Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

1990. JANUÁR 9. Néplap 3 A Szolnok Megyei Fordrász Szövetkezet 1990. január 1-től Fodrász és Vegyesipari Szövetkezet elnevezéssel működik, tevékenysége is módosult. Többek között üzembe helyezett egy gyártó gépsort polietilén tasakok, zsákok, reklámszatyrok: natúr és színes feliratú, valamint öntapadós címkék, matri­cák előállítására, -nzs­Sorban állnak a vállalatok is Amikor a forint bedöglik Jegyzetlapok Játék és pénz A magyar gazdaság helyzetének súlyosbodását jelzi, hogy növek­szik a vállalatok úgynevezett sor­ban állása, vagyis az olyan vállala­tok száma emelkedik, amelyek va­lamilyen oknál fogva nem tudnak fizetni. Amíg 1988. január elsején 14 milliárd forint volt a teljesítet­len fizetési kötelezettség, addig 1989. szeptember végén már 73,7 milliárd. A szakemberek szerint a valóságban már túlhaladta a 100 milliárdot, amit többek között az­zal is alátámasztanak, hogy a hiva­talos statisztika nagyvonalúan csak a 25 millió feletti fedezethiá­nyokat tartja számon. A jelzett probléma a megyénket is érinti valamilyen formában, ezért megkerestem dr. Mrena Ist­vánU, az OKHB ügyvezető igazga­tóját. Túl sok "szerencsém" nem volt vele, mert mint kiderült a ve­lük kapcsolatban álló 110 vállalat­ra nem igazán jellemző a sorban állás. Olyan vállalatokat örököltek itt a megyében, amelyek jövedel- mezőek, ezeket veszteség nem fe­nyegeti. Esetleges pénzügyi ne­hézségek nem ebből fakadnak. Sok esetben a banknak nincs is tudomása arról, hogy mely vállala­tokat fenyeget a sorban állás, hi­szen a cégek egymásnak is hitelez­hetnek és ezek a műveletek kívül esnek a banki szférán. Ez önmagá­ban is aláhúzza a bevezetőben em­lített problémát. Azt természetesen Mrena István sem állította, hogy ügyfeleik körében késedelmek ne fordulnának elő. Az elmúlt évben a 110 vállalat fele hosszabb-rövi- debb ideig késett a fizetéssel. Ez néhány naptól néhány hétig terjedő időszakot érintett. Ez sem jelenti azonban azt, hogy emögött csak negatív jelenségek húzódnak meg. Példaként említhető, amikor a megkötött szerződésekhez képest többletexport lehetősége adódik. A többletexport többlethitel igény­ként is jelentkezik két okból is. Egyrészt megnövekszik a futam­idő, másrészt a termelés bővítése is növeli a hiteligényt. Sajnos nincs rá biztosíték, hogy ezen dinamikus exportnövekedés pénzügyi feltéte­leit sikerül megteremteni. A jól gazdálkodó is veszélybe kerül­het A fizetési nehézségek tipikus formája ma az, amikor egy jól gaz­dálkodó vállalat terv szerinti kifi­zetései hiúsulnak meg azért, mert a reálisan számbavett bevételei nem valósulnak meg. További nehézsé­geket okoz a restriktiv pénzpoliti­ka, amely a pénzforgalom szűkíté­sét hivatott elősegíteni. Ez az inf­láció és a hiánygazdálkodásból ránk maradt állandó keresleti több­let miatt önmagában indokolt pénzügyi politika. A gond az, hogy a gazdaság nem normálisan műkö­dik, s így a pénzszűkítés politikája nem éri el a kívánt hatást. Éppen a veszteséges vállalatok miatt sok a "bedöglött pénz" a gazdaságban, amelyek felrúgnak minden racio­nálisnak tűnő intézkedés pozitív hatását. A pénzszűkítés ilyenkor a jól gazdálkodókat sújtja, hiszen nem jutnak hozzá a szükséges hi­telekhez, meg természetesen a veszteséges vállalatok miatt a pén­zükhöz sem. A hitelek egyik fel­adata lenne éppen a sorban állás kikerülése. Az eddigiek megértéséhez tudni kell, hogy a kereskedelmi bankok kétféle módon juthatnak hitelezési lehetőségekhez. AzMNB által biz­tosított hitelkeretből, másrészt sa­ját forrásaikból, amit meghatároz­nak a hozzájuk betett pénzek. Azt már említettük, hogy az MNB-n keresztül a pénzügyi vezetés pénz­korlátozó intézkedéseket fogana­tosított, ez behatárolja a kereske­delmi bankok hitelkereteit is. A másik forrással pedig az a gond, amiről már szintén szó esett, va­gyis a nagy hitelkereslet miatt, bár­mily magasak is a betéti kamatok, alacsonyak a bankban elhelyezett összegek. Mindez nem jelenti azt, hogy az OKHB tehetetlenül szem­léli a folyamatot. Az ügyfeleik di­namikus exporttevékenységét e- lősegítendő, igénybe veszik az MNB által biztosított kedvezmé­nyes kamatozású kölcsönöket. Ez a múlt év IV. negyedévétől kezdve folyamatos lehetőség. Ennek se­gítségével az MNB az exportok­mányokat leszámítolja, magyarul a kellő biztosítékkal alátámasztott exportlehetőségeket meghitelezik, amíg a bevétel ténylegesen beérke­zik. Az igazsághoz tartozik, hogy ezzel az eszközzel csak a mintegy 1,5 milliárd forintnyi exportkintle­vőség 20-25 százalékát tudják fi­nanszírozni. Remélhetően a jövő­ben ez növekedni fog. Például a váltók Év közben sokat segített a váltók bevezetése is. Ebben nemcsak az OKHB vett részt. Megyénkben a gabona és a cukorrépa zavartalan felvásárlását oldották meg ennek segítségével. Az olvasók közül ta­lán már csak kevesen emlékeznek rá, hogyan működött a valóságban a váltó. Az 1947-48 előtti Magyar- országon is fontos pénzhelyettesí­tő volt, szerves részeként a pénz- forgalomnak. S habár újból hasz­náljuk, és sikeresnek is mondhat­juk a kezdést, hiszen a múlt évben harmadannyi kölcsönnel sikerült megoldani a gabonafelvásárlást, a szakemberek nem elégedettek. A váltóval a vállalatok ugyanis azon­nal "elrohantak" a bankokhoz be­váltani, holott nem ez a funkciójuk. A váltóval fizetni lehet, forgatni a pénzpiacon, esetleg leszámítoltat- ni, azaz beváltani a banknál, de a lényeg végül is az, hogy a váltó a forgalomban helyettesítse a pénzt. Azonnali beváltása éppen lénye­gétől fosztja meg ezt, a máshol jól bevált és régóta jól működő, ná­lunk újraéledő eszközt a pénzhi­ány csökkentésére, a pénzforga­lom zavarainak áthidalására. Min­denesetre a helyzet nem reményte­len. Az OKHB, bár ez ma még nem­csak rajta múlik, s egyelőre nem is oldja meg forrásgondjait, a lakos­ság irányába is nyit. November 14- én jelentették be, hogy kis címletű 10,50 és 100 ezer forint névértékű OKHB részvényeket bocsát ki ma­gánbefektetők részére. Emellett forgalomban varrnak a már koráb­ban kibocsátott 1 millió forint név­értékű részvények is. Mindez segít a lakosság által vásárolható rész­vények szűk választékának és mennyiségének bővítésében, en­nek révén tapasztalatokat lehet szerezni további műveletek létre­hozásához. Itt a tőzsdét említhet­jük meg elsősorban. Az OKHB ré­sze annak a hat kereskedelmi banknak, amelyek már az első ne­gyedévben élhetnek azzal a lehető­séggel, hogy ügyfeleik külkeres­kedelemmel kapcsolatos deviza­forgalmi ügyleteit is intézhetik. Most ezt egy lehetőségnek kell te­kinteni, amely a vállalatok számá­ra pénzük gyorsabb megszerzését biztosíthatja forintban. A sorban állás esetleg így is csökkenthető. Ki meri vállalni A leírtak természetesen nem ad­hatnak megoldást az alapprobléma megoldására. Erre rövid távon nem is lehet számítani. Egyelőre folyik az egymásra mutogatás. A vállalatok szerint az állami költ­ségvetés túlköltekezése, a hitelpo­litika a bajok forrása, míg a kor­mány szerint a vállalati gazdálko­dás hiányosságai, a fizetési fegye­lem lazaságai. Feltehetőleg így együtt igaz azzal, hogy a hiány- helyzetek általánosan is jellemzik a gazdaságot. Hiányzik a tulajdo­nos, a piac, az alkalmazkodás, a pénz, az áru stb. s ezekkel együtt a bizalom. Rövid távú megoldások­ra nemcsak ezek miatt nem szá­molhatunk. A veszteséges vállala­tok felszámolása például hatásos jelszónak tűnik, de első időkben ez is csak pénzt visz el. Az infláció elleni fellépés a hitelszféra lehető­ségeit csökkenti, és így sújtja a jól gazdálkodókat is. Erőteljes szelek­ció szükséges, de ehhez források is kellenének. Ördögi kör látszik ki­alakulni, vagy már ki is alakult. Ezt fel kell tömi. De ki meri ezt ma felvállalni? Füle István A Vállalkozók Pártja szerint Megengedhetetlen a munkanélküliség A Vállalkozók Pártja elenged­hetetlennek tartja az ország gazda­ságának gyökeres átalakítását. Eb­ben elsődleges szerep jut a vállal­kozások gazdaságban betöltött szerepe növekedésének - mondot­ta Szűcs György, a Vállalkozók Pártjának szóvivője az MTI mun­katársának a párt programjáról. Szűcs György kiemelte: pártjuk célja, hogy hazánk a vállalkozók országává váljék. Véleményük szerint az ország gazdasági átala­kulása után a vállalkozók számá­nak több százezerre kell növeked­nie. Elengedhetetlen, hogy olyan termelési szerkezet alakuljon ki, amely a termékek előállításához a leggazdaságosabban működő gaz­dálkodó egységeket hívja életre, és a tulajdonos, valamint az alkalma­zott a lehető legnagyobb jövedel­met tudja elérni. A mostani gazda­sági érdekképviseletek nem alkal­masak a törvényhozásban, a jog­szabályok megalkotásánál a kellő erélyű fellépésre, a parlament pe­dig jelenlegi összetételében nem alkalmas avállalkozásokat serken­tő törvények alkotására. Programjuk fő csomópontjai már kialakultak. Szakemberekből álló munkacsoport azon fáradozik, hogy rövidesen teljes egészében kidolgozott programot vitathasson meg a januárban megrendezendő első kongresszus, amelynek fel­adata lesz a program kiegészítése, a gazdaságpolitikai elképzelések végleges kialakítása is. A VP elfogadhatatlannak tartja a munkanélküliséget; olyan felté­teleket szeretne megteremteni, amelyek révén mindenki bizton­ságban és nagy eredményességgel tud dolgozni. Ehhez elengedhetet­len, hogy kapjanak szabad utat az ipari, mezőgazdasági, kereskedel­mi és a szellemi innovációs kezde­ményezések. Mindez olyan alulról szervező­dő, önfenntartó gazdaságot ered­ményezne, amelyben az egyéni - és a csoportérdekek érvényesülnek, és a vállalkozók uralják a piacot, szemmel tartva azt, figyelembe vé­ve minden változását. Az állam pe­dig csak az általa befektetett, ille­tőleg működtetett tőke arányában részesülne a jövedelemből, az adók révén. Adót csak az tud fizet­ni, aki normális gazdasági környe­zetben gazdálkodik, és kiadásai, valamint bevételei között olyan többlet keletkezik, amit el lehet vonni. ötven Magnum 7130-as típusú, 175 lóerős nehéz univerzális trak­tort importál az első negyedévben a Rába Magyar V agon- és Gépgyár az Egyesült Államok-beli Case cégtől. Az üzletről kooperációs és marketing-szerződésben állapod­tak meg a felek. A világszínvonalú erőgép végszerelését a Rába végzi. Ennek során a magyar nagyvállalat által gyártott gyorskapcsoló szer­kezettel és pótsúlyokkal látják el Gyerekkoromban én is szeret­tem játszani. Emlékszem, lehettem vagy nyolc-tízéves, amikor egy jó­kora dobozt találtam a karácsonyfa alatt, benne a már akkor is közked­velt "Gazdálkodj okosan!" című társasjátékkal. Több hónapon át mosógépre, porszívóra, lakásra, meg autóra spóroltam, és megpró­báltam a magam módján ésszerűen beosztani a pénzt. Amióta viszont felnőttem, élesben megy a "játék", s bizony gyakran komoly fejtörést okoz, hogy miként lehetne úgy for­gatni a forintokat, hogy jusson is, meg maradjon is. Nem könnyű... Játék és pénz - e látszólag telje­sen különálló két dolog akkor kez­dett el igazán izgatni, amikor nem­régiben Pusztai Tamással, a Szol­nok Városi Tanács Közterület­fenntartó Intézményének igazga­tójával beszélgettem. Ő mondta el például azt, hogy Szolnokon 107 játszótér található, s ezek fenntar­tására évente mindössze másfél- millió forint áll rendelkezésükre. S ugyanakkor külföldön járva - tette hozzá - azt tapasztalja az ember, hogy mondjuk egy Szolnok nagy­ságú városban csak egy, legfeljebb két óriási játszópark van, amelye­ket kőkerítéssel védenek, s ahol szüleikkel közösen igazán kiélhe­tik játékszenvedélyüket a gyere­kek. Labdázhatnak, biciklizhet­nek, lipityókázhatnak, hintázhat­nak, sergőzhetnek, pihenhetnek, szóval csinálhatják azt, amire ép­pen a leginkább kedvük szottyan. Tehát külföldön koncentráltan használják fel a játszóterek fenn­tartására szánt pénzeket, nem úgy mint mi, hogy az egyébként is vé­konyan csordogáló forintokat százfelé aprózzuk, aminek egye­nes következménye a leszakadt és rozsdásodó hinták, a feltépett pa­dok, a festéket évek óta nem látott legkülönfélébb játszótéri berende­zések látványa. Tényleg, miért kell nekünk ennyi játszótér? - tettem fel a kér­dést, persze nem csak magamnak. S a válaszok meglepően egybe­csengtek. A kényelmesség miatt. Igen, a kényelem miatt, amire az évek során nagyon szépen beren­dezkedtünk, amihez nagyon jól hozzászoktunk. Hisz tegyük a szí­vünkre a kezünket - és bármily fájó is - valljuk be, hogy mi szülők le akarjuk tudni a gyereknevelés jó részét azzal, hogy leküldjük az őket, továbbá hazai gyártmányú külső és belső gumikkal, illetve rá­dióval értékesítik a csúcstechnoló­giával készült traktorokat. A for­galmazás előtti nullrevíziót ugyan­csak a Rába szakemberei végzik. A szerződés az alkatrészellátás­ra is kitér: az erőgépek pótalkatré­szei tíz éven át konszignációs rak­tárakon keresztül lesznek besze­rezhetők. Az import-traktorokat, amelyek talajművelésre, vetésre. egyszóval szebb környezetet talál­tak volna. Amikor felvetettem neki mindezt, azt válaszolta, hogy mit képzelek én, a mosás és az ebédfő­zés között nincs neki erre ideje. Szóval ha jól meggondoljuk, a gyerekek játéktere valóban sok­szor csak a szülők kényelemszere­tete miatt ilyen kicsi. Arról már nem is beszélve, hogy a lipityókázás, meg a hintázás ész­revétlenül a gyermeknevelés ré­szévé, sőt mi több, eszközévé vá­lik. Hisz a család szabadidejéből órákat töltenek az apróságok elsza­kadva szüleiktől ahelyett, hogy sé­tálgatnának, beszélgetnének egy­mással. Lehet, hogy kissé erőltetett a párhuzam, mégis megkockáz­tatom: ezek a ház előtti és gomba­módra szaporodó csúnya játszóte­rek kezdenek a szememben a sós- borszeszes kockacukorhoz hason­lítani. Idősebb emberek mesélték, hogy régen ha a szülők megunták az apróságok ordítozását, fogtak egy szem kockacukrot, sósbor- szeszbe mártották és a gyerekek szájába dugták. A hatás nem ma­radt el. Gyorsan elaléltak tőle a kicsik, nem kiabáltak, nem kérdez­tek, szóval nem kellett velük fog­lalkozni. Sokkal humánusabban, de ugyanezt a célt szolgálják ma­napság a játszóterek is. Mi a megoldás? Jól tudom, hogy nem azt a kort éljük, hogy holnap nekiláthatnánk és lerombolhat­nánk minden játszóteret, s helyet­tük valahol egy központi helyen felépíthetnénk egy vidámparkot, vagy egy játszócentrumot, ahol a gyerekek szüleikkel közösen tölt­hetnék az időt. Habár nem elkép­zelhetetlen - már csak azért sem, mert huszonöt-harminc éve volt már ilyen Szolnokon - csak hát sok idő, és még több pénz kellene hoz­zá. Addig is a szülők törődése, összefogása sokat segíthetne. Mert a gyerek, aki legtöbbször egyedül, vagy netán mégis szülői kísérettel lemegy a játszótérre, sokszor cél­talanul lődörög. Lehet, hogy ez csak vágyálom, de mégis mi lenne, ha mindig volna ott egy felnőtt, aki segítene a különböző korú gyere­kek játékának megszervezésében. Akkor tán még a mostani szűk, és rosszul felszerelt játszótereket is jobban ki lehetne használni. Az igazi megoldást persze tényleg - mint ahogy a nyugati példákból is növénygondozásra egyaránt alkal­masak, a Rába választékbővítés­nek szánja, a hazai mezőgazdasági üzemek részére. A Rába emellett továbbra is gyártja az alapvetően talajművelésre alkalmas Rába- Steiger traktorokat, amelyek kizá­rólag húzógépek, munkaeszköz meghajtására nem használhatóak. Az 50 Magnum-traktort áprilisban már a vevők rendelkezésére tudják bocsátani, forgalmazásukat a Rába gyár végzi. Alig maradt mit át­árazni Az elmúlt hétvégén rendkí­vüli forgalmat bonyolítottak le az élelmiszerboltok, mert aki csak tehette, az valamilyen áru­cikkbe fektette pénzét. A szol­noki Szövetség ABC-ben a szombati napon 1,3 millió forint volt az árbevétel, míg a szoká­sos szombati napokon ez "csak" 700-900 ezer forint körül ala­kul. A boltban a nagy roham után már nem jelentett sok gon­dot az átárazás, minthogy alig maradt minek az árát módosíta­ni, annyira megcsappant az áru­készlet. Az árazást így szomba­ton 5-6 óra tájban már be is tud­ták fejezni. apróságokat a játszótérre. Arra a játszótérre, ami természetesen a házunk előtt terpeszkedik, mert így ha kinézünk az ablakon, jól látjuk, hogy milyen szépen homokozik, labdázik, vagy hintázik a gyere­künk. És lassan el sem tudjuk kép­zelni, hogy a lakásunkhoz legkö­zelebbi téren kívül van máshol is játszóhely. Mert ahhoz ugye néha- néha kézen kéne fogni a gyereket, és el kellene ballagni, s menet köz­ben még beszélgetni is kéne vele. Erre viszont se időnk, se türelmünk nincs. Nemrégiben találkoztam egy anyukával, aki a város egyik zajos, poros, ám lakásukhoz közeli park­jában üldögélt óvodás korú gyer­mekével és a zsúfoltságra, meg a rossz levegőre panaszkodott. De az eszébe sem jutott, hogy átsétálja­nak a Tiszaligetbe, ahol tisztább levegőt és sok-sok fát, meg bokrot, kiderül - egy minden igényt kielé­gítő kultúrpark jelentené. Jó lenne, ha észrevennék ezt azok is, akiken valójában múlik a dolog. Addig is csak abban re- ménykedek, hogy egy jótündér odateszi a karácsonyfájuk alá azt a nagy dobozt, benne a Gazdálkodj okosan! című társasjátékkal. S ak­kor előfordulhat, hogy néhány év alatt összegyűlik annyi pénz, ami­ből már hozzá lehetne fogni egy ilyen központi játszópark felépíté­séhez. Persze a forintokon kívül jó adag emberség, és empátia - beleérzőké­pesség - is szükségeltetik hozzá, hisz mégis csak a gyerekeinkről van szó. Legyen itt bármilyen ku­tyavilág, ezek olyan tulajdonsá­gok, amelyek sohasem kerülhet­nek fel a hiánycikkek listájára. N.T. Univerzális traktorok importból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents