Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-02 / 287. szám
1989. DECEMBER 2. Néplap m Érje be ennyivel! Legyenek polgármesterek? Jogszabály-dzsungel Helyett önkormányzat Fölöttébb csodálkozom, már napok óta. Ügy gondolom, sokan nem csak csodálkoznának, ha tudnák, amit én véletlenül megtudtam november utolsó napján. Mindegy, hogyan és hol: láttam azt az előterjesztést, amelyet majd december 18-án a parlament elé bocsátanak. Mivel az Országgyűlés napirendjei többnyire túlzsúfoltak, félek is — hátha különösebb vita nélkül elfogadják a képviselők. Ugyanis látszólag nem „nagy” ügy, s leglényegesebb részeiről már szó volt a legutóbbi ülésszakon is. A társadalombiztosítási alapról, pontosabban annak módosításáról kell dönteniük a képviselőknek. Hallottunk már erről a legutóbbi ülésszakon, ilyesmiket: a társadalombiztosítás január elsejétől átvállalja egészségügyi szolgáltatások díjának fedezetét, — ami korábban a költségvetés gondja volt. Mintegy ennek „fejében” a költségvetés április elsejétől átvállalja a társadalombiztosítástól — minekutána állampolgári jogként ismeri el járandóságát — a családi pótlékok fizetését. Nos, ezen az én adok, te adsz témán legfeljebb akkor akadnának föl a honatyák és honleányok, ha pontosan kiszámítanák nekik „ki nyer az üzleten? — mármint mennyivel terheli ez a látszólag semmi ügy a társadalombiztosítás pénzét. Dehát erről nem akarok szólni, ha kicsit boncolgatják a témát, nem féltem a parlamentet, aligha hagyják szó és változtatás nélkül az ügyet. Megnyugvással olvastam a nyugdíjak eleddig legjobban vitatott témáját is ebben a tervezetben. Ugyanis kimondja bátran: 1990. január elsejétől maximálni kell a nyugdíjak összegét, s Magyarországon e naptól (a forint mostani értékéhez igazítva) a legmagasabb nyugdíj összege 25 ezer forint lehet. Meglehet^— teszem hozzá gyorsan hogy jómagam sokszázezer, vagy millió társammal kisigényű, szerény lehetőségű ember lévén — megfelelőnek tartom a 25 ezer forintos nyugdíjhatárt. Részben azért, mert tömérdek kisnyugdíjas él hazánkban ennek egy ötödéből, egy negyedéből — másrészt azért, mert egy szegény országban a legnagyobb igényű ember is érje be ennyivel — ráadásul olyan embereknek kell beérniük ennyivel, akik minden bizonnyal évek, évtizedek alatt magas jövedelműek voltak, öregségükre talán már a gyerekeiket is kielégítették mamutjövedel- mükből. Félve hozzáteszem azt is a mamut nyereségprémiumokat is ők élvezték... Nos, ezzel se vitázom tehát. Ez Van, 1990 Magyarországában végre húztak egy határt. amit talán nem mindenki, de sokan méltányolnak. Csakhogy! Pontosan ott, ahol a tervezet a legmagasabb nyugdíj összegét javasolja, van még egy mondat. Teljesen szó szerint nem idézem, mert nem volt lehetőségem kiírni, de a lényege pontosan ez: a korábban megállapított, ennél magasabb összegű (tehát 25 ezernél több) nyugdíjak visszavonása nem tűnik célszerűnek, hiszen azoknak együttes összegéből a kisnyugdíjasoknak legfeljebb 1-2 forint emelést lehetne adni. Nos, ez az! Tehát aki 1989-ben, vagy előtte bármikor nyugdíjba ment, s havonta több tízezer forint nyugdíjat élvezhet a szó szoros értelmében — az megmarad a szerzett jogánál (szerzett jogánál?), s röhöghet a markába! Még akkor is, ha tudjuk, köztük szép számmal vannak olyanok akik tehetnek arról, hogy ez az ország idejutott ahol van. hogy minden magyar állampolgár, még a csecsemők is viselik talán évtizedig a terheket, mit ráraktak a hazára. Akár gazdasági, akár társadalmipolitikai vezetőről legyen Nem szűnik meg a hatósági erkölcsi bizonyítvány, viszont először alkotnak törvényt róla. Félreértés tehát az, hogy az erről szóló törvényt eltörlik, hiszen ilyen nem is létezik — tájékoztatta az MTI munkatársát Uttó György, a Belügyminisztérium titkárságvezetője. Elmondta: a hatósági erkölcsi bizonyítvány az állampolgárok alapvető jogait érinti, ezért célszerű, hogyv az eddigi gyakorlattól eltérően ne belügyminiszteri rendelettel, hanem törvényben szabályozzák. Lényegében arról van szó, hogy hatósági erkölcsi bizonyítványt szó —ha ebben az országban négy évtizeden át többet rontottak, mint használtak a népnek, —nekik akkor se görbüljön hajuk szála, de még a bukszájuk is maradjon degeszretömött? Indulatoktól mentesen aligha lehet erről beszélni manapság. Itt Szolnok megyében, ahol a nyugdíjasok zöme most decemberben várja a kétezer forint egyszeri kiegészítést, mert havi nyugdíja hatezer forint alatt van, nem lehet erről nyugodtan beszélni. Itt, Magyarországon, ahol már kétmilliónál is többre becsülik a létminimum alatt élőket, nem lehet emiatt nem nyugtalankodni. Itt, Európa közelién, ahol most is életerős, nem nyugdíjkorú emberek ezrei futnak egyre inkább a lehetségest kihasználva a korai nyugdíjazásért, tartván markukat meglehet azért a pénzért, amit korábban sokat átkozott, szidott népek megsegítésünkre ajánlanak föl. Csodálkozom. Ha az Országgyűlés ezt nem hagyja szó nélkül, ha a nyugdíjak 1990-től érvényes maximálásával egy időben nem nyúl a korábbi mamutnyugdíjakhoz — akkor ne csodálkozzék, ha bizalmát, a még maradékot is elveszti. Nemkülönben a kormány, s az egészségügyi tárca gazdája... Csodálkozom. Fölöttébb csodálkozom, hogy ezt az előterjesztést egyáltalán le merik tenni az asztalra. Teli van már, nincs rajta hely, szemernyi se! Sóskúti Júlia ezentúl csak abban az esetben kell beszerezni, ha egy adott munkakört büntetett előéletű személy nem tölthet be. Ilyen munkakör lehet például a pénztárosé, a főkönyvelőé. A hatósági erkölcsi bizonyítvány ebből a szempontból az államrend fenntartását, a társadalom érdekét is szolgálja, egyfajta garanciát jelent. A törvény nem tartalmaz^- za ezeknek a murJkakörök- nek, foglalkozásoknak a felsorolását — ez szinte lehetetlen is lenne. Ezeket az alacsonyabb szintű jogszabályoknak kell tartalmazniuk. Magyarországon az 1957 utáni időszak viszonylagos stabilitása az 1970-es évek végére kezdett szemmel láthatóan is bomlásnak indulni. Az akkori kor logikájának megfelelően a bajok gyökerét a szabályozás hiányosságaiban keresték, így a válasz is nyilvánvaló volt. Űj szabályok kellenek a régiek helyén, illetve ami még nincs szabályozva, azt is szabályozni kell. A jogalkalmazók mind több kötöttséggel találták magukat szemben, de minél több a regula, annál bizonytalanabb lehet annak eldöntése, hogy végül is mi a jogszerű, mi nem. Nem beszélve az egyre gyakBaranyi Imre az új ön- kormányzati törvény fontosságát húzta alá elöljáróban. Addig azonban még sok feltételnek kell teljesülnie, a törvény szövegének is alkotó vitákban kell letisztulnia. Lényeges, egy olyan önkormányzat-barát környezet, amely elősegíti a törvény kialakítását, majd működését. Ma komoly szándék mutatkozik a szabály-dzsungel ritkítására. Célnak tekintik, hogy mind az állampolgárok. mind a tanácsi apparátus terhei csökkenjenek, tisztán látásuk növekedjen, s ezzel együtt a bürokrácia kisebb legyen. Kimondott cél, hogy az olyan jogszabályok, amelyek az állampolgár tevékenységének korlátozására szolgálnak vagy az irántuk való bizalmatlanságot fejezik ki, lehetőség szerint szűnjenek meg. Már a számok is imponálóak (s egyben jelzik az eddigi helyzet fonákságát): mintegy 800 ezer hatósági határozat szűnhet meg. 500 ezer hatósági bizonyítvány, igazolás, bejelentési kötelezettség válhat évente feleslegessé, ami azt jelenti, hogy az állampolgárok 3 millió alkalommal megtakaríthatják a tanácsháza „meglátogatására” fordított időt, pénzt, fáradságot. Szűkül a hatósági enA képviselőtestületek, a volt tanácsok helyett, az új választási törvény alapján jöhetnek létre, tükrözve a társadalmi és érdektagoltságot, amely jellemző az adott településre. Hatáskörük kiterjed mindenre, ami az adott terület lakóit érintik. Ezek közül van amit kötelezően fel kell vállalniuk, amelyek a törvényekből következően ellátási felelősséget rónak rájuk. Ehhez megkapják a központi forrásokat is. Ilyen lehet például az oktatás. Más feladatokat fakultatív alapon, a helyi erőforrásokra támaszkodva végezhetnek eí. Ehhez joguk lesz szabadon formálni belső szervezetüket, működési rendjüket, kinevezni végrehajtó szervezeteik vezetőit, erőforrásaikkal szabadon gazdálkodni. LétrehozhatÓK minden lakóhelyi közösségben. amelyek területileg kö- rülhatárolhatóak. Közöttük különbség nincs, lettlégyen az falu vagy város, jogaik azonosak. Törvényességi felügyeletüket a megye látná el. Hatáskörükbe beletartozik különböző intézmények létrehozása, a település fejlődésének elősegítése, a feladatok elvégzése, irányítása, tervek, célok megfogalmazása a településre vonatkozóan, az államigazgatásból reárabban előforduló egymásnak ellentmondó szabályok elszaporodásáról. Nem véletlen. hogy a tanácsi jogalkalmazók, mint a leginkább érintettek, az elsők között léptek fel a dereguláció érdekében. Az önkormányzatok léte tehát nem egyszerűen a demokrácia egyik sarkalatos eleme, hanem a tanácsok, az állampolgárok terheinek jelentős csökkentését is eredményezhetik. Folytatva a Néplap hasábjain korábban megkezdett meditációt, ezúttal dr. Ba- ranyi Imrét, a megyei tanács titkárságának vezető helyettesét kérdeztük meg a jelenlegi elképzelésekről. gedélyek köre, helyette ahol szükséges, csak bejelentési kötelezettség terheli az embereket. Cél az, hogy feleslegesen ne avatkozzanak be a lakosság dolgaiba. Például ezentúl nyugodtan építhetünk kerítést, melléképületet, ha éppen ehhez van kedvünk. Alapelvként fogalmazhatjuk meg az önkéntes jogkövetés elvét, amely arra épít, hogy az ésszerű döntéseket, a közösség érdekében is. természetes módon veszik figyelembe az érintettek. Az önkormányzat természetesen több a fentieknél. A jogállamiság csak a demokratikusan megalapított ön- kormányzatokra épülhet. Autonómiájuk, relatív önállóságuk a központi hatalom (amelynek szintén tagoltnak kell lennie) megfelelő ellensúlyát képezhetik. Létrehozásukban a népfelség elvének kell érvényesülnie. Kizárólagos alanyaik a helyi választópolgárok, akik jogaikat részben közvetlenül (pl. a helyi népszavazás olyan kérdésekben mint a közös tanács megszüntetése), részben közvetve az általuk megválasztott képviselőtestületek útján gyakorolják. A dolgok logikájából következően ez utóbbit tekinthetjük tipikusnak. juk háruló feladatok ellátása. A korábbi tapasztalatok alapján joggal vethető fel: a végrehajtó szervekre átru- házhatók-e feladataik, vagy azok egy része. Két véglet szerepel az elképzelések között. Az egyik ezt megengedné. a másik nem. Valószínű, itt is valahol a kettő között kell keresni az igazságot. Törvényben lehetne rögzíteni azokat az alapvető kérdéseket (választás, helyiadó, hitelfelvétel, tervkészítés stb.), amelyeket nem lehetne átruházni, de nem alapvető kérdésekben jogokat lehetne biztosítani a bizottságoknak. illetve részben a tisztségviselőknek. A bizottságok eddig nem is hozhattak döntéseket, az új koncepció szerint viszont igen, azzal együtt, hogy az előkészítésben megmaradna szerepük. Várhatóan megváltozna a tisztségviselők elnevezése is. így például a községek, városok önkormányzatának vezetőjét polgármesternek lehetne hívni, a megye vezetőjét pl. megyei elnöknek, bár itt több elképzelés is létezik. A polgármesterek a képviselő testülethez kötődnének. hatásköre is az ön- kormányzati ügyekre terjedne ki- Választási módjuk többféle is lehet. Lehetne közvetlen, amikor nem a képviselők közül választanának egyet, hanem a lakosság választaná meg személy szerint. Ebben az esetben is az ön- kormányzati testület vezetője lenne. Értelemszerűen a közvetett választás esetén a képviselők testületé maguk közül emelné ki az erre legalkalmasabbat. A szakapparátus vezetője, hivatalvezető elnevezéssel, a volt vb-titkár lenne. így az eddigi funkciózavarok is kiküszöbölhetőek lennének, amelyék a tanácselnök és vb-titkár között eddig megvolt. Különbség közöttük az a fentieken túl, hogy ugyan mindketten a képviselőtestület alá rendelten tevékenykednének, de a hivatalvezető központi szervekkel való kapcsolata jobban megmarad, feladata a törvényesség betartása. Kinek kell a végrehajtó bizottság? A végrehajtószervezet kiépítése az önkormányzat feladata. Eldönthetik például, hogy kell-e vb vagy nem. A szakigazgatási szervezetek a tervek szerint jogilag nem különülnének el, egységes hivatal lesz. Ez azonban nem zárja ki a munkamegosztást közöttük. Alárendeltségük az önkormányzatnak egyértelműbb lesz. Ez eddig is így volt, de tudjuk, hogy nem mindig így valósult meg. A tanácsi rendszer egyik neuralgikus pontja volt a közös tanácsok léte. A demokratikus megvalósítás hiánya rányomta bélyegét, amelynek következtében ma az önállósulási törekvések felerősödtek itt a megyében is. sőt Tiszasason a helyi szavazást is kipróbálták ennek érdekében. A megyében még 7 közös tanács létezik, s várható, hogy az új ön- kormányzati törvény lökést ad szétválási törekvéseiknek. Az önkormányzatok társulása mindazontúl létkérdés lehet. Az önkormányzati jog sérthetetlensége mellett a közös hivatali szervezet, főleg kistelepülések esetén (pl. ezer fő alatt), kívánatos is. Őket éppen az önkormányzatok ellenőrizhetik. Már ma is léteznek különböző igazgatási társulások, mint például építésügyi, művelődési. pénzügyi, kisajátítási, árellenőrzési. A megyében a kisközségek nagy része részt vesz ezekben. A megye szerepéről korábbi írásunkban volt szó. A kép teljessége érdekében néhány szót róluk is szólnunk kell. Vitatott kérdés itt is bőven található. Egyik ilyen, hogy legyen-e önkormányzat megyei szinten, vagy csak hivatal legyen, amely ellátja a törvényességi felügyeletet, a hatósági ügyintézést másodfokon, egyes esetekben elsőfokon, a dolgozók képzését és más feladatokat, amelyek az egész megyét érintik. Ha lesz önkormányzat, akkor is fennáll a kérdés, hogy kikből álljon. A helyi önkormányzatok delegálják a képviselőket, vagy a polgármesterek alkossák a testületet? Az idő majd eldönti ezt is. A kialakítás menete ad erre lehetőséget, hiszen a párt- politikai viták után a tervezetről a Minisztertanács dönt, imajd az Országgyűlés foglal benne állást. Ezután kerül széles társadalmi vitára, hogy majd végleges formájáról az új parlament dönthessén. Füle István Nem szűnik meg a hatósági erkölcsi bizonyítvány Hűtőszekrények hőtechnikai vizsgálata a hűtőtechnikai laboratóriumban a Jászberényi Hűtőgépgyárban nzs Azonos jogok falunak, városnak Imponáló számok, kevesebb beavatkozás
