Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-14 / 297. szám

1989. DECEMBER 14. Mü&ue. (--------------------------------------------------------------------------^ Lesz elegendő Béres-csepp A Gyógyszertári Központ vállalkozása Nap mint nap számos levelet kapunk olvasóinktól, melyekben indulatosan szólnak arról a tehetetlenségről, amit a Béres-csepp fronton tapasztalnak. Tartós hiánya visszaéléseket szül; szemfény­vesztés az a mennyiség, ami a Herbária-szaküzletekbe és a gyógy­szertárakba kerül, nagyobb részét pult alatt adják-veszik. Némely gyógyszerész már azt is megengedi magának, hogy mások szeme láttára teszi, vagy azt mondja: "Van Béres-csepp, de minek az ma­gának, talán a lengyel piacra akarja vinni?" Amíg nincs a Béres-cseppből elegendő, hogy bárki bármikor hozzájuthasson, lehetetlen folyamatosan ellenőrizni, tettenémi a protekcionizmust. Üveghiány ide, magyarázkodás oda, az ellátáson kell sürgősen javítani. Ezekkel a gondolatokkal kerestük meg dr.Kapitány Istvánt, a Szolnok Megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját, aki elöljáróban jó hírrel álltelő, majd végezetül áreme­lésről tájékoztatott. A leheteúen helyzet, a sorbanállás, a bizonytalanság és protekci­onizmus felszámolására az elmúlt napokban szerződést kötöttek a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalattal: napi 2o ezer üveg Béres-csepp töltésére és csomagolására vállalkoztak. E mennyiség 5o százaléka náluk marad és a megye patikáiba, fito- téka szaküzleteibe kerül - már e hét végétől, folyamatosan. Lépni kellett, mert a Herbária és a Béres plusz cseppeket gyártó Főváro­si Gyógyszertári Központ nem tudta és nem is tudja a felfokozott mértékű igényeket kielégíteni. Béres pluszból lo-12 naponta hatez­ret szállít, a cseppből pedig heti 25oo üveggel. Ezt a minimális mennyiséget a megye 73 gyógyszertára-, a négy fitotéka szaküzle­te- és a szolnoki két gyógyszerszobája között lehetetlen elosztani. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a Gyógyszertári Központ vál­lalkozása óriási erőfeszítéssel jár, hiszen a személyi és tárgyi felté­teleket a bérmunka kezdetével egyidőben kell megteremteniük - szinte a semmiből. Végezetül a rossz hír: A Herbária december 11 -vei árváltozást je­lentett be, mely szerint a 3o ml-es oldat 45 forint üvegenként 723 forintról/, a 6o ml-es pedig 68 forintba kerül /korábban 42 forint volt/. Az áremelés kevésbé tolerálható, de azt reméljük, legalább lesz Béres-csepp mindenütt. V_______________________________________cs- J Állandó járőrszolgálatot kérünk Részt vettem a törökszentmiklósi Csillag Divatházban rendezett be­mutatón, ami nagyon tetszett, de az ajándéksorsoláson már nem, mert bosszantott az az eset, ami ezt meg­előzően velem történt az áruház­ban. Az új farmerosztályon vásá­roltam - 5oo forint feletti értékben -, amikor lázasan szervezték a be­mutatót. Meg is kérdeztem: mire készülnek? Az eladó tájékoz­tatásképp szórólapot nyomott a ke­zembe, amit magammal vittem és csak később olvastam el. Ebből ér­tesültem, hogy aki 5oo forint felett vásárol, az sorsjegyet kap. Másnap tudtam csak visszamenni az áru­házba, s kértem a sorsjegyet, de az eladó azt mondta, elfogyott. Arra gondoltam, talán szétosztották az ismerősök között?! Heroltné Juhász Róza Törökszentmiklós HOZZÁSZÓLÁS CIKKEINKHEZ Hallgattassák meg a másik is Az érem zeneiskolás pajtások felőli oldala A Néplap december 5-i számában megjeleni egy cikk, címe: "Hangver­seny" pajtásoknak - Réz utcai verseny­mii úttörőházra és zeneiskolára. Bár a hangverseny szó a cikk címé­ben így írva: hang-verseny, találó (ezt rendszerint az aulában asztaliteniszező és gyakorta felügyelet nélkül hagyott gyerekek nyerik meg) - a versenymű már jóval kevésbé az. Ezt a műfajt ugyanis az annak előadására önként vállalkozó és nem az arra rákényszerí- tett muzsikusok szokták művelni. A cikk írója e vonatkozásban esetenként rátapint a lényegre: a kél Réz utcai in­tézmény valóban a szétválni kívánó sziámi ikrekre hasonlít leginkább. Egy épületbe költöztetésük nagyon rossz ötlet volt, s már az első nap óta meg­ában hordozta a viszálykodás csíráját. A későbbiek során a cikk néhány mondatban kitér a kettéválás szükséges voltára, a külön épület jogos birtoklási vágyának kérdésére - de a címben be- harangozottaknak ellenére mindeneke­lőtt azt igyekszik bizonyítani, hogy mekkora létjogosultsága van egy ifjú­sági szabadidőközpontnak - ugyanak­kor ezt a kérdést a zeneoktatás oldalá­ról egyáltalán nem járja körül. Néhány idézet a cikk utolsó bekez­déséből, kommentárral: "Célszerű-e te­rületileg megosztani egy iskolás sza­badidőközpont tevékenységét, amikor a gyermekek ideszoktak" (mely gyer­mekek? A zeneiskolás gyermekekre ez nem áll?), "ragaszkodnak ehhez a hely­hez" (és azok a zeneiskolás növendé­kek, akik a város különböző pontjain szívességi használói a jószándékú in­tézményvezetők álul a zeneiskola ren­delkezésére bocsátott, ám a zeneoku- tás számára nem igazán alkalmas tizen­öt Unteremnek, azok nem ragaszkod­nak ehhez a helyhez?). De idézzünk to­vább a cikkből: "Fennáll a veszély, hogy a városban szétszórt foglalkozá­sokat kevesebben látogatják majd." Ér­dekes módon ez a fenyegető veszély a zeneokutás oldaláról nézve nem merül fel a cikkben. További idézet: "Félő, hogy leomlik mindaz, ami eddig fel­épült, lassan elsorvadhat egy, a gyer­mekek érdekében működő szervezet." És az nem félő, hogy Kodály országá­ban egy zeneiskola szintén elsorvad­hat? Mivel az idézett cikk - megint csak egyoldalúan vizsgálva a tényeket - egy­két valóban kételkedésre okot adó szá­madatot említ - sorakozzék fel e cikk­ben is néhány viuthautlan adat. Az alábbi mondatok abból a beadványból való idézetek, mellyel a Bartók Béla Zeneiskola igazgatója és Untestülete fordult a Városi Tanács VB művelődési osztályához: Az új épületnek csak az első emele­ti 11 termét vehettük birtokba, ez 15 te­remmel kevesebb a szükségesnél. 1989-ben működési feltételeink az alábbiak: míg 37 unári álláshelyhez a növendéklétszám 126 százalékosan adott, a saját jogon használt teremszám csak 43 százalékosan biztosított. A 13 terem fennurtási költségével létreho­zott zeneiskola összesen 28 teremben működik, 15 teremnek jelenleg még szívességi használójaként, de a bérleti díjak fenyegető rémével bizonyulanná tett működési feltételek közepette. 1990-től változatlan működési felté­telek közepette az alábbi változutá- sokra kényszerülünk: 1. alternatíva: Mivel 13 Unteremben négy napi 7 órás, 13-tól 30 óráig Urtó /pedagógiailag elfogadhatatlan/ maxi­mális teremkihasználással is csak 370 növendék és 20 Unár foglalkoztatása biztosított, 300 növendéktől és 17 u- nártól meg kell válni. 2. alternatíva: A Réz u. 1. alatti épü­let teljes birtokbavétele esetén 23 te­remben napi 5,5 munkaórás 13,30-tól 19 óráig Urtó teremkihasználással 520 növendék ellátása és 29 tanár foglal- kozutása válik lehetővé. Ez esetben csak 150 növendéktől és 8 Unártól kell megválni. 3. alternatíva: A jelenlegi Unári és növendéklétszám /mely mindössze 5 százalékos beiskolázási szintet muUt/ megőrzéséhez a Réz u. 1. alatti épület egészén túl további 7 terem kölcsönzé­se, azaz bérleti díjának biztosítása szükséges. Szolnok város 36 éve működő zene­iskolája nem alapulanul kéri működé­si feltételeinek biztosítását, épület­gondjának megnyugutó rendezését. A 35. évforduló alkalmából készült év­könyv korántsem teljes felsorolása sze­rint az iskola száztizenküenc volt nö­vendéke választoUa élethivatásul a mu­zsikus pályát, s teszi gazdagabbá az or­szág zenei életét. A Bartók Béla Zene­iskola letett már annyit az asztalra, hogy joggal számot urtson - termé­szetesen nem a pillanatnyilag épp hogy vegetáló, de remélhetően szép jövő elé néző másik intézmény rovására, ha­nem annak gondjai megoldása mellett - olyan körülmények megteremtésére, amelyek között országosan jó hírnév­nek örvendő Untestülete hozzá méltó körülmények között végezheti az esz­tétikai nevelés szemszögéből nézve mérhetetlenül hátrányos helyzetben lé­vő növendékeinek zenei nevelését. S tehesse ezt annak érdekében, hogy még srác olyan tehetséget indíthasson útjára, mint Peták Ágnes, Erős József, Kovács Zoltán vagy Szakái Petra. Szathmáry Judit Lapunk hétfői számában az Úttörő­ház munkatársainak véleményét kö­zöljük. (a szerk.) Áldemokrácia? Az MDF köszöneté a választópolgá­roknak című írás a Néplap november 29-i számában jelent meg, mellyel kap­csolatban - mint érdektelennek, aki nem volum, nem vagyok párttag - el­térő a véleményem. Az MDF a népsza­vazást áldemokratikusnak mondja azért, mert a munkásőrség feloszlatása, a pártvagyonnal való elszámolutás, a pártszervezetek munkahelyről történő kivonulása érdekében már döntés szü­letett. Mindezek megítéléséhez tarto­zik, hogy a jelenlegi képviselők man­dátumát a választások alkalmával a nép ugyan megszavazU, de a kiválasztásra nem volt lehetősége. A két körülmény együttes megléte a demokrácia előfel­tétele. Úgy hiszem, erre bővebb ma­gyarázat nem szükséges. A mai parla­menti ugság tehát csak részben tekint­hető demokratikusnak. Következés­képpen ugyanez vonatkozik az állam­hatalmi és kormányzati szervekre is. Ezt a helyzetet felismerve, a választási koalícióba tömörült négy /FIDESZ, Kisgazda, SZDP, SZDSZ/ párt népsza­vazással kívánt meggyőződni arról, hogy a nép egyetért-e a meghozott dön­téssel. A köztársasági elnök megvá­lasztása a jelenlegi parlament által - az előzőek értelmében - nem lenne de­mokratikus. A népszavazás mind a négy kérdésben jóváhagyást, illetve döntést hozott, így az új parlamenti vá­lasztások után a köztársasági elnök vá­lasztása - akár közvetett vagy közvet­len úton - demokratikus. Az MDF Szolnoki Szervezete ered­ménynek tekintette, hogy a választá­soktól 42 százalék szavazó távol ma­radt. Nem gondoluk arra, hogy a de­mokráciákban - megközelítőleg - az ilyen arány szokásos. A szavazásra jo- gosuluk 95 százaléka igazi demokrá­ciát akar, és erre utal a kérdések 2-4-ig sorszámra leadott szavazatok aránya. Kétségtelen, hogy az MDF bojkottja nélkül az első kérdésre adott szava­zatok aránya magasabb lett volna. Most, amikor Unitijuk a demokráciát, a bojkottfelhívás téves nézetet adott ró­la. De ennek van egy másik oldala is, a passzivitás. A sztálini korszakot a mun­kavégzés-, a politika-, valamint más te­rületen is a passzivitás jellemezte. Ez akkor érthető volt, a jelenlegi kétség­beejtő gazdasági és megszilárdulatlan politikai helyzetünkből viszont - min­den területen - a demokrácia irányába ható, fokozott aktivitással lábalhatunk ki. Pásztor József közgazda Autóbuszmegálló - menetrend nélkül A szolnoki Rózsa Ferenc úti megállóban kaptuk lencsevégre e jelzőtáb­lát, de felvételünk több helyen is készülhetett volna. A buszra váró nem tudja, hogy milyen jelzésűvel merre mehet, s mikor. Fél óra várako­zás után - a tájékozatlan utazó - azt is hiheti, hogy megszüntették a megál­lót, főképp, ha látja az elsuhanó buszokat. /Foto: KÉ/ A TÁRGYALÓTEREMBŐL Nem engedték be, ezért ajtót tört A harminckétéves Fodor Kál­mánra (Szolnok, Hangya út 19. sz.) még véletlenül sem illik az az állítás, hogy nem állhatatos. Na­gyon is az, hiszen amit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen keresztülvi­szi. Éppen ezért már a törvénnyel is több ízben meggyűlt a baja, és a jegyzőkönyv megfogalmazása szerint: eddig négy esetben volt büntetőeljárás ellene. Egyszer közokirat-hamisítás miatt, majd lopás vétségéért, illetve két ízben ittas járművezetésért ítélték el, büntették meg. A lista ezennel öt­re emelkedett, mivel az idén júni­us 13-án este fél kilenc tájban pi- tyókásan megjelent volt élettársa lakása előtt. Ebben eddig semmi rendkívüli nincs, de abban sem, hogy először udvariasan csönge­tett. Egyszer, majd többször is, de bizonyára tudhatták, ki toporog a küszöb előtt, mert Fodor azért annyira nem nézett a pohár feneké­re, hogy ne hallotta volna a benti mondatfoszlányt: ne nyisd ki. Mivel főszereplőnk - mint ko­rábban említettem - állhatatos em­ber, éppen ezért efféle apróság nem térítette el szándékától: így nemes egyszerűséggel betörte az ajtót, és így jutott a helyiségbe. A férfiúi erényeket is magában fog­laló tettet a volt élettárs nem így minősítette: olyannyira, hogy fel­jelentést tett ellene. Ebből pedig bírósági akta, akarom mondani ügy lett, amely eredményeképpen kiderült: nem éri meg az efféle be- torpanás, mivel drága, túlontúl drága lett az ajtóbetörés. Ugyanis a városi bíróság Fodor Lajost ma­gánlaksértés vétsége miatt 6 ezer 400 forint pénzbüntetésre ítélte. Ha ezt az összeget tizenöt napon belül nem fizeti ki, akkor a tétel nyolcvan nap, fogházban történő elzárásra változtatható. Az ítélet jogerős. Jogi tanács az öröklésről /4./ A HÁZASTÁRS KITAGADASA A kiugadási okot - mint már emlí­tettük - a végrendeletben meg kell je­lölni. Akkor érvényes, ha az a törvény­ben megengedett feltételeknek megfe­lel. A kiugadási okokat áttekintve, né­mely megléte viszonylag könnyen el­dönthető /például, hogy a kiugadotut öt évi vagy azt meghaladó szabad­ságvesztésre ítélték-e/, míg az erkölcs­telen életmód megítélése mérlegelési lehetőséget ad. Lássunk néhány példát a bírói gyakorlatból: Az örökhagyó sérelmére elkövetett súlyos bűncselekmény fogalma nem feltétlen olyan, amelynek elkövetésé­ért több éves szabadságvesztés jár. Itt figyelembe kell venni az örökhagyó és a hozzáurtozója közötti sajátos kap­csolatot is, például azt, hogy a gyermek a szülőjével szemben szeretettel, tisz­telettel, megbecsüléssel tartozik. Egyik esetben igen durván viselkedett a szülővel szemben, kél ízben megver­te /az ütések, karmolások nyoma hete­kig látszott/, az ingóságait jogulanul használu, majd perre került a sor. A Legfelsőbb Bíróság - a tetüeges bántal­mazásra figyelemmel - megállapította, hogy az örökhagyó szülő ezek után jo­gosan Ugadta ki ezt a gyermekét. Kiugadási ok továbbá, ha valaki az örökhagyó egyenesági rokonainak vagy házastársának sérelmére súlyos bűntettet követett el. Ám a törvényi el­őírást nem lehet kiterjesztően értel­mezni, vagyis ezen a címen kiugadni azt, aki a bűntettet az örökhagyó olda­lági rokona vagy élettársa sérelmére követte el. A törvényes elurtási kötele­zettség súlyos megsértését jelenti, ha a tartási vagy öröklési szerződésben fog- lalukatnem teljesíti. A törvényes eltar­tási kötelezettség a legközvetlenebb hozzáurtozókat terheli egymás irányá­ban /egyenesági rokonok, házastárs, egyes esetekben testvér elurtása/. Ha az ilyen - törvény alapján urtásra köte­lezett - önhibájából annyira elhanya­golja a urtásra szorulót, hogy egyálta­lán nem törődik vele, nem gondozza, nem ápolja vagy ápolutja és emiatt a hatóságnak kell intézkednie: az örök­hagyót kórházban vagy szociális ott­honban helyezik el - ez megvalósítja a kiugadási okot. Más a helyzet, ha az örökös jár el ennek érdekében, mert az örökhagyót otthon már nehezen lehet ápolni, gondozni. Érdekes, hogy az erkölcstelen élet­mód kiugadási okkénti megvalósulása tekintetében nem alakult ki széleskörű­en iránytmuutó bírói gyakorlat Ennek megítélésénél az általános mérce a közfelfogásban alakult ki - és nem az örökhagyó szubjektív megítélése a döntő. Mindenesetre az alkoholista, züllött, bűnöző életmód ezt a kiugadá­si okot kimerítheti. Végül: a házastársi kötelességet dur­ván sérő magatartás lehet a házastársi hűség megszegése, vagy a házastárs tá­mogatásának elhanyagolása, hiszen a hűség, egymás kölcsönös támogatása alapvető házastársi követelmény. Az ezen alapuló kitagadási ok érvényesí­tésének nem akadálya, hogy nem in­dult bontóper a kiugadotul szemben. A törvényes öröklésből a házastárs kiesik, ha az örökhagyó halálakor a há­zastársak közti életközösség nem állt fenn, annak visszaállítására nem is volt kilátás. E jogszabály számos per alapja - kü­lönösképp, ha az egyik házastárs meg­halt - utóbb igen nehéz hitelt érdemlő­en megállapíuni: fennállt-e az örökha­gyó halálakor az elsősorban érzelmi és gazdasági alapokon nyugvó házastársi életközösség? Ha nem: annak megsza­kadása vajon mennyire volt végleges­nek tekinthető? Gondoljunk például arra, hogy a házastársak hirtelen indu­latból gyakran tesznek az életközösség helyreálh'lhatatlanságára uUló kijelen­tést - és rövid idő múltán az együttélés mégis folytatódik, mintha mi sem tör­tént volna. Ugyanakkor valószínűsít­hető a különélés véglegessége, ha va­lamelyik házastárs már új életre ren­dezkedett be, tartósan más társat vá­lasztott, huzamosabb ideje elköltözött, jóllehet még nem indítotu meg a bon­tópert. Ezzel a legfőbb kiesési okok vé­gére értünk. Sorozatunk további részében arról lesz szó, kik örökölnek törvény vagy végintézkedés alapján, (folyutjuk) Dr. Korpás László Szerkesztői üzenetek B.I. Szolnok: Valamennyiük ér­dekében áll, hogy tartási vagy öröklési szerződést kössenek - ügyvéd vagy közjegyző közremű­ködésével. Mindkét szerződés eltartási kö­telezettséggel jár, és a helyi tanács jóváhagyása szükséges hozzá. Tar­tási szerződés esetén az abban fog­lalt vagyon azonnal átszáll az eltar­tóra, öröklési szerződésnél csak az eltartott halálával. Elvileg nincs akadálya annak, hogy a szerződés kedvezményezettje a kiskorú le­gyen, de egyéb szempontok ellene szólnak, ezért megfontolandó! Az érvényes szerződést - ha az abban foglalt követelményeknek megfe­lelnek - az eltartott oldalági roko­nai nem támadhatják meg. G.J. Mezőtúr: A horkolás ellen sajnos nincs gyógyszer. Egyetlen lehetőség, ha a horkoló megtanul hason fekve aludni. Ez az alvási mód mindennek nevezhető, csak kényelmesnek nem, pedig sok em­ber alvási formája. Tehát megszok­ható, s ebben a helyzetben soha­sem horkolnak. A felnőtt horkolás nagy ritkán valamilyen betegségre vezethető vissza, így például orr- sövényferdülésre vagy polipra, de kiválthatja allergia és vérkeringési zavar is. Tanácsoljuk, hogy mi­előbb forduljanak orvoshoz. Összeállította: CSANKÓ MIKLÓSNÉ rőrök állandó jelenlétét.Tisztában vagyunk a költségvetés szűkös le­hetőségeivel, de úgy véljük, hogy ezen a gondon különösebb anyagi ráfordítás nélkül, körültekintőbb átszervezéssel lehet segíteni. Magyarországi Szociáldemokrata Párt Szolnok Városi Szervezete Elfogyott a sorsjegy Olvasónk kérdésére Fedőmé Ta­kács Mária áruházigazgatótól kér­tünk választ, aki sajnálatát fejezte ki a történtekért, mert azon a napon valóban elfogyott a sorsjegy, egy­két óra hosszáig várni kellett, míg az Ideál Kereskedelmi Vállalat központjából megérkezett a pót­lás. Aki sietett, vagy átutazóban volt, annak feljegyezték a nevét és visszajöhetett érte, de a címére is elküldték volna.Hangsúlyozta, hogy a sorsjegyekkel nem élhettek vissza az áruház dolgozói. Egyébként 4ooo sorsjegyet ad­tak ki, összesen lo ezer forint ér­tékben. A főnyereményt - egy ebédlőbe való szőnyeget - a 32o- 584-es sorszámmal nyerték, gaz­dája december 11-ig nem jelentke­zett érte. A szolnoki Széchenyi lakótelep közrendjét kifogásoljuk, mert megengedhetetlen, hogy a 2o ezer lélekszámú városrészen fiatal, ga­rázda, munkakerülők /nem mun­kanélküliek/ idős embereket, vagy bárkit úton-útfélen inzultáljanak. A lakótelepen sok a lopás, betörés, ezért szükségesnek tartjuk a ren­dőri felügyelet megerősítését, ajá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents