Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-23 / 46. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 23. A rádióban hallhattuk Sokoldalú együttműködést tervezünk Temesvár és Szolnok között Interjú a Temesvári Turisztikai Hivatal igazgatójával A megyei tanács elnöke nem számol drasztikus létszámcsökkenéssel Beszélgetés Mohácsi Ottóval, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanács elnökével A Temes Megyei Turisztikai Hivatal dolgozóinak csoportját látták vendégül Kelet-Magyar- ország néhány megyéjében, köztük Szolnokon is február 5- én és 6-án. A küldöttség vezetője Munteanu Dórin, a Temesvári Turisztikai Hivatal új igazgatója, több éve dolgozik a szakmában. Mit szól a meghíváshoz?- Nagyon örültünk, mert alkalmunk nyílik arra, hogy közvetlenül megismerjük a szomszédos és baráti ország turizmusát. Ilyen lehetőség - a politikai körülmények miatt - nem adatott meg a múlt év december 22-éig.- A turizmus a népek közeledésének fontos útja, nehezebb politikai körülmények között is.- Mindannyian Európában élünk. Az élet bebizonyította,hogy nem létezhetünk egymástól elszigetelten, - éppen az elmúlt évek bizonyították ezt a legjobban az úgynevezett szocialista tábor lakóinak. Úgy véljük, hogy nincs más lehetőségünk, mint erősíteni e kapcsolatokat. A lehetőségek most adottak, és a jövőben talán ki is bővülnek. Nálunk eddig a belföldi turizmus is nehézkes volt, tehát saját hazánkat sem ismerhettük meg igazán a szállítási és egyéb nehézségek miatt.- Tudtommal Romániában régebben a turizmus lendületesen fejlődött, de azután nemcsak hogy megállt, hanem a helyzet súlyosan romlott is.- Valóban, a fejlődési perspektívák megvoltak, de a világ- gazdasági válság miatt a turizmus háttérbe szorult. Jelenleg úgy véljük, hogy a turizmusnak a nemzetgazdaság második legfontosabb ágazatává kell válnia.- Ne haragudjon, de az én véleményem szerint nem a világgazdasági válság, hanem Románia politikai válsága okozta a turizmus lezülleszté- sét.- így van, tulajdonképpen a világválság csak lepel volt, amellyel országunk politikai válságát akarták elfedni.- Ön szerint megmaradnak-e a jövőben a román állampolgárokra vonatkozó korlátozások a külföldi turizmus esetében?- Azzal kell kezdenem, hogy már a jelen pillanatban sem látok, s még kevésbé a jövőben ilyen korlátozást. Mindenki szabadon utazhat bármely országba, ahányszor csak akar. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy nemrég román turista csak úgy juthatott el például az NDK-ba, ha repülőgéppel utazott, amiatt, hogy ne haladhasson át Magyarországon.- Mit szólna Ön ahhoz, ha holnap, holnapután újabb korlátozásokat vezetnének be?- Biztos vagyok abban, hogy ilyesmi nem következhet be nálunk. A román nép megharcolt mai jogaiért, és nem hiszem, hogy könnyen engedne a jogait gátoló törvényeknek. Úgy véljük, hogy nemcsak a szavainkban, hanem a tetteinkben is forradalmároknak kell lennünk. A román nép nagyon sokat szenvedett, és ahogy mondani szokás, a pohár telik, telik, de mikor megtelt, kicsordul. És nálunk most nagyon rövid idő alatt kicsordult. Meggyőződésem, hogy meg fogjuk tudni becsülni és tartani mindazt, amit kivívtunk. Tehát tettekkel, nemcsak szavakkal bizonyítjuk majd, hogy ez a forradalom a népé.- Önök most nemcsak nézni, hanem dolgozni is jöttek.- Turisztikával foglalkozunk, de ez nem jelentheti azt is, hogy turisták volnánk. Elsősorban dolgozni akarunk. Most megbizonyosodhattam arról, hogy Önöknek milyen konkrét óhajaik, elképzeléseik vannak, hogy országunk mely vidékeit keresnék fel szívesen. Mi ezeknek az igényeknek megfelelően dolgozunk ki konkrét munkatervet.- Mikorra jósolja az első temesvári turistacsoport Magyar- országra érkezését?- Már január 18-án érkezett ide egy csoportunk Temesvárról, de ez kevés. Sokoldalú, és gyakori közös akciókat tervezünk, például, magyar estet Temesváron, román estet Magyar- országon - szakácsok és zenészek cserefelléptével. Természetesen turistacserékről is szó van, ezeket hetente szeretnénk beütemezni. Nekünk alaposan meg kell ismernünk a valóságot, hogy többé ne hazudjunk turistáinknak, mert a hazudozás - mindannyiunk szégyenére - nemrég bevett gyakorlat volt nálunk. Köszönjük az Ibusznak a különleges kedvességet, amellyel fogadtak, és ahogyan bántak velünk. Ilyesmiben eddig nem volt részünk. Nekem sem, mert először járok Magyarországon. Eddig - sajnos - teljesen félrevezettek. Nem hittem, hogy a magyar nép ilyen kedves és vendégszerelő. Úgy bántak velünk, mint egy valóban baráti nép képviselőivel. Molnár H.Lajos A Néplapban megjelent megdöbbentő fénykép késztetett arra, hogy a rádió mikrofonjával megkeressem Szajolban az Aqua kultúra Kft.termelési igazgatóhelyettesét Orbán Károlyt. A tavaly nyáron alakult társaság üzemelteti a Milléri halastavakat, amelyekből több tonnányi fehér busa került ki - sajnos döglötten.- Száznyolcvanezer tonna busát kellett "betárolnunk" az ősz folyamán annak reményében, hogy azt rövid időn belül, körülbelül 5 forint kilogrammonkénti haszonnal értékesítjük. Ezek a halak nem a legjobb állapotban kerültek hozzánk, így számoltunk is valamennyi elhullással. A döglött halak szeptember, október, november és december folyamán kerültek a fenékre, és most, olvadás után, jöttek a felszínre. Úgy tűnik, az MSZMP, az MSZP, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront és más szervezetek apparátusainak leépítését követően a karcsúsítási hullám elérte a tanácsokat is. Aki az elmúlt félévben ügyes-bajos dolgait intézvén megfordult a megyei tanács épületében, tapasztalhatta, hogy a dolgozók körében "kita- pinthatóvá" vált a feszültség. Sokan - tartva a politikai folyamatok gerjesztette változásoktól is - munkahelyet keresnek. Az eddigi történésekről és a jövőbeni elképzelésekről kértem választ Mohácsi Ottótól,a Jász-Nagykon-Szol- nok Megyei Tanácsának elnökétől.- A valódi helyi önkormányzatok létrejöttével, megerősödésével hogyan módosul a megyei tanács feladatköre?- A helyi önkormányzatok kialakítása és fejlesztése jelenleg törvénytervezeti formában ismeretes. Vitáznak róla, s a tervek szerint a kormány áprilisban fogja tárgyalni, a parlament elé pedig várhatóan májusban kerül. Ebben többféle, a megyékre vonatkozó elképzelés található. Én úgy vélem, hogy a megye, mint közigazgatási egység, fennmarad, és az- Abban, hogy a halak elpusztultak semmi szabálytalanság, rendellenesség nem volt?- Az elhullott halak összesze- dése után nem az lett volna az eljárás, hogy kiöntik a gátoldalra, hanem el kellett volna temetni, vagy a fehérjefeldolgozóba elszállítani őket. A Milléri üzemegység vezetője hibát követett el. Még a fénykép és a rádióriport megjelenése előtt felhívtuk a figyelmét, hogy ezt az állapotot szüntesse meg! Az utasítást nem teljesítette, ezért írásbeli megrovásban részesítettük és huszonnégy órát adtunk rá, hogy a területet rendbehozza.- A pusztulás természetes?!- Semmi sem természetes, ami kárt okoz, de végül is azt kell mondanom, hogy bizonyos mértékű pusztulásra számítani lehet. Akkor sikerült volna megmenteni apparátus helye, szerepe továbbra is fontos lesz.- Lábra kaptak olyan hírek, hogy a tanácsi dolgozók létszámát - elsősorban a megyei tanácsoknál - drasztikusan csökkenteni kell. Mi igaz ebből?- A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanács létszáma az elmúlt időszakban jelentős változáson ment keresztül; miközben - az államigazgatás szervezeti korszerűsítése, a főhatóságoktól a megyei tanácsokhoz történő átcsoportosítás miatt - feladata részben növekedett, részben a saját elha- tározású szervezeti változásokkal csökkent.- A rendelkezésemre álló számadatok szerint 317 főről 228-ra redukálódott az apparátus létszáma. Mi rejlik a számok mögött? Kik távoztak, és lehet-e általánosítani, következtetéseket levonni, vagy a tendenciát modellezni?- Lehet, sőt kell. Hiszen mi azt akarjuk, hogy ajövőben a létszám ne véletlenszerűen alakuljon. Nos, a szervezeti korszerűsítések, az összevonások következtében a vezetői munkakörökben dolgozók száma csökkent leginkább. Míg 1986-ban 46 osztályvezető ezeket a halakat, ha a beszerzés és a betárolás után azonnal mód nyílik az értékesítésükre.- Milyen a piaca a busának?- Sajnos gyenge. Hetente csupán negyven mázsányit tudunk értékesíteni. Tudni kell, hogy mi nem emeltük az árainkat, mégsem kell a busa. * Az Aqua kultúra Kft-t összesen huszonötezer forintnyi kár érte. Ez talán nem szegi kedvét a nyugati érdekeltségű vállalkozásnak, megtalálják a busanevelés és -feldolgozás olyan olcsó módját, hogy mindenki jól járjon. Ä fasírozott és füstölt busahús kitalálásán túl a halak neveltetését is megoldják, - hogy többé ne fordulhasson elő ilyen csúf busahalál... ígérik a szakemberek. Benkő Imre és helyettes, valamint 39 csoport- vezető dolgozott, addig ez 1990- ben már csak 27 illetve 23. Eddig a megyei tanács elnöke mellett például három elnökhelyettes és vb-titkár dolgozott, a tervek szerint ezentúl csak egy elnökhelyettes lesz. Meggyőződésem, hogy még jobb munkaszervezéssel, irányítással - a jelenlegi feladatok mellett - az apparátusi létszám tovább is apasztható. Korszerűsítési tervünk is ezzel számol, és érdekeltté is kívánjuk tenni a szervezetek vezetőit, dolgozóit a létszám további csökkentésében.- Amennyiben további számottevő csökkenés (vagy csökkentés) következik be, a gazdaság, az intézményrendszer, s nem utolsósorban az erősödő önkormányzatok, a helyi tanácsok képesek lesznek-e felszívni az itt feleslegessé váló munkaerőt?- Mi nem számolunk gyors, drasztikus létszámcsökkenéssel. Sőt, fő gondunk ma éppen az, hogy a különféle hírek, rémhírek elteijedése ellenére a legjobb szakembereinket megtartsuk, s ennek megfelelő anyagi, erkölcsi megbecsülést biztosítsunk számukra. Hangsúlyozom, itt a legjobb szakemberekről van szó, akiket szakmai képzettségük, ismeretszintjük, tudásuk további növelésére ösztönzünk. A kérdésre válaszolva: azt hiszem, a járások megszüntetése kellő tapasztalattal szolgált. A járási hivatalokból a községekbe alig mentek dolgozni, inkább más, megyei szervezeteknél, intézményeknél helyezkedtek el. Úgy látom, ez most is így van. Ez csak akkor változhat, ha a helyi tanácsok vonzóvá tudják tenni az ottani munkát. Egyelőre azonban azt tapasztaljuk, hogy a jó szakemberek nem a közigazgatásba, hanem sajnos más területekre pályáznak. Összességében azt mondhatom: a megyei tanács dolgozóinak nem keU lavinaszerű leépítéstől tartaniuk. Varga Ferenc Halhullák a halastó partján! ... avagy mennyit ér a busa húsa? Ha egy színházban nyugalom van, azt a színházat megette a fene!" Törőcsik Marival és Garas Dezsővel a József Attila Színház öltözőjében beszélgettem Schwajda György Csoda című darabjának előadása utál. A produkciót Garas Dezső rendezte.- Schwajda groteszkje ennyire aktuális? Garas D. - Úgy néz ki, hogy egyre aktuálisabb. Egyre jobban a máról szól, és egyre szívhez szólóbban szól a mához.- Törőcsik Mari Bíborka szerepét alakítja. Szereti ezt a szerepet? Törőcsik M. - Igen, szeretem. Kicsit már féltem, mert mostanában csupa ilyen - hol részeg, hol esett öregasszonyokat játszom.- A József Attila Színház körül mindenféle hírek terjednek: igazgatóválasztás, válság... Ez mennyire viseli meg a társulatot? Törőcsik M. - Én ebben talán illetéktelen vagyok, de egyet tudok, mert én is színész vagyok: minden változás, különösen most, amikor túl sok változás vesz bennünket körül, minden színészt, minden embert megvisel. De történetesen azt, hogy egy színház élén ki áll, soha sehol a világon nem a társulat dönti el. - Most egy új korszak következik az Önök életében: Szolnok. Amikor még igazán el sem kezdődtek a szerződéskötések, máris két vaskos meglepetéssel szolgált a színházi közélet. Nevezetesen, hogy Garas Dezső és Törőcsik Mari Szolnokra szerződik. . Törőcsik M. - Schwajda Györgyöt nem ismertem személyesen - a próbák alatt bejött, azt hiszem kétszer. Kicsit még sértve is éreztem magam, hogy köszönt és továbbment, oda se jött hozzám. Utólag gondolom, hogy olyan etikus ember, hogy nem akart velem semmi módon szóba állni, mert benne voltam abban a kuratóriumban, amelynek a tagjai szavaztak, vagy tanácsot adtak a Fővárosi Tanácsnak abban, hogy ki legyen a József Attila Színház igazgatója. A döntés után a főpróbán beszéltem vele hosszabban - életemben először. És valahogy olyan jó hangulat volt ez alatt a próba alatt. Garas Dezsőt pedig régen szeretem, néha mi együtt léptünk, néha külön, de régen barátom. Aztán Schwajda megkeresett, hogy tenne egy ajánlatot. És azt mondtam, hogy igen, meg akarom próbálni. Szívesen megyek.- Számomra ez inkább azért volt kicsit fantasztikus hír, mert nem arról van szó, hogy egy újonnan átadott színház elkezd egy új évadot, hanem egy talán a jövő tavaszra elkészülő színház befejezhet egy csonka évadot. Törőcsik M. - Nézze, én személyekben bízom. Ha bizonyos személyek hívnak, meg se kérdezem, hogy mire. Az életem során ez engem visszaigazolt. Nekem most jól esett, hogy Schwajda hívott, és a szolnoki színházról nagyon sok jót hallottam. Taubot nagyon szeretem, Fodort nagyon tisztelem, és azt gondolom, most így helyes, ha odamegyek.- Garas Dezső számára nem jelent újdonságot Szolnok, hiszen 1985-ben a Drágamamát, 88-ban pedig az Üvegcipőt rendezte. Garas D: - Igen. Emellett szeretném megerősíteni, amit Mari mondott. Egy színház hitelét mindig a személyiségek hitele tartja és adja vissza. A múltkor volt egy megfogalmazás a Mai Napban, amikor is Schwajda nyilatkozott, hogy ez: "dacból szövetség". Szeretném egy kicsit kiigazítani ezt a szót. Ez nem dac - ez nem igaz. Ez több okból és több részből áll. Egyrészt szolidaritás, és nem dac. Schwajda, akit meghívtak a pályázatra - félreértés ne essék -, vesztett. Én is rábeszéltem egy kicsit, most mondjam azt, hogy "szervusz, haver, aztán csinálj, amit akarsz"? De nem ez a fő motívum. A fő motívum az, hogy nagyon szeretnék egy kis nyugalmat. Szolnokon én mindig nagyon nyugodt voltam. És engedtessék meg az a luxus, hogy nemcsak Budapesten lehet jó színésznek lenni, Szolnokon is lehet jó színésznek lenni. Nemcsak a budapesti közönség tud elbírálni egy embert, hanem a szolnoki is. Ennyi az egész,'nincs ebben több. Ez a dolog - meg kell, hogy mondjam - három nap múlva senkinek nem lesz fontos. Minden csoda három napig tart. Tudja, kinek lesz ez fontos? - Egyrészt a szolnoki közönségnek, másrészt annak a pár embernek, aki a színházban dolgo- zjk.- 1991 áprilisa, amikor Önök színpadra lépnek, még messze van. Milyen feladatok várnak addig Önökre? Törőcsik M: - Istenem, istenem, nem tudom. Szeptember óta jóformán minden nap hajnaltól estig dolgozom. Most egy picit muszáj pihennem. E riport után is dolgozni megyek még hajnali 3-ig, egy filmet utószinkronizálunk. Garas D:- Ezt talán Schwajdától kellene megkérdezni.- Mert augusztustól ő osztja a feladatokat? Garas D: - Természetesen. Ez a világ legtermészetesebb dolga.- Ebben a politikai szituációban, mint magánemberek, hogy érzik magukat? Hr ^yan gondolnak a jövőre, a következő hónapokra? Garas D: - Én csak azt tudom mondani, hogy félek. Nem tudok jobb szót. - Ez kitapintható, megfogalmazható félelem - valamitől, vagy általános életérzés? Garas D: - Kitapintható, megfogalmazható, de engedtessék meg, hogy erről én ne beszéljek, mert zavart állapotban vagyok, ugyanúgy mint az ország. Ilyenkor szokták mondani, hogy bizakodom... Én nem tudok bizakodni. Én azokat az embereket szeretem, akik be meJelenet a Garas Dezső rendezte Üvegcipőből. Az előtérben Roticsné (Sebestyén Éva) és a rendőrbiztos (Kocsó Gábor) rik ezt vallani. Hogy most mit kell tenni? Aki ezt tudja... hát... Úram, az a Nobel- díjat érdemli. Törőcsik M: - Valami alapvető békesség után vágyódom, mint minden ember. És azt szeretném, hogyha végre megnyugodnának a hatalomért folyó harcok, és egy kicsit tényleg az orsíág békéjével, gazdagodásával és jólétével foglalkoznának már.- Köszönöm a beszélgetést. Viszontlátásra Szolnokon. Gyuricza Péter
