Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-09 / 293. szám

1989. DECEMBER 9. 3 MJépiap Lehet, hogy sok hűhó semmiért Révbe ér a hányatott sorsú akkumulátor? Sok minden nem szeretnék lenni zajló világunkban, ám hasz­nált akkumulátor semmiképp. Szegény, ha befejezi földi pályafu­tását, nincs "temető" e hazában, ahol savmarta porhüvelyét befo­gadnák. E pótolhatatlan elektroni­kus szerkezeteket "haláluk után" az NDK-ba szállítják - szállítot­ták? -, ahol végső nyughelyüket megtalálják. Az ám, csakhogy a nekilódult demokrácia északi barátainknál is felélesztette a környezetért aggó­dók szenvedélyét, s aligha nézik jó szemmel a hozzájuk exportált ve­szélyes hulladékokat. Rövidesen felmondják - ha még fel nem mondták - azt a megállapodást, amelynek jogán mi náluk temettük el az ólommal és savval telített ba­kelitdobozainkat. A feladat tehát adott: honi föl­dön kell megteremteni a feltételét az elhasznált akkumulátorok meg­nyugtató elhelyezésének /s mert értékes ólmot is tartalmaznak ezek/, feldolgozásukról is gondos­kodni kell. A dolog kézenfekvőnek tűnt, hiszen Gyöngyösoroszi határában volt egy ércdúsító mű, melyre nem volt szükség, így ott viszonylag kis beruházással meg lehetett vol­na oldani a Hulladék Akkumulátor Feldolgozó (a továbbiakban: HAF) létesítését. Csakhogy jött a közvélemény és egetverő tiltako­zásba kezdett. Nem, nem és nem kell az üdülőkörzetbe, meg a bor­termelő táj középpontjába ez a hangulatot és környezetet rombo­ló építmény. Volt tüntetés Gyön­gyösön, volt országgyűlési képvi­selői felszólalás, végül győzött a népakarat: hiába invesztáltak be már több mint félmilliárdot(l) a HAF megépítésébe, a beruházást be kellett fejezni. Ezután elindult szégyenteljes országjáró útjára a szerencsétlen használt akkumulátor. Ózdon hal­lani se akartak róla, ugyanígy Kö- lesdről is kiebrudalták, Monokon pedig még a gondolatot is sértőnek találták, pedig a szakértők azt mondják, az összegyűjtött és szak­szerűen feldolgozott akkumulátor közel sincs olyan veszedelmes, mint a híre. Számunkra akkor kezdett érde­kessé válni a dolog, amikor híre jött, hogy a Tiszamenti Vegyimű­vek kezd kacérkodni a megépítés gondolatával. Menten megkeres­tük Szikszai Ferencet, a Vegyimű­vek műszaki vezérigazgató-helyet­tesét, aki készséges és korrekt tájé­koztatással szolgált. Elmondta, hogy az NDK való­ban nem fogadja már azt az évi 30 ezer tonnányi hulladék akkumulá­tort, amit korábban elhelyezett, így az ügyben hazánk 93 ezer négyzet- kilométerén kell neki helyet keres­ni. Jó, tudja azt a TVM, hogy nagy felzúdulás várható Szolnokon is, de ők vállalták, hogy közzéteszik a HAF létesítésének előnyeit is. Mert ezek is vannak: mint köztu­dott a gyár jövőre leállítja az 1952 óta működd pirít alapanyagú kén- savüzemét, így hát mindenképp lenne szabad kapacitása egy új vál­lalkozáshoz. Ami a használt akkumulátorok feldolgozását illeti, semmiképp nem számít rossz boltnak, hiszen az évi 700 milliós termelési érték 70 milliós nyereséggel járna, és 150-200 embernek adna munka le­hetőséget, arról nem is beszélve, milyen jól tudná a kinyert ólmot hasznosítani a TVM. Persze számolni kell a közvéle­mény ellenállásával is, és mivel ők a lakosság véleményét a leg­messzebbmenőkig tiszteletben akaiják tartani, így hát megnézik, milyen ma az ólomszint a környé­ken, erre a mérésre pedig december 14-én kerül sor a porfestéküzem közelében, ahol köztudottan a leg­magasabb az ólomfelhasználás. Ha a levegő annyira terhelt, már le is veszik a napirendről a HAF meg­építésének lehetőségét. De tárgyal­nak minden párttal, demokratikus szerveződéssel, valamennyi lakos­sági fórumot meghallgatnak, és ha a közvélemény hangja az lesz, hogy nem - akkor ők nem erőltetik. Egyet megígérhetnek: a környék­beliek háta mögött nem fog történ­ni semmi! Itt tartott a dolog, amikor a Nép- szabadság december 7-i számában egy érdekes közleményre bukkan­tunk, ami pedig így szólt: "Akku­mulátorfeldolgozó Csurgón? Le­hetséges, hogy Gyöngyösoroszi helyett a Somogy megyei Csurgón építik fel a használt akkumulátoro­kat feldolgozó üzemet. Az elmúlt időszak környezet­védelmi "botránykrónikájából" is­mert beruházás ügyében a kisváros tanácsának végrehajtó bizottsága - a pártok helyi szervezeteinek kép­viselőivel egyetértésben - hozzájá­rult ahhoz, hogy az üzemtelepítés előkészítésével foglalkozó vállal­kozás elvégezze az egészségügyi, meteorológiai, geológiai feltételek vizsgálatát, felmérje a beruházás foglalkoztatáspolitikai, szállítási és egyéb infrastrukturális hatása­it." Már éppen nagy levegőt vet­tünk, hogy véleményt mondjunk a Vegyiművek vállalkozásáról, ám úgy látszik, nyugodtan kienged­hetjük. Lehet hogy Somogyor- szágban a hányatott sorsú elektro­mos szerelvény végülis révbe ér?- pb ­Vezetés, érdekeltség a fogyasztási szövetkezetekben Megtárgyalta a megyei szövetség elnöksége Bár a szövetkezetek vezeté­sében a legutóbbi, 1986-os el­nökségi értékelés óta jelentős módosulás nem következett be -, a politikai, társadalmi és gaz­dasági változások azonban úgy felgyorsultak, hogy nem árt a mai követelmények, s a nehe­zen látható jövő szempontjából is megvizsgálni, mennyire fel­elnek meg feladatuknak, válto­zó világunknak a szövetkeze­tek vezető testületéi, szakem­berei. E meggondolásból tár­gyalta meg tegnap délelőtt a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetségé­nek Elnöksége a mozgalom ve­zetésének helyzetét, feladatait. A fogyasztási szövetkezetek környezete, az ár és adóreform bevezetése, a közgazdasági szabályzók változása, a lakos­sági jövedelmi viszonyok (s ál­taluk a keresletiek is) módosu­lása a szövetkezetekben is erő­teljesebb vezetést, az új mód­szerek értő alkalmazását köve­teli meg. Bonyolultabbá váltak a takarékszövetkezetekben a vezetői tevékenységek, a ki­épült új bankrendszer mellett bizonyos versenyhelyzetek ala­kultak ki, amelyben gondos ve­zetéssel elérhető, hogy a lakos­ság a legközelebbi helyen, a te­lepülésén lévő szövetkezeti pénzintézetben kamatoztassa, forgassa megtakarított pénzét. A lakásszövetkezetekben is változtatni kell a vezetés eddi­gi céljain: már nem az építési, hanem a fenntartási és fölújítá­si munka, valamint a szövetke­zeti szolgáltatások iránti igény felelősségteljesebb munkára késztetik a vezetőket. Közben nem árt tudni azt sem, hogy mindhárom ágazatban alapvető változások korát éljük, meg­szűnt a régi káder- és személy­zeti munka külső irányítása, na­gyobb szerepet kapnak a mun­káltatói jogok gyakorlásában a felügyelő bizottságok. Mindemellett a mostani helyzet - ha csak a képzettséget, rátermettséget vizsgáljuk - meglehetősen jó, sokkal jobb,mint akár egy évtizeddel ezelőtt is. Nem azért, mert sor­ra "kicserélték" a vezetői garni­túrát - a fluktuáció nem mond­ható egyáltalán magasnak, ha­nem azért, mert a vezetők több­sége tanulással, s nagy szakmai tapasztalattal megállja a helyét, nagy többségük becsületes, tiszta múlttal áll a szövetkezet élén. Magasabb vezetői beosz­tásban nyolcvanhatan dolgoz­nak a megye fogyasztási szö­vetkezetei élén, többségük jó középkorú. Bíztató, hogy ha szerény mértékben is, de majd­nem kétszáz fiatal diplomás is dolgozik szövetkezetekben, akik egy részéből a természetes cserékre is van lehetőség. Ugyanis a következő három évben öt ÁFÉSZ-nél, négy ta­karékszövetkezetnél és egy la­kásszövetkezetnél tizenegy ve­zető állású készül nyugdíjba. Egyáltalán nem szemérmes titkolódzással, szó esett az el­nökség ülésén a vezetői érde­keltség, az alapbérek és a pré­miumok helyzetéről is. Nos, ez utóbbiak rendszerét maguk a szövetkezetek döntik el, a kül­döttgyűlések általában mérték­kel és a szövetkezet gazdasági helyzetének alapos ismereté­ben döntenek erről. Az azonban bizonyos, hogy az idén mind a vezetők, mind a szövetkezeti dolgozók béré­nek, prémiumának növekedési üteme meghaladta a korábbia­kat. Ezért nem marasztalhatok el különösebben: az elnökség hangsúlyozottan mondta ki ál­lásfoglalását: aki jó munkát akar, meg is kell azt fizetnie, akár vezetőről, akár dolgozóról van szó.-sj­Vitaindító N apjainkban a vállalkozá­sok korát éljük, az eze­lőtti értékrendet megfor­dítva az számít a társada­lom hasznos tagjának, aki bátorsá­got érez magában ahhoz, hogy akár magánszemélyként, akár társasági formában önállósítsa magát. Ezzel a változással a társadalom túlnyo­mó része egyetért. Nemrégiben egy több éves sikeres múlttal ren­delkező vállalkozó szájából hallot­tam a következő keserű kijelentést: "Aki ma Magyarországon vállal­kozik, az vagy megszállott vagy bolond". Ezen meglepődve arra az elhatározásra jutottam, hogy meg­vizsgálom egy egyéni gazdálkodás beindításának lehetőségeit. Egy önálló vállalkozás meg­kezdésének vannak általános és konkrét korlátái. Először nézzük röviden az általánosakat. A társa­dalmi tudat még nem formálódott át ehhez kellően, sokan még min­dig úgy érzik, hogy a "maszekok" a gazdaság élősködői. Néhány ka­landor eseüeg rászolgálhat erre a jelzőre, de a vállalkozások teijedé- sével ők valószínűleg kiszorulnak a versenyből. Másik lényeges probléma, hogy az emberek erről le lettek szoktatva, nagy részük nem érzi anyagi biztonságát, ha nem tudja, hogy minden hónapban odaállhat a pénztárhoz fizetéséért. Jelentős gondnak látom, hogy az átlagdol­gozó nem kapott annyi bért, ami­ből egy vállalkozás beindításához szükséges tőkét összegyűjthetett volna. Ajelenlegi progresszív sze­mélyi jövedelemadó rendszer ezt kifejezetten gátolja. A hosszú évek alatt felhalmozott személyes va­gyonát (lakás, kocsi stb.) még a je­lenleginél lényegesen nagyobb jö­vedelem reményében sem kockáz­tatja a nagy többség. így érkeztünk a konkrét korlátokhoz, a tőke hiá­nyához és a megtermelt jövedelem elvonásához. A vállalkozó által ki­termelt jövedelemre rajta kívül há­rom szereplő tart leginkább igényt: a bank, a társadalombiztosítás és a költségvetés. A tőke nélküli átlagos polgár - márpedig a változásoknak ezt a ré­tegét is meg kell céloznia -, ha va­lamilyen önállósulási tervet forgat a fejében, legelőször a bankba megy hitelért. Ott hitelre csak ak­kor számíthat, ha 20-30 százalék önerővel rendelkezik - ha nincs, esetleg személyi hitelt vehet fel, de ezt csak adózott jövedelméből fi­zetheti vissza. Ha ez megvan, kap­hat hitelt kétszeres vagyoni bizto­síték mellett, melyre a bank "ráte­szi a kezét". Az általánosan meglé­vő vagyont, a lakást nem fogadják el, figyelembe veszik azonban más személy vagyonát, ha az hozzájá­rul, illetve valamely gazdálkodó szerv kezességét. A vállalkozó szellem és jó ötlet így kevés. Azok a szerencsések, akik hi­telt kaphatnak, általában 3 évi lejá­rattal 22-23 százalék kamat mellett vehetik azt át. Vagyis 3 év alatt ki kell termelni csak a bank számára az induló tőke közel másfélszere­sét. A pénzintézet viselkedése ért­hető, hiszen a kamat nagyságát nem kizárólag ő határozza meg, másrészt ez számára üzleti tevé­kenység. Kedvezőbb a helyzet, ha valaki újrakezdési támogatással indul, akkor a lejárat 10 év és az első 4 évben nincs kamat. Ennek összege jelenleg 300 ezer forint, folyósítá­sa a MESZI igazolása alapján tör­ténik. A másik jövedelmet elvonó in­tézmény a társadalombiztosítás, melynek szerepét és gazdálkodását nem kívánom vitatni, csupán té­nyeket akarok bemutatni, melyek kedvezőtlenül hatnak a vállalko­zókra. A jelenlegi szabályozás mellett a kezdő kisiparos és ma­gánkereskedő az engedély kiadá­sának évében 1.200 Ft/hó járulékot fizet, azt követően az adóköteles jövedelmének 53 százalékát, ma­ximum havi 10.600 forintot. Ezt az elvonást sem nevezem szolidnak, bár mellette szól az az érv, hogy az állami vállalatok dol­gozóinak bére esetében is ilyen mértékű a befizetés. Meg kell azonban jegyeznem, hogy azok egy meglévő eszközállománnyal kezdtek dolgozni, nem volt a vál­takozókéhoz hasonló felhalmozási kényszerük, szinte nulláról felépí­teni a termelés feltételeit. A harmadik, nem csekély elvo­nást a költségvetés eszközli adózá­si rendszerében. A két legfonto­sabb adót részletezem. Vállalkozási nyereségadó, 1989. évi mértéke a különadóval együtt 44-54 százalék között mo­zog. /Jelenlegi információk szerint mértéke 90-ben 35-40 százalék lesz./ Ennek hatálya alá a magán- vállalkozók nem voltak kötelesek bejelentkezni (társas vállalkozá­sokra vonatkozik), akik ebből "ki­maradtak" a személyi jövede­lemadó helyettesítette azt. A sze­mélyi jövedelemadó közismert adónem, azt a vállalkozók a kivett, illetve megtermelt nyereség után fizetik. A két adónem együttes elvoná­sának mértéke szerényen számol­va is eléri a nyereség 35-40 száza­lékát. /Vállalkozási nyereségadót nem mindenki fizet./ A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a nyereségképzés előtt költségként el kell számolni a társadalombiztosítást és kamatot. Az elmondottak alapján úgy ér­zem, hogy a jelentős tőke nélkül induló vállalkozó helyzete nehéz. Feltételezve, hogy 1 millió hitelt vesz fel és minden évben 100 ezer forintot saját célra felhasznál, az első 3 évben 2-2,5 milliót kell hi­telre és kamatra, járulékra ill. adó­ra fordítani, ezt kitermelni pedig nem könnyű induláskor. így, a har­madik év végére csak az indulás­kori eszközt tudhatja magáénak. Ilyen körülmények között nem le­het dinamizálni a gazdaságot. Itt érzem a címben szereplő "22-es csapdáját", kissé átfogalmazva. A pénzügyi politika miatt a bank a kamatát nem tudja csökken­teni, ugyanakkor a költségvetés helyzete igényli az adókat és a tár­sadalombiztosítási járulékot. Aje­lenlegi helyzetben azonban nem növelhető a vállalkozási kedv, nincs aki befizessen, így az állami költségvetés helyzete nem javul­hat. S ajnálom, ha írásommal pesszimista képet festet­tem, de csak a száraz té­nyekre hagyatkoztam. Ezt a cikket egy vita indításának szántam, kérem akinek ezzel kap­csolatban véleménye van, írja meg a szerkesztőségnek, amikor azt kö­zölni fogják, reagálok rá. A sorozat zárásaként egy kerekasztal-beszél- getést szeretnék összehozni pénz­ügyi, társadalombiztosítási és adó­ügyi szakemberek részvételével. Erre olyan vállalkozók jelentkezé­sét várom (társas vagy egyéni), akik szívesen vitatják meg gondja­ikat a szakemberekkel a nyilvános­ság előtt. Túróczi Imre Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola Szolnoki Tagozat Szolnokon a Széchenyi lakótelepi 100-as Abc-ben a héten kóstolóval egybekötött bemutatót rendez­tek a Sárvári Baromfiipari Vállalat termékeiből. A 16 féle készítmény a boltban rendszeresen kapható lesz.(nzs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents