Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám

1990JANUÁR 12. Néplap Már csak csöpög az olajcsap Vigyázat! Robbanásveszély! Tegnapelőtt volt benzin a kutak­ban. Tegnap is volt, ma is van, csak hát kissé drágábban. Holnap is lesz... ha lesz. Az üzemanyag-áremelés apro­póján indultunk el felderíteni, mi is a helyzet a kőolaj- és benzinim­port terén. Mert kissé gyanakvóvá kezd válni az ember, tudván azt, hogy a mostani benzindrágulás előtt jó fél évvel elég nagy indulat­hullámokat keltett az, hogy a szov­jetek jelentős mértékben csökken­tették az iparibenzin-szállításukat. Akkor elindultak a találgatások; vajon mikor záiják el a túloldalon az olajcsapot? A kérdésre lehet, hogy hamarosan választ kapunk? Tarján Róbert, az Ipari Minisz­tériumon belül működő Országos Energiagazdálkodási Hatóság osz­tályvezetője óvatosan fogalma­zott:- Kőolaj- és benzinimportunkat öt évre szóló államközi szerződés szabályozza. Ez alapján kötünk évente részletes magánjogi szerző­dést a szovjetekkel. Idén az ötéves programban meghatározottnál né­mileg több kőolajra, illetve ben­zinre lesz szükségünk. Ha a Szov­jetunió nem tud eleget szállítani, a hiányzó mennyiséget máshonnan szerezzük majd be - dollárért. Az ipari benzin beszerzése liberali­zált, külön engedély nélkül lehet vásárolni dollárért is. Az üzem­anyagra is ez érvényes - bár azt majdnem teljes egészében a Szov­jetuniótól vettük eddig. A dollárt igénylő esetleges többletvásárlá­sokra megvan a devizafedezet.- Ha úgy hozza a szükség, tud­juk-e majd használni a megépítése óta tudtommal olajat nem látott Adria-vezetéket közel-keleti kő­olaj behozatalához?- Az Adria-vezeték immár két éve "olajozottan" működik. Igaz, nem hozzánk érkezik rajta olaj, ha­nem csak "tranzitutasként tartóz­kodik nálunk". Jugoszlávia impor­tál a szovjetektől olajat, s az Adna- vezeték használatáért tisztességes bérleti díjat fizet nekünk. A tran­zitforgalmat - ha arra van szükség - leállíthatjuk, s használhatjuk a vezetéket.- Tárgyalnak-e jelenleg olajim­portról közel-keleti vagy nyugati cégekkel?- Nem, de ilyen előzetes tárgya­lásokra nincs is szükség. Ha úgy adódik, szinte a már máshová tar­tó, úton lévő tartályhajó rakomá­nyát is meg lehet vásárolni. A nemzetközi olajpiac így működik. Solti Károlyné, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt energiael­látási osztályának vezetője már nem óvatoskodó e témában, s né­hány ponton az előbbiektől eltérő adatokkal szolgál. íme a száraz té­nyek:- Az idei kőolaj- és kőolajter­mék-importról eddig nem tudtunk érdemben tárgyalni a szovjet­ekkel. Tavaly a szerződött meny- ny iséghez képest egyoldalú döntés alapán 150 ezer tonnával kevesebb kőolajat, s 80 ezer tonnával keve­sebb ipari benzint szállítottak. Az intézkedés hatásaira azt hiszem, mindenki emlékszik. 1990-ben 6480 ezer tonna kőolajat és kőolaj- származékot kíván venni Magyar- ország a Szovjetuniótól, de eddig csupán a januári kontingensre 518 ezer tonnára tudtunk szerződést kötni. Ezt a számot azonban akár el is felejthetjük, hiszen a szerző­dést a szovjetek december 23-án, váratlanul, egyetlen telexüzenettel egyoldalúan "módosították": janu­árban csak 393 ezer tonna olajat hajlandók szállítani. Az év követ­kező tizenegy hónapjára esedékes szállításokról nem nyilatkoztak. Az OKGT a vegyipari vállalatok­nak továbbra is csak annyi kőolajat és ipari benzint tud adni, amennyit a Szovjetunió szállít. A vállalatok minden külön engedély nélkül ve­hetnek ezen felül nyersanyagot dollárért. Mi a lakosság üzem­anyag- és fűtőolaj-szükségletét akaijuk minden nehézség ellenére kielégíteni. Ezért megbíztuk a Mi- neralimpex külkereskedelmi vál­lalatot azzal, hogy keressen nyu­gati vagy közel-keleti olajszállító­kat. Az Adria-kőolajvezeték használatáról is megkezdődtek a tárgyalások a jugoszláv bérlőkkel.- Úgy tudom, hogy Antal Lajos, az OKGT kereskedelmi igazgatója jelenleg is a Szovjetunióban tár­gyal a kőolajimportról. Mit gon­dol, sikerrel jár?- Nézze, ha megállapodás szüle­tik, akkor sem lehetünk nyugod­tak. A szovjet ígéreteket - úgy lát­szik - az utóbbi időben nem lehet "készpénznek venni". A végére csupán két kérdés ma­rad. Lesz-e elég készpénzünk arra, hogy az ország kőolaj- és benzin­szükségletének egy részét, nagy részét, /egészét?/ dollárért vegyük meg? S lesz-e elég pénzünk arra, hogy a dollárért vett üzemanyag árát forintban álljuk a benzinku­taknál? * * * Megkerestük a Nagyalfoldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalatot /NKFV/, ahol Pető Lászlótól, a gáztermelési osztály vezetőjétől kértünk véleményt a szovjet szál­lításokról. A vezető kérésünkre el­mondta, hogy az NKFV-nél a szovjet földgáz behozatalával fog­lalkoznak, de ebben is főként a pénzügyi elszámolás a feladatuk, a kőolaj importálása egyáltalán nem a vállalat dolga, így erről nem tud nyilatkozni. Mivel az ország ener­giamérlegének felügyeletében és mindenfajta vásárlásban az OKGT-é a főszerep, így az NKFV-nél a jövőre vonatkozva egyelőre konkrét ténnyel nem ren­delkeznek a földgázimporttal kap­csolatban. Jelenlegi információik szerint azonban a földgázvásárlás­sal az idén nincsen probléma, s a szovjetek ez évben sem szállítanak majd kevesebbet belőle. /A cikket a Hajdú-Bihari Nap­lóból vettük át/ Elektronika oktatás - világszínvonalon Gond az elektronikai ismeretek korszerű oktatása; ennek megoldására tett nagy lépést a Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat (SZAMALK), amely hazánkban az iskolarendszeren kívüli számítástechnikai oktatás vezető intézménye. A világ egyik legnagyobb oktatástechnológiát és laboratóriumi berendezéseket fejlesztő cégétől, az izraeli DEGEM System Ltd-től megvásárolta a High Tech EB 2000 elnevezésű számí­tógéppel támogatott oktatási laboratóriumot. Ezt a rendszert a világ számos országában - például: az Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Brazíliában - jó eredménnyel alkalmazzák, mind az alap-, mind a közép-, mind pedig a felsőfokú oktatásban. Részvénytársasággá alakult a budapesti székhelyű Promontorvin Borgazdasági Válla­lat. A részvénytársaság alaptőkéje megközelíti az 580 millió forintot, ebből csaknem 500 millió forint a vállalat részvényesített vagyona, míg a 80 millió forintos összeggel a részvénytársaságba lépő Monim- pex Külkereskedelmi Vállalat, a Magyar Hitel Bank Rt., a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet, illetve a Prometheus Tüzeléstechnikai Vál­lalat gyarapította az alaptőkét. Várhatóan a Láng Gépgyár egy újabb lépést tett az ügyben, hogy visszaszerezze azt a régi helyét az iparban, amit megszoktak tőle. Az elmúlt évek nehézségei után most sorra köti a külföldi üzleteket. Az üzem a svájci ASEA Brown céggel együttműködve 35/60 megawattos fűtögözturbina-gépcsoport szállí­tására kapott megrendelést Finnországból, melynek szerelését a jövő évben kezdi el. Panaszkodik a vásárló a termelő, a kereskedő... A hét eleje óta érvényben lévő húsáremelés számomra alighanem egyedüli haszna, hogy a "házi fel­adatomat" teljesítve nem kell óra­hosszat várakoznom a pultnál. Mindössze négyen állnak sorban előttem. A fiatal eladó se valami szédületes tempóban kanyarítja le az éppen kért húsdarabot és dobja a mérlegre. Lottóznia kéne, gondo­lom magamban, merthogy ponto­san a kért egy kilogrammot mutatja a digitális kijelző. Firkantja is mindjárt a csomagolópapír szélére az árat: 250 forint. A pénztárcájá­ban matató, korosabb hölgy csak úgy maga elé dohog: tudnám mitől lett a 170 forintos combból egy­szerre kétszázötvenes. Nemcsak a súlyérzéke, a hallása is jó az eladó­nak. Kész a válasszal: higgye el, kedves néném, nem mi gazdag­szunk meg rajta, de hát keveseb­bért se adhatjuk, mint amennyiért a vágóhídról kapjuk... Szabad az ár, de diktálják? Törökszentmiklósi választot­tam, hogy utánanézzek, tulajdon­képpen kinek is van haszna a ter­melői és a fogyasztói húsáremelés­ből. Azért azt a várost, mert ott hellyel-közzel - gondoltam - végig követhetem egyfajta vertikumban, azaz úgymond az óltól a vásárlók szatyráig a sertéshús útját. Ponto­sabban visszafelé, merthogy a Tö- rökszentmiklós és Vidéke Áfész- nál kezdtem, amelyik a városban és négy közeli településen 12 üz­letben, hetente öt tonna tőkehúst értékesít. Sziráki Imre, kereskedel­mi főosztályvezetőtől tudakoltam:-A hét eleji áremelést kővetően hogyan éltek a szabad árforma al­kalmazásának lehetőségével?- Régi gyakorlat nálunk, hogy a szövetkezeti központ által meg­adott szorzóval maguk a boltveze­tők alakítják ki az árakat, de a ke­reslet-kínálattól függően eltérhet­nek a központi ajánlattól. A mosta­ni, mondhatni drasztikus árválto­zások ismeretében olyan utasítást adtuk ki az üzleteknek, hogy az alapvető napi élelmezési cikkek esetében változatlan árréssel dol­gozzanak, a január 8-át megelőző szorzóval állapítsák meg a tőke­hús, a töltelékáru, a tej, a kenyér, a cukor és a liszt új árát. Legalább mi ne rontsuk tovább az életszínvona­lat a további árdrágítással. Persze, a nyereségszintünket nekünk is tartanunk kell, így tartós fogyasz­tási cikkek, például a dohányáruk, a szeszipari termékek, a kávé árcé­duláján fog - képletesen szólva - vastagabban a ceruzánk. Maradjunk a tőkehúsnál: a kis­kereskedelemnek így mi a haszna a fogyasztói áremelésből?- A félsertést az eddigi 117 forin­tos átlagár helyett 166 forintért kapjuk, azaz csaknem 42 százalék­kal drágábban. Mi is csak erre tesz- szük rá az eddigi árrést. Szűkítsük le a kört, vegyük sorra a változáso­kat a sertéscomb esetében. A ko­rábban 170 forintos árut most ki­logrammonként 227 forintért kap­ja a bolt. A Húsipari Egyesülés által javasolt áron, 250 forintért ad­ja tovább a vásárlóknak. 23 forint tehát az árrésünk. Könnyű kiszá­molni, hogy ebből a csomagoló­anyag, a szállítási, a fűtési, a bér és az épületfenntartási költségek drá­gulását figyelembe véve 2-3 forint közötti hasznunk marad a 80 fo­rinttal többé kerülő sertéscomb ér­tékesítéséből. A mi szövetkeze­tünk még a jobban gazdálkodó áfé- szek közé tartozik. Gyanítom, a na­gyobb költséghányaddal, vagy rosszabb körülmények között dol­gozó szövetkezeteknél még ennyi haszon sincs. A bolti kiskereske­delmi nyereségszintünk amúgy sem magas, 2,5-3 százalék közötti, de ezen belül a hús és húskészítmé­nyeknél nem haladja meg a másfél százalékot.- A szabad árforma bevezetésé­vel most már eltérhetnének a fel­dolgozók, a nagykereskedelem ál­tal ajánlott áraktól.- Sajnos miközben a kiskereske­delemben törvénytelennek minő­sül az árkartell kialakítása, a fel­dolgozóknál, a nagykereskede­lemben ez természetes. Nézze meg, itt van néhány húsipari válla­lat és a Húsipari Egyesülés áraján­lata. Mindegyik cég ugyanannyi­ért, ugyanannyival drágábban szállítja az árut. Higgye el, az ily- módon diktált szabad ár soha nem vezet el a piac kialakulásához. Ami jön a réven, elmegy a vámon A törökszentmiklósi központú állami gazdaság surjáni élelmi­szer- és húsipari üzemében évente mintegy 20 ezer saját hizlalásé és vásárolt sertést dolgoznak fel. Bán Dénes üzemvezetővel beszélget­tünk arról, hogyan alakul a feldol­gozás jövedelmezősége most, a termelői és fogyasztói árak emelé­se után.- Önelszámoló egység lévén az üzemünk is annyiért kapja a sertés­telepünkről a vágóállatot, ameny- nyiért külső feldolgozónak el tud­ná adni a gazdaság. A tavalyi átlag­ár 52 forint volt, de az év utolsó napjaiban már élősúlyban kilón­ként 63 forintért került ide a sertés a feldolgozóba. Most, hogy "ki­tört" a szabadár, 70 forintért. Az árut mi is a Húsipari Egyesülés által javasolt áron szállítjuk a kis­kereskedelemnek, a félsertést tör­ténetesen az eddigi 106 forint he­lyett 151 forintos kilónkénti átlag­áron. Ez az emelés nemcsak a fel- vásárlási ár növelése miatt nem ja­vítja a feldolgozás pozícióját. Két- szerannyiért kapjuk a műbelet, mint tavaly, az 1989-ben még 137 forintos paprikáért is a dupláját fi­zetjük kilónként. Gondolná, hogy egy csontozókés 700 forintba ke­rül? Végül is a negyvenegynéhány százalékos fogyasztói áremelés­nek a 3-4 százaléka csapódna le többlethaszonként a feldolgozó­ban. Mondom csapódna, mert­hogy a felét annak is befizetjük nyereségadóba. Munkatársnője telex üzenettel keresi az üzemvezetőt. Bán Dénes átfutja, és indulatosan ledobja ma­ga elé az asztalra.- Most csütörtök van. Hétfőre vártam az egyik áfésztől sertészál- lítmányt. Tőlem keddre várják az abból készülő hasított félsertést Komáromban, a tőkehúst a kör­nyékbeli boltokban. A telexben ar­ra kémek azonnali választ, hogy az előre megállapodott árnál három forinttal drágábban is szállítsák-e a vágóállatokat, merthogy mától a Húsipari Vállalat annyit ad érte. Ennyit a szabadárról! Az állami gazdaság bartai sza­kosított sertéstelepén Zöld Károly, telepvezetővel gyors számításba kezd. A végeredmény: a 2000 ko- cás, évente 3000 tonna hízókibo- csájtású telep jövede­lempozícióján nem javít semmit a jelenleg 12-13 százaléknál tartó felvásárlási árnövekedés. Hol itt a nyereség?- A hizlalási költség 70 százalé­kát kitevő takarmányárak a GMV előrejelzései szerint mintegy 23 százalékkal növekednek. A vásá­rolt abraktakarmányról, a tápokról és a fehérjékről beszélek. A saját földjeinken termelt takarmány esetében a már közhíreit 60 száza­lékos műtrágya és 15-16 százalé­kos növényvédőszer áremelés fog "begyűrűzni" a hizlalási költsé­gekbe. Ha még az alkatrészek 12 százalékos, az állatgyógyszerek 13 százalékos és az energia 28 szá­zalékos áremelését is számolom, éves szinten tíz forinttal fog növe­kedni az egy kilogramm élősúlyra számított önköltségnövekedés. Ez máris kapásból "kiüti" a szabaddá tett felvásárlási ár emelkedéséből keletkezett többletjövedelmünket. S ha már a jövedelemnél tartunk, tudja mi az elkeserítő? Miközben a fogyasztó a boltban szidja a ke­reskedőt, a termelőt, mi örülünk, ha az évi 150 millió forintos költ­séggel működő sertéstelepen az eszköz és költségarányos jövedel­münk meghaladja az egy százalé­kot! T.F. ...de kinek van haszna

Next

/
Thumbnails
Contents