Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

Néplap 1990. JANUÁR 22. A szerkesztőség postájából Egyetlen párt sem irányíthat MDF-vélemény a könyvtárakról állami szervet Válasz az MSZP reformköre nevében írt nyílt levélre Tisztelt Klukáné dr.Pilishegyi Ibolya és Puczik László! A Néplap január 11-ei számá­ban megjelent nyílt levelük, és a múlt év december 1-ei, "Kisebb szerep jut a nyilvánosságnak - Tanácsülés Tiszafüreden" cím­mel megjelent tudósítás a ta­nácsülések nyilvánosságáról - a hiteles, pontos tájékoztatás kö­vetelményét megsértve - a ténye­ket elferdítve, hamis színben fel­tüntetve adott tájékoztatást. A valós helyzet ugyanis az, hogy minden tanácsülés írásos anyaga a tiszaszőlősi és a tiszaörvényi klubkönyvtárakban, a városi könyvtárban a lakosság rendel­kezésére áll. Azokat a tanács­ülést megelőző ötödik naptól bárki áttanulmányozhatja, de le­hetőség van az utólagos megis­merésére is. A helybeli lakossá­got hangoshfrelés útján is értesí­tettük, hogy az 1989. november 3o-ai tanácsülésen az ország- gyűlési képviselő tájékoztatást ad tevékenységéről. Valamennyi tanácsülés írásos anyagát - a vele történt megállapodás értelmé­ben - a Néplap főszerkesztője megkapja. A tanácsüléseinkre meghívás nélkül érkezőket a részvételben soha nem akadá­lyoztuk, nem korlátoztuk. Vagy tudnak ilyen esetet említeni? Ami a pártok közhatalmi sze­repét, szereplését illeti, a követ­kezőket ajánlom szíves figyel­mükbe: A Magyar Köztársaság 1989. október 23-án életbe lé­pett alkotmánymódosítása értel­mében a pártok közhatalmat közvetetlenül nem gyakorolhat­nak, ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle ál­lami szervet. A törvények szerint a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában, kinyil­vánításában, és a politikai élet­ben való állampolgári részvétel­hez szervezeti kereteket nyújta­nak. Ezt az érdekfeltáró és érde­kegyesítő politikai tevékenységet viszont a társadalomnak az álla­mi szerveken kívüli közegeiben végezhetik. Az általuk képviselt érdekek és népakarat érvényesí­tése céljából - a képviseleti tes­tületi tagnak megválasztott tag­jaik útján - részt vállalhatnak a közhatalomból, illetőleg politikai eszközökkel befolyásolhatják a tevékenységét. Befolyásuk mértékét ne a ta­nácsüléseken való megjelenésük és felszólalásuk gyakorisága, hangvétele, hanem a helyi lakos­sági támogatottságuk (választá­sokon elnyert szavazatok) nagy­sága döntse el. Vagy Önök szerint nem ez az igazán demok­ratikus? Nem vitatom, hogy a közhatalom tevékenységének az állampárti módszerekkel (köz­vetlen beleszólással) való befo­lyásolása könnyebb volna. Tisztelt Hölgyem és Uram! Az említett törvényeknek kö­szönhetően, ennek a módszer­nek az ideje lejárt! Mi ezeket az új szabályokat messzemenően tiszteletben tartjuk. Tekintettel arra, hogy nem néhány hónapra alkották azokat és várhatóan a "koalíciós" időszakban is érvé­nyesek lesznek, Önöknek is elfo­gadásra ajánlom. A városi tanács munkatervének és kialakult munkarendjének megváltoztatá­sát (szombati tanácsülések) Önökön kívül senki nem kezde­ményezte. A kezdeményezők létszámának a választópolgárok összlétszámához viszonyított aránytalansága szembetűnő és nyilvánvaló. Ennek ellenére ja­vaslatukat - mint a választópol­gárok összességének két ezrelé­két kitevő szervezet kezdemé­nyezését - döntésre a következő testületi ülés elé terjesztem. Befejezésül még annyit enged­jenek meg: A tanács munkája eredményességének megítélése nem a választópolgárok egy szá­zalékát vagy két ezrelékét kitevő politikai szervezet privilégiuma, hanem a közel 11 ezer választó- polgár egészére tartozik, nekik vagyunk felelősek. Tisztlettel Rente Ferenc Tiszafüred tanácselnöke A könyvtárak állományának, szol­gáltatásaiknak fordított arányban kellene növekedniük a mi állampol­gári szegénységünkkel. Mert egyre biztosabb, hogy az elkövetkező 5-lo évben többen lesznek olyanok, akik tanuláshoz, tájékozódáshoz, kikap­csolódáshoz a szükséges könyveket, folyóiratokat, hanglemezeket, video­filmeket nem tudják majd megvenni, illetve nem is akarják, mert úgy gon­dolják, hogy ezeknek a dokumentu­moknak elérhető távolságban meg kellene lenniük egy könyvtárban. Nyugat-Európa országaiban - akikhez mostanában szeretnénk ha­sonlítani - mindezt sikerült is meg­valósítani: Franciaországban 1789- ben (a nagy forradalom idején!) mondták ki, hogy az állam köteles gondoskodni különböző típusú nyil­vános közkönyvtárak fenntartásáról, s ezeknek használatához minden ál­lampolgárnak joga van. Angliában és az USA-ban 185o körül hozlak olyan törvényeket, amelyek alapján a közadókból biztosítják a közműve­lődési könyvtárak fenntartását. Ezek a "public library" elnevezésű nyilvá­nos könyvtárak színvonalas szolgál­tatásokkal látják el az egész lakossá­got. A példákat azért soroltuk fel, mert a Néplapban meglepődve ol­vastuk az SZDSZ véleményét. Sze­rintünk az állam nem vonulhat ki a könyvtárak fenntartásából, annak csak bürokratikus irányítását kell megszüntetni. Az állam - szakem­berek által megállapított normatíva alapján - fedezze az alapszolgáltatá­sokat (kölcsönzés, helyben haszná­lat, könyvtárközi kölcsönzés, tájé­koztatás), vagyis a beszerzési keret, a bér és a működési kiadások költ­ségét. A könyvtár tevékenységét vi­szont csak a helyi lakóközösség és a szakmai képviseletek alakíthassák, véleményezhessék. Az SZDSZ ál­tal felvetett alapítványoknak, társa­dalmi szervezeteknek jelentős szere­pük lehet az alapszolgáltatások bő­vítésében, így például a dokumentu­mok másolása, sokszorosítása, tech­nikai eszközök beszerzése, önképző­körök, olvasókörök, egyesületek működtetése stb., vagy akár abban is, hogy saját tagjaik számára létre­hozzanak - a közkönyvtáraktól füg­getlen - könyvtárakat. A könyvek kategóriákba sorolá­sát, s ez alapján a kölcsönzési díj megállapítását a közkönyvtárakban megengedhetetlennek tartjuk. Le­hetséges - és végül is hasznos lenne -, hogy vállalkozó kedvű egyének, vagy csoportok magánkönyvtárakat nyitnak: ott mindezt elképzelhető­nek tartjuk. Szociális célú mozgó kölcsönzést (időseknek házhoz szállítást) tudo­másunk szerint például a Verseghy Könyvtár most is végez - és termé­szetesen díjtalanul. A gazdálkodás napjainkban divatos szóhasználattá vált, de a könyvtárak esetében sze­retnénk mindenkit óvatosságra inte­ni: egy könyvtár ugyanis akkor gaz­dálkodik jól, ha a rendelkezésére ál­ló beszerzési keretéből olyan állo­mányt alakít ki, amely a könyv­tárhasználók szellemi gyarapodását elősegíti. Ezen felül igazán gazdál­kodni csak a nagy könyvtárak képe­sek. (Pl. a Verseghy Könyvtár a könyvkötészeti és sokszorosító rész­legével.) Hogy miből álljon a könyvtár ál­lománya? Szerintünk is természetes igény, hogy a könyvtárhasználók (és nem csak a jogi személyek!) javasla­tot tehessenek arra, milyen műveket vásároljon a könyvtár. (Erre - elvileg - most is van lehetőség.) Konkuráljanak-e a könyvtárak a művelődési házakkal? Véleményünk szerint semmi esetre sem. A könyv­tárak legyenek a város, a falu "dol­gozószobái"; váljanak biztos, nyu­godt hellyé a tanulni, olvasni vá­gyóknak, ahol fény, meleg, tisztaság, csend és kényelem vár a betérőre; váljanak valóban az ismeretek tárhá­zaivá, hogy elérhessük végre a több mint százesztendős álmot: a "kimű­velt emberfők sokaságát". És ha a helyi közösség úgy gondolja: szerve­ződjön falai között olvasókör, ön­képzőkör, irodalmi, művészeti klub, kulturális egyesület. De mindez ne valamilyen gazdasági, anyagi haszon reményében történjék! A könyvtárak jelenlegi átlagos működési feltételeiből kiindulva ne­hezen képzelhető el, hogy a fent le­írt célokat rövid időn belül meg tud­juk valósítani. Éppen ezért gondol­juk alapvető fontosságúnak az állam központi támogatását, amelyet az egészségügyhöz és az oktatáshoz ha­sonlóan a könyvtáraknak is meg kell kapniuk. Külön szólnunk kell a megyei könyvtár helyzetéről. Valamennyi- ónk érdeke, hogy Szolnokon is mű­ködőképes maradjon egy olyan könyvtár, amely "tartalmi teljesség­gel" gyűjti a hazánkban megjelent kiadványokat. Hogy ne kelljen szű- kebb hazánkból Debrecenbe, Sze­gedre, vagy Budapestre utaznia azoknak, akiknek valamilyen szak- irodalomra van szükségük munká­juk, vagy akár hobbijuk végzéséhez. A jelenlegi kulturális kormányzat véleménye nem válik hasznunkra, ók az egyetemi és az iskolai könyv­tárak fejlesztését tűzték ki célúig ha ez így valósul meg, az ennek a régi­ónak a lemaradását (leszakadását) jelenti. Az MDF programjában a kultúra hangsúlyos szerepet kapott. A hang­zatos és divatos szavak helyett a nemzeti megmaradás és felemelke­dés konkrét lehetőségeit kutatjuk, ezért tartjuk fontosnak például a könyvtárak jövőjét. A nemzeti fel- emelkedés csak az egyének szabad­ságának és életviteli lehetőségeik­nek kiteljesedésével valósulhat meg. Ehhez az állam által fenntartott és mindenki által ingyenesen hozzáfér­hető közkönyvtárak jelentős segítsé­get adhatnak. Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezete Jászberényben még élnek a gyökerek HOZZÁSZÓLÁS CIKKEINKHEZ Gazdát kíván az egészségügy A Független Kisgazda Föld­munkás és Polgári párt az 1945- ös választáson országosan 57, a Jászságban és a környező tanyai településeken pedig 7o százalék­ban győzött. Tavaly újra szervez­tük a pártot, de nehezen ment, mert a félelem még élt az embe­rekben. Ennek az az oka, hogy a második választás alkalmával Rákosi és társai erőszakkal aka­dályozták meg a párt további működését, sőt megtorló intéz­kedéseket hoztak. Becsületes parasztembereket hurcoltak el ártatlanul, akik a legnezebb időkben is szántottak, vetettek, szorgalmasan dolgoztak. A föld­jüktől megfosztott, tsz-be kény- szerített emberekben nagy volt az elkeseredés. Az egyéni kezde­ményezéseket negyven éven ke­resztül visszaszorította a diktatú­ra. Tavaly bekövetkezett a for­dulat: lehetőség nyílt a többpárt­rendszer megvalósítására, s re­méljük, hogy ez a fordulat válto­zást hoz, a parasztság saját maga dönthet arról, milyen formában akar gazdálkodni a földjén. Egyénileg, termelőszövetkezet­ben, vagy farmergazdálkodást akar folytatni? A föld használa­tát tegyük szabaddá, a paraszt­ság legyen a tulajdonosa, és ha valaki tsz-tagként kíván dolgoz­ni, az földje után kapja meg a tisztességes bérleti díjat. A Kisgazdapárt - a 6oo/1945- ös földtörvény szerint - állást foglal a magántulajdon mellett és tiltakozik az ellen, hogy a tsz- ek - míg a parlament nem tár­gyalja, nem tisztázza a tulajdon­jogot - eladják a földet. Tervünk, hogy becsületes ér­tékesítő szövetkezetek jöjjenek létre, mint például a Hangya szövetkezet, tejszövetkezet, gép- kölcsönzések stb., mert ezek szolgálnák a parasztság előbbre jutását. Az elmúlt 4o év alatt nemigen beszélhettünk paraszt­ságról, csak mezőgazdasági bér­munkásról. Joguk csak a gyéren fizetett munkához volt. Olyan demokrácia legyen ná­lunk, hogy az emberek becsü­letes munkájuk után az élet- szívonal magasabb szintjére tud­janak emelkedni. Bort, búzát békességet Szűcs Kálmán Jászberény Független Kisgazdapárt Válasz a fekete mezőbe tett nagy fehér kérdőjelre, a Tényleg ilyen szegény az egészségügy? című, janu­ár 9-ei Néplapban közölt cikkre. Felháborítónak tartom azl az ot­romba siránkozást, amit a Hetényi Kórház vezetői hallatnak. Ezért ju­tott ide az egészségügy - különösen Szolnokon! Egyik nyilatkozó szájából sem hangzott el az, hogy: ezt tesszük ma, azt meg holnap, hogy megszűnjön az ellehetetlenült állapot. Egyetlen tett, gondolat sem a célért, csak a csuklásig fokozódó zokogás! A ba­jok felsorolása és tátott száj! Majd csak összeomlik a Tüdőkórház, ha a sült galambok madzagon meg nem tartják. Ha a Tüdőkórházat nem ke­belezi be az agyalágyult integráció, hanem ennek a 81 ezer lakosú vá­rosnak saját kórházává tették volna a "zokogó szépek" annak idején, ak­kor most nem fenyegetné az össze­omlás semmilyen vonatkozásban. Egy találós kérdés ennek kapcsán: Meddig szalad a struccmadár, ha a homok alatt lenyisszantják a fejét? Miért kellene még épület az egészségügynek? Meg kell szüntetni az integrációt, ami már csak ebben az elmaradott megyében virul. Fejet és gazdát kell adni a parancsra csa­tolt intézményeknek, hogy gazdál­kodjanak! A volt pártház csakis oktatási in­tézmény lehet! Nagyon bízom ben­ne, hogy az új önkormányzati rend­szer igazán a város érdekében tesz rendet, és egy új főiskolát teremt, hogy reprezentálja legalább a tudás megszerzésének szándéka ezt a vá­rost! Az egészségügy a Tiszaligetben lévő, volt MSZMP-tulajdonra is sze­met vetett, hogy ott valami gyermek- osztály legyen. Az persze nem jutott senkinek eszébe, hogy az az épület kizárólagosan reumakórháznak a legmegfelelőbb, hiszen ott a gyógy­víz. És erre alapozva olyan reuma­tológiai, mozgásszervi és chiroprak- tikai gyógyító komplexumot lehetne létrehozni, hogy dollárért járna a vi­lág bámulatára. Ehhez persze az előrelátó gazda szeme és esze kelle­ne és nem a taposás mechanizmusá­hoz kenegetni a jól kiépített gépeze­tet! Szegény az egészségügy, bizony szegény. Lélekszegény. Magyarul: lelketlen! Addig, amíg az egész­ségügyi egységekben (kórházakban az osztályokon) képtelenek kialakí­tani a munkatársi kapcsolatokat, a tevékeny egyéniségek és egységek létezéséhez nem biztosítanak felté­teleket - kiölik a gondolatot, a szel­lemet -, addig csak arra futhatja a vezetők erejéből, hogy a markukat és a zsebüket tartsák! És hiába kap­na milliárdokat is az egészségügy, ha vezetőik képtelenek belátni még mindig, hogy a célhoz csak az érték­teremtő ember megbecsülése vezet­A tárgyalóteremből Rács mögött a "rezesbanda" A színesfém, különösen a vö­rösréz drága portéka. Azok a fel­használók, akiknek munkájához nélkülözhetetlen az értékes alap­anyag, és törvényes úton akarnak hozzájutni, nehéz százezreket - kemény valutában számítva - fi­zetnek érte. Csak látszólag ol­csóbb azoknak, akik nem fáraszt­ják magukat megrendelések pos­tázásával, visszaigazolások kivá­rásával. Akik rövidebb úton szer­zik be a rezet úgy, hogy lopják, ók is nagy árat fizethetnek érte, akárcsak az a 16 tagú "rezesban­da", amely lopta a színesfémet földön és levegőben. Nagybani vállalkozásuk a szokásos helyen, a vádlottak padján ért véget, a lopott vörösrézért pedig busá­san, összesen 23 év 10 hónap börtönbüntetéssel fizettek. A színesfémet dézsmáló társa­ság tagjainak többsége hevesi, de akad köztük jászapáti, vagy tar- naszentmiklósi lakos. Mégse lak­tak messze egymástól, hiszen va­lamilyen ágon lévő rokoni szálak kurtították a távolságot. A szük­ség is összehozta őket, hiszen akinek személygépkocsija volt, az a "vezéralakokat" furikázta a tetthelyre, a másik pedig, aki utánfutós kocsival rendelkezett,' az a lopott holmikat szállította el a tetthelyről. Összekötőszál v/alt az is, hogy a társaság jó néhány tagja, mint börtönviselt ember, hasznos tanácsokat tudott adni. Tanácsadásukkal készülhetett el az az "akcióterv" is, amivel az elmúlt év június 4-én éjszaka a Hűtőgépgyár jászárokszállási te­lepén megdézsmálták a vörösréz készletet. Megkeresve a vagyon­védelem gyengébbik oldalát - az erőset nem találták -, elloptak 12 tekercs vörösrezet, 620 ki­logramm súlyban, 140 ezer forint értékben. A színesfém egy részét eladták, a többit elrejtették. Az akciót egy hónap leforgása alatt még két esetben megismételték, hét. Az kapjon nagyobb megbecsü­lést, fizetést, aki többet tesz, mind­ly- hogy az egészségügyi hierarchia milyen fokán áll. A Hetényi Kórház­ban is csak a kreatív tett teremthet tartalmat és pénzt. A kunyerálásra összegörbült kéznek ideje lenne ki­egyenesedve irányt mutatni - ha önálló ötlete nincs, legalább más megyék hasonló intézményeinek eredményeit ellesve - és nem a könnyeit törölgetni. Ma már szánal­mat sem kelt az ilyenfajta siránko­zás! Hogy a könnyeiktől nem látnak mást most a kórház vezetői, mint a hatemeletes volt pártházat, az mondjuk érthető, szükséges az újabb 26 tekerccsel csökkentve a gyár vörösréz készletét. Az oko­zott kár 588 ezer forint, lefogla­lással 271 ezer forint térült meg. A "rezesbanda" tagjai valójá­ban már korábban megismer­kedtek a rézlopás örömeivel. Májusban, amikor a Jászapáti- Jászkisér vasútvonal mentén ki­épített ideiglenes telefonvezeték egy részét levagdosták, majd tü­zet rakva leégették a vezetéket borító műanyagot. Színesfém volt alatta, mégpedig a javából, 4 eres vörösréz huzal. Másod­szor is próbálkoztak, összesen 92 ezer forint kárt okozva a postá­nak, ami nem térült meg. A Jászberényi Városi Bírósá­gon dr.Gondos Imre tanácsa tár­gyalta a népes társaság ügyét. Nagyobb értékre elkövetett több rendbeli lopás bűntette miatt a következő ítéleteket hozta: Kál­lai Tibor tarnaszentmiklósi és Suha Lajos hevesi lakosok, mint különös visszaesők személyen­ként 3 év 6 hónap börtönbünte­tést, illetve fegyházbüntetést kaptak és 4 évre eltiltották őket a közügyek gyakorlásától. Rácz Vilmos hevesi lakost 3 év 4 hó­nap, Mezei Dezső jászapáti la­kost 2 év 4 hónap börtönbünte­tésre ítélték. Farkas József ugyancsak jászapáti, Molnár Fe­renc hevesi, és Balogh Ferenc hevesi lakos büntetése egy-egy év börtön. Próbaidőre felfüggesztett 6 hónaptól egy évig terjedő bör­tönbüntetésre ítélték a többi 6 vádlottat, valamennyi hevesi la­kos. Botos József lőrinci lakos orgazdaság miatt 10 ezer forint pénzbüntetést kapott. A bíróság elrendelte a korábban elengedett büntetések letöltését, és kötelez­te a vádlottakat az okozott kár megtérítésére. Az ítélet nem jogerős.- illés ­előrelátáshoz. így nem is vehetnek tudomást arról, hogy: - új betegbiz­tosítás lesz, - szabad orvosválasztás, - idős, beteg családtag otthoni ápo­lásáért táppénz jár, - egy év múlva felszabadul a szovjet kórház és a Tü­dőkórházzal szemben lévő óriást te­rület, - a körzeti orvosok megszűn­nek csupán adminisztrátorok lenni, stb. Ezek a tények feleslegessé teszik az értelmetlen terpeszkedést. A ve­zetők fordítsanak gondot a rájuk bí­zott épületvagyon megóvására. A bársonyszékben ne csak "vezetők* legyenek, hanem gazdák! "Egy újságolvasó szolnoki lakos” "Megbízásra olvastam fel a levelet" A Néplap január 16-ai számában megjelent "Címzett: a vezérigazgató" cí­mű, a törökszentmiklósi öntödéről szóló cikkhez a következő pontosítást fűzöm: A nyílt levél megfogalmazására január 12-én kaptam szóbeli megbí­zást Sándor József üszb-titkártól. A kibővített üszb-Ulésen, január 15-én is­mertettem a tartalmát, szó szerint felolvastam. Ugyancsak az ő szóbeli meg­bízása alapján olvastam fel az üszb által meghívott munkásgyűlésen. A dol­gozók részéről ez ellen nem merült fel kifogás. Hogy Sándor József a nyílt levéllel kapcsolatban nem kérte ki előzőleg a dolgozók véleményét, ezért nem én, Búzásné Balogh Mária vagyok a felelős. Mindez természetesen a nyílt levél lényegén nem változtat. Búzásné Balogh Mária üzemi szakápolónő Mezőgép Vállalt Öntödei Gyára Törökszentmiklós Miért szaporítják a bajt? A január 12-ei számukban közölt, "Hozzászólnak a szülők" című cikkre reagálok, mint Széchenyi lakótelepi szülő, akinek a gyermeke a Rigó úti iskolába jár. Kérdezem: miért akar­ják a telepen lévő három iskolába szétszórni a nehezen nevelhető gye­rekeket? Sajnos a többi iskolában is akadnak nevelhetetlenek, akik nem kis gondot okoznak a tantestület­nek. Miért akarják szaporítani a bajt? Körülbelül két évvel ezelőtt a Rigú úti iskolának volt szerencséje egy olyan tanulóhoz, aki valamelyik vidéki gyermekotthonból került ide, miközben - vagy mielőtt - tartósan a pszichiátriai osztályon kezelték. Sok foganatja nem volt, mert gyerekeink kivert foggal, kék-zöld foltokkal jöt­tek haza... Miért ragaszkodnak ah­hoz, hogy a gyermekvárosiak keve­redjenek a családban élő gyerekek­kel, holott a napnál is világosabb: pszichológusra, speciálisan képzett pedagógusra lenne a legnagyobb szükségük. Kérem az ügyben döntést hozó­kat, hogy ne hezítsék még három is­kola tantestületének helyzetét. ZsJ.-né Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents