Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-30 / 309. szám
Békés,boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! Ami előttünk áll M ár-már bibliai a kép. Az út mentén zúzmarával csipkézett gallyú fák pompáznak, fátyolos az ég, az árokból madarak röppennek fel, amikor a betoncsík mellett a gyepen egy tizenéves lányka álldogál karján egy nagy pakkal. Szabad kezével éppencsak int, szeretné megállítani az autók hadát - legalább egy, ha fékezne. De nem. Mit ringat a pólyában? - kérdezi nevetve gépkocsivezetőnk, választ se várva mondja - csak nem az új esztendőt? Nevet a lány, pedig igencsak átfázott, télhez nem illő brokát ruhájában. Mielőtt bármit is mondana cérnavékony hangocska dallama csorog ki a pokrócgombolyag közepéből. Amire elsápadunk. A lány pedig csak nevet meghökkenésünkön, mondja: Apátiba megy szilveszterezni egyébként. Mintha egy pillanatra kisütött volna a nap, ott az országúton 1989. december 29-én. Azt mondják, amilyenek a fények, olyanok az árnyak. | Ha kötegekbe gyűjtöttük volna az ■ esztendő fényeit, s halomba rakjuk ! az esztendő árnyait, nem biztos, i hogy egyenlő mennyiségeket ka- s punk. Nem az érzékek csalatkozása • okozza azt, hogy ilyenkor december | uto'lso napjaiban alig van olyan em- j bér, aki ne gondolná úgy, sok volt ez az idei teher. A napokban sorra vettük a ’89-ben történteket, kivonatosan, lapszámunk második, harmadik oldalán találhatja meg az olvasó. Ahogyan rakosgattuk egymás mellé a fotókat, a híreket, hihetetlennek tűnt: még ez is... még ez is 1989 eseménye volt. Annyi minden történt, hogy pár hét, pár hónap távlatában olybá tűnik, mintha régi korok emlékeit, relikviáit rendezgetnénk. S akkor tessék, kiderül a dátumról, bizony ez nem tavalyi, nem tavalyelőtti próbatétel volt. Amozaikokból összeáll a kép, itt áll mögöttünk a maga vénségével ez a tizenkét hónap. Fáradtan, meggyötörtén, hogy az elmúlás éjféli pillanatában átadja helyét egy új esztendőnek, amit ilyenkor oly szívesen hívunk reménynek. Itt áll mögöttünk ez a vénember, arcára írva mindaz, milyenek is voltunk? Boldogok, boldogtalanok, jók és gonoszak, törekvők és meghunyászkodók, szorgalmasak és lusták, okosak vagy buták. Mindenből jutott valami az évnek, egyik éltette, másik pusztította az időt, ahogyan ő is, a maga módján faragott rajtunk, ide ráncot vésett, máshová izmokat épített, mosolyra vagy sírásra formálva a szájakat. Lehetne sorolni oldalakon át talán, "hogy miben különböztünk egymástól, az utóbbi napok órái színtisztán megmutatták, miben vagyunk egyek: az aggodalomban. Mert mire is vállalkozott az emberiség egy jó hányada itt Közép-Euró- pában; a francia forradalom 200. jubileumának esztendejében? Arra, hogy forradalmat csináljon, nem is akármilyet, sorsfordítót, egy másabb világot olyan módon, ahogyan ez egy civilizált emberhez méltó a XX. század végén: békésen, vér, veríték, könny nélkül. Nem sikerült. Igazolni látszik a tétel: azt, amit az ember erőszakkal szerez meg, csak erőszakkal lehet megtartani illetve még azzal sem. Ugyanakkor megdőlt egy másik állítás, amely szerint a pártoknak és államoknak nincsenek állandó barátaik és ellenségeik, csak érdekeik vannak. Megdőlt, mert ezekben az órákban mindenki pártállásra való tekintet nélkül vitte az adományt, a pénzt, sietett vért adni, hogy segítsen. Felülemelkedett az ország a napi érdekein, mert ha ott Romániában középkori módon mészárolnak sötét elemek embereket, itt tudni kellett, hogy 1989-et írunk. A történet majdan így kezdődik: elszorult torokkal ültünk a televízió előtt karácsonykor... Váltakozva borított el bennünket az öröm és a szomorúság hulláma, s szakadt fel a sóhaj furcsa érzések kíséretében: kivégezték - minden rendben. Amikor a hogyan lesz Romániában, hogyen lesz Erdélyben? - kérdésről lamentálunk, a mi sorsunkról is gondolkodunk. Minden bizonnyal, szem előtt tartva az új fejleményeket, a változásokat, az ottani szándékokat, s messzemenően szem előtt tartva az ottani érdekeket, formálunk véleményt, kapcsolatot. A segítségnyújtás időszaka igazán még csak most kezdődik ahhoz, hogy egy nép egy igazi Magyar- országot ismerjen meg, egy igazi történelmet, s gazdasági, társadalmi együttműködésünk is igazi legyen. Segíteni talpra állni egy elesett gazdaságot nem könnyű olyan helyzetben, ámikor a miénk is félig térden van. Most a kérdés számunkra az, milyen esztendő előtt is állunk? Ahogy tipeg elénk, látni homályos kontúrjait, egy csecsemő, amelynek talán már ráncos a homloka. Súlyából ítélve, nem lesz könnyű. Nehezítik a pólyába rakott árcédulák, nehezítik adósságunk ballasztjai, nehezítik meglévő várakozásaink ólomsúlyai. Talán márciusban már tisztábban látjuk, hogy 1990 képében kit is tisztelhetünk. Annyi bizonyos, hoz magával temérdek nélkülözést, harcot, politikait, új kormányt, új parlamentet, hoz magával minden bizonnyal új törvényeket, reméljük emberségeset. S zívvel, jószándékkal kellene fogadni mégis. Nincs, aki vigyázzon rá, mondta a lány már bent a kocsiban, tekintetével őrködve az apróság felett, aztán amikor kiszállt, eltűnt a zúzmarával csipkézett gallyú fák között. Lehet, hogy elsején újra ott áll majd a gyepen kartonruhájában, karján az újszülöttel, s mellette ódzkodva suhannak el az autók. Pedig nincs mese, fel kell venni valakinek, vagy valakiknek ezt a jövevényt. | A TARTALOMBÓL: Demográfiai tükör készül | Januárban újra népszámlálás lesz. | írásunk azt kutatja, hogy szükség van- i e ma több mint 300 milliót áldozni erre |az akcióra, s ha igen, akkor milyen I hasznot várhatunk tőle. S egy nem lényegtelen kérdés: A személyi jogok megsértése nélkül lehet- e bizalmas in- | formációkat kérni, kapni? Aki erre kí- i váncsi, lapozzon a 4. oldalra. Mire nem vállalkoznának 1990-ben? Kollégáink ma nem vágyaikról számolnak be, ellenkezőleg. Körkérdésünk az 5. oldalon. / Es ön mire költené? Mit tenne, ha külföldi hitelhez jutna? Válaszol egy tsz-elnök, egy tanácselnök és egy vállalat igazgatója. A válasz ejgyszerű: ha kapnának, megoldanák. írásunk a 6. oldalon. A csodakút legendája Különös történet nyomait kutatja munkatársunk riportjában; egy a Jászság tanyavilágában felfedezett csodakút mai emlékeit gyűjti egybe, és tárja fel egyúttal mindazt a viszontagságot, amelyet e kút gazdáinak el kellett szenvedniük az elmúlt évtizedek, főképp az ötvenes évek alatt. A riport a 7. oldalon olvasható. Olvasta-e? Irodalmi rovatunkban Tömörkény István, a népszerű elbeszélő kötetét ajánljuk olvasóinknak, amelyben eddig össze nem gyűjtött katonatárgyú írásait adja közre az őt kitűnően ismerő Péter László. Ízelítőül a Katona a kötélen című kötetből A bakancstalp című írást választottuk, és közöljük a 9. oldalon. Futball szeletek A 17. oldalon a sport rajongóinak nyújtunk néhány kellemes pillanatot. Viccek, anekdoták sorjáznak egymás után,, s képeken talán néhányan magukra is. ismernek. A szolnoki Tisza-híd, aqiclv az elmúlt esztendőben is gyakorta "okozott gondot" a forgalomban, és volt bosszúság tárgya, s amelynek tehermentesítése a következő évek egyik megoldandó feladata. Ami már mögöttünk van címmel visszapillantásunk 1989-re a 2.-3. oldalon. 1990
