Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-10 / 268. szám

1989. NOVEMBER 10. Szülők iskolája Mit bízhatunk gyermekünkre? Te még ügyetlen vagy, nem tu­dod megcsinálni!" "Útban vagy, menj innen!" - ugye, milyen isme­rős mondatok, de jelentőségük­kel sok szülő nincs tisztában. Pe­dig ezekkel a szavakkal gyermek­ünk legfogékonyabb korában, a mindent megtanulni akarás idő­szakában egy életre nyomot hagyhatunk benne. Miről is van szó? Arról, hogy a szülők egyrészt nincsenek tisztá­ban gyermekük képességeivel és tudásával, másrészt nincs idejük és türelmük, hogy megvárják, mfg a kicsi elvégzi feladatát. Pe­dig a gyermekek munkára neve­lése az egyik legfontosabb és a legtöbb sikerélményt nyújtó fel­adat, az óvodában és otthon egyaránt. Alapja a gyermek tevé­kenységi vágya, a felnőttek után­zása, és a felnőtthöz hasonulás igénye. Mivel ebben a korban a gyer­mek alapvető tevékenységi for­mája a játék, ezért a munkát is já­tékos formában végzi el, kezdet­ben nem törődik eredményének minőségével sem. Később már törekszik a pontosságra, kialakul feladattudata, tudja, hogy mit, miért kell tennie. Az otthoni munkavégzés alapja a szülők és a gyermek meleg, barátságos kap­csolata. A gyerek így azt érzi, hogy"nem fölösleges a családban, tapasztalja, hogy támogatják, mellette állnak, megértik, segítik. Kiscsoportos gyermekünktől elsősorban a saját személyével kapcsolatos munkák elvégzését várhatjuk el. Igaz, hogy kicsit idő­igényes, de legyen türelmünk ki­várni, amíg egyedül bújik bele a blúzába, húzza fel a nadrágját. A cipőjét is fel tudja már venni, de bekötni még nem, ekkor segít­sünk neki. Minden sikeresen el­végzett feladat után dicsérjük meg, de a tárgyi jutalmazástól tartózkodjunk, mert a gyermek erre nem tart igényt. Neki az is elég, ha mosolyogni látja anyut- aput, vagy megsimogatják az ar­cát. A dicséret további ösztönzést ad a gyermeknek. Négy-öt éves kortól kezdve az óvodás munkája kezd átalakulni a közösségért végzett munká- vá.Ekkor kezdi megérteni, hogy az ő tevékenységére másoknak is szükségük van. Ilyen például az óvodában a naposság. Ebben a korban már otthon is több fel­adatot bízhatunk gyermekünkre. Az étkezés előtt megterítheti az asztalt, majd a végén leszedheti, ügyesen hajtogathatja a szalvé­tát, és helyezheti a tartójába. A mosogatásnál rábízhatjuk né­hány edény eltörlését, elsősor­ban a műanyagokét és fémekét. Ha véletlenül mégis eltörik a po­hár vagy tányér, ne szidjuk meg, hiszen a gyerek nem akarattal ej­tette le. A fiúk és lányok egyaránt szíve­sen végzik ezeket a feladatokat, és ekkor még nem is szabad kü­lönbséget tenni az úgynevezett "lányos" és "fiús" munkák között. Ez később majd magától kiala­kul. Ahhoz, hogy a gyermekek munkájukat sikeresen elvégez­hessék, otthon is megfelelő esz­közökre van szükségük. Például, ha rájuk bízzuk a virágok locsolá­sát, akkor tegyük a növényeket megfelelő magasságba, és könnyen kezelhető locsolókan­nát adjunk a gyerek kezébe. Az étkezés után földre került mor­zsák összeseprése is könnyebben megy egy kisméretű seprűvel, mint a felnőtteknek valóval. Simon Ildiké Barkács -tanács •• Összecsukható polcok A játékok elhelyezésére nem mindig elégséges a gye­rekszobái szekrény. Erre a célra kiegészítésképpen leg­jobb egyszerű kivitelezésű, összecsukható polcot készí­teni, amelynek rajza az a./áb­rán látható. Ehhez öt darab lakkozott farost lapot négy zsinórra függesztünk. Avastag zsinórt átfűzzük a farost lapok négy sarkán készített furatokon. Átfűzése után a lap alján kö­zönséges csomót kötünk a zsinórra. A csomók megaka­dályozzák a polcok lecsúszá­sát. Az egyes csomókat kiol­dódás ellen úgy biztosí­thatjuk, hogy átitatjuk szín­telen körömlakkal. A zsinó­rokat fölül 1-1 fémkarikán fűzzük át, a karikákat pedig a falra biztonságosan betipli- zett horgokra akasztjuk. Az egyes polcok mérete a követ­kező lehet: vastagság 5 mm, hosszúság 300 mm, szélesség 210 mm. Gyermekvilág J Zsebszínház Természetesen nem a bolha­cirkuszról lesz szó, hanem az en­nél jóval kellemesebb kis ujjbá- bokról. Sokan megismerhettétek már készítési módját a játszóházi foglalkozásokon, de bizonyára akad közöttetek, akit otthon megtaníthatunk erre. Most a ragasztott vagy varrott síkbábokról lesz szó. Ezek elké­szítése a legegyszerűbb. Téglalap alapformába szinte minden me­sealak és állatfigura belevarázsol­ható, ha az apróbb részleteket jól átgondoltan helyezzük el. Érde­mes pár vázlatos rajzot készíteni töprengéseink közben, mi is jel­lemző leginkább egy-egy alakra? A rókának például egyenesen fölmeredő hegyes fülei, ugyan­csak hegyes, nyúlánk háromszög alakú orra és ferdén álló keskeny szeme már megadja fő vonásait. Jobban pontosíthatjuk a képet fehér mellényével és a hátra ra­gasztott falevél alakú farok fehér betétjével. A farkas hasonló alak­ja annyiban különbözik, hogy minden elnagyoltabb, durvább rajta, ugyanakkor a fehér rátéte­ket elhagyhatjuk. A fejrésznél le­kerekített forma a macskafélék­re, medvékre és emberi figurákra egyaránt jellemző. Itt a fülek állá­sa, formája, a pofa és arcrészek formagazdagsága segít a megkü­lönböztetésben. A színek össze- válogatásán is sok múlik. A figu­rák hangulatát, jellemük főbb vo­násait hangsúlyozhatjuk ki a megfelelő színválasztássaal. A téglalapok méretét úgy álla- píthajtátok meg legpontosabban, ha egymás mellé helyezett muta­tó- és középső ujjatokat körbe­rajzoljátok. így a szélek összera- gasztása vagy varrása után is be­lefér a bábuba egy ujjatok. Ha nagyobb testvér vagy felnőtt is szeretne jászani a bábokkal, azo­kat nagyobbra kell szabni. A sorban odakészített kis rész­letek fölragasztása következik. A rókánál például először a mel­lény, ezt követően az orr, majd a szem és a fülek. Eztán a hátrész­re a farok, s erre a fehér rátét. Mi­után mindent szép sorjában fel­ragasztottunk vagy felvarrtunk, összeillesztjük a két főelemet, s ezeket is egymáshoz erősítjük. Ha ragasztottuk a szélek mentén, nem árt lepréselni a ragasztó megkötéséig. Bármelyik ragasz­tóval dolgozunk is, mindkét textil felületét kenjük át alaposan, kü­lönben könnyen szétjöhet a bá­bu. Csáky Ida Sanyika verekszik... Sanyika verekszik az isko­lában. Verekedett már az óvodában is. Az óvónéni nem is egyszer szólt az anyu­kának (az apukát három éven át egyszer sem látta), hogy baj van, mert Sanyika állandóan verekszik- Nem is az a nagy baj, hogy verekszik - mondta az óvónéni, hiszen minden fiú ezt teszi, de Sanyika okkal, ok nélkül, a legkisebb vélt sérelemre - üt. Verekszik, ha egy játékot nem vehet ki a másik kezéből, verekszik, ha az asztalnál nem 6 kap el­őször, verekszik, ha a sétá­hoz sorbaállnak, ha a ját­szótéren szerét ejtheti Ugyanez van most az isko­lában. A tanítónéni üzenő­füzetben már háromszor hívta az anyukát, mire az végre bement. A tanítónéni is panaszko­dott. Már félnek Sanyikától a gyerekek, nem akar senki melléülni, mert zavarja a társát. Ha óra alatt hozzá­szól a társához, és az csend­re inti, akkor a pad alatt csendben belecsíp, utána pe­dig a szünetben jön a hadd- el-hadd. A tanítónéni - mint mond­ta - már mindent megpró­bált szép szóval büntetéssel Olyankor Sanyika meghúz­za magát - aztán mintha mi sem történt volna, folytatja a verekedést. Legutóbb szülői értekezle­ten az egyik szülő hozta szó­ba: a kisfiát olyan csúnyán megverte Sanyika, hogy vé­res lett a szeme, orvoshoz kellett vinni. Erre aztán megindult a szóáradat, leg­alább tizenöt szülőnek volt személyes panasza a vereke­dés SanyÚcára. Végülis a mama nem hall­gathatott tovább, szót kért:- Nagyon sajnálom - mondta -, de én igazán nem értem, miért verekszik a gye­rek Ahányszor csak megtu­dom otthon, hogy vereke­dett, jól elverem. De kap még az apjától is, amikor az hazajön. Megígérem, kedves szülők, hogy ma nagyon el fogom verni Sanyikát! Amikor vége lett a szülői értekezletnek, a tanítónő visszatartotta Sanyika éde­sanyját. Csak ennyit kérde­zett tőle:- Anyuka, nem lehet, hogy Sanyika éppen ezért verek­szik, mert otthon folyton őt verik?! A mama csodálkozó sze­mekkel nézett: . - Gondolja? Gondolja a tanítónéni?!... hogy ez még soha nem jutott az eszem­be... Talán még nem volt késő a figyelmeztetés. Talán. (sárdl) 9 A fokhagyma "tél alá" vetése A fokhagyma nem különösen igényes növény. Nem szükséges frissen trágyázott talajba ültetni a gerezdeket. Azokon a középkö­tött talajokon fejlődik a legszeb­ben, ahol az előző növénynek ad­tak szerves trágyát. A késő őszi szaporítás mellett szól az, hogy az őszi fokhagyma jövő nyáron na­gyobb termést ad. Ajánlatos széles sorba ültetni, legjobb a 30-35 cm-es sortávol­ság és az 5-10 cm-es tőtávolság. A talaj kötöttségétől és az ültetés idejétől függően 2-6 cm mélyre duggassuk a gerezdeket. Az ülte­tésnél a vékony, hártyaszerű bu­rokleveleket hagyjuk rajta a ge­rezden! Rendszeres gyomlálást, sekély kapálást kíván tavasztól, mert lombja csekély, így a gyomok könnyen erőre kapnak a fokhagy­ma ágyásban. A november ele­jén, közepén elültetett fokhagy­ma áttelel, ezért nevezik ezt a módszert tél alá vetésnek. (A fok­hagymához hasonlóan tél alá le­het vetni az olajtartalmú zöldség­magvakat, így a sárgarépát, a pet­rezselymet, a kaprot, a pasztiná- kot. A fokhagymában található alli- cin nitrogénmentes, kéntartalmú olajszerű anyag, amely baktéri­umölő. Emellet sok C-vitamint, és számos, még ma sem egészen kiderített értékes anyagot tartal­maz. Étvágygerjesztő és gyomo­rerősítő a fokhagyma, felfúvó­dást szüntet, görcsöt csillapít. Az egész szervezetre általános erősí­tő, betegségeket megelőző hatá­sa van. Varró Aladár, a népi gyó­gyászat egykori lelkes képviselője a szédülés leghatásosabb gyógy­szerének tartotta. Kihajtja a ve­sedarát, oldja a vesekövet. Egye­sek szerint az álmatlanság ellen szintén igen jó hatású. A környe­zetben lévő ólom elsősorban a csontokban és az ízületekben hal­mozódik föl, a fokhagyma az ólommérgezésnek is hatásos el­lenszere. Régóta bizonyított az is, hogy csökkenti a magas vérnyomást és a vér koleszterin szintjét. Az érel­meszesedés egyik fontos és ter­mészetes ellenszere. Értágító ha- _ tása sem lebecsülendő. Főleg a láb, a szemfenék és az agyi ereket tágítja, javítja a vérkeringést, így hat az öregedés ellen. Érelmeszesedés ellen a követ­kező módon készítsünk tinktú- rát: 40 g hámozott fokhagymát áztassunk 100 g, 95 százalékos al­koholba. Egy heti állás után szűr­jük le. Ebből a tinktúrából na­ponta 2-3 alkalommal 15-30 cseppet fogyasszunk 2-3 evőka­nálnyi langyos vízben oldva. Már szagtalan kivonatát is elő­állították. Mivel azonban maga a hatóanyag a jellegzetes szagú al- licin, nem valószínű, hogy a szag­talan kivonat azonos értékű a friss fokhagyma-gerezddel. Ne féljünk a fokhagyma erős szagá­tól! Ez viszonylag könnyen meg­szüntethető, ha közvetlenül a fo­gyasztása után elrágcsálunk né­hány szem frissen pörkölt babká­vét, vagy friss zöldpetrezselymet. Egy kiadós séta, vagy kocogás is segít kilélegezni a fokhagyma jel­legzetes szagát. Előnyei felülmúl­ják azt a kis hátrányt, amelyet a kellemetlen szájszag okoz rövid ideig. A biológiai művelésű kertek­ben a fokhagyma igen fontos sze­repet játszik. Itt is védő hatást fejt ki. Elsősorban bab, uborka, és szamóca közeteseként javasol­juk, mert a szamóca esetében a botritiszt és a fonalférgeket, az uborkánál a lisztharmatot, a bab­nál a bakteriózist szorítja vissza, sót a csonthéjasok moníliás be­tegségét is csökkenthetjük, ha az összedörzsölt fokhagymát vízzel elegyítjük majd leszűrjük, és ez­zel permetezzük növényeinket. A lágyszárú zöldségnövények ese­tében elég, ha vegyes kultúrában van a fokhagyma velük. Tamás Enikő Összeállította: Rónai Erzsébet Másként készül a b./ ábrán bemutatott összecsukható játékpolc. A fenyőből készült téglalap alakú deszkákat (1) a roló- vagy nyugágyvá­szonból készült szalag­csíkhoz (2 és 3) ragaszt­juk és szögeljük. Felül a csík mindkét végét há­romszög alakban (4) összehajtjuk. A három­szög csúcsait kerék­párküllő egy darabjából meghajlított kapcsok­hoz (5) varrjuk. A kap­csok fém kulcskarikából is elkészíthetők. Az egyes polcok oldal­só (6) életeit ragasztóval bekenjük, majd az anya­got (7) hozzászögeljük kárpitos díszszögekkel (8). A deszkák oldalsó éleit takarékosan ken­jük be .ragasztóval, nehogy át­szűrődjön a kelmén. családi körben

Next

/
Thumbnails
Contents