Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-02 / 287. szám

Néplap

Kérni nemigen jönnek...

Jászapátin nincs ellátatlan idős ember

Ifjú városunk, Jászapáti idős lakóinak életkörülményeiről érdeklődöm a tanácsházán. Jönnek-e kérni, kapnak-e támogatást? Fónagy László vb-titkár az elszegényedésre, mint kortünetre utal, amikor megjegyzi, hogy egyre többen fordulnak segélyért a városi tanácshoz, minden korosztálybeliek, de öregek alig. Sokkal szemérmesebbek, semhogy kérjenek. Jellemzőbb a kezdeményezés hivatalból, és az sem egyedi, hanem listát állítanak össze a rászorultakról, annak alapján utalják ki a segélyeket.- Nálunk a lakosság egyötödénél több az idősek aránya, a hatvan éven felüliek kétezerkétszázan vannak a társközségbeliekkel, a já- sziványiakkal együtt. Szerencsére régóta itt dolgozunk - én harminc éve, a szociálpolitikával foglalkozó kolléganőm se sokkal kevesebb ideje -, ezért jól ismerjük az embereket. Tudjuk, kinek milyen háza van, tart-e jószágot, meg tudjuk Ítélni a rászorultságot - veszi át a szót Járvás Józsefné, a hatósági osztály vezetője.

Nem hagyatkoztak persze önmagukra, mint sorolja. Korábban alapos felmérést készítettek. Jó kapcsolatot alakítottak ki a körzeti orvosokkal, ápolónőkkel, védőnőkkel, akik rendszeresen jelzik, ha olyan idős emberre bukkannak, aki segítségre szorul. Ezt kérték a tsz-től, a tanácstagoktól is. Régóta jelentős támaszuk a felderítő munkában a Vöröskereszt is.- Ki merem jelenteni, hogy

Apátin nincs ellátatlan idős ember. Nyugdíjat vagy rendszeres segélyt kapnak, utóbbi a 70 éven felülieknek még magasabb is a nyugdíjnál.

Ezt már Gulyás Istvánné teszi a korábban elhangzottakhoz, akit főnöknője így mutat be:- Rózsika, a szocpol-ügyintéző olyan, mint az élő lexikon.

Számolunk: mennyi pénzzel gazdálkodtak ebben az évben? Rendszeres segélyezésre 2 millió 654 ezer, rendkívülire 1 millió 173 ezer forint jutott. Kétszer is kaptak pótkeretet, az előirányzott összeg- nél így jó 800 ezerrel többet oszthattak szét. A 61 rendszeres segélyezettből 15 70 éven felüli, ők havi 3800-at kaptak, a nyugdíjintézettől valamilyen járadékot (rokkantsági, hadiözvegyi, stb.) 11 személy kap, amit a tanács egészített ki havonta 3440 forintra, illetve 3800-ra. Mintegy 600 rászorulónak jutott a rendkívüli segélyből, 73 százalékuk öreg. Ki is merült a keret, már legfeljebb elemi kár esetén tudnának némi segítséget nyújtani.

Itt tartalékoltak ugyanis a kis nyugdíjból élőknek egy kis ünnepek előtti adományt. Az Állami Népességnyilvántartó Hivataltól beszerezték azok listáját, akik egy nyugdíjból plusz házastársi pótlékból kénytelenek megélni, a legnehezebb helyzetben ők vannak. November végén 172 ilyen kis jövedelmű házaspárnak utaltak ki 285 ezer forintot. Karácsonyi kalácsra- valót.

Egyebekről is szó esik.- A tsz külön gondoskodik saját nyugdíjasairól, találkozót is szervezett. A Vöröskereszt meg azok számára rendezett nyugdíjasok napját a közelmúltban, akik nem a helybeli munkahelyekről mentek nyugállományba - ötszáz idős embert vendégeltek meg. A tanács és intézményeinek nyugdíjasait november végén a szakszervezet hívta vendégségbe.- A támasz nélküli öregekre kiterjed a házi gondozószolgálat figyelme. Kilencvenkettőjük otthonába kopog be rendszeresen, végzi el a legszükségesebb tennivalókat négy hivatásos gondozónő és 17 tiszteletdíjas ebédkihordó... Május elsején nyílt meg az István király úton az idősek klubja. Harminchétén látogatják, és három bentlakója is van - olyanok, mint egy nagy család. Most a Télapót várják, de a karácsonyt is megünneplik majd együtt...- Januárban megnyílik a volt csecsemőotthon helyén az idősek szociális otthona, ahol ötven helyet alakítanak ki. Megnyugtató módon el tudjuk majd helyezni azokat helyben, akik ilyen ellátásra szorulnak, de távoli intézménybe nem akartak elmenni.

Azt is megemlíti a két asszony, hogy bár kérni nemigen jönnek a Mariska nénik, Józsi bácsik és a többiek, megköszönni beballagnak a tanácsházára, hogy nem feledkeztek meg róluk, hogy segítettek.- rónai Aki 680 családtól búcsúzik

Levél érkezett a szerkesztőségbe. A feladó a lapban megjelenő néhány soros üzenetével szeretne' elbúcsúzni azoktól, akikkel több, mint két évtizeden át közvetve vagy közvetlenül naponta találkozott. Búcsúzni abból az alkalomból, hogy nyugdíjba vonult. Mindez megszokott, szinte mindannapos dolog. A munkahelyek, beosztástól függően, kis vagy nagy búcsúztatót tartanak, a munkatársak elismerő szavakat mondanak, a búcsúztatott meghatódik, még könnyezik is, és ez így van rendjén.

A levelet feladó nyugdíjasunknál is így volt, az ő esete mégis valahogy egészen más. Nem attól, hogy három felnőtt gyerekének szerető édesanyja, négy unokájának imádott nagymamája, hogy háztartását még mindig fiatalos szorgalommal vezető háziasszony és hűséges feleség. Nem attól, hiszen sok ilyen nyugdíjas van. Amitől különleges, amitől más a levélkét író nyugdíjasunk esete, hogy ő 680 háztól, 680 családtól szeretne így elbúcsúzni. Alevélíró, Pap Istvánné ugyanis hírlapkézbesítő volt Jászberényben a hetedik körzetben, és 22 éven keresztül napi 16 kilométert ka- rikázva 680 házhoz vitte a napi-, a hetilapot és az utóbbi időben sok más sajtóterméket.- Akkoriban, amikor még esőben, sárban, hóban, fagyban tapostam a bicikli pedálját, cipeltem a nehéz táskát, gyakran mondogattam, hogy én már sosem leszek 55 éves, amikor leadhatom majd a felszerelést, és nem kell félig ébren fülelni hajnalonként az ébresztőórát, hogy el ne késsem. Most,, hogy néhány hónapja nyugdíjas vagyok, azt

mondom: nehéz munka volt a miénk, de ha egy körzet otthonunkká válik, a legnehezebb munka is szép, örömet adó feladat lesz. Amikor ez jut eszembe, úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna az a 1967, amikor megkaptam a táskát, meg a névsort, és elindultam az akkor még ismeretlen előfizetők lakása felé.- Jó iskola volt az elején az a 8 hónap, amikor "beugró" voltam, vagyis mindig oda küldtek, ahol éppen hiányzott a hírlapkézbesítő. Eleinte roppant nehéz feladatnak látszott, hiszen mi Pusztamonostorról jöttünk Jászberénybe, és ez a mindig más körzetben történő helyettesítés egyféle mélyvízbe dobás volt. Megvolt a haszna, mert megismertem a várost jobban, mint a szülőfalumat. Aztán átvettem a hetedik körzetet, és több, mint 20 évre ottragadtam. Pedig nagy körzet volt, a jászberényiek tudják, mekkora út a Lehel utcától végig a Kossuth út egyik oldalán ki a Gabonatárolóig, aztán a kórház környékét körbejárva vissza a város másik végébe, az Ebhát utcába, mert csak ott ürült ki a táska. Nyugdíjasként az is eszembe jut, hogy idősebb korban hajlamosak vagyunk mondogatni, hogy akkoriban, a mi időnkben mostohább munkakörülmények voltak, meg ilyesmi. Én nem akarok ilyen hibába esni, hiszen gyerekeim vannak, tudom mennyire nem lehet irigyelni a mai fiatalok helyzetét. Nehány dolgot azért mégis megemlítek, mert így volt. Jászberényben sorra épültek a négyemeletes tetszetős, szép házak, aztán majdnem annyi időbe telt, hogy felszereljék a levelesládákat, amennyi a ház építéséhez kellett. Bizony volt olyan lakótelep, ahol végig kellett mászni a lépcsőket, becsengetni, vagy az ajtó alatt be- csúztatni a lapot. No, nem panasznak szánom, akkoriban úgy volt, most másként van. Különben is jó néhány utcámban még mindig kertes családi házak vannak, minden lakásnál külön kell tudni, hogy hol a helye a lapnak. Érdekes módon én ezeket a házakat szerettem a legjobban! Idős emberek lakták, akik szívesen kifigyelték, hogy mikor érek oda, jólesett nekik, ha pár szót váltottunk, és ajándéknak vették, ha külön elmondtam nekik valamilyen újságot. Akellemes emlékeim között őrzöm azt is, hogy a körzetemben sok családnál én tudtam meg először, hogy fiú vagy lány született, aztán 16 vagy 18 év után az "újszülött" nekem újságolta el, hogy meglesz, vagy megvolt az eljegyzés.

Illés Antal

( ^

Ma egy hete ezt is átéltük! Részt vehettünk 42 év után az első szabad népszavazáson. Azt mondják, az idős emberek kötelességüknek tartották, hogy elmenjenek, faluhelyen meg mintha nem is gondolkoztak volna azon, hogy részt vegyenek-e vagy nem a Vélemény- nyilvánításon. Sokan úgy vélték, kis népünnepély is volt a népszavazás falvainkban. Fölvételünk Tiszajenön készült, ahol a szava- zóhclyiségbcri régi jó ismerősök is találkoztak, s szavazás után elbeszélgettek egy kicsit, fölelevenítették régi, közös emlékeiket.

(Fotó: Mészáros János)

V

_________________________/

'----------------------------------------------------------------------------A

D

ecemberben: pénz áll a házhoz

Október 31-én a szociális és egészségügyi bizottság, valamint a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán a társadalombiztosítási ellátások idei egyszeri kiegészítéséről határozott az Országgyűlés. Bizonyosan minden nyugdíjas olvasónk tudja már, de nem árt még egyszer pontosan ismertetni a határozatot. Ez azt tartalmazza, hogy a havi 6 ezer forint alatti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat 2 ezer forinttal, a 6 és 7 ezer forint közötti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer forinttal, az első, második fokozatba tartozó 6 ezer forint feletti rokkantsági nyugdíjakat 2 ezer forinttal egészítik ki ebben az évben. Kapnak fejenként 2-2 ezer forintot a házastársi pótlékban részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a gyesre jogosultak. A családi pótlékban részesülők számára gyermekenként ezer forintos kiegészítést szavazott meg a Parlament.

A mi megyénkben 100 ezer körüli a nyugdíjasok száma. Mintegy 80 százalékuk 6 ezer forint alatti nyugdijat kap havonta. Nyilvánvaló, nekik a legnagyobb öröm, hogy év végén, amikor amúgy is sok kényszerkiadás nehezedik az emberre, kapnak egy kis "állami" segítséget. A legtöbb falusi nyugdíjas már előre el is költötte ezt a pénzt, mivel igen drága a tüzelő, szenet, fát vagy fűtőolajat vesz belőle. Hosz- szúnak, keménynek ígérkezik a tél. Akiknek már fészerben van a tü- . zelőjük, bizonyosan ők is eltervezték a pénz helyét.

De mikor jön a pénz? Ezt kérdeztük a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőitől. Megnyugtattak bennünket: minden nyugdíjas december havi nyugdíjának kifizetésével egyidőben postán, külön utalványon kapja meg a kétezer, illetve ezer forintos (aszerint, hogy milyen kategóriába esik) egyszeri kiegészítést. Tudjuk, a decemberi nyugdíjakat általában korábban, már tizediké körül kezdi házhoz vinni a postás. így hát december közepéig igencsak eljut minden nyugdíjashoz az egyszeri kiegészítés.

Bár a Nyugdíjasok fórumában ritkán beszélünk a gyerekes családok juttatásáról, mégis helyénvalónak tartjuk, hogy a nagymamák, nagypapák tudják azt is, az unokáikra járó ezer-ezer forintot gyermekeik a decemberi családi pótlék kifizetésével egyidőben kapják meg, akár kifizetőhely a munkahely, akár az igazgatóságtól küldik a családi pótlékot postán.

Decemberben tehát pénz áll a házhoz. A nyugdíjasok házához, és a gyermekes családokhoz is. Előre nem számolt, számított, kicsit váratlan pénz. Egy bizonyos: akár öregnél, akár fiatalnál, helye lesz!

Ne hívjatok vissza

Ugye, nincs abban semmi meglepő, ha egy idős ember tollat fog, s megpróbálja életét elmondani - például versben? Vagy nem is az életét, hanem éppen azt, ami a toll- fogás pillanatában foglalkoztatja ? Ugye, elhihető, hogy az idős ember nem vágyik elismert költő babérjára, inkább saját maga, meg közvetlen környezete szórakoztatására rója a sorokat? Nos, pár hónapja találkoztam egy ilyen, rímekben is gondolkodó nyugdíjassal. Nem mondommeg, melyik kis faluból írta első levelét, levelében versét - épp a nyugdíjasokll. megyei Ki mit tud-jának köszöntésére. Elmondani szebb, - gondoltam akkor, s féltettem a nyomtatott betű rendjétől, a vers szabályai megsértése miatt írómat. Most újabb verssel jelentkezett, s már nem hagyhatom szó nélkül. Miért? Mert csalódottságát, a nagy politika kis, csalódott politikusát érzem kicsendülni a félénk sorokból: /Ne hívjatok vissza, / Haggyatok magunkra!! A keserűségünk! Hadd vigyüka sírba!, ez az első versszak, s a továbbiakban kiderül, hogy egy kétkezi, nagyon dolgos, sokat szenvedett öregasz- szony most azért kesereg, mert becsapva érzi magát: /Hiszen csak médium! Voltunk mi, semmi más! - !Szenvedő alanya! Ennek a hazának!. A továbbiakban kiderül, hogy politikai hitében csalódott, s most a vádlók, számonkérők előtt szégyenkezik, s úgy érzi, csorbult a becsülete. INincs már semmi remény! Oda a bizalmunk!.

Valamit írni kéne, valamit megmagyarázni, valamit enyhíteni a fájó érzéseken. Csak hát manapság sokan vannak, akik hasonlóképp érzik magukat, s nem figyelnek a magyarázatokra, az enyhítő szándékú szavakra sem. Egyszerű emberek ésszel nem tudják fölfogni, hogyan történhetett, ami megtörtént, s hogyan nem tudtak szinte semmit abból, amit a nagy hatalmú "tagtársak" csináltak évtizedeken át. Ezek a most magukra maradt, még régi közösségeikből is kimaradó idős emberek küszködnek a magánnyal, a társtalansággal, - s a közöny mindennapjai között esetleg még meg is szólják őket, kigúnyolják a hitükért, a bizalmukért, a sok munkáért. így van, akár elhisszük, akár nem, sokan tapasztalatból ismerik már az "új idők új dalait" - mégha falsul is szólnak.

Mondanám a versíró nyugdíjasnak: írjon inkább a természet téli szépségeiről, a család szeretetéröl, a barátok összetartozásáról. Csakhogy - mint mindannyiunkat - most az 0 gondolatvilágában is ez a téma. A csalódás, a bizalomvesztés, az elbizonytalanodás.

Hát nem tudok neki most, 1989. december elején semmi okosat tanácsolni.

(SJ)

1989.DECEMBER 2 .

Vitaminokról - ősszel, télen

A múlt század vége felé Funk lengyel tudós megvizsgálta azokat a növényféléket, amelyekről a falusi emberek és a hajósok azt állították, hogy megóvják őket némely betegségektől. Eredményei azt mutatták, hogy az a bizonyos anyag amin jellegű, nitrogén tartalmú vegyület. A lengyel tudós az "amin" szót kapcsolta össze az életet jelentő "vita" szóval, s anyagot így vitaminnak nevezte el.

A további kutatások során azután kiderült, hogy ez az anyag többféle vegyület is lehet, s ezért betűjelzésekkel látták el, majd később, - hogy a közös betűcsoportokba tartozó különböző vitaminokat meg tudják különböztetni - számjeleket is alkalmaztak.

Megállapították, hogy az élet- folyamatok zavartalan lefolyásához a vitaminok nélkülözhetetlenek. Ezek a nagyon kis mennyiségben ható anyagok szabályozzák, hogy a fehérjék, zsírok, szénhidrátok hogyan és milyen mértékben vesznek részt szervezetünk felépítésében.

A szervezet más-más, de meghatározott mennyiségben igényli a különböző vitaminokat. Minthogy az egyes élelmiszerek a különféle vitaminokat éltérő meny- nyiségben tartalmazzák, az étrend összeállításánál - az energia- mennyiség biztosításán kívül - arra kell törekednünk, hogy egy nap leforgása alatt is kapja meg szervezetünk a kellő mennyiségű vitaminokat. Az egészséges szervezet működéséhez szükséges vitaminokat mindnyájan ismerjük: A,D,E,C,B 1 ,B2,B6,B 12...

A megfelelő vegyes étrend ezt egész évben biztosítja, kivéve az A és a C vitamint, melyből a tél közeledtével a tápanyagok egyre kevesebbet tartalmaznak. Sütéskor, főzéskor is elpusztul a vitamonok nagy része. így az esetleges vitaminhiánynak nemcsak az élelmiszerek helytelen összeválo- gatása, hanem a nem megfelelő elkészítési mód is oka lehet.

Pedig a vitaminhiány rontja szervezetünk ellenállóképességét, nehezebben vészeljük át az időjárás változást, könnyebben hűlünk meg. A gondos válogatásra szűkre szabott pénztárcánk is figyelmeztet!

Mindenképpen fontos, ha elsősorban az A és C vitamin pótlására gondolunk. Az A vitamin fontos forrásai, s idős korban is javasolt ételek a tej, a tejtermékek, belsőségek - ezek közül is a máj - valamint a tojás, hal, cékla, sárgarépa, sütőtök.

Fogyasszunk bőven almát, káposztaféléket, citromot, savanyúságokat, igy például savanyúkáposztát, ecetes paprikát. Ezekben az élelmiszerekben nem pusztul el hőkezeléssel aC-vitamin. De kapható a piacokon karfiol, sóska, retek, zöldhagyma, sőt gyümölcsökből, almából, körtéből, szőlőből is bő a kínálat. A zöldségféléket - ha mód van rá - lehetőleg nyersen iktassuk étrendünkbe. Ha mégis főzzük, szívleljünk meg egy jó tanácsot: ne áztassuk, ne mossuk őket sokáig főzés előtt, mert az áztatás kioldja értéküket. Legcélszerűbb a csap alatt való öblítés.

Sokfajta zöldség- és főzelékféléből készülhet nyers saláta, melyeket lereszelve, ízlésünknek megfelelő salátalével készítve tálalhatunk. Időt takaríthatunk meg a kész salátaléöntet-porokkal. De a mai modem szakácskönyvek is bőven tartalmaznak ilyen recepteket.

Nyers gyümölcsökből szintén készíthetünk salátát. Minél több félét válogatunk és keverünk össze, annál ízletesebb lesz. A salátalevet ilyenkor a gyümölcs levéből, citromból, narancsból készítsük kevés méz hozzáadásával, ez nagyon egészséges.

S végül néhány háztartási jótanács:- A C-vitamin levegő és hő hatására elveszti értékét, ezért a citromot csak fogyasztás előtt vágjuk fel, és soha ne csepegtessük a forró teába.- Petrezselyem zöldjét csak a már elkészült ételbe tegyük, így nem veszít annyit C-vitamin tartalmából. "cs"

Összeállította: Sóskúti Júlia