Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-23 / 305. szám

Meabukott Ceausescu diktatúrája

m&yuunuii c#/fitcfiurtijct

^Mra^iiíÉÉl 43 fÁi&lam £/rSij'á3 T43Í4r43n43l/'ff f

***) W' w C*# Cr # fi r > mm %Jf &i f^m'mm mm m

••' ' '< ^' v^x'p* ' { ' * v ' *

Sorsdöntő napok Romániában

Óriási tömegtüntetés a román fővárosban - A hadsereg sok egysége átállt a felkelők oldalára - Szebenben harcolnak a katonák és a Securitate egységei Ellentmondó hírek Ceausescu elfogásáról

A viszonylagos reggeli nyugalom után tegnap a kora délelőtti órákban újabb fejlemény következett. A gyárakból, üzemekből dolgozók szervezett csoportjai indultak a főváros belseje felé. A rend- fenntartó alakulatok egyelőre nem avatkoztak be, de a helikopterekből sorozatokat adtak le, a lövéseket egész Bukarestben lehetett hallani. Nem tudni, kire, vagy mire lőttek a helikopterekből, amelyek állandóan köröznek a belváros felett.

Helyi idő szerint 10 órára a felvonuló tömeg egy része elérte a belváros központját, azon az útvonalon gyülekeztek a csoportok, amelyen csütörtökön tüntettek. A központba vezető főbb útvonalakon üzemek dolgozóinak tömegei tartottak a gyülekezés színhelye felé. A tömeg Ceausescu leváltását övetelte, a pártközpont felé vezető úton négy páncélozott járművet láttakA rádió, megszakítva adását, közölte, hogy egész Románia terű* letére elrendelték a rendkívüli állapotot.

Ezek szerint a hadsereg, a Belügyminisztérium valamennyi egységét és a hazafias gárdák alakulatait riadókészültségbe helyezték. A rendkívüli állapot idején tilos bármilyen nyilvános gyűlés, és nem engedik, hogy ötnél több személy csoportosan közlekedjen. Éjszaka 23 órától tilos az utcákon tartózkodni, csak az éjszakai váltásban lévő dolgozók kivételek ez alól. .Elrendelték, hogy valamennyi üzemnek, v állalatnak a vezetői kötelesek intézkedéseket tenni azért, hogy a termelés folyamatos legyen, helyre kell állítani a rendet és a fegyelmet, meg kell

védeni a közjavakat. Az illetékes szerveknek kötelességük, hogy biztosítsák a lakosság ellátását.-A rádió,'megszakítva adását, közölte, hogy egész Románia területére elrendelték a rendkívüli állapotot. 7 folytatás a 2. oldalon/

Ünneplők december 22-én Bukarest belvárosában

Összehívták az Országgyűlés januári ülésszakát

Az Országgyűlés megbízott elnöke az alkotmány 22. szakaszának 2. bekezdése alapján 1990. január 23-án, 10 órára összehívta az Országgyűlés soron következő ülésszakát. A testület várhatóan az alábbi előterjesztéseket tárgyalja meg:- törvényjavaslat a vezető állami tisztségviselők munkadíjáról;- törvényjavaslat az egyéni vállalkozásról;- törvényjavaslat az állami vagyonalapról, az állami vagyonkezelésről és hasznosításról;- törvényjavaslat az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről;- törvényjavaslat az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről;- törvényjavaslat a hatósági erkölcsi bizonyítványról;- törvényjavaslat a családjogi törvény módosításáról;- törvényjavaslat a közigazgatási bíráskodásról;- törvényjavaslat a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról;- törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról;- javaslat az Állami Számvevő- szék szervezeti felépítésére, létszámára és éves költségvetésére;- tájékoztató a nemzetiségek képviseletének megoldásáról folytatott tárgyalásokról, javaslat a jogi rendezésre;- interpellációk, kérdések

Minisztertanácsi közlemény

A Romániából folyamatosan érkező hírek hallatán a Magyar Köztársaság kormánya ki- nyilv ánítj a készségét arra, hogy e rendkívüli helyzetben azonnali segítséget nyújtson a Romániában megsérült személyek orvosi ellátásában. A magyar egészségügyi szolgálat fölkészült arra, hogy a Magyar Vöröskereszt közvetítésével gyógyszereket, vért, egészségügyi felszereléseket és - ha szükséges - szakembereket küldjön a szomszédos országba. A Minisztertanács köszönetét fejezi ki az állampolgárotc- nak, valamennyi közösségnek, szervezetnek a kormányszer- vekhezérkezőönzetlen felajánlásaikért. Fölkérte a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségét a segítségnyújtás szervezésére.

A bonyolult és gyorsan változó helyzetre való tekintettel fölhívja a lakosság figyelmét arra, hogy a segítő szándékú kezdeményezésekkel ne romániai ismerősökhöz, intézményekhez, hanem a Magyar Vöröskereszthez forduljanak.

Március 25-re

Kitűzték az országgyűlési választások időpontját

/--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^

Békesség légyen Földön embereknek

Karácsony táján a lelkünk egy meghitt szegletében gyertyát gyújtunk. Az ajándékok adok-kapok párbajábafi ide húzódva vetünk számot emberi viszonylatainkkal. Kitől mit kaphatunk - várhatunk a Mikulás piros celofánba rejtőzködő nyakkendőn, zoknin, elhagyni való kesztyűn innen és túl. Az idei számvetés több egy megszokott év végi zárszámadásnál. A felpörgő idővel csak lélekszakadva képes lépést tartani az ember, így a hevenyészett mérleg messzebbre hord. Valahogy úgy vagyunk vele: üssünk le itt egy mezsgyekarót, mert Isten tudja mi jön, legalább eddig készüljön el a leltár.

Van ugye egy menlevelünk e földi pálya bejárására. Semmi másra nem szól, csak legjobb esetben is egy emberöltőre, garanciák nélkül. Reggelente hát szorongva nézünk fel a világpolitika Olimposzára, helyükön vannak-e még az istenek, félistenek és a sanda lelkű sánta kovácsok? Ha a ködbe burkolózó csúcson megpillantjuk azt az arcot, melyhez bizodalmunk van - arra az egyetlen napra már reménykedve oszthatjuk be halaszthatatlannak vélt teendőinket. Aztán ha valahol, tőlünk ezer és ezer kilométerre égetni kezdenek egy portrét, a látványba beleborzongunk. Mert mi lesz, ha egy bálvány ismét ledől és helyébe talpig érdemrendbe öltözött, öreg hadfiak jönnek, akiknek életművük az egyetlen háború volt, s valamennyi érvük és mondanivalójuk rövid és hosszú géppisztoly-sorozatokba van bekódolva. Elszorult torokkal hallgatjuk a Romániából érkező híreket. Európa, 1989. december, egy országban dühöng a terror. Pedig úgy volt, hogy a békesség szent lángja lobog majd e tavaszi-téli ünnepünkön, ám ehelyett az értelmetlenül elesettek lelkét kíséri útján a karácsonyi gyertyaláng. Történelmi útitársaink nyelvükben magyarok, hovatartozásukban sorsaikba törődök indultak el Temesváron a küldetés kényszerétől hajtva, neki a diktatúra erődítményének. V itták magasra emelt szívüket, tiszta lelkűket és győzhetetlen hitüket. Elbuktak vérző fejjel, s bármennyire megnyugtató, hogy elbukott a zsarnok, mégis tele fekete gyásszal a lélek. Azért ettől hitünk messzebbre hord - bizodalmunk harsányabb. Ha győztek az

elnyomorítottak Romániában, úgy ez a győzelem mindenképp az emberiségé. Mert ne feledjük: a világ emelt vétót a családi intézményre komponált zsarnokság ellen. Ceausescu történelem lesz immár: neve Néróval, Hitlerrel együtt szerepel majd utódaink emlékezetében. Hogy dicstelen lesz ez az emlékezet? Tudnia illenék minden despotának, akkor amikor a lélek megnyomorítására, az ember semmibe vételére készít terveket, aj ára ez. Ha ajándék a "Kárpátok Géniuszának" bukása, úgy gyászszalaggal átkötött ajándék ez.

Bizony, a napi 24 óra leöléséhez nem kis bátorság kell. A hidegháborúnak vége, hallom és egy pillanatra elzsongít a kijelentés nagyszerűsége. Aztán aggályoskodni kezdek: vajon ezt a dekrétumot aláírtuk-e mind a négymilliárdan? Mert egyetlen ember is elég ahhoz, hogy szerte foszlódjék a béke éledező reménye. Gavrilovics Princip egy közönséges pisztollyal robbantotta ki az első világháborút. Kassa bombázásához már repülők kellettek, most pedig minden valamire való terrorista ország fegyvertárában ott van az a rakéta, mely ha útrakel, a röppályáját csak a földünkre látogató űrbéli lények tudják analizálni sokezer év múlva, ha a rádioaktív por már elült.

De vannak közelebbi hadszínterei is indulataink villódzásának. Kis hazánkban tízmillió párt verbuválódik és nem biztos, hogy az egyszemélyes szervezetekben is maradéktalan az egyetértés. Harcban vagyunk egymással és harcban önmagunkkal. Van aki negyven évet szolgált meggyőződése ellenére - ő most perben, haragban áll a világgal, amely ilyen megalázó helyzetbe hozta, bár jól tudja, hogy valójában saját magára kellene haragudnia. Van, aki szívvel-lélekkel áldozott a vörös drapériával borított oltár előtt - mára indulatai kifakultak, zászlói színüket vesztették, ő most az éveket és az elparázsló szenvedélyeket kéri számon.

Vannak persze - és nem is kevesen -, akik mindig tudják honnan fúj a szél és ha megcsinálják a privát kis számadásukat, hát az egyenleg azt mutatja, nem jártak rosszul az Eszmével. Ók ismét figyelnek, szervezkednek, ott vannak mindenütt, ahol új párt ül alakuló tort, biztos, hogy találkozunk még velük, csak éppen egy történelmi etap után kissé kifújják magukat.

Aztán persze vannak az élet számkivetettjei. Azok, akik a hatósági boltok környékén szórakozott őgyelgést mímelve lesnek az érkező csontszállítmányra, csirkelábra, az emberi nyomorúság szimbólum értékű relikviáira. Ők azok, akik viselték a hadifogságot, a "málenki robotot", hitték azt, hogy "nálunk legfőbb érték az ember" - és fiókjuk mélyén még mindig Békekölcsön kötvényt őriznek.

Ha a szentestéhez közeledve angyalhaj-felhő alatt azzal nyugtatnánk magunkat, hogy a szegénység és a nyugdíj csak az egymást feltételező tényezői hétköznapjaink közgazdaságának, akkor eszünkbe kell, hogy jussanak azok a fedél nélkül lézengő fiatalok, akik aluljárókban fekve várják a csodát, amelynek csak egyetlen napon, karácsonykor van tervezhető realitása. És láss is csodát: régen elég volt néhány szorgos gumibot, hogy sorsuk lerendeződjön. Ugyanígy pár ügyes statisztika eltüntetett mindenkit, aki a létminimum alatt volt.

Mit várhatunk mi, akik semmit nem tudunk felhozni mentségünkre: csak dolgozunk, csak éljük az átlagemberek átlagsorsát? Miközben a parlament kupolatermében állították az ország nagy karácsonyfáját, a tanácsterem széksoraiban a honatyák költségvetési ügyekben szavaztak. Variációkat mérlegeltek, alternatívákat, olyan elképzeléseket, melyek közül a legenyhébb is az életszínvonal csökkenését, a kiadások emelkedését, egyszóval a szűkösebb életet jelenti nekünk, állampolgároknak. És a sors fintora, hogy mindezt az olajzöld tűlevelek alatt...

Bizony, a napi 24 óra leéléséhez napjainkban nem kis bátorság kell. És nem kis türelem. Nem kis megértés. Nem kis beletörődés - nem kis adag remény és bizalom abban, hogy jöhet még jobb is. Addig pedig? Kívánjunk egymásnak boldog karácsonyt és talán dúdoljuk magunkban akarácsonyi zsoltárt: "Békesség légyen Földön embereknek és jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek!"

az alkotmány 30/a paragrafusa (1) bekezdése B pontja alapján az országgyűlési választásokat 1990. március 25. napjára, vasárnapra tűzte ki.

Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés határozatára figyelemmel - amellyel 1990. március 16-ai hatállyal kimondta feloszlatását -