós pénzpolitika visszacsinálásáról, a kedvezményes kamatozású la­káshitelek kamatainak viselésé­ről, - amelyben nagy szerepet kap a Magyar Nemzeti Bank és az OTP, valamint a költségvetés is. A későbben ható, de máris kezdhető intézkedések között olyan terveket sorolnak, mint a Paksi Atomerőmű és az uránbá­nyászat fejlesztése, a nyugat-eu­rópai gazdasági, fejlesztési köl­csönök felhasználása, a deviza- gazdálkodás új alapjainak meg­teremtése. A Nemzedékek Pártja arra ösztönzi az érdeklődő érintette­ket, de főként a nyugdíjasokat, hogy minden településen hozzák létre a nyugdíjasok és családok pártjának helyi szervezetét, ame­lyek máris keressék az olyan köztiszteletben álló személye­ket, akik alkalmasak képviselő- jelöltnek, s elfogadják a párt programját. Közük azt is a szer­vezők, hogy a párt első országos tanácskozását február 17-18-ra hívják össze. Érdeklődésünk helyben egye­lőre nem járt eredménnyel, a párt helyi alakulásáról, szervezéséről egyelőre nem tudunk beszámol­ni olvasóinknak. S.J. Helyben rugalmasabb lehet a döntés Mezőtúron nem formális a védőháló A túri határt járó népszámlá­lóknak két megdöbbentő él­ményben is volt részük a közel­múltban. Az egyik tanyában idős házaspár didergett az ágyban. Nem betegség miatt, hanem mert nem volt tüzelőjük, de nem akar­tak segélyt kérni, inkább maguk­ra húztak minden göncöt, sapkát, kesztyűt. A számlálóbiztosok je­lezték a tanácsnak az esetet, mi­ként a másikat is, hogy milyen nyomorúságos körülmények kö­zött találtak egy iszákos férfit. A szociálpolitika gazdái nyomban intézkedtek: 5-5 ezer forintot utaltak ki tüzelőre a két "öreg­cselédnek", amoda meg inkább bevásároltak szenet-fát, élelmi­szert, hiszen a pénzt újból csak elitta volna az az elesett ember... Hasonló esetek feltárása jel­lemzi a várost átfogó, a szociális védőháló részeként tevékenyke­dő társadalmi bizottság munká­ját. Tagjai környezetükben, a munka- és lakóhelyeken egya­ránt odafigyelnek, és nyomban jeleznek a városi tanácsnak, ha elhagyatott emberre bukkannak, aki szükséget szenved.- Ahogy az életkörülmények nehezedésével szaporodtak a gondok - fejti ki dr.Füstös Jenő, a tanácselnök-helyettes -, bőví­teni kellett az ügyintézést. A ta­nácsnál már két éve két önálló "szocpolos" tevékenykedik, a 25-30-as létszámú megbízotti hálózat közreműködésével. Megható, hogy milyen segítsé­get kapunk ezektől az emberek­től egy fillér ellenszolgáltatás nélkül. Roppant felelősséggel végzik vállalt feladatukat, ők je­leznek (van úgy, hogy ketten is szólnak ugyanazon ügyben) - és mi megyünk. Előadóink mérle­gelik: kinek kell segély, kinek gondozó, aki ebédet visz, bevá­sárol, ki szorul a szállást is adó klubra (a "hetes napközire"), és kinek jelent megváltást a szociá­lis otthon. Sok munka van vele, de bőségesen megtérül... Ami­kor országos értekezleteken kol­légákkal beszélek, tapasztalom: sokan hajlamosak a társadal­masítást az elmúlt 40 év termé­kének, formálisnak tekinteni. Nálunk ennek a társadalmi bi­zottságnak köszönhető, hogy tragédiák - hála legyen a jó isten­nek! - nem fordulnak elő. Úgy fest, hogy az egyre növekvő fel­adatoknak is eleget tudunk tenni. Ez persze nem jelent hibanélkü­liséget, de a visszajelzések, a megőrzött köszönőlevelek bizo­nyítják, jó úton járunk a hivatal- bóli kezdeményezéssel.- Meg kell jegyeznem; ha a hatósági munkánk során tapasz­taljuk, hogy valakinek nagyon alacsony a nyugdíja, felterjeszt­jük a Társadalombiztosítási Ta­nácshoz nyugdíjemelési javasla­tunkat. Az elbírálás nagyon em­berséges, az esetek többségében pártfogoltjaink megkapják a rendkívüli emelést. A tartási-életjáradéki szerző­dések száma 100 körül van a vá­rosban. Ezeken is rajta a társa­dalmi hálózat keze, állandó a kapcsolatuk az eltartókkal és el­tartottakkal, tanácsi intézkedés­re úgyszólván nincs szükség. Szinte minden esetben nagyszü­lőként szeretik az örege- két, ők unokaként, meleg étellel várják haza a fiatalokat, akiknek ez a kapcsolat lakást jelent, az idősek számára a megszokott környe­zetben maradhatást. A gyógyszerárak drasztikus emelése tavaly megsokszorozta a tanácshoz segítségért folyamo­dókat. Ötszáznál is több köz­gyógyellátási igazolványt adtak ki, és már az idén január 25-ig is csaknem 350-et. Most újabb vészhelyzetet jelent a lakbérek, a víz- és csatornadíjak emelése, hiszen azok kivetésénél nem méltányolják a szociálpolitikai helyzetet, az már tanácsi hatás­körbe kerül. Hogyan készülnek fel erre?- Lakásügyi társadalmi bizott­ságunk feladata minden nyugdí­jasnál (egyébként a gyermekes családoknál is) felmérni, mit je­lent a lakbéremelés a megélhetés szempontjából. A méltányos se­gélyezésnél nem az automatiz­mus érvényesül, ezt ígérhetem, hanem a rászorultság.