Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-19 / 301. szám

I

Megkezdte munkáját az Országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról.)

metfóidról ne induljon ki soha többé félelem, hanem béke, békevágy és a népek közötti megértés.

Helmut Kohl hangoztatta: az NSZK az NDK-ban élő honfitársai döntését — bárhogy is foglalnak állást — el fogja fogadni, és tiszteletben tartja imajd. Remélik viszont, hogy szomszédaik is így cselekednek. Ezzel világosan lemondanak minden „egyéni” német vállalkozásról, külön útról, és minden visszafelé néző nacionalizmusról.

Végezetül a kancellár szívből jövő köszönetét mondott mindazért, amit Magyarország — különösen ebben az esztendőben — a németekért tett, és ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy az egyre szorosabban egybefonódó Európában a két ország egymás mellett fogja járni az útját.

Helmut Kohl beszéde után az Országgyűlés úgy döntött, hogy nem változtatnak a szavazás eddig alkalmazott módszerén. Majd Fodor István elmondotta, hogy . a kormány a szeptemberi ülésszakon elfogadott törvénykezési programhoz képest újabb előterjesztéseket is benyújtott, kérve azok sürgős tárgyalását. Ezek közül a képviselők a vezető állami tisztségviselők munka-, díjáról szóló törvényjavaslat sürgős tárgyalását nem tartották indokoltnak, a másik kettő — a fogyasztási adókról és fogyasztási árkiegészítésekről, valamint az 1990. évi lakáspolitikai intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatok — napirendre tűzését elfogadták.

Az Országgyűlés megbízott' elnöke elmondotta, hogy Nagy Sándor (országos lista) 27 képviselő támogatásával! önálló indítványt nyújtott be, amelyben kérte a parlament döntését az állami vagyon áron aluli kiárusításának, valamint a közösségek tulajdonában lévő ingatlanok külföldiek részére történő átadásának megakadályozása érdekében.

Nagy Sándor bejelentette, hogy indítványát visszavonja. Döntését azzal indokolta' hogy eredményes konzultációt folytattak a szakszervezetek, a vállalatok képviselői a kormánnyal a tulajdon- reformmal összefüggő kérdésekről.

A parlament feloszlatásáról

Ezek után a 27 képviselő sem tartotta fenn az indít- . ványt.

Az ülésszak tárgyalássorozatának elfogadása előtt Sü- di Bertalan (Bács-Kdskun m., 12. vk), az ügyrendhez kapcsolódóan arról szólt, hogy a mostani politikai helyzetben egyes sajtóorgánumok felelősségvállalás nélkül,- a pluralizmusra hivatkozva mindent és mindennek a2 ellenkezőjét is kimondják, tekintet nélkül arra, hogy az állítások igazak-e vagy nem, s nem számolva a következményekkel. Ezért javasolta az Országgyűlésnek, hogy a nyilvános rágalmazókkal szemben ezentúl a leghatározottabban védje meg a kárvallott képviselőket.

A tárgysorozat vitájában Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), bejelentette: összegyűlt 50 képviselői aláírás, amely már elegendő a név szerinti szavazás elrendeléséhez Bánffy Györgynek (Budapest, 4. vk.), az Országgyűlés feloszlatására tett indítványáról. Ezért kérdezte, hogy Bánffy György fenntartja-e indítványát?

Bánffy György elmondta: az előző ülésszakon (beterjesztett indítványa ügyében az időközben folytatott tárgyalások során arra a megegyezésre jutottak, hogy a javaslatot, annak hordere- je miatt ne egyéni, hanem a parlament elnökének indítványaként tárgyalják.

Fodor István megerősítette: é kérdésben elnöki előterjesztést kíván tenni. Amennyiben azonban azt a Ház nem fogadná él, Bánffy Györgynek módja lesz arra, hogy egyénileg visszatérjen Indítványára.

Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) azzal a kéréssel fordult az elnökhöz, hogy a tárgysorozatba vegyék be a közvetlenül az ülésszak megkezdése előtt a kormány

elnökhelyetteséhez beadott kérdését bizonyos áron alul kiárusítani szándékozott vállalatok, nevezetesen nagy vendéglátóipari egységek, szállodák eladása tárgyában.

Az elmúlt napok romániai történései nyomán az ellenzéki demokrata parlamenti képviselők csoportja nevében indítványozta továbbá: az ülésszakon a parlament foglaljon állást az emberi jogok romániai durva megsértése, Tőkés László temesvári lelkész üldöztetése ellen, ,s annak alapján a magyar kormány forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, valamint annak fői- titkárához. Javasolta, hogy a Magyar Demokrata Fórum XIV. kerületi szervezete által hétfő estére a Hősök terén szervezendő csendes tüntetésre a parlament küldje® .külön delegációt.

Fodor István javasolta, hogy Király Zoltán felvetését az Országgyűlés külügyi bizottsága vizsgálja meg, s ha a bizottság úgy ítéli meg, arra még az ülésszak első napján térjenek vissza.

Ezután a képviselők elfogadták a decemberi ülésszak tárgysorozatát.

1. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazása;

2/a A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

2/to A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvény- javaslat megtárgyalása;

2/c A büntetésekről és intézkedésekről szóló 1979. évi

11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

3. Az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

4. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költsógveVajon miről eshetett szó Schöner Alfréd és (Bugán Mihály

beszélgetésén?

téséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

5. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról törvény- javaslat megtárgyalása;

6. Az Állami Számvevő- szék szervezeti felépítéséről, létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása ;

7. Az 1990. évi gazdaság- politikai programról szóló tájékoztató megtárgyalása;

8/a A iákásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre tett javaslat megtárgyalása;

8 tb A lakásgazdálkodás 1990. évi intézkedéseihez törvényjavaslat(ök) megtárgyalása;

9. Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

10. A fogyasztási adókról és a fogyasztói árkiegészítésekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

11. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

12. A postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

13. A nemzetiségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslat előkészítésével, illetve az ország- gyűlési, képviselők választásáról szóló törvény esetleges módosításával. kapcsolatos tájékoztató;

14. Az Országgyűlés megbízatási idejének meghatározására vonatkozó javaslat;

15. A népszavazással ösz- szefüggő kérdésekben történő határozathozatal;

16. Az egészségügyi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

17. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása;

18. Bizottsági személyi javaslatok megtárgyalása;

19. Interpellációk, kérdések megtárgyalása;

20. Nyilatkozatok, bejelentések tárgyalása.

A képviselők a tárgysorozatnak megfelelően először a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról döntöttek. A soros élnök emlékeztette képviselőtársait arra, hogy a novemberi ülésszákon dr. Bonics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár már elmondta a törvényjavaslat szóbeli kiegészítését, és a testület lezárta annak vitáját, azonban akkor nem hoztak határozatot. Mivél módosító indítványt a képviselők nem nyújtottak be, a törvényjavaslat egészéről szavazlak: az Országgyűlés a törvény- javaslatot 213 igen szavazattal elfogadta.

Ezután a büntető jogszabályok módosítását tárgyalták a törvényhozók. Az ✓igazságügyminiszter benyújtotta a büntető törvény- könyvről ‘szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, valamint a büntetésék és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Mivel a három törvény- javaslat tartalmilag szorosan összefügg, a soros elnök indítványozta együttes

tárgyalásukat. Ezzel az

Országgyűlés egyetértett azzal a megkötéssel, hogy kü- lön-külön hoznak határozatot.

Dr. Kulcsár Kálmán igaz- ságügymiiniszter előterjesztésében arról szólt, hogy valamennyi módosító javaslat a szigorított őrizet megszüntetését indítványozza.

A szigorított őrizet intézménye mind a jogtudomány képviselői, mind a gyakorlati szakemberek körében vitát, ellenkezést váltott ki. A szigorított őrizet nem töltötte be szerepét, a gyakorlatban számos esetben növelte a bűnelkövető szembenállását a társadalommal, mert az elítélt áldozatnak tekintette magát, igazságtalannak érezte, hogy büntetésének letöltése után még újabb hátrányt kellett elszenvednie.

A törvényjavaslatok a három jogszabály azon rendelkezéseit iktatják ki, amelyek a szigorított őrizetre vonatkoznak.

Az általános és a részletes vitát az Országgyűlés együttesen folytatta le.

A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a törvény- javaslatokat megtárgyalta, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlatta.

Fiiló Pál (Budapest. 18. Vk.), javasolta a büntető törvénykönyv mielőbbi átfogó felülvizsgálatát, s kérte a kormányt, tegyen intézkedéseket a bűnüldöző szervek munkájának javítására, korszerűsítésére.

Roszik Gábor (Pest m., 4. Vk.), elmondta: több cigány- szervezet kérte tőle annak szorgalmazását, hogy az eddiginél hatékonyabb segítséget kapjanak a börtönből szabadultak. Javasolta, hogy azok a börtönből szabadultaik, akik vállalják egy szakma elsajátítását, vagy átképzésre jelentkeznek, kapjanak valamilyen megélhetési támogatást.

Kulcsár Kálmán az elhangzottakhoz rövid megjegyzéseket fűzött. A bűnözés helyzetéről szólva megjegyezte: ennek csökkenése söha sem a büntetés nagyságának vagy szigorúságának mértékétől függ, hanem társadalmi okai vannak. A büntetőjog keveset tehet ezen okok felszámolásáért.

(Folytatás a 3. oldalon.)

A karácsony, de a® ajándékozás szellemében ülésezik-e a parlament?

Parlamenti jegyietek

Két miniszteri vélemény

Az országgyűlés tegnapi ülésszakán dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter módosító javaslatot terjesztett elő, a szigorított őrizet megszüntetéséről. A büntető törvénykönyvbe 1974-ben

került be ez az intézkedés és az volt a célja, hogy védjék a társadalmat a közbiztonságra különösen veszélyes bűnözőktől. Azokkal szemben alkalmazták ezt a szankciót, akik már legalább háromszor töltöttek egy évet meghaladó szabadságvesztést a börtönben és az újabb bűncselekmény elkövetésekor betöltötték huszadik életévüket Nos, hát a szigorított őrizet intézménye immár a múlté.

— Nem liberalizálódik-e túlságosan a büntető törvény a módosító javaslattal? kérdeztem a minisztert. — hiszen a rendőrök aligha örülnek majd.

— A válaszom: nem. A megváltoztatott törvény nem volt összeegyeztethető az Emberi Jogok Alapokmánya szellemével. Márpedig azt mi is aláírtuk, így be is kell tartanunk. A szigorított őrizetnek az égvilágon semmiféle eredménye nem volt, maximum annyi, hogy egy bűnöző egy' vagy két évvel tovább volt bent annál, amit a bírói ítélet kiszabott. A jövőben eltűnik ez a bizonytalanság, a büntetés letöltése után visszakapja a szabadságát az elítélt, ismétlem ez a „ráadás” csak arra volt jó, hogy megvadította az embereket, de a visszatartó hatása nem jelentkezett. Egyébként is az a véleményem, hogy nem a büntetés szigorúsága az, ami visszatart, hanem a büntetés elkerülhetetlensége. A rendőrségi felderítettségi arány 1988-ban 45 százalékos volt, azaz az ismeretlen tettesek ellen indított nyomozásoknál még az elkövetők felét sem tudták elcsípni, ez pedig ázt jelentette, hogy a bűnözőknek több mint 50 százalékos esélyük volt arra, hogy megússzák a bűncselekményük következményét. Érthetően racionális alapot kaptak arra, hogy nekilássanak a kísérletezésnek ...

— Az Emberi Jogok nem egy olyan

idealizált társadalomra vonatkoznak — amilyenek mi, legalábbis most — nem vagyunk?

— Az Emberi Jogokat semmiként nem idealizált társadalmakra találták ki, hosszú idő alatt formálódtak elvei, általános hatállyal úgy, hogy valamennyi emberi közösségben betarthatók. Egyébként is, kidolgozásánál ott voltak képviselőink, és hát hozzátették sajátos problematikánkat, így az em- ' bjfri jogok integrált, kerek egész rendszert alkotnak. A fenti aggály tehát nem alapos.

— Mit tud mondani az igazságügyi miniszter a rendőrök ama felvetésére, hogy a közveszélyes munkaikerülés mérhetetlenül megnehezítette munkájukat, hiszen nappal az igazoltatások ' során a rendőrök szemébe nevetnek azok a potenciális bűnelkövetők — akik aztán este valóban elindulnak betörni, rabolni, erőszakoskodni?

— Amíg valaki nem követ el bűnt, addig nem bűnöző, tehát nem lehet sem letartóztatni, sem becsukni, sem elítélni. Ám, ha tudjuk, hogy az életmódja olyan, hogy abból bűnözés következik, akkor kellően figyelni kell az illetőt. A rendőri nyomozati munka bűnmegelőző tevékenység is, hiszen egy jó nyomozó ismeri azokat" az embereket, akiktől kitelik a törvénysértés. A probléma inkább ott van, hogy a rendőrségnek nincsenek meg az eszközei, sem a létszámot, sem a technikát illetően a hatékony nyomozati munkára. Aztán az is hátráltatja tevékenységüket, hogy van a társadalomban egy ellenérzés is velük szemben, ha nem történik semmi, a rendőr jelenléte idegesítő jelenség. Ha viszont baj van, a rendőrért szokás kiáltani, de akkor jöjjön azonnal! Az én véleményem az, hogy a rendőröket jól meg kell fizetni. így az értelmes emberek kerülnek majd erre a pályára.

— A közelmúltban felparázslott a vita a halálbüntetés eltörlése körül, ön az emberi élet kioltása ellenzői között volt. Most miért nem állt elő ennek a törvénynek a módosító javaslatával?

— Ez a parlament már nem tud ezzel a problémával foglalkozni, tehát nem volt értelme előterjeszteni. A vita a társadalomban és a jogtudományban folyik tovább, egyszóval készül a módosítás tudományos előkészítése. Azt gondolom, az új parlamentnek módjában lesz ebben a kérdésben is állást foglalni]

— Önnek mi a legmarkánsabb érve a halálbüntetés eltörlése mellett?

— Sok markáns érvem van, de a legmeggyőzőbb talán az, hogy semmi különbség nincs a bűnözés gyakoriságában ott, ahol van, és ahol nincs halálbüntetés.

« * •

Ügy hírlik a mozdonyvezetők szerdán egyórás sztrájkra készülnek, ez alatt a vonatok az állomáson töltik el a holtidőt. A parlament folyosóján a képviselők azt számolgatták miként lehet behozni az így kiesett 60 percet, hiszen az egyik vonat indulása a másikhoz igazodik és egy jól szervezett rendszerben elképzelhető, hogy a vonatok az egy jó az emberi kor végső határáig egy órával később járnak majd.

A kérdés megválaszolására. Derzsi Andráshoz, a tárca miniszteréhez fordultunk, aki meglehetősen borús hangulatban adta meg a választ.

— Hát igen számos problémát felvet majd ez a sztrájk ami félő, hogy nem lesz az utolsó, történelmünkben. / Amennyiben bekövetkezik a munka- beszüntetés, úgy a vasút nem tudja betartani a sztrájktörvénynek azt a pontját, hogy biztosítja az alapszolgáltatást, mivel hát a munkába járók szállítása ez lenne. Egyébként a kiesést menetrendkorrekcióval hozzuk helyre, de ez már vasútszervezési probléma, melyhez számítógépeket kell igénybe venni. Gondolom, ha a sztrájk a reggeli órákra esik, a menetrendnek — apróbb csúsztatások segédletével — délre vissza kell állnia.

— Mit mondjak, — megnyugodtunk.

P. B.