Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-02 / 287. szám

Néplap Kérni nemigen jönnek... Jászapátin nincs ellátatlan idős ember Ifjú városunk, Jászapáti idős la­kóinak életkörülményeiről érdek­lődöm a tanácsházán. Jönnek-e kérni, kapnak-e támogatást? Fó­nagy László vb-titkár az elszegé­nyedésre, mint kortünetre utal, amikor megjegyzi, hogy egyre töb­ben fordulnak segélyért a városi ta­nácshoz, minden korosztálybeliek, de öregek alig. Sokkal szemérme­sebbek, semhogy kérjenek. Jellem­zőbb a kezdeményezés hivatalból, és az sem egyedi, hanem listát állí­tanak össze a rászorultakról, annak alapján utalják ki a segélyeket.- Nálunk a lakosság egyötödé­nél több az idősek aránya, a hatvan éven felüliek kétezerkétszázan vannak a társközségbeliekkel, a já- sziványiakkal együtt. Szerencsére régóta itt dolgozunk - én harminc éve, a szociálpolitikával foglalko­zó kolléganőm se sokkal kevesebb ideje -, ezért jól ismerjük az embe­reket. Tudjuk, kinek milyen háza van, tart-e jószágot, meg tudjuk Ítélni a rászorultságot - veszi át a szót Járvás Józsefné, a hatósági osztály vezetője. Nem hagyatkoztak persze ön­magukra, mint sorolja. Korábban alapos felmérést készítettek. Jó kapcsolatot alakítottak ki a körzeti orvosokkal, ápolónőkkel, védő­nőkkel, akik rendszeresen jelzik, ha olyan idős emberre bukkannak, aki segítségre szorul. Ezt kérték a tsz-től, a tanácstagoktól is. Régóta jelentős támaszuk a felderítő mun­kában a Vöröskereszt is.- Ki merem jelenteni, hogy Apátin nincs ellátatlan idős ember. Nyugdíjat vagy rendszeres segélyt kapnak, utóbbi a 70 éven felüliek­nek még magasabb is a nyugdíjnál. Ezt már Gulyás Istvánné teszi a korábban elhangzottakhoz, akit fő­nöknője így mutat be:- Rózsika, a szocpol-ügyintéző olyan, mint az élő lexikon. Számolunk: mennyi pénzzel gazdálkodtak ebben az évben? Rendszeres segélyezésre 2 millió 654 ezer, rendkívülire 1 millió 173 ezer forint jutott. Kétszer is kaptak pótkeretet, az előirányzott összeg- nél így jó 800 ezerrel többet oszt­hattak szét. A 61 rendszeres segé­lyezettből 15 70 éven felüli, ők ha­vi 3800-at kaptak, a nyugdíjinté­zettől valamilyen járadékot (rok­kantsági, hadiözvegyi, stb.) 11 sze­mély kap, amit a tanács egészített ki havonta 3440 forintra, illetve 3800-ra. Mintegy 600 rászoruló­nak jutott a rendkívüli segélyből, 73 százalékuk öreg. Ki is merült a keret, már legfeljebb elemi kár ese­tén tudnának némi segítséget nyúj­tani. Itt tartalékoltak ugyanis a kis nyugdíjból élőknek egy kis ünne­pek előtti adományt. Az Állami Népességnyilvántartó Hivataltól beszerezték azok listáját, akik egy nyugdíjból plusz házastársi pótlék­ból kénytelenek megélni, a legne­hezebb helyzetben ők vannak. No­vember végén 172 ilyen kis jöve­delmű házaspárnak utaltak ki 285 ezer forintot. Karácsonyi kalácsra- valót. Egyebekről is szó esik.- A tsz külön gondoskodik saját nyugdíjasairól, találkozót is szer­vezett. A Vöröskereszt meg azok számára rendezett nyugdíjasok napját a közelmúltban, akik nem a helybeli munkahelyekről mentek nyugállományba - ötszáz idős em­bert vendégeltek meg. A tanács és intézményeinek nyugdíjasait no­vember végén a szakszervezet hív­ta vendégségbe.- A támasz nélküli öregekre ki­terjed a házi gondozószolgálat fi­gyelme. Kilencvenkettőjük ottho­nába kopog be rendszeresen, végzi el a legszükségesebb tennivalókat négy hivatásos gondozónő és 17 tiszteletdíjas ebédkihordó... Május elsején nyílt meg az István király úton az idősek klubja. Harminché­tén látogatják, és három bentlakója is van - olyanok, mint egy nagy család. Most a Télapót várják, de a karácsonyt is megünneplik majd együtt...- Januárban megnyílik a volt csecsemőotthon helyén az idősek szociális otthona, ahol ötven helyet alakítanak ki. Megnyugtató módon el tudjuk majd helyezni azokat helyben, akik ilyen ellátásra szo­rulnak, de távoli intézménybe nem akartak elmenni. Azt is megemlíti a két asszony, hogy bár kérni nemigen jönnek a Mariska nénik, Józsi bácsik és a többiek, megköszönni beballagnak a tanácsházára, hogy nem feledke­ztek meg róluk, hogy segítettek.- rónai ­Aki 680 családtól búcsúzik Levél érkezett a szerkesz­tőségbe. A feladó a lapban megjelenő néhány soros üze­netével szeretne' elbúcsúzni azoktól, akikkel több, mint két évtizeden át közvetve vagy közvetlenül naponta ta­lálkozott. Búcsúzni abból az alkalomból, hogy nyugdíjba vonult. Mindez megszokott, szinte mindannapos dolog. A munkahelyek, beosztástól függően, kis vagy nagy bú­csúztatót tartanak, a munka­társak elismerő szavakat mondanak, a búcsúztatott meghatódik, még könnyezik is, és ez így van rendjén. A levelet feladó nyugdíja­sunknál is így volt, az ő esete mégis valahogy egészen más. Nem attól, hogy három felnőtt gyerekének szerető édesany­ja, négy unokájának imádott nagymamája, hogy háztartá­sát még mindig fiatalos szor­galommal vezető háziasszony és hűséges feleség. Nem attól, hiszen sok ilyen nyugdíjas van. Amitől különleges, ami­től más a levélkét író nyugdí­jasunk esete, hogy ő 680 ház­tól, 680 családtól szeretne így elbúcsúzni. Alevélíró, Pap Ist­vánné ugyanis hírlapkézbesí­tő volt Jászberényben a hete­dik körzetben, és 22 éven ke­resztül napi 16 kilométert ka- rikázva 680 házhoz vitte a na­pi-, a hetilapot és az utóbbi időben sok más sajtótermé­ket.- Akkoriban, amikor még esőben, sárban, hóban, fagy­ban tapostam a bicikli pedál­ját, cipeltem a nehéz táskát, gyakran mondogattam, hogy én már sosem leszek 55 éves, amikor leadhatom majd a fel­szerelést, és nem kell félig éb­ren fülelni hajnalonként az ébresztőórát, hogy el ne kés­sem. Most,, hogy néhány hó­napja nyugdíjas vagyok, azt mondom: nehéz munka volt a miénk, de ha egy körzet ottho­nunkká válik, a legnehezebb munka is szép, örömet adó fel­adat lesz. Amikor ez jut eszembe, úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna az a 1967, amikor megkaptam a táskát, meg a névsort, és elin­dultam az akkor még ismeret­len előfizetők lakása felé.- Jó iskola volt az elején az a 8 hónap, amikor "beugró" voltam, vagyis mindig oda küldtek, ahol éppen hiányzott a hírlapkézbesítő. Eleinte roppant nehéz feladatnak lát­szott, hiszen mi Pusztamo­nostorról jöttünk Jászbe­rénybe, és ez a mindig más körzetben történő helyettesí­tés egyféle mélyvízbe dobás volt. Megvolt a haszna, mert megismertem a várost jobban, mint a szülőfalumat. Aztán átvettem a hetedik körzetet, és több, mint 20 évre ottra­gadtam. Pedig nagy körzet volt, a jászberényiek tudják, mekkora út a Lehel utcától vé­gig a Kossuth út egyik oldalán ki a Gabonatárolóig, aztán a kórház környékét körbejárva vissza a város másik végébe, az Ebhát utcába, mert csak ott ürült ki a táska. Nyugdí­jasként az is eszembe jut, hogy idősebb korban hajlamo­sak vagyunk mondogatni, hogy akkoriban, a mi időnk­ben mostohább munkakörül­mények voltak, meg ilyesmi. Én nem akarok ilyen hibába esni, hiszen gyerekeim van­nak, tudom mennyire nem le­het irigyelni a mai fiatalok helyzetét. Nehány dolgot azért mégis megemlítek, mert így volt. Jászberényben sorra épültek a négyemeletes tet­szetős, szép házak, aztán majdnem annyi időbe telt, hogy felszereljék a leveleslá­dákat, amennyi a ház építésé­hez kellett. Bizony volt olyan lakótelep, ahol végig kellett mászni a lépcsőket, becsen­getni, vagy az ajtó alatt be- csúztatni a lapot. No, nem pa­nasznak szánom, akkoriban úgy volt, most másként van. Különben is jó néhány utcám­ban még mindig kertes csalá­di házak vannak, minden la­kásnál külön kell tudni, hogy hol a helye a lapnak. Érdekes módon én ezeket a házakat szerettem a legjobban! Idős emberek lakták, akik szíve­sen kifigyelték, hogy mikor érek oda, jólesett nekik, ha pár szót váltottunk, és aján­déknak vették, ha külön el­mondtam nekik valamilyen újságot. Akellemes emlékeim között őrzöm azt is, hogy a körzetemben sok családnál én tudtam meg először, hogy fiú vagy lány született, aztán 16 vagy 18 év után az "újszülött" nekem újságolta el, hogy meg­lesz, vagy megvolt az eljegy­zés. Illés Antal ( ^ Ma egy hete ezt is átéltük! Részt vehettünk 42 év után az első sza­bad népszavazáson. Azt mondják, az idős emberek kötelességüknek tartották, hogy elmenjenek, falu­helyen meg mintha nem is gondol­koztak volna azon, hogy részt ve­gyenek-e vagy nem a Vélemény- nyilvánításon. Sokan úgy vélték, kis népünnepély is volt a népsza­vazás falvainkban. Fölvételünk Tiszajenön készült, ahol a szava- zóhclyiségbcri régi jó ismerősök is találkoztak, s szavazás után elbe­szélgettek egy kicsit, fölelevenítet­ték régi, közös emlékeiket. (Fotó: Mészáros János) V _________________________/ '----------------------------------------------------------------------------A D ecemberben: pénz áll a házhoz Október 31-én a szociális és egészségügyi bizottság, valamint a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán a társada­lombiztosítási ellátások idei egyszeri kiegészítéséről határozott az Or­szággyűlés. Bizonyosan minden nyugdíjas olvasónk tudja már, de nem árt még egyszer pontosan ismertetni a határozatot. Ez azt tartal­mazza, hogy a havi 6 ezer forint alatti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat 2 ezer forinttal, a 6 és 7 ezer forint közötti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer fo­rinttal, az első, második fokozatba tartozó 6 ezer forint feletti rokkant­sági nyugdíjakat 2 ezer forinttal egészítik ki ebben az évben. Kapnak fejenként 2-2 ezer forintot a házastársi pótlékban részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a gyesre jogo­sultak. A családi pótlékban részesülők számára gyermekenként ezer forintos kiegészítést szavazott meg a Parlament. A mi megyénkben 100 ezer körüli a nyugdíjasok száma. Mintegy 80 százalékuk 6 ezer forint alatti nyugdijat kap havonta. Nyilvánva­ló, nekik a legnagyobb öröm, hogy év végén, amikor amúgy is sok kényszerkiadás nehezedik az emberre, kapnak egy kis "állami" segít­séget. A legtöbb falusi nyugdíjas már előre el is költötte ezt a pénzt, mivel igen drága a tüzelő, szenet, fát vagy fűtőolajat vesz belőle. Hosz- szúnak, keménynek ígérkezik a tél. Akiknek már fészerben van a tü- . zelőjük, bizonyosan ők is eltervezték a pénz helyét. De mikor jön a pénz? Ezt kérdeztük a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőitől. Megnyugtattak bennünket: minden nyugdíjas december havi nyugdíjának kifizetésével egyidőben postán, külön utalványon kapja meg a kétezer, illetve ezer forintos (aszerint, hogy milyen kategóriába esik) egyszeri kiegészítést. Tudjuk, a decemberi nyugdíjakat általában korábban, már tizediké körül kezdi házhoz vin­ni a postás. így hát december közepéig igencsak eljut minden nyug­díjashoz az egyszeri kiegészítés. Bár a Nyugdíjasok fórumában ritkán beszélünk a gyerekes csalá­dok juttatásáról, mégis helyénvalónak tartjuk, hogy a nagymamák, nagypapák tudják azt is, az unokáikra járó ezer-ezer forintot gyermek­eik a decemberi családi pótlék kifizetésével egyidőben kapják meg, akár kifizetőhely a munkahely, akár az igazgatóságtól küldik a csalá­di pótlékot postán. Decemberben tehát pénz áll a házhoz. A nyugdíjasok házához, és a gyermekes családokhoz is. Előre nem számolt, számított, kicsit várat­lan pénz. Egy bizonyos: akár öregnél, akár fiatalnál, helye lesz! Ne hívjatok vissza Ugye, nincs abban semmi meg­lepő, ha egy idős ember tollat fog, s megpróbálja életét elmondani - például versben? Vagy nem is az életét, hanem éppen azt, ami a toll- fogás pillanatában foglalkoztatja ? Ugye, elhihető, hogy az idős ember nem vágyik elismert költő babérjá­ra, inkább saját maga, meg közvet­len környezete szórakoztatására rója a sorokat? Nos, pár hónapja találkoztam egy ilyen, rímekben is gondolkodó nyugdíjassal. Nem mondommeg, melyik kis faluból ír­ta első levelét, levelében versét - épp a nyugdíjasokll. megyei Ki mit tud-jának köszöntésére. Elmonda­ni szebb, - gondoltam akkor, s fél­tettem a nyomtatott betű rendjétől, a vers szabályai megsértése miatt írómat. Most újabb verssel jelent­kezett, s már nem hagyhatom szó nélkül. Miért? Mert csalódottsá­gát, a nagy politika kis, csalódott politikusát érzem kicsendülni a fél­énk sorokból: /Ne hívjatok vissza, / Haggyatok magunkra!! A keserű­ségünk! Hadd vigyüka sírba!, ez az első versszak, s a továbbiakban ki­derül, hogy egy kétkezi, nagyon dolgos, sokat szenvedett öregasz- szony most azért kesereg, mert be­csapva érzi magát: /Hiszen csak médium! Voltunk mi, semmi más! - !Szenvedő alanya! Ennek a hazá­nak!. A továbbiakban kiderül, hogy politikai hitében csalódott, s most a vádlók, számonkérők előtt szé­gyenkezik, s úgy érzi, csorbult a becsülete. INincs már semmi re­mény! Oda a bizalmunk!. Valamit írni kéne, valamit meg­magyarázni, valamit enyhíteni a fájó érzéseken. Csak hát manap­ság sokan vannak, akik hasonló­képp érzik magukat, s nem figyel­nek a magyarázatokra, az enyhítő szándékú szavakra sem. Egyszerű emberek ésszel nem tudják fölfog­ni, hogyan történhetett, ami meg­történt, s hogyan nem tudtak szin­te semmit abból, amit a nagy ha­talmú "tagtársak" csináltak évtize­deken át. Ezek a most magukra ma­radt, még régi közösségeikből is ki­maradó idős emberek küszködnek a magánnyal, a társtalansággal, - s a közöny mindennapjai között esetleg még meg is szólják őket, ki­gúnyolják a hitükért, a bizalmu­kért, a sok munkáért. így van, akár elhisszük, akár nem, sokan tapasz­talatból ismerik már az "új idők új dalait" - mégha falsul is szólnak. Mondanám a versíró nyugdíjas­nak: írjon inkább a természet téli szépségeiről, a család szeretetéröl, a barátok összetartozásáról. Csakhogy - mint mindannyiunkat - most az 0 gondolatvilágában is ez a téma. A csalódás, a bizalomvesz­tés, az elbizonytalanodás. Hát nem tudok neki most, 1989. december elején semmi okosat ta­nácsolni. (SJ) 1989.DECEMBER 2 . Vitaminokról - ősszel, télen A múlt század vége felé Funk lengyel tudós megvizsgálta azo­kat a növényféléket, amelyekről a falusi emberek és a hajósok azt ál­lították, hogy megóvják őket né­mely betegségektől. Eredményei azt mutatták, hogy az a bizonyos anyag amin jellegű, nitrogén tar­talmú vegyület. A lengyel tudós az "amin" szót kapcsolta össze az életet jelentő "vita" szóval, s anyagot így vitaminnak nevezte el. A további kutatások során az­után kiderült, hogy ez az anyag többféle vegyület is lehet, s ezért betűjelzésekkel látták el, majd ké­sőbb, - hogy a közös betűcsopor­tokba tartozó különböző vitami­nokat meg tudják különböztetni - számjeleket is alkalmaztak. Megállapították, hogy az élet- folyamatok zavartalan lefolyásá­hoz a vitaminok nélkülözhetetle­nek. Ezek a nagyon kis mennyi­ségben ható anyagok szabályoz­zák, hogy a fehérjék, zsírok, szén­hidrátok hogyan és milyen mér­tékben vesznek részt szerveze­tünk felépítésében. A szervezet más-más, de meg­határozott mennyiségben igényli a különböző vitaminokat. Mint­hogy az egyes élelmiszerek a kü­lönféle vitaminokat éltérő meny- nyiségben tartalmazzák, az étrend összeállításánál - az energia- mennyiség biztosításán kívül - ar­ra kell törekednünk, hogy egy nap leforgása alatt is kapja meg szer­vezetünk a kellő mennyiségű vi­taminokat. Az egészséges szerve­zet működéséhez szükséges vita­minokat mindnyájan ismerjük: A,D,E,C,B 1 ,B2,B6,B 12... A megfelelő vegyes étrend ezt egész évben biztosítja, kivéve az A és a C vitamint, melyből a tél közeledtével a tápanyagok egyre kevesebbet tartalmaznak. Sütés­kor, főzéskor is elpusztul a vita­monok nagy része. így az esetle­ges vitaminhiánynak nemcsak az élelmiszerek helytelen összeválo- gatása, hanem a nem megfelelő elkészítési mód is oka lehet. Pedig a vitaminhiány rontja szervezetünk ellenállóképessé­gét, nehezebben vészeljük át az időjárás változást, könnyebben hűlünk meg. A gondos válogatás­ra szűkre szabott pénztárcánk is figyelmeztet! Mindenképpen fontos, ha el­sősorban az A és C vitamin pótlá­sára gondolunk. Az A vitamin fontos forrásai, s idős korban is ja­vasolt ételek a tej, a tejtermékek, belsőségek - ezek közül is a máj - valamint a tojás, hal, cékla, sárga­répa, sütőtök. Fogyasszunk bőven almát, ká­posztaféléket, citromot, savanyú­ságokat, igy például savanyúká­posztát, ecetes paprikát. Ezekben az élelmiszerekben nem pusztul el hőkezeléssel aC-vitamin. De kap­ható a piacokon karfiol, sóska, re­tek, zöldhagyma, sőt gyü­mölcsökből, almából, körtéből, szőlőből is bő a kínálat. A zöld­ségféléket - ha mód van rá - lehe­tőleg nyersen iktassuk étrendünk­be. Ha mégis főzzük, szívleljünk meg egy jó tanácsot: ne áztassuk, ne mossuk őket sokáig főzés előtt, mert az áztatás kioldja értéküket. Legcélszerűbb a csap alatt való öblítés. Sokfajta zöldség- és főzelék­féléből készülhet nyers saláta, melyeket lereszelve, ízlésünknek megfelelő salátalével készítve tá­lalhatunk. Időt takaríthatunk meg a kész salátaléöntet-porokkal. De a mai modem szakácskönyvek is bőven tartalmaznak ilyen recepte­ket. Nyers gyümölcsökből szintén készíthetünk salátát. Minél több félét válogatunk és keverünk össze, annál ízletesebb lesz. A sa­látalevet ilyenkor a gyümölcs le­véből, citromból, narancsból ké­szítsük kevés méz hozzáadásával, ez nagyon egészséges. S végül néhány háztartási jóta­nács:- A C-vitamin levegő és hő ha­tására elveszti értékét, ezért a cit­romot csak fogyasztás előtt vág­juk fel, és soha ne csepegtessük a forró teába.- Petrezselyem zöldjét csak a már elkészült ételbe tegyük, így nem veszít annyit C-vitamin tartalmá­ból. "cs" Összeállította: Sóskúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents