Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
1990. JANUÁR 17. Néplap Síévé képernyője előtt Manapság gyakorta győződhetünk meg róla: régi filmek nem vén filmek; ami hajdan szórakoztatott és művészi érték is volt, az napjainkban is élvezetet jelenthet annak ellenére is, hogy a film anyaga fáradékony, hogy idővel a kép megfakul, a hang pedig némiképpen eltorzul. A képernyőn, mondhatni reneszánszát élik a régi magyar filmek, mint kincsesbányát aknázza ki őket műsorában a televízió. És ez jó dolog. Régi filmek varázsa "Volt egy filmszínészünk, aki több volt, mint népszerű filmszínész. Ahogy múlnak az évek és évtizedek, úgy fakulnak régi filmjeink, és úgy ragyog elő mégis fakuló képsoraik mögül Kabos Gyula emberi, humanista színészi alakja. Mindig szerették, pontosabban: kedvelték... A harmincas évek világviszonylatban jelentős, talán egyik legjobb filmkomikusa" - úja róla Nemeskürty István a magyar film útját megrajzoló könyvében. S ez a Kabos Gyula egyre gyakrabban tűnik fel a képernyőnkön. Az elmúlt héten is kétszer találkozhattunk vele - örömünkre -, szerdán este, amikor a zenés Hyppolit, a lakáj játékszínbeli előadásának alkalmából az ő filmjét is bemutatták néhány részlet erejéig, majd szombaton a Papucshősben, amelyben egy félszeg, reménytelenül szerelmes kis- hivatalnokot alakít. A Játékszínben a Hyppolitban, a mulatságos újgazdag figuráját az igazán kitűnő Szacsvay László játszotta, s mégis saját bevallása szerint is, ő sem tud szabadulni a régi emléktől, számtalanszor azon kapja magát - és ezt tapasztalhattuk játékában -, hogy Kabos gesztusait alkalmazza, önkéntelenül is "utánozva" a nagyszerű komikust. Lám, még egy nagy művészutódra is mekkora hatást gyakorol! Nem csoda hát, hogy bennünket, nézőket is bármikor, bármiben látjuk őt viszont, mindig lenyűgöz, mélységes emberi humorával mindig levesz a lábunkról. Milyen meghatóan mulatságos "kicsit félszeg tartása, fintorai, lapos pillantásai - és svejkien hülye, mert a látszat-hülyeség mellett valami mélyebb emberi agyafúrtságról is tanúskodó pillantása!" Ahogy csetlik-botlik, ahogy ijedten összerezzen, s tanácstalanul körültekintget, ahogy elénk állítja az emberi kiszolgáltatottságot - megindítóan igaz, s végtelenül közel érezhetjük magunkhoz - ma is, mai kiszolgáltatottságaink közepette. Kabos humora tehát mondhatni újra időszerű, talán ezért is látjuk őt szívesen 1990-ben is a képernyő-vásznon. Sokkal szívesebben, mint egy szórakoztatónak szánt vérgőzös krimit, éjszakai álmainkat megrontó szömyetegfil- met, amely oktalanul borzolja fel idegeinket. Ezek helyett bizony üdvösebbnek tartom régi filmjeink, köztük a Kabos-komédiák újbóli sugárzását a tévé mozijában is. Régi filmek, nem vén filmek - más oldalról igazolta ezt a gondolatot az a néhány részlet, amit a Stúdió ’90-ben láthattunk az Emberek a havason című filmből, ebből a negyvenes évek közepén született elragadó filmkölteményből, amelyből még most is áradt az erdélyi havasok friss levegője. Az alkotójával készült beszélgetés, a hazalátogató Szőts Istvánnal történt stúdióbeli eszmecsere szolgáltatta rá az alkalmat, melynek során megtudhattuk azt is, hogy miként tört meg a politika "zátonyain" a sikeres filmalkotó pályája, milyen viszontagságokon ment keresztül másik alkotása, mely kevésbé ismert, az Ének a búzamezőkről, s amelyet ugyancsak szívesen látnánk egyszer a képernyőn is, az úgynevezett régi filmek sorában. Már csak azért is, hogy a fiatalabb nemzedékek is megismerhessék a magyar filmek értékeit - filmtörténelem ez ma már! - s az idősebbek pedig, hogy felmelegíthessék egykori moziélményeiket, amikor híres színészek, nagyszerű komikusok, mint amilyen Kabos is, ejtették ámulatba őket. Középpontban a család A család mindennapi életünk bázisa, legfőbb színtere - érthető, hogy a televízió műsoraiban is nem kevés az olyan program, amelynek kerete ez a legkisebb közösség, vagy amelynek egyenesen a család a tárgya a maga belső konfliktusaival. Ide sorolnám a Családi kört - hétfőnként jelentkezik -, a kedd este sugárzott Párhuzamos életrajzokat, a Családi vasárnapot, tehát azokat a programokat, amelyek nyers voltában vagy némileg átalakítva, életből vett példák alapján kívánnak "hozzászólni" egy-egy problémához, lehetőleg a tudományos tisztázás és összegzés szándékával. Eire utal ezekben a műsorokban a jelenlévő és közreműködő szakember, akár szociológus, akár pszichológus képében jelenik meg. Ami kétségtelen: lényeges kérdések kerülnek terítékre; a Családi körben a házastársak eltérő foglalkozásából adódó, feszültséget okozó különbségek (a férj autóvezetést tanít, a feleség tudományos kutató), áthidalásának problémái, a vágyott harmónia megteremtésének kérdései. A Párhuzamos életrajzokban két család mindennapi életében igyekeznek megragadni az idők változásait, azaz hogy az anyagi körülmények változásai miként hatnak ki a családi életvitelre; a harmadik esetben pedig a családon belüli egyenlőség, a ki viseli a nadrágot problémáit feszegették. Hasznos társadalmi "látleletekről" van szó, fontos kérdésekre terelik rá a figyelmet, mert jól tudjuk, még a tágabb világ feszültségei is mennyire itt, a családon belül csapódnak le. Más kérdés, hogy milyen mélyre tudnak ásni az említett programok, s milyen felfedezéssel járnak az adott témakörben. Azt kell mondanom, sok új igazsággal nem szolgáltak. Legfeljebb abban erősítettek meg bennünket, amit eddig is tudtunk, hogy például ma már kevésbé kérdés ama bizonyos ruhadarab viselése, képletesen szólva, férfi és nő egyaránt hordhatja, azaz családon belül is megszűnőben a hagyományosan megkülönböztető, sőt kizáró szerepek. S az sem újdonság számunkra, hogy megállapítsuk: ha szűkülnek a jövedelmi viszonyok, akkor összébb kell húznunk magunkat - ahogy ezt dokumentálta a Párhuzamos életrajzok - hozzáteszem, igen életszerűen. Azt azonban nem titkolom, hogy olykor zavaró, hogy a látottakat lélektani okoskodással vagy társadalomtudósi magyarázgatá- sokkal igyekeznek mindenáron megfejelni, sőt gondolatilag megkoszorúzni. Minthogyha mi nézők nem volnánk képesek józan paraszti ésszel levonni a dolgok tanulságait. Ilyenkor úgy érezheti magát a néző, mintha újra iskolapadba ültetnék, s felnőtt létére iskolás gyermek módjára okítgat- nák. Több életet ezekbe a programokba, s kevesebb, olykor már- már nagyképűségnek is tűnő okoskodást. Röviden Öld meg a másik kettőt! Új magyar tévéfilm; ügyes munka, melyet Szurdi Miklós rendezett, van lendülete, ritmusa. Helyenként azonban hatáskeltő eszközei öncélúak, s mi tagadás, részben tárgya is idejétmúlt a külföldre erőszakkal, illegálisan szökni akaró fiatalokkal. Ma már ugyanis mehet aki akar, nyitva a határ. S a részek egy- beillesztése, a szerkezet is erőszakoltan modem, ide ugrik, oda ugrik szeszélyesen a cselekmény; s hogy mit akar mondani, azt pedig csak az alkotók tudják, a film nem árulja el a szándékukat. Vagy tán nincs is? S ez lenne a mondandó!? Valkó Mihály EGY NAP AZ ABLAK STÁBJÁVAL (Fel)forgatás Vizsgálat indul a Gyermekváros ügyében A Néplap január 6-i számában megjelent cikkünk óta az egész ország érdeklődése egyszeriben a Gyerekváros felé fordult. TV, rádió, Népszabadság, Képes Hét, Vallenberg Egyesület és még sokan mások kérdéseik kereszttüzébe vették a két intézményt; tudni illik a Gyerekvárost és a Münnich körúti iskolát, hogy megtudják, mi az igazság, ki és mi áll egy ilyen szokatlan ügy háta mögött, miszerint tanárok petícióban tiltakoznak a gyerekvárosi gyerekek tanítása ellen. A közvélemény most már konkrétumokat vár, joggal, hiszen felelős, felnőtt, diplomás emberek képviselik az ügyet.. Pedagógusbérek | Némileg csökken a hátrány Több hónapos viták, küzdelmek után végül is megszületett a döntés, amelynek értelmében a nehéz gazdasági helyzet ellenére is az ígértnek megfelelően emelik az oktatásügyben dolgozók bérét. Január 1-től a pedagógusok bére 30, a nem pedagógus munkakörben dolgozóké - technikai személyzet, óvodai dajka, takarító, stb. - pedig 19 százalékkal emelkedik. A béremelés megyénkben 12 ezer embert érint, háromnegyed részük pedagógus. A Pedagógusok Szakszervezete megyei alapszervi titkári tanácsát és a bérfelelősöket tegnap délelőtt a béremelés megvalósításáról tájékoztatta Mihályi István, a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának csoportvezetője. Elmondta, hogy az idei béremelés két forrásból fakad. A január elsejétől esedékes 16 százalékos béremelésből, valamint céltámogatásból, s a kettő együttes összege teszi majd ki a tavalyihoz képest 30 százalékos növekedést, illetve a technikai dolgozók esetében a 19 százalékot. A viszonylag magas béremelés némileg csökkenti a különbséget a pedagógusok és más értelmiségi munkakörben dolgozók bére között, a sorrenden azonban nem változtat. A nevelők átlagbére ugyanis tavaly még pontosan a fele volt az értelmiségi átlagnak. S mivel a januári 16 százalékos béremelés nemcsak a pedagógusokat érinti, valójában csak a 14 százaléknak megfelelő összeg csökkenti a hátrányt. Az idei béremelés összegét a megyei tanács differenciálás nélkül továbbítja majd a városi, községi tanácsoknak, ahonnan ugyancsak differenciálás nélkül kell az intézmények rendelkezésére bocsátani. Az iskolákban elvileg lehetőség van az aránytalan elosztásra, ám a minisztérium és a szakszervezet is amellett foglalt állást, hogy az intézményekben se differenciáltan hajtsák végre a béremelést. A megyei tanács csoportvezetője tájékoztatót adott az új tanácsi költség- vetési rendszerről is, a bevételi forrásokról, illetve az egyre fogyatkozó állami támogatásokról. Ez utóbbiak közé tartozik az is, hogy a Művelődési Minisztérium hatályon kívül helyezte a korábbi 850 forintos fizetésemelést azoknak a nevelőknek, akik intenzív továbbképzésen sikeresen végeznek. Noha eredendően "adhatóként'1 szerepelt a jogszabályban abéremelés, tulajdonképpen mégis általános gyakorlattá vált. Központi forrás híján a jelenleg intenzív továbbképzésen tanulóknak így a helyi tanácsok "adhatnak" béremelést, feltéve, ha lesz miből. Tegnapelőtt az Ablak stábjával egy egész napot töltöttem az említett helyszíneken. Az itt szerzett tapasztalataimat közre kell adnom. A Münnich körúti pedagógusok most úgy vélik, petíciójuk nem érinti az összes, iskolájukba járó gyerekvárosi tanulót. A tanárok elhatározása ellen felzúduló közvélemény megnyugtatására el kell mondani: ezekben a tanárokban szikrája sincs a gyermekvárosi gyerekek elleni gyűlöletnek, de még csak ellenérzésnek sem. Tehát nem erről van szó. Akkor meg miről? A dolog megint nem az, aminek látszik? Sajnos így igaz. Petíciójuk következményeként a Vallenberg Egyesület lóhalálában menesztette emberét, vizsgálja meg, s készítsen helyzetfeltáró jelentést, valóban faji diszkrimináció vagy a kisebbség elnyomására való törekvés húzódik-e az ügy mögött? Az egyesület képviselője kérésünkre elmondta, vizsgálati eredménye azt mutatja, ilyen veszély nincs, a gyerekeket pusztán azért, mert állami gondozottak nem fenyegeti hátrányos megkülönböztetés. Két napos éjjel-nappal végzett vizsgálat után a Vallenberg Egyesület megnyugodva távozott. De akkor még mindig nem tudjuk, hol van a kutya elásva - mondogatják városszerte az emberek. Nos hát, adva van egy sporttagozatos iskola, melynek tanári karát szülők, diákok évek óta dicsérik, külön tisztelet nekik, amiért munkájukat a nagyon nehéz gyermekanyaggal évek óta jól végzik. Emellett adva van a Gyerekváros, élén Hetényi Kornéllal, őt magát, személy szerint, vezetői stílusa miatt is, pro és kontra, vagyis a Gyerekvárosban is, a Münnich körúton is vádolhatják s vádolják is sokmindennel, de azt senki nem állíthatja róla, hogy a gyermekeket ne szeretné. Kardoskodik, harcol értük, élete a Gyerekváros, és úgymond itt ez a legfontosabb, mert ha ez hiányzik, akkor igaz az, hogy Hetényi Koméi nem jó védnöke az intézetében élő gyermekeknek. Ő azonban kiáll értük, szereti őket. AGYIVI szerepe? Teszi a dolgát, nem hibáztatható az iskola és a Gyermekváros között kialakult helyzetért. A két intézet közötti személyes ellentétek vezettek oda, hogy a jól ismert őszi eseményeket (a gyerekvárosban WC- pumpával verik a gyerekeket, válaszul azok felrobbantanak csőbe tömködött gyufafejekkel egy tanárt,majd mindezek következményeként a külső iskolában is kifordulnak önmagukból: kést szegeznek a tanárra, a folyosón elgáncsolják, órán elküldik mélyebb vidékre, elszöknek, kocsikat törnek fel, satöbbi) nem tudták egymás között rendezni. Ha így nem, majd megy petícióval gondolták a tanárok, és így követelték a legrenitensebb tanulók eltávolítását a közösségből. Ezek a szóban forgó gyerekek súrolják a gyógypedagógiai eset határát, pszichológusoknak, ideg- gyógyászoknak kellene őket kezelni, mert esetükben nem nevelésre, hanem gyógyterápiára van szükség. A probléma magva tehát az, hogy felnőtt, diplomás emberek nem képesek leülni egymással megvitatni, megoldani a helyzetet. Nyilvánosságra kerül a dolog, s akkor meg mindenki megijed. Idegileg mindenki kikészül, úgy tűnik, már csak Hetényi Koméi állja a sarat, magabiztos, nem veszítette el lába alól a talajt, pedig egyik tv-stáb ki, másik be, s közben lényegi változás sehol nem történik. Hacsak az nem, hogy megjelenik egy új szereplő, Grósz Tamás. Az ügy kapcsán, bárhol, bárkivel beszéltem, többször is azt mondták: "ezt Grósz Tamás is tudja." Ki ez a Grósz Tamás, és hogy kerül a dologba? A szolnoki városi tv munkatársa, aki szintén elindult az ügy kapcsán "helyzetfeltáró jelentést" készíteni. Sem neki, sem nekem nem feladatunk a megoldás, pedig a sajtótól várták, hogy kiborítsa a szennyest. Interjúnk során már oly sokat hallottunk egymásról, hogy elkerülhetetlen volt a találkozás. Eddig a Városi Televízióban az általa szervezett kerekasztal volt az egyetlen hely, ahol az érintettek végre leültek egymással, s ahol az első, eddig egyetlen döntés megszületett: a legdeviánsabb hat tanulót kiemelték a közösségből s vállalták gyermekvárosi terápiájukat. Ez a műsor volt az első, ahol Hetényi Koméi nevén szólította az iskola tanárait képviselő Szügyi Dezsőt, s felajánlotta, szívesen bent tartják a legkezelhetetleneb- beket továbbra is. És ehhez a sajtó nyilvánossága kellett! Grósz Tamásnak, aki így összegezte véleményét a dologról: Az ügyben szereplők nem állnak a sarkukon és a váratlanul kirobbant problémát - féltve állásukat - eltussolni igyekeztek ahelyett, hogy léptek volna érdemben egymás felé. Ha egy kerekasztal konferenciát az érdekeltek már az ősszel képesek lettek volna összehívni, s ott leülni egymással, több,mint 800 gyerek megúszta volna ezt a feszült, kellemetlen légkört. A megyei tanács művelődési osztálya Pintér János vezetésével vizsgálatot kezdeményezett a kialakult helyzet okainak feltárására. A vizsgálatot február közepén zárják le, véleményüket nyilvánosságra hozzák. Kátai Szilvia A régi iskola emlékei Nemcsak a kisdiákoknak, de a szüleiknek is érdekes lehet a Jászágói Általános Iskola iskolatörténeti gyűjteménye, hiszen a mai 30-40 évesek közül sem sokan láttak palatáblát, pala vesszőt, lúdtollból, nádból készített íróeszközt, s bakónak nevezett egykori tarisznyát. A jászágói gyerekek egyike másika még a nagyszülők, dédszülök értesítőjére is rábukkanhat. (I) A tárgyi emlékek gyűjtését Macsi Sándor nyugdíjas igazgató kezdeményezte, aki 36 éve kezdett tanítani az 1924-ben épült iskolában.Iskolapad a 20-as évekből. (2) Régi tankönyvek a gyűjteményből (3) Fotó: Korányi Éva
