Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-16 / 40. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 16. "Illúzióim nincsenek, de hinni még tudok" A szabadzene alföldi alkotóműhelye Kulturális egyesülés Török- szentmiklóson Szabó Sándor nevét és zenéjét hazánkban sajnos csak kevesen ismerik. Kevesen, holott neve szakmai körökben Magyarországon és külföldön egyaránt nagyon is ismerős, tehetsége és tudása elismert. A hazai dzsessz- élet egyik legegyénibb technikájú és hangzású gitárosaként tartják számon. Több mint tíz éve koncertezik itthon, de Európa számos országában is szívesen látott vendég, ismert európai zenészekkel turnézik rendszeresen. Az utóbbi három évben két nagylemeze jelent meg Angliában az Európa-szerte ismert Leo Records és a HWYL kiadó gondozásában. Hazájában sok más művész sorstársához hasonlóan mégsem lehet próféta. Rossz korban született. Olyan korban, amely a zenei élet válságával, s általában a kultúra so- kadrangúvá tételével sok művészt négy fal közé szorított és szorít ma is. Onnan pedig kitömi nagyon nehéz. Szabó Sándor mégis megpróbálkozik. Hogy zenéje ne csak a művelt Nyugatnak, hanem hazájának is adhasson valamit, megyénkben és talán az országban is egyedülálló kezdeményezésre szánta el magát. Olyanra, amely siker esetén utat mutathat mások számára is.- A járt utak járhatatlanok - Sokat törtem a fejem - kezdi a beszélgetést Szabó Sándor -, mit lehetne tenni zeném szélesebb körű megismertetéséért, a kultúra fontosabbá tételéért, s szűkebb hazám, Törökszent- miklós ismertebbé tételéért. Az mára számomra világosan kiderült, hogy a rég kitaposott utakon sehová sem lehet jutni. A dzsessz különlegesen nehéz helyzetben van, sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs kellő súlya ebben az országban. Tíz éve próbálkozunk társaimmal azon, hogy zenénket itthon legalább egy nagylemez erejéig elismertessük. Soha nem sikerült. Egyszer, az elmúlt évben felcsillant a remény, hogy egy alternatív kiadó, a Pannonion által végre célhoz érünk, de ez sem jött be. A Pannontont is elérte a magyar gazdaság és kultúra nyomora. Mivel nem kommersz zenét akartak terjeszteni, csődbejutottak, s a mi reményeink is semmivé foszlottak. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy híres nyugati lemezkiadók két nagylemezünket adták már ki, s ugyanez a zenei anyag, ugyanez a zenei kulturális szint a Hungarotonnak nem kellett. Az idén elkészült újabb nagylemezanyagunkat, amire a hazai kiadó megint nem tartott igényt, az angol HWYL kiadó újra szívesen fogadta. Kezemben a válaszuk, az anyag tetszik nekik, rövidesen piacra dobják Nyugat-Euró- pában. A napnál világosabb, hogy a fővárosban sem személyre, sem intézményre nem számíthatunk zenénk elismerését, publikálását illetően. Kerestük a kiutat, s nagyon bízunk benne, hogy most talán közelebb jutottunk a megoldáshoz. hangszalagon és videón, azok terjesztése.- Mitől válik ez az egyesülés - amint az nevetekben is szerepel - alföldivé és alkotóműhellyé?- Attól, hogy közelebbi kapcsolatba szeretnénk kerülni a zenénket szerető emberekkel. Már jó ideje nincs lehetőség olyan belsőséges együttlétekre, ahol a város, a megye művészbarátai - találkozhatnak rendszeresen egymással. Egy olyan kör kialakítása a cél, amely érdeklődik a modem zene és művészetek iránt, s ebben a körben mindenki nyújtani tudna a másiknak valamit. Ugyanakkor hangsúlyoznánk alföldi létünket, keresve a kapcsolatot az itteni társművészetekkel.- Legyen természetes a kultúra Szabó Sándor és Andreas Georgiou dzsesszkoncertje Fotó:Sz- Új ösvényt kell kitaposni Január elején megalakítottunk egy jogilag is bejegyzett kulturális egyesülést, amely az "Alföldi Szabadzene Alkotóműhelye" nevet kapta. Régi zenésztársaimmal - Major Balázs, Bagi László, Bakondi András - alakítottunk egy kvartettet, vázoltunk elképzeléseinket, s január 28-án Törökszentmiklóson egy koncert keretében már be is mutatkozott az új formáció.- Ekkor vázoltad céljaitokat, elképzeléseiteket.- Igen. Elmondtuk, hogy muzsikusok lévén elsődleges célunk természetesen az, hogy nagyobb nyilvánosságot szerezzünk zenénknek. De nem csak ez. A rendszeresen tartott koncerteken túl terveink között szerepel ismeretterjesztő előadások, kiállítások, nyári alkotótáborok szervezése, hazai és külföldi vendégművészek meghívása, rendezvényeink rögzítése támogatása! - Nem gondoltatok arra, hogy sokkal nagyobb problémák vannak ebben az országban, mint egy dzsesszegyüttes menedzselése. Ki fog támogatni benneteket? Miből fogtok megélni? Koncertjeitek bevétele talán ön- fenntartásotokra sem lesz elég.- Mindezt mi is látjuk és tudjuk. Illúzióink nincsenek, mégis belevágunk. Ha nem akadnak támogatóink, maga a zenekar akkor is együtt marad. Koncertezni akkor is fogunk, mert az mégis hasznosabb, mint négy fal között magunknak zenélni. De ez nagyon szomorú lenne, mert azt jelentené, nincs igény a kultúra gazdagítására, magára a kultúrára sem, nincs szándék kiemelkedésre az igénytelenségből. Nem akarom elhinni, hogy ne akadna vállalat, intézmény a környéken, amelyik ne szánna erre a célra egy nem is olyan jelentős összeget.- Pásztor Változnak az idők s a tankönyvek Készülnek az első kiadványok Változnak az idők és - erősen módosítva a közismert latin közmondás második felét - velük a tankönyvek is. Igen ám - mondják erre iskolás gyerekek, kis- és nagydiákok szülei -, de ennyire gyorsan, ilyen sokszor? Ha már a latin mondásoknál tartunk: hallgattassák meg a másik fél is. Ami az adott esetben a Tan- könyvkiadó. Mert köztudomású: az említett szülők, és esetenként a pedagógusok tankönyvekkel kapcsolatos morgásai és rosszallásai elsősorban e vállalatot marasztalják el.- Készülnek az új tantervek - mondja Vilhelm József, a Tan- könyvkiadó igazgatója. - A művelődési miniszter már az elmúlt őszre ígérte azokat, az új határidő 1990 tavasza, akkorra valóban készen lesznek. A nemzeti alaptantervekhez pedig kellenek az új, hosszú időre szóló tankönyvek. Olyanok, amelyekből a diákok nemcsak tanulhatnak, hanem meg is értik azokat. Mert az igazságot tartalmazzák. Megérkeztek az első fecskék. Mármint az iskolákba. A gimnáziumok negyedik osztályában már az 1989/90-es tanévben új történelemtankönyvből tanulnak a diákok és az első kritikák csupa jót mondanak róla. A minisztérium megrendelésére új könyv készül az 1945 utáni magyar történelemről, 300 ezer példányban. Ez a televízióban elhangzott előadás-sorozatot foglalja magába, a szerzők a História című folyóirat munkatársai. Valamennyi közép- és középfokú iskola végzőseinek szól a tankönyv, tehát gimnazistáknak, szakközép- iskolásoknak és szakmunkástanulóknak egyaránt. A történelemkönyveket tehát valóban ki kell cserélni - szűrik le a tanulságot a kiadó vezetői -, de szükség van változtatásokra más tantárgyaknál is. így például az irodalomtankönyvek jók, de átolvasásuk során kiderült: túl sok helyet foglal el bennük az októberi szocialista forradalom. Itt talán nem is kell új könyv, a pedagógusok saját belátásuk szerint változtathatnak a kötelező anyagon, kihagyhatnak belőle. Hogy a politikai gazdaságtan, a közgazdasági és az állampolgári ismeretek tankönyve szintén módosításra vár - azt természetesnek tartja mindenki. A Tankönyvkiadónál azonban arra is felfigyeltek, hogy a földrajzban, sőt - az énekkönyvekben is vannak olyasmik, amiket ideje helyesbíteni. Mert - például - munkásmozgalmi dalokból, meg harcias indulókból a mostaninál kevesebb is elegendő. Mindezekből pedig könnyű lenne azt a következtetést levonni, hogy eddig is gyakran változtak a tankönyvek, ezután még sűrűbben fognak. A valóság azonban másképp fest, s ezt a számszerű adatok is alátámasztják. Ugyanis 1300 féle tankönyv van egyidejűleg forgalomban, s ezek közül mindössze százat dolgoztak át 1983 és 1988 között. A magyar irodalomtankönyveket 12 év alatt ösz- szesen egyszer kellett korrigálni. V.E. Képviselők,kedvelők,pártolók Szolnok kultúrájáért egyesültek Közgyűlést tartott a Galéria Baráti Kör Megtartotta évi első közgyűlését a Kukri Béla elnökségével működő Galéria Baráti Kör. A kulturális egyesület, 1977-ben alakult meg. A helyi kulturális közélet nélkülözhetetlen eleme, tevékenységével nagyban hozzájárul városunk kulturális arculatának kialakításához. A megalakulása óta eltelt időszakban egyfolytában azon munkálkodott, hogy a művészetek képviselőit, kedvelőit, pártolóit a köz- művelődésért tenni akarókat összegyűjtse, egyben tartsa. A közgyűlésen Kukri Béla elnök elmondta: úgy érzi, a Galéria Baráti Kör az új rendszerben is betölti feladatát, hozzásegítve a várost ahhoz, hogy a már meglévő kicsiny kulturális alapunk el ne sorvadjon. Tevékenysége túlmutat a városon és pozitív hatással van a megye egész területének kulturális életére. Érdemes elmondani, a kulturális élet milyen széles skáláját öleli fel tevékenységi körük.A múzeumi, közművelődési rendezvények és színházbaráti körök mellett van egy állandó képtár- szervező bizottsága. Ezek valóban olyan területei a város kulturális életének, amelyek fejlesztésére égető szükség van, hiszen Szolnoknak sem városképében, sem kultúrájában nincs egyéni arculata. Ráadásul mindezt szinte eddig a pillanatig nem volt szabad kijelenteni. Jóleső érzés volt a Galéria Baráti Kör közgyűlésén Kaposváry Gyula felszólalását hallgatni, ő valóban városunk azon egyik polgára, aki fáradhatatlanul igyekszik elénk tárni a város meglevő szépségeit. Felszólalásában azért kardoskodott, hogy legyen állandó kiállítás. A közgyűlésen kiderült, hogy Girnt Vilmos a Galéria Baráti Kör amatőr művészének olaj- festménye dr. Zamenhofról. Fotó: Korényi most talán van lehetőség állandó kiállítás megvalósítására. A Galéria Baráti Kör megyei támogatással megvásárolt egy házat a Sólyom utcában, míg a Múzeum földszinti termeiben megnyílhatna az állandó képzőművészeti kiállítás. Érdemes szólni arról is, mennyi kulturális rendezvény fűződik a Galéria Baráti Köre nevéhez, csak az elmúlt esztendőben: különböző kiállítások a Galériában, a kiállító művészek és a közönség találkozójának szervezése, tehetséges amatőr festők bemutatása, a művésztelep történetének, illetve az itt élő alkotók életének bemutatása, Költészet Napja, irodalmi estek, a határainkon túli irodalom bemutatása, a Biblia a társművészetekben című sorozat a TIT-tel együttműködve, múzeumi klubfoglalkozások, filmklub segítségével művészeti életutak bemutatása, részt vettek a "Finnugor konferencia 1989." létrehozásában stb. Amint látjuk, nincs a városban olyan kulturális esemény, amely így vagy úgy, ne kapcsolódna a Galéria Baráti Körhöz, amelynek egyébként ma 358 egyéni és pártoló tagja van, valamint 25 különböző munkahelyi kollektíva mintegy 450 fővel kapcsolódik tevékenységükhöz. Megnyugtató, hogy van a városnak egy, a kultúrát erősen támogató bázisa, mégis szabadjon a kákán is csomót keresni. Kissé visszásnak tűnt a dísztribünön ülők tisztes karéja. Az nagyon jó dolog, hogy a megye és a város vezetői, a patronáló tagok, sőt még képviselő- jelöltek is ott voltak a közgyűlésen, de azon túl, hogy ez jó, azt hisszük, hogy ez teljesen természetes is, nem jár érte dísztribün, mert csak azt tették, amit a városatyáktól joggal elvárhatunk: megtisztelték a közgyűlést jelenlétükkel, biztosítva ezzel bennünket támogatásukról is. Kátai Szilvia
