Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-28 / 307. szám
2 j^ÉPLAP 1989. DECEMBER 28.- A sortűz áldozatait?- És más gyilkosságok szerencsétlenjeit. Közülük többen szörnyen meg voltak csonkítva. Egy asszony is, mellette a kisfiával... A gyerek szinte szét volt hasítva. Nem is tudok erről beszélni... De ha semmit sem szólok, akkor sem Nekibátorodom:- Megkérdezhetem kik maguk?- Az erdészet dolgozói vagyunk, meg más kömyékbéliek Vingából, Ortisoarából - int fejével a templom irányába.- A barikádot a szekusok ellen emelték?- Ide nem jön be a Szeku, ha mindnyájan itt halunk is, akkor se! Ha nekik vérfürdő kell, akkor itt lesz a vérfürdő, nem pedig bent a faluban, ahol a gyerekeink vannak.- Gondolja, hogy fel tudják őket tartóztatni?- Ide nem teszik be a lábukat, még ha tankokkal jönnek, akkor se. A tartálykocsik és a gépek fel vannak töltve üzemanyaggal, mindegyik alatt ott a robbanótöltet. ván szolnoki gazdálkodó. Egyenesen Temesvárról jött, ahová - az ottani gyermekkórháznak - a Kunság Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat 4800, és a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat 2400 üveg püréjét - tehát gyermekélelmet - és a megyei gyógyszertári központ gyermektápszer ajándékát - 136.800 forint értékben - szállította, Természetesen többed- magával. De nem azért jött, hogy elmondja, szerencsésen megjárta az utat, hanem azért, hogy segítsek, egy asztmás rohamokban szenvedő kisgyereknek szinte azonnal gyógyszer kell. Telefon a megyei gyógyszertári központba. Igen, persze, hiszen A 023-as konvoj 12.1 Szolnok - Arad - Temesvár - Szolnok Barikád az Arad-Temesvár közötti úton tudok szabadulni a látványtól. Ahogy a hozzátartozók a temetőben tisztogatták őket a vértől, a sártól... Felöltöztették valahogy őket, de hát meg vannak már merevedve. Igencsak most temetik őket. Pappal, kit hogy.- Hányán voltak? "Voltak".- Amikor én eljöttem, a huszadik holttestet szedték ki a földből.- Ön egy, az emberiség ellen elkövetett bűntettnek a tanúja. Megmondja a nevét, hogy ország, világ előtt igazolja ezeket a szörnyűségeket?- Meg, akármi is lesz, meg! Ku- csor Mihálynak hívnak, gépkocsi- vezető vagyok. Barikádon- Ne fényképezzenek! - kiáltanak ránk messziről a fegyveresek, és a puskacső megemelésével adnak nyomatékot szavaiknak. Félig katonai, félig civil ruhába öltözött valakik. Az egyikük kétcsövű vadászfegyvert tart a kezében. Nem értek a puskákhoz, de erről lesír, hogy özönvíz előtti gyártmány.- Honnan jönnek? Útleveleket... Fél szemmel pislogom az ormótlan kétcsövűt. Nem, nem lehet baj, ezek nem szekusok, azoknak nem ilyen a felszerelésük. Mintegy megnyugtatásul idősebb férfiak lépnek elő az úton keresztben fordított traktorok, ekék, üzemanyagszállító tartályok mögül. Nem hiszek a szememnek: a kezükben karvastagságú fadorongok. Körbeveszik a kocsit, kinyittatják a csomagtartót, megtapogatják a hátsó üléseket, majd oldalt lépnek, tanakodnak. A távolban, a domboldalon egy kéttornyú templomot látok, Nagy Zsolt fojtott hangját hallom, köhögjek, mondja. Nemigen értem, hogy miért kell köhögnöm, de a nyirkos, ködös levegőben nem esik nehezemre, köhögök, és a hónom alatt máris és mégiscsak elcsattan a Canon fényképezőgép zárvázata.- Magukat természetesen továbbengedjük, átvezetjük a torlaszon, - lép a kocsihoz a vadászpuskás. Mégiscsak lesz karácsony Temesváron is. A házak falához lapulva, a hónuk alatt egy-egy fenyőággal, emberek lopakodnak hazafelé. A magyar kocsikat a nemzetiszín karszalagos civilek egy mellékutcába terelik. Valami raktárféle. Fehér köpenyes férfi vezényel kerekes konténereket a raktár platójára, próbál valami rendet teremteni a kirakodásban. Roerős egységük van a városban, várhatjuk, hogy a mostani éjszaka sem lesz csendes.- A legutóbbi támadásnak is voltak halálos áldozatai?- Sajnos igen. Azt, hogy hányán haltak meg, ma még lehetetlen megállapítani, hiszen az egyes városrészeket távolról még nappal is tűz alatt tartják.- Ón katonához illő magabiztosFigyelöponton tóhoz érnek, már teljes az összevisszaság. Nem csoda, egy-egy szállítmány 50-60 féle-fajta gyógyszerből, egészségügyi eszközből áll. Az ömlesztett "áruk", - dobozok, üvegcsék - egy végtelennek tűnő ruháskosárlánc segítségével kerülnek be a raktárba. Mást itt nemigen lehet tenni, a küldeményeket szakembereknek kell majd szétválogatniuk. Az otthoni sietség sajnos itteni szervezetlenséggel párosul. De hát nem lehet csodálkozni sem ezen, sem azon. Az udvar különböző szegleteiben katonák állnak, hasalnak tüzelőállásban. A parancsnokuk egy idősebb tiszt, ő is rohamsisakban, fegyverben. A segélyt hozókra mosolyog, köszönget, de a személyzetet keményen biztatja: gyorsabban, ránk esteledik.- Tiszt úr, úgy látom, teljes készültségben vannak. Ez csak kötelező óvatosság, vagy ennél több...?- Nekem és embereimnek most már nemcsak a gyógyszertári központért, de az Önök életéért is felelősségem van. Ezen a környéken ma hajnalban még harcok folytak. Nem messzi innen, egy városszéli erdőben véljük a Securitate terroristáinak egyik fészkét. Pillanatnyilag a terroristáknak még két öltözött, és polgári rendszámú gépkocsikból lövöldöz. Amikor a hadsereg katonái akcióba léphetnek ellenük, sokszor már késő, a halottak, sebesültek százai maradnak az utcákon. Most szervezzük a biztonsági hálót, az ellenőrző pontokat. Erre nagy szükség van, hiszen annak is fennáll a veszélye, hogy a terroristák megölik a segélyt hozó külföldieket, elrabolják a gépkocsijaikat, és azok segítségével hajtanak majd végre terrortámadásokat. Ezt mindenképpen meg akarjuk akadályozni, és az alakulatok már megkapták a parancsot, hogy a segélyszállító autókonvojok mellé adjanak katonai biztosítást. A szekusok patkányok őrségváltás, a tiszt ellenőrzi a katonák fegyvereit. Tényleg jobb félni, mint megijedni. Egy-egy távoli géppuskasorozat, magányos lövések. Az itteniek tudják, honnan jön a hang, hol lőnek. A lehetséges legnagyobb szervezettséggel, amely a dolgok jellege miatt inkább csak lázas sietség, tart a rakodás. Gyógyszerésznő:- Három megyét - Temes, Arad és Karas - látjuk el innen gyógyszerrel. Jó lenne, ha már vége lenne ennek a fronthelyzetnek, mert már egy hete se éjjelünk, se nappalunk. Mára virradóra is lövöldözés volt a raktár körül, de most már azért, amióta itt vannak a katonák, nem félünk annyira. Agyútűzbe mi nem kerültünk, a vastag falak a kézifegyverek golyóitól megvédtek bennünket. Csak hát nekünk éjszaka is dolgoznunk kellene, a mi munkánkhoz nagyon fontos lenne a jó világítás... A kivilágított ablakokon viszont belőnek.- Pedig mindenfelé látom az épületen a vöröskeresztes zászlókat.- Ezeknek ez nem számít, a szekusok patkányok, az emberi élet számukra mindig is csak annyi volt, hogy éhezve, fázva dolgozzunk jólétükért, hogy dőzsölhessenek. Évtizedeken keresztül olyanok voltunk, mint az igavonó barmok, csak annyi ennivalót kaptunk, hogy másnap is legyen erőnk húzni a szekeret.- A nevét megmondaná? •* Semmit se mondana Magyar- országon az én nevem. - A földet lesi: - Gyerekeim vannak. Kiskatona áll a ládahegy oldalában őrségben. Eszményi célpont az orvlövészeknek. A gyógyszer- raktár mögötti terepet kémleli, hunyorog a permetező lágy esőben, alig lát ki a rohamsisakja alól, mert az szinte a válláig ér. A szolnoki taxisok egy szép nagy veknitnyújtanak fel... Én egy távcsövet is adnék neki, ha volna nálam. A katona nemet int a fejével, majd az udvar távoli sarkába mutat, ahol a szolnoki pékek zsemléit rakodják ki. Valaki szalad, hoznak neki vagy nyolc-tíz zsemlét, telitömi a zsebeit, mosolyog, köszöni... Fél szemmel tovább figyelem. Egy zsemle, két harapás. Nem győzök aggódni ezért a kiskatonáért. Olyan védtelen, könnyen elpusztítható a raklapok előtt, amilyen a nagy vajúdással születő román demokrácia Temesváron és máshol abban az országban. Akármi lesz is Egy temesvári rendszámú teherautóra lezárt dobozokat raknak fel. A gépkocsivezetőt kérdezem, merre indul.- Jön velem egy gyógyszerésztechnikus, ő tudja hová megyünk, gyógyszereket továbbítunk a környéken, ahová kell.- Valakitől azt hallottam itt, hogy Ón egy félórával ezelőtt még halottakat szállított...- Igen, odamentem, de végül a kocsira nem volt szükség. A Lip- pai úti temetőben találtak egy tömegsírt, azt tárták fel, hogy tisztességesen eltemessék a legyilkolt embereket. itt égnek a patkányok, ha jönnek.- Jól beszél magyarul.- Ennek a vidéknek az idősebbjei igencsak mind beszélnek magyarul, meg németül is. Mondják meg odaát, sosem felejtjük el, amit értünk tettek. Lépésben indulunk, cikkcakk- ban. A torlasz jó százméteres, több életveszélyről van szó. S ahogy a mesében lenni szokott, szinte ebben a percben lépett be a szobámba Farkas Béla, Tö- rökszentmiklós, Kossuth Lajos utca 123. szám alatti lakos, és vállalkozott arra, hogy szomszédjával, Csák Péterrel azonnal indul Temesvárra. Csak időben odaérjeSiessenek, ránk esteledik. mánul, magyarul kiabálja: a csomagolt gyógyszert ide, a kötszereket amoda, az üveges árut abba, - mutogat a különböző tárolóeszközökre. A segélyszállítmányokat hozó teherautók, utánfutós személygépkocsik a lehető legnagyobb összevisszaságban állnak a fél futballpá- ly a nagyságú udvaron, ki hol talált magának helyet, hogy kirakodjon. Minden kocsit élő lánc köt össze a raktárral, kézről kézre mennek a csomagok, de amikor az emelt plasággal beszél, ne vegye kérem rossz néven, higgye el, türelmetlenségemet a legteljesebb rokon- szenv táplálja. Szóval nemigen értem, hogy ezek az emberi mivoltukból kivetkezett szekusok hogyan garázdálkodhatnak még mindig?- Jobban kellene ismernie a mi viszonyainkat, hogy a válaszomat megértse. De higgye el, néhány nap kérdése már az egész. Pillanatnyilag a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a terrorista különítményesek egy része civil ruhába Temesvári üvegcserepek a gyermekkórház ablakából. A gyilkos lövés megölte a csecsemőket gondozó ápolónőt..- Epilógus helyett A riportot a műfaj klasszikus szabályainak megfelelően valamiféle összegzéssel akartam befejezni, amikor rámnyitotta a szerkesztőségi szobám ajtaját G. Nagy Istkicsinyek sáros, véres lepedőkön fekszenek... így írta meg az élet helyettem ennek a riportnak az epilógusát. Csak az írásnak van vége, a segítő jószándékra még további erőpróbák várnak. Tiszai Lajos Fotó: Nagy Zsolt tucatnyi mezőgazdasági munkagép alkotja, közöttük üzemanyag- tartályok, benzineshordók. Husángos öregember baktat előttünk, kezével terelgeti a kocsit. Atkecmergünk valahogy. Az öreg búcsút int:- Most már mehetnek, a jó isten legyen magukkal, meg minden más jószándékú emberrel. Kará- csonyozzanak helyettünk is. nek... G. Nagy Istvánt csak ezután kérdeztem meg, hogy javult-e már a helyzet Temes v áron?- Az egy héttel ezelőttihez képest már igen, de az egyes épületek, - így a gyermekkórház is - néha még most is lövések alatt állnak. Karácsony első napján egy nővér az ablak előtt pelenkázott egy csecsemőt, amikor az utcáról fejbelőtték. Visszagondolni is lehangoló az oltani állapotokra. A Egy temesvári felirat a golyólyuggatta házon. Kucsor Mihály: Megpróbálták elrejteni őket, tömegsírba.
