Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-04 / 263. szám

6

Nemzetközi körkép

1989. NOVEMBER 4

Berlini levél: változik a sajtó

Ünnepük a demokráciát Amerikában

Az NDK-ban beindult óvatos változások leginkább szembeötlő jele a tömegtájékoztatási eszközök szürke egyhangúságának feloldódása. Aki szeptemberben vett utoljára a kezébe berlini napilapot, vagy két hete látta utoljára az NDK televíziójának esti híradóműsorát, az szinte rájuk sem ismer. Az őszi mélyszántás, a lakásépítés vagy éppen a kotróhaj ó-gyártás területén elért legújabb munka- sikerek helyett végre a lakosságot érdeklő, életszagú beszámolók, riportok töltik meg az újságokat és a tv-, híradót.

Az újkeletű glasznoszty egyik élharcosa a Der' Morgen című napilap. A kicsiny Liberális Demokrata Párt (LDPD) központi újságja szeptember közepén, a magyar—osztrák határ megnyitása után alig tíz nappal Manfred Gerlach két beszédét közölte. A pártelnök mindkét alkalommal félreérthetetlenül sürgette a kivándorlás belső okainak tisztázását, többek között a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartását.

A korábban „osztályállás- pontjáról” és az imperialistáknak címzett. vitriolos kommentárjairól közismert Junge Welt szerkesztőségében is új szelek fújnak. A naponta 1,4 millió példányban megjelenő ifjúsági lap nemrég nyolc rockzenész helyreigazítását közölte, amelyben a zenészek, bírálták az újság egyoldalú szerkesztési módszereit és torzító beállításait. Ennél is nagyobb feltűnést keltett Christa Wolf október 23-án megjelent levele. A nemzetközi hírű írónő védelmébe vette az Űj Fóruim alapító tagját, Rolf Henriohet, akit ,.a gyámkodó állam” című — csak Nyugaton kiadott — könyve kapcsán durván megtámadott Karin Retzlaff, a Junge Welt főszerkesztő-helyettese. Wolf elítélte „a pártosság pecsétje alatti, nemzedékről-nem- zedékre öröklődő demagógiát” és elutasította, hogy a Junge Welt az ő (Wolf) nevére hivatkozva „ócsárolja” Henriohet. RetZlaff csak szánalmas magyarázatot tudott összetákolni. A polémia erkölcsi győztese ilymó- don nyilvánvalóan Wolf és Henrich maradt.

Izgalmas témákkal lépett elő a korábban szintén unalmas „Aktuelle Kamera”

a berliniek tv-híradója is. Október 19. óta nap mint nap tudósít az utcai tüntetésekről és a szervezett vagy spontán létrejött lakossági vitafórumokról.

Erich Honecker idején elképzelhetetlen volt, hogy adásba kerüljön az a jelenet, amelyben a berlini szerszámgépgyárba látogató újsütetű NSZEB-főtitkárnak, a láthatóan meghökkent Egon Krenznek tanácsot adott egy 25 év körüli lakatos a kivándorlás ellen: ..Szerintem sokkal többet kellene törődni az emberekkel, problémáikkal, kívánságaikkal.

Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, hamar vége lesz a kivándorlási hullámnak”

— mondta a lakatos. Nem maradt lé a rádió sem. A Stimme der DDR adó beszámolt az Amnesty International minapi átfogó jelentéséről, megemlítve azt is, hogy a politikai foglyok vonatkozásában „az NDK és Csehszlovákia rövid ideig tartó őrizet címszó alatt szerepel” a nemzetközi szervezet bűnlajstromán.

Persze, nem minden szerkesztőséget csaptak meg az új szelek. A Neues Duetsch- land, a kormányzó NSZEP lapja változatlanul a „kioktatás nyelvét” használja

— Kurt Masur, a világhírű karmester szerint ez az egyik oka annak, hogy a társadalmi párbeszéd beindulása ellenére folytatódnak a tüntetések.

Ügy tűnik Karl-Eduard von Schnitzler, a berlini televízió politikai kommentátora sem figyel igazán a világra. „Fekete csatorna” című agitációs műsorában huszonöt éve minden hétfőn

szapulja az .imperialistákat”, főleg a másik német államban élőket. Aligha véletlen, hogy a lipcsei és berlini tüntetők hosszasan kiabálták : „Tiltsák be Schnitz- lert” — „Muppet-showba Schnitzlerrel”. Bár október 23-ikán az illusztris agitátor még változatlan hévvel lövöldözte mérgezett nyilait megszokott céltábláira,

alighanem igaza lesz annak a fórum-adásiban betelefonáló nézőnek, aki a sajtót átjáró új szelek kapcsán föltette a kaján kérdést: csak nem lesz munkanélküli Schnitzer úrból?

Egon Krenznek — aki Joachim Herrman eltávolítása óta alighanem kézben tartja a tömegtájékoztatást is — mindazonáltal tudnia kell: a sajtóban engedélyezett új hangok és színek csak ideig-óráig csillapíthatják az emberek türelmetlenségét. Hamarosan lényegi változásokra lesz szükség. Ezt jelezheti az a bejelentés, miszerint a politikai bizottság a külföldi utazásokat szabályozó törvény-tervezet kidolgozását ajánlotta a minisztertanácsnak. A terv szerint a jövőben — rokonsági kötelékre' való tekintet nélkül valamennyi NDK-állampolgár útlevelet kap, s azzal minden országba utazhat. Ha ez az elképzelés — mint a PB reméli — még az idén valósággá válik, akkor azoknak a megfigyelőknek lesz igazuk, akik Krenz múltja ellenére úgy vélik: tudatára ébredt felelősségének és politikai jövője valamint az esedékes reformok közötti összefüggésnek.

Dorogman László

Berlin központjában, a Karl {Marx téren október 29-én bowski, az NSZEP KB titkára, a -berlini pártbizottság első összegyűlt több ezer ember előtt beszélt Günter Scha- titkára areformkérdésekről

Lengyelország:

Népkonyhák a szegényeknek

Lengyelországban, miközben egyre-másra nyílnak a népkonyhák, azt is fontolgatják, hogy élelmiszerutalványt adnak 4 millió rászorulónak; Kézzelfoghatóvá és tömegessé vált az, ami azelőtt — a hivatalos ideológia szerint — csak a rothadó kapitalizmusban létezett, a szocializmusban pedig elképzelhetetlen volt: a szegénység. Az éhezés ma milliókat fenyeget. Augusztus eleje óta, amikor egy csapásra megszüntették az élelmiszerárak állami ellenőrzését, nem egy élelmiszercikk 1200 százalékkal drágult meg.

Lublinban, Kelet-Lengyel- ország nagy ipari központjában egy kis szuverénben naponta 340 személyre főz ingyenlevest a katolikus egyházhoz közel álló Albert Testvér Társaság. A társaság eredetileg alkoholisták és elmebetegek megsegítésére jött létre, de ma már egészséges emberek is rászorulnak segítségére. Június óta kétszer annyian járnak a konyhára, mint korábban — olyan emberek, akik kilátástalan helyzetbe kerültek.

Az újságok egyre gyakrabban adnak hírt népkonyhák felállításáról. Tarnów- ban 600 személy étkezhet ingyen, Rzeszówban is van már egy népkonyha, és hamarosan lesz meg egy.

Valamikor az olcsó tejbárok jelentették a menedéket a szegényeknek, de mióta a tej és tejtermékek ára a tízszeresére nőtt, sok idős nyugdíjas böjtölni kénytelen, írta a Parasztpárt lapja. Poznanban most olyan élelmiszerutalványokat osztanak, amelyek fejében ingyen lehet étkezni a húsételeket nem árusító tejbárokban.

Decembertől az egész országban kapnak a szegények

— az elképzelések szerint 4—4,5 millió nyugdíjas, illetve 6 éven aluli gyermek

— olyan élelmiszerutalványokat, amelyekkel a bolti árnál olcsóbban vásárolhatnak majd tejet, kenyeret, túrót. Ezeket az utalványokat abból a pénzből akarják finanszírozni, amely a sovány tej, túró és a legolcsóbb kenyér dotációjának megszüntetése nyomán fog felszabadulni.

Nemrégiben a televízió

olyan szegényeket mutatott be, akik hidak alatt, parkokban, vasútállomásokon „laknak”. A műsorban egy elvált asszony azon kesergett, hogy nem tudja eltartani két gyermekét, mert az óvodai díj a fizetésének a felét viszi el.

„Harminc éven át dolgoztam a népi Lengyelországban, és most 68 ezer zloty a nyugdíjam, amiből semmit sem engedhetek meg magamnak” — mondta egy 65 éves asszony. Lakbére 8 ezer zloty, minden egyébre napi 2 ezer zlotyja marad (túris- taárfolyamon nem egészen 60 forint), miközben 25 deka vaj 3000 zloty (3 hónapja még csak 300 volt) és egy kis kenyér 600 zloty. A hús már szóba sem jöhet a kilónkénti 15 ezer zlotys áron. Űj cipőt, új ruhát nem vehet magának. „Tanítónő voltam, sok éven át, de most még téli harisnyára sem futja” — panaszolta egy másik asz- szony a krumplileveses tányér mögül a Lengyel Vöröskereszt varsói ingyenkonyháján. A szervezet húsz megyében oszt ingyen ételt a szegényeknek.

Ünnepük a demokráciát az amerikai kontinensen, miközben annak tartalmáról és értelmezéséről igencsak megoszlanak a vélemények az Újvilágban — ez lehet az egyik végkövetkeztetése annak a találkozónak, amely a földrész 17 országából érkezett állam- és kormányfő részvételével a minap fejeződött be San Jóséban.

Milyen szerep jut / az USA-nak?

„A demokrácia megünneplésére” hívta egybe a .földrész vezető politikusait Oscar Arias Costa Rica-i elnök, élve az alkalommal, hogy országa éppen 100 esztendővel ezelőtt lépett a demokrácia útjára. Arias kezdeményezésével egy

olyan magasszintű találkozó lehetőségét teremtette meg, amelyre a földrészen több mint két évtizede nem került sor.

Jó ok volt és van az ünneplésre: 1985 óta Latin- Amerika több országa, — így a térség két nagyhatalma Brazília és Argentína is — visszatért a demokrácia .útjára. A szorosabb latin—amerikai együttműködést azonban immár évek óta politikai és gazdasági okok — elsősorban az elhúzódó közép-amerikai' konfliktus és a gazdasági fejlődést bénító adósságválság — teszik sürgetővé.

Milyen szerep juthat az Egyesült Államoknak egy ilyen folyamatban, amikor Washington Latin-Ameri- kát másfél évszázadon át domíniumának tekintette, s még az utóbbi években is

nyíltan a neki nem tetsző nicaraguai rendszer megdöntését szorgalmazta. Ügy tűnik, a tétlenség Washingtonra is potenciális veszélyét egyre jobban felismeri az amerikai kormányzat.

„A kölcsönös tisztelet és a kölcsönös felelősség új partneri viszonyát” ajánlotta fel Bush a Costa-Rica-i fővárosban s önmagában már ez is új minőséget jelent az amerikai államok kapcsolataiban. " ' Bush szerint San Jósé csak az első lépés Észak és Dél párbeszédében, amely „olyannyira saükséges a demokrácia erősítésére

Amerikában”. E párbeszéd, a kölcsönös felelősség gondolata évek óta visszatérő elem az immár négy év óta, nyolc államfő részvételével rendszeresen megrendezésre kerülő latin-amerikai „mi- nícsúcson”. A kontinens déli fele szerint ugyanis az Egyesült Államoknak, amely óriási hasznot húzott az egyenlőtlen árucseréből, hathatós támogatást kell nyújtania a déli országok elszegényedésének megálli- tására. Egyebek között e követelésre született Washingtonban a sok vitát kiváltott Baker-terv. majd idén a Brady-terv.

Szokatlan

felszólalások

Bush egyébként olyan felszólalásokat is hallhatott, amihez nem igen lehetett hozzászokva. Sarney brazil államfő, a „nyolcak ' csoportjának” egyik hangadója „energikus, érzelmekkel telített” beszédben ecsetelte az aladósodás miatti elkeseredést a földrészen.

Észak és Dél ellentétét legszemléletesebben Washington és Managua, Bush és Ortega szópárbaja jelezte, s a feszültséget csak növelte a sandinista kormánynak az a bejelentése, hogy fontolóra vette a tűzszünet felbontását az ellenforra- dalmárokkal.

Beválik-e a jóslat?

A latin-amerikai országok egymás közti nézetkülönbségeinek oldására, illetve a Dél—Dél együttműködés fokozására nem készült semmiféle állásfoglalás, ■mint ahogy egyáltalán nem született közlemény a találkozóról. A szálak szorosabbra fűzésének kölcsönös előnyére is Sarney hívta fel világosan a figyelmet: elmúlt az az idő, hogy nagy segítségre lehetne számítani ' a gazdag országok részéről, hiszen az Egyesült Államok is nagy hiányokkal küszködik,

A latin résztvevők egy része többször is utalt a meghívást nem kapott országokra, Chilére, Kubára, Haitira és Panamára, sürgetve a demokratikus választásokat. A demokrácia és a fejlődés szoros kapcsolatát legtöbbször a találkozóval újabb nagy személyes sikert aratott Arias emlegette fel. E célkitűzések elérését Arias szerint a találkozó „sokkal jobban segítette mint ahogy sokan gondolják”. A közeljövő eldöntheti, beválik-e jóslata.

Simárdi Tamás

A konszolidáció mindkét ország problémája

Michnik-interjú Sevardnadzéval

Michnik: — Köztünk maradjon, meg tudná mondani, mi is 'az a szocializmus?

Sevardnadze: — Na és mi az, hogy kapitalizmus?

Michnik: — Én sem tudom.

Sevardnadze: — Az én elképzelésem szerint a szocializmus az ideális társadalom.

Fenti párbeszéd a Gazeta Wyborcza, a Szolidaritás napilapja pénteki számában jelent, s része annak a terjedelmes interjúnak, amit Adam Michnik a lap főszerkesztője készített Eduard Sevard nadzéval, a Szovjetunió külügyminiszterével.

A Lengyelországban évtizedeken át üldözött ellenzéki, jelenleg parlamenti képviselő kérdéseire válaszolva Sevardnadze leszögezte: az európai közös házat úgy képzeljük el, hogy a maximális együttműködés és kölcsönös bizalom légkörében a ház lakói azért különbözni fognak egymástól. „Odaát azt gondolják, hogy a szocializmus megszűnik, de ez ki van zárva”.

A szovjet külügyminiszter országa külpolitikai gondolkodásának megváltozásáról szólva kifejtette: a Szovjetunió viszonya azért változott más népekhez, mert maga a szovjet vezetés is változtatott viszonyán saját népéihez. Azért változott a viszonyunk a nemzetközi jogi normákhoz, mert hozzáláttunk új normák kidolgozásához a saját népeink, állampolgáraink számára is.

Sevardnadze határozottan visszautasította azt a párhuzamot, amit Michnik az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás és a Szovjetunió afganisztáni beavatkozása között vont meg, hivatkozva a két esemény eltérő történelmi körülményeire és arra, hogy 1968 a VSZ közös döntése volt, míg Afganisztán esetében a Szovjetunió maga határozott, mint utóbb kiderült, nem helyesen. Michnik többszöri kérdése

ellenére Sevardnadze kitért az 1968-as esemenyaK erte- itceiése elől, nem reagált arra, nagy a Vsz Deayaiaozását a lengyel és a magyar parlament is elítélte azóta. Azt hangsúlyozta, hogy 1968 megítélése kizárólag a csen- szlovák szuverén párt es szuverén állam ügye, az akkori események mély értékelését csak az érintettek közösen végezhetik el.

. Mivel a csehszlovák vezetés álláspontja 1968-ról ma változatlanul az, ami akkor volt, a Szovjetuniónak ezt tiszteletben kell tartania. „Korunk politikai kultúrájának teljesen ellent mondana az is — mondotta Se- vardnadze —, ha azok után, ami Lengyelországban történt, vagyis hogy új személyek kerültek a parlamentbe, a kormányba, nyilatkozatot tennék Moszkvában ; nem utazom el Varsóba, mert a kormányfő nem kommunista politikus”. Mi ugyanúgy tiszteljük Csehszlovákia, mint Lengyelország szuverenitását — tette hozzá. „Lehet, hogy nem okoz maradéktalan tetszést Moszkvának, hogy Lengyel- ország élén nem kommunisták állnak, de tiszteletiben tartja a lengyel nép akaratát.”

Sevardnadze cáfolta a Michnik által neki tulajdonított kijelentést arról, hogy a Szovjetunió a lengyel politikai megoldások esetleges átvételére készülne és azt hangsúlyozta, hogy Moszkva támogatja Lengyelország törekvéseit nyugati gazdasági kapcsolatai szélesítésére és az ebben szerzett lengyel tapasztalatokat a maga számára is hasznosnak ■ tartja. „Ne beszéljünk arról, hogy ki van a lengyel és ki van a szovjet kormányban. Vélemények szerint mindkét ország fő problémája a Jron- szolidácio. Minden politikai erő konszolidációja, beleértve az alternatívokat is, azért, hogy az alapvető nehézségeket leküzdhessük. Lengyel- országnak valamennyi politikai erő, politikai párt, az egész társadalom konszolidációjára van szükség ahhoz, hogy kijuthasson jelenlegi kivételesen komplikált helyzetéből.”

„A Szovjetunióban mások a körülmények, a történelmi tapasztsfctok, mint Lengyelországban. Soknemzetiségű ország vagyunk, minden köztársaságnak megvannak q saját, problémái. De a peresztrojka, a demok- ratizáció érdekében a Szovjetunióban is az egész társadalom, a nemzetiségek konszolidációja az első számú feladat és ezen a téren látszik lehetőség a véleménycserére, vagy akár a tapasztalatok megosztására Lengyelországgal”.

Michniknek a két ország történelmében még meglevő fehér foltokra vonatkozó kérdésére Sevardnadze megerősítette, hogy a Szovjetunió érdeke és szándéka a teljes igazság felderítése és közzététele, akár a Katyn- ban lemészárolt lengyel katonatisztek ügyében is, de ezeket a kérdéseket alaposan meg kell vizsgálni, tudományosan megalapozott tényekre van szükség. A Szovjetuniónak meg van a bátorsága saját múltjával szembe nézni, máris sokat tett ezen a téren. A katyni kérdés vizsgálatára létezik egy bizottság, amelynek munkáját nem szabad hátráltatni.

Zsebesi Zsolt