Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

2 Néplap 1990. JANUÁR 31. "Még maradjanak az ideiglenesek " /Folytatás az 1. oldalról/ szerint a csapatok további jelen­léte sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. Me­rőben más véleményt fejt ki vi­szont a szovjet honvédelmi mi­nisztérium lapjának keddi szá­mában megjelent vitacikk írója, aki a csapatkivonások általa sie­tősnek tartott ütemét kifogásolja. Nézete szerint tagadhatatlan, hogy megvannak a szovjet csa­patok jelenlétének katonai okai. Mindenekelőtt az Európában még fellelhető katonai veszéllyel támasztja alá megállapítását, s a földrész katonai stabilitásának megbomlásától óv. A Krasznaja Zvezda cikkére Somogyi Ferenc külügyminisz- tériumi államtitkár reagált. Az államtitkár előrebocsátot­ta, hogy az írást magánvéle­ménynek tartja, s a probléma ki­fejtését, a hivatalos szovjet állás­pont ismertetését a csütörtökön megkezdődő hivatalos kétoldalú tárgyalásra érkező szovjet dele­gációtól várja. Ami a cikk tartalmát illeti, a hírügynökségi gyorsjelentések ismeretében Somogyi Ferenc úgy vélte, a Krasznaja Zvezda írása egyoldalúan közelíti meg a csapatkivonás problematikáját. A szerző ugyanis a - magyar rész­ről sem tagadott - nemzetközi összefüggések hangsúlyozása­kor megfeledkezik arról, hogy a probléma megoldásának kulcsát a két érintet fél érdekeinek feltá­rásában kell keresni. Azt is fi­gyelmen kívül hagyja, hogy a je­lenlegi feltételek közepette fegy­veres erők külföldi állomásozta- tása csak a küldő és fogadó or­szág egyetértése, megállapodása alapján lehetséges. Ezen túl Somogyi Ferenc kife­jezetten érthetetlennek tartotta, hogy a több mint három évtizede „ideiglenesen,, hazánkban tar­tózkodó szovjet csapatok távozá­sának napirendre tűzése kapcsán egyáltalán hogyan lehet elhamar­kodottságról, sietségről beszélni. A szovjet csapatkivonások kérdésköréről Somogyi Ferenc nagyobb terjedelmű interjút adott a Népszabadságnak; ezt szerdai számában közli a lap. Nem változnak a kedvezmények Holnaptól húsz százalékkal drágább a vasút A Magyar Államvasutak értesíti az utazóközönséget, hogy február 1 -jétől a vasúti közlekedésben a személyfuvaro­zási tarifák 20 százalékkal emelkednek. A díjváltozás kizárólag a belföldi utazá­sokra, fuvarozásokra érvényes, a nem­zetközi forgalomban meghirdetett díja­kat nem érinti. Ugyancsak változatla­nok maradnak az állami és szociálpoli­tikai kedvezmények, valamint a válla­lati hatáskörben biztosított üzletpoliti­kai kedvezmények is. Az új menetdíjakról a pénztáraknál kifüggesztett díjtáblázatból tájékozód­hatnak az utasok. A díjváltozás időpontja előtt, 1990. január 31-éig elővételben, a régi áron kiadott menetjegyek, valamint a felmu­tatóra és névre szóló bérletjegy a díjsza­bási érvénytartamon belül felhasznál­ható az utazáshoz. A január hónapra érvényesített havijegyek és a tanulók havijegye, illetve a második félhónapra váltott félhavijegy február 5-én 24 óráig érvényes. A díjszabási változásokról részlete­sebb tájékoztatást a menet­jegyirodákban kaphatnak az utasok. Melyik kutyából is nem lesz szalonna? Falugyűlés helyett "országgyűlés" Szászberken A késő esti órákig tartó falu­gyűlés volt tegnapelőtt Szász­berken. A közelmúltban Zagyva- rékastól függetlenné vált tanács tisztségviselői először találkoz­tak ilyen formában a helyi vá­lasztópolgárokkal. A kezdet a "forgatókönyv" szerint történt. Oláh Sándorné, a tanács társadalmi megbízatású elnöke beszámolójában - úgy lát­szik, a hetedik érzékére alapozva - a lakosság megértését, türelmét és segítőkészségét kérte. A tava­lyi munkáról, amikor a tanács még a rékasi vezetők irányítása alatt volt, megemlítette, hogy el­készült a szászberki általános is­kola bővítésének terve. Valóra váltásához a megyei tanács négymillió forinttal járul hozzá. A gáz községbe való bevezetése már koránt sincs ilyen kedvező mederben. Évekkel ezelőtt a Vasipari Vállalat hatmillió fo­rinttal járult volna a vezetéképí­téshez, de akkor nem volt rá en­gedély. Most van engedély, de nincs pénz. Az út- és járdaépítés mellett megemlítette, hogy har­minckét házhelyet alakítottak ki. Az idei feladatokról nem sokat mondhatott, hiszen azok még csak vázlatosak. Előreláthatólag 9,5 millió forint áll a tanács ren­delkezésére, amiből kétmilliót fordítanak fejlesztésre, voltakép­pen az iskola bővítésére. A be­számolóban szerepelt az is, hogy az akkumulátorüzemet övező, háromszáz méteres védősávot az érvényes jogszabályok megvál­toztatása nélkül nem lehet módo­sítani. Elhangzott az is, hogy a posta előtt távhívásra alkalmas telefonfülkét állítanak fel. Ezt egyébként a posta már a múlt év végére ígérte. Summa summárum: egy falu szinte szabványosnak tűnő napi gondjai bontakoztak ki a beszá­molóból. Az ezt követő vita azonban arról tanúskodott, hogy nemcsak anyagi gondjai vannak a falunak. A tanácsi vezetőkkel szembeni kétkedés csendült ki például abból a kérdésből, hogy vajon egy év múlva is tisztakezű, becsületes emberek lesznek-e a vezetők? Jogos volt a kérdés: mi­ért nem jelent meg a falugyűlé­sen a rékasi tanácselnök, hiszen tizenöt évi közösködés után illett volna elköszönnie a szászberki­ektől, s megnyugtató választ ad­nia a "válóper" okozta gondokra. Többek között a közvagyon igazságos megosztására. El­hangzott ugyan, hogy azt a lakos­ság lélekszámának arányában osztották szét, de az is szóba ke­rült, hogy az ismét helyben tanu­ló felső tagozatnak egy térkép sem jutott az osztozkodáskor. Igaz, az iskola igazgatónője arról adott számot, hogy eszköztáruk és felszerelésük gyarapításához segítséget ígért a megyei tanács. A jelenlévők nagy teret szen­teltek a környezetvédelemnek, mondván, hogy amilyen az em­ber környezete, olyan az élete. Kifogásolták a szeméttelep rend­jét, máig sem békéitek meg az ólomszennyezés veszélyével ál­landóan fenyegető akkumulátor­üzem jelenlétével. Hiába ígért tá­mogatást a Vasipari Vállalat képviselője telekvásárláshoz azoknak, akiknek házhelye a "védőövezeten" belül van. A tanácsi vezetők talán a kel­leténél jobban megkapták a ma­gukét. Az egyik felszólaló példá­ul azt mondta, hogy ha helyükön hagyják őket, semmi sem válto­zik, hiszen kutyából nem lesz szalonna. Talán érdemibb lett volna azonban a vita, ha elsősor­ban arról szólnak, hogy mit vár­nak a most függetlenné vált ta­nácstól, és nem elégednek meg olyan szólamokkal, hogy "a ta­nács szolgálja a lakosságot, ne üljön annak a nyakán!". Mind­össze egy konkrét kifogás merült fel, mégpedig az, hogy miért tűri a tanács azt, hogy szeméttároló­nak nézzék a Rákóczi utcát. Ar­ról viszont nem esett szó, hogy a lakosok mit akarnak tenni Szász­berekért. Hogy nem sokat, arra csak következtetni lehet az isko­la igazgatónőjének kifakadásá- ból: maguk kérték, hogy hozzuk vissza a felső tagozatot, mégsem segítettek, pedig csak egyszer kértem társadalmi munkát ma­guktól. Nincs gazdánk, mondta az egyik felszólaló, mire a többiek rábólintottak. Egyikük sem idéz­te a régi mondást: "Segíts maga­don és az Isten is megsegít". Márpedig régi sérelmek folyto­nos emlegetésével, állandó vá­daskodással nem sokra mennek. A helyi lehetőségeket nem mindenki hagyta figyelmen kí­vül. A Hazafias Választási Koa­líció által képviselőnek javasolt dr. Szóró Magdolna újszászi or­vos, valamint az SZDP színeiben ugyanezért a posztért fellépni szándékozó Varga Béla, az SZDP megyei elnöke - megra­gadva a falugyűlés adta lehetősé­get - igen részletesen kifejtette koalíciója, illetve pártja prog­ramját. Nem véletlenül jegyezte meg az egyik néni: nem falugyű­lés ez, hanem országgyűlés.Ta- lán voltak, akiknek az is eszébe jutott, hogy a falu lakói maguk mondtak le helyi problémáik megvitatásáról. S.B. /----------------------------------\ K özéleti hírek v___________J P olitikai fórumon mutatkozik be ma este 18 órakor a vezsenyi könyvtárban Fodor Tamás, a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képvise- lőjelöltségére pályázó tagja. Az MSZP jászberényi elnöksége február elsején 17 órai kezdettel össze­vont taggyűlésre várja tagjait a Tán­csics Mihály úti közösségi házba. A párt az I.sz. képviselői választókörzet­hez tartozó választási irodája (Jászbe­rény, Táncsics út 6.) reggel 8-tól 19-ig várja az érdeklődő állampolgárokat. Ä Hazafias Választási Koalíció Jászárokszálláson január 31 -én 18 óra­kor, Jászfelsőszentgyörgyön február 2- án szintén 18 órai kezdettel fórumot rendez, ahol részt vesz dr.Dobos László közgazdász, független pályázó. Mind­két helyen a művelődési házban lesz az esemény. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete közli, hogy új címe a követ­kező: 5001. Szolnok, Kossuth tér 1. sz. Irodaház III. emelet. Pf.: 57. Telefon: 30-155. A városi szervezet fogadóórái: kedd, csütörtök 16-18 óráig; a megyei szervezeté: szerda 16-18 óráig. Az Agrárszövetség február 2-án 16.30 órakor megyei nagygyűlést tart Szolnokon a Ságvári Endre Művelődési Központ nagytermében (Ságvári krt. 23.). A gyűlésen az országos és a me­gyei választási program kerül megvita­tásra, valamint bemutatkoznak a szö­vetség országgyűlési képviselőjelölt­nek javasolt tagjai is. A Demokrata Fórumnak Jánoshidán is megalakult a szervezete. Az MDF programja, országgyűlési képviselője­löltje iránt érdeklődő jánoshidaiak Lip­ták Péterhez fordulhatnak információ­ért, aki a Deák Ferenc út 25. alatt lakik. Alattyánon tart tagtoborzó és prog­ramismertető gyűlést az MDF. A mű­velődési házban január 31 -én 18 órakor várják az érdeklődőket. Az MDF aján­lott országgyűlési képviselőjelöltje, dr.Kecskés Ákos is bemutatkozik a fó­rumon. Alattyán és Jásztelek fiataljaival ta­lálkozik az MDF által ajánlott ország- gyűlési képviselőjelölt dr.Kecskés Ákos. A találkozót szervező Demisz- tagcsoportok szívesen várnak minden érdeklődőt február 2-án 18 órakor az alattyáni művelődési házba. Programismertető gyűlést tart a párt ma este 18 órakor Tiszavárkonyban, a művelődési házban, valamint február elsején 18 órakor Szajolban, a művelő­dési házban. Választási gyűlést rendez az MDF ma este 18 órakor a szászberki műve­lődési házban. Tanácsi lakásra várva Lassan telnek az évek a Jászkunságban is Tiszafüreden a tanácsi bérla­kásra várók legalább fele harminc év alatti. Dr Barna Andrással, a városi tanács hatósági osztályának vezetőjével és dr. Tóth Sándor fő­előadóval beszélgetve nem kis meglepetésemre megtudtam, hogy a pedagógusoknak, óvónőknek, orvosoknak itt nincs lakásgondjuk, Az igénylők száma csak viszonylag kevés Ehhez képest elenyészőnek tű­nik az igénylők száma. Alig hetve­nen vannak. Kívülállóként, össze­hasonlítva a lakáshiány "sújtotta" más településekkel, elviselhetőnek tűnnek ezek az arányok, mégis ki­zárt, hogy a várakozók elégedettek lennének. Üres lakások pedig vannak. Itt is és más városban is. Ezúttal azon­ban a magánlakásokról van szó. Az előrelátó tulajdonos óvatos, ha sa­játját adja bérbe, albérletbe, mert képtelen megszabadulni attól, aki úgy dönt, hogy a megállapodás el­lenére a lakásban marad. A törvény betűje ilyenkor nem több erőtlen ostorsuhogtatásnál. A tanácsnak megküldött, kiköltözésre kötelező bírósági végzést pedig - üres lakás hiányában - akár irattározni is le­hetne.- Az emberek tisztában vannak azzal, hogy belátható időn belül nem épülnek új bérlakások - ka­nyarodunk vissza eredeti témánk­hoz.- Sajnos míg egy átlagos két szoba komfortos lakás leadásakor a "beugró" ötszörösét, 190 ezer fo­Lakbérhátralékok Az utóbbi néhány évben annyi­ra lelassult az állami építés - állni látszik jobban -, hogy csak elvétve adnak át egy-egy lakást. Karcagon még 1987-ben is voltak olyan sze­rencsés igénylők, akik új lakásba költözhettek. Azóta csak a megüre­sedő bérleményekre számíthatnak. Az akkori beruházásokkal sokakat juttattak lakáshoz. Míg máshol akár tíz évet is várhatnak erre, itt a legrégibb megalapozott igénylést pontosabban magántulajdonú, ta­nácsi bér- vagy szolgálati lakásban laknak. A három-négyemeletes épületekben lévő állami lakások szinte kivétel nélkül 1960 és 1982 között épültek. A több mint két­száz bérleményből százötvenhét komfortos, huszonkilenc komfort nélküli. rintot tudjuk fizetni - mondja dr. Barna András -, a magánforgalom­ban egy építési telek 3-400 ezer forint. Ezeknél az áraknál persze mi olcsóbbak vagyunk, építési tel­künk van bőven. Az állam, kényszerű tétlensé­gével hallgatólagosan tudatta min­denki vei már évekkel ezelőtt, hogy a lakásgazdálkodásban csak éjjeli­őr szerepet képes vállalni. A fel­adat azonban marad a tanácsoknál, miközben pénzügyi mozgásterük tovább szűkül. Elgondolkodtató, hogy a váro­siakhoz képest - akik több év albér­let, kényszerű együttélések után, de lakáshoz juthatnak - mennyivel rosszabb otthonteremtési esélyeik vannak a kisebb településeken, a falvakban élőknek. Bérlakás helyett csak telket kérhetnek, építeni maguknak kell. Ott ugyan ki szánná meg, mondjuk a távolsági buszmegállóban tilta­kozó hajléktalant? A füredi igénylők nem elha­nyagolható része a környékbeli falvakból jár be dolgozni, de akad közöttük foglalkozásnélküli is. idegenítését tervezik. A lakások szerencsére újak, vagy pedig nem­rég újították fel őket. Egyelőre nincs különösebb kényszerítő kö­rülmény, amely az eladások meg­gyorsítását indokolná. Ennél jóval több figyelmet ér­demel a lakáshasználatba-vételi díj befizetését elmulasztók és a lak­bérhátralékosok számának növe­kedése. Nem kell nagy fantázia a februári lakbéremelkedés utáni 1986-ban keltezték. Mindez persze sovány vigasz a kétszázhatvan vá­rakozónak. Különösen nehéz a két­gyermekes családok helyzete. A legtöbben ebbe a csoportba tartoz­nak. Semmivel se könnyebb az őket számszerint közvetlenül kö­vető fiatal házasoknak. Sajnos, mindezeket csak megismételni le­het a nagycsaládosokkal és a gyer­meküket egyedül nevelőkkel kap­csolatban. Miben reménykedhet­nek? Abban, hogy a lakásgazdál­kodás tanácsi feladat. Abban, hogy a bérlők talán visszaadják a lakáso­kat; csökken az igénylők száma; és ha lassan is, de telnek az évek... A múlt év tavaszán az érvény­ben lévő lakásügyi tanácsrendelet előkészítése érdekében lakossági fórumokat szerveztek, melyeken összegyűjtötték a bérlakások elide­genítésével kapcsolatos vélemé­nyeket. A hozzászólásokból kitűnt, hogy az ország egyik legnagyobb területű, zömében családi házas beépítésű városának polgárai so­kallják a tanácsi lakásokban élők kedvezményeit, nem titkolták el­idegenítésekkel szembeni érzel­meiket - tájékoztat Fodor Julianna főelőadó. Egyelőre semmilyen ál­lami ingatlan nem adható el. A jö­vőben csak az úgynevezett nem la­kás céljára szolgáló helyiségek el­trend megrajzolásához. A fizetés- képtelen lakók jelentős része mun­kanélküli, vagy annyira alacsony a keresete, hogy lakbérre már nem marad. Hiba lenne szemérmesség­ből elhallgatni, hogy a Kunság "fő­városában” sem csak az alacsony jövedelem miatt maradtak kilenc - venen adósai a városgazdálkodási vállalatnak. A vállalat menti a menthetőt. Behajtással kísérli megszervezni a hátralékokat. Ha ez nem vezet eredményre, rosszhiszemű jog­címnélküli lakáshasználóvá nyil­vánítják a lakót, mert nem teljesí­tette a bérleti szerződésben foglalt megállapodást. Patthelyzet alakul ki a lakásügyi sakktáblán: kevés az alacsonyabb komfortfokozatú la­kás, tehát hátraléptetni nem lehet, az utcára pedig nem tehetik. A telekárak és az építési költsé­gek növekedésével nem több hal­vány reménynél az, hogy a tanács terhén majd könnyít a magántulaj­donú lakásvásárlás és családiház­építés. A hatékony propagandának kö­szönhetően tavaly kétszer annyian igényeltek helyi támogatást, mint az azt megelőző évben. Igazán nem érheti az a vád a karcagi tanácsot, hogy elherdálta a pénzt. A hét- számjegyű építési költségek mel­lett igazán eltörpülnek, a 20 és 70 ezer forint közötti összegek. A februári tanácsülésen dől el - leg­alább nyolcvan embert érint -, ma- rad-e pénz a támogatásokra. Mindez természetesen csak a taná­csi lakásgazdálkodás egy szelete. Nagyon nehéz helyzetbe kerülné­nek, ha nem adnának át szinte minden évben tanácsi kijelölésű OTP-s ingatlanokat. A statisztikák szerint Szolnok város a lakáshoz jutási lehetősége­ket tekintve - országos összeha­sonlításban - az utolsó előtti he­lyen áll. Négy éve csak néhány tanácsi lakás épült. A kiutaló határozatokon sze­replő címeken korábban már lak­tak: a beköltözők olyan helyreállí­tott ingatlanok bérlői lesznek, me­lyeket visszaadtak a tanácsnak. A kiköltözők többsége építkezett vagy személyi tulajdonú lakást vá­sárolt. Könnyíteni a lakásvásárlást- Nemcsak a leadott lakások száma a lényeges, hanem az épülő vállalkozói ingatlanok forgalmi értéke és minősége is - hangsú­lyozza dr. Próbáld Ferenc, a vá­rosi tanács igazgatási osztályának vezetője. - Fontos, hogy még a tűréshatáron belül legyen e szemé­lyi tulajdonú lakások ára. Kezdjük ott, hogy a lakáshasználatba-vételi díj hatszorosánál nagyobb össze­get nem tudunk fizetni. Egy bizo­nyos értéken túl egyszerűen értel­metlen a lakások visszaszerzésé­nek e formája, mert akkor már gazdaságosabb lehet újak építése. Az érem másik oldala az, hogy a túlságosan magas, olykor irreális összegekbe kerülő lakásokat a "le- lépési" pénzből sokan még akkor is képtelenek megvásárolni, ha emellett még alacsony kamatozá­sú hitelt is nyújtunk. Akárhogy is ösztönöznünk kell a leadásokat. Valószínű, az előbbi nem emelhető visszatérítési díj és a ma­gas ingatlanár-ellentét következ­ménye a lemondások csökkenése. Mindezek dacára a lakáskiutalá­sok száma nem csökken. Felvetődött egy tanácsi szer­vezeten belüli nem profitérde­keltségű ingatlanközvetítő cso­port létrehozása - tudom meg dr. Próbáld Ferenctől. A nyereség nem pénzben jelentkezne, ha­nem abban, hogy meggyorsít­hatnák a lakásmobilitást, mert más közvetítőirodánál olcsóbb személyi tulajdonú ingatlanokat ajánlhatnának fel megvásárlás­ra. Másrészt hatással lehetnének a piaci árakra is. A vállalkozás pénzügyi hátterét nem magas kamatozású, árfelhajtó hatású bankhitelből, hanem a költség- vetésből biztosítanák. Erős túl­zás lenne azt állítani, hogy 1300 bérlakásigénylő kilátásai - kizá­rólag ettől - rohamosan javulná­nak, mégis ígéretes próbálkozás­nak tűnik a kevés jóval kecsegtető jövőre nézve. Néhány napja lépett hatályba az elidegeníthető tanácsi bérlaká­sok vételárát szabályozó tanács- rendelet. A múlt évben joggal ke­rült az érdeklődés középpontjába e téma. Úgy tetszik, a lakóknak és az IKV-nak mégis vannak közös érdekeik. Az előbbi képtelen meg­birkózni a jelenlegi lakásállomány fenntartásával, az utóbbiaknak pe­dig leghőbb vágyuk, hogy tulajdo­nosokká váljanak. Jellemző a lel­kesedésre, hogy aláírásokat gyűj­töttek olyan összkomfortos, eme­letes épületekben is, melyeket az eladások felfüggesztése előtt sem lehetett és jelenleg sem lehet elide­geníteni. A tanácsrendelet három csoportot különböztet meg: az épület korától és az utolsó felújítás időpontjától függően a lakások ér­tékének 55-45-25 százalékát kell jogszabályban előírt módon tör­leszteni. A gazdaságos fenntartás mellett ügyelni kell a lakásállo­mány védelmére is. Nem könnyű megtalálni azt az arany középutat, amely a lakásokat fenntartó válla­lat és egy 80 ezres város lakásgaz­dálkodásáért felelős hatóság szá­mára egyaránt járható. Szurmay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents