Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám

1990. FEBRUAR 20. Néplap 3 Jegyzetlapok Akkor is tavasz! Igazán pompás, szép tavaszunk van. A telet ezúttal is sikerült elbeszélni. És már hányadik telet: van olyan kiscsoportos óvodás, aki nem tudja, hogy otthon a lakásban miért kell kerülgetni azt az alkot­mányt, aminek olyan kunkori orra van, s amelyik lehetne kocsi, de nincs kereke, és a felnőttek megmagyarázhatatlan okból szánkónak nevezik. Egyszóval szép tavaszunk van. A tél helyett, a nyakig érő hó helyett, a latyak helyett, a sózott utak helyett, a jeges ár helyett, a csontig hatoló, süvöltő szél helyett, amelyik borzongató huhogással bedudál a kéménybe. Igazán örülhetnénk neki. Ehelyett egymást rémisztget­jük: lesz még ennek böjtje is, amikor a becsapott vegetáció nekilódul, rügyek pattannak az ágak hegyén, virágok csábulnak el a csalfa napfénytől - akkor, majd akkor jön a zima! A fagy, amelyik egyetlen leheletével üvegesre dermeszti a hajtásokat, s csontkezével torkonra- gad minden ébredő reményt. Nem bízunk a korai tavaszban, mert a kincstári kilátástalanság a meteorológiában is kötelező. A gyanakvás, a sötéten előgomolygó pesszimizmus ma a divatos életérzés. Pedig fellapozhatnánk a régi idők kalendáriumait, s találhatnánk a mainál sokkal szélsőségesebb anomáliákat az időjárásban. írva vagyon, hogy volt idő, amikor kétszer is arattak egy esztendőben, olyan jóságos volt eleinkhez a természet. De azt sem emlegetjük fel, hogy volt olyan február, amikor cseresznyét szemezgettek a fáról őseink. Nem: most inkább odalapozunk szívesebben a történelemkönyvekben, ahol arról olvashatunk, hogy zord telekben a kémények is alig látszottak ki a hóból, és a farkascsordák házakba hatoltak be zsákmányért. Történel­münkben a tatárjárás, meg a mohácsi vész a felkapott téma. Pedig hát nemzeti múltunk ezer évében voltak olyan fejezetek is, amelyeket tán érdemesebb lenne citálni. A nyáron az NDK-ban jártam. A régi "jó" sztálinista hagyományokat őrző NDK-ban. Baut­zen városka vaskos várában egy ismerős portréval találtam szembe magam: Mátyás király arcmását őrizte egy vörös márvány dombormű, - az egyetlen alkotás az igazságosról, melyet a mester közvetlenül a modellről mintázott. Hollós királyunkat hálából örökítették meg a szorb fejedelmek, amiért segítséget nyújtott a vár helyreállításához. Túl Csehszlovákián, tőlünk jó ezer kilométerre. Mit mondjak - kihúz­tam magam. Sajnos azonban az elmúlt évek során nem volt túl sok alkalmunk arra, hogy felemelt fővel szembesüljünk történelmünkkel, és szabad folyást engedjünk nemzeti büszekeségünknek. Emlékszem, Nándor­fehérváron milyen megalázó módon oktattak ki, hogy akit a fali freskón látok, az dehogyis Hunyadi János, sokkal inkább Szibiányi Jank, akinek az égvilágon semmi, de semmi köze a nálunk felcsendülő déli harangszóhoz. Ugyanígy hallgattam a pozsonyi várban történelmi előadást mindenről az ég világon, csak arról nem esett egyetlen szó sem, hogy a magyar törvényhozás valaha is ott székelt volna. Hogy Kolozsvárott miként kellett lopva beosonni a Szerváciusz család műtermébe, azzal restellkedem előállni. Az pedig már egyenesen kabaréba illő, hogyan próbálta nem kinyimi Fehéregyházán a Petőfi Emlékmúzeumot az éber teremőr. Sláger tehát a történelmi horror, ahol természetesen minket, magyarokat koncolnak fel és szednek ízekre. Félünk büszkélkedni történelmi múltunkkal, mert egy szer csak kiderítik, hogy a dolog, amire jólesően gondolunk - inkább szégyellni való. Idáig jutottam, midőn megérteni próbáltam, miért csak a lehangoló példák jutnak nekünk a történelemből. Miért a bűntudat, amelyik csak színárnyalatban különbözik a depressziós életérzéstől. Gondolom ezért is van, hogy a tavaszban a telet érezzük. Én nem bánom, jólesően tartom oda az arcomat a simogató februári napfénynek. Még akkor is, ha holnap csikorgó hideg lesz, és lefagy minden.- pb ­Kereskedni segítenek a termelőknek / folytatás az 1. oldalról / A baromfi ágazat jövedelme­zőségének javítására az olasz tő­késtárstól tojásfeldolgozó tech­nológiát vásárol a kft., amit a tervek szerint Mesterszállásra te­lepítenek majd. A külföldi part­ner édesipari, cukrászati célra visszavásárolja a cukrozott to­jássárgáját. Tárgyalásokat foly­tatnak a jó hírű olasz Pregel édes­ipari céggel is, részben termé­kek, részben cukrászipari tech­nológiák importjáról. Osztrák és NSZK-beli cégek ajánlatát is ta­nulmányozzák: csomagolás- technikai berendezés jönne kül­földről, a korszerűtlen, nyugati színvonalon "agyusztált" zöld- ségszárítmányok, előhűtött ter­mékek alapanyagát pedig a tér­ség gazdaságaiban termeltetnék meg. Segítséget nyújt - nyújtott már eddig is - az Agrocom a ter­melőknek abban is, hogy az ex­portárualap úgynevezett előfi­nanszírozásához "olcsó", nyolc­tíz százalékos kamatozású devi­zahitelhez jussanak. A már előrehaladott üzleti tár­gyalások arra késztetik a tisza- földvári kft.-t, hogy a közeljövő­ben egy külkereskedelmet bo­nyolító apparátust alakítson ki, devizapénztárosi, külker-jogá- szi, szállítmányozási és vámke- zelési képesítésű szakem­berekből. Annál is inkább szük­ség lesz erre, mert már az idén igyekeznek úgy alakítani tevé­kenységüket, hogy az a partner­gazdaságok alapanyag termelé­sétől a feldolgozáson keresztül, a kamionos külföldre szállításáig komplex vertikumot képezzen. Már most, a szervezések kezdeti időszakában nagyon a hiányát érzik a gyors és megbízható in­formáció továbbítási lehetősé­geknek. Abból az egyszerű képletből kiindulva, hogy telefax-szal csak hasonló berendezéssel ren­delkező cégekkel tudnak kom­munikálni, nemcsak saját részre szereznek be ilyen berendezést, hanem a második negyedévtől azok forgalmazását is megkez­dik. T.F. Elszármazók a szülőföldért Újraélednek a régi kapcsolatok Az Árokszállásiak Baráti Kö­rét 1986-ban alakították meg jászárokszállási lokálpatrióták és a fővárosba elszármazott árokszállásiak. A megalakulást nem egyszerű elhatározás, ha­nem több éves előkészítés előzte meg. Pontosabban nem is tekint­hető tudatos szervezésnek az a szülőföldtől elszakadt emberek­ben feltámadó érzés, ami végül is ilyen formát öltött. Az egyre erő­södő igény érlelte meg a gondo­latot falun és a fővárosban. Az Árokszállásiak Baráti Kö­rének (ÁBK) egyik alapítótagja Dobos László nem is Jászárok- szálláson, hanem Budapesten született. Az összes felmenői azonban jászágóiak voltak, ahol gyakran töltötte szünidejét. Tö­rökbálinti sváb környezetben ér­zékelte a különbséget, a mássá­got, majd az ELTE-n ez kifeje­zetten tudatosult is benne. Akkor különösen, amikor tanáráról,a szociológus, történész dr.Tóth Pál Péterről is kiderült, hogy jászárokszállási. Macsi Sándor sem jászsági, mégis ágói pedagógusként ő kezdte meg az árokszállási pusz­ta tanyavilágában a helytörténeti gyűjtést. Éz az értékmentő szenvedélye ragadt át másokra a székhely községben, és persze az ágói ismeretség révén Dobos Lászlóra is. Érdekes módon mindkettőjüknél az idegen kör­nyezet indított meg bizonyos ön­vizsgálatot, de amíg egyiküknél a tanítói hivatáson túl egy közös­ség befogadása, másikuknál a tu­datosan is vállalható múlt adta a hajtóerőt. A ’80-ás évek közepétől, ahogy a kor levegője azt lehetővé tette, egyre gyakrabban találkoz­tak Budapesten az ott élő árok- szállásiak. A kör bővült, mígnem már formát is adtak a közös összejöveteleknek. Példa volt rá, hiszen akkoriban a hazafias népfront szárnyai alatt léteztek a fővárosban borsodi, gyulai és más baráti körök, de az idősek még jól emlékeznek a két világ­háború között tevékenykedő já­szok egyesületére is. Ezt a hagyományt vették át, elevenítették fel, amikor 1986- ban a HNF országos tanácsán dr.Dobos Lászlónak, a HNF OT elnökségi titkárság vezetőjének közreműködésével megalakítot­ták az ÁBK budapesti csoportját. Az alakuló ülésen 140-en vettek részt, közülük sokan 4 évtized után először látták viszont egy­mást ott. Az árokszállásiak és budapestiek azóta közösen ku­tatnak a nagyközségből elszár­mazott jelentős személyiségek után. Második világháborús em­lékművet avattak, helyi neveze­tességeket, eseményeket ünne­pelnek meg. Azon fáradoznak, hogy a fővárosi csoport példájá­ra vidéki városokban is alakítsa­nak az odatelepült jászárokszál­lásiakból csoportokat. A napokban dr.Wirt István, a Jászberényi Tanítóképző Főis­kola docense tartott előadást Bu­dapesten az elszármazóknak a jászsági egyesületről. A kör te­hát él, dolgozik, újraszövögeti a 4 évtized alatt szétszakadt szála­kat a szülőföld és az új otthon között. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ajánlatos volna, ha példájuk átragadna más jászsági településre is, mert ez a kapcso­lat, ez az érzelmi kötődés segít­heti a vidék felemelkedését, a fa­lu öntudatra ébredését.-!p­Vállalkozók Pártja választási programja Tisztelt Választópolgárok! A Vállalkozók Pártja önszerveződésen alapszik. Tiszteletben tartja tagjai és minden állampolgár politikai meggyőződését, a nézetek szabad közvetítését, áramlását. Ónként vállalt egysége az iparosok, kereskedők, kistermelők történelmi tradícióiban gyökerezik. A magánvállalkozások történetében először adatott meg annak lehetősége, hogy saját politikai érdekeik képviseletére, érvényesíté­sére politikai pártot hoztak létre. Küldetésük is történelmi: a megbu­kott pártállam helyett az újonnan alakult pártokkal együtt elvezetni az országot a magántulajdonra épülő, a magánvállalkozásokon alapu­ló polgári társadalomhoz, amelyben a hatalmat koalíción alapuló parlament alkotja. Az összeomlott, szocialistá­nak deklarált rendszer minden­nemű elvonó-, elnyomó gépeze­te ellenére a vállalkozók talpon tudtak maradni. Közhatalrhi se­gítség nélkül mindig kezdemé­nyezői voltak az újnak, szolgál­ták a lakosságot. Támogatják a társadalmi, gazdasági kibonta­kozást, de ezt a magánszektor túlsúlya nélkül megvalósítani nem lehet. Ez vezetett győzelem­re a civilizált nyugati világban is. A vállalkozások létjogosultságát bizonyítják, hogy a legvadabb sztálini diktatúra idején sem tud­tak létezni nélkülünk. Gerincün­ket nem tudták megtömi. Az el­látást,a szolgáltatást csak velünk voltak képesek az adott szinten is biztosítani. Pedig az egypárt- rendszer diktatúrája mindent megtett, hogy kifossza, gúzsba kösse, mérhetetlen adóval, admi­nisztratív megszigorításokkaL emberi méltóságuk lábbal tiprá- sával felszámolja, majd később megtűrje jelenlétünket. Hogy ahogy széles körben, a vállalkozóknak is csak védeke­zésre és kemény munkához volt joguk. Ösztönös védekezésük, tartózkodásuk kimerült abban, hogy hallgatták, és újra vállalko­zásba kezdtek. Eljött az ideje, s élnünk is kell vele, hogy erőszak- mentesen, mindenki lelkiismere­tére támaszkodva, nyíltan, bát­ran hirdessük: Elég volt az or­szág tönkretételéből, az adósság halmozásából, a megalázó elvo­násokból, a szegénység terjedé­séből, a munka tisztességének le- alacsonyításából, a mérhetetlen jövedelemkülönbség, a nyomor terjedéséből. Vissza kell adni az emberi méltóságot, a személyes szabadságjogokat, a félelem nél* küli világot. Olyan feltételeket kell teremteni, amely visszafor­díthatatlanná teszi a hazánkban megindult demokratikus folya­matokat, a jogállamiság megte­remtését. A Vállalkozók Pártja politikai céljai érvényesítése érdekében részt kíván venni az ország irá­nyításában, képviselő-jelöltjeit parlamentbe juttatása útján is. Ehhez széles tömegbázisra tá­maszkodunk. Az iparosok, kereskedők, kis­vállalatok, kisszövetkezetek, egyéni gazdák, háztáji gazdaság­gal rendelkezők, hobbi-kert, hét­végi telkek tulajdonosai, és mindazok támogatására számí­tunk, akik bármilyen saját ter­mékkel jelentkeznek a piacon. Valamennyiük érdekeit, elsősor­ban politikai képviseletüket vál­laljuk magunkra. Azt, hogy vég­re ne csak beszédek, ígérgetések képezzék a valós piaci viszonyok alapját képező tulajdonreform megvalósítását, a tulajdon sze­mélyekhez kötését, beleértve a földtulajdont is. Csakis a magán- tulajdonon alapuló széles körű vállalkozások járulhatnak hozzá az ország súlyos gondjainak or­voslásához. ' Ehhez olyan vállalkozóbarát politikára van szükség, amely garantálja, hogy a vállalkozók teljes jogú állampolgárok, meg­különböztetések nélküli társa­dalmi elismerését, fékezés he­lyett ösztönző anyagi, erkölcsi támogatást, az elvonások mérté­kének radikális csökkentését, a szabad kibontakozás lehetősége­inek megteremtését. Ezért cseré­be a vállalkozók újabb munkahe­lyek teremtésével, a termékszer­kezet tényleges átalakításával, a bel- és külföldön egyaránt ver­senyképes termékekkel, minősé­gi munkával, gazdaságos terme­léssel, korszerűsítéssel lépnek színre. Mindezek megteremtésé­hez felajánljuk készségünket, vállalkozói szellemiségünk álta­lánossá tételét, a vállalkozásra kész társaink szellemi, anyagi befektetéseit, kockázatvállalásu­kat, történelmileg kialakult ha­gyományainkat. Mindazt, amit a vállalkozók eddig is sikeresen al­kalmaztak: a mindenkori piaci viszonyokhoz való alkalmazko­dás képességét, a tisztességes munkát, szolgáltatást, a lakosság igényeinek kielégítésére törek­vő, cselekvő részvétünket. Ugyanakkor pártunk fenntart­ja a bírálat jogát, minden olyan közhatalmi funkciót ellátó intéz­ménnyel szemben, amelyek nem képesek túllépni az elmúlt négy évtized gyakorlatán, azon hogy tömegesen gyártották az egyéni kibontakozást fékező rendelete­ket. Ezt még ma is széles körben gyakorolják. Az új társadalmi vi­szonyok megteremtését mi is bé­kés eszközökkel kívánjuk elérni. A növekvő magántulajdon ará­nyának megfelelő mértékben kí­vánunk részesei lenni a nép sor­sát alapvetően meghatározó sar­kalatos törvények kidolgozásá­ban, alkalmazásában. KÖVETELJÜK: hogy a szé­les társadalmi réteget képező vállalkozóknak hozzanak létre önálló minisztériumot, önálló vállalkozó bankrendszert, hogy ígérgetések helyett valós képvi­selettel rendelkezzenek és a vál­lalkozókat segítő törvényeket al­kothassanak. Pártunk úgy ítéli meg, hogy az elmúlt két évben hozott kor­mányintézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Növeke­dett adósságállományunk, rom­lott fizetési egyensúlyunk, nem következett be termékszerkezet váltás, nincs gazdasági kibonta­kozás, növekszik az infláció, folytatódik a veszteséges terme­lés, sok az eladhatatlan tennék vagy csak veszteséggel értéke­síthető árumennyiség. A létbi­zonytalanság veszélyes mérete­ket öltött. Az elszegényedés újabb rétegekre teijed ki. Növek­szik a munkanélküliek száma. Mindezek megváltoztatására a szabadon, a nép által megválasz­tásra kerülő országgyűlési kép­viselők parlamentje lesz képes. A kapkodó, kellően meg nem gondolt társadalmi méretű köz­felháborodást kiváltó intézkedé­sekkel nem lehet a stabilitást elő­segíteni, nyugodt gazdasági vi­szonyokat teremteni, az állam­polgároknak biztonságérzetet nyújtani. Meggyőződésünk, hogy szervező szakapparátusra lenne szükség minden szinten, amelyek kezükbe véve saját sor­suk irányítását elsősorban a munka becsületét, az állampol­gárok felelősségérzetét visszaál­lítva munkálkodnak a tényleges bajokat orvosló rendteremtésen. Amíg többszázezres nagyság­rendben a közigazgatás gépezete agyafúrtnál agyafúrtabb elvonó intézkedések kiagyalásán és végrehajtásán dolgoznak, amíg minden réteget sújtó ellenőriz­hetetlen áremeléseket erősza­kolnak a népre, addig nem vár­ható, hogy a gazdasági válság tényleges megszüntetése érde­kében érdembeni intézkedések kerüljenek kidolgozásra és vég­rehajtásra. JELSZAVUK: Vállalkozá­sokkal a Nemzet felvirágoztatá­sáért, szabad, tisztességes vá­lasztásokkal a győzelemért! Vállalkozók Pártja Választási Iroda Rusa Attila Sárkányrepülők Egerből Molnár Zoltán egri vállal­kozó műhelyében az angol BCAR építési előírásoknak megfelelően és a Légügyi Igazgatóság felügyeletével sárkányrepülők készülnek. Apolló márkanéven évente mintegy 30, úgynevezett gya­log és motoros sárkányrepülő "repül ki" a műhelyből, kö­zülük nem egy Ausztriába és Jugoszláviába kerül értékest tésre. /MTI fotó: H. Szabó Sándor/

Next

/
Thumbnails
Contents