- Milyenek az anyagi lehető­ségek mindezekhez?- Gyámügyi és szociális segít­ségnyújtáshoz ebben az évben tízmilüó-ötszázötvenezer forint áll rendelkezésünkre a tavalyi nyolc és fél millióval szemben. A szociális otthon költségvetése 18 millió 975 ezer forint, és eh­hez jön még a saját bevétele. Sa­ját szükségletre termel is a gon­dozottak segítségével, hiszen zöldséges- kertet művelnek, ser­téseket hizlalnak. Minden héten disznót vágnak, az ellátásuk te­hát biztonságosnak ítélhető... • Nagyon lényeges, hogy eddig bontva kaptuk a költségvetéstől a segélyezési alapot, most pedig már ránk bízzák, hogyan osszuk meg a gyámügy és a szociális ellátás között, oda adhatunk töb­bet, ahol nagyobb szükség van rá. Ez a rugalmasság nagyon-na- gyon jó! - teszi hozzá az elnök- helyettes, a gondokkal terhes időszak ellenére derűs optimiz­mussal.-rónai­/ ^ A tékozló asszony Az ismerősöm nyugdíjas. Olyan régóta, hogy másfél év múlva már jogosult az ingyenutazásra. A napokban megtörtén panaszolta, hogy csalódott... önmagában. Cserbenhagyta em­berismerete. így fordulhatott elő, hogy 40 éves házasság után a feleségében is csalódott. Kiderült, hogy élete párja, az előrelátó, a háztartását példásan vezető asszony pazarló, té­kozló. Az egész a nyugdíjat kézbesítő postás korai érkezésével kezdődött. A közelgő ünnepekre való tekintettel már decem­ber 7-én meghozta a pénzt, de a naptárt is, amiben az állt, hogy a következő nyugdíj január 17-én érkezik. Kiszámolták, hogy 44 nap múlva, ami nagy idő, több, mint amennyi kellett ahhoz, hogy egy özönvízre való eső leessen. Mondta is az asszony, hogy csínján kell bánni ezzel a pénzzel, aztán számolt, hogy naponta 10 forint 90-et tejre, 10 forintot kenyérre, ezt szorozta 44-el, és a pénzt eldugta a letört fülű cserépbögrébe. _ így már biztos, hogy kitartunk az újig - gondolta a könnyel­mű asszony - és nekiesett a karácsonyi bevásárlásnak. Vett két pulykacombot, 70 deka lapockát, margarint, meg mákot is, és negyed kiló szaloncukrot. Aki pedig azt gondolja, hogy ezzel kiünnepelte magát, hát az téved, mert nem sajnált kiadni 50 forintot (+ üvegbetét) fél liter bajai nagyburgundi vörösborért. Jól van - mondta engesztelődve - tudom, nekem vette, hiszen ő az elmúlt 40 esztendő alatt nem ivott meg összesen 5 deciliter bort, de akkor is 50 forintot italra egy nyugdíjas háztartásban... már bocsásson meg a világ. Még lelkendezett is az asszony - folytatta ismerősöm mél­tatlankodva - hogy milyen finom lesz karácsony első napján sült pulykacomb krumplipürével, másnap pörkölt galuskával, fél kiló lapocka untig elég hozzá. Szilveszterre pedig ledarálja a másik cpmbot, a megmaradt 20 deka sertéshússal elbolon- dítja, csudajó fasírozott áll össze belőle. A koszttal nem is volt semmi hiba, úgy sikerült ahogyan az asszony eltervezte, csak a lelkesedés, az csappant le már az új esztendő első hetében. Hirtelen beborult az ég, mert kiderült, hogy a kenyér, meg a tejrevaló napi 22 forint 90 fillér helyett január 8-tól már 30 forint 20 fillér szükségeltetik. A letört fülű cserépbögrébe viszont csak annyi van, amennyit beletettek. Megint a számol­gatás, hogy 8-tól 17-ig 10 egész nap van, a tervezett és tényleges "rezsi" közötti különbség pedig... különben is miért ő gyötörje magát. Számolgasson csak az asszony, aki pazarolt, tékozolt, aki nem gondolt arra, hogy minálunk ami ma ennyi, az holnapra már holtbiztosán nem annyi. \_____________________________________________- illés - j Emeltek Ül a bácsika a betegágya szé­lén, kezében a most kapott nyugdíjszelvény, s nézi, csak nézi. A felesége örvendezve röpköd mellette. Mondja, so­rolja, mi mindenre kellene, hogy fussa, de hát hiába az emelés, ha az értéke... A bácsi­ka fölcsattan, s azt mondja, ez bizony szép pénz, ez már vala­mi. Az asszony nem nyughat. Hogy lenne szép pénz, amikor annyi amennyi a tej, a hús, a kenyér. A bácsika honnét ta­pasztalhatná, mennyit ér egy százas, amikor öt éve beteg, ki sem mozdul a házból. A bácsi­ka nem hagyja magát. Látta ő, hogy örült az asszony is, ami­kor a postás a kezébe számolta a hét darab ezrest. Csak ne mórikálja magát, csak ne szólja le az ő pénzét, amiért ő negyvenkét évig tás- kázott, járta az országot a hu­zatos gőzösökkel. Ő tudja, mi szenvedés volt az, a dízel már megváltás volt utána, nem is beszélve a villanymozdony­ról. És ez a pénz, micsoda öröm. Befut a fiuk, s elvágja a vitát. Nézi a szelvényt, kanyarít egy hatalmasat, s kimondja azt a le­írhatatlan kis szót. Bácsika megdermed a betegágy szélén. A csuda vigye el, már megint az asszonynak van igaza? Összeállította: Sóskúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents