Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

6 Néplap 1990. JANUÁR 13.------------------------------------------------------------------------------------­S ok erdélyi magyar lap került a kezünkbe az elmúlt na­pokban, hetekben. Érdeklődéssel olvastuk őket, elsősor­ban nem a nagy, országos eseményekre voltunk kiván­csiak, azokról a televfzió, a rádió és a magyar írott sajtó is részletesen tájékoztatott, inkább a hétköznapok króni­káját kerestük bennük. Azt, hogy a romániai események hogyan tükröződnek az ottani hétköznapokban, az em­berek mindennapi életében. Válogatásunknak is ez volt mmem ; Tagtoborzó az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetébe Megalakult a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség /RMDSZ/ 1989 december 22-én Bukarestben, mint a romániai magyarság nemzetiségi közkép­viseleti és érdekvédelmi szerve­zete. Székelyudvarhelyen kará­csony szombatján megalakítot­tuk az RMDSZ helyi alapító­szervező csoportját,amire helyi gondjaink sarkalltak. A Romániai Magyar Szó de­cember 26-i számában nyilvá­nosságra hozott, Domokos Géza által aláírt RMDSZ programki­áltványt maradéktalanul vállal­juk. Különösen fontosnak tartjuk a következő megállapítását: az RMDSZ "a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűen kö­vetkezik". Sajátos helyi gondjaink között a legelső az egykori Székely Anyaszék területén kialakítandó Udvarhely megye haladéktalan létrehozása. Követeljük, hogy katonafia­inkat azonnal szabadítsák föl bányarabszolgaságukból. Sürgős feladatunk az idegen­be, országhatárainkon kívül vagy idegen nyelvi környezetbe szakadt szakembereink haza­hozatala. Elsőrendű fontosságúnak tart­juk a magyar nyelv mint máso­dik hivatalos nyelv elismerését Erdélyben. A magunk részéről teljes támo­gatásunkról biztosítjuk a Nem­zetmentő Front Tanácsát, min­den erőnkkel részt kívánunk ven­ni Hazánk új, demokratikus rendjének felépítéséből, ugyan­erre felhívjuk városunk minden becsületes magyarját. Székelyudvarhely, 1989. december 24. RMDSZ székelyudvarhelyl alapító-szervező csoportja Jönnek a magyarok! Jönnek szabadon, ahogy mondják a mosolygó román ha­tárőrök, vámosok üdvözletétől kísérten. Jönnek, és hoznak gyógyszert, kötszert, élelmiszert és lelki táplálékot: olvasnivalót, biztató mosolyt, testvéri kézfo­gást. Valamennyi fontosabb ma­gyarországi politikai párt képvi­selői megjelentek minálunk. Sok régi barát, ismerős gyűjtőakciót szervezett, személygépkocsival. fuvart vállalt a vérző Romániá- ba.Egymást érik a magyarorszá­gi rendszámú autók: budapesti­ek, debreceniek, veszprémiek, miskolciak, soproniak. Békés­csaba pedig egész küldöttséggel képviselte magát: testvérvárossá fogadta a Székely Anyavárost, városunkat. /Szabadság - Az RMDSZ Székelyudvarhelyi Szervezetének lapja - 1989. december 30./ Megújulás Legnyomasztóbb talán szel­lemi nyomorúságunk volt. Az, hogy kirekesztettek az egyete­mes értékek áramlatából. Hogy béklyók kötötték s őrök fogták vissza gondolataink szabad szár­nyalását. Hogy minden megnyi­latkozásunkban lázadást sejtet­tek, s minden szándékunkat fél­remagyarázták. Hogy hamis szólamok, hatal­mi eszközök emelték magasba, s terjesztették gombamód az álér­tékek, imposztorok siserehadát. Hogy... Mindenki maga folytat­hatja a szomorú példák hosszú sorát, melyeknek végre a múlt kárhozatra ítélt, örökre elásott kelléktárába kell kerülniük. Az irodalomban, a művészetekben, a művelődésben is eljött az álta­lános megújhodás. Ezt kívánjuk lapunkkal mi is segíteni, közreadva mindazt, ami humánumot, a valódi testvé­riséget, sajátosságunk méltósá­gát, a teljes jogegyenlőséget, új világunk kiteljesedését, megerő­södését szolgálja becsületesen, őszinte jóindulattal és színvona­lasan, úgy, hogy ne találtassék könnyűnek sem az ítészek, sem az olvasók elvárásának mérle­gén. Mai bldalunkon olyan alkotá­sokat, alkotói vallomásokat köz­lünk, melyeket e drámai napok szültek, a csodálatos fordulat tett közlésképessé, aktuálissá. Vár­juk toliforgatóinkat, hogy írása­ikkal, képeikkel, nyomtatásra szánt munkáikkal támogassák megújult napilapunk törekvése­it. Tompa Gábor Vers a semmiből A Senkiföldjén senkinek semmihez van joga kisemmizettek semmizik a senkiket tova. A Semmi egén felragyog a Senki sugara: a gaz lehúz, altat, befed: a nincsen ugara. V De Isemmiből csak semmi lesz s e vers csak töredék; semmiért semmit senkinek, elég, elég, elég. ________________________________ F ELHÍVÁS Hargita megye honpolgáraihoz! Történelmi napokat éltünk és élünk ? Győrött a nép akarata, miénk, a becsületes em­bereké, a népé a szabadság, érvényre jut a demokrácia. Országszerte és a mi megyénkben is ! Amint az Orszógmentcsi Front Tanácsának a reggeli érákban rádióban és televízióban közzétett Felhívása is hangsúlyozza : a forradalom győzelmes folyamata visszafordíthatatlan. Azzal együtt, hogy az ország egyes városaiban még elszigetelt, kriminális egyének, vagy csoportok áruló tettei továbbra is »áráldozatokat követelnek. Megszületett az igazi egyetértés az ős zes honpolgárok, valamennyi társadalmi kategó­ria, nemzetiség, az anyanyelvét, vallását, demokratikus nézeteit szabadon gyakorló minden állam­polgár kozott. A nép. a hadsereg és más fegyveres erők szilárd egysége, együttmunkálkodása szavatolhatja és szavatolja is ezt a nemzeti egyetértést! Az ORSZÁGMENTÉSI FRONT HARGITA MEGYEI TANÁCSA azzal a FELHÍVÁSSAL lor- dúl a megye összes lakóihoz, hogy szilárd egységben, egyetértésben, őszinte és igaz testvéri­ségben védje, konszolidálja meg közös győzelmünket. Józanul, fegyelmezetten, békésen, úgy. ahogyan ezt megköveteli, feltételezi nehezen kivívott igazi, új demokráciánk I Győzzön a józan ész, az értelem ! Éppen ezért határozottan elejét kell venni mindennemű túlkapásnak, meggon­dolatlan cselekedetnek, egyéni megtorlásnak I Nyugalomra van szükség a békés átmenethez ! A demokrácia feltétele a humánum, a törvényes rend biztositása ! Tegyünk meg mindent, hogy úgy legyen I Aki felelőtlen tetteket hajt végre, az szabadságunknak, kivívott sikereinknek árt. Ha­tározottan le keli leplezni ez ilyen elemeket és lehetetlenné tenni bűnös cselekedetek végrehaj­tását. Akár az égés: országban, Hargita megyében is Testvérek, magyarok és románok eltek, szenvedtek együtt. Most pedig együtt töltjük első szabad Karácsonyunkat, a szeretet ünnepét ! Kövessék ezt a békés, teremtő munka napjai ! MEGYÉNK MUNKÁSAI. FÖLDMŰVESEI, ÉRTELMISÉGEI, ÖSSZES HONPOLGÁRAI I Győzelmünk megerősítése, szabadságunk, demokráciánk építése munkára szólít! Az anyagi ja­vakra szükségünk van ! Dolgozni, termelni kell I Csakis ez lehet szilárd alapja szabad életünk­nek a megyében, az országban egyaránt! Adjuk tanújelét megfontoltságunknak az ünnepi pillanatokban - napokban is I Felhív­juk az élelmiszeripar, kereskedelem dolgozóit, hogy ezekben a napokban is legyenek meg min­den tőlük telhetőt a lakosság ellátásáért, a honpolgárok pedig vásárlói minőségben, odják tanú­jelét megértésüknek és fegyelmezettségüknek ! Védjük meg szabadságunkat ! Fegyelmezetten, határozottan, megfontoltan I ÉLJEN A NÉP GYŐZELME, KIVÍVOTT IGAZ SZABADSAGA. ÉLETÜNKET MEGÚJÍTÓ BÉKÉS ALKOTÓ MUNKÁJA! PATAKI IMRE, az Országmentő Front Hargita Megyei Tcnócsánok ideiglenes elnöke Visszásságok a segélyelosztásban Varrnak, akik tarisznyával le­sik az érkezőjavakat, és igyekez­nek ezekből minél többet megka­parintani, hogy üzletelhessenek vele. Innen is, onnan is hallom: a cigányok. Kedves polgártársak, ne általánosítsunk! Ebből elég volt. Sok-sok becsületes mun­kás, technikus, orvos, zenész... cigány. Sokan ott voltak a sza­badságot követelő tömegek sora­iban is. Másrészt: kedves cigány nemzetiségű polgártársak! A szabadság útja előttetek is nyitva áll. Megvan a lehetőség, hogy megbecsült, egyenlő jogokkal rendelkező nemzetiséggé válja­tok a demokratikus, szabad ha­zánkban. Rajtatok is múlik, hogy ezután a cigány név ne jelentsen soha többé lealacsonyító jelzőt. Ne tűrjétek, hogy egyes felelőt­len harácsolók szégyent hozza­nak a nagyszámú együttélő ci­gányságra. /Népújság 1990. január 4./ Az igazi internacionalizmus új szelleme Új szelek fújnak Európa, de mondhatni az egész világ politikai színterén. Az enyhülésé, a megértésé. És nem a tegnap, tegnapelőtt óta. S bár elérkeztek országunk határa­ihoz is, sokáig megütköztek az önkény emelte mesterséges falon, Hírközlő szerveink tevékenységét béklyóba verte a cenzúra, az "irányítás" - s így manipulált információk kerülhettek a lapok hasábjaiba. Most, a forradalom győzel­me magasra emelte - még pontosabban: eltüntette - a so­rompót a nemzetközi hírközlés előtt is. /Egyébként ezt a tényállást hangsúlyozta az Ageipres hivatalos nyilatkozata is./És megindult az információ-áradat ki - és be az ország­ba, úgy, ahogy az természetes is egy demokratikus, magát civilizáltnak nevező országban. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a részletes tájékoztatás, amelyet a hazai és külföldi hírügynökségek szolgáltattak, szolgáltatnak - számos hely­színi közvetítés alapján is - a románai eseményekkel kap­csolatosan, józanul, sallangmcntcscn, reálisan és ténysze­rűen. Az információáradatból pedig jóleső érzéssel szerez­hetnek tudomást olvasóink is az országunk iránt megnyil­vánuló együttérzésről, nagy érdeklődésről, s nem utolsó sorban az igazi, új internacionalizmus és szolidaritás meg­annyi felemelő megnyilvánulásáról. Ezek láttán, hallatán megelégedéssel nyugtázhatjuk: velünk, mellettünk vannak a világ becsületes emberei, a nemzetközi közvélemény is. Nemcsak véleményével, állásfoglalásával, hanem a legne­mesebbértelemben fogalmazódott támogatással. Hivatalos szervek és szervezetek, vallásfelekezetek, nemzeti vörös- kereszt bizottságok, intézmények és magánszemélyek ajánlják fel önzetlen, fclcbaráli - nagyon is jólfogó - támo­gatásukat, segítségüket. (Hargita Népe 1989. december 25 A gyilkosokat Megdöbbenve értesültünk teg­nap, hogy Nagygalambfalván /Bögöz község/ három személy személyi bosszúból megölte Sándor Sámuelt, a volt néptanács hajdani elnökét, a nagygalamb- falvi mtsz elnökét. Arról is érte­sültünk, hogy a község lakóinak döntő többsége mély megdöbbe­néssel, felháborodással fogadta a hírt. Mint ahogyan Opreai Mihai őrmester elmondta, segítséget kértek a matricagyár népőrségé­től, akikkel együtt a GYILKO­SOKAT LETARTÓZTATTÁK és Székehlyudvarhelyre szállí­tották. Ugyancsak a törzsőrmes­tertől értesültünk, akiket másik letartóztatták két kollegájával együtt már első nap beválasztottak a község te­vékenységét irányító tanácsba, hogy Betfalván is megölték Ba­logh Imre molnárt, falufelelőst. Egyébként a helyszínre érkez­tek a Csíkszeredái hegyaljai ala­kulat és ügyészség tagjai is az esetek tüzetes kivizsgálására. Mert nem maradhat büntetle­nül egyetlen garázda gyilkos sem. Nem csak a régi rend gyil­kosai kerülnek a nép törvényszé­ke elé, hanem azok is, akik az adott helyzettel visszaélve gyil­kolnak. (Hargita Népe 1989. december 25/ A közrend szolgálatában A hagyományos újévi ünnep­napok a rend és a köznyugalom légkörében teltek el - nyilatkozta lapunknak Sarea Mihai rendőr­alezredes. A rendfenntartó szer­vek, a katonaságból, a hazafias alakulatokból és a rendőrökből alakult csoportok ezekben a na­plókban állandó jelleggel szolgá­latot teljesítettek, hogy elejét le­hessen venni az esetleges meg­gondolatlan, törvénytelen csele­kedeteknek. Sajnos, mégis akad­tak elítélendő tettek, például lo­pás, de az elkövetőket sikerült leleplezni és letartóztatni. Alsó- sófalván a féktelen indulat em­beréletet követelt: lókupecek egykori nézeteltérése torkollott gyilkosságba. /Egyébként a bűn­tény elkövetőit letartóztatták, s közrendünket, biztonságunkat, a nép érdekeit szolgáló szigorú fe­lelősségre vonás sem marad el./ /Hargita Népe 990. január 4./ Szabad népgyűlés Marosvásárhelyen Ünnep. A szeretet, testvériség ünnepe ez a ködös téli reggel. 1989. december 23., szombat. Szabadságunk szombatja, olyan népgyűlés, amelyre nem kellett mozgósítani az embereket. Jöttek rrYaguktól, románok, magyarok és más nemzetiségűek, munkások és értelmisé­giek, a dolgozó parasztság képviselői, nők, férfiak, gyermekek, idősek és fiatalok. Jöttek megünnepelni a győzelmet, népünk győzel­mét, a diktatúra, az áljelszavakban tobzódó hatalom felett. Jelszavak, zászlók hirdették, hogy annyi év után, valóban népünké a hatalom. Hatalom, amelyre méltónak kell lenni továbbra is, ezután is, ha majd elmúlnak a győzelem mámoros pillanatai. Hatalom, amely emberi méltóságot, önmagunk és a velünk, körülöttünk élők tiszteletét, meg­becsülését jelenti. Hatalom, amely szólásszabadságot jelent, amit a legnagyszerűbben bizonyított ez a mai népgyűlés. Igazgató gyertyával Ilyet sem láttam életemben: vállalatigazgatót, fényes nappal, égő gyertyával a kezében a város központjában. Ismerem még ab­ból az időből, amikor a helyi néptanács községgazdálkodási osztályának a főnöke volt, s az­óta is, többször találtoztunk, hogy kinevezték a Nyárádtői Be- tonelemgyár első számú vezető­jévé. A rendkívüli helyzetben, amikor a municípium máskor életveszélyesen forgalmas köz­pontja átalakult amolyan sétáló­utcává, magam is szokatlan mó­don szólítom meg, átfogva a vál­lát, hátha nem haragszik meg emiatt gondolattal. Persze, hogy nem sértődik meg, hiszen min­dig is nagystílű, de ugyanakkor közvetlen és egyenes embert volt Socol Viktor mérnök. Kissé banálisán hangzik az el­sőkérdésem, de föl kell tennem.- Hova igyekszik a gyertyá­val?- Annak az ismeretlen halott­nak viszem, aki a szabadságért vesztette életét. Az emberek, a fiatalok nem voltak agresszívek. Nem tettek egyebet, mint hogy skandáltak. Maguk költötte jelszavakat han­goztattak. Az igaz, hogy betört a közeli áruház vitrinje, de tessék meg­nézni, és elhinni, hogy senki egyetlen, a kirakatokban vagy az üzletben lévő tárgyhoz sem nyúlt hozzá. /A Maros megyében megjelenő Népújság 1989. december 24-ei számából/- Készítsük elő a legnagyobb aranyüstöt, mert illusztris vendégeink érkeznek Erdélyi magyar lapokban olvastuk

Next

/
Thumbnails
Contents