Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-16 / 299. szám
4 Mépíap 1989. DECEMBER 16. A Néplap vendége: Szinyei Béla megyei főépítész Tudatosítani kell az értékeket "... nagyon rossz helyen jártam" Könnyes robotok Hetvenhat település van a megyében, többségük múltja évszázadokra, eredete az Árpádok koráig nyúlik vissza. Az országnak ezen a részén a gótika és a reneszánsz nem hagyott nyomot, legfeljebb egy-egy <5si település, monostor épülettöredékeiben. A barokk kornak azonban már épületegyütteseit is megtaláljuk. A díszesebb városi központok mellett fejlődnek, gazdagodnak aperiféri- ák és a falvak is. Ezeknél leginkább a település szerkezete hordja magán a kor jellegzetességeit, amelyeknél tudatosság csak az utóbbi századokban fedezhető fel. Minél gazdagabb egy település, annál igényesebb épületeket emel, de érdekes módon amíg korábban ez a spontán átépülés se bontotta meg az építészeti egységet, szabályozottsága ellenére, manapság ez egyre több problémával jár. A települések építészeti megformálásában sokan vesznek részt, a hatóságon, tervezőkön, építőmestereken túl számos körülmény befolyásolja a végeredményt. Ezek összehangolásáról, arégi építészeti értékek védelméről és újak teremtéséről beszélgettünk Szinyei Béla megyei főépítésszel- Másfél éve jöttem a debreceni Kelettervtől, ahol településtervezéssel foglalkoztam. Munkába állásom után első feladatomnak tekintettem valamennyi község, város arculatáról benyomásokat szerezni. Ez a szisztematikus ismerkedés nemcsak a helyszínen, bejárásokon történt, hanem a térképek tanulmányozásával is.-Mit árul el egy térkép a településről?- Az egyik legfontosabbat, a szerkezetét, ami egyrészt a múltról tanúskodik, másrészt keretét adja a további fejlesztésnek. Itt van például Jászapáti térképe. Rögtön látható a zegzugos halmaztelepülés- jelleg, sugaras fejlődéssel, új mérnöki kiosztású bővülésekkel, a közlekedés rendje, lehetőségei, a vasútállomás, belső tavak, a zárt- kert... A Partizán utca környéke olyan, mint a szolnoki Tabán, hajlatokkal, kis teresedésekkel, sarkokkal rendszertelen, ugyanakkor hangulatossá tehető megjelenéssel. Az ilyen területeket ma már nem letörölni igyekszünk, hanem megőrizni, fejleszteni.- Ez azonban különös figyelmet igényel a hatóságtól és a tervezőktől is.- Természetesen, mert az előírásoknak ilyen környezetben jóval nehezebb megfelelni. De az érvényben lévő előírásokkal is óvatosan kell bánni, mert előfordul, hogy megtartásukkal erőszakosan beavatkozunk az utca kialakult rendjébe. Makovecz említette negatív példaként Jászapátinál az el- őkerteket. Ugyanilyen körültekintéssel szabad csak alkalmazni az ajánlott terveket, amelyek kritikát- lan elterjesztését tévedésnek tartom, mivel nem egy meghatározott környezetben lévő adott telekre készültek. Jászapátival teljesen ellentétes településszerkezetről vall Kengyel vagy Törökszent- miklós, ahol az utcák sakktábla- szérűén, szabályos rendben futnak.- A település szerkezete mellett az utcák, terek hangulatát az ott lévő épületek jellemzik. Milyen a megye településeinek képe?- Szinte valamennyi mást mutat, vagyis van jellegzetességük. Színvonalas barokk-együttes jellemzi Jászberény központját, Karcagon is megtalálható az újabbkori stílusépítészet, de a főtér ott egy hiányzó épület miatt szétesik. Mezőtúr is egy későbbi fejlődést mutat, ami egy értékmegőrző rekonstrukcióval nagyon széppé tehető. A hagyományos tájegységek egyébként az építészetben is elkülönülnek egymástól, sőt az eltérő történelmi, kulturális hagyományokon túl a területek gazdasági különbsége is látható. A jászsági templomok, egyházi építmények, középületek gazdagabbak, díszesebbek, mint a nagykunságiak. Egész más a Tiszamente, Tiszafüred és Szolnok környéke vagy a Tiszazug. Rendkívül hangulatos például Tiszaroff vagy Tiszapüspöki, amelyik majdnem érintetlenül megőrizte régi településképét Tiszapüspöki szép, orsósán bővülő főutcáján középen áll a templom, mellette a parókia, körbe rajtuk jellegzetes, hangulatos házak. A teret azonban valósággal szétrobbantja egy oda nem illő nagy épület. Ha előbb elkészült volna az az építészeti értékvizsgálat, amit ajánlatos volna máshol is elkészíttetni, akkor nem történik ez.- A múlt értékeit tehát nem tartotta kellő tiszteletben a mai építészet, vagy építésigazgatás. Hol volt legerősebb ez a beavatkozás?- Kétség kívül Szolnokon, ahol a régi településszerkezetet és beépítési módot a városközpontban teljesen figyelmen kívül hagyták. Valamikor kialakult egy Ybl-díjas elképzelés, annak megfelelően megindult ez a drasztikus városrendezés, ami azután félbeszakadt. Most van egy hagyományos zártsorú, kisvárosias beépítés, és néhány betonból, üvegből készült magas ház a központban, meg más részeken is.- Hogyan tűrte, fogadta a lakosság mindezt?- Csak elképzelni tudom, mert nem voltam itt, de a központi szerepkörből adódóan ez előnyökkel is járt. Az is bizonyos, hogy jobban éreznék magukat a hagyományos településszerkezetben az emberek, mert hiányoznak az intim utcarészek, nincs kapcsolat a múlttal és nem is alakul ki ezután sem a környezetükkel. A város- központ kialakítása tehát megakadt, s mivel a korábbi építészeti korszak lezárult, most az a nagy kérdés, hogyan folytatható itt az építkezés. Esztétikailag is, meg anyagilag is.- Más települések hogyan változtak az elmúlt 40 évben?- A kisvárosokban is lejátszódott, bár enyhébben, ez a folyamat. Karcagon is épült toronyház, ami Jászberényben ugyan a szolid ellenállás miatt elmaradt, de általában egyik sem úszta meg az erőszakos beavatkozást Sajnos maga a település nem sokat tehetett ez ellen. Kapott egy iskolát vagy valami más intézményt a megyétől, onnan jött a sablonterv is. Legfeljebb lemondhattak volna róla.-Mit tehet most a főépítész?- Tudatosítani kell az építészeti értékeket a lakókban, a települések vezetőiben. Kellemes meglepetés volt számomra is a megye műemlék-gazdagsága, ugyanis kevesebbre, szegényesebbre számítottam. Rendezési terve majd minden településnek van, de azokat aktualizálni kell a jelenlegi városrendezési elvekhez, anyagi lehetőségekhez. Azt segíthetné egy létrehozandó Megyei Területrendezési Iroda, amely a megyei és a helyi főépítész szakmai irányításával folyamatosan követné és összehangolná az igényeket a lehetőségekkel. Falufelújítási napokat szeretnék szervezni, legelőször tavasszal Nagyréven, ahol különböző szakemberek: környezetvédők, kertészek, építészek, népművelők, gazdasági szakértők találkoznak a lakossággal, ráirányítják figyelmüket a helyes és helytelen tendenciákra.- Megnőtt az építészek felelőssége, pontosabban ráébredtek munkájuk jövőbe nyúló hatására. Az én felelősségem az, hogy ezt a munkát a rendezési tervek, valamint a konkrét építések során a különböző érdekekkel a lehető legjobban hangoljam össze. Ez kompromisszumokkal jár, éppen ezért minden bontás, építés előtt, végig kell gondolni a változó körülmények között a beavatkozás következményeit.- Irigyek voltak ránk az emberek - mondja a 90 éves Lévai Károly - szép családunk, házunk, földünk, kertünk volt és jól fizető állásom. (1920-ban kezdtem el tanítani.) Kevés magasan iskolázott ember volt Kunmadarason. A háborút követően bármit rá lehetett fogni a másikra, így hát azzal vádoltak meg engem, hogy a szovjetellenes, reakciós és nyilas vagyok. 1945. január elejétől április végéig - a tanító úr szavaival Szent György napjáig - háziőrizetben volt, mígnem két leventepuskás tanítványa őrizetében el kellett hagynia otthonát.'Néhány hétig Kunhegyesen volt börtönben, onnan vitték Szolnokra. Következetesen internálásról beszél,a papírgyárban kialakított gyűjtőhelyet internáló tábornak nevezi. A környékbelieket 15-20 szekérrel vitték el. Volt ott mindenféle ember: iparos, munkás, főmérnök, tisztiorvos. Ritkán beszéltek arról, ki, miért került oda. Csak augusztus 22-én állították a kisújszállási bíróság elé. A legkisebb büntetés- Ott behívatott egy vezetőféle ember és miheztartás végett azt a tanácsot adta, hogy ismerjem csak be azt, amivel vádolnak - emlékBármit rá lehetett fogni a másikra szik vissza arra a napra. - A legkisebb büntetést - 8 hónapi internálást - kaptam. Szerencsére az addig letöltött időt beszámították. A tanúk vallomása alapján rosszabbul is járhattam volna. Lévai Károly a századfordulón született, mégis pontosan emlékszik szinte minden történésre. Tizennyolc évesen elvitték az olasz frontra. Doberdótól már csonka ujjakkal tért haza. 1948-tól 1956-ig ezekkel a kezekkel kellett kemény fizikai munkát végeznie, ugyanis életre szóló hivatásától a tanítástól eltiltották. Most, mint internált nyújtotta be nyugdíjkiegészítésre a kérelmét. Látványos módon térnek vissza köztudatunkba a színleg elfelejtett szavak. Internálás, kitelepítés, má- lenkíj robot - sztálini diktatú- ra.Rengeteg polgári személy élet* pályája is megtört - vagy szakadt el végleg - közvetlenül az 1945 utáni években. A háborút követően jóvátehetetlen hibákat ma megpróbálják orvosolni. Rendelet jelent meg az "egyes személyes szabasá- got korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek helyzetének rendezéséről." A nemrég megjelent jogszabály alapján bizonyára többezren lennének jogosultak - a nyugdíj felemelésével - némi kárpótlásra. Ha élnének. A kérelmezők és a Belügyminisztérium közötti közvetítő szerepet vállaló Hazafias Népfront megyei bizottságánál egyelőre csak 20-30 személy jelentkezett. Mostoha szülőföld Sípos János legnyomasztóbb álmaiban sem gondolta, hogy hazájától hosszú évekig lesz távol. Rá- kóczifalván lakott - takaros családi házában itt él most is feleségével -, akkoriban a szolnoki Járműjavítóba járt be dolgozni. A vasút hadiüzemnek számított, a katonáskodás alól felmentették. 1944-ben huzamosabb időre Budapestre vezényelték. Feleségével együtt átmenetileg nagynénjéhez költöztek. Vesztükre. December 31-én a szovjetek elfoglalták azt a házat, melyben laktak. Másnap hajnalban, korra tekintet nélkül felsorakoztatták az összegyűjtött férfiakat és csak annyit tudattak velük: má- lenkíj robot. E két szóval elkezdődött a most 75 éves ember kálváriája. Zsúfolt marhavagonokban Ercsi, Baja felé, majd Temesvárra vitték őket. Onnan vissza Szegedre, mert a temesvári lágerben kitört a flekktífusz.- Olyan volt ez - érzékelteti Sípos János -, mintha egy óriási szitára tennék rá az embereket. Már csak azokat vitték ki Oroszországba, akik átestek rajta és életben maradtak. Abban a csoportban, ahová behajtottak - folytatja - csak civil volt. Az első napokban még nem tudtuk mit akarnak velünk. Azzal ámítgattak minket, hogy az átállt Vörös János tábornokot keressük. Akárhová mentünk, mindenütt róla volt szó. Nem találtuk meg sose.. Szegeden a Csillag börtönben - a WC volt a "rádió" - hamar elterjedt a hír: a mi jegyünk a Kelet felé tartó vonatokra szól. Leírhatatlan volt az a döbbenet, ami úrrá lettraj- tunk. Tizenegy átfagyoskodott nap után értek a Kaukázus lábaihoz, Grozníj városba a 237-es táborba. Honnan is tudhatta volna, hogy párja Ids híján hasonló sorsra jutott. Elhurcolását követő nap a ház asszonyait, köztük feleségét, húgát és két rokonát is begyűjtötték. Szerencsére ők már az első órákban megszöktek. Egy olyan kommunista vezetővel találkoztak, aki nagynénjével egy gyárban dolgozott. Megmenekültek az újabb zaklatásoktól. Életjelt csak 1947-ben adhatott magáról. Azok írhattak először haza, akiknek nem volt "vojna" felirat a ruhájukon.- Nagyon nehéz volt kibírni azt az életet - jutnak eszébe a tábori emlékek. - Nem felejtem el, az egyik újságban azt olvastuk Rákositól, hogy maradjunk csak nyugodtan, mert még nem értünk meg a kommunizmusra. De ők se! - koppint az asztalra. Csak civilek voltak a vonaton Az első hivatalos irat melyből kiderült, hogy hol, s mennyi ideig .dolgozott, az elbocsátási papír volt. Azt csak 1948 decemberében kapta kézbe... Nem dobta el. Ki tudja mikor lesz rá szükség? Most talán hasznát veszi. Bűnök nélkül ártatlanul kárhoztatták "kis munkára", mire hazatért, osztályidegen lett; mostohán fogadták a szülőföldön. Sokakat bosszantott, hogy a visszaérkezők- nek nem lehetett lakatot tenni a szájára. Szerencsére megbélyegzetten is visszavették volt munkahelyére. Nem kis meglepetésemre hallom, hogy 1966-ban belépett az MSZMP-be. Négy évet vettek el az életéből.- Hiszek a marxi alapelvek igazságában. Azok tökéletesek, csak az emberek nem. Magát az orosz népet pedig nem tudom elítélni. A rendszer bánt el velünk. Hadifogoly létemre sokszor olyan szeretettel fogadtak odakinn, ami még itthon is ritka lenne.- Szokott a táborról álmodni? - kérdezem tőle.- Rengeteget. Olyankor forgolódom, kiver a veríték. Ha a feleségem felráz, akkor megnyugszom. Mondom is neki: "De jó, hogy felébresztettél. Nagyon rossz helyen jártam!" Gyertya a szobában Zagyvarékason a gát tövében húzódik meg Simon Béláné szerény, fehérre meszelt háza. Negyvenöt évvel ezelőtt is állt már itt egy kisebb nádtetejű kunyhó. A háború idején abban húzta meg magát a család. A férje az idő tájt a fővárosban dolgozott A főleg tisztviselőket szállító negyvennégyest a "miniszteri" villamost vezette. Éppen szolgálatban volt amikor nem messze tőle felrobbantották a hidat. Vele és utasaival kegyesen bánt a véletlen. Az előtte haladó járművek a Dunába zuhantak. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy a sors kíméletlenül visszavegye azt amit korábban adott. Amikor szabadnapot kapottmindig hazajött Rékasra. így volt ez ’44 november 4-én is. Mivel Nagykátánál megállt a vonat csak másnap ért haza.- Két nappal később jöttek be az oroszok - idézi fel zsebkendőjét gyűrögetve a történteket az őszhajú asszony. Davaj, davaj - mondták és elvitték a hídhoz dolgozni, összekaptak szinte minden embert, mert kevés férfi maradt a faluban. Nem volt azzal semmi baj, mert még napközben is hazajárhatott enni. Ide közel a híd. November 12-én hajnalban el kellett mennem vízért. Az iskolánál - amit kórháznak rendeztek be - megállítottak *és rám parancsoltak, hogy hordjam nekik a vizet. Mire visz- szaértem, már nem találtam az uramat. Azt mondták állítólag neki, hogy elviszik Szolnokra, ott kap dokumentumot. Azóta se jött vissza... Könnyeivel küszködve pörgeti vissza az eseményeket, melyek a fényképnél jobban rögzültek emlékezetében. Egyszer - nem tudja pontosan hogy ki, - hírt hozott társa felől. Úgy mondták, férjét a 110- es táborba vitték. Beszélték azt is, hogy kiütött közöttük is a flekktífusz, 12 ezer emberből csak 5 ezren maradtak életben. Ki tudja mi az igazság? Torkomat köszörülöm. Úgy érzem, túl messzire mentem el a kér- dezősködésben, pedig nem szakítok fel sebeket Negyvenöt év nem volt elég ahhoz hogy behegedjenek. Tudat alatt még nem adta fel a reményt: hátha egyszer újból az ő ura nyit ajtót. Halottak napján mégis gyertyát gyújt. A szobában... Négyezer forintos nyugdíjból él. 70 éves, 90 százalékos rokkant Pár száz forintos nyugdíjkiegészítés is segítene. Remegőkézzel mutatja, az 1951-ben keltezett halottá nyilvánító határozatot melyben a hivatal a saját szabályai szerint pontot tett egy fiatal élet végére. Az indokolásban ez áll: "Egy szovjet katonai járőr ellenőrzése során fogságba került mint polgári személy." Szurmay Zoltán Lukácsi Pál « A szolnoki TSZKER törökszentmiklósi mflanyagüzemének új csarnokában október közepén indult meg a próbatermelés. Jelenleg a debreceni Medicor részére tüvédö hüvelyeket gyártanak. A 30 milliós beruházás alig félév alatt készült el. Az itt dolgozó gépekre csak felügyelni keli. Fotó: Mészáros Azóta se Jött vissza -
