Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
4 Néplap 1990. FEBRUAR 15. A szerkesztőség postájából Az alvégiek már nem férnek fel a buszra Sok bejáró dolgozó siet reggelenként Törökszentmiklóson, a 6.o5 órakor induló buszhoz, hogy szolnoki munkahelyére idejében érjen. Ezzel a járattal utaznak azok az iskolás gyerekek is, akiknek nulladik órájuk van, így nem csoda, hogy amikor az alvégi megállóhoz ér a busz, tömve van, meg sem áll. Ugyenez a helyzet piaci napokon is, amikor képtelenek vagyunk késés nélkül munkahelyünkre érni. Ugyanis a kővetkező, 6.18 órakor induló bussszal már lekössük Szolnokon a csatlakozást. Ezúton is kérjük a Jászkun Volán illetékeseit, hogy a 6.o5-kor induló járathoz csuklós buszt küldjenek, amire valamennyien felférnénk. Utastársaim nevében: Sáfrán Sándorné Aki sárral dobál, maga is sáros lesz Még van elég idő a választásokig, hogy átgondoljunk mindent. Úgy a választópolgároknak, mint azoknak a pártoknak és személyeknek, akik ebben a kampányban indulnak. A bizalomért, programjaik megvalósításáért becsületes módon és eszközökkel küzdjenek. Sajnálatos, hogy az eddigi etikátlan, törvénytelen esetekkel megkérdőjelezik a választások tisztaságát. Mi a garancia arra, hogy azok, akik tisztességtelen módon akarnak bekerülni a hatalomba, ott majd őszintén, tiszta lelkiismerettel szolgálják választóikat, a nemzet magasztos érdekeit? Ott és akkor talán "megüdvözül- nek"? Nem hiszek ebben. A mai átalakulási folyamat rettenetes nehéz és szinte ember- feletti munkát kíván a majdani vezetőktől, és végtelen türelmet a társadalomtól, a családoktól. Ebben a történelmi sorsfordulóban valós vagy vélt sérelmeinket - a nemzet érdeke mellett - a kilábolás céljai fölé emelni, kicsinyes és méltatlan. Akik most sárral dobálóznak, maguk is sárosak lesznek. Most nem káoszra, zűrzavarra van szüksége az ország népének, hanem komoly, tehetséges, becsületes, tiszta kezű és szívű vezetőkre, akik mindenek fölé a társadalom igazságos érdekeit helyezik és aszerint élnek. Meggyőződésem, hogy most nem a siránkozások és mocskolódások ideje van, hanem a jövőért kell mihamarább tenni! Bakos Kálmán nyugdíjas Karcag Kezüket nyújtották Mai zaklatott, rohanó világunkban egyre többet halljuk, hogy bizonyos dolgokat pénz hiányában nem tudunk megvalósítani; sok ember marad - rö- videbb-hosszabb ideig - munka nélkül. Ennyi gond, baj mellett mégis megértő, csupaszív emberekre találtam. A szolnoki Speciális Szakiskolában, ahol az eltérő tantervű általános iskolát végzett gyermekek tanulnak, szerettük volna a szakmát bővíteni - főleg a lányok részére. Választásunk a segédápoló szakmára esett. Mivel a megyeszékhely legnagyobb kórháza nem tartott igényt e képzés bevezetésére, a Vöröskereszt megyei szervezetének segítségével a városi tanács egészségügyi osztályvezetőjéhez, dr.Urbán Máriához forultunk. Kezdeményezésünket azonnal felkarolta, és az Ujszászi Szociális Otthon vezetőjét, dolgozóit megnyerte ügyünknek. A szakmai elmélet tanítását pedig az Egészségügyi Szakiskola oktatói vállalták. Az első félév végén örömmel számolhatok be arról, hogy tanulóink megtalálták a helyüket, nagyon sokat kapnak az újszászi kollektívától. A nővérek szeretettel oktatják, nevelik fiataljainkat. Velük együtt tudjuk megvalósítani iskolánk legfontosabb célkitűzését: gyerekeink teljes körű rehabilitációját. Lelkiismeretes munkájukat, segítségüket a nyilvánosság előtt is köszönjük. Kiss Istvánná tagozatvezető A cipővásáron az intézmény kért belépőjegyet Lapunk február 5-i számában, e helyen Túri Miklósné olvasónk szóvá tette, hogy a Topánka Gmk törökszentmiklósi cipővásárán 5 forintos belépőt kértek. Észrevételére Sülye Károlyné, a művelődési központ igazgatója válaszolt. A január 3o-i cipővásáron nem a Topánka Gmk szedett belépőjegyet, hanem a vásárnak helyet adó intézmény. Sajnos arra kényszerültek a közművelődési intézmények, hogy minden rendezvényt, szolgáltatást pénzért, belépődíjért kínáljanak a lakosságnak. A cipővásárt rendező gmk fizetett ugyan kétezer forint bérleti díjat, ami a fűtésre, világításra volt elég. Szállítási költségük - Nagykállóból érkeztek - 20 ezer forint volt /ezt bizonyára a cipőárakba kalkulálták/. Intézményünk dolgozói propagandával, a vásáron munkájukkal segítették a lakosság gyorsabb kiszolgálását. A jövőben is 5-10 forintos belépővel tudunk helyet adni a különböző vásárlási akciókhoz. A befolyt összeg "visszaszármazik" a lakossághoz, mert a bevételt kiállítások megrendezésére fordítjuk. Vállalkozásra kényszerültünk. Az egyik rendezvény bevételéből fizetjük a másik, kulturális értékeket hordozó tevékenység kiadásait. Megjegyezzük: Ha cipőért, csizmáért vagy egyéb árucikkért - amit alkalmanként a művelődési házban is megvehet -el kell utaznia a vásárlónak Szolnokra, már nem 5 forintjába kerül. Az olcsó áruk vására lehetőség, és ha belépő helyett magasabb bérleti díjat kérnénk, nem jönnének el az árusok. Továbbra is szeretnénk lehetőséget adni a lakosságnak a különféle olcsó áruk kedvezményes vásárlására, de belépődíjért, és kérjük szíves megértésüket. Végezetül megemlítem, hogy március 7- én exportból visszamaradt cipőt kínálunk, március 22-23-án NSZK bálás ruhavásár lesz, április 5-6-án pedig a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár termékeiből lehet válogatni nálunk. Gyermekeinkért, jövőnkért Egy idős tanítónő mesélte a napokban, hogy egykori nebulója kereste fel és tanácsát, segítségét kérte. Úgy érezte, 7 éves fiacskájának jövője kétséges, valamit tennie kell. Arról van szó, hogy a differenciált oktatást helytelenül értelmező tanító néni 3 padsort alakított ki: kitűnőek, jók, buták... Fia a buták közé került. Nem tudom, átérezte-e a kicsiket osztályba soroló tanító néni annak felelősségét, hogy 7 éves gyermekekre mond talán egész életükre kiható ítéletet. Két gyermeket neveltem, 41 évig álltam katedrán, minden igyekezetemmel és felelősségteljesen. Ma is vallom, hogy a felnövekvő nemzedékért szülő, pedagógus, barát, és az egész társadalom felelős. Egyre többet hangoztatják, hogy nem a felülről kapott javak elosztása teheti szebbé jövőnket, hanem nekünk kell azt eszünkkel, kezünkkel megteremteni. Mindenki másként tud segíteni. A pedagógus fejlessze a gyerekek képességét, hitet, lelkesedést tápláljon beléjük. Hiszem, hogy képesek vagyunk elérni mindazt, ami másoknak már sikerült. E gondolatokra Váci Mihály költeménye inspirált: Nem elég jóra vágyni: / a jót akarni kell! / És nem elég akarni: I de tenni, tenni kell! "Hivatását szerető, volt pedagógus" Szánkózás helyett hóvirágtúra A Tiszaföldvár Ószőlői Általános Iskola tanulói számára szánkótúrát szerveztünk tavaly novemberben a Bükk hegységbe. Az első csoport három napig lakója volt a felsőtárkányi Lam- bot-háznak, és a hazautazás délutánján gyönyörködhettek a havazásban. Február 2-5-ig, a második turnusban negyvennégyen bíztunk a szánkózáshoz elegendőhóban, de sajnos nemhogy keményeden volna az idő, szinte kitavaszodott. Gyönyörű napsütésben gyalogoltunk Tar-kőre, ahonnan körbetekinthettünk a Bükk-fennsíkon, majd az Imó forrást és barlangot kerestük fel. Meglepetésünkre - a szélvédett szikla tövében - hóvirágot szedhettünk. A kellemes időben töltött, élménydús három nap új erőt ad valamennyiünknek a tanév második felére, a szánkózást pedig a következő télre halasztottuk. Borza Attila igazgató Múltat idéző szobasarok /Fotó: Tarpai Zoltán/ Hozzászólás cikkeinkhez ” Lesz-e béke a jászberényi kórházban?*’ címmel, február 9-én azt fejtegette munkatársunk, hogy a jászberényi kórház új igazgatója miért nem hosszabbítja meg dr.Kés- márky József sebész főorvos osztályvezetői megbízatását, mely ez év májusában jár le. Az igazgató döntése nagy vitát váltott ki, többen nem értettek vele egyet. E cikkben megszólalt dr.Gergely Mihály professzor is, mint megyei sebész szakfelügyelő főorvos. Véleményéhez a Magyar Orvosi Kamara Jászsági Területi Szervezete a következőket fűzte: TISZTELT PROFESSZOR ÚR! A Néplap február 9-i számából értesültünk a sebész főorvos felmentésével kapcsolatos véleményéről. Úgy gondoljuk - bár nem volt kíváncsi a Kamara állásfoglalására -, hogy bizonyos kijelentéseit nem hagyhatjuk szó nélkül. Ön méltánytalannak és igazságtalannak tartja Jakus igazgató döntését, bár kijelenti, hogy az orvosvezetö gyenge volt. Mégis azt tudtuk meg az Ön szavaiból; hogy egy kiváló szakember mellett olyan gyenge beosztottak dolgoztak, akikkel ez a helyzet már megoldhatatlan. Úgy véljük, szemben az Ön állításával, hogy az osztály sebészei sokkal többre lettek volna képesek, ha olyan vezető áll az osztály élén, aki összefogja őket, szakmai és emberi magatartásával példát mutat. Emlékeztetni szeretnénk, hogy a szakorvosok többsége már az előző sebész főorvos beosztottjaiként is dolgoztak, amikor még az osztálynak jó híre volt. Jelenleg azonban a betegek nem kívánnak az osztályra befeküdni. Mint a megye vezető sebész főorvosának, ismernie kellett az itteni helyzetet. Ezt már csak azért is feltételezzük, mert Ön nem most volt először Jászberényben. Éppen egy éve botrányos intézkedések hívták fel a figyelmet arra, hogy baj van az osztályon, a körülmények érdemi feltárása mégis elmaradt. Ha pedig Ön tudta, hogy itt odáig jutottak a dolgok, amelyek már megoldhatatlanok, akkor feltesszük a kérdést: Miért nem A tárgyalóteremből Kevesellte a kapott büntetést Amikor bevezették a tárgyalóterembe, szemmel láthatóan fel- lélegzett. Mint aki hosszú útról érkezik, olyan megkönnyebbüléssel ült le a vádlottak padjára, és nyugalma vele maradt a tárgyalás végéig. Bíráinak készségesen válaszolt, szorongás nélkül úgy, mintha csak a népszám- lálálókkal beszélgetne. Csak akkor komorult el az arca, amikor megtudta, hogy mindössze 10 hónap börtönbüntetést kapott. Csalódott, hiszen többre számított. A tárgyalás során meg is mondta, hogy őneki másfél évnél kevesebbet ne adjanak. Aztán homályosan beszélt valamit az otthoni körülmények elöli menekülésről, a számára biztonságot jelentő rácsról. Világosan kijelentette viszont, hogy a mindennapi meleg koszt, a biztos szállás vonzóvá tette számára a börtönt. A 32 esztendős Rékasi Ottó Jászberény, Kerékgyártó út 34. szám alatti lakos soha nem tagadta, hogy ő kedveli a börtönéletet. Igaz, volt ideje bőven megbarátkozni vele, hiszen különböző bűncselekmények miatt már jó pár évet eltöltött a rács mögött. Legutóbb rablás és okirathamisítás miatt 2 év 4 hónap börtönbüntetést kapott. Feltételesen 1985 elején szabadult a börtönből. Az időt, amely feltétele volt annak, hogy a feltételes szabadlábra helyezése érvényben maradjon, türelmesen kivárta. Ez idő alatt, vagyis szabadulása óta nem követett el olyan bűncselekményt, amely a hatóságok tudomására jutott volna. Neve után azonban változatlanul ott szerepelt a "foglalkozás nélküli" nem éppen hízelgő megnevezés. Nem dolgozott, élni viszont kellett valamiből, ezért hát másokon élősködőn. Ez a magyarázata annak, hogy nem volt szívesen látott vendég se otthon - idős édesapjánál -, még kevésbé barátai körében. Ilyen életvitel mellett várható volt, hogy előbb-utóbb újból a bűnözés útjára lép. Az időpont ez év február elsején következett be, amikor valamivel éjfél előtt betört Jászberényben a Batthyány úti italboltba. Az út, amelyen bejutott, a bolt hátsó részén egy ráccsal ellátott ablak volt.' A rácsot lefeszítette, az ablaküveget betörte, így mászott be a büfé helyiségébe. Rutinos betörő lévén, így hamar megtalálta a 2500 forint váltópénzt, magához vett még két karton Marlboro cigarettát és azon az úton, ahol jött, el is távozott. Az okozott - közel 4 ezer forint kár nem térült meg. A Jászberényi Városi Bíróságon dr.Gondos Imre tanácsa gyorsított eljárással hozott ítéletet Rékasi Ottó ügyében. Lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott, aki a tárgyalás során "reménykedett", hogy legalább másfél évi börtönbüntetést kap, belenyugodott az ítéletbe, így az jogerős.- illés tett azért, hogy ez megváltozzon? Ha viszont ennek érdekében intézkedett, s érdemi látszatja mégsem volt, most el kell fogadnia a döntést, hogy új vezető kell az osztály élére. A kamara vezetősége messzemenőkig támogatja az igazgató döntését, mert egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy ebben a kórházban változásra van szükség; tenni kell azért, hogy a betegek ismét itt akarják kezeltetni magukat. dr.Buk János elnök * * * Miután megkaptuk dr.Gergely Mihály professzortól a hozzá is eljuttatott levélre írt válaszát, úgy tartjuk etikusnak, ha most azt is közreadjuk: "TISZTELT ELNÖK ÚR! Február 12-én kelt levelében kifogásolja azon véleményemet, amelyet a Néplap február 9-i számában közölt riportban nyilvánítottam ki a jászberényi kórház sebészeti osztályán kialakult, nemkívánatos helyzettel, és Kés- márky főorvos kinevezésének felfüggesztésével kapcsolatban. Ön többes számot használ - ez feltehetően a helyi kamara szervezetének vezetőségét jelentené. Ez esetben viszont nem értem, hogy a vezetőség másik tagja miért keresett meg - igaz, közvetve - telefonon, hogy a vezetőség több tagja ez ügyben beszélni kíván velem? Nem tudtak egymásról? Kétségtelen, ez csak egy mellékes - de talán jellemző - apróság. Azt írja: "Úgy gondoljuk, szemben az Ön állításával, hogy az osztály sebészei sokkal többre lettek volna képesek, ha olyan vezető áll az osztály élén, aki ösz- szefogja őket, szakmai és emberi magatartásával példát mutat". Nos, tiszteletben tartom az Önök véleményét, bár azzal nem értek egyet, és változatlanul fenntartom a magamét - kérdés, hogy ennek tiszteletben tartására száAz old: mit hatok-e? Helyben dolgozva ugyanis nálam jobban kéne tudnia, hogy Késmárky főorvos szakmai és emberi magatartásával igazán példát mutatott /ami nem mondható el egy-két hangadó munkatársáról - erről egyrészt Karácsony professzorral együtt a közelmúltban volt alkalmunk meggyőződni; másrészt dokumentálva igazolható!! - hibát és következetlenséget olykor vezetői döntéseiben vétett. Ön felelősségre von engem úgy, hogy kénytelen vagyok vitatni ehhez való jogát; ráadásul következetlen is, mert ha hivatkozik az "egy éve" történt "botrányos intézkedésekre", tudnia kellene, hogy azon ügy kapcsán a szokásos éves hivatalos ellenőrzésen kívül, Jánosi dr. felkérésére, és az ö jogvédelmét ellátva, Késmárky főorvossal szemben l!l személyesen jártam akkor Jászberényben, és az osztályon sikerrel elsimítottam a valóban méltánytalan helyzetet. Pár nappal később - tudomásom szerint - egy viharos párttaggyűlés már ezt a megoldottfeszültséget követte - de erről Ön nyilván többet tud, mert Jakus igazgatón kívül esetleg Ön is ott volt. Az a megfogalmazás, hogy: "Ha viszont Ón tett azért intézkedéseket, hogy az itt kialakult helyzet megváltozzon, és ennek érdemi látszatja nem volt, akkor most el kell fogadnia a döntést, hogy új vezető legyen az osztály élén", enyhén szólva abszolút illogikus. - Egyetlen dologban értünk egyet, bár némi nyelvtani helyesbítéssel: "a kórházban változtatásokat Inem változásokat/ kell tenni" - ezzel lehet és kell a változásokat elérni, s úgy tűnik, minderre egyértelműen szükség van! A levél tónusából bizonyos fokú demagógiát vélek kicsengeni. Ez teteti fel velem a kérdést: a levél írója, netán az ottani kamara vezetőségének egy része nem is olyan régen nem egy más szervezetet képviselt-é?" t összeállította: Csankó Miklósné
