Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 4. szám
1990. JANUAR 5. Néplap Torokszorító érzés munkanélkülinek lenni Megyénk a negyedik az országban Egy évvel ezelőtt lépett hatályba a munkanélküli-segély bevezetéséről szóló kormányrendelet és más, a munkanélküliséggel szorosan összefüggő intézkedés. A "jubileumi" ünnepség ezúttal elmarad, márcsak azért is mert erre az évre több tízezer munkanélküli várható. Tömegméretekben kell megismerkedniük az embereknek a torokszorító érzéssel: nincs munkám. A munkanélküliség növekedését sokan összekapcsolják a veszteséges vállalatok várható bezárásával. Ez önmagában igaz, de a problémának ez csak az egyik oldala. Sokan hajlanak arra, hogy gazdaságunk legfőbb baja ma is az, hogy nincs világos stratégiánk az elmúlt negyven év csődtömegének felszámolására, amely gyakorlatilag most is lehetetlenné teszi a tisztánlátást. így egyáltalán nem biztos, hogy azok a vállalatok mennek tönkre, amelyeknek meg kellene szűnniük, és azok maradnak talpon, akiknek működniük kellene. A tisztázatlan viszonyok legalább annyira gerjesztői a munkanélküliségnek, miként más problémáknak is, mint az egyszerű vállalatfelszámolás. A tiszta mechanizmusok esetén egy vállalat bezárását újak nyitása követi, nálunk viszont erre ma még nem lehet számítani. Ez teszi tulajdonképpen veszélyessé a helyzetet. A fenti bevezető után nézzük meg milyen a munkaerő- helyzet a megyében, különös tekintettel az elhelyezkedés nehézségeire. A helyzet megismerésében ezúttal dr.Szabó Rudolfhé a MESZI iroda vezetője segített. Az összesítő adatok elsősorban a múlt év első három negyedére vonatkoznak, hiszen az éves jelentés még nem készült el. Ahol szükséges, természetesen friss adatokkal is szolgálunk. A Munkaerő Szolgálati Irodák adatai alapján mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évben forgalmuk dinamikusan emelkedett. Az első 9 hónapban 17 ezer fő fordult meg a közvetítő helyeken, ami az előző év hasonló időszakához képest 27 százalékos emelkedést jelent. Ez összefügg a munkahelyek fogadókészségének csökkenésével, valamint a foglalkoztatás-politika eszköztárának bővülésével. A térségek között természetesen van különbség. Amíg a Jászságban csökkenés volt tapasztalható, addig Törökszentmiklóson 9- szeres növekedést figyelhettünk meg. Abszolút értékeket tekintve Szolnok, majd Karcag következik. Szolnokon a jelzett időszakban majdnem 6 ezer főt regisztráltak a 17 ezerből. A 17 ezer főből sokan többször is megfordulnak az irodákban, ami sajátos jelző- rendszere a térségek munkahelyi problémáinak. Minél nagyobb ugyanis az átlagos visszatérés, annál inkább prognosztizálható a problémák növekedése. Ez a szám a megyében is növekedett 1,6-ról 1,8- ra, ami azt jelenti, hogy az ügyfelek jelentős része kétszer is megjelenik az irodákban. A legjobb helyzetben Kunszent- márton (1,3), míg az átlagosnál rosszabb helyzetben Tiszafüred (2,2) és Torökszentmiklós (2,5) volt. Az ügyfelek 52 százaléka a jelzett időszakban már ténylegesen is munkanélküli volt. A nehézségek növekedésének sajátos jelzőszáma, hogy ha lassan is, de emelkedik a kvalifikált ügyfelek aránya. Ezt tükrözi a negyedévek végén felmért, betöltetlen álláshelyek számának alakulása is. 1989. március 31-én 378 bejelentett szellemi munkakör volt betöltetlen, június 30-án már csak 311, szeptember 30-án pedig 228. S minthogy igen sok szellemi dolgozó munkahelye szűnik meg, számukra a helyzet igazán aggasztónak tűnhet. Az üres álláshelyek 60 százaléka Szolnokon található, míg Tiszafüreden és Kunszentmár- tonban alig-alig találhatók betöltetlen álláshelyek. Ez minden kategóriára vonatkozik. Külön a pályakezdőkről Példájuk tanulságul szolgálhat a most még iskolába járók számára is. A munkáltatók az elmúlt évben gyakorlatilag nem jeleztek üres álláshelyeket például a szakképzetlenek számára. Nagy nehézségekkel kell megküzdeniük a gimnáziumot végzetteknek is. Adminisztratív munkakör, amely közöttük a legkeresettebb, gyakorlatilag szabadon nem létezik. Szakmunkásképzésre kevesen vállalkoznak, holott a jelenlegi helyzetben a legjobb megoldásnak tűnhet. Amivel ezenkívül segíthetnek magukon az a gyakorlati fakultáció, ezen belül is a gépírói ismeretek. Elsősorban az ez évben továbbtanulni szándékozókon segített a múlt évben bevezetett ún. pedagógiai asszisztensi munkabér. Kb. 50 fő problémája oldódott meg így. A szakközépiskolásoknál, szakmunkásoknál különösebb gond nem volt. Megemlítjük még, hogy a kezdők között a lányok találták szembe magukat nagyobb nehézségekkel, és a várakozó pályakezdők között diplomások is megtalálhatók voltak. A helyzet megoldásában, a már jelzett továbbtanulás mellett az átképzés játszhat fontos szerepet. Ilyen tanfolyamok a megyében is elindultak. így például Szolnokon, Tiszafüreden gépi varró, Tiszafüreden fűzvessző-fonó, Szolnokon számítógép összeszerelő, Karcagon német nyelv-, ugyanott gépíró, míg Kunszentmárton- ban kazánfűtő tanfolyam indult. Egyre nagyobb érdeklődés kíséri a vállalkozói kölcsönt. Sajnos sokan félreértelmezik a kölcsönfelvétel feltételeit, lehetőségeit. A vállalkozói kölcsön ugyanis eszköz, és nem cél; azok kaphatják meg, akik számára egy hónap után nincs elfogadható munkahelyajánlat, és elhelyezkedésüket vállalkozóvá válással tudják megoldani. Az említett időszakban 155 fő kapott az irodától olyan igazolást, amely feljogosítja birtokosát a kölcsön igénybevételére. December 18-ig ez a szám 318-ra növekedett. Itt a legnépszerűbb terület ma is a kisállattenyésztés, egyéni gazdálkodás, magánkereskedés. A nehezen elhelyezhető réteg növekvő hányada veszi igénybe a munkanélküli-segélyt. Ez egy évig jár és a korábbi átlagkereset 50-70 százalékát érheti el. Eddig a megyében 637 fő vette igénybe. A december 15-i számfejtés alapján 379 fő kap jelenleg is segélyt. A segélyezettek között legtöbben a szeptember végi állapot szerint, a 8 általánost vagy kevesebbet végzettek vannak, bár százalékos aranyuk csökkenő. Nőtt az iskolázottabb rétegek, a fiatal korosztály részaránya. Legtöbben Szolnok és környékén, valamint Karcagon találhatók. Az új belépők között nagyobb aranyban Tiszafüred és Törökszentmiklós térsége vesz részt. Az átlagos segélyezési idő 82 nap, az egy hónapra vetített bruttó segély összege 3900 forint volt. Az augusztus havi felmérés adatai szerint Szolnok megye a negyedik az országban a segélyezettek számát tekintve. Csak Borsod, Szabolcs, Baranya előzött meg minket. Nagy a zűrzavar A jövőt tekintve kevés bizonyosat tudunk a megyéről. A vállalatok nem nyilatkoznak, de nem tudjuk azt sem, hogy az 50 bezárásra ítélt gazdasági egység közül hány érinti megyénket. Nagy tehát a zűrzavar. Az irodavezető szerint 6-700 fő leépítésére kerülhet sor ebben az évben a megyében, de ennél a számnál jóval nagyobb is lehet. A vállalatoknak is nagy segítség lenne, ha nagyobb bizalommal lennének az iroda iránt, bár jól tudjuk a bizalmatlanság nem az irodának szól. A legnagyobb nehézségek Tiszafüred és környékén várhatók, de Karcagon és Kunszentijiár- ton környékén sem megnyugtató a helyzet. Ma már az ingázások sem segítenek, hiszen máshol sincs munkahely, a vállalatok egyébként sem szívesen vállalják át az útiköltséget, munkásszállásról nem is beszélve. A megoldás nem a ME- SZI terében van. ők szolgáltatnak, s ebbben próbálnak előrelépni. Az irodák létszámát úgy állapítják meg, hogy 1 fő legalább ki tudjon járni a legveszélyeztetettebb helyekre. így például Tiszaburán kihelyezett ügyfélszolgálatot tartanak. E Füle István A 22-es csapdája vállalkozásra variálva A Élénkül a kisvállalkozói hitelforgalom a megyében A gazdasági reform sikere elsősorban azon múlik, hogy ki tudunk-e fejleszteni viszonylag rövid időn belül olyan tulajdonviszonyokat, amelyek valódi profit, illetve vagyonérde- keltséget eredményeznek. Ehhez feltétlenül szükség van a magántulajdon szerepének növelésére, a kisvállalkozások körének bővítésére. A meglévő vállalkozások fejlesztése, élénkítése, a vállalkozók támogatása évek óta hangzatos célkitűzés. A valóságban azonban számos nehézséggel kell megküzdeniük az ötlet megszületésétől a működés tényleges megindulásáig a vállalkozóknak. Talán a legnagyobb gond az indulásnál és a fejlesztésnél egyaránt a tőke megszerzése, hiszen a szakértelem és a vállalkozókedv mellé ez is "szükségeltetik". A meglévő saját pénzek kiegészítéséhez kézenfekvő megoldás a hitel igény- bevétele. Az elmúlt években ezzel a lehetőséggel a vállako- zók alig-alig éltek. Ebben feltehetően a vállalkozások jövőjével kapcsolatban érzett bizonytalanság is közrejátszott, hiszen a többszázezer forint hitel visszafizetése - a kisvállalkozások állandóan változó szabályozása mellett - kétséges volt. Újabban viszont hónap- ról-hónapra nagyobb a hiteligény a már működő, de főként a most induló vállalkozásokhoz. A hitelt kérők és a hitelfelhasználási célok köre is rendkívül változatos. Kisiparosok, magánkereskedők, szerződéses üzletvezetők, betéti társaságok, kft-k egyaránt igényelnek kölcsönt. A hitelcélok között üzlethelyiség, műhely építése, gépbeszerzés, anyagvásárlás, s nem utolsó sorban mezőgazdasági termelés is szerepel. A vállalkozók sajátos csoportját alkotják az újrakezdők, akik munkahellyel már nem rendelkeznek, s a jövőben vállalkozásból akarnak megélni. A hitelt leginkább az Országos Takarékpénztártól igénylik, amelynek sokféle szolgáltatása között az egyéni és társas vállalkozások hitelezése, s az újrakezdők részére történő hitel- nyújtás is szerepel. Jól ismerik a vállalkozók gondjait, s tanácsaikkal segítenek eligazodni az ügyintézés "útvesztőiben". Gond a jogi biztosíték megteremtése A megyei takarékpénztári hálózat tavaly mintegy 570- 580 vállalkozáshoz nyújtott összesen 140 millió forint összegű hitelt. (Ebből 170 db, 40 millió forint összegű az újrakezdési kölcsön.) Átlagosan tehát 245 ezer forint a felvett hitel összege, azonban volt 50 ezer forint, de 5 millió forint összegű hiteligény is. Különösen az év utolsó hónapjaiban nőtt meg a kereslet, novemberben például 23 millió forint volt a hitelfolyósítás összege. A forgalom bővülését jól érzékelteti, hogy 1987-ben az egész évben volt ugyanilyen összegű a hitelkihelyezés, s az azévi forgalom is csupán 31 millió forint volt. A hiteligények elbírálásánál a bank természetesen vizsgálja a kérelmező hitelképességét, és a hitel megtérülésének biztonsága érdekében a hitel folyósítását különböző jogi biztosítékokhoz köti. A hitelképesség vizsgálatánál a hitel lejárata szerint, jellegéből adódóan a rövid távú, illetve a hosszú távú fizetőképesség megítélésére kerül sor. Mindenképpen döntő szempont a jövedelmező gazdálkodás, a termékek, szolgáltatások értékesítésének rendszeressége, és természetesen figyelembe veszik a fizetőképességet, a vállalkozó vagyoni helyzetét is. Különösen a már működő vállalkozások hitelképességének megítélésénél megkönnyíti az igénylő és a bank helyzetét, ha a vállalkozó számláját ugyanaz a pénzintézet kezeli, amelytől a hitelt igényli, ugyanis a számla forgalmából a vállalkozó általános pozícióira lehet következtemi. Mindehhez a bank a kölcsönigény benyújtásával együtt néhány irat csatolását is kéri. A teljesség igénye nélkül néhány példa: kisiparosoknál az iparengedélyt; műhely, üzlet építéséhez igényelt kölcsönök esetében az építési engedélyt; gazdasági társaságok kölcsöneinél a társaság megalakulását, bejegyzését igazoló iratokat; az újrakezdési kölcsönöknél pedig az éves várható bevételt, illetve a tiszta jövedelem alakulását tartalmazó számításokat kéri a bank. A vállalkozóknak a legtöbb gondot a jogi biztosítékok megteremtése jelenti. Ezek főbb fajtái a jelzálogjog, az óvadék, a kezesség, az engedményezés, a bankgarancia. Leggyakoribb a magánszemélyek köréből történő kezességvállalás, azonban ezt - főként a millió forintos nagyságrendű hitelek esetében - csak kiegészítésként lehet alkalmazni. A bank ilyen esetekben jogi biztosítékul általában ingatlan fedezetet kér. Összességében azonban a benyújtott hitelkérelmek túlnyomó többsége engedélyezésre kerül. Jól tudjuk, 1948-ig sok tíz- és százezer kisvállalkozás szolgálta Magyarországon néhány európai léptékű nagyvállalat háttériparát, infrastruktúráját. A kereskedelem és a szolgáltatás bázisát a kiskereskedők, kisiparosok ezrei képezték. Bízzunk benne, hogy a kisvállalkozások fejlődésével néhány év múlva ez ismét megvalósul. Kívül és belül az utolsó "simításokat" végzik az építők a szolnoki Újvárosi iskola épületrészén, melyet a városi tanács megrendelésére fővállalkozásban a SZOTÉV tervezett és kivitelezett A beruházás teUes bekerülési költsége mintegy 70 millió forint A kulcsátadásra január végén kerül sor, s ez azt jelenti, hogy februárban megkezdődhet a tanítás az új szárnyban, ahol kilenc tanterem, egy rajzterem, szertárak és vizesblokkok kaptak helyet A létesítmény átadásával megvalósul a tanárok és több mint ötszáz diák vágya: a váltott tanításról áttérhetnek az egy műszakosra. (KÉ)
