Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-30 / 309. szám

Maaazik 8 Jól csak a szívével lát az ember az anyátok úristenit! Mástól bi­zonyára zokon venné az ember az efféle köszönést, de tőle nem. Ebben a felkiáltásban ugyanis benne volt minden: az, hogy régen nem találkoztunk már, és hogy kedvel bennün­ket. Mielőtt elmondhattuk vol­na, miért jöttünk - írni akarunk róla, hogyan él - , "kezelésbe vett" engem. Leültetett egy székre és minden bevezető nél­kül győzködni kezdett.- És ha pap leszek, ki figyel majd rám?- Hát ez az, látod. De akkor legalább tehetsz ellene vala­mit. Mert elmondhatod az em­bereknek: Híveim, akiknek prédikálni kellene, azok úgyse jöttek el, ti meg, akik itt vagy­tok, úgyis tudjátok, hogy mit akarok mondani; menjetek hát haza, főzzétek az ünnepi pör­költet. Mielőtt válaszolhattam vol­na, szerencsére beteg érkezett, Hagyd abba az újságírást, lányom Emlékszem rá: végig vihar­zott a szolnoki MÁV-kórház folyosóján, kiabált, érvelt, fel­háborodott és letegezte a bete­geket, ugyanakkor gyógyszert vett saját pénzén a szerencsét­len öregasszonynak. Sokan azt tartják róla: elviselhetetlenül harsány. Én úgy érzem: nagy- szájúsága mérhetetlen ember­séget és melegséget takar, ő olyan ember, akit a szívünkkel kell látni. Amikor fotós kollegámmal beléptünk a jászberényi kórház szemészeti rendelőjébe, és dr.Bagóczky Lajos megpillan­tott bennünket, így üdvözölt: Bagóczky főorvos nem változik doktor. - Nekem is van egy negy­venhárom éves gyerekem. Szerencsére ma már nem jön több beteg. így néhány perc- Hagyd abba az újságírást, lányom. Nem neked való. Ki­teszed a szíved-lelked az újság­ba, és ki olvassa el? Én,azért, mert ismerlek, meg néhány magamfajta vénember.- És ha abbahagyom, mihez fogjak? - "vettem a lapot".- Menj el orvosnak vagy papnak! Senki nem hívja be őket egy-egy műtétre így nem kellett szembenéznem azzal a ténnyel, hogy tíz évi újságíróskodásom valóban fö­lösleges volt-e. Dr. Bagóczky miközben egyik karjával lazán átölelte a szemüveges beteget, a másik kezével intett az asszisztens- nőknek, hogy írják meg a be­utalót. Aztán, felvilágosította a beteget.- Én most beutallak téged a klinikára. Ott megszabadíta­nak a kancsalságodtól. Nem fogsz jobban látni, de szebb le­szel. Aztán, ha ott, a klinikán azt találják mondani, hogy megzavarodott az öreg Ba­góczky, hogy ide küldött tége­det, te csak semmit se félj, lá­nyom. Mert meg fogják kér­dezni, hogy miért pont most, negyvenegynehány éves ko­rodban jut eszedbe megoperál­tatni a szemedet, mikor már férjhez is mentél, gyereked is van? Te csak panaszkodjál. Hogy terád mindenfélét mon­danak ezért,és már nem bírod elviselni. Nem is fogsz ha­zudni. Miért, mit gondolsz, úgy hív­nak téged az embe­rek maguk között, hogy Maris? Nem, hanem így: az a kancsal a faluvé­gén. Na látod! Az­tán a klinikán jól vi­selkedj, szégyentne hozz rám! Az urad­nak meg el ne áruld, hogy te milyen gaz­emberségben jársz, elég, ha majd utána megtudja. Na, adj egyjtuszit! Újabb beteg érkezik, testes, koros asszony.- Öreg vagyok én már, - pa­naszkodik, miközben a főorvos új és új lencséket rak a próba­szemüvegbe. - Negyvenhárom éves a fiam.- Mit hencegsz? - inti le a Jól viselkedjél, szégyent ne hozz rám alatt megtudjuk, mi történt az elmúlt néhány évben dr. Ba­góczky Lajossal, a szolnoki MÁV-kórház volt szemészeti osztályának vezető főorvosá­val. Most nyugdíjban van. He­tente kétszer Törökszentmikló- son, egyszer pedig Jászberény­ben rendel - a fenti stílusban. Letegezi a betegeket? Megöle­li őket? Lányomnak szólítja a nála idősebb asszonyt? Mégis szeretik, szívesen jönnek hoz­zá. Persze vannak dolgok, amikben ő se ismer tréfát. El- komorodik, amikor a szakmá­ról esik szó.- Tudod, - magyarázza ne­kem. - Egyvalami azért na­gyon bánt. Hogy nem alakult Szolnokon egy olyan orvos­csoport, amelyik lencsebeülte­téssel foglalkozna. És az is el­szomorít, hogy vannak a me­gyében olyan szemész kolle­Nekem is van egy 43 éves gye­rekem. Mit hencegsz?/Fotó: Nagy Zsolt/ gák, akik nem operálhatnak, mert a kórházukban nincs osz­tály. ők szemüvegrendelésre vannak kárhoztatva. És tudod, még soha senki nem jött oda hozzájuk például a megyei kórházból, hogy behívja őket néha egy-egy műtétre. Beszélgetünk, búcsúzunk, mert indul az autóbusszal ha­za, Ceglédre. Csak akkor, ami­kor már elviharzott, csak ak­kor jut eszembe, hogy valamit elfelejtettem megkérdezni tő­le. Azóta is bánom, hogy nem tettem föl a kérdést a szemész főorvosnak: nekem rendelne-e szemüveget, hogy másképp lássam a világot, vagy az olva­sóknak, hogy másképp olvas­sák a cikkeimet. Paulina Éva Fotó: Nagy Zsolt Menekülés a gazdagságba Néhány éve százalékolták le Pap Já­nost, s a betegség anyagi terhei mellett a kieső jövedelem is sújtotta a kétgyerme­kes családot. A 3700 forintos nyugdíjhoz ki kellett találni valamit. Igaz a munkát nem bírta, de kalkulált, próbálkozott, koc­káztatott. Á kényszer keményebbé teszi az embert, s talán jobban bízik a szerencsé­ben is. Bérelt egy hold földet a tsz-től, dolgo­zott benne az egész család, rokonok, jó barátok, művelésre költött 10 ezer forin­tot. Jó termés volt, de a 120 mázsa hagy­mával hiába járta be az országot Szombat­helytől Nyíregyházáig, nem akadt vevő. Az összes termést kiborították a szemétte­lepre, vele együtt dobta ki 35 ezer forint­nyi kiadását is. így járt tavaly. Csak a pénz hiányzott Amíg azonban bírja a karját, tenni kell valamit, ezért újabb lehetőségen törte a fejét. Nem volt egyebe szabadidején, könnyű munkára alkalmas két kezén kí­vül, azzal lehetett, kellett gazdálkodnia. Volt falubeli munkatársa szintén vállalko­záson gondolkozott, akit azonban a pénz­szerzésen túl az is mozgatott, hogy örökölt tanyáját érdemes volna kihasználni vala­hogy.- Autóbuszvezető vagyok az Aprítóban- mondja Varga György -, munkámat nem akarom feladni, olyan társat kerestem te­hát, aki helyettesíteni tud. Együtt törtük a fejünket, mikor kezembe került a nyáron egy cikk a Néplapból. Sarki róka tenyész­tőkről szól. Rögtön rákaptunk. Elmentünk szétnézni, azután még két tenyésztőt is meglátogattunk,és kezdett kirajzolódni, hogy mi is a teendő. Azután már tudatosan gyűjtötték az adatokat, ismereteket, egy hirdetésből pe­dig szerződő partnerre is találtak. A szom­bathelyi Dinter Kereskedelmi Kft nem­csak törzsállományt kínál, hanem a pré­meket is felvásárolja /igazság szerint öt évig nem is adható másnak a prém/. Nem is gondolkoztak tovább sertés, vagy mar­hatartáson, ami jóval több, nehezebb mun­kát igényelt és kevesebb, bizonytalanabb haszonnal kecsegtetett. Volt már szándék, akarat, csak pénz hiányzott az egészhez. Az OTP kíváncsi elismeréssel fogadta érdeklődésüket, de addig vonakodott hitelt adni, amíg nem látta biztosnak a vállalkozást /vagyis a pénze megtérülését/. A kft-vel kötött szer­ződés birtokában azonban 1 milliót adott kettőjüknek öt évre. Nem haboztak 22 szá­zalékos kamattal sem eladósítani magu­kat, mert reális esetben a harmadik év már nyereséget ígér.- Aszaporulaton múlik minden - mond­Dolgoznak helyettük Tóth Alajos számára az Egyesült Jászsági ÁFÉSZ felvásárlójaként minden­napos valóság a vállalkozás. Kell, hogy ismerje, értse az áru és a pénz forgásának mechanizmusát, a biohumusz termelésre azonban teljesen más szemlélet vitte rá.- Rengeteget beszéltek a vegyszerek káros hatásáról, a termőtalaj elsavanyodá- sáról, vagy ellúgozódásáról - magyarázza -, és a tiszta, természetes anyag alkalma­zását nagyon jó ötletnek tartom.Tulajdon­képpen ez a humánus törekvés keltette fel az érdeklődésemet, amihez hozzájött, hogy nekem semmi dolgom, a giliszták dolgoznak helyettem. Véletlenül kaptam el erről egy vásárban két ember beszélge­tését, és elindultam szemlét tartani Gyön­gyösre. Istállótrágya van bőven otthon, azután a gilisztához nem kell -mint az etetéshez- óramű pontossággal igazodni, úgyhogy hamar megszületett az elhatáro­zás is. Ez tavaly nyáron történt, azóta a várt­nál nagyobb hasznot hozott a vállalkozás. Eredetileg ugyanis humusztermelésre gondolt, de közben kiderült, hogy magára a gilisztára is van kereslet. így azután a szaporulatot, ami valószínűleg a gondos kezelés miatt jól alakult, tovább adta. Két év alatt meghatszorozódott a befektetett tőke. /Az ember a saját munkáját sohase számolja, és különben is csak öntözgetni, takargatni kellett a trágyadombot./ Persze a gilisztatenyésztésre mások is rákaptak, úgyhogy nemsokára telítődik a piac, de Tóth Alajos nem esik kétségbe, mert a műtrágyát helyettesítő természetes hu­musz, a tényleges végtermék is érték, amit majd csomagolt, ömlesztett állapotban fog eladni. Ballagó János azok közé tartozik, aki az összegyűjtött pénzének keresett egy biztos helyet. Ha otthon őrzi, elviszi az infláció, a bankban is legjobb esetben az értékét tart­ja meg a tőke, de vannak olyan módszerek, ahol gazdagon fial a forint. Tíz éve ter­mesztenek fóliás szegfűt, először csak úgy jövedelemkiegészítésnek, de ma már két takaros, fűtött üvegházban nyílik a szegfű a legzordabb téli napokban is. Úgy látszik, hogy panaszra semmi ok /a jó termőföld érdekében munkára fogták ők is a gilisz­tákat/, de a számok azért jelezték, hogy ha a szintet tartani akarják, nem maradhatnak meg csak a szegfűnél. A virág ára évek óta alig növekedett, a kiadások annál vesze­delmesebben. Kapva kaptak az alkalmon, mikor a Kertészeti Egyesület tagjainak a nyáron a csigatenyésztésről beszéltek. Egy ma­gyar-olasz közös vállalat hirdette magát egy szakmai tájékoztatón, hogy a törzsál­lományát minél több helyre kihelyezhes­se. Az érdeklődés azután akkora volt, hogy nemsokára betelt a keret.- Négyzetméterenként 12 forintért ad­ták a technológiát - mondja Ballagó János -, amihez egy háromnapos olaszországi tanulmányút is tartozott. A sógorommal társulva, 4 ezer négyzetméteres csigaker­tet létesítettünk egy bérelt tsz-területen. Előzőleg talajmintát küldtünk, majd kör­bekerítettük, belül kikaróztuk, fóliahálót húztunk..., mindent úgy, ahogy az előírás­ban szerepelt. Tavasszal betelepítik csigával az első mezőt, azután egy évig etetik, akövetkező évben átválogatják és áttelepítik a követ­kező mezőbe, ősszel pedig lehet szüretel­ni, vagyis az első termést szállítani. Ha minden igaz, 1991 őszére megtérül az ad­digi befektetés és azután csak haszonra dolgoznak a csúszómászók. A remények szerint cseppet se csigatempóban. Árgus szemekkel figyelik Az említett három példa ugyan lehetne véletlenszerű jelenség is, de Kövér Béla, a jászberényi OTP fiók helyettes vezetője szerint terjed, erősödik a vállalkozói ma­gatartás a Jászságban. Nem félnek az em­berek a magas kamattól, kémek hitelt a legkülönbözőbb tevékenységekre is. Kez­detben sláger volt a biohumusz, azután jött a kékróka, majd a csiga, de tovább él a csirkézés, a tehéntartás, kémek hitelt ser­téshizlalásra is. Az emberek árgus szemekkel figyelik a változásokat, és ha valahol lehetőség kínálkozik,' azt a pénzintézetek rögtön észreveszik, mert próbálkozik az is, aki­nek nincs pénze. A Jászságban nem fenye­get a tömeges munkanélküliség réme, az újrakezdési kölcsönt azonban itt is sokan igénybe veszik a legkülönbözőbb vállal­kozásokhoz, mint csavar-, címkegyártás, üzletnyitás..., mert a /kedvezményes/ hi­telben nemcsak kényszerűséget, hanem lehetőséget is látnak. Lukácsi Pál Nehogy eláruld, milyen gazemberségben jársz Vállalkozások pénzzel, pénz nékül ja Pap János. - Persze annak ezernyi fortélya lehet, de rajta leszünk, hogy kiismerjük ma­gunkat a rókatenyész­tés tudományában. Szeretem az állatokat, van kecském, puly­kám, kacsám..., és tisztában vagyok azzal, hogy egy paraszt- ember, aki egész életében jószágot nevelt, öreg korában is tanul valami újat, mégis bizakodom. Másoknak is sikerült, miért ne járjunk mi is szerencsével. Bújják a szakkönyveket, gyűjtik má­sok tapasztalatait, bár bizonyos tartózko­dást tapasztalnak a tenyésztótársak részé­ről. Egyikük egy hetes tenyésztési tanfo­lyamon volt Gödöllőn, majd lesz oktatás a nyúzásról és a prém minősítéséről is. A ketreceket precízen elkészítették, a tanyát rendbehozták, körbekerítették. Karácsony után érkezik a fehér bundás törzsállo­mány, hogy beteljesítse reményeiket, jö­vőjüket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents