Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-06 / 290. szám

IA tévé I 1 képernyőié előtt Néplap Vállalkozói szellem a kultúrában 1989. DECEMBER 6. Nagy port vert fel ez év febru­árjában a tiszakécskei tanácselnök öngyilkossággal végződő tragé­diája; a botrányt, amely így végző­dött egy középiskolai tanárnő rob­bantotta ki leleplező nyilatkozatá­val, miszerint az adott település el­ső számú embere olyasmire akarta kényszeríteni őt, ami ellenkezett nevelői hivatástudatával, sőt ál­lampolgári igazságérzetével - ténylegesen néhány tanuló jobb je­gye érdekében igyekezett belátás­ra bírni a tanácselnök a tanárnőt. Igazi vihar kerekedett az ügyből, ahogy ezt a péntek esti dokumen­tumfilm is megmutatta. Nekiszaladt a demokráciának Szobolits Béla készítette, s az Aki nekiszaladt a demokráciának címet viselte. Hűségesen szólaltat­ja meg a hozzátartozókat, a Miskó- ügy érintettéit és a kécskei polgá­rokat. Filmjében azonban mégsem a történtek dokumentálása az iga­zán érdekes - bár a részletek feltá­rása sem érdektelen -, hanem az, hogy a kiemelt részletekből össze­állhat a nézőben egy újabb kép, ké­pe annak a "finoman szőtt feudál- hierarchiának", amely személyes összefonódásokra épül, s amely nélkül Miskó István sem létezhe­tett volna, nem születhettek volna meg sikerei, de amely igen töré­keny, könnyen szakad darabokra. Ahogy ez a tanácselnök esetében is történt, aki hiába ment reményked­ve fűhöz-fához vélt igazának tá­mogatásáért, a váratlanul bajbaju­tott vezetőn senki nem tudott vagy nem is akart segíteni, otthagyták magára a maga bajával. Jól tükröződik ebben az eset­ben az az igazság, hogy a nem iga­zán helyes, megbízható elvekre épített kapcsolatok ha átmenetileg járhatnak is haszonnal, akár az egyénnek, de még a közösségnek is, végül is nem üdvözíthetnek: az első komolyabb megrázkódtatás szétzilálja őket. Miként Miskó Ist­ván kapcsolatait is. Azt hiszem, a tanácselnök végül is annak lett ál­dozata, ezt a film nem mondja ugyan ki, de sugallja, hogy vakon bízott egy olyan rendszer, egy olyan mechanizmus működésé­ben, amelyet maga is működtetett környezetében, s amelynek nem is­merte fel időben a sebezhető pont­jait. A dolog annál fájdalmasabb, mert ezt a tanácselnököt többnyire nem is ónös érdekek vezérelték, hanem Tiszakécske, a település ér­dekében használta fel merészen személyes összeköttetéseit és kü­lönböző "törvénytelen" lehetősé­geit, vélt igazának tudatában sza­ladt neki bátran a demokráciának. Sajnálatos tragédia. Izgalmasan mai gondolatokat vet föl a doku­mentumfilm. ✓ írók,regények Két jelentős íróra, Alexandr Szolzsenyicinre és Anatolij Riba- kovra hívta fel figyelmünket mű­soraival az elmúlt héten a televízió, a szovjet irodalom két jelentős egyéniségével ismerkedhettünk meg közelebbről is a képernyőn. Szolzsenyicinnel, aki a Panoráma különkiadásában csaknem egy órán át beszélt életéről, munkájá­ról, sőt arról is, mivel tölti szabad­idejét naponta. /Szolzsenyicin so­káig tiltott gyümölcs volt, munká­it sem a Szovjetunióban, sem Ma­gyarországon nem adták ki, csu­pán nyugaton jelentek meg. /Kana­dai "remete" magányában láthat­tuk őt, ahol a maga komponálta-te- remette világban /még házikápol­nája is van orosz ikonokkal/ él és uölgozik. Beszélgetőtársa munkái közül főleg a Vörös kerék című történelmi regényéről faggatta, amely minden bizonnyal egy átfo­gó, tolsztoji méretű és ihletésű munka része, amelyben az írp áb­rázolni kívánja a forradalom Oroszországát. Egyébként nem­csak írói törekvéseiben, Szolzse­nyicin egész magatartásában, sőt külső megjelenésében is megfi­gyelhető a nagy orosz klasszikus, a Háború és béke írójának hatása, ő a példa mindenben, a mérce, ab­ban is, hogy a világot a maga tel­jességében, totalitásában kell meg­mutatni. Jó, hogy láthattuk a Pano- rámábaneztacsaknemegyórásösz- szeállítást, már csak azért is, mert Szolzsenyicin számunkra elsősor­ban politikai szenzációként isme­retes, most megismerhettük őt írói oldaláról is. Sajnos még méltatói is, nyuga­ton is főképp a politikust értékelik benne, s jóval kevesebb figyelmet szentelnek művészetére, írói jelen­tőségére. Olvasni nem olvasha­tunk magyarul tőle semmit, kivéve az Iván Gyenyiszovics egy napját, amely csaknem három évtizede je­lent meg nálunk, s amelyben a lá­gerek egykori lakója egy intemáló- tábor egyetlen napjáról számol be, megrázó erővel. Sajnos, legújab­ban most, a Gulag szigetcsoport magyar nyelvű kiadása is rosszízű botrányba fulladt. Ezért jelenleg csak reményünk lehet, hogy az üres mítosz, amely Szolzsenyicint körülveszi, műveinek megismeré­sével valódi tartalommal töltődik majd meg. Vajon mikor olvashat­juk magyarul is a Vörös kereket? Az Arbat gyermekeit viszont bármikor a kezünkbe vehetjük, Ri­bakov regénye ugyanis a múlt év­ben már megjelent a könyvesbol­tokban. Ennek ellenére Ribakov- ról, aki ugyancsak az új szovjet iro­dalom képviselője, bizony keveset tudunk. Jól tette tehát a Premier va­sárnap este, hogy népszerűsítette őt egyrészt nevezetes regényéből adva ízelítőt, másrészt, mikrofon elé ültetve,hogy beszéljen sorsá­ról, benne könyvének hányattatá­sairól. Türelmes ember Ribakov - tudhattuk meg a vele készült ri­portból-, volt türelme várni több mint húsz esztendeig, hogy végre könyve az olvasókhoz kerülhes­sen. Könyve, amely eddig az egyet­len mű, amely Sztálin "viselt dol­gairól" szól, amelyben Ribakov a "bölcs vezér" tébolyult hatalomvá­gyát könyörtelen igazsággal ábrá­zolja, beleágyazva a kor valóságá­nak képébe, a tragikus események sorába. Csaknem 500 oldalas re­gényfolyam, Havas Péternek eb­ből kellett néhány részletet kiemel­nie, hogy tévéfilmet készítsen be­lőle. Nem könnyű feladatát ügye­sen oldotta meg; gondolt egy me­részet és nagyot, s úgy döntött, lé­nyegében két epizód köré csopor­tosítja filmjének cselekményét, egy foghúzás történetére és egy konfliktus bemutatására, Sztálin és Kirov ellentétének ábrázolására. Láthattuk Sztálint, a "magánem­bert” amint fogorvosával diskurál, és megismerhettük a generalisszi- muszt, aki politikai ellenfeleinek "méregfogát húzza ki" könnyedén, rendkívül ravaszul. Csupán bele­kóstolhattunk ezzel a tévéfilmmel Ribakov regényének ízeibe, de elegendő volt arra ez is, hogy kí­váncsiságunk felébredjen a teljes mű elolvasására. Röviden S egy másik premierről, a Sportszombat első jelentkezéséről, a televízió sportrovatának újabb nagyszabású vállalkozásáról; egyetlen mondatba sűrítve: a sportból is megárt a sok! A legné­zettebb napon, szombaton csak­nem a teljes műsoridőt neki szánni - enyhe túlzás. Ha lenne legalább öt csatorna, s egyiket a sport kap­ná - azt még érteném. De így? Ki érti ezt? Valkó Mihály Aerocaritas _____________ A gyorsaság életet ment Ma Magyarországon a gép­jármű balesetek következtében kétszer annyi ember hal meg, mint egy nyugat- és háromszor annyi, mint egy észak-európai országban. Ez a mondat az 1989-ben létrejött Aerocaritas alapítvány ismertetőjében ol­vasható. Bár vezetési kultúrá­ból sem állunk a tetőfokon, a fenti mondat elszomorító ada­tában az is benne van, hogy az országúti mentőszolgálat is el­maradt a kívánatostól - bizo­nyára anyagi okok miatt. Ezt a hiányt hivatott ellen­súlyozni az alapítvány, amely ez év tavaszán az M 1-es út mellett állított fel három helyen úgynevezett földi segélyállo­mást, majd létesített légi figye­lőszolgálatot. A működés 20 hete alatt 228 esetben nyújtot­tak segítséget, s eközben 243 beteget és sérültet láttak el, s 17 esetben végeztek életmentő be­avatkozást a szakemberek. A balesetek helyszínére az átlagos kiérkezési idő alig 8 perc volt. A költségeket céltá­mogatásokból, bel- és külföldi pártoló tagsági díjakból, vala­mint az alapítványból fedezték. Az eddigi tapasztalatok arra is késztették a mentőszolgálatot, hogy a továbbiakban műszaki sürgősségi elsősegélynyújtást is bevezetnek, hiszen a sérült járművekből történő mentés­hez ez elengedhetetlen. Az alapító tagok célul tűz­ték ki, hogy ötéves program ke­retében Magyarország nyolc egyszámjegyű útvonalán kez­detben tavasztól őszig, majd ál­landó jelleggel egész évben üzemelő elsősegélynyújtó rendszert hoz létre. Az 1990. évi programtervezet szerint a rendszer bővítését az M 3-as, M 5-ös és M 7-es autópályákon és utakon is biztosítani fogják, 1991-től pedig a 2-es, a 4-es, a 6-os, a 8-as főközlekedési út­vonalakon is rendelkezésre áll majd mentőautó, illetve heli­kopter. Az Aerocaritast pártoló ta­gok és családtagjaik évi 100 fo­rintos tagsági igazolvány meg­vásárlása ellenében, baleset esetén ingyenes szállításban részesülnek, akár külföldről is, bár ehhez összesen ezer forint értékű caritas jegy kell. Bajban van a kultúra, nincs aki támogassa, a kormány meg ugyan­úgy nem bír vele, mint a gazdaság­gal. Ez is meghaladja erejét. Gaz­só Ferenc egyetemi tanár nemrég Szolnokon azt mondta, az iskolák igazgatóinak vállalkozónak kell lenniük ahhoz, hogy jó igazgató­nak minősüljenek a jövőben. És milyen a jó népművelő - merül fel a kérdés bennünk már most, hi­szen a művelődési házak fenntar­tása valósággal bűvészmutatvány. A szolnoki MÁV Csomóponti Művelődési Házat kerestem meg, hogy arról beszélgessek, milyen úton tudnak fennmaradni, miből áll tevékenységrendszerük, ho­gyan lehetséges az, hogy még ma is aránylag sok embert képesek magukhoz vonzani? Molnár Lajosné, a ház igazga­tója egyelőre nem elkeseredett, nem aggodalmaskodik jövőjüket illetően. Jövőnk alapja a múltunk- Milyen háttere van annak, hogy ilyen bizakodón néztek a jö­vő elé?- A múltunk lehet alapja ennek a bizakodásnak. Tizenkét évvel ezelőtt, 1977-ben hozta létre a MÁV Vasutas Szakszervezete a művelődési házat. Ekkor kezdő­dött "ráérző képességünk" teljes felhasználása. Mindig megtalál­tuk, mi a legfőbb szükséglete egy adott időnek, s ezt meg is valósí­tottuk. Példák a múltunkról: a nyi­tás után pár évre meg kellett lát­nunk, hogy a hagyományos kul- túrházi programok (műsorosest, író-olvasó találkozó, bálok) már nem érdeklik az embereket. Ekkor kezdődött a társadalmi-gazdasági élet válságának nyilvánvalóvá vá­lása. Ez volt a GMK-k megalaku­lásának kora. Megéreztük, hogy most egy egészen új dologra van szükség: szakmunkás képesítést adó tanfolyamokat szerveztünk. Ebből a liftszerelőinek olyan sike­re volt, hogy a megyén kívülre is ki kellett lépni vele, de egyébként sem maradhattunk a ház falai kö­zött, ha élni akartunk, így Debre­cenben, sőt Pécsett is tartunk most is liftszerelői tanfolyamot. Figyel­tük az élet változásait, hallottuk a Rádióban, hogy megjelent egy rendelet, miszerint virágüzletek nyitásához is szakmai bizo­nyítvány kell. Nosza, megéreztük, mit kíván a kor parancsa: virágkö­tészeti tanfolyamot szerveztünk a Kecskeméti Kertészeti Főiskola segítségével. Szakmunkás okleve­let kaptak a résztvevők. Az ilyen jellegű vállalkozásokban az or­szágban harmadikok voltunk, de a megyében az elsők. Kockázat nélkül nincs előrelépés Intézetünknek mindig van va­lami filozófiája, ami mindig az adott korhoz kapcsolódik. S itt most már át is léphetünk a jelenbe. Régi dolgainkat ugyanis mindig csak addig tartjuk fenn, amíg újak, amíg szükségesek. A régiek, ha kell, élnek tovább, de mindig az újat, a legújabbat keressük. Min­dig belevágunk, lehetőleg elsők között az országban, de a megyé­ben mindenképpen elsőnek az új dolgokba. Ez persze nagy kocká­zattal is jár, de ennek vállalása nél­kül nincs előrelépés. Most például nem a szakmai jellegű tanfolya­mok szervezése az elsődleges, bár a kishajó-vezetői tanfolyamunk iránt, ami szintén vizsgaköteles, itt a Tisza mentén most is rendkívül nagy az érdeklődés. Pár éve, vélet­lenül hallottam a Rádióban az új egyetemi felvételi rendszerről, amihez a nyelvvizsga nélkülözhe­tetlen. Azonnal keresni kezdtük a legkorszerűbb nyelvoktatási mód­szereket, s a véletlen a relaxa nyelvtanulással hozott össze ben­nünket. Nagy befektetés kell hoz­zá, s nem tudtuk, bejön-e a dolog? Több mint félmilliót költöttünk a felszerelésekre, nem kis kockázat. A házon belül szoros vitáink is voltak: vállaljuk vagy ne? Bele­vágtunk, és sikeres! Háromhetes intenzív relaxa tanfolyamunk eredményes, országos beiskolázá­sú és bentlakásos jelleggel is mű­ködik. (A résztvevők a Student Hotelban laknak.) Befeküdni egy órára Az energikus, minden újra ér­zékeny igazgatónő beszámolóját itt picit megszakítom. Elmonda­nám, mit láttam ezen az újdonat új relaxa nyelvórán. Óvatosan, láb- ujjhegyen benyitottunk egy füg­gönnyel elsötétített szobába, ahol alacsony ágyakat láttam, mellet­tük - mintegy "éjjeli szekrény" gyanánt - magnók. A hallgatók fe­kete szövet "szemfedőben" (nem tudom másnak nevezni) ellazultan - úgy tűnt - aludtak. Fejükön fül­hallgató. Mikor a hallgató befek­szik az angol órára, a gép érzékeli az ellazulást és kb. 15 perc múlva automatikusan bekapcsol a nyelv­lecke. Ilyen a relaxa módszer, s azt mondják, nagyon eredményes. (Egyszer magam is ki fogom pró­bálni, mint több nyelven beszélő, nyelveket hosszú ideig magam is tanító "controll anyag".) A szó most ismét Molnár La­josné igazgatónőé:- Egy-egy új dolog bevezetésé­nél sohasem azt nézzük, mennyi­be kerül, hanem hogy vannak-e mögötte emberek? Ha valami nem jön be, nem esünk kétségbe, hisz száz más dolgot hoz helyette az élet, amire szükség van. Egyik öt­let szüli a másikat. Példa erre aku- punktúrás fogyókúránk, amin hat­hetes időtartam alatt volt, aki 12 kilót is fogyott. A tűcserére érke­zőknek viszont várniuk kell, ez ad­ta az ötletet, hogy ezt a várakozást egy konditeremben is eltölthet- nék. Ennek kialakítása most van folyamatban. Másik előkészület alatt álló vállalkozásunk az óvodá­sok nyelvoktatása. A nemzetközi nyelviskola tanára, Jónai Éva módszerét fogjuk alkalmazni. Eb­ből szakembereknek már tartot­tunk bemutatót, nagyon nagy si­kerrel. Reggelizzen a kultúrházban Van ezenkívül egy "Klub 200" nevű programunk is: havi egy al­kalommal jönnek össze a periféri­ára szorult fiatalok szórakozni, ér­telmesen eltölteni az időt.- A programot a vonaton talál­ták ­- A rádión kívül honnan szerzi- tek ezt a sok jó ötletet?- A legeslegújabbat, a Damel személyiségfejlesztő tréninget például a kolléganőm a vonaton találta. Valaki ott felejtett egy prospektust, ő elhozta, szenzáció­nak találta, szervezése máris fo­lyamatban van. Erről csak annyit árulhatok el egyelőre - nehogy va­laki megelőzzön bennünket -, hogy ez egy amerikai módszer, egy tanfolyam, egy útmutatás ah­hoz, hogyan lehet valaki sikeres ember az életben.- És a legközelebbi jövő?- Szeretnénk egy külső bejára­tot nyitni a földszinti termünkön, és ott egy reggeliző bárt berendez­ni. Olcsó árakkal, kulturált körül­mények között, itt is mindenben a legújabb módszereket, reggelizési szokásokat figyelembe véve. A nyers ötlet mellé szakembereket kerestünk, s találtunk a Vendéglá­tóipari Főiskolán, úgy hogy bizto­sak vagyunk benne, ez a vállalko­zásunk is sikeres lesz.- Ehhez a sokarcúsághoz hány millió forint áll rendelkezésetek­re?- Egymillió kétszázezer a vas­utas szakszervezettől, huszon­egyezer forint állami támogatás, valamint 3 millió forint saját for­rású bevétel. A kultúra területén dolgozók panaszait hallgatva egyre inkább azt látom, napjainkban már való­ban nem lehet a kultúrát másként ápolni, szolgálni, csak vállalkozói szellemmel, nagyfokú érzékeny­séggel a kínálkozó alkalmak iránt, ilyen jól értelmezett tulajdonosi szemlélettel, mint például aho­gyan itt is láttuk. Kátai Szilvia Szolnokon, a Hősök téri óvodában ismét megszer­vezték a szaktanácsadó szolgálatot, melynek kere­tében logopédus, pszicho­lógus és gyermekorvos se­gítette tanácsadással a szülőket a gyermekneve­lés- ben. Ezzel egyidőben az óvónők által készített ajándékokat valamint könyveket, hanglemeze­ket és műsoros kazettákat árultak a gyerekek örömé- re.A bevételből kará­csonyi ajándékokat vásá­rolnak az óvodásoknak. Fotó: Mészáros

Next

/
Thumbnails
Contents