Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-11 / 9. szám
4 Néplap 1990. JANUAR 11. Nyílt levél Tiszafüred tanácselnökéhez Tisztelt Rente Ferenc Úr! Bizonyára csodálkozik, amiért így fordulunk Önhöz, de úgy látjuk, ez az egyetlen járható út. Ugyanis a legutóbbi tanácsülésen a Néplap helyi tudósítójának, dr.Szabó Ottónénak a felvetését meg sem hallotta, nem válaszolt rá. Ő azért emelt szót, hogy a tanácsülések - amelyek elvben nyilvánosak - ne munkaidőben tartassanak. Ezzel a témával kapcsolatban, a Tiszafüreden szűkülő nyilvánosságról már szólt a Néplapban megjelent cikkében is, de hiába. A városunkkal foglalkozó cikkek egy része - információink szerint - csak az Ön és a Néplap főszerkesztőjének konzultációja alapján láthatnak napvilágot. Pedig Önnek is tudomásul kell vennie az idők megváltozását, s azt, hogy a város lakói közül sokan szeretnének élni a demokrácia, a nyilvánosság adta lehetőségekkel, s részt venni az olyan fórumokon, ahol róluk, életükről, lakóhelyük sorsáról döntenek. Különösen fontos tanácsülésre kerül sor január 23-án, kedden 9 órakor, hiszen az éves költségvetést fogják megtárgyalni. Ezen a tanácsülésen, de az áprilisban tartandón is (úgy tudjuk, e kettőt tervezték az ön- kormányzati választásokig) föl- tétlen ott akar lenni az MSZP városi szervezetének néhány képviselője is! Mivel eddig - sajnos - ez az egyetlen legitim párt működik a városban, nem hagyhatja figyelmen kívül a létezését! S azt sem, hogy a nyilvánosság ma már nem látszat, hanem realitás! Javasoljuk tehát, hogy a tanácsüléseket ne munkaidőben hívják össze, mert: - ez a tanácstagok többségének sem lehet megfelelő, hiszen aktív dolgozók, s emiatt jónéhány órára el kell távozniuk munkahelyükről; nem jó a város azon polgárainak sem, akik kíváncsiak arra, mit és hogyan cselekszenek a városi képviseleti testület tagjai, milyen döntéseket hoznak az ő nevükben, helyettük! Tisztelettel az MSZP városi szervezete reformkörének nevében; Klukáné dr.Pilishegyi Ibolya Puczik László Arra fordítsák a pénzt, amire adták! Románia népeinek megsegítésére - a tiszaszentimrei lakosság adományaként - január 2-án a megyei Vöröskereszt MNB- számlájára 97oo forintot befizettünk. A Néplap január 5-ei számában közölt, Mi legyen a pénzzel? című tájékoztatás, az - SZDSZ javaslata, a gyűjtést szervezőkben, adadakozókban egyaránt felháborodást váltott ki. Amennyiben a pénzt más célra kívánják felhasználni, kérem, hogy az általunk befizetett ösz- szeget a tiszaszentimrei Vörös- kereszt részére szíveskedjenek visszafizetni. Ebben az esetben majd mi eldöntjük, hogy mire kívánjuk fordítani. Ha eljuttatják Romániába, úgy az összeg fel- használásáról, átvételéről igazolást küldjenek, hogy az adakozókat hitelesen tájékoztatni tudjuk. Az SZDSZ és MDF megyei vezetőinek felhívására megjegyzem, hogy a községekben az embereket a szavak hitelessége alapján ítélik meg. Az itt élő embereknek, vezetőknek, szervezőknek úgy kell "A"-t mondani, hogy az másnap nem lehet "B". Még egyszer hangsúlyozom, hogy az általunk befizetett ösz- szeget a Vöröskereszt csak Románia népeinek megsegítésére használhatja fel! Juhász Sándorné községi vk.-titkár XXX A Vöröskereszt megyei vezetősége arról tájékoztatja a megye lakosságát, hogy a Románia megsegítésére felajánlott adományokat csak erre a célra fordítja. Az összeg felhasználása a nemzeti és hazai segélyezés szabályainak megfelelően történik, melyről a Vöröskereszt országos vezetősége pártolótagsági igazolványt ad ki. Dr.Földy Dánielné megyei vk.-titkár Kőtelken is gyűjtöttek Cserkészcsapatunk - a romániai helyzet indíttatására - december 22-én úgy határozott, hogy az erdélyi magyarok részére gyűjtést szervez a faluban. Felkerestük a Szabadidős Társaságot, a Magyar Cigányok Demokratikus Szövetségének helyi csoportját, a Vöröskereszt községi vezetőségét, majd az MSZP helyi szervezete is csatlakozott hozzánk. Három nap alatt összegyűlt egy pótkocsis tehergépkocsi-rakomány, valamint 27.78o forint. Aközségi tanács és az Ady Tsz lo-lo ezer forinttal, valamint gépkocsival nyújtott segítséget. Az összeget befizettük a Vörös- kereszt megyei elnökségének, az élelmet pedig 27-én hajnalban indítottuk Erdély felé. A szállítmányt - Czárán György cserkésztiszt kíséretével - vöröskeresztes tehergépkocsi vitte át a határon, és szerencsésen célba ért. Csörghe Géza cserkészparancsnok Kőtelek Hozzászólás cikkeinkhez HARMADIK MENET A Néplap december 15-ei számában olvastam a Karcag-Berek- fürdő- Kunmadaras lakóihoz szóló MDF-felhívást. Korrektnek tartottam a kommentáló szerkesztőségi sorokat, és megértem, hogy a szerkesztőség csak a felhívás hangnemét kifogásolta - a pártatlan tájékoztatás kötelezettségének eleget téve. Engem nemcsak a hangnem zavart, hanem a logikai sorrend mellőzésével összerakott sorok, mondatrészek halmazából léptennyomon előbukkanó jelzők és minősítések, kinyilatkoztatások, amelyek úgy gondolom, hogy Karcagon éppen az MDF-nek ártottak legtöbbet. Sajnálom, mert a számomra szimpatikus Magyar Demokrata Fórum tisztességes gondolatiságától nagyon messze estek az MDF-mezbe öltözött karcagi órásmester szavai. Ha visszalapozza a tisztelt olvasó, a Néplap ugyanazon számában (az első oldalon) két tudósítást is talál a Szolnoki MDF Szervezetének megyei könyvtárral kapcsolatos fórumáról, illetve a vállalkozók háza létrehozásának kezdeményezéséről. Ahol az MDF zászlaját ilyen ügyekben lobogtatják, nem kell szégyenkezniük. Nem ért váratlanul, hogy a december 15-ei felhívásra január 2- án választ is találtam a Néplapban. Profi választ, ahol mondattanilag minden a helyén van, a hangnem sem kifogásolható. A tartalom azonban elgondolkodtató. Igaza van a válaszírónak, hogy neki és elvtársainak törvény által biztosított joga az MSZMP szervezése. Az vonhat le talán a hivatkozás értékéből, hogy a sorok írója a pro- letárdiktatúra fogaskerekeként nem próbálta hamarabb kezdeményezni, alkalmazni azokat a játék- szabályokat, amelyek ma egyforma esélyeket adnak a szervezkedésre. A diktátorsággal megvádolt volt pártmunkás visszautasít és bizonyítást kér. Nem hozzám intéződött a kérés, így nem is bizonyítanék, csak elgondolkodom. A korábbi MSZMP ideológiájában a forradalmi marxizmus fő ismérve a proletárdiktatúrához való viszony. Gyanítom, hogy a diktatúra megvalósítóit, fenntartóit nem a satupadoknál dolgozó volt MSZMP-tagok között kell keresni, talán a több évtizedes pártmunkás múlttal rendelkezőknek kellene önvizsgálatot tartaniuk. S talán éppen a diktatúra tettenérése az, amikor azt olvasom a volt első titkár válaszából, hogy szigorúan eljárt azokkal szemben, akik vétettek a törvények és a közerkölcs normái ellen. Talán csak azokkal szemben kellett volna eljárnia, akik a párt szervezeti szabályzata, illetve határozatai ellen vétettek. Vagy mint a megyei párttestületek állandó tagjának, fel kellett volna szólalnia azokkal szemben is, akik megyei vezetőként kerülték meg a törvények, a közerkölcs és az etika normáit. Csak hát magam is tudom, hogy a diktatúra egyirányú utca. /Felülről lefelé irányuló.../ És még valamit: azokra, akik diktátorokat, diktatúrákat tűrnek, nem a diktátor minősítés sértő, hanem a diktatúra maga. Az MSZMP újjászervezése kapcsán olyan veszélyekre mutat rá az MDF felhívásírója Karcagról, melyet a volt első titkár rémítgetés- nek, megtévesztésnek, hangulat- keltő uszításnak minősít. A bárdo- latlan hangnemben leírt MDF-es jelzők tényleg ellentmondanak a társadalmi megbékélésnek, a nemzeti közmegegyezés eszméjének. Már csak azon lehet elgondolkodnom, kinek, milyen hegemóniája, élcsapata, vezető szerepe, demokratikus centralizmusa, bürokratikus apparátusa okozta mai helyzetünket, amelyben most közmegegyeznünk, megbékélnünk kellene. így azt is megértem, kinek a legfontosabb az óhajtott közmegegyezés, a nemzeti összeborulás. Tisztességes a szándék, amelyet - az MSZMP Karcagi Szervezete újjáalakulásakor - megfogalmaztak, de elgondolkodtató, hogy mitől határolódnak el. Mert úgy gondolom, hogy a múlt, a történelem nem követ el hibákat , bűnöket - csak így, személytelenül. Ennek jegyében nem a múlttól, meg "azoktól, akik..." kell elhatárolódni, hanem elsősorban saját magam, magunk, maguk hibáitól, tévedéseitől, rossz gyakorlatától, kiváltságaitól. Akkor talán méltó lehet az MSZMP a bizalomra, és érdemes a támogtatásra, mint egy szervezet a többi között a politikai palettán. Az MDF-felhívásra válaszoló volt pártmunkás őszintén sajnálja, hogy az újjáalakuló MSZMP kinyilvánított együttműködési szándékának nyomait sem találja viszonzásul az MDF Karcagi Szervezete felhívásában. Én nemcsak sajnálom, hanem próbálom megérteni, mi az oka, hogy a csecsemőkorú, maroknyi, kisvárosi MDF- szervezet miért felhívásokkal, tiltakozásokkal, aláírásgyűjtésekkel operál. Talán azért, mert nem bízik a magát sokadszor is megújultnak kijelentő MSZMP-ben, amelynek korlátlan állampárti szerepe a múlté, de az általa létrehozott, megtestesített továbbélő hatalom a hatásköri listák megszüntetése után is konkrét valóság. S ez az adminisztráció az elmúlt évtizedekben nem az együttműködés gyakorlatát valósította meg azokkal, akik kiesve a "támogatott-tűrt" rostáján, .csak a "tiltott" skatulyában kaphattak helyet. Bóka Péter Ficzere Béla tiszafüredi kistermelő tavaly is megkapta a Szövosz különdí- ját. Ezúttal újfajta almát (mucsu, idared) oltott a régi, starking almafába, ami sárga és piros színű termést hozott. Egy-egy alma eléri a 8o dekát, és ízletes, jól telel. (Fotó: Mészáros) "A jó kórház kevesebbe kerül" című, december 14-ei íráshoz szeretnék néhány kiegészítő gondolatot fűzni, melyben többek között az egészségügy finanszírozási rendszeréről, a karcagi kórház-rendelőintézet tapasztalatairól szóltam. Arra a kérdésre, hogy az egészségügyben nagy pazarlás folyik, azt válaszoltam, hogy egyértelműen. Az indoklás azonban kicsit hézagos. Igaz, hogy a betegek 3o százalékát nem kórházi szinten kellene ellátni, de nyugodtan mondhatom azt is, hogy erről nem a körzeti orvosok tehetnek. Fenntartva, hogy a körzeti ovosok nem érdekeltek a minél színvonalasabb szakmai munka végzésében, ez nem jelenti azt, hogy nem végeznek színvonalas munkát. Inkább azt jelenti, hogy nincsenek meg a tárgyi, felszerelésbeli lehetőségeik, és sajnos nincs meg a kellő anyagi és erkölcsi elismerésük sem. Bátran állíthatom, hogy Karcagon ennek ellenére a körzetben nem valósult meg a kontraszelekció, hiszen egy kivételével minden orvosnak van szakvizsgája, sőt van, akinek kettő is. így nálunk megvalósul az a szakmai igény, hogy jól képzett, döntésképes orvosok találkozzanak először a beteggel. Sajnos a társadalmi, szociális és munkahelyi problémák megoldása az, ami meghaladja az erejüket, ennek ellenére nálunk a körzetekben jó a gyógyulási arány,jó a továbbküldési százalék a szakrendelőbe és kórházba, és még a táppénzes mutatók is jónak mondhatók. Véleményem szerint az itteni orvosok alkalmasak arra, hogy ha majd szükség és lehetőség lesz rá, megvalósítsuk a háziorvosi rendszert, A tárgyalóteremből Ki a dudás a csárdában? A vita tárgya ezúttal valóban a hangszer, és nem a csárdába betérő legénykedése volt. Igaz nem duda, csupán egy kopott hegedű körül alakult ki a tettlegességig fajuló vita. Érdemes megemlíteni, hogy a legénykedő néhány hónap múlva tölti be az 50. életévét. A csárda elnevezés is csak az öreg közmondásban állja meg a helyét. Jászladányban a Marx K. úti italboltot sokan Purgely-féle kocsmának hívják, de még többen egyszerűen így ismerik: cigány- kocsma. Ide tért be az idén, egy csendes nyári estén Kökény Péter, Budapest, Kálvária út 24. szám alatti lakos. A hazalátogató vendéget elkísérte veje, Suki Elemér, Jászladány, Garami út 7. szám alatti lakos, és Pali Róbert, aki ugyancsak Jászladányban, a Bacsó út 14. szám alatt lakik. Az ivóban szólt a zene, egy szál hegedűjén Rácz Lehel helyi lakos muzsikált. Az ital, ha zenekísérettel fogyasztják, meghozza a jókedvet, hamarább felpergeti a hangulatot. Ezt tette Kökény Péterrel is, aki az elfogyasztott italtól vagy a zenétől, de az is lehet, hogy a felidézett emlékektől elérzékenyült. Any- nyira, hogy odament Ráczhoz és szó nélkül elvette a hegedűjét. A zenélésben megzavart Rácz ezt zokon vette, rosszallását fejezte ki, de Kökény visszaszólt. Mire a jelenlévők - voltak vagy húszán - felfigyeltek a szóváltásra, már azon vitatkoztak, hogy ki a jobb prímás. Természetes, hogy mindegyik a maga rezgő hangját meg pizzicatoját (ujjal pengetés) dicsérte, és határozottan állította, hogy nótája köny- nyeket csal a szemekbe, a csárdásától pedig a köszvényes láb is táncra perdül. A zenei műszavak mellett a vitatkozók hozzátartozóinak neve is elhangzott, és nem mindig hízelgő formában. Feltételezhető, hogy egymás fülhallását is kétségbe vonták, az dühítette fel Su- kit, a vejkót annyira, hogy pofon vágta Ráczot. A kocsmáros, aki rokona volt Rácznak, de Kökényéknek is, elrendelte a zárórát. A vendégeket kitessékelte, Ráczot azonban marasztalta, mert sejtette, hogy Kökényék az utcán is folytatni akarják a vitát. Úgy is volt. Amikor a kocsmáros az épület előtt parkírozó kocsijához kísérte Ráczot, hogy ha- zaküldje, a kint várakozó Kökényék körülvették a kocsit. Kökény a nyitott ablakon át bevágott egy sörösüveget és a véletlennek köszönhető, hogy Rácznak csak a keze sérült meg. Garázda magatartásuk ezzel sem ért véget, Rácz lakása elé vonultak, és nem törődve azzal, hogy késő éjszaka van, ordítottak, betörték az ablakot, megrongálták a kerí- tést.A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália hozott ítéletet Kökényék ügyében. Kökény Pétert súlyos testi sértés kísérlete, valamint folytatólagosan elkövetett garázdaság miatt egy év börtönbüntetésre, és 5 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Suki Elemér és Pali Róbert - folytatólagosan elkövetett garázdaság miatt - hét-hét hónap börtönbüntetést és három-háromezer forint pénzbüntetést kapott. Kökény Péter büntetésletöltését a bíróság három évre -, Suki Elemér és Pali Róbert esetében pedig két-két év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. és egy új biztosítási rendszerben az ő érdekeltségüket is megfelelő módon lehessen honorálni. A cikk nyomán - a laikusok körében - sajnos az terjedt el, hogy a szakmai munkájukat nem tartjuk megfelelőnek. Erről szó sincs, de a jelenlegi szervezési keretek, működési lehetőségek, anyagi viszonyok a továbblépést nem teszik lehetővé, és csak a körzeti orvosok rendkívüli leterhelésével biztosítható az ellátás. Dr.Zsembeli József Az elfelejtett múlt Érdeklődéssel olvastam aNéplap január 2-ai számában Lukácsi Pál cikkét, mely a jászberényi városvédők tevékenységéről, arról szólt, hogy videofilmét készítenek a város nevezetességeiről, jeles személyiségeiről. Valóban dicséretes munkát végeztek és végeznek a különböző temetőkertek felkutatásával, rendezésével, amelyekhez nyilván hozzájárul majd a rendezendő "Jász bál" is. Helyeslésem fenntartása mellett hadd tegyek néhány megjegyzést, kiegészítést. Nem én találtam ki az idézetet: "Annak a népnek, amely nem ismeri múltját, nincs jövője". Tudják-e az igen tisztelt városvédők, hogy többségük redemptus? Mit jelent ez a latin szó, és mi volt a redemp- tió? A Jász Múzeum egyik falán jelentéktelen kis hirdetés emlékezik meg a redemptióról, a megváltásról, amikor a XVIII. század elején a német lovagrendnek eladott Jászság 11 községe, élén Jászberénnyel, 1745-ben megváltotta, visszavásárolta földjét és szabad jász jogát. Nos, azok a családok, amelyek részt vettek a megváltásban, redemp- tusokká váltak, s azok lettek leszármazottaik is. Néhány éve magas rangú vendégemet kalauzoltam a városban, ismertetve történelmét is, de nem tudtam emléket mutatni, amely ezt a történelmi tényt igazolta volna. Elfelejtettük. Elfelejtettük a Sorházat, amely egykor a német lovagrend székháza volt. Leromboltuk, beépítettük. Még néhány ablak emlékeztet a volt polgári fiúiskolára, a "mezítlábas gimnazisták" intézményére, de erre sem hívja fel semmi a figyelmet - lassan feledésbe megy. Csupán jóleső nosztalgia emlékeztet a volt Margit-sziget orgonabokros sétányaira, nyári vendéglőjére, ahol most a robusztus vízmű foglal helyet. Elsárgult fényképek mutatják az Alföldön egyedülálló, volt vízimalmot - patkány- irtás helyett leromboltuk.Büszkén emlegetjük városunk nagy szülöttjét, Székely Mihályt, akiről iskolát neveztünk el, de a szülőházára nem telik vakolat, s nem kell sok idő ahhoz, hogy rommá váljon. Nem jelent meg statisztika arról sem, hogy a volt népes tanyavilág termelői mit értek azzal, hogy városi fogyasztókká váltak. El kellett hagyniuk az állattal teli tanyákat, s azzal áltattuk magunkat, hogy a fogyasztás meglendült, és ezzel mértük az életszínvonalat. Kiegészítésem csupán azt a célt szolgálja, hogy felhívjam a városvédők figyelmét: a múlt ismeretében munkájuk egyre szélesebbre táruljon, és támaszkodjon mindazok részvételére, akiknek rajtuk kívül is vannak elgondolásaik, akik ma már büszkék is lehetnek szülővárosukra, lakóhelyükre. Dr.Medve Pál Jászberény Összeállította: Csankó Miklósné 1A szerkesztőség postájából
