Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 22. szám
Néplap 1990. JANUAR 26. Úton Európa felé Megyei helyzetkép az iskolai hitoktatásról Lapunk egyik őszi számában írt először munkatársunk arról, hogy az 1989-90-es tanévben Szolnok megyében is bevezették az iskolai hitoktatást. Szerte az országban mind gyakrabban hallani, hogy egyre többen fordulnak a Biblia, a keresztény hit felé, megélénkül a hitélet Magyarországon. Szolnok-megyében mintha ez kevésbé lenne így. Erről kérdeztem Nánási Mihályt ben Cibakházán található az egyik legnagyobb létszámú iskolai hitoktatás. Közel 100 gyerek vesz részt, szintén a katolikus egyház keretén belül. Jászberényben az egyik legnépesebb az iskolai hitoktatásban résztvevők száma. Farkas Mátyás apátplébánossal beszélgettem a a változásokról:-Az eltelt idő tükrében, mi a véleménye, segítik vagy gátolják a megyei tanács művelődési ifjúsági és sportosztályának egyház- politikai titkárát.- Ón is úgy látja, hogy az országos és elsősorban budapesti átlaghoz képest Szolnok megyében kisebb az érdeklődés a keresztény kultúra, a Biblia világa iránt?- A budapestihez képest bizonyára, viszont ha azt nézzük, hogy a 60-as évek idején a megyében szinte teljesen leépült az egyházi élet, az, ami most itt történik, robbanásszerű változás az eddigiekhez képest.- Szolnokon csak egy iskolában, a Tallinn körzetiben indult meg az iskolai hitoktatás a katolikus egyház keretén belül, ennek mi az oka?- Először is azt mondanám el, mi az oka annak, hogy a többi felekezet miért nem tudott iskolai hitoktatást szervezni. Az evangélikusok például nagyon kevesen vannak, a református egyháznak is körülbelül hatszáz tagja van a városban, nem is beszélve a többi, még ennél is kisebb felekezetről. A református egyházban azért templomi hitoktatás folyik, mert így célszerűbb. Szolnokon összesen öt katolikus plébános van, ők pedig kevesen vannak ahhoz, hogy még, ha nagyobb számban lenne is érdeklődés, el tudják végezni ezt a feladatot. Képzett hitoktatókra lenne szükség. A megyéaz iskolák a hitoktatást? Sokan lemorzsolódtak a hitoktatásra beiratkozott gyerekek közül, maradt az év eleji létszám, esetleg növekedett-e?- Általában jó a viszonyunk az iskolákkal. Jászberényben és környékén sokan járnak hittanra. A városban majd minden iskolában tartunk hittanórát, ez azt jelenti, hogy körülbelül 600 gyerek vesz részt a foglalkozásokon. A jászberényi plébánosok járnak ki a környező falvakba is, Pusztamonostorra, Jászfelsőszent- györgyre, Pórtelekre, összesen 260 gyereket oktatva bibliaismeretre. Jászfényszarun önálló plébánia van, a plébános úr ott is tart iskolai hitoktatást. Lemorzsolódás nincs.-Milyen formában tartják a hittanórákat?- Az iskolai tanórák után. Énekléssel, imádsággal kezdjük, hogy a gyerekek felfrissüljenek, utána következik maga a tanítás az Isten igéje, a Biblia szerint.- Ön miben látja az iskolai hitoktatás jelentőségét?- Először is fontos, hogy végre megindult egy közeledés hívők és nem hívők között, kialakult egy tolerancia egymás iránt, ami a mai magyar valóságban nem kevés. Érzelmileg is kellemes élményeket jelent: volt rá példa, hogy a tanterem falán levő Le- nin-kép alatt tartottuk a hitoktatást, s könnyes szemel hallgatták még a pedagógusok is. Erkölcsilelki szempontból azért fontos, mert így már gyerekkorban beleivódik az emberekbe a tízparancsolat törvénye, felnőtt korukban, ha eszerint élnek, boldogabbak lehetnek, mint a mai felnőtt nemzedék. Az elmúlt időben - noha unos-untalan a közösségi szellemet hangoztatták - mégis önzők, befelé fordulók lettek az emberek. Éri úgy látom, a hitoktatás, a keresztény élet ismerete kihozhatja az embereket ebből a közönyből, nyíltabbak, egymásfelé fordulók lehetnek. Éhhez persze, tekintve a mai helyzetet, hosszú évek kellenek. Le kell győznünk az egymás iránti rosszindulatot, az erre nevelést az iskolában kell kezdeni. Én úgy látom, Magyarország számára más út nincs. I. István király idején is fennmaradásunk egyetlen esélye az volt, hogy felvettük a keresztény hitet. Az a véleményem, hogy ha Európához akarunk csatlakozni; be kell kapcsolódnunk Európa keresztény kultúrájába is, ha fenn akarunk maradni, mint nemzet az európai kontinensen. K.Sz. Fotó: Korényi Éva Bürokrácia A társadalom "köztisztasági hivatala" Milyen sokszor érzi magát az ember lámpalázasnak, kiszolgáltatottnak és magányosnak a hivatali ügyintézés során! Mégis a bürokráciához, legkülönfélébb hivatalaihoz fordulunk segítségért, irányító apparátusoktól kérünk támogatást vagy védelmet, és vélt vagy valós mulasztások miatt a hivatalokat próbáljuk felelősségre vonni. Joggal, jog nélkül szidjuk a bürokráciát, de legalább ilyen gyakran szeretünk egyéni-közösségi bajaink, problémáink miatt "ráhagyatkozni". Ördögi kör A bürokráciához való viszonyunk - nemcsak nálunk, mindenütt a világon - egy "ördögi" kört jelent, ahol az egyik oldalon központosítjuk a közösségi feladatok jelentős részét: a közigazgatást, a rendfenntartást, a pénzügyeket, amihez hivatalokban felhalmozzuk a dolgok intézéséhez szükséges hatásköröket, hatalmi eszközöket. A másik oldalon pedig megjelenik - a társadalom bürokratizá- lódásával egyidejűleg - az embereknek egymástól, kisebb közösségeiktől való elszigetelődése, elmagányosodása. A mai ember elmagányosodása és kiszolgáltatottsága egy személytelen hivatali bürokráciától, olyan tulajdonságú ellentmondás, ahol a két pólus, a magány és kiszolgáltatottság egymást kölcsönösen erősíti fel: ha ugyanis a társadalom közösségi funkcióit növekvő mértékben bürokratizáljuk, növekszik az egyén kiszolgáltatottsága. Ha pedig növekszik a kiszolgáltatottsága, a hivataloktól való függősége, kihez fordulhat segítségért: a mindenható hivatalokhoz, a bürokráciához! így azután megszaporodik a bürokrácia munkája és szükségszerűen a bürokrá-. cia is szaporodásnak indul. Márpedig a bürokrácia gyorsan, osztódással szaporodik, újratermeli az ember egyéni kiszolgáltatottságát, magányát, szorongását, esetenként félelmet vált ki. A szerencsésebb állampolgárok ezeket a "szövődményeket" viszonylagos jólétben szenvedik el! A pápaságé több mint ezeréves Furcsa játéka a sorsnak, hogy az ember minél inkább önmagára van Alpinisták "edzőjükkel" r Tours, Franciaország: A Húsvét-szigetek látványosságának másolatán, egy 14 méter magas "kőfejen" edzik magukat a helyi alpinisták. /MTI-Press Képszerkesztőség/ utalva, minél inkább követni igyekszik a "mindenki söpörjön a saját portája előtt" individualista életfilozófiát és életmódot, annál inkább szüksége van egy nagy, központilag irányított, jól működő "Köztisztasági Hivatalra", amelyik kisöpri a köztereket, az utcákat. Figyelemre méltó életképességről tanúskodik pl. a pápaság szervezeti bürokráciája, hiszen több mint ezeréves, viharos történetében biztosítani tudta nagyobb intézményi átalakítás nélkül működőképességét! Mégpedig úgy, hogy szervezeti hierarchiája, alapvető hittételei, szertartásrendje sem változott meg jelentősen! Már az ókori babilóniaiak, egyiptomiak is teljes függőségben, virágzó civilizációban éltek egy központilag, bürokratikusán irányított öntözőcsatorna-rendszer üzemeltetésének köszönhetően. Lényegét tekintve a mai ipari társadalmak állampolgárai is függenek a központosított bürokráciák szolgáltatásaitól: a víz- és áramszolgáltatástól, hírközléstől, tömegközlekedéstől, a legcifrább állami hatóságoktól. Miközben ősi időktől átkozza az ember a bürokráciát, az mégis lét- szükséglete, ezért egyre "tökéletesebb", automatizált, főleg terebélyesedő irányító hivatalokat hoz" magának létre. Az államhatálorn fejlett, központosított intézményei gondoskodnak arról is, miről mi legyen a véleményünk, nemcsak arról, hogy mit hogyan kell engedélyeztetni. A bürokrácia nemcsak "fölösleges rossz” - mint sokan hajlamosak vagyunk gondolni - hanem ha felkészült szakapparátusokkal, közérthető, jól kiszámítható szabályok alapján működik, szükséges jó is lehet. Kisebb-nagyobb társadalmi válsághelyzetekben - amit nem feltétlenül a bürokrácia tevékenysége idéz általában elő - mutatkozik meg az államhatalmi és gazdasági bürokráciák valódi képessége. Növekszik a hibás intézkedések lehetősége, a bürokrácia tevékenységének a döntések végrehajtásában megmutatkozó hatástalansága. A bürokrácia alkalmazottaiban is erősödik a szorongás, a kritikus helyzetek kormányozhatatlanná válása bekövetkezésének lehetősége és tudata miatt! Ilyenkor előfordul, hogy az illetékes hivatalok önvédelmi reflexe működésbe lép, megpróbálják a helyzet bonyolultságát, társadalmi veszélyességét alábecsülni. (Mi sem fejezi ki ezt jobban, mint a sokszor hallott "voltunk már nehezebb helyzetben is" kinyilatkoztatás.) Programalkotó eufória A nemzetközi tapasztalatok is igazolják, hogy amikor válság- hely^tben a társadalmi folyamatok kiszámíthatósága, előrelátha- tósága, rosszabb esetben anarchiába hajló bonyolultsága, tehát kormányozhatatlanná válásának esélye megjelenik, a bürokráciában erőre kap a hajlam, hogy a valóságos feszültségek megoldása helyett más célokat tűzzön ki. Első próbálkozásként a válság feloldására szinte törvényszerűen az igazgatási apparátusok, hivatalok, majd a politikai intézményrendszer átalakítását, öncélú reformját tűzi ki célul. Ezen törekvés mögött az a remény él, hogy a válságos társadalmi helyzet ellenőrizhetősége, a kormányozhatóság feltételeinek javítása megoldható, ha a bürokrácia saját magát szervezi át. Menetrendszerűen megjelenik ezzel a törekvéssel párhuzamosan - nyugat-európai szerzők szóhasználatával élve - az államigazgatási és mindenféle gazdaságszervező bürokráciák "programalkotó eufóriája”! Bizottságokat, tanácsadó testületeket állítanak össze különböző igazgatási, gazdaságpolitikai, tervezési stb. programok készítésére. Amikor rövidesen kiderül, hogy a tudományosan megalapozott programok ellenére az objektív társadalmi-gaazdasági feszültségek nem enyhülnek, sőt a valóságban romlik a helyzet, akkor kell igazán szembenézni a nagy kérdéssel: vajon a bonyolult társadalompolitikai helyzet kormányoz- hatatlan-e, vagy a kormányzó bürokrácia korlátozott alkalmassága miatt nem sikerül mindig a válságproblémákat az ún. társadalmi tűrőképesség által meghatározott időn belül gyökeresen megoldani? Valószínűleg mindkét tényező szerepet játszik abban, hogy szaporodnak a korábban nem jellemző egyéni és csoportos "állampolgári kezdeményezések", amelyek szándékuk és hitük szerint a problémák valódi megoldását tűzik zászlóikra. Az elvont retorika nem segít Ha a hivatalos párt vagy pártok, a kórrhányzati bürokrácia - szak- nyelven szólva - legitimációs válságba kerülnek, ez annyit jelent, hogy csökken tekintélyük, döntéseiket a társadalom részletesen, rosszabb esetben egyáltalán nem hajtja végre, nem fogadja el. Ezen a ponton már nem lehet szó nélkül hagyni, hogy maguk ezek a mozgalmak, állampolgári kezdeményezések, szervezetek is részeseivé válnak a válsághelyzet mélyülésének még akkor is, ha megalapozott történelmi elemzésekkel támasztjuk alá a hivatalos államikormányzati bürokráciák felelősségét. Mélyülő válsághelyzetekben a kormányzati bürokrácia számára lehetőség, ha konkrét, végrehajtható, a többség számára érthető gazdasági, politikai célokat fogalmaz meg. A célok megalkotásában, végrehajtásában biztosítja az állampolgárok nagy többségének, az érdekeiket távlatokban is figyelembe vevő, reálpolitikán alapuló részvételét. így növekszik az esélye, hogy ésszerű kompromisszum jöhessen létre a társadalmi szükségletek kielégítése, és a kormányzati apparátus stabilizációs törekvéseinek cselekvő támogatása között. Ha viszont a fenti kompromisszumot az államhatalmi bürokrácia elvont retorikával próbálja megkerülni, vagy inkább helyettesíteni, a válságfolyamatok anarchikus, az állampolgári engedetlenség szélsőséges formáihoz, társadalmi összeütközésekhez vezethetnek. Persze a tudományos igényű elemzések is - s ez a nemzetközi tapasztalat - megállnak azon a ponton, hogy a bürokrácia "vadhajtásai" elkerülhetetlenek. Kevésbé sikerült eddig a bírálaton túl használható javaslatokat kidolgozni az államhatalmi és. a gazdasági bürokrácia visszásságainak kiküszöbölésére. Az embernek az a benyomása, hogy a bürokráciák szervezetei mintha éppen azért működnének megfelelően, mert "hibáik" vannak. Nevezetesen azért, mert tagjaikat és környezetüket sikerrel képesek szűkebb cselekvési korlátok közé szorítani, tehát az irányított folyamatokat áttekinthetőbbé, egyszersmind irányíthatóbbá tenni. Ezeknek a korlátoknak a mértéke pedig mindenhol függ a társadalom, a bürokrácia kultúrájának szintjétől és azoktól a politikai érdekektől, amelyek az államhatalmi gépezetet, így a bürokráciát is mozgatják. Dr. Lakatos Gyula avatása A Farkasréti temetőben december 8-án felavatták Góbéd HBda színművésznő síremlékét, Biiza Barna szob»tívtez avatóbeszédet mond. /MTI fotó: Kleb Attila/
