Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
10 Barangolás a megyében 1990. FEBRUAR 17. Szent-Martony varosa A római katolikus templom felújított szentélye, a restaurált oltárképpel A várossá avanzsáláskor, vagyis 1986. január elsején azt írtam Kun- szentmártonról, hogy ez a kun város jász... Igen sokan megkorholtak ezért a Körös partjáról. Egy magát Köttön király kései leszármazottjának valló patrióta egyenesen azt vágta a fejemhez, hogy A város ”áj” címere, - vagyis a régi, az eredeti még olvasni se tudok, mert ha tudnék, akkor annyit legalább kisila- bizáltam volna a városjelző tábláról, hogy még oda is Kunszent- márton van felírva. A krónikás egyszerre kér elnézést a magukat kunoknak valló jászoktól, és a máshol, netán jász faluban élő kunoktól, de a tudomány mai állása szerint az 1700-as évek kunszentmártoni pionírjai tényleg jászok voltak. A váradi re- gesztrum - oklevéljegyzék - 1215- ben már Marton-falu néven említi a települést. Az első templom ez időben épülhetett. IV. Béla királyunk a kunoknak ajándékozta ezt a csodálatos földet, amely a török hódoltság idején sajnos teljesen elnéptelenedett és pusztaként tartották számon egészen 1717-ig. Az új honfoglalók 1718-ban jöttek Radics István vezetésével a Jászságból. A város mai helységneve a következőképpen alakult ki: 1215- ben Mortun, 1447-ben Zenthmar- tonzalassa, 1527-ben Zenthmar- ton, 1535-ben Kwn Zenthmarton, 1771 -ben Kunszent-Márton. 1745-ben - erről vannak feljegyzések - sorrendben már a harmadik templom épült a Körös partján, de ez is hamarosan elpusztult, csak a tornya maradt meg. A mai kunszentmártoni római katolikus templom, amely sorrendben a város negyedik temploma, föltétlenül az Alföld egyik, ha nem a legszebb temploma. Az építmény külső és belső arányai harmonikusak, kecsesek, a hatvanméteres tornyánál - ez volt a harmadik templom tornya - csak a kecskeméti a magasabb. A főhajó 1784-ben épült, a két oldalhajó pedig 1910-ben. A főoltárkép, ahalottat feltámasztó Szent Márton püspököt ábrázolja, Cirk- ler János neves egri festő műve. Az öt méter magasságú kompozíció együtt sugallja a monumentalitást és a meghittséget. A messzi földön híres oltárképet napjainkban restaurálták. Műtörténetileg is igen figyelemre méltó az oltár melletti két, sóskúti mészkőszobor - Szent Péter és Szent Pál - és a mellékoltárok carrarai márványból faragott alakjai. A bal oldali hajóban különösen igéző látvány Szent Ferenc faszobra. Az ismeretlen művész ihletett mestere volt a fának, a megjelenítés ereje egyenesen lenyűgöző. A templom szentélyének restaurálása már befejeződött, idő kérdése, hogy a II. világháború alatt megrongálódott gyönyörű építmény a belső és külső restaurálás, illetve felújítás után az eredeti és teljes szépségével álljon a Körös partján. Nagy Ferenc plébános-esperes és a tanács vezetői együttesen igyekeznek megteremteni a nagy hozzáértést és jelentős anyagiakat igénylő munka feltételeit. Sajnálatos, hogy az elmúlt év végén betörtek a plébániára. A felújításra kapott milliókat keresték. Ezúton is tudatom minden rossz szándékú emberrel, hogy további betörésekkel hiába is próbálkoznak, az építkezésre szánt pénzt nem a plébánián, hanem a bankban őrzik. Rajthelyzetben, bizakodással Jólesett Kunszentmártonban járni, mert mindent összevetve, az emberek itt mintha bizakodóbbak lennének, mint máshol. Talán az is magyarázat erre, hogy a településen az elmúlt öt-hat év alatt több minden történt, mint akár az azt megelőző évtizedekben együttesen. Napjainkban egyfajta rajthelyzet érezhető, nyitás a világba. A híres szűcsdinasztiák - a múlt század végén még 14-15 neves szűcsmester dolgozott Kunszentmártonban - mai utódai különösen bizakodnak, hogy az anyavállalattól való elszakadási törekvéseiket siker koronázza, és a saját zsebük hasznára is bizonyíthatják a nyugati féltekén is: nem véletlen a kunszentmártoni szűcsök hímeve. Merész és szép terveik vannak - ezek jórésze még üzleti titok - ha minden jól megy, nem kell félnie az önálló gyárhoz kötődő hétszáz családnak, hogy kenyér nélkül marad. De azt tudomásul kell venniük a kunszentmártoni munkavállalóknak, hogy az üzemek már válogatnak a szakmunkások között és csak a legképzettebbeket, a legszorgalmasabbakat alkalmazzák. Hátha ez a tény azokat is cselekvésre serkenti, akik eddig mindig a könnyebbik végét fogták meg a munkának. A tervszerű - vagy nevezzük inkább kényszerűnek - leépítés következményei már jelentkeznek a város munkaerőpiacán, de mindez még nem jelent feszítő gondot, a város vezetői nagyon reménykednek abban, hogy a továbbiakban is sikerül elkerülniük a munkanélküliséget. Nagy a bizalom a tiszazugi Települések Szövetsége iránt. A térség gázellátására tervezett elképzeléseiket a gazdasági egységek és a lakosság együttesen, maradéktalanul támogatja. Kibontakozóban a szőlőprogram vertikuma is. A "kürti bor" valaha márka volt, ha az Alföldön egy kocsmáros, vendéglős adott szakmai tekintélyére, okvetlenül tartott néhány hordóban tiszazugi bort. Sajnos nemcsak a tőkék, de azok a hangyaszorgalmú emberek is elöregedtek, akik rézporos ruhába öltöztették valaha a tiszazugi szőlőket. Mert talán megjegyeznünk se kellene, a kürti bor fogalma alatt a tájegység híres borait értették. Ez sajnos rég volt, a gazdag vidék e- lőbb fokozatosan szegényedett, majd a régi gazdasági felépítmény teljesen elpusztult. Valami most újra ébredezik. A homok lelke a szőlő, megmenti-e újra a tiszazugi falvakat? Önmagában talán kevés volna ehhez, de a jól eltalált termelési szerkezetbe állítva "húzóerő" lehet. A modem művelésű új telepítmények, ez már sokszáz hektárnyi, nagyot lendíthetnek a vidék gazdasági életén. Ez a felismerés is eredményezhette, hogy főhivatásban máshol dolgozó értelmiségiek is részt vállalnak a kordontelepítések gondozásában. Remélhetjük, hogy a környéken hamarosan majd mindenkinek - vagy legalábbis sokaknak- lesz "szőlejük", és magasabb szinten indul el az a folyamat, amely a háború előtti évtizedekben a tiszazugi emberek többségét - viszonylagosan legalábbis - jómódúvá tette. A csépai termelőszövetkezet pincészete visszaszerezheti a "kürti bor", vagyis a környék homoki borának jóhírét, ennek máris vannak jelei. Nyolcfülű malacokat! Bizakodás ide vagy oda, azért a Körös partján is mindig hiányzik valami! A múltkoriban egy kedves olvasónk eljuttatta hozzám az egy- kori községi elöljáróság 2786/1945. iktatószámú iratait, amelyben a főbíró és a főjegyző utasítja Szecska Dezsőt, hogy traktorával és annak pótkocsijával menjen fel Budapestre, szállítsa oda a községben összegyűjtött öt és félmázsa lisztet, és hozza haza a cserébe kapott sót. Az elöljáróság Bíró Istvánná született Sulyák Annát bízta meg az "üzlet" lebonyolításával. A nevezettnek azt is feladatául adták, hogy az iparügyi minisztertől kérjen 24 ezer doboz gyufát és száz mázsa petróleumot a lámpákba. Sajnos, napjainknak is van szomorú párhuzama ezekkel az időkkel. Idézet a Magyar Közellátási Minisztériumhoz 1945 decemberében írott, ugyancsak Bíróné Sulyák Anna által közvetített levélből:- "Jelentem, hogy az ellátatlan dolgozó tömegek elégedetlensége napról napra fokozódik. Az elsőrendű életszükségleti cikkekben mutatkozó hiányok, különösen a sokgyermekes szülőket elkeseredett kirobbanásokra bírják..." A mai kunszentmártoni hentesek - nem kis humorérzékkel - azt kérik a kormányzattól, hogy a genetikusokkal kísérleteztessék ki a nyolcfülű, tizenkét farkú és huszonnégy lábú malacokat. Ha ez nem volna lehetséges, akkor teremtsen a kormány olyan ár- és bérviszonyokat, hogy az emberek a húst is meg tudják venni, ne csak a körmöt, a disznófejet és más, hajdanvolt filléres árut keressék a boltokban. A gyomai halászati téesz boltjában az is kiderül: a halak sem érzik már úgy magukat a vízben, ahogy az tőlük elvárható volna. Tomyi János eladó a vevőket várja:- Csak busa van, más nincs, sajnos.-Miért sajnálja, a busa viszonylag olcsó hal...- Viszonylag, de ki vesz meg öt-hat kilós, vagy ennél nagyobb busát? Igen, igen a nagysága miatt. Sok egy ilyen jószág egy családnak, és tudjuk, a halhús kényes...- Más szerencséjük nincs a halászoknak, csak busa?- Még nem rakták ki a varsákat, még csak február van, még mindenféle idő lehet. De különben is, évről évre gyatrább a fogás, a folyókat szennyezik a gyárak - a Köröst főleg a határon túl - romlanak a vizek.- Most már a harmincas évek nagy szlogenje "...olcsóbb a hal, mint a hús " sem igaz maradéktalanul. A harcsa kilója 310 forint, a süllő meg 375.- Ezek bizony drága halak, de azért a ponty talán még mindig megéri 115 forintért...- Ha nem is perben, de majdnem haragban... Minden mindennel összefügg ezen a tenyérnyi földön. Egy igazi demokráciában élő francia például sehogy sem értené meg, micsoda város az, amelyiknek nincs bírósága? Egy amerikainak minden bizonnyal az lenne a kérdése, miért zúgolódnak ezek a kunszentmártoniak, hiszen ötven kilométer nem távolság... Az itt lakóknak 1984 óta ugyanis Mezőtúrra kell utazniuk, ha valamilyen peres ügyük van, ott a bíróságuk. Ezt a hat évvel ezelőtti döntést már ne minősítsük. Amúgy is minősíthetetlen... Az év elején a kunszentiek levelet küldtek az igazságügyi miniszternek. Igen Tisztelt Igazságügy-mi- niszter Úr! A kunszentmártoni Járásbíróság 1984. évi január hó 1-ei hatállyal történő megszüntetése és ezzel az | igazságügyi szervek Mezőtúrra történő áthelyezése általános ellenérzést váltott ki mind városunk, mind pedig a volt kunszentmártoni járás lakossága körében és azóta is, mind a mai napig változatlan társadalmi igény az igazságügyi szervek Kunszentmártonba történő visszahelyezése.- Országgyűlési képviselőnknek - Tóth György úrnak -, az Ország- gyűlés elmúlt évi tavaszi ülésszakán ezzel kapcsolatban elhangzott kérdésére adott válaszában az i.t. Igazságügyminiszter Úr utalt arra, hogy az új bírósági szervezeti rendszer kialakításának alapvető indoka az ítélkezésnek a lakossághoz való közelítése, s ezzel összefüggésben az ilyen jellegű kérelmek külön vizsgálatára sor kerülhet, ha az a város, amelyik a visszahelyezést kéri, megfelelő feltételeket tud teremteni az igazságügyi szervek működéséhez.- Ilyen vizsgálatra került sor Kunszentmártonban 1989. évi július hó 6. napján, amelynek keretében az Igazságügy-minisztérium illetékes bizottsága a helyszíni szemle tapasztalatainak birtokában kedvezőnek ítélte meg a visszaállítás kérdését, ha a működés megindulásához szükséges egyéb feltételeket városunk biztosítja.- Minthogy a vonatkozó feltételek rendelkezésre állnak, a kérdésben való végleges érdemi döntést akkor a megyei illetékes szervekkel történő konzultáció eredményétől tették függővé, s a következő hónapra, tehát 1989 augusztusára ígérték.- Ennek ellenére az ügyben mind a mai napig semmilyen további érdemi intézkedés nem történt, holott konkrét tudomásunk van arról, hogy az igazságügyi szervek elhelyezésére szolgáló épület - az 1782-ben kifejezetten erre a célra épített volt bírósági épület jelenlegi kezelője -, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Tanács is támogatja az épületnek a bíróság, s így az igazságügyi szervek részére történő visszaadását, míg a megyei igazságügyi szervek részéről pedig a Megyei Bíróság Elnöke erősítette meg városunk vezetői előtt azt a körülményt, hogy a bíróság visszaállítása 1990. évi július hó J. napjával megtörténik.- A miniszternek küldött levelet a városi tanács elnökén kívül aláírta az MDF, a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt, az MSZP, az SZDSZ, az Agrárszövetség, a HNF helyi szervezetének megbízottja, valamint a térség országgyűlési képviselője.-Jelenleg még a Földhivatal van az épületben. Ha kedvező lepz a válasz, ezt az intézményt hol helyezik majd el? Lázi Béla tanácselnök:- Úgy gondoljuk, hogy a volt Kossuth Lajos utcai pártházban megfelelő körülmények között dolgozhat majd a Földhivatal. A minisztertől még nem érkezett válasz, de a kunszentmártoniak és a tiszazugi települések lakói bizakodnak, hogy az ésszerűség, a méltányosság végül is visszahozza bíróságukat a Körös partjára. Tiszai Lajos Fotó: Nagy Zsolt ‘Az új malom silói, összesen ötezer tonna gabona befogadására alkalmasak. A malom őrlőkapacitása 72 tonna naponta, három műszakban Palicz József számunkra eddig ismeretlen festménye: Körös-part KunszentmártonnálA kép idilli, nagyon szép, de az öreg híd a valóságban annál több gondot okoz: az egyik pillére megsüllyedt, teher- korlátozást kellett bevezetni. A tanács és a lakosság szorgalmazza a híd felújítását, de nem sok reménnyel. A bíróság régi épülete, jórészt felújítva, eszményi környezetben a Körös partján
