Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-16 / 299. szám

4 Mépíap 1989. DECEMBER 16. A Néplap vendége: Szinyei Béla megyei főépítész Tudatosítani kell az értékeket "... nagyon rossz helyen jártam" Könnyes robotok Hetvenhat település van a me­gyében, többségük múltja évszá­zadokra, eredete az Árpádok korá­ig nyúlik vissza. Az országnak ezen a részén a gótika és a rene­szánsz nem hagyott nyomot, leg­feljebb egy-egy <5si település, mo­nostor épülettöredékeiben. A ba­rokk kornak azonban már épülete­gyütteseit is megtaláljuk. A dísz­esebb városi központok mellett fejlődnek, gazdagodnak aperiféri- ák és a falvak is. Ezeknél legin­kább a település szerkezete hordja magán a kor jellegzetességeit, amelyeknél tudatosság csak az utóbbi századokban fedezhető fel. Minél gazdagabb egy település, annál igényesebb épületeket emel, de érdekes módon amíg korábban ez a spontán átépülés se bontotta meg az építészeti egységet, szabá­lyozottsága ellenére, manapság ez egyre több problémával jár. A te­lepülések építészeti megformálá­sában sokan vesznek részt, a ható­ságon, tervezőkön, építőmestere­ken túl számos körülmény befo­lyásolja a végeredményt. Ezek összehangolásáról, arégi építésze­ti értékek védelméről és újak te­remtéséről beszélgettünk Szinyei Béla megyei főépítésszel- Másfél éve jöttem a debreceni Kelettervtől, ahol településterve­zéssel foglalkoztam. Munkába ál­lásom után első feladatomnak te­kintettem valamennyi község, vá­ros arculatáról benyomásokat sze­rezni. Ez a szisztematikus ismer­kedés nemcsak a helyszínen, bejá­rásokon történt, hanem a térképek tanulmányozásával is.-Mit árul el egy térkép a telepü­lésről?- Az egyik legfontosabbat, a szerkezetét, ami egyrészt a múltról tanúskodik, másrészt keretét adja a további fejlesztésnek. Itt van pél­dául Jászapáti térképe. Rögtön lát­ható a zegzugos halmaztelepülés- jelleg, sugaras fejlődéssel, új mér­nöki kiosztású bővülésekkel, a közlekedés rendje, lehetőségei, a vasútállomás, belső tavak, a zárt- kert... A Partizán utca környéke olyan, mint a szolnoki Tabán, haj­latokkal, kis teresedésekkel, sar­kokkal rendszertelen, ugyanakkor hangulatossá tehető megjelenés­sel. Az ilyen területeket ma már nem letörölni igyekszünk, hanem megőrizni, fejleszteni.- Ez azonban különös figyelmet igényel a hatóságtól és a tervezők­től is.- Természetesen, mert az előírá­soknak ilyen környezetben jóval nehezebb megfelelni. De az ér­vényben lévő előírásokkal is óva­tosan kell bánni, mert előfordul, hogy megtartásukkal erőszakosan beavatkozunk az utca kialakult rendjébe. Makovecz említette ne­gatív példaként Jászapátinál az el- őkerteket. Ugyanilyen körültekin­téssel szabad csak alkalmazni az ajánlott terveket, amelyek kritikát- lan elterjesztését tévedésnek tar­tom, mivel nem egy meghatáro­zott környezetben lévő adott telek­re készültek. Jászapátival teljesen ellentétes településszerkezetről vall Kengyel vagy Törökszent- miklós, ahol az utcák sakktábla- szérűén, szabályos rendben fut­nak.- A település szerkezete mellett az utcák, terek hangulatát az ott lévő épületek jellemzik. Milyen a megye településeinek képe?- Szinte valamennyi mást mutat, vagyis van jellegzetességük. Szín­vonalas barokk-együttes jellemzi Jászberény központját, Karcagon is megtalálható az újabbkori stílu­sépítészet, de a főtér ott egy hiány­zó épület miatt szétesik. Mezőtúr is egy későbbi fejlődést mutat, ami egy értékmegőrző rekonstrukció­val nagyon széppé tehető. A ha­gyományos tájegységek egyéb­ként az építészetben is elkülönül­nek egymástól, sőt az eltérő törté­nelmi, kulturális hagyományokon túl a területek gazdasági különbsé­ge is látható. A jászsági templo­mok, egyházi építmények, köz­épületek gazdagabbak, díszeseb­bek, mint a nagykunságiak. Egész más a Tiszamente, Tiszafüred és Szolnok környéke vagy a Tisza­zug. Rendkívül hangulatos példá­ul Tiszaroff vagy Tiszapüspöki, amelyik majdnem érintetlenül megőrizte régi településképét Ti­szapüspöki szép, orsósán bővülő főutcáján középen áll a templom, mellette a parókia, körbe rajtuk jellegzetes, hangulatos házak. A teret azonban valósággal szétrob­bantja egy oda nem illő nagy épü­let. Ha előbb elkészült volna az az építészeti értékvizsgálat, amit ajánlatos volna máshol is elkészít­tetni, akkor nem történik ez.- A múlt értékeit tehát nem tar­totta kellő tiszteletben a mai építé­szet, vagy építésigazgatás. Hol volt legerősebb ez a beavatkozás?- Kétség kívül Szolnokon, ahol a régi településszerkezetet és be­építési módot a városközpontban teljesen figyelmen kívül hagyták. Valamikor kialakult egy Ybl-díjas elképzelés, annak megfelelően megindult ez a drasztikus város­rendezés, ami azután félbesza­kadt. Most van egy hagyományos zártsorú, kisvárosias beépítés, és néhány betonból, üvegből készült magas ház a központban, meg más részeken is.- Hogyan tűrte, fogadta a lakos­ság mindezt?- Csak elképzelni tudom, mert nem voltam itt, de a központi sze­repkörből adódóan ez előnyökkel is járt. Az is bizonyos, hogy job­ban éreznék magukat a hagyomá­nyos településszerkezetben az em­berek, mert hiányoznak az intim utcarészek, nincs kapcsolat a múlttal és nem is alakul ki ezután sem a környezetükkel. A város- központ kialakítása tehát meg­akadt, s mivel a korábbi építészeti korszak lezárult, most az a nagy kérdés, hogyan folytatható itt az építkezés. Esztétikailag is, meg anyagilag is.- Más települések hogyan vál­toztak az elmúlt 40 évben?- A kisvárosokban is lejátszó­dott, bár enyhébben, ez a folya­mat. Karcagon is épült toronyház, ami Jászberényben ugyan a szolid ellenállás miatt elmaradt, de álta­lában egyik sem úszta meg az erő­szakos beavatkozást Sajnos maga a település nem sokat tehetett ez ellen. Kapott egy iskolát vagy va­lami más intézményt a megyétől, onnan jött a sablonterv is. Legfel­jebb lemondhattak volna róla.-Mit tehet most a főépítész?- Tudatosítani kell az építészeti értékeket a lakókban, a települé­sek vezetőiben. Kellemes megle­petés volt számomra is a megye műemlék-gazdagsága, ugyanis kevesebbre, szegényesebbre szá­mítottam. Rendezési terve majd minden településnek van, de azo­kat aktualizálni kell a jelenlegi vá­rosrendezési elvekhez, anyagi le­hetőségekhez. Azt segíthetné egy létrehozandó Megyei Területren­dezési Iroda, amely a megyei és a helyi főépítész szakmai irányítá­sával folyamatosan követné és összehangolná az igényeket a le­hetőségekkel. Falufelújítási napo­kat szeretnék szervezni, legelő­ször tavasszal Nagyréven, ahol különböző szakemberek: környe­zetvédők, kertészek, építészek, népművelők, gazdasági szakértők találkoznak a lakossággal, ráirá­nyítják figyelmüket a helyes és helytelen tendenciákra.- Megnőtt az építészek felelős­sége, pontosabban ráébredtek munkájuk jövőbe nyúló hatására. Az én felelősségem az, hogy ezt a munkát a rendezési tervek, vala­mint a konkrét építések során a kü­lönböző érdekekkel a lehető leg­jobban hangoljam össze. Ez kompromisszumokkal jár, éppen ezért minden bontás, építés előtt, végig kell gondolni a változó kö­rülmények között a beavatkozás következményeit.- Irigyek voltak ránk az emberek - mondja a 90 éves Lévai Károly - szép családunk, házunk, földünk, kertünk volt és jól fizető állásom. (1920-ban kezdtem el tanítani.) Kevés magasan iskolázott ember volt Kunmadarason. A háborút kö­vetően bármit rá lehetett fogni a másikra, így hát azzal vádoltak meg engem, hogy a szovjetellenes, reakciós és nyilas vagyok. 1945. január elejétől április vé­géig - a tanító úr szavaival Szent György napjáig - háziőrizetben volt, mígnem két leventepuskás ta­nítványa őrizetében el kellett hagynia otthonát.'Néhány hétig Kunhegyesen volt börtönben, on­nan vitték Szolnokra. Következe­tesen internálásról beszél,a papír­gyárban kialakított gyűjtőhelyet internáló tábornak nevezi. A kör­nyékbelieket 15-20 szekérrel vit­ték el. Volt ott mindenféle ember: iparos, munkás, főmérnök, tiszti­orvos. Ritkán beszéltek arról, ki, miért került oda. Csak augusztus 22-én állították a kisújszállási bíró­ság elé. A legkisebb büntetés- Ott behívatott egy vezetőféle ember és miheztartás végett azt a tanácsot adta, hogy ismerjem csak be azt, amivel vádolnak - emlék­Bármit rá lehetett fogni a másik­ra szik vissza arra a napra. - A legki­sebb büntetést - 8 hónapi interná­lást - kaptam. Szerencsére az addig letöltött időt beszámították. A ta­núk vallomása alapján rosszabbul is járhattam volna. Lévai Károly a századfordulón született, mégis pontosan emlék­szik szinte minden történésre. Ti­zennyolc évesen elvitték az olasz frontra. Doberdótól már csonka uj­jakkal tért haza. 1948-tól 1956-ig ezekkel a kezekkel kellett kemény fizikai munkát végeznie, ugyanis életre szóló hivatásától a tanítástól eltiltották. Most, mint internált nyújtotta be nyugdíjkiegészítésre a kérelmét. Látványos módon térnek vissza köztudatunkba a színleg elfelejtett szavak. Internálás, kitelepítés, má- lenkíj robot - sztálini diktatú- ra.Rengeteg polgári személy élet* pályája is megtört - vagy szakadt el végleg - közvetlenül az 1945 utáni években. A háborút követően jó­vátehetetlen hibákat ma megpró­bálják orvosolni. Rendelet jelent meg az "egyes személyes szabasá- got korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek helyzetének rendezéséről." A nemrég megje­lent jogszabály alapján bizonyára többezren lennének jogosultak - a nyugdíj felemelésével - némi kár­pótlásra. Ha élnének. A kérelme­zők és a Belügyminisztérium kö­zötti közvetítő szerepet vállaló Ha­zafias Népfront megyei bizottsá­gánál egyelőre csak 20-30 személy jelentkezett. Mostoha szülőföld Sípos János legnyomasztóbb ál­maiban sem gondolta, hogy hazá­jától hosszú évekig lesz távol. Rá- kóczifalván lakott - takaros csalá­di házában itt él most is feleségé­vel -, akkoriban a szolnoki Jármű­javítóba járt be dolgozni. A vasút hadiüzemnek számított, a katonás­kodás alól felmentették. 1944-ben huzamosabb időre Budapestre ve­zényelték. Feleségével együtt át­menetileg nagynénjéhez költöz­tek. Vesztükre. December 31-én a szovjetek elfoglalták azt a házat, melyben laktak. Másnap hajnal­ban, korra tekintet nélkül felsora­koztatták az összegyűjtött férfiakat és csak annyit tudattak velük: má- lenkíj robot. E két szóval elkezdő­dött a most 75 éves ember kálvári­ája. Zsúfolt marhavagonokban Er­csi, Baja felé, majd Temesvárra vitték őket. Onnan vissza Szeged­re, mert a temesvári lágerben kitört a flekktífusz.- Olyan volt ez - érzékelteti Sí­pos János -, mintha egy óriási szi­tára tennék rá az embereket. Már csak azokat vitték ki Oroszország­ba, akik átestek rajta és életben ma­radtak. Abban a csoportban, ahová behajtottak - folytatja - csak civil volt. Az első napokban még nem tudtuk mit akarnak velünk. Azzal ámítgattak minket, hogy az átállt Vörös János tábornokot keressük. Akárhová mentünk, mindenütt ró­la volt szó. Nem találtuk meg so­se.. Szegeden a Csillag börtönben - a WC volt a "rádió" - hamar elter­jedt a hír: a mi jegyünk a Kelet felé tartó vonatokra szól. Leírhatatlan volt az a döbbenet, ami úrrá lettraj- tunk. Tizenegy átfagyoskodott nap után értek a Kaukázus lábaihoz, Grozníj városba a 237-es táborba. Honnan is tudhatta volna, hogy párja Ids híján hasonló sorsra ju­tott. Elhurcolását követő nap a ház asszonyait, köztük feleségét, húgát és két rokonát is begyűjtötték. Sze­rencsére ők már az első órákban megszöktek. Egy olyan kommu­nista vezetővel találkoztak, aki nagynénjével egy gyárban dolgo­zott. Megmenekültek az újabb zak­latásoktól. Életjelt csak 1947-ben adhatott magáról. Azok írhattak először ha­za, akiknek nem volt "vojna" fel­irat a ruhájukon.- Nagyon nehéz volt kibírni azt az életet - jutnak eszébe a tábori emlékek. - Nem felejtem el, az egyik újságban azt olvastuk Ráko­sitól, hogy maradjunk csak nyu­godtan, mert még nem értünk meg a kommunizmusra. De ők se! - koppint az asztalra. Csak civilek voltak a vonaton Az első hivatalos irat melyből kiderült, hogy hol, s mennyi ideig .dolgozott, az elbocsátási papír volt. Azt csak 1948 decemberében kapta kézbe... Nem dobta el. Ki tudja mikor lesz rá szükség? Most talán hasznát veszi. Bűnök nélkül ártatlanul kárhoz­tatták "kis munkára", mire haza­tért, osztályidegen lett; mostohán fogadták a szülőföldön. Sokakat bosszantott, hogy a visszaérkezők- nek nem lehetett lakatot tenni a szájára. Szerencsére megbélyeg­zetten is visszavették volt munka­helyére. Nem kis meglepetésemre hallom, hogy 1966-ban belépett az MSZMP-be. Négy évet vettek el az életéből.- Hiszek a marxi alapelvek igaz­ságában. Azok tökéletesek, csak az emberek nem. Magát az orosz né­pet pedig nem tudom elítélni. A rendszer bánt el velünk. Hadifo­goly létemre sokszor olyan szere­tettel fogadtak odakinn, ami még itthon is ritka lenne.- Szokott a táborról álmodni? - kérdezem tőle.- Rengeteget. Olyankor forgoló­dom, kiver a veríték. Ha a felesé­gem felráz, akkor megnyugszom. Mondom is neki: "De jó, hogy fel­ébresztettél. Nagyon rossz helyen jártam!" Gyertya a szobában Zagyvarékason a gát tövében húzódik meg Simon Béláné sze­rény, fehérre meszelt háza. Negy­venöt évvel ezelőtt is állt már itt egy kisebb nádtetejű kunyhó. A háború idején abban húzta meg magát a család. A férje az idő tájt a fővárosban dolgozott A főleg tisztviselőket szállító negyvenné­gyest a "miniszteri" villamost ve­zette. Éppen szolgálatban volt amikor nem messze tőle felrob­bantották a hidat. Vele és utasaival kegyesen bánt a véletlen. Az előt­te haladó járművek a Dunába zu­hantak. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy a sors kíméletle­nül visszavegye azt amit korábban adott. Amikor szabadnapot ka­pottmindig hazajött Rékasra. így volt ez ’44 november 4-én is. Mi­vel Nagykátánál megállt a vonat csak másnap ért haza.- Két nappal később jöttek be az oroszok - idézi fel zsebkendőjét gyűrögetve a történteket az őszha­jú asszony. Davaj, davaj - mondták és elvitték a hídhoz dolgozni, összekaptak szinte minden em­bert, mert kevés férfi maradt a fa­luban. Nem volt azzal semmi baj, mert még napközben is hazajárha­tott enni. Ide közel a híd. Novem­ber 12-én hajnalban el kellett men­nem vízért. Az iskolánál - amit kórháznak rendeztek be - megállí­tottak *és rám parancsoltak, hogy hordjam nekik a vizet. Mire visz- szaértem, már nem találtam az ura­mat. Azt mondták állítólag neki, hogy elviszik Szolnokra, ott kap dokumentumot. Azóta se jött vissza... Könnyeivel küszködve pörgeti vissza az eseményeket, melyek a fényképnél jobban rögzültek em­lékezetében. Egyszer - nem tudja pontosan hogy ki, - hírt hozott tár­sa felől. Úgy mondták, férjét a 110- es táborba vitték. Beszélték azt is, hogy kiütött közöttük is a flekktí­fusz, 12 ezer emberből csak 5 ez­ren maradtak életben. Ki tudja mi az igazság? Torkomat köszörülöm. Úgy ér­zem, túl messzire mentem el a kér- dezősködésben, pedig nem szakí­tok fel sebeket Negyvenöt év nem volt elég ahhoz hogy behegedje­nek. Tudat alatt még nem adta fel a reményt: hátha egyszer újból az ő ura nyit ajtót. Halottak napján mégis gyertyát gyújt. A szobá­ban... Négyezer forintos nyugdíjból él. 70 éves, 90 százalékos rokkant Pár száz forintos nyugdíjkiegészí­tés is segítene. Remegőkézzel mu­tatja, az 1951-ben keltezett halottá nyilvánító határozatot melyben a hivatal a saját szabályai szerint pontot tett egy fiatal élet végére. Az indokolásban ez áll: "Egy szov­jet katonai járőr ellenőrzése során fogságba került mint polgári sze­mély." Szurmay Zoltán Lukácsi Pál « A szolnoki TSZKER törökszentmiklósi mflanyagüzemének új csarnokában október közepén indult meg a próbatermelés. Jelenleg a debreceni Medicor részére tüvédö hüvelyeket gyártanak. A 30 milli­ós beruházás alig félév alatt készült el. Az itt dolgozó gépekre csak felügyelni keli. Fotó: Mészáros Azóta se Jött vissza -

Next

/
Thumbnails
Contents