Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-14 / 297. szám
2 1989. DECEMBER 13. Akkor is végrehajtani, ha konfliktussal jár Ésszerűséget, politikai akarat helyett Horn Gyula külügyminiszter felszélalása Brüsszelben A Magyar Köztársaság olyan partner, amely politikai rendszere lehetove teszi a különböző érdekek civilizált és humánus formában történő egyeztetését, hacsak nem teszik ki olyan elviselhetetlen szakítópróbának, amely a történelemben már több demokráciát is megtört. Magyarországon egyre inkább a gazdasági ésszerűség és a piac, nem pedig a politikai voluntarizmus fog dönteni, hacsak nem kényszerítik arra, hogy a rövid távú stabilitásért oktalan áldozatokat hozzon. Kormányunknak az ellenzéki pártokkal, más politikai és társadalmi tényezőkkel az elmúlt hét végén folytatott megbeszéléssorozata utal arra, hogy a magyar reformfolyamatban egyre erőteljesebben jelennek meg a realizmus és a felelősség elemei — hangsúlyozta. — Megfogalmazódott az a nézet, hogy az elkövetkező időszakban a gazdasági átalakítást nem lehet kicsinyes pártérdeknek alávetni, nem szabad szociális demagógiával fékezni. Mindez lehetőséget teremthet arra, hogy a kormány már a jövő év tavaszán esedékes szabad parlamenti választások megtartása előtt olyan radikális gazdaságpolitikai irányvonalat folytasson, amely hosszabb távon is számot tarthat az ország politikai tényezőinek támogatására, és amely alapja, kiindulópontja lehet a jövőbeni koalíciós kormányok tevékenységének. Ez a közel tizenegy milliós nép, de a sikereit és kudarcait szorosan figyelő többi közép-kelet-európai nép és nemzet előtt is egy eddig soha nem látott kihívás áll: átmenet a központilag tervezett társadalmi-gazdasági rendszerből a demokratikus piacgazdaságba — hangoztatta Horn Gyula, hozzátéve: ennek a feladatnak a megoldására nincs használható analógia! — Tudatában vagyunk annak, hogy a célt mindenekelőtt saját erőfeszítéseinkkel, a társadalmi és gazdasági rendszer teljes átalakításával érhetjük el. Ennek megfelelően számítunk a velünk azonos értékeket vallók támogatására, különösen az Európai Közösségek országaira. Eltökéltek vagyunk abban, hogy a programot végrehajtjuk akkor is, ha ez kezdetben társadalmi konflikusokkal jár. Ha a tervek végrehajtása során azonban a kormány olyan mértékben kényszerül megszorító inézkedésekre, hogy az súlyos és tartós zavarokat idéz elő a gazdasági vérkeringésben és az élet- színvonalban is, akkor általános társadalmi ellenállás, sőt, a konzervatív-retrográd erők aktivizálódása és tömegtámogatása is bekövetkezhet. Ez a gazdaság kibontakozását éppúgy meggátolná, mint a demokratizálódás folyamatát. A veszély elkerülhető, ha a magyar kormány és a gazdaságpolitika rendelkezik annyi mozgástérrel, hogy tevékenysége nem szorul lehetetlenül szűk kényszerpályára. Befejezésül kijelentette: „Ez a demokrácia ma még támogatásra szorul. Bízom abban, hogy problémáinkat nem egyszerűen pénzügyi kérdésként kezelik. Bízom abban, hogy a gazdaság és politika kölcsönös erőjátékában a hosszú távú stratégiát részesítik előnyben.” Politikai megállapodás döntsön (Folytatás az 1. oldalról.) ig működjék tovább, s csak ezt követően, a kora nyárra, esetleg ősz elejére tűzzék ki a képviselőválasztásoka!. Mindkét megoldásban választ kell azonban adni a parlament további működésének mikéntjére. A bizottsági vezetők javaslata jogi megoldást kínál erre a dilemmára. Az Országgyűlés mandátuma akkor járhat le, ha megbízatásának ideje letelik; ha az államfő — amennyiben megvan rá a jogköre — feloszlatja, vagy ha önmaga mondja ki feloszlását. Ez a három lehetőség nem újkeletű, mint ahogy az alkotmány és a választójogi törvény azon rendelkezései sem: ha a parlament mandátuma, megbízatása bármely okból lejár, három hónapon belül új Országgyűlést kell választani. A szavazás napja előtt 90 nappal pedig a köztársasági elnöknek ki kell tűzni a választásokat. A kérdés tehát az: a mandátum lejártának és a választások kiírásának időpontja összefügg-e egymással? Ha az Országgyűlés nem rövidíti le megbízatása idejét, akkor június 8-a előtti időpontra nem lehet kiírni a választásokat. Ha ezt a köz- társasági elnök a parlament akarata nélkül mégis megtenné, akkor megsértené az Országgyűlés szuverenitását. Az Országgyűlés tehát szuverén módon határozhatja meg mandátuma lejártának időpontját. Lehetővé kell 'tenni, hogy a választásokat egy politikai megállapodásokon nyugvó időpontban tartsák meg. Ha pedig ez az idő' pont esetleg március 18-a, akkor a parlamentnek ezt legalább valamelyest megelőző napot kell megjelölnie megbízatása lejártának dátumaként. S ily módon már decemberben ki lehet tűzni, akár március 18-ára, a választásokat. Ha az Országgyűlés március elején feloszlik, nem valószínű, hogy abban a hónapban, a választási kampány hajrájában még ülést kívánna tartani. Ez viszont korlátozza a kormány működését is, hiszen attól fogva a kormány csak saját hatásikörében hozhat döntéseket. A kormány mandátuma viszont a parlament feloszlásával nem jár le, jogi értelemben az az új kormány megalakulásáig tart. A politikai szempontokat figyelembe véve azonban mérlegelés kérdése, hogy mit vállal még a jelenlegi kormány, netán ügyvivő testületként működik tovább. Ha viszont ez a kormány bármilyen okból lemondana, az a törvény szerint azt jelentené, hogy 40 napon belül, még a jelenlegi Ország- gyűlésnek kellene új kormányt választania. Ugyanez lehet a következménye annak is, ha a kormány bizalmi kérdésként kezeli például a költségvetés elfogadását. Ez esetben ugyanis a költségvetés elvetése azt eredményezné, hogy a parlament felmentené hivatalából a kormányt. Időzített szociális booita hétvég Hasznos és kifizetődő Jovore népszámlálás A Központi Statisztikai Hivatalban szerdán sajtótájékoztatót tartottak a jövő év elején esedékes népszámlálásról. A mostani népszámlálás különös figyelmet szentel a nemzetiségi hovatartozás felmérésére ; ezzel kapcsolatos az anyanyelvre, a „beszélt” nyelvre, valamint az arra vonatkozó kérdés, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát. Problematikus és vitatott a cigányok nemzetiségként való elismerése, mivel ezideig erről a nemzetiségi törvény nem rendelkezett. Mindenesetre a cigány megjelölés is szerepel a nemzetiségek között. A lakáshelyzetre vonatkozó kérdések segítségével a statisztika felméri — egyebek között — a lakások építésének évét, a tulajdoni jelleget. a közművekkel való ellátottságot, de információkat gyűjtenek a háztartások és családok nagyságáról, összetételéről is. Az állampolgárok 20 százalékától egy részletesebb, kiegészítő kérdéseket is tartalmazó kérdőív kitöltését kérik. Ez a reprezentatív felvétel kiterjed egyebek közt a munkába járás módjára, az ingázás jellemzőire, a fő- foglállkozás melletti kereső tevékenység felmérésére. A népszámlálás úgynevezett eszmei időpontja 1990. január 1-jén 0 óra. A felmérés az akkori állapotot rögzíti. A számlálóbiztosok január 2. és február 3. között keresik fel az állampolgárokat. Akik esetleg valami okból kimaradnak, azoknak az adatait február 20-ig írják össze. A módszerek különbözőek lehetnek, saját kezűleg is ki lehet tölteni a kérdőíveket, esetleg a számlálóbiztos segítségével, de kérésre a KSH megbízottja tölti ki a megfelelő rubrikákat a válaszok alapján. Az összeírás összesen 700 millió forintba fog kerülni. Valamennyi modern államban elengedhetetlenül szükségesnek tartják a népszámlálások megszervezését, ezt hasznosnak és nem utolsósorban kifizetődőnek is tekintik. (Folytatás az 1. oldalról.) Nem valami kedélyesen telt a tegnapi napom. Reggel azt hallom a rádióból, hogy ha ezt. meg azt a nadrágszíj-szorítást nem vállaljuk. akkor az infláció jövőre akár a negyven százalékot is elérheti. A délelőtt folyamán meg az elszegényedés volt napirenden azon a bizottsági ülésen, ahol Farkas Mátyás jászberényi apát szentírás-idézetét, miszerint szegények mindig voltak, vannak és lesznek, senki sem cáfolhatta. És azt sem, amit az MSZP képviseletében Wenhardt Károly fejtegetett: időzített szociális bomba ketyeg. A tömeges elszegényedés jelzi, hogy országunkban ma már egymillió ember él a létminimum alatt, s mintegy másfél millió a társadalmi minimum alatt. És ezek között korántsem a dologkerülők, hanem a keresettel rendelkező, gyermekes családok vannak többségben. Ráadásul növekszik a munkanélküliség és megoldatlan a cigányság társadalmi beilleszkedése. Megyei kórlap Nos, amennyiben mindez igaz, akkor a helyzet talán az országos átlagnál is feszítőbb megyénkben, hiszen a szociális problémák megjelenési formája és gyakorisága nem választható el a földrajzi környezettől, a helyi társadalmi, gazdasági fejlettségtől. Kisebb településeken még nehezebb munkát találni, s ezért megyénkben is változó a kép, ha egy-egy táj lakóinak anyagi helyzetét vizsgáljuk. Ki tagadná annak kedvezőtlen voltát, hogy megyénk népességének 4,1 százaléka (több mint 17 ezer ember) él ezerötszáz lélekszámnál kisebb településeken, ahol gyenge a gazdasági bázis és igen magas az átlagéletkor. Annak ellenére, hogy minden alföldi megyénél gyorsabb arányban csökkent a tanyavilág' a Jászkunságban, még mindig eléri a tizenhétezret a külterületeken élők száma. Egy tanácsi vizsgálat tapasztalatai szerint a megye településeinek fele szociális szempontból átlagosnak tekinthető, míg kilencé „kimagaslóan problematikus”. Növeli a gondokat az, hogy a szociális ellátás tanácsi intézményrendszere tizenhét településen hiányos. A megyeszékhely környékén a szociális célú támogatás, míg a Jászságban a szociális alapellátás intézményhálózata alacsony színvonalú. A Nagykunságban pedig mindkét forma fejletlen. Kritikus helyzetben Az utóbbi időben nemcsak a szociális biztonság, hanem jelentős csoportok számára a létbiztonság is megrendült. Bizonytalanná vált a munkahely. s szinte reménytelenné a lakásszerzés. Persze, a válság terhei nem egyforma terhet, legalábbis nem azonos módon elviselhető terhet rónak mindenkinek a vállára. A hátrányos helyzetűek kritikus helyzetbekerültek. Megyénk társadalma voltaképpen két nagy csoportra szakadt. A konszolidált — bár sok tekintetben veszélyeztetett — többség mellett szívósan újratermelődik a tanulatlan, képzetlén, hátrányos helyzetű réteg. Az elszegényedés méHett megyénk legsúlyosabb szociális gondja az elöregedés. Megyénk lakosságának több mint 19 százaléka idős korú. Arányuk a kisebb településeken eléri a 20—25 százalékot. Többségük „alul-prefe- rált” télepülésrészeken él. Lakásaik félében nincs fürdőszoba és vezetékes víz. Közülük még mindig háromezren élnek tanyán. Helyzetüket nehezíti, hogy egy részük cigánynépességű területeken él, ami a fiatalokkal való konfliktust általában élezi. Helyzetük ilyen területen még hátrányosabb. Ugyanez mondható el azokról, akik egyedül élnek. . így tengeti napjait a hatvan éven felüli nőknek mintegy a fele. a férfiaknak pedig húsz százaléka. A szegénység hagyományos szigeteinek lehetett tekinteni mindig a cigánytelepeket, s ma sem a javákban való dúskálás jellemzi őket. Jellemzően hátrányos helyzetüket a kisebbségi lét nehézségei és a nagyon is élő előítéletek még súlyosabbá teszik. Létszámuk az 1985. évi adatok alapján eléri a huszonháromezret. Ez a létszám azonban igen gyorsan változó, hiszen az akikori adatban szerepeltek 44 százaléka tizenhat évnél fiatalabb, s igen korán házasodnak. Vannak olyan településék — Tiszabő, Tisza- bura —, ahol arányuk eléri a negyven százalékot. Bár az állandó munkaviszony egyre inkább jellemző rájuk, közülük még mindig nem dolgozik legalább ezerkétszáz munkaképes ember. Magas köztük az analfabéták száma. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedben megyénkben közel tízezer cigányszármazású ember került ki a telepekről, s egy országosan is elismert kezdeményezés révén Szolnokon, Jászladányban és Jászapátiban „normakövetéses” lakótelepek épültek, a cigánynépességnek mintegy 22 százaléka él még 26 telepen, igen rossz körülmények között. A telepek infrastrukturálisan szinte teljesen ellátatlanok. R kiszolgáltatottak élén A szakképzetlenek, az alacsony iskolai végzettségűek teszik ki a halmozottan hátrányos helyzetűek egyhar- madót, a többit a nyugdíjasok, járadékosok, eltartottak. Ezeknek a válság terheiből nagyobb rész jut. Közülük is a hajléktalanok alkotják a legsérülékenyebb, legkiszolgáltatottabb csoportot. Tagjai többnyire szabadságvesztésből vagy intézeti kezelésből kikerült, gyö- kérteienné váló személyek. Ezek száma Szolnokon százötvenre tehető. Számukra a megyeszékhelyen készülőben van egy tízszemélyes átmeneti szállás, déhát az nem sokat old meg. Kérdéses az is, hogy be tudja-e tölteni hivatását. Nem valami éjjeli menedékhely lenne, hanem olyan szállás, melynek lakói vállalkoznak arra, hogy életmódjukon is változtatnak, munkába állnak, s ha kérésinek, akikor elmennék albérletbe, vagy munkásszállásra. És mi lesz azokkal, akik nem hajlandók normálisan élni és munkát vállalni? A szegénységnek megany- nyi eredője van. Sajnos az állami védelemre szoruló fiatalok száma meghaladja a hétezret. Meghökkentő, hogy a veszélyeztetett gyermekek száma öt év alatt 22 százalékkal emelkedett. Állami gondozásban ezerötszáz gyermeknél megyénkben. Nincs olyan átmeneti otthon, ami az intézetből kikerülők társadalmi beilleszkedését elősegítené. Nyilvánvaló, hogy többségük a szegények táborát gyarapítja majd. Nem fér kétség ahhoz sem, hogy az alkoholizmus sokrétűen hat a hátrányos szociális helyzet kialakulására. Egyáltalán nem megnyugtató az, hogy megyénkben az utóbbi tíz évben az alkoholisták száma duplájára emelkedett. A neurotikus veszélyeztetettek arányát tekintve megyénk a második helyen áll az országban. Ez is figyelmeztető arra nézve, hogy a szegénység, a magárahagya- tottság elleni küzdelem nemcsak anyagi juttatást tételez fel, hanem pszichikai és érzelmi ráhatást, segítséget is. Igaza van Farkas Mátyás apát úrnak abban, hogy ilyen tekintetben az egyházak is sokat segíthetnek. Utóvégre pénzzel nem lehet mindent orvosolni, s különben is a segélyek összege nagyon behatárolt. A szegényeken való segítés szándéka eleve feltételezi az emberi méltóság tiszteletben tartását. És abból a tényből kiindulva, hogy a segítők is megosztottak, nem árt a figyelmeztetés: a szociálpolitikai gondok oszlatása nem válhat a pártok vetélkedési területévé. A szociális demagógia hirdetésének sincs helye, mert az ilyesmi tönkreteheti minden jószándék érvényesülését. Annál inkább érdemes ezt megszívlelni, mert nyugdíj és munkabér kérdése sok minden azok közül, melyeket eddig a szociálpolitika felvállalt. Simon Béla MDF-felhívás a nagyhatalmakhoz Az Amerikai Egyesült Államok, Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Szovjetunió Nagykövetsége. Budapest Mi, a Magyar Demokrata Fórum szolnoki szervezetének tagjai felhívással fordulunk Önökhöz, illetve önökön keresztül országuk kormányához, közvéleményéhez. E felhívás megírására, az egyre aggasztóbb romániai helyzet, illetve az eddigi tiltakozások eredménytelensége késztetett bennünket. Minket magyarokat, különösen érzékenyen érint, ami abban az országban történik, hiszen kb., 2,5 millió magyar nemzetiségű román állampolgár él jelenleg is Erdélyben. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy nem csupán magyar—román ellentétről van szó, hanem az alapvető emberi jogok olyan mérvű megsértéséről, amely messze felülmúlja a dél-afrikait. Tudjuk, hogy kormányaik e témában többször felemelték a szavukat, sőt ezen túlmenően az Önök által, a „nagy conducátornak” adományozott kitüntetések visszavételén is gondolkodnak. Azonban tartunk tőle, hogy ez újfent kevésnek bizonyul. A nagyhatalmakat — világpolitikai súlyúnál fogva — külön is felelősség terheli a világban zajló folyamatokért. Jelen esetben azonban ez a felelősség kettős, hiszen az I. világháborút lezáró békeszer ződés „eredményeként” elcsatolták Magyarország területének 2/3-át, közte tisztán magyar lakta területeket is. Azok az emberek tehát, akik a jelenlegi határainkon Ikívül rekedtek, nem a maguk akaratából nem tartoznak az anyaországhoz. Magyarország tudomásul vette a nagyhatalmak döntését. Azonban ugyanezeK- nek a nagyhatalmaknak — Önöknek — a kötelessége, hogy mindent megtegyen az embertelen állapotok megszüntetéséért. Romániában már nemcsak arról van szó, hogy nemzetiségi iskolákat szüntetnek meg, megvonják a szabad munkahely- lakóhely-választás jogát, lerombolják nemzeti múltunk emlékeit, hanem ezen tú: menően elteszik láb alól azokat, akik felemelik szavukat a rendszer ellen. Közvetlen életveszély fenyegeti pl., Sütő András írót és Tőkés László temesvári református lelkészt, akinek presbiter társát már orvul legyilkolta a Securitáte, a romr Gestapo. Őket kettőjüket is csak a nemzetközi érdeklődés tartja életben — ki tudja meddig —, azonban milliók sorsát nem lehet egyenként figyelemmel kísérni. Ezért ismételten kérjük Önöket, hogy tegyenek hathatósabb intézkedéseket, hirdessenek nemzetközi gazdasági bojkottot, és tárják az ENSZ tagállamai elé, e XX. századi Dralkula rémtetteit, különben az emberi jogok deklarációja csak írott ma- laszt marad még jó ideig Romániáiban. MDF Szolnoki Szervezete Elnöksége
