Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

1990. JANUAR 22. Néplap Ülést tartott a Minisztertanács A kormányszóvivő satótájékozíatója A Duna-gate ügy fejleményei lyozásának korszerűsítését is. A jelenlegi jogszabály rendelkezé­sei nagyrészt elavultak. A kor­szerűsítés során az adatlapokról például törölnek minden olyan rovatot, amely ma már a szemé­lyes jellegű, nem kiadható infor­mációk közé tartozik. így nem kerül be az adatlapra a szemé- lyigazolvány-szám, a házastárs párttagságának kelte, a párt- és tömegszervezeti iskolai végzett­ség, a munkásőrségben eltöltött idő, stb. Lehetővé teszik azt is, hogy mindenki kézhez kapja ed­digi káderanyagát. let minden tagját felszólalásra késztető, konzultációs jellegű ta­nácskozáson a belügyminiszter és a legfőbb ügyész tett jelentést a nemzetbiztonsági területen ki­alakult helyzetről, s rendezésére irányuló javaslatokat fogadott el. A kormány előtt szereplő, a feladatok ellátását rendszerező törvénytervezet további konzul­tációt, egyeztetést igényel, ezért a Minisztertanács kész a pártok képviselőivel eszmecserét foly­tatni a tervezetről. A kormányzat a január 23-án kezdődő ország- gyűlési ülésszakon tájékoztatást ad a Parlamentnek a kialakult helyzetről, az elrendelt vizsgála­tok eredményeiről. technikai feltételeinek kialakítá­sára kormánybiztost kíván kine­vezni. Az új szervezet közvetle­nül minisztertanácsi felügyelet­tel működik majd. Ugyanakkor a katonai elhárítás január 21-től érvényes hatállyal a katonai pa­rancsnokság szervezetéhez tar­tozik. A kormány - Horváth István A Minisztertanács ülésére jelentéstételre rendelték be Pallagi Feren­cet, a belügyminiszter helyettesét A képen Pallagi Ferenc és Hor­váth István belügyminiszter. /Folytatás az 1. oldalról/ ság, a horvátok, németek, romá­nok, szerbek, szlovákok, szlové­nek kapnának képviseletet. A miniszterelnök az ülésen ismer­tette az Egyházak Ökumenikus Tanácsának levelét is, amelyben az egyházak bizonyos számú parlamenti képviselői helyre tar­tanak igényt. Mivel a levél alig néhány napja érkezett, ezzel kapcsolatban nem foglalt állást a kormány, de tájékoztatja az Or­szággyűlést a bejelentett igény­ről. A kormány elhatározta az ál­lami személyzeti munka szabá­Délután tartották meg a sajtó- tájékoztatót a kormányülésről, amely azonban még akkor sem ért véget, a késő estébe nyúlt. A tájékoztatóra a szokásosnál jóval többen voltak kíváncsaiak: a ha­zai és a külföldi sajtó nagy szám­ban megjelent munkatársai ér­deklődésének középpontjában elsősorban a Duna-gate néven közismertté vált ügy állt. Bajnok Zsolt szóvivő ezért azonnal a nemzetbiztonsági feladatok ellá­tásával összefüggő kérdéskörre tért rá, utalva arra, hogy a téma jogi, szervezeti kérdéseit és a megoldásra váró feladatokat négy előterjesztés formájában tekintette át a kormány. A testü­Elhangzott az is, hogy a Mi­nisztertanács 1973-ban, illetve 1975-ben három kormányhatá­rozattal és egy miniszterelnök­helyettesi utasítással felhatalma­zást adott az állambiztonsági szerveknek titkos eszközök és módszerek alkalmazására. Ezek a dokumentumok már szüle­tésükkor sem voltak összhang­ban az akkor érvényes alkot­mány rendelkezéseivel: a régi pártállam megnyilvánulási for­mái voltak, hiszen az MSZMP közvetlenül irányította a Bel­ügyminisztériumot, az állami te­vékenység szervezése pedig e te­rületen a kormány kiiktatásával, illetve honvédelmi bizottságá­nak formális bevonásával tör­tént. Az alkotmányos rendünknek meg nem felelő határozatokat, utasításokat a Minisztertanács most hatályon kívül helyezte. Az új alkotmányos rendnek megfe­lelő jogi szabályozás, s az azzal szinkronban lévő gyakorlat ki­alakítása megkezdődött. Amíg a jogszabály elkészül, átmeneti in­tézkedésekre kerül sor. Ennek je­gyében a kormány megtiltotta az operatív titkosszolgálati eszkö­zök és módszerek alkalmazását, s egyetértett azzal, hogy a Bel­ügyminisztérium 3/3-as csoport- főnöksége január 18-i hatállyal megszűnt. Teendőit - a nemzet- biztonsági érdekek érvényesíté­se szempontjából változatlanul szükséges hatáskörök gyakorlá­sával - a BM kémelhárítási cso­portfőnökségére bízta. Iratai szigorúan zárt anyag­ként a jogszabályban meghatá­rozott leghosszabb védettségi idővel levéltárba kerülnek. A kormány tudomásul vette azt a belügyminiszteri döntést, amely szerint elrendelte minden irat­megsemmisítés azonnali leállí­tását. Abból kiindulva, hogy a törvényes keretek között végzett állambiztonsági munka a nem­zeti és állami érdekek védelme szempontjából nélkülözhetetlen, sürgősséggel törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, addig is, amíg a nemzetbiztonsági tör­vény elkészül. Egyidejűleg a nemzetbiztonsági feladatok új szervezete személyi, anyagi, A továbbiakban Barsi Tomaj, a Belügyminisztérium szóvivője volt segítségére Bajnok Zsolt­nak, hogy az újságírók záporozó javaslatára - Pallagi Ferenc rendőr-vezérőrnagyot, belügy­miniszter-helyettest felmentette tisztségéből, saját kérésére, nyugállományba vonulása mi­att, 1990. január 18-i hatállyal. Az ülésen a testület kifejezés­re juttatta - mutatott rá a szóvivő -, hogy elhatárolódik minden olyan törekvéstől, amely az ál­lamtitok körül kialakult helyzet­ben az egész belügyi apparátust akarja gyengíteni, lejáratni, amely a belügyi munka szétzilá­lására akarja kihasználni a létre­jött szituációt. Felhívta a nem­zetbiztonsági üggyel kapcsola­tos vizsgálatokat folytató testü­leteket, hogy mielőbb fejezzék be a vizsgálatot. A Miniszterta­nács szándéka szerint az ered­ményről tájékoztatja a közvéle­ményt. kérdéseire válaszoljon. Már az első, majd utána számos felvetés a belügyminiszter személyével függött össze. A válaszokból ki­tűnt: Horváth István - aki 1980- tól öt éven át már dolgozott a minisztérium élén - bejelentette a kormánynak, hogy az ügyhöz való viszonyáról az ország- gyűlés kedden kezdődő ülésén nyilatkozik. A konzultáción egyébként a kormány tagjai elismeréssel szóltak a tárca, a miniszter tevé­kenységéről, a békés átmenet ér­dekében, illetve a reform kibon- tatkoztatásában szerzett érde­meiről. Természetesen a kritikát sem nélkülözték a vélemények. Az ismételten feltett kérdésre, miszerint az országgyűlésen le- mond-e Horváth István, Bajnok Zsolt kitérő válaszokat adott. Elhangzott az is, hogy Vég­vári József tervszerű tevékeny­séget folytatott a dokumentu­mok összegyűjtésével. Cselek­ménye jogszerű akkor lett vol­na, ha az őrnagy az általa vélel­mezett alkotmánysértést meg­felelő, illetékes fórum - a kato­nai ügyészség, a Parlament Honvédelmi Bizottsága, vagy az újonnan létrejött alkotmány- bíróság - elé tárja. Pártokat be­kapcsolni ilyen ügybe, a széles közvélemény elé tárni a belső elhárítás működésébe, a hír­szerzés munkájába, a kémelhá­rító szervezetbe - mindenkép­pen államtitok-sértés. Az őr­nagy személyes biztonságának garanciája iránt érdeklődő kér­désre Barsi Tomaj válasza így hangzott: amennyiben valaki Magyarországon veszélyeztet­ve érzi életét, a Magyar Köztár­saság rendőrségéhez fordulhat, amely védelmet biztosít számá­ra. A továbbiakban a Miniszter- tanács napirendjén szereplő té­mákat ismertette Bajnok Zsolt. Tájékoztatott arról, hogy a kor­mány döntött Pozsgay Imre saj­tófelügyeleti jogkörének visz- szavonásáról. Tudomásul véve indokait, az államminisztert saját kérésére felmentette a Magyar Rádió és Magyar Televízió feletti kor­mányzati felügyeleti teendők gyakorlása alól. E feladatokat - érintetlenül hagyva a felügyelő bizottság és a‘televízió elnökének, elnöksé­gének hatáskörét - a továbbiak­ban a Minisztertanács testületi­leg látja el. Teljes mértékben osztva a különböző pártok, politikai, tár­sadalmi szervezetek egységes álláspontját, úgy ítéli meg, hogy a két nemzeti médiának pártpolitikától függetlenül, tár­gyilagosan és elfogulatlanul kell tájékoztatnia a lakosságot. A kormánynak nincs oka két­ségbe vonni az elnök és a neves, megbecsült szakemberekből ál­ló elnökség szaknjai hozzáérté­sét és a nemzeti televíziózás iránti elkötelezettségét. A belügyminiszter csak kedden nyilatkozik Választási fórum Sopronban Pozsgay Imre az MSZP jelöltje Pozsgay Imrét pártja Soproni és városkörnyéki szervezetei indítják képviselőjelöltként a parlementi választásokon - ezt az érintett vá­lasztókerületben lakó szocialisták összevont taggyűlésén jelentették be szombaton Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Az államminiszter, a Magyar Szo­cialista Párt elnökségének tagja, a jelölést elfogadta. Pozsgay Imre elmondotta: az MSZP komoly eredményeket mondhat sajátjának az államszo­cialista diktatúra megszüntetéséért folytatott küzdelemben. A szocia­listák a demokrácia címén egyetlen olyan pártnak sem nyújtanak segít­séget, amelyek egyeduralomra tör­nek, bár vannak ilyenek a mai ma­gyar politika színterén. Az államminiszter szerint a po­litikai csatározásokban ígérni csak a realitások talaján szabad, s akkor helyreállhat a társadalom önbizal­ma, fellendülhet az állampolgárok vállalkozási kedve. Az MSZP azt kívánja, jelenjenek meg a nyilvá­nosság előtt a decemberi nemzeti csúcsértekezlet dokumentumai. Ezek ismeretében tudni fogja az ország, kik ma a szavajátszó politi­kai erők. Nyílt levél az Országgyűlés elnökének Tisztelt Elnök Úr! Az országgyűlés kulturális bizottsága 1990. január 16-án foglalkozott a megyei napilapok helyzetével. A bizottság állás- foglalása szerint fel kell gyorsítani a megyei napilapok semle­gessé válását. Ezzel a törekvéssel egyetértünk, hiszen hónapok óta folyik a vita a megyei napilapok önállóságáról, anélkül, hogy megnyugtató, az újságírói munkát segítő megegyezés született volna. ^ Önállóságunk eddig csak deklarált és nem valóságos, hiszen a lapok, a kiadó vállalatok tulajdonosa a Magyar Szocialista Párt; adózott nyereségünk felét az MSzP-nek fizetjük be. Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hozzon olyan döntést,amely biztosítja a megyei napilapok teljes önállóságát azaz szellem- i,politikai,gazdasági autonómiáját,amely lehetővé tesziJiogy ezek a napilapok ne legyenek kiszolgáltatva egyetlen pártnak sem,s a lapkiadó vállalatok is önállóan gazdálkodhassanak.Te- gye lehetővé a tisztelt Országgyűlés,hogy az adózott nyereség egésze maradjon a megyei lapkiadó vállalatoknál,amelyre szükség van a fejlesztés,a fennmaradás érdekében,ugyanis az infláció ezeket a lapokat létükben veszélyezteti. Kéijük,az Országgyűlés a fentiek értelmében segítse a megyei napilapo­kat,hogy felelősségteljes munkájukat zavartalanul végezhes­sék. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének a Jász-Nagykun Szolnok megyei Néplapnál dolgozó tagjai Nyílt levelünkhöz eddig csatlakozott a Kisalföld, a Dunántúli Napló, az Észak-Magyarország, a Zala Megyei Hírlap, a Népújság /Heves megye/és Az örményesi példa Az összefogás teremtő ereje Férj és feleség. Hallgatom őket. Mondataikban ott van a bé­ke, a nyugalom, de az atmoszfé­ra meg az érzelem is. Persze nem is lehet ez másképp, hisz amiről most beszélnek, ahhoz az érte­lem kevés. Jó adag együttérzés, sőt ösztön is kell hozzá. Török Csaba és felesége im­már tíz esztendeje egy ezer lel­ket számláló apró falu - Örmé­nyes - lakói. Mint mesélik, ők már a romániai forradalom első percétől kezdve tenni akartak valamit az ottaniakért. Szerettek volna még decemberben kimen­ni, persze nem üres kézzel. De családi okok miatt meghiúsult a dolog. Először bezárkóztak az emberek, de aztán...- Pedig az első hullámban - meséli az asszonyka -, amikor odaátról úgyszólván csak az öröm meg a győzelem hírei jöt­tek, az itteni emberek is valami eufóriás hangulatban szinte ké­rés nélkül adtak, hogy segíthes­senek. Sajnos akkor nem tud­tunk menni. Persze Törökék továbbra sem mondtak le eredeti szándékuk­ról. S már tavaly december utol­só napjaiban a fiatalasszony megkereste a helyi Vöröskereszt képviselőjét, hogy az MDF-fel közösen szervezzenek gyűjtést a faluban a romániai emberek szá­mára. Az elképzelés szerint az adományokat a Vöröskereszt to­vábbította volna. Ezt ki is plaká- tolta a faluban, de nem mozdult senki. Mintha bezárkóztak volna az emberek.- Azt mondták - szólal meg a férj -, hogy nem adnak, mert nem tudják, hogy hová kerülnek az adományaik. Hisz akkoriban már olyan hírek jöttek, hogy a kenyeret meg a többi holmit is pénzért árulják odaát. Persze azt is hozzátették a falubeliek, hogy minden további nélkül, segíte­nek, ha biztosak lehetnek abban, hogy oda kerül a szállítmány, ahol tényleg a legnagyobb szük­ség van rá.- Erreföl jött az ötlet - mondja Törökné -, hogy keresnünk kéne egy Örményeshez hasonló lélek­számú közösséget, már csak azért is, mert hogyha itt minden­ki ad valamit, akkor ott senki se maradjon ki, tehát jusson az első embertől az utolsóig az adomá­nyokból. Nos, amikor ezt eldön­töttük, az MDF Kisújszállási Szervezetének - melynek mind­ketten tagjai vagyunk - segítsé­gével fölkutattunk egy olyan er­délyi falut, ahová még nem jutott el egyetlen egy szállítmány, amelyik még nem találkozott a segítségnyújtás semmilyen for­májával sem. Farkaslaka a neve. Ezután elkezdődött a munka. Törökék szóltak a tanácsnál, az iskolában, az óvodában, hogy miről van szó, s már másnap gyűltek a legkülönfélébb hol­mik. A fiatalasszony meg nyaká­ba vette a falut, házról-házra jár­va elmondta, hogy mit szeretné­nek.- Magam is meglepődtem - idézi fel az eseményeket -, cso­dálatos érzés volt, hisz szinte minden családnál csak annyit kérdeztek, hogy mit adjanak. Lehet, hogy nem hiszi el, volt ahol egész disznót ajánlottak föl. Azt természetesen nem tudjuk kivinni, mivel elsősorban tartós élelmiszerekre van szükség. De emellett gyűlik a ruhanemű, a könyv, az újság, a gyógyszer meg a pénz is. Ezekben - mutat a füzetekre - mindent fölírtunk. Hálaadó mise - értük Lapozgatom a füzeteket. Hosszú oldalakon át sorakoznak az adományok. A műanyag ma­citól meg a mosószertől kezdve, a kombinén, kesztyűn, a kardi­gánokon, a mellényeken, a téli­kabátokon, csizmákon, cipőkön át a lisztig, a zsírig, a cukorig, az ételízesítőkig tart a lista.- S ebben még nincs benne minden - veti közbe Törökné -, mivel a játékokat és a könyveket az óvodában és az iskolában kü­lön gyűjtötték össze. A gyerekek kis csomagokat csináltak - ben­ne képeslapok megcímezve - bízva abban, hogy levelezőpart­nerekre találnak a székelyföldi apróságok között. Bizony, ösz- szeszorult a szívem - folytatja -, amikor megtudtuk, hogy Far­kaslakán hálaadó misét mondtak értünk, a faluért, az örményesie- kért, amiért segíteni akarunk raj­tuk. Hallgatom a fiatalasszony akadozó szavait, s közben az motoszkál a fejemben, hogy va­jon miért csinálhatja? Egyre gondolhatunk, mert pár pillanat múlva ki nem mondott kérdésemre is megkapom a vá­laszt.- Még nem jártam arrafelé, pedig évek óta agitál a férjem, hogy induljunk neki és nézzük meg Erdélyt, mert nem múlhat el úgy az életem, hogy ne lássam azt a vidéket. Mindeddig azért nem szántam magam rá az útra, mert úgy éreztem, nem tudnám elviselni az ottani dolgokat. Most viszont már nagyon szeret­nék indulni főleg így, hogy tu­dunk valamit adni, segíteni. Bol­dog vagyok, mert bebizonyoso­dott: a falu, ahol élünk, telistele van jóérzésű emberekkel.- Pedig ez a település csak az ’50-es évek eleje óta létezik - gombolyítja tovább a beszélge­tés fonalát a férj. Itt előtte nagy­birtok volt, s a mostani falu he­lyén cselédházak sorakoztak, így aztán nem beszélhetünk olyan múltról, olyan gyökerek­ről, mint ami több régi település­re jellemző, ahol az idők folya­mán igazi közösségek alakultak ki. Jó lenne, ha ez a falu is egy valódi közösséggé válna. Én azt hiszem, hogy elindultunk ezen az úton, hisz a mostani gyűjtés bizonyította, hogy egy közös cé­lért össze tudnak fogni és segíte­nek az itt élők. Számunkra talán ezért is sokkal, de sokkal fonto­sabb ez az akció, mint ahogy egy kívülálló azt gondolhatná. Irány Farkaslaka S ami még a krónikához tar­tozik: tegnap, vagyis vasárnap hajnalban egy kis Dácia és egy Barkas teherautóval - az utóbbit a helybéli téesz adta az útra - tizenhét mázsás rakománnyal el­indultak az örményesiek egy székelyföldi falu, az 514 kilomé­terre lévő Farkaslaka felé. Terveik szerint ma lepakol­nak, szétosztják a holmikat és holnap reggel fordulnak vissza. Tehát kedden este érkezik haza a szállítmányt kísérő öt tagú kül­döttség. Biztos lesz miről mesélniük... Nagy Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents