Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-11 / 294. szám

2 jj^ÉPLAP 1989. DECEMBER 11. Mielőbb meg kell tartani a képviselői választásokat (Folytatás az 1. oldalról.) pártok kaptak lehetőséget a megbeszélések tapasztalatai­ról kialakított álláspontjuk ismertetésére. Ezt követően lépett a nyilvánosság elé Fodor István, az Ország- gyűlés megbízott elnöke és Németh Miklós miniszterel­nök. hogy összegezze a há­rom nap tapasztalatait. Be­számoltak az Országgyűlés, illetve a kormány tisztségvi­selőinek tanácskozásáról is, amelyen parázs vita zajlott a jövő évi költségvetés ter­vezetéről. Vasárnap a kormány négy tisztségviselője — Németh Miklós1, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Bé­kési László pénzügyminisz­ter és Kamenes Ernő, az Or­szágos Tervhivatal elnöke — tárgyalt az Országgyűlés el­nökével, aüelmökeivel, a par­lamenti állandó bizottságok és a politikai képviselőcso­portok vezetőivel. Az MTI értesülései szerint az eszmecserére kialakult parázs vitában a képvise­lők — nem minden ok nél­kül — ódzkodtak e költség- vetési tervezet elfogadásától, illetve attól, hogy ezt a tör­vényjavaslatot decemberben tárgyalják. Egyes részeit, va­lamint a hozzákapcsolódó la­kásfinanszírozási elképzelé­seket határozottan bírálták. Az érvek és ellenérvek órá­kon át tartó csatájában már az a gondolat is felmerült, amennyiben az Országgyűlés nem fogadja el decemberben a költségvetést, a kormány lemond. A tanácskozást követő tá­jékoztatón azonban vajmi keveset lehetett megtudni az előző két naphoz képest fel­tételezhetően elmélyültebb, az egyes kérdéseket részle­tesebben boncolgató eszme­cseréről. Németh Miklós ugyan a hazai és a nemzet­közi sajtó képviselői előtt is tételesen érvelt a költségve­tés szigorú intézkedései mel­lett, a képviselők vélemé­nyét, álláspontját azonban mindössze néhány mondat­ban foglalta össze Fodor István. Eszerint a vasárnapi tanácskozás éles vitája a költségvetésről és a hozzá kapcsolódó előterjesztésekről várhatóan folytatódik a de­cemberi ülésszakon is. A honatyák a költségvetés sa­rokszámaival nagyjából egyetértenek, inkább a rész­letkérdéseket — a már em­lített lakásgazdálkodási kon­cepciót — vitatják-kifogá- solják. Németh Miklós vi­szont, egy kérdésre válaszol­va, kijelentette: a kormány akkor se mond le, ha az Or­szággyűlés nem fogadja el a költségvetést. Ez esetben a jelenlegi szabályok alapján, változatlan feltételekkel mű­ködne a gazdaság. Ismétel­ten — és sokadszor — hang­súlyozta: ez a döntés viszont beláthatatlan következmé­nyekkel járna. Kiemelte: ha a választások után megala­kuló új kormány dolgozná ki a költségvetést, az azt jelen­tené, hogy legkorábban júni­usban kezdhetne újra tár­gyalásokat az IMF-fel. Már­pedig júniusig nem marad talpon az ország. Mindkét közjogi méltóság megerősítette a tárgyalások konstruktív jellegét, a tár­gyalópartnerek együttműkö­dési készségét, s ezzel együtt mindazokat az információ­kat, amelyeket az elmúlt két nap során a közvélemény elé tártak a tanácskozás- sorozatról mind a politikai, mind pedig a gazdasági kér­désekről. II politikai kultúráért A népszavazás körülötti viták felszínre hozták azt a szomorú tényt, hogy több párt tények és világos érvek hí­ján, megalapozatlan vádaskodásokkal, személyeskedő hang­vételű állásfoglalásokban, cikkekben, rádió- és televízió- nyilatkozatokban támadja azokat, akik egy adott helyzetben ellentétes véleményt képviselnek. Jogos tehát az állampolgárok azon észrevétele, hogy „azok ott odafent egymás között marakodnak, nem ér ez az egész semmit...” Természetesen mindenkinek jogában áll személyeket és szervezeteket támadni. Nincs joga azonban ahhoz, hogy felkészületlensége miatt tönkretegye kibonta­kozó demokráciánkat. Nincs joga ahhoz, hogy vakvágányra vezesse politikai életünket. Az SZDSZ Szolnoki Szervezete kéri mindazon jószán­dékú állampolgárokat, akik úgy érzik, hogy részvételükkel a politikai életben segíthetik egy új, szabad és kulturált Magyarország létrejöttét, tegyenek meg mindent, hogy párt­juk vezetői és tagjai hagyjanak fel az efféle gyakorlattal. Késztessék arra a tömegtájékoztatásban szerepet vállaló tagtársaikat, hogy alapos felkészültség nélkül vagy jogtalanul ne támadjanak senkit. Az SZDSZ Szolnoki Szervezete úgy gondolja, hogy ilyen hozzáállással meg lehet akadályozni bekötött szemű népve­zérek, tisztátalan szándékú hangadók megjelenését és rész­vételét politikai életünkben. SZDSZ Szolnoki Szervezete MDF-nagygyülés Ba|án Az infláció megfékezését, a korrupció és a monopó­liumok visszaszorítását te­kinti a Magyar Demokrata Fórum a gazcüasági előrelé­pés zálogának, hangsúlyozta Für Lajos, az MDF Elnöksé­gének tagja vasárnapi bajai előadásán. Véleménye sze­rint döntő fontosságú a tu­lajdonviszonyok mielőbbi átalakítása. Zöld utat kell kapnia a magántulajdon­nak, s a munkásságot is tu­lajdonossá kell tenni, még­pedig részvények formáid­ban és a lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni az állami tulajdon arányát. Ki­fejtette azt is, hogy zavart okozott a hazai politikai me­netrendben a népszavazás után kialakult közjogi bi­zonytalanság. A megoldást a mielőbbi országgyűlési, majd helyhatósági választások je­lentik. Nekik sem kell a proletárdiktatúra Az aktívaülés résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Mészáros János) (Folytatás az 1. oldalról.) Űik a kormány, és szociális (megszorítások következnek be. Az MSZP-ihez való vi­szonyukról szólva azt fejte­gette, hogy a XIII. párt- kongresszus nem mondta ki az MSZMP megszűnését, az MSZP új pártként alakult. Tény, hogy a baloldal szét­verődött, s egy Időre a pad­lóra került emiatt. A szó­nok nem látta értelmét az MSZP-vel folytatandó test- Vérháborúnak, mert ez oda­vezet, hogy az MSZMP (újabb sebeket kap, az MSZP pedig elszigetelődik. Ezt szem előtt tartva is el kell határolódni az MSZP-től, de rém feledkezve meg arról, hogy mindkét párt erejére szükség van. Nem a balol­dalon kell keresni ellenfe­leinket — hangsúlyozta. Berecz János beszéde be­fejező részében elképzeléseit fejtette ki az újjászervező­dő MSZMP-ről: szocialista társadalmat akaró marxista pártot szerveznek. Azok tár­sadalmát akarják, akik gon­dolkodva dolgoznak. Ebbe a kategóriába beletartozik minden vállalkozás és kez­deményezés is. Nagy hiba­ként könyvelte el, hogy ezt eddig csak a tsz-eknek en­gedélyezték. Alaptalannak (tartotta azt a vádat, hogy a proletárdiktatúrát akarják (bevezetni, pedig ők politikai pártként, politikai eszkö­zökkel kívánnak munkál­kodni. Pártjuk belső hely­zetéről szólva arra az állás­pontra helyezkedett, hogy nincs szükség vezérekre. Egy emberre nem épülhet többé az MSZMP. Nemzeti pártot szerveznek, ami azt (jelenti — többek között —, ihogy felvállalják a magyar­ság történetének több mint ezer évét is. Befejezésül ar­ra hívta fel az MSZMP-ta- gok figyelmét, hogy fejlesz- ezék politikai kultúrájukat, e választások miatt is ké­szüljenek fel az öntevékeny közszereplésre, mert a párt központja nem adhat és nem is kíván adni ezentúl semmiféle utasítást az alap­szervezeteknek. A hozzászólások során több észrevétel és javaslat hangzott el, többek között — nagy tetszést aratva — az hogy Pozsgay Imrét ne tekintse köztársasági el­nökjelöltjének az MSZMP. A megyei aktívaülés az Internacionálé hangjaival ért véget. S. B, A szervezés első szakasza lezáróit Ügyrendi kérdésekben szavaz az összevont taggyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) viszonya az MSZMP-hez? Az a javaslat is elhangzott, hogy az összevont taggyűlés határolja el magát az MSZMP-aktívától — ezt a résztvevők gyorsan lesza­vazták. i Hozzászólásának nagy ré­szében Pál László is a két párt viszonyával foglalko­zott — a kérdést kulcsprob­lémának nevezte. — Mi is az iMSZMP-ből jöttünk —mon­dotta. A múltjával közössé­get vállaltunk, de láttuk, hogy változtatni kell. Aki a Változások híve — folytatta I— annak az új pártban a helye, talán itt a választó- vonal a két párt között. A viszony kialakításában gond, hogy még nem látjuk az MSZMP új politikáját. Ak­kor lehet majd tisztábban látni, ha programjuk lesz. Mindenesetre, ha azt kíván­tja csinálni a párt. amit ré­gen, akkor nem lesz regiszt­rálható. A legkevésbé kívá­natos, hogy harc legyen a két párt között. Az ilyen­nek mindig rossz vége volt hazánk történetében — fe­jezte be felszólalását az MSZP Országos Elnökségé­nek tagja. Pál László felfo­gásával többen is vitatkoz­tak. Volt, aki megkérdője­lezte azt is, hogy az MSZMP (egyáltalán baloldali párt. A szervezeti, szervezési teendők sorában az össze­vont taggyűlés elsőként tit­kos szavazással tizenegy ta­gú városi elnökséget válasz­tott, melynek elnöke Ko­vács Libor, a Vízügyi és Építőipari Szakközépiskola igazgatója lett. Az országos választmányba Iváncsik Im­rét, az MSZP Megyei Iro­dájának szervezőjét delegál­ta. A tanácskozás döntött abban is, hogy a jövőben a párt Szolnokon egy függet­lenített politikai munkatár­sat és egy adminisztrátort foglalkoztat. Állást foglalt a tagdíjak átutalásának mértékéről, valamint a párt kezelésében lévő ingatlanok további sorsáról. Az ingat­lanok közül hármat kíván- hak megtartani a párt mű­ködéséhez. Az összevont tag­gyűlés a szombaton sorra kerülő megyei pártértekez- llettel kapcsolatban is meg­fogalmazta álláspontját. Vé­leménye szerint szükség van egy megyei szintű, szövetsé­gi elv alapján működő, koordináló, tájékoztató jel­legű kislétszámú testületre. Álláspontja mellett viszont kijelentette azt is, hogy a (város küldöttei az alapszer­vezetek véleményét figye­lembe véve e kérdésben ön- •lállóan voksolnak a megyei Ipártértekezleten. BI. Tudósítók a temesvári Securitate-n Tökös László pénteken még otthon volt A ' temesvári lelkész, Tő­kés László szorult helyzeté­nek hírére a Békés Megyei Népújság két munkatársa, Herpai Attila és Krausz N. Tamás, valamint a Népsza­badság fotóriportere, Izsó Szilvia közös vállalkozásban kísérelt meg helyszíni infor­mációkat szerezni az elmúlt hét végén a véleményéért és kiállásáért, magyarságáért meghurcolt férfi és családja elleni újabb megtorló intéz­kedésekről. Riportjuk te­mesvári kálváriájukról szól. Köztudott, hogy a „Kár­pátok géniuszának”, Cea- usescunak Romániája mos­tanában nem a vendégsze­rető országok mintaképe, mert úgy látszik, hogy a Titán és klikkje nem szere­ti, ha birodalmában idege­nek néznek szét vagy beszél­nek a román valóságot fel­fedő olyan személyekkel, mint például Tőkés László, temesvári lelkész. A ma­gyarságért és egyházáért szavát felemelő Tőkés Lász­lóra ezért a kilakoltatás, a teljes elszigetelődés veszélye vár máig is. A kérdés csu­pán az, hogy a presbiterek előtt románellenes „banán­evő kémnek” lefestett lel­kész koholt perében hozott ítéletet, mikor szándékoznak végrehajtani a román ható­ságok. Tőkés László ideig­lenes temesvári tartózkodási engedélye ugyanis mindad­dig érvényes, amíg munka­adója, a presbitérium, úgy­mond, nem mond fel neki. Igaz a presbitereket meg­próbálták összehívni és a megjelent 8 presbitert ..meg­gyúrni”. (A román állam és a református egyház kö­zötti 1949-es egyezmény Sta­tútum alapján a határozat- hozatalra elegendő a pres­biterek egyötöde.) A megfé­lemlített presbiterek aláír­ták az általuk sem ismert dokumentumot. Ennek alap­ján Tőkés Lászlónak dec. 4-éig el kellett volna hagy­nia a lakását és állását. Más kérdés, hogy miután az alá­író presbiterek megtudták, mire használták fel őket, hárman azonnal lemondtak megbízatásukról. így a Tő­kés Lászlót kitiltó határozat érvényét vesztette. A jelen helyzetben tehát sem egy- házjogilag, sem más módon törvényes eszközökkel nem távolíthatják el gyülekezeté­ből. * * * Mikor negyedmagunkkal december 7-én útnak indul­tunk Jugoszlávián keresztül (velünk tartott még tudniil­lik a szegedi erdélyi körből Molnár János, a volt szalon- tai segédlelkész), hogy az ár­tatlanul meghurcolt Tőkés Lászlóról és családjáról újabb híreket hozzunk, az első határátlépésünk (Zsom­bolyánál) néhány órás vára­kozás után meghiúsult. A ré­szeg vámtiszt miután beütöt­te a vízumokat útleveleink­be, valamiért meggondolva magát, hangos román szavak kíséretében az „Anulát” be­jegyzést írta be útiokmá­nyunkba, ami a visszafordí­tásunkat jelentette. A ro­mán határnál ilyen esetek­ben kérdésnek, észrevételnek és kérésnek nincs helye. A már megszokott — az embe­rek orra előtt gátlástalanul elfogadott — ajándékokkal sem lehet könvörületet ki­csikarni a román határt őr­ző, a regácból bevonultatott „honfiaktól”. A sikertelen kísérlet után egy másik határátkelőn, Mo- ravicán tettünk próbát ezút­tal sikerrel. Ceausescu kö­zépkori Romániájában úgy tűnik annyira fontos a ha­tárvédelem, hogy a megaláz­tatás eszközeit az odalátoga­tó turistáknak is tapasztal­atok kell. Szó nélkül kell el­viselni, hogy végigtapogas­sák az embert tetőtől talpig. Egy rossz mozdulat, egy nem megfelelő időben tett kijelentés elegendő a vissza­fordításhoz. Mégis valami hi­ba lehet a rendszerben, mert, bár számítottunk rá, a ko­rábban Tőkéssel készített interjúnk miatt mégsem sze­repelt a nevünk a határállo­mások „fekete listáján”. * * * Másnap Temesvárra ér­kezve, Tőkés László lakásá­tól alig egy kilométerre egy kis utcában az arra „sétáló” rendőr különösebb titkoló­zás nélkül rádióján azonnal jelentette gépkocsink rend­számát. Már a lakás ajtaja előtt álltunk, mikor a kapun be­lépett a házat őrző rendőr, Űtlevélellenőrzés után kö­zölte, hogy hagyjuk el a kör­nyéket. Pár lépés után a Secu emberei személygépko­csival feltartóztattak. Mi­előtt beszállítottak volna szerencsére láthattuk, hogy Tőkés László „három úr” kí­séretében kilépett a házból A taxiba szálló lelkész szo­morú arccal csak inteni tu­dott felénk. Palástja és Bocs­kai-sapkája arra mutatott hogy rendőri kísérettel te­metésre viszik. Eszerint £ múlt hétfő 24 óráig megsza­bott kilakoltatási határidő ellenére Tőkés László péntel kora délutánig nem hagytí el lakását, sőt — igaz rend­őri felügyelet mellett — d< eleget tesz lelkészi kötele­zettségeinek is. Annyit tud­tunk még megállapítani hogy Tőkés Lászlót szigor! és szoros házi őrizettel telje­sen elzárják a külvilágtól még templomának egy kilo­méteres körzetében is hem zsegnek a Securitate embe rei. Miután a Securitate köz­pontjában megtudták, hogi autóval és többen érkeztünk majd egy órán keresztül két­ségbeesetten keresték ko csinkat. A főnökök idegesei jártak föl-alá, mivel itt mái a Securitate is benzinhiány nyal küszködik. A két őrá: kihallgatás végén person; non grata-ként öt éves kitil­tással hagytuk el Temesvárt Éjszaka filmtől és kazettátó megfosztva érkeztünk a XX századba. Herpai Attila Krausz N. Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents