Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-09 / 293. szám
AZT BESZÉLIK A FALUBAN....AZT BESZÉLIK A FALUBAN...AZT BESZÉLIK A FALUBAN Egyesítésekkel lefejezték a falut- Városkörnyéki községnek készítettek minket a feletteseink, a fejlesztési tervek is aszerint készültek - emlékszik vissza józan tárgyilagosággal az akkori tanácselnök, Balogh Józsefné, aki később kirendeltségvezetőként vitte tovább az ügyeket -, és nagyot néztünk, mikor megtudtuk, hoogy mi a feladat. Párthatározat volt, nem lehetett mást tenni, csak végrehajtani, Mi meg elfogadtattuk a lakókkal, ahogy tették velünk is azelőtt. Januártól ismét önálló lesz a falu, alig három hét addig, és már három éve elkezdődött a mozgolódás, mégis ez a leggyakoribb beszédtéma manapság is. A népszavazás se zökkentette ki ebből a kitartó várakozásból az embereket. Jobb lesz, ezt mondják úton, útfélen. Hogy miért? Azt már nehezebb összeszedni a különböző sablonos véleményekből, mert az érvelés általában megreked a pénz körül. Nem költik el mások a pénzünket, csomagolják be kimondhatatlan ellenérzéseiket, sértett önérzetüket, a kétségtelen fejlődés ellenére is érzékelhető elmara- dottságukat valami megfoghatóba. Ménkú Miklós elöljáró szerint pedig talán csak pénzügyileg nem járt rosszul a falu az összevonással. Szegénységét azonban nem tudta leküzdeni, állítja, bármennyire is sérti ez a kijelentése a szentgyörgyieket. Szép, nagy, olykor már hivalkodó házak épülnek, de a falu egész rendezettsége elmarad a lakók gazdagsága mögött. Az okok bizonyosan mélyebben húzódnak meg, mintsem azt a hétköznapi ember észrevehetné.- Az egyesítésekkel lefejezték a falut - vallja Szarvas Gábor, kereskedelmi ügynök, a falu egyik legnagyobb tekintélyének örvendő embere. - A régi értelmiség elszivárgó«, újat pedig nem teremtettek a körülmények. A 28 tanácstagi körzet 9-re zsugorodott, vagyis szűkült ezzel a közéletben résztvevők köre. Összességében csökkent a falu szellemi energiája. Igazolni látszik a mérleget, hogy a 26 pedagógusból 9 Jászberényből jár ki, a mezőgazdasági értelmiség is a városhoz húz, és évek óta nincs papja a községnek. Az elöljáró szívhez szóló levelet írt ugyan az egri érseknek, de ígéret helyett csak buzdítás érkezett: taníttassák papnak fiaikat a szentgyörgyiek és akkor nem lesz üres a parókia. Addig a pap is Berényből hirdeti az igét. A templomnak azonban gondját viseli, mert új sisakot kap a torony. A régi annyira tönkrement, hogy félő volt, ledönti a szél. Az új ugyan stabil lesz, de korántsem olyan díszes, mint egy hajdani tűz előtt lehetett. Hiába, szegény az eklézsia. A templom egyébként a falu szélén áll, valószínűleg azért, mert ott, a Zagyva mellett legmagasabb a terep. Két oldalról nyárfás ártér veszi körül, melyet gyakran meglátogat a megáradt folyó. Ilyenkor télen a medrében szerényen meghúzódva ereszkedik lefelé a Zagyva. Jég fedi a bozóttal, náddal, sással kísért folyót, a zavaros víz azonban előbukkan a gyorsabb folyású részeken. Gyanús szírié, szaga szennyeződésről árulkodik, amit napokkal ezelőtt engedhettek bele a Cukorgyárból. Legalábbis őket vádolja Balázs László, akinek háza közvetlenül a parton áll, mert minden évben megteszik egy- szer-kétszer. Döglődő halakat, domoly- kót, keszeget úsztatott a víz lefelé napokon keresztül. Kifizeti a gyár a bírságot és nem törődik a következményekkel, de ha az igazgató prémiumát vagy fizetését vennék el, akkor mindjárt más volna a helyzet, - méltatlankodik Balázs László. Anyadisznót tart, malacokat nevel, mert a hizlalás többet visz, mint hoz. A gulya érné még Túri Istvánná kirendeltségvezető: Itt mindenhez érteni kell S zebbik felét mutatja a falu Jászberénynek, mintha várna arról valamit, de hasztalan vár, a város nem látja, nem hallja a szegény testvér, egykor az egyik legszegényebb jász falu ragaszkodását. Magára maradt gondjában Jászfelsőszentgyörgy, elvették téeszét, megszüntették önállóságát, kifosztották szellemi javait. Berény felé nézett, mióta magáról tud a falu, és mégis a távoli Fényszaruhoz csatolták a nagy összevonások idején. Semmi köze nem volt pedig a két településnek egymáshoz, és az elmúlt 12 év alatt sem alakult ki hivatali kapcsolaton kívül egyéb. Legfeljebb csak a véletlen vitte oda azelőtt a szentgyörgyi embert, most pedig a kényszerűség. Megszavazták, persze, hogy megszavazták a helybeliek, mégha kedvük ellen volt is az egész, mert mentek elöl a községi vezetők, s követték őket gyanakvó beletörődéssel. meg valamennyire egy ilyen nyugdíjas embernek, de a tehéntartásra nincs berendezkedve. A folyó túloldalán erdő, erdőirtás és legelők, lejjebb valahol gyaloghíd, azon lehet átjutni oda. Volt itt szélesebb híd is, fából, de elbontották néhány éve, mert élet- veszélyes volt. Addig persze a traktorok, meg a gulya is azon járt, azóta a gépek kerülnek, a gulya azonban átgázol a folyón. Belemennek a marhák a hasig érő vízbe is a jó legelőért. Lakótelepeken házalnak Kevés nevezetessége van Jászfelső- szentgyörgynek, mégis van helye a "legek" között: az ország leghosszabb nevű települése. Erről tudnak a statisztikusok, de arról bizonyosan a helybeliek se, hogy az országban talán egyedül náluk van közszemlén az ötvenes években használatos címer. A tanácsháza előtt, a Petőfi szobrot tiszteli meg a búzakoszorúban keresztbe helyezett kalapácsot és kalászt ábrázoló jelkép. A szemközti oldalon egy turul madár verdes az első világháborús emlékmű tetején, a felirat egy más kort idéz: "... hiszek Magyarország feltámadásában". Megállt volna az idő, vagy egyszerűen ügyet se vetnek a helybeliek az ilyen szimbólumokra? Teszik a dolgukat és nem foglalkoznak a múlttal, jövővel, csak a napi gondjaikkal? A politika jobbára csak olyan szinten jelenik meg a hétköznapokban, hogy tudnak-e termelni, értékesíteni. Mindkettővel egyre több baj van manapság. Krumpli ugyan termett szépen, de nem tudják eladni. Szidják a Bosnyák téri maffiát, hordják az árut az MDF-piacokra, végül pedig lakótelepeken házalnak, hogy valahogy pénzzé tegyék éves munkájuk termését. A fóliásás is veszített már a rangjából, de ha így megy a szabadföldi termesztés is, kimegy a divatból. Itt van pedig a megye legnagyobb községi zártkertje, a Bán hegy jó homokos földjét tavasszal beborítják a fóliasátrak. De mit ér a kertészkedés, ha halomban áll a krumpli az udvarokon. Legfeljebb betakargatják, védik a hidegtől, hátha akad még vevő.- Paprika, paradicsom meg még annyira se fizetett - panaszkodik egy asszony -, mert nem terem már évek óta rendesen. Szépen mutatnak tavasszal a palánták, jönnek a kis paprikák is, de hirtelen megáll minden. Nyolcszor permeteztük a sárgadinnyét is, a mészharmat mégis elvitte. Én nem értek hozzá, mi van a világban, csak a földet ismerem, de Csernobil óta figyeltük ezt meg. Azóta nincs igazi termés, legfeljebb a fólia alatt. Martonyik Lászlóné gyógyszerész meg a földhöz nem ért, de idén ő is különös dologra lett figyelmes. Hogy mi ennek az oka nem tudni, de sorban jelentkeznek a nők, hogy hull a hajuk. Tanácstalan, kenőcsöt, tablettát ajánl, meg természetesen orvost, de valami van a levegőben. A környezetszennyezés a falut is elérte? A varrodában mással fogadnak az asszonyok. Üresen kong a terem, némák a gépek, tízen maradtak mindössze az öt- venből. A többiek elmentek, meg az erdészetbe küldte őket a téesz. Hosszú próbálkozás után hozták pedig létre öt éve az üzemet, hogy münkát adjanak a helybeli asszonyoknak. A Vörös Október Ruhagyárnak dolgoztak, de Bolla János, tsz-ei- nök szerint nem volt soha nyereséges a termelés. Idén különösen rapszodikus volt a munkaellátottságuk. Az eredeti nadrág helyett varrtak már mindent, de a fizetések Monti János 36 éve hordja a levelet, újságot, ez idő alatt ötszörösére nőtt a küldemények száma Balázs László: Minden évben kiirtják a halakat a vízből. csak nem emelkedtek a 4 ezer fölé. Néhány nap és a gyár viszi a gépeit, bezárják az üzemet. Akik még ott maradtak, azok pedig januárban átvonulnak a szomszédos tanüzembe, ahol egy másik megbízónak butikárukat készítenek. A művelődési ház programjait az autóbusz közlekedéséhez igazítja. Szombat a legnépesebb nap, mert olyankor kevés busz érkezik a faluba. Nem tudnak visz- szajutni a fiatalok, ezért kénytelenek itthon maradni, magyarázza a ház vezetője. Ménkű János. Máskor inkább mennek Be- rénybe, a szomszédos Szentlőrinckátára, pedig volna kínálat. Mit tehet azonban, alkalmazkodik a körülményekhez és szórakoztató programokkal csalogatja a közönséget a művelődés éppen 20 éves hajlékába. Ebből az alkalomból nagyszabású pávakor találkozót is szerveztek. A siker legalább ilyenkor megmelengeti a szervezők szívét Valaaükor díszes sisakja lehetett a Petőd szobor, Rákosi címer. A szimbólumoknál megmaradtak a padlássöprések idejénél Az év elejétől az ifjúsági klub mintájára cigány klub is alakult. Ez örömmel tölti el a falut, mert ott rosszat nem tanulnak, a statisztika azonban annál kevésbé. A lakosság negyede cigány Szentgyörgyön, de az iskolában az arányuk meghaladja a 40, az óvodában pedig megközelíti az 50 százalékot. Néhány éve még azért kellett küzdeni, hogy iskolába járjanak - mondja az iskolaigazgató. Molnár Sándomé -, ma pedig legfeljebb a bukásokkal van baj. Ettől függetlenül a többség rendezett körülmények között él, némelyik szép nagy házat épített, a szülők gondolnak fiaik boldogulására. Vitték a gyereket is Nyugdíjba vonult elődjét a közelmúltban felváltó Tari Istvánná kirendeltségvezető éppen plakátot ír, munkásokat, karbantartókat toboroz. Januártól heten dolgoznak majd a régi tanácsházán, ahol szűkösen lesznek egy ideig, mert időközben beköltözött a rendőr, ott van a posta és néhány éve fogorvosi rendelőt is berendeztek. Az önállóság bizonyosan jobb lesz a falunak - véli -, de az ő dolguk még nehezebb, mert itt mindenhez érteni kell, nem úgy mint Fény szarun. Munkatársával, Páldeák Károlynéval együtt jó emlékekkel gondol a közös évekre. Jártak át naponta - azzal az egy közvetlen járattal, mely a két falut összekötötte - és vitték a gyereket is magukkal. Jól felszerelt, színvonalas óvodák, iskolák várták az ingázók gyerekeit, a szülők még örülhettek is, hogy közel lehetnek egymáshoz. Arra persze nem gondoltak, hogy ez idő alatt, ha nem is romlott, de odahaza nem fejlődött az oktatás az igények szerint. A lakók gazdagok, a falu rendezetlen. Lukácsi Pál Hlsőszentgyörgyi úton StSt*' m ’■■ . ■ ■ hazafelé
