Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
4 1990. JANUÁR 3. fflÉPlAP Tizenöt éves facsemeték Szombathelyről A szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat 10-15 év közötti előnevelt féket Is értékesít az ausztriai, az NSZK-bell, a svéd, az NDK-belt és az olasz, valamint a hazai piacokon. A háromszor Iskolázott • átültetett • növényeknek lényegesen dúsabb a gyökérzete, így biztos a megeredésük. Az így előnevelt fákból évente Nevezetes épületeink A Hild Viktor- féle székelykapus lakóház Szolnokon az egykori Katona- városban, az Oskola utcában, később Arany János utca 238. szám alatt, ma is megcsodálható egy székelykapus lakóház, mely 1902-1903-ban épült. Igaz ugyan, hogy a házszámozás változása miatt a 19-es számot viseli. Nem keltett ez nagyobb feltűnést az építéskor sem, hiszen 1900-ban az utca sarkán a Kossuth.Lajos utcára nézőén megépült a Mezőgazdasági Takarék- pénztár szép^zecessziós épülete, jó példájaként a népi építészeti elemeket felhasználó magyar szecessziónak. A székelykapus lakóház előzményeként szólnunk kell az építtetőről, Hild Viktorról, aki - mint Hild Károly 48-as őrnagy és Petkes Mária fia - gyermekkorát építész nagyapja környezetében Pesten töltötte. Meghatározó élményt jelentett számára a művészi környezet, hiszen nagyapja országos hírű építész volt. Nevéhez fűződik az esztergomi és az egri bazilika építése, a pesti Császár-fürdő és a Városháza átépítése is. Német, francia, angol nyelven nemcsak olvasni tanult meg ott Hild Viktor, hanem fordított is, pl. az Ivanhoe-t, Walter Scott ismert regényét. Az egyetemet is Pesten végezte, közben pesti újságok belmunkatársa lett. Megnősül és feleségével Kolozsvárra költözik. Hivatalnoki pálya helyett ott is az irodalommal foglalkozik a Kolozsvár c. lap főmunkatársaként. 1887-ben Jászapátiba költözik, lapot alapít Jászság címen. Behatóan foglalkozik a Jászság történetével. Régészeti magángyűjteményét megalapozza. Kutat levéltárakban, a kallódó numizmatikai anyagot felkutatja, szakszerűen meghatározza. A Nemzeti Múzeum segítségével ásatásokat is végez, cikkeit az Archeológiái Értesítő is közli. 1902-ben Szolnokra jön, Szolnoki Lapok címen újságot indít, s a megyeszékhelyhez kötődését jelzi az itt épülő háza is. Az Erdélyhez, Kolozsvárhoz, Kalotaszeghez kötődő élményei késztetik arra, hogy Arany János utcai új otthonát maga tervezze meg.Az utcai kétablakos szobába tervezte elhelyezni értékes régészeti magángyűjteményét és a nagyszerű könyvtárát magába foglaló hatalmas faragott szekrényt, az ablak alá pedig az íróasztala került. A Hild-féle ház véggel az utcára épült nyeregtetős épület. A két ablak melletti szárazbejárat egy nyitott folyosóra vezet. A házoromzat kiugratott,fűrészelt díszítményei rögtön magukra vonják a figyelmet. A kör alakra vágott, csipkézett szegélyű deszkázatot geometrikus mintázatú, áttört díszítés cifrázza. A kör alakú szerkezet ismétlődik meg a kétfelé nyíló fedeles nagykapun is. A két, hatalmas gerendából faragott ajtófélfát felül az erős szemöldökfa fogja össze. A körív belevágott része tovább folytatódik a két sarokcsapoláson túl is. A szemöldökfa fölött cseréppel fedett, ga- lambdúcos kaputető, hogy esőtől, naptól védje a faragott székelykaput. Mint említettem, az utcai szoba szolgált Hild Viktor régészeti magángyűjteménye elhelyezésére is, munkaszobaként is. A benne lévő és a második szobában lévő bőrfotelekben gyakran folytatott a tudós polihisztorszakmai beszélgetéseket a régészet hazai és külföldi szakembereivel, Tompa Ferenccel, Márton Lajossal, Móra Ferenccel is. Móra Ferenc többször is megfordult a házban, amikor édesanyjához és Juliska húgához látogatóba jött. Kissné Tóth Lenkéék Aradi utcai lakásából a családi találkozást követően eljött a barátjához is. S amikor 1929. április 14-én, 74 éves korában Hild Viktor örökre lehunyta a szemét, Móra Ferenc így emlékezett róla: "...Nekem is van halottam a szolnoki temetőben: az édesanyám. Ha őt meglátogatom, felkeresem az én kedves barátom sírját, hogy megsimogassam fejfáját." Kaposvári Gyula A FIATALSÁG TITKA Infarktus, korai öregedés, érelmeszesedés, életuntság, fáradtság. Harminctól-ötven éves honfitársaink mindennapos panaszai, jellemzői. Kivétel is van, aki hetven évesen is fiatal, dolgozik, az életereje, a könnyedsége nem hagyta el, és úgy tűnik, ez még sokáig így marad. Dr. Dénes Lenke főorvosasz- szony 70 éves elmúlt, ma is fáradhatatlanul dolgozik. Hozzá látogattam el munkahelyére, a Tüdőkórház röntgen osztályára, hogy fiatalságának titkáról beszélgessünk. Meglepett, ahogy telefonon fogadta bejelentkezésemet: a vonal végén egy fiatal, élénk hang válaszolt könnyeden, udvariasan, magabiztosan. Beszélgetésünk alatt arra gondoltam: ő lenne Dénes Lenke főorvosnő? Ennyire fiatal? Lehet, hogy nem is 70 éves, lehet, hogy ebből az interjúból semmi sem lesz, hiszen egy harminc éves aktívan dolgozó nővel nem beszélget az ember erről, hogyan őrizte meg ifjúságát 30 évig? Erre ggndoltam, de azért megbeszéltük a találkozást. Ezután még egyszer kerestem telefonon, akkor azt mondták: a főorvosasszony egy másik kórházban van értekezleten, próbáljam meg másnap reggel fél hétkor(!) újra hívni, akkor már biztosan bent van a Tüdőkórházban. Ez már sok volt nekem. Elmúlt 70 éves, olyan a hangja, a beszédstílusa, mint egy harmincévesé, ráadásul késő estig értekezik, s másnap hajnalban már bent van a kórházban, dolgozik. Ez valami félreértés, gondoltam, de ha nem az, akkor egyre jobban érdekel a dolog. így azután érthető kíváncsisággal érkeztem meg a Tüdő- kórházba a megbeszélt találkozóra. Leginkább az izgatott, vajon milyen szituációban találom majd megérkezésemkor? Biztosan pihen, hogy friss legyen, ne fárassza a beszélgetés. Én így képzeltem el, mert még mindig nem hittem az előbb elmondott jeleknek. Ezzel szemben a találkozásunk így történt: a kórház folyosóján egy asszisztensnőtől érdeklődtem, hol találom a főorvosasszony szobáját.- Éppen itt van, ő veri az írógépet. Most már alig vártam, hogy találkozzunk és lássam az élénk hang és parázs írógépkattogás gazdáját. Kétszer kellett kopogtatni, a munka hevében nem hallották, hogy jött valaki. Benyitottam, ... és elkeseredtem. Nincs itt a főorvosnő. Majd’küldözgetnek ide-oda, mire végre megtalálom. A szobában két hölgy ült: egy fiatal, aki röntgenfelvételeket nézett egy kivilágított monitorféleségen, és egy nagyon fiatal lánynak diktált. Megérkezésemkor a lány felugrott, elment, én pedig csalódottságomat nem is leplezve bejelentettem, hogy:- Dénes Lenke főorvosasz- szonyt keresem.- Én vagyok - hangzott a válasz, ami csalódottságomat meglepetésbe vitte át. Nem így képzeltem el, s enyhe bosszúságot éreztem, amiért semmi nem az elképzeléseim szerint történik. Ha a főorvosnő legalább egy kicsit pihent volna, mielőtt megérkeztem, vagy esetleg éppen fésülködés közben találom, hogy jő frizurával, fessnek látszon, úgy kezdhetem a riportot, ahogy elképzeltem. Ahogy én elképzeltem, amihez hozzá vagyunk szokva. Ehelyett egy 70 éves nőt a munka hevében találok, akinek nem is kell erőfeszítéseket tennie ahhoz, hogy fiatalnak látszon. Ráadásul erre nem is törekszik. Alacsony termete, vékony alkata erre máris garancia, de önmagában még kevés lenne a fiatalsághoz. Az első percekben megértettem: Dénes Lenkének a belső szabadsága, konvencióktól mentes egyénisége és sziporkázó tehetsége a titka fiatalságának. A kicsi orvosi szoba falain, ahol beszélgetünk, Tarján Györgyi színművésznő képei.- ó a lányom - így kezdődött a beszélgetésünk. Vizsgáló tekintetem, a főorvosasszony egyénisége fölötti csodálkozásom láthatóan nem zavarta dr. Dénes Lenkét. Megkönnyítette ez a helyzetet, örültem neki, hogy csendes humorral élvezi találkozásunk csodálkozással eltöltött első perceit.- Honnan származik ön, milyen családi környezet indította el orvosi pályáján?- Csodálatos gyermekkorom Egy régi igazolványképén. Fotó: Mészáros volt. Erdélyben születtem, Székelyudvarhelyen érettségiztem. Igazi zártkörű székelyek vagyunk, apám kereskedő volt, anyám kertész. Kolozsváron jártam egyetemre. Akkor még nem volt ilyen vadul kiélezve ez a dá- ko-román elmélet. Szászok, románok, magyarok elég jól megfértünk egymással. Akkoriban különben lányok még nem nagyon jártak egyetemre. 1944-ben hatvanötén doktoráltunk, ebből mindössze csak négy lány volt. A kolozsvári egyetemet akkor visszacsatolták Magyarországhoz, így sok magyar professzor jött át Kolozsvárra Szegedről, Debrecenből. A doktorátusunk meglehetősen furcsa körülmények között zajlott. Háború volt, egy pincében voltunk, ott mondták el: "doktorrá fogadom, de meneküljön". Ekkor én kaptam egy ösztöndíjat a párizsi Sorbon- nera. El is indultam, de csak a határig jutottam el, a németek akkorra lerohanták' Franciaországot. Ezután visszamentem Kolozsvárra, ahonnan az egyetemmel együtt kitettek minket: menjünk, ahová akarunk. így kerültem Pestre a Ratkőczi Klinikára. Ekkor kezdődött Magyarországon az általános radiológia - leszakvizsgáztam. 1948 februárjában pedig katona lettem. Vagyis kaptam egy behívót, amire én a fülem botját se mozgattam, eszemben se volt katonának menni. Huszonnégy óra múlva viszont már kerestettek, azt mondták, vonuljak be. Másfél évre le kellett menni Sopronba, ám összesen 5 évig voltam katona, miré végre sikerült leszerelni. 1945-ben mentem férjhez dr. Tarján György orvoshoz. Ó tiszti orvos volt a XII. kerületben, én pedig a Fővárosi Tanácshoz mentem' leszerelés után a budapesti kórházak központi igazgatója lettem két évre. Ekkor Nagy Imre bukott, én elmentem a tanácstól a Korányi kórházba. Itt a radiológiai osztály vezetője lettem. Számomra nem teher az élet És ezután jött 1956. Az egy szörnyű dolog volt. Én kék parolis őrnagy voltam 1952-ig, ezért 1956-ban azt hitték,az ávónál szolgáltam. Szerencsére figyelmeztettek, fennállt az a veszély, hogy fel fognak lógatni engem is egy kicsit. Egészen decemberig ezért nem hagytam el az onkológiai klinikát, így megúsztam. A férjem még november elején elment Bécsbe, decemberben telefonált, menjünk utána. Györgyi Erdélyben volt a nagyszülőknél vakáción, így csak az egyik lányommal indultam el Bécsbe a férjem után. Györgyi miatt mindenképpen vissza akartam jönni, de a féljem abban bízott, majd kivitethetjük őt is magunkkal. Ezután öt év Kanada következett. Montreálban is radiológus voltam. Közben jöttek a hírek Erdélyből, hogy Györgyi rossz körülmények között él, a csomagokat nem adták át nekik, a pénz, amit küldtünk visszajött. Ezt már nem lehetett bírni. Tudományos munkát mindent otthagytam, és Györgyi lányom miatt hazajöttem. A férjem, akitől elváltam, ma is ott él. Mikor hazajöttem, a Minisztériumban azt mondták:- Na végre, hogy hazajött! Két helyet ajánlottak fel: Miskolcot és Szolnokot. Szolnokon volt Mécs főorvos, akivel korábban a Korányiban is együtt dolgoztam, ezért Szolnokot választottam. A röntgen osztályt itt én csináltam, itt azelőtt nem volt radiológia. Magyarországon a pul- monológiai radiológia maximum harminc éve él. Itt laktam mindig ebben a szobában. Egyszer egy évre Györgyi is leköltözött hozzám Szolnokra, a Tiszaparti Gimnáziumba járt. Hétvégeken meg Pestre mentünk, ahol a lakásom van ma is.- Büttner főorvossal akkor házasodtak össze, amikor ön Szolnokra jött?- Ó, nem! Ez egy ötéves házasság még csak. Csodálkozásom megint szórakoztatja.- Tehát elmúltak 65 évesek, amikor megházasodtak. Kompromisszum volt ez egy magány ellen, vagy igazi, jó házasság?- Én kompromisszumból nem kötök házasságot. Ez egy jó házasság. Kérdezze meg a főorvos úrtól!- Hogy telik ma önnek egy napja?- Három lakást kell rendben tartanom, a pestit, a szolnokit, meg a tiszakürti tanyát, - sok a dolgom. Hatkor kelek, a fél hetes busszal bejövök a kórházba. Fél nyolckor kezdem a konzíliumokat, de csak azért fél nyolckor, mert a többiek nem jönnek be hamarabb. Egész nap dolgozom, és mikor hazamegyek, ha a főorvos úr otthon van, ebéddel vár.- Ki főz ilyenkor?- Hát a főorvos úr. Ez a feladata. Én nem szeretem az ilyesmit, ő meg nagyon jól főz.- Ennyi elfoglaltság közepette ön sohasem szórakozott?- Nem vagyok szórakozott. Nekem nagyon tudnom kell koncentrálni, én nem tévedhetek.- Úgy tűnik, mintha fáradhatatlan lenne.- Nem, elfáradok én is, de megvan az a jó tulajdonságom, hogy 15 perc lazítás után képes vagyok felfrissülni.- Mit csinál esténként vagy szabad idejében?- örülünk Büttner főorvossal, ha együtt lehetünk. Beszélgetünk, pihenünk, jó otthon lenni egymással.- Miben látja ön frissességének, fiatalságának titkát?- Rendkívül tudok alkalmazkodni, nincsenek szigorú elképzeléseim az élet megélésének módjáról, ugyanakkor nem érzem te-. hemek az életet. A munka számomra hobbi. Ha három napig otthon vagyok, már úgy érzem; de mennék egy kicsit röntgenezni! Ez bizonyos fokú agyi alkalmazkodó képesség is.- Mit gondol, milyen véleménnyel vannak önről a munkatársai?- Eit tőlük kellene megkérdezni. Nem vagyok igazságtalan velük, de elvárom, hogy végezzék a munkájukat becsülettel, jól. Nem szeretem a gyenge kaliberű embereket, ezért talán sokat követelek tőlük. Biztos megkönnyebbülnek egyesek majd, ha elmegyek, mások viszont arra kémek, maradjak még.- Van valami, amit ennek az interjúnak kapcsán el szeretne mondani?- Nincsen. Mindössze arra vagyok kiváncsi, mit szól majd a lányom, Györgyi, ha megtudja, jiogy írnak rólam az újságban. Ezt én is szerettem volna tudni, ezért felhívtam a veszprémi Petőfi Színházat, ahol Tatján Györgyi szerződése szerint dolgozik. A beszélgetés nem sikerült. Nem tudtam őt elérni se Pesten, se Veszprémben. A színházban hagytam számára egy üzenetet, s reméltem visszahív. Eltelt a délelőtt egy része, s úgy gondoltam, ez az interjú valóban nem az én elképzeléseim szerint készül, hiszen nem tudtam Tarján Györgyitől sem megkérdezni, mit gondol arról, hogy az édesanyjáról írok az újságban? Ekkor csengett az íróasztalomon a telefon, s egy kellemes, mély női hang így szólt:- Tatján Györgyi vagyok. Nagyon boldog vagyok, hogy írsz az édesanyámról, végül is egy ilyen ember, mint ő, sokkal jobban megérdemelte volna, hogy figyeljenek rá, írjanak róla. Hívták őt tanítani a világ minden részére, de ő értem mindent feláldozott, visszajött miattam, hogy én ne legyek egyedül. Ó ennél sokkal több figyelmet érdemelne, mint ami most körülveszi. 8-10 nyelven beszél, mindaz, amit ő a szakmai területen elért, nagyon figyelemre méltó, rendkívül fontos. Én nagyon hálás vagyok az életnek, érzem, hogy szerencsés vagyok, hogy ő az édesanyám. Én eleinte elég szürkének éreztem magam, ezért sokáig kutattam, vajon tényleg ő az én édesanyám, egy ilyen rendkívül tehetséges ember? Mégegyszer csak azt tudom mondani, nagyon boldog vagyok, hogy ilyen édesanyám van. Nehéz ezt a nyilvánosság előtt elmondani, mit érzek iránta. Azt az egyet sajnálom csak, hogy nagy- nagy elfoglaltsága miatt nem tudta megnézni a produkcióimat. Most viszont nagyon szeretném, ha megnézné Szolnokon Schwaj- dának ezt az új darabját, amit a Taub János rendezett. És még csak egy mondat: nagyon nehéz egy édesanyáról beszélni, de mondd meg neki, hogy nagyon szeretem.- Feltétlenül megmondom. Kútal Szilvia Székelvkaous lakóház
