Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. JANUÁR 4. Néplap Munkahely értelmi fogyatékosoknak Az Oázis se mindig üdítő Kulcstartó, szemüvegtok, pénztárca, párna, kötény, tor­nazsák, - íme néhány azok kö­zül a tárgyak közül, amelyeket értelmi fogyatékosok készíte­nek a Sziget Kisszövetkezeti szolnoki Oázis ágazatában. A történet kezdete évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Hét­nyolc évvel ezelőtt Hofgárt Györgyné - aki szintén értelmi fogyatékos gyermeket nevel - elhatározta, hogy létrehoz egy olyan védőmunkahelyet, ahol a gyerekéhez hasonló sorsúak hasznos tevékenységgel el tud­ják foglalni magukat. Az értelmi fogyatékosok sorsa ugyanis viszonylag ren­dezett - egészen addig, amíg ki nem kerülnek az iskolapadból. Bölcsődében, óvodában, fog­lalkoztatóiskolában gondos­kodnak arról, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek tudásra, ta­pasztalatra tegyenek szert, ki­fejlődjenek képességeik, és amit megtanultak, ne felejtsék el; vagyis hogy a tudásukat szinten tartsák. Az iskola elvégzése után a törődés megszakad. A fogyaté­kos gyerek mehet haza - a szó szoros és átvitt értelmében ki­fizetik a családi pótlékkal és a járadékkal. Ebből a pénzből azonban nagyon nehéz megél­ni, főleg akkor, ha belegondo­lunk, hogy a fogyatékos gyerek nem maradhat otthon egyedül, valakinek mindig felügyelnie kell rá, többnyire ezért az egyik szülő általában nem tud mun­kát vállalni. Megoldást jelent még az is­kola elvégzése után az értelmi fogyatékosok napközi otthona, de eddig ilyen megyénkben még csak Szolnokon és Karca­gon működik. Munkakönyves munkát azonban ott se tudnak biztosítani. így született tehát az ötlet, hogy olyan munkahelyet kell létrehozni, amelyik munka­könyves munkával tud segíte­ni. így az értelmi fogyatékos saját jogú nyugdíjas lehet. Nemcsak anyagi előnyei van­nak a munkahelynek, hanem az is, hogy a hasznos elfoglaltság, a társaság megakadályozza a leépülést. Az illetékesek gyak­ran arra hivatkoznak, hogy a kiemelt családi pótlékkal és a járadékkal az értelmi fogyaté­kosok helyzetét megoldották. Ez azonban kimondatlanul is azt jelenti: valahol tulajdon­képpen "leírták őket", a felada­tot - úgymond - "kipipálták". Amikor tavalyelőtt Szolno­kon, a Bimbó utcában építeni kezdték Hofgárt Györgyék há­zát, a lakásban helyet kapott a munkáhely is. Három helyi­ségből áll, zuhanyzó és mellék- helyiség is csatlakozik hozzá. Először úgy volt, hogy gombát tenyésztenek és gyógylábápo- ló szalont rendeznek be. Az élet azonban közbeszólt. A sza­lonról szőtt álmokat Hofgártné betegsége /időközben leszáza­lékolták/ tépte szét, a gombate­nyésztést a hivatal akadályozta meg a bürokráciájával. így hát más munkát találtak az értelmi fogyatékosoknak. Apró tárgyak, párnák, kulcstar­tók, stb. készítésére rendez­kedtek be. A fogyatékosok szi­vacsot vágnak - azzal tömik ki a párnákat - összefűzik a bőr­ből készült részeket. Pillanat­nyilag négy értelmi fogyaté­kost foglalkoztatnak és még négyet-ötöt tudnának fogadni. Hogy a Sziget Kisszövetke­zet ágazataként az Oázis meg­kezdhesse munkáját, nagyon sokan nyújtották segítő kezü­ket: a Tisza Cipőgyár, a Május 1 Ruhagyár, a Bőrtex, a Szol­nok és Vidéke Áfész, azJdeál, a Jászkun Volán, a Tisza Szál­ló. A Vídia bérmunkát biztosít. Ömlesztve bocsát az Oázis rendelkezésére csavarokat, amelyeket kiszerelve kérnek vissza. Kisiparosok is segíte­nek ingyenmunkával: Szabó Feíencné és Kiss János. A jövőben újabb munka és segítség várható. Gyártanak majd gyurmatáblát, és olyan kiskötényt iskolásoknak, ame­lyet gyurmázáshoz, festéshez használhatnak. Szeretnének olyan rokkantnyugdíjast is al­kalmazni, aki színvonalasan varr géppel. A fogyatékosok naponta hat óra hosszat dolgoznak az Oá­zisban. Ezért általában 160 fo­rintot keresnek. Az órabérük nem lehet kevesebb 35 forint­nál. Bár minden lehetőséget az ágazatvezető, Hofgárt György­né járt ki és "kapart össze", mégis sok vád éri. Vádolják az­zal, hogy a "pecsenyéjét sütö­geti", meg hogy kihasználja a fogyatékosokat. Persze soha senki nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a valóságos helyzetet. Hogy támogatás nél­kül építette fel a házat, amely­ben legalább háromszázezdr forint értéket képvisel a mun­kahely. Hogy a munkahely gáz- és villanyszámláját egye­lőre saját zsebből fizeti, mert még nem termelték meg a kö­zös költségeket. A dolgozók­nak a Centrum étteremből hordja az ebédet, saját asztalá­nál terít és mosogat utánuk. Hogy miután takarítónő nincs, ezt a munkát is neki kell vállal­ni. Hogy férjével együtt anyag- beszerzők is. Üzletet köt, segít­séget szerez és üzlettársakat, akik hajlandók árulni a fogya­tékosok által készített tárgya­kat. A sok munkába meg a vias- kodásba mostanra belefáradt. Egyre többet foglalkozik a gondolattal, hogy a házat fel­ajánlja egy jótékony szervezet­nek, létesítsenek benne mun­kahelyet és otthont értelmi fo­gyatékosoknak. Egyházi szer­vezetre gondolt. Az állami se­gítségben nem bízik. P.É. magánvallomása Lapunk hasábjain az utóbbi időben többször foglalkoztunk a magánvállalkozás kérdéseivel. A sort most egy igazi magánvállal­kozó magán vallomásával folytat­juk. Reméljük sokféle illúziót si­kerül eloszlatni, amelyek az ilyen vállalkozások közül keringenek. A beszélgetést Barta József, a CLIPS-COOP Kft. vezetőjének la­kásán folytattuk, ami ugyan nem következik a dolog természetéből, de az adott helyzetben jellemző tényként is felfoghatjuk. S itt jobb, ha a kedves olvasó visszalapoz történelemkönyVe lapjain, a kapi­talizmus kialakulásának időszaká­ig, ahol olyan vállalkozókat talál, akik éppen puritánságukkal tűntek ki környezetükből s nem hivalko­dó magánvagyonukkal. A lakás itt hivatali helyiségül is szolgál, bár a házban bérelnek még egy kisebb helyiséget, ezenkívül Szajolban egy gépműhelyt, ahol a tényleges tevékenység folyik. A cég alumínium zárókapcsot gyárt az élelmiszeripar számára. Gondolom túl sokat nem mond ez az olvasónak, de ha fagyasztott csirkét lát például, akkor a zacskó száján egy kis fémdarabkát láthat, amivel lezárják a zacskót. Ezt ko­rábban tőkés importból szereztük be.A cél az volt, hogy hazaival váltsák ki. Mivel ilyen gép nem létezett, először egy géptervezőt kellett keresni, aki megtervezte a gépet. Mikor mindez megvolt, el lehetett kezdeni a termelést. Kft.- ként 1989. április 1-e óta dolgoz­nak. Ma már konkurencia is akad az országban, minthogy velük együtt hárman is foglalkoznak zá­rókapocs-gyártással. Közöttük a klasszikus szabályok szerint folyó árharc dúl, amely a költségek csökkentését kényszeríti ki a ter­melőknél. A jövő évi megrendelé­sekért éppen most folyik a verseny, amely a költségtényezők szigorú megvizsgálatára szorítja Barta Jó­zsefet is. Ilyenkor megindul a sak­kozás. Mivel mit lehet csinálni, mi az ami nem rajtuk múlik. Nem le­het változtatni a magyar alap­anyagszállító árain. Egyedül van a piacon, így nem neki kell alkal­mazkodnia. Ugye ismerős a hely­zet? Nem lehet változtatni az ener­giaárakon sem, miként a telep bér­leti díján sem. Gépkocsi használa­ta, nyomtatvány, telefon, fűtés,* ezeken ha sokat nem is, de lehet takarékoskodni. A hagyományos fűtés most a legolcsóbb, tehát ezt alkalmazzák. Természetesen a megfelelő komforton nem akarnak takarékoskodni, ez természetes ma, de pazarolni sem lehet. Ami­vel leginkább lehet takarékoskod­ni és a legtöbbet hozhat a konyhá­ra, az a munkabér és annak közter­hei. Acég egyébkét hat tulajdonos­sal és hat alkalmazottal dolgozik. Ez összesen tíz személy. Ez persze matematikailag nem túl hiteles szám. Ez a számtanpélda is csak úgy igaz, ha tudjuk, két tulajdonos egyben alkalmazott is. Van egy mellékállású főkönyvelő, s dolgo­A zárókapocs kicsi,de szükséges zik néhány üzletkötő megbízásos alapon. Nos, ez az a kör, ahol va­lamit meg kellene takarítani. Ez néhány álmatlan éjszakát még fog okozni a cég vezetőjének. Fizetni persze kell, de szemben az állami vállalatokkal, itt minden "zsebre megy". Ki kell kalkulálni mi az az optimális fizetés, amely mellett a dolgozó is jól jár. Ehhez persze olyan tulajdonos is kell, mint cik­künk szereplője is, akinek mindezt érdekében áll megtenni. Az állam egyelőre csak szavak­ban támogatja a kisvállalkozást. Ez derül ki a beszélgetésből is. Az ellentmondás itt is ugyanolyan mértékű, mint az állami nagyválla­latoknál. A beruházásokhoz hitel kellene. De hitelt csak akkor kap­nak, ha mindenre kiterjedő számí­tással, két-három évre előre iga­zolják hitelkérelmük jogosságát. Ez ma általában is képtelenség, nemhogy egy kisvállalkozás ese­tében. Az állami nagy cégek, a mö­göttük lévő vagyonra támaszkod­va könnyebben megkapják, a már kialakult csatornákon a szükséges hiteleket. A kisvállalkozások mö­gött ilyen csatorna nincs. Számuk­ra ma nincs zöld fény a bankoknál. Tipikus példája ennek az a róka fogta csuka helyzet, mely szerint a kért hitel 30 százaléka erejéig készpénzzel kell rendelkezni. Jog­gal teszik fel a kérdést, ha ez az összeg rendelkezésre állna, miért kémének hitelt. Ez utóbbit pont azért kérik, mert nincs pénz, "csak" beruházni szeremének. A pénzügyi gondoknál megemlíthe­tő az is, hogy a fizetésképtelen vállalatok Sorrendjében a kisvál­lalkozások hátul találhatók. Bizo­nyos prioritásokat dk is elismer-, nek, de éppen az a gond, hogy leginkább őket hozza lehetetlen helyzetbe a nem fizetés, hiszen ők nem tudnak hitelezni, sőt ríiint ki­derült, ők szorulnak rá a hitelre. Az adó mértékek azonosságában rejlő szektorsemlegesség is végsősoron őket sújtja, hiszen sokkal érzéke­nyebbek a legkisebb nyereségre, a felhalmozási kényszer pedig itt a legerősebb. Már a kormány is fi­gyelmeztetett, hogy különbséget kell tenni a folyó termelés és a vagyon mutatói között. Akiknek nincs még vagyona, annak folyó jövedelméből többet kell felhal­moznia ahhoz, hogy utolérje azt, akinek már megvannak a szüksé­ges vagyontárgyai. Valahol ezt a logikát felejtik el, amikor szektor- semlegesség jelszava mögé bújva nem teremtenek kedvező lehető­ségeket az induló vállalkozások számára. Nincs tehát irigylésre méltó helyzetben a kisvállalkozás. Még­is csinálják, mert reménykednek, mert ezzel együtt is sokkal érdeke­sebb egy ilyen munka. Kellően "színesíti" a jogszabályi buktatók­kal, bürokráciával, az állami válla­latok kényelmességével, stb. ví­vott harc is. Tipikusnak nevezhe­tő, hogy a nyár elején elindított bővítés, a mai napig sincs bevezet­ve a cégbíróságon, ez utóbbi pedig ahhoz kell, hogy ennek alapján nyugati cégekkel tárgyalhassanak. Igazából felügyeleti szervük sincs, sokféle tevékenységük a bü­rokrácia számára követhetetlen, így nem tudnak kinek panaszkod­ni sem. Az aktatologatás sok ve­gyes kft. születését akadályozta meg. Ahelyzet megváltozásáig tu­lajdonképpen csak egymásban bízhatnak. "Felesleges", de önálló befektetéshez kevés pénzüket társcégekbe fektették be, mert így pénzük sokkal hamarabb megfor­dul, mintha bankba tennék. De ez­zel £ hitelproblémákon is segíthet­nek. Követik azt a bölcsességet, amely szerint amíg kevés a pénz, addig azt be kell fektetni, lazítani azután is ráérnek. Addig is külföldi partnereket keresnek, hogy együtt vegyék fel - a számukra ma még nem kedve­ző környezettel, a fejlődés érdeké­ben vívott harcot, Füle István A Karcagi Népművészeti Agyagipari Szövetkezet szeretné növelni nyugati exportját. Ennek egyik feltétele az égetési kapaci­tás növelése, ugyanis a ta­valy üzembe állított mo­dern kemence és a két ré­gi teljesítménye már ke­vésnek bizonyult. Éppen ezért tegnap megkezdték a régi kemencék felújítá­sát, melynek során duplá­jára növelik a hasznos te­ret és korszerűbb hőszige­telő anyagokkal látják cl a berendezéseket. A fel­újítási munkák márciu­sig készülnek el, de mivel fokozatosan végzik, a töb­bi kemencében ez idő alatt is égetnek. Fotó: KÉ I___________A kis pénzt is be kell fektetni ___________| E gy magánvállalkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents