Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-04 / 288. szám

j^ÉPlAP 1989. DECEMBER 4. Töröljék el a tehot! Tiltakozásunkat fejezzük ki amiatt, hogy a Kunhegyesi Városi Tanács a tehót még mindig fenn­tartja - annak ellenére, hogy az 1986-os célkitűzéseinek nem tett eleget. Nem építtette meg az abban szereplő, nyolctantermes iskolát. A tehót 25oo forint jövedelem alap­ján állapították meg, ami - az áremelkedést, a kisnyugdíjakat fi­gyelembe véve - a legnagyobb ki­zsákmányolás. Nem beszélve ar­ról, hogy a közműfejlesztésnél /útépítés, gázbevezetés stb/ mind­azok, akik személyi jövede­lemadót fizetnek, 3o százalékos kedvezményben részesülnek, a nyugdíjasoknak viszont teljes összegben ki kell fizetniük a hoz- zájárulást.Követeljük, hogy a ta­nács nyílt ülésen számoljon be a la­kosságnak arról, hogy a tehóból befolyt összeget mire költötte. A környező városok, községek nagy többsége - figyelembe véve a lakosság leterheltségét - már eltö­rölte a tehót. Az a kérésünk, hogy a városi tanács vizsgálja felül meg­rögzött álláspontját, és radikálisan szüntesse meg a tehót. Kunság Népe Tsz nyugdíjas klub vezetősége Bár ezzel az ellenjegyzéssel ér­kezett hozzánk a levél, meggyő­ződtünk arról, hogy tiltakozásukat kilencvenhárom hiteles aláírással juttatták el a tanácshoz. Szerettük volna mindjárt mellé tenni a tanácselnök válaszát, ami azért nem sikerült, mert a decem­ber 7-i tanácsülésen /14 órakor tart­ják/ testületileg döntenek a tehó sorsáról, s ugyanitt adnak számot az eddig befolyt összeg felhaszná­lásáról is. Döntésükre, tájékoztató válaszukra lapunkban visszaté­rünk. / A szerk./ láttam, hogy most kezelt egy je­gyet... - Amikor leszállt a fiatal­ember, még utána szólt, hogy "ma­jom". Ezek után már közbe- szól­tam: Asszonyom, lehet, hogy ön­nek igaza van, de a fiatalember se­gíteni akart, és inkább ezt tegyük, minthogy bántsuk egymást. A ki­osztást én is megkapom. Kedves Ellenőr! ön a munkáját végezte, jogszerűen, s ezt az uta­sok viszolyogva fogadták. Ügy vélem, a diáklánynak - bármi ok­nál fogva bliccelt - elég lett volna egy figyelmeztetés, esetleg a név, lakáscím feljegyzése, netán a kö­vetkező megállónál leszállítja. Bi­zonyára okult volna a történtek­ből. Méginkább remélem, hogy a fiatalember segítő szándékából megtanulta azt is, mit jelent az em­berség. A végállomásnál odasúgtam a megszeppent ellenőr-tanulónak, hogy az ilyen módszereket nem kell átvennie. Némán bólintott. G.A. Szolnok Tiszaszőlősön könyörögni kell a derítők ürítéséért Községünkben egyre többen építenek új, összkomfrontos la­kást, de sajnos a szennyvízelveze­tés nem kis gondot jelent számuk­ra. Közmű hiányában derítőakná­ba vezetik a szennyvizet, aminek az ürítése újabb gonddal, kiadással jár. Ugyanis a helyi Petőfi Terme­lőszövetkezet csak ritkán vállalja, a tiszafüredi Költségvetési Üzem illetékeseinek pedig könyörögni kell... S ami a legbosszantóbb, hogy azokat a kisiparosokat, akik bérelt kocsival - elfogadható áron - a lakosság szolgálatára álltak, ki­tiltották a községből. Ne tegyék, különösképp akkor, ha képtelenek megoldani a lakosság ez irányú szolgáltatását. N.L.-né Tiszaszőlös Olvasónk panaszával megke­restük a Tiszafüredi Városi Tanács Költségvetési Üzemét, ahol Nagy Zoltán kommunális részlegvezető a következőkről tájékoztatott: "Azoknál a szennyvízaknáknál van gondunk, amelyeket csak ne­hezen, esetleg egyáltalán nem tu­dunk géppel megközelíteni. Üríté­sük sok időt vesz igénybe, ezért nem tartjuk korrektnek, hogy a konkurrens váltakozók /tsz-ek, kisiparosok stb/ ezeket meghagy­ják nekünk. Senkit sem tiltottunk ki a területről, de a kunmadarasia- kat felszólítottuk a korrekt együtt­működésre. Sajnos előfordult, hogy az igé­nyek megnövekedésekor keve­sebbjárművel tudtunk dolgozni. A várakozási idő általában 2-3 nap, de előfordul, hogy meghaladja az egy hetet is. Szennyvízszállításunk - hasonlítva a megyében működő szervek áraihoz - ugyanazok. Ala­kosságnak 5o forint-, a közületek- nek pedig 68 forint köbméteren­ként. Araink 4 éve változatlanok. Hozzászólás cikkeinkhez "Mentjük a társadalom vám­szedőit, kiskirályait?" dűl. Felháborító, hogy mindazok­kal a tényekkel szemben, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyze­tünk a "bölcs" vezetés egoista po­litikájának köszönhető. E politika vámszedői ma is élnek, sőt vezető funkciókat töltenek be. Acikk sze­rint ne keressük azokat, akik nyo­morba döntöttek bennünket - egy országot. Ugyan miért ne keres­sük? Ez a felfogás a mi nagy ba­junk. Mindenre igyekszünk fátylat borítani, s szinte segítjük az igazi felelősök kibúvását. Mire jó ez? Radikális felelősségrevonásra len­ne szükség, nem a "vámszedők" átmentésére /Lásd NDK!/. Mert vannak felelősök, de senki sem mer ez ügyben lépni - vagy szoli­daritásból, vagy közömbösségből. Mindkettő bűn! Sokak szerint - le­het, hogy szándékos ködösítésből - nehéz az egyéni felelősség meg­állapítása. Ez nem igaz! Utalok a "Kiskirályok mundérban" című könyv tényeken alapuló, sajnála­tos megállapításaira. Egyelőre itt sincs személyre szóló felelős- ségrevonás, s ezzel kapcsolatos nyilvános tájékoztatás. Miért? Még mindig mentjük a társadalom vámszedőit, kiskirályait? Ezért és sok másért sem tudok egyetérteni az említett vezércikk szerzőjével. Az egyéni felelősségrevonás társadalmi megnyugvást hozna. Például az is, ha a magas nyugdí­jukat a mai létminimumban állapí­tanák meg, és vagyonuk - amit a nép munkájából és pénzéből duz­zasztottak - elkobzása mellett élje­nek meg úgy, mint sok ezer létmi­nimum alatti állampolgár. Szűcs Béla nyugdíjas Jászberény Hol voltak eddig? Állampolgári aggodalommal olvastam a Néplap november 16-i szá­mában az MSZMP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ideiglenes Intéző Bi­zottság tagtoborzó felhívását.Kérdezem, hogy a megyében hol voltak ed­dig a reform MSZMP-sek? Ha reformerek és demokráciát akarnak, mi­ért ragaszkodnak a régihez? Idézet a felhívásukból: Ragaszkodjatok a párthelyiségeitekhez, evégből forduljatok hivatalosan is a helyi tanácsok szakigazgatási szerveihez." Szerintem nem oda kell fordulniuk, mert az a dolgozó népé! A "radikális reform elkötelezett híveinek", akik a dolgo­zó nép javát akarják, nem lehet szükségük arra, hogy a tanácsok szaki­gazgatási szervéhez forduljanak segítségért. Talán ők azok, akik ma is az MSZMP-t segítik? Kincs Róbert Martfű "Nem vagyunk hazugok!" Gondolatok az SZDSZ szóró­lapjához címmel közöltük novem­ber 23-án G.K. szolnoki olvasónk levelét, melyben többek között megjegyezte, hogy az SZDSZ-esek népszavazással kapcsolatos tájé­koztatóján valótlanságot találtak: Az aláírásgyűjtő kampányuk so­rán a népszavazást kérők száma nem 2oo ezer, hanem ennél több; az Országgyűlés nem a népszava­zást sürgetők aláírásának hatásá­ra döntött néhány kérdésben. Ész­revételére dr.Kis Zoltán, az SZDSZ Jászberényi Szervezetének ügyvi­vője ezt válaszolta: Pontos információ jelent meg az aláírások számáról és hiteléről, ezt az országos napilapok, a tö­Farkas Sándorné, Jászárok- szállás: Jobbító szándékú észrevé­telét köszönjük. Bár minden igye­kezetünkkel nap mint nap arra tö­rekszünk, hogy helyesírási-, elírá­si hiba nélkül, jó lapot adjunk ol­vasóink kezébe, sajnos nem min­dig sikerül. A levelében csokorba megkommunikáció közölte. Mind­össze egy százalék volt az, ami va­lóban elítélhető, történetesen egy személy többször is aláírt. Arról nem tehetünk, hogy az aláírások hiteléhez a törvény megköveteli az olvasható név feltüntetéséi, a sze­mélyi szám, pontos lakcím közlését és az aláírás rögzítését. Amennyiben a négy adat közül - amelyek a gyűjtőíveinken fel vol­tak tüntetve - egy is hiányos, úgy ahhoz jogérvényes hitel nem fűz­hető. Ezen okból esett ki több mint hetvenezer állampolgár igénye. A jövőben Önnek is szíves figyelmé­be ajánlom ezt, ha a miénkhez ha­sonló aláírásgyűjtést kezdemé­nyezne. szedett pontatlanságokért szíves elnézését kérjük. M.L.-né, Karcag: Az egyénileg gazdálkodó biztosított jogosult anyasági segélyre, családi pótlék­ra, betegségi-, baleseti ellátásra és természetesen nyugdíjra is. Szerkesztői üzenetek: A tárgyalóteremből A mutató karórák megálljt parancsoltak Van aki korán kezdi... és lehet sorolni, hogy a tanulást, a munka- vállalást, a családalapítást, vagy mondjuk a hobbikertjében azt a szorgos előkészítő munkát - ásást, ültetést, metszést -, amely az évi jó termést ígéri. Tófalvi István, Jász­berény, Gorkij út 6. szám alatti la­kosra nehéz lenne ráfogni, hogy a felsorolt műveletek bármelyikével is sietett volna. Pedig ő is korán, nagyon korán kezdett el v alamit. A most 19 éves fiatalember szinte gyerekfejjel lépett a bűnözés útjá­ra. Talán meg se tudná mondani, csak úgy emlékezetből, hogy mi­kor, hány éves korában követte el az első törvénysértést. Arra is ne­hezen tudna válaszolni, hogy lo­pással, rablással, vagy más bűn- cselekmény elkövetésével lépett be a bűnözők táborába. Mindez nem meglepő, hiszen régen volt. Olyan nagyon régen, hogy nagy­korúságának eléréséig jutott ideje még 16 "válogatott" bűncselek­ményt elkövetni. Fiatal korát tekintve ez rekord­teljesítménynek számított. A szol­noki városi bíróság 1987-ben en­nek figyelembevételével hózott ítéletet Tófalvi ügyében. Rablás és más bűncselekmények miatt 2 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélte és elrendelte hogy büntetését a fia­talkorúak börtönében kell letölte­nie. Fiatalkorú vádlott esetében ez is súlyos büntetésnek számított. A börtönből ez év július 15-én szabadult - feltételesen. Segéd­munkásként havi 5 ezer forintot keresett, amiből, ha szűkösen is, de megélt, még szórakozásra is ju­tott. November 18-án például a Százszorszép presszóban mulatott egyik ismerősével a késő esti órá­kig. Valamivel éjfél előtt indult el hazafelé, végig a Rákóczi úton. Később és józan állapotban se tudta megmondani, hogy azon az éjszakán - az elfogyasztott italtól kábultan - megállás nélkül haza­ment volna ha nem akad az útjába egy órás kivilágított kirakata. Út­jába akadt, ott a Rákóczi úton, egy viszonylag csendes helyen és vilá­gított, mutogatva a szebbnél szebb kvarc és analóg órákat. Az egyik órába menthetetlenül beleszeretett és elhatározta, hogy azt minden áron megszerzi magának. A min­den ár a csupasz ökle volt, s azzal vágott bele a kirakatba. Az üveg betört annyira, hogy a megkedvelt órát és még 11 -et magához vehe­tett. Amivel nem számolt, hogy az órás még ébren volt, a tévét nézte és hiába menekült előle, mert vele szemben a rendőrjárőr jött. A Jászberényi Városi Bírósá­gon dr.Gondos Imre tanácsa gyor­sított eljárással hozott ítéletet Tó­falvi István ügyében. Lopás bűntette miatt, mint kü­lönös visszaesőt 7 hónap börtön- büntetésre ítélte és 2 évre eltiltot­ta a közügyek gyakorlásától. A bí­róság elrendelte a korábban elen­gedett büntetés (5 hónap) letölté­sét. Az ítélet jogerős. Jogi tanács Az Öröklésről /!./ Aki érdemtelen az öröklesre Öröklési jogunk lényeges szabálya köztudott, mégis - a teljesség igénye nélkül - sorozatot indítunk néhány öröklési jogintézmény rö­vid ismertetésével. E témában várjuk olvasóink kérdéseit Örökölni kétféleképp lehet: tör­vény vagy végintézkedés /végren­delet/ alapján. Ám egyik esetben sem lehet törvényes örökös az, akinél az ehhez szükséges vala­mennyi feltétel nincs meg. Az öröklésből való kizárás okainak kimerítő felsorolására nem vállal­kozunk, közülük néhány lényege­sebbet ismertetünk. 1. Nem örökölhet az, aki az örökhagyót megelőzően halt meg. Bárki gondolhatja, hogy ezen egy­szerű szabály alkalmazása soha­sem okozhat gondot pedig nem így van. Egyes esetekben külön bi­zonyítás tárgya lehet a halál pon­tos időpontja, különösképp akkor, ha az örökhagyó és a leendő örö­kös közös baleset során halnak meg. /Pl. ha gyermektelen házas­pár együtt utazik, s eközben ka­tasztrófa, baleset áldozatai lesz­nek./ Ha nem lehet bizonyítani, hogy ki halt meg korábban, akkor a férj hagyatékát az ő rokonai, a felesé­gét pedig a feleség rokonai örök- ük, mert a vélelem az, hogy a há­zaspár egyidőben hunyt el. Ha viszont - tanúk nyilatkozata, orvosszakértői vélemény alapján - az állapítható meg, hogy a gépko­csiban ülők közül a baleset folytán előbb a férj, majd néhány perccel később a feleség halt meg, akkor már az öröklés másképp alakul. Nevezetesen: a férj hagyatékát - minthogy az öröklés időpontja azonos a halál bekövetkeztével - előbb a túlélő feleség örökli, majd a feleség vagyonát - beleért­ve a férjétől örökölt vagyont is - halála után az ő rokonai öröklik. Ily módon végül is a feleség roko­nai jutnak mind a férj, mind a fe­leség teljes vagyonához. 2. Kiesik az öröklésből az, aki bizonyíthatóan érdemtelen rá. En­nek megállapítására csak igen sú­lyos esetekben kerülhet sor. Ezek közé tartozik: nem örökölhet az, aki az örökhagyó életére tört; aki a hagyatékban való részesülés céljá­ból - a leendő örökös életére tört; aki szándékosan megakadályozta az örökhagyó végakaratának sza­bad nyilvánítását, vagy annak ér­vényesítését meghiúsította, illetve ezek valamelyikét megkísérelte. Ide tartozik az az eset, amikor az örökhagyót fenyegetéssel, esetleg fizikai kényszerrel arra bírják, hogy olyan végintézkedést te­gyen, amely eltér az ő valóságos akaratától. Vagy: írni, olvasni nem tudó személy csak közjegyző köz­reműködésével tehet végrendele­tet. Az, aki az ilyen, valamint a be­tegségénél fogva ágyhoz kötött, a közjegyzőt felkeresni képtelen örökhagyót úgy akadályozza, hogy nem hívja ki a közjegyzőt, kiesik az öröklésből. Nem érvényes az öröklési ér­demtelenség abban az esetben, ha az örökhagyó, illetőleg az, aki el­len az érdemtelenségre vezető ma­gatartás irányult, megbocsátott. Nem örökölhet viszont az, aki az örökhagyó akarata ellenére meg­semmisíti, elrejti a végrendeletet, vagy mindezeket megkísérli. Másik témakörünkhöz, a vég- rendelkezéshez tartozik ugyan, de ezúttal is megjegyezzük: ha a vég­rendelet őrzése nem biztonságos, célszerű rábízni a végrendeletben szereplő örökösre. Legmegnyug­tatóbb megoldás, ha az örökhagyó a végrendeletet közjegyzőnél /akár zárt iratként is/ letétbe helye­zi. Egyes esetekben helyes, ha ezt az intézkedést tudatják a leendő örökössel is. /Folytatjuk./ Dr. Korpás László Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Ülök a buszon, a vasútállomás­ra igyekszem. A szolnoki Ságvári kőrútnál felszállt egy fiatal nő, el­lenőrzi az automatát. Előveszem a bérletemet, mindjárt gondoltam, hogy ellenőr. Felhúzta a karszala­got, és hozzá kezdett a munkájá­hoz. Mögöttem egy 14 év körüli, jól öltözött kislány állt. A felszólí­tásra elpirult, tétován keresgélni kezdett, de sehol sem találta a je- gyet.Elvesztettem - mondta. Az el­lenőr mögül előbukkant egy 4o év körüli, betanító ellenőr. Határozot­tan kéri a jegyet, de a válasz ugyanaz. Ezek után a személyi iga­zolványát, ami nincs nála, otthon hagyta. Kérdés: Hajlandó-e 2oo forint bírságot fizetni? Válasz: Nincs nálam ennyi pénz. Ellenőr: Akkor bejön a végállomásra és jegyzőkönyvezzük. - Eközben a fruska és barátnője már pityereg. Új fordulat, hogy a lány mögül előlép egy 3o év körüli férfi és ki­jelenti, hogy a kislány tényleg el­veszítette a jegyét, íme itt van. Mi­re az ellenőr: Magának ehhez sem­mi köze, engem nem tud átverni, Buszon történt Kié a felelősség? címmel, a Néplap november 18-i számában közölt vezércikkel nem érthetek egyet, s ebben nem vagyok egye­Kutya-macskabarátság /Foto; 7.ZJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents