Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
Néplap 1990. FEBRUÁR 14. Baia Maré hirdeti a város bejáratánál a román felirat Nagybánya nevét Nagybányai anziksz tetlen értékű természeti kincseket. A kövek, ércek egzakt módon vallanak a természet történelméről, de miről szól az emlékezet, miről tanúskodnak a dokumentumok?- Az igazságról - állapítja meg Oszóczki Kálmán, aki a helyi levéltárban élte le az életét. Az idős férfit városszerte élő lexikonnak ismerik. Az a típus, akinek emlékezete a nehéz időkben sem tekint el a tényéktől. Szikár, kemény ember. Az István-torony tövénél állunk meg, majd a régi város főtere felé indulva mesél, mesél egy történetet.- A legrégibb feljegyzés, amely Nagybányáról tesz említést, 1266-ból származik. Az Irinyi család birtoklevelében már szerepel a bányaváros. Egy 1347-es királyi okirat tudatja, hogy a bányászatjogát megkapta a település. 1387-ben Tibai Péter plébános feljegyzéseiből tudjuk, hogy tizenegy káplánja volt, tehát már meglehetősen népes lehetett a város. Arról a középkorról is mesél, amelynek hangulatát még ma is őrzi a tér, a beletorkolló sikátorokkal, szűk utcákkal, melyeket a céhekről neveztek el egykoron. Ötvösök, pénzverők koptatták a követ. Járt itt Mátyás király s egyéb hírességek között Petőfi is. A Fekete Sas fogadó épületében tábla emlékezik meg a nász- úton Nagybányán átutazó költőről. Kohón, a volt Teleki-kastélyban ma is őrzik emlékét. A 76 éves Sebők Mihály minden áldozatot fölvállalt, hogy fönnmaradjanak a Petőfi-relíkviák. Az egykori uradalmi kocsis így lett amatőr irodalomtörténész, aki mikor elkalauzol az elhanyagolt kastélyban s annak környékén, annyit mond búcsúzáskor: "megmentettük Petőfit". Furcsa a szó, de igaz. Megmentették Petőfi szellemét a pusztulástól, az enyészettől.- De miért is hívják István-to- ronynak a XII-XIV. században épült vár fennmaradó tornyát? - kérdem Oszóczki Kálmántól. Az idős, nagytudású férfi egészen közelhajolva mondja úgy, ahogy évtizedeken át, amikor erről beszélni sem volt szabad.- Szent István a város védőszentje. A testvérvárosi kapcsolat felvételét megelőző tárgyaláson a Bányászszobor, háttérben a Bányaipari Kapitányság csak ketten maradtak, a többieket a nép követelésére újak váltották fel. Lassan és a régi beidegződéstől áthatva irányítják az adagolt demokráciát.- Nem is engedtek be a terembe- mondja Vajkovszki Szilvesztru mérnök, a városi vezetőség tagja -, már csak a nevem miatt sem. Engem a gyár dolgozói küldtek. Végül kiüzentek, hogy megválasztottak. így kerültem be a testületbe. Ezekben a testületekben országszerte katonatiszt az elnök. Jó volna tudni, vajon a tisztek irányítják a testületeket avagy a testületek a katonákat. Látszatra békés az egyetértés. * * * Nagybányán felfedezték a magyarokat. Az anyaországból érkezővel szemben feltűnően körültekintően, udvariasan bánnak. Akinek van korábbi romániai tapasztalata, a különbségből következtetni tud a változásokra. A demokratikus átalakulás kérdőjelei mellett, még pontosabban ezzel együtt a nemzetiségi problémák is felszínre kerültek. Itt nincs éles ellentét, mint az erdélyi nagyvárosokban. Igaz, Nagycsodálhatnak meg a látogatók, közöttük különleges rajzolatú, formájú kristályokat. Bányavirágoknak nevezik a felbecsülheJól tudják ők is: Románia most vagy soha! * * * A városi tanácsháza aulájában negyven-ötven ember tolong. Többnyire nők, karjukon gyermekek. Kiabálnak visító hangos román szóval. Egy tisztviselő próbál szót érteni velük, kilátástalanul.- Magyar cigányok vagyunk - vált magyarra kérdésemre az egyik szőkére festett hajú asz- szony. Hideg van. Fűteni már fűtenek a szállodában, de csúcsidőben nem elég a gáz. Túlméretezett ország. Túlméretezett építkezések, fejlesztések. A vágyálmok kihűltek. Az ember önmagába menekül. Hideg van a zeneiskola színháztermében is. A kifűtetlen terem színpadán a növekdékek adnak koncertet. Kabátban ülünk, így is fázunk. Csodálom a kitartásukat. Dzsekiben, télikaAz új városrész építészeti megoldása igényesebb, mint az itthon tapasztalható nagybányai partnerek kislány a Családi kör-t. Az embert megmagyarázhatatlan érzés fogja el. A gyerekek tiszták, gyanútlanok, akik semmiről sem tehetnek, kiszolgáltatottan élik meg a felnőttek által korlátozott vagy felszabadított lehetőségeiket. Nehéz a búcsú tőlük, mert nem tudni, mi lesz a sorsuk. Élhetnek- e szabad, értelmes életet, vagy lealacsonyítóan alantas élet lesz az övék? Nyílt tisztasággal remélnek, akik még csak nem is sejtik, sorsuk most dől el. Románia most vagy soha! Fiamhoz hasonló gyermek közelít. Nehéz lesz, érzem. Kezében piros szegfűt tart. Ez itt a politikai reklám - mondom magamban. De belső cinizmusom sem elég. Féltve ölelem magamhoz. Elfordulok. Nem akarom, hogy lássák, a pillanat megfogott. * * * Nagybányától a város szélén állunk még meg. Az őzhegyen, ahol Petőfi Sándor is elidőzött. Csodálatosnak írja le a látványt. Mi ebből már semmit nem észlelünk. Az impresszionista nagybányai festők ecsetjének jól ismert tájait szürke, kormos lég takarja el a szem elől. A gyárak ontják a füstöt, a város völgyét szmog üli meg. Magyarok, ukránok, szászok és cigányok egyaránt reménykednek abban, hogy eloszlik a köd Nagybánya, Erdély, Románia fölött. Türelmetlenül: most vagy soha! Ez az uralkodó hangulat manapság Romániában, Erdélyben és természetesen Nagybányán is. Nagybányaugyanfegyveresösz- szetűzés nélkül élte meg a forradalom napjait, a változás azonban nem kerülte el a várost. Románia most vagy soha! Érezhető itt is ez a türelmetlen törekvés. Szinte a levegőben a régi és az új küzdelmének feszültsége. Egy tüntetés kellős közepében érkezünk a városba. Kétszázan lehetnek a hangos követelésekkel felvonulók. A kórház dolgozói az újonnan kinevezett igazgató ellen tüntetnek, azért vonultak ki az utcára. A jelenség jelzi azonban az idegennek is: valami nincs rendben a demokrácia körül, működése mintha hol itt, hol ott korlátokba ütközne. Mert csak annyi a biztos: a régi garnitúra vezetőségét leváltották. De hogy kik kerültek és hogyan a megüresedett székekbe, azt már homály fedi. Az emberek pedig kimennek az utcára, mert így érvényesíthetik követeléseiket. A hatalom, az új hatalom nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon. Naponta változik hát a helyzet. A Nemzeti Megmentési Front helyi bizottságának a forradalom első napján megválasztott huszonhét tagú testületéből már bánya nem is tartozott a történelmi Erdélyhez, a Partiumból csak a 16-17. században került át.- Jelenleg a városban százötvenezren laknak - mutatja be a települést Sintionean Viorel alezredes, a Nemzeti Megmentési Front helyi bizottságának elnöke. - Ebből hatvanhatezer az aktív dolgozó, húszezer az általános iskolások száma, tizenháromezren járnak közép- és felsőfokú intézetbe. Az ipar 20 milliárd lejt termel egy évben, ennek felét a bányászat és a színesfémkohászat adja. Jelentős még a textilipar, a gépgyártás és a bútoripar. Ötvenezer lakás épült a városban. Harminckilenc óvoda, huszonkilenc általános iskola és tizenhárom középiskola található Nagybányán. Híres a drámai színháza, képzőművészeti kolóniája és az ásványtani múzeuma. * * * A múzeum rohammunkával készült el tavaly novemberben, a XIV. kongresszusra - vezet körbe Victor Gorduza igazgató. - Eredetileg más célra tervezték, aztán egyik napról a másikra változtatták meg a szándékot. Most a környékbeli bányákban található kőzetek, ásványok ritka gazdag kollekciójával dicsekedhetünk. Tizenötezer példányt Forradalom ide, forradalom oda, a görcsök, a beidegződések nem múlnak el egyik napról a másikra. * * * A magyarok mozgolódnak, mint a történelemben annyiszor. Megalakították Nagybányán is a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét.- Végre felemelt fővel, egyenrangú emberként szeretnénk élni- vallja Csíki Sándor alelnök. A diktatúra alatt persze nem lehetett kimondani, de köztudott, Máramaros megye 450 ezer lakójából 65 ezer a magyar, 50 ezer az ukrán és 10 ezer a német nemzetiségű. Nagybányán a 30- as években harmincezren laktak, ebből 80 százalék volt a magyar. Most a 150 ezerből csupán 26 ezer. Már-már az emberi kapcsolatok teljes leépüléséből kelt életre ez a közösség is. A RMDSZ és ifjúsági szervezete, a MADISZ most szerveződve hallatja hangját, a kisebbség érdekeit képviselve.- Miért tülekednek?- Nem kapjuk meg a Magyarországról küldőt segélyt. Négy gyerekem van. Mi is emberek vagyunk, nekünk nem jár? Fegyveres katona közeleg, de a tolongás, hangzavar nem hagy alább. A kérdés lóg a levegőben. Velük mi lesz? hátban játszanak. Csodálom az akaraterejüket. Vasile Cormos a 11. sz. iskola igazgatója. Arról tájékoztat, hogy az intézet 1710 tanulója közül 368, az 51 osztályból 12 magyar. Meg is tekintjük őket. Példás magyarsággal szavalja el egy Szőke György
