Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-06 / 264. szám

1989. NOVEMBER 6. Néplap Szolnokon, a cukrászkabinetben 107 cukrászta nuló sajátítja el a szakma csínját-bínját Da- nics Bertalan mestercukrásztól és feleségétől. Képünkön a másodévesek egyik csoportjával Danics Bertalanné foglalkozik — nzs — Az MSZP keresi tagjait II többség vár és gondolkozik A kongresszus befejezése után két nappal apparátusi ér­tekezletet hívtak össze az MSZP Jászberény Városi Bizottsá­gán. Az értekezleten megjelentek a jászsági küldöttek és be­számoltak élményeikről, benyomásaikról. Az apparátusból valamennyien azonosultak az új programmal és átléptek az MSZP-be. Aznap délután titkári értekezlet is volt. A községi titkárok egy kivétellel átigazoltak, az új párt szervezését is vállalták, a városban azonban csak a volt alapszervezeti tit­károk mintegy negyede lépett át a Magyar Szocialista Párt­ba. A győztesek kivonulnak Várakoznak még. Figyelik Iki megy. iki marad, szima­tolják a légkört, a politikai fejleményeket, vagy egysze­rűen megkönnyebbülve há­tat fordítanak mindenfajta közéleti szereplésinek. Ilyen állapotban él a volt tagság túlnyomó többsége is. Az ek múlt hónapok változásai után a bizonytalanság csak fokozódott, szinte mindenki tanácstalan. A kongresszusi döntéssel talán seniki sem elégedett, mert túlzónak tartja a fordulatot, vagy ép­pen kevesli azt, de sokaknak a változás icsak egyszerűen ürügy a kívül maradásra. Ed­dig ugyanis nem vették a bátorságot, hogy féltett po­zíciójukat veszélyeztessék egy meggondolatlan kilé­péssel. Most ezt emelt fejjel megtehetik. A szerveződésben a peda­gógus társadalom az egyik ilegpasszívaibb réteg, közöt­tük az MSZP szervezésére még vállalkozó sem igen akad. Nehéz összegezni a igondolatokat. de megérteni is, mert a kifogásoknak nincs egy meghatározott fo­nala. Csalódtak a hatalmuk­kal, a tagság bizalmával visszaélő vezetőkben és csa­lódtak — saját hiszékeny­ségük miatt — önmagukban. ■Elhagyott minket a , párt, mondja két évtizedes MSZMP tagság után keserű­en az egyik általános isko­la igazgatója. Kiábrándult a régi politikai vezetésből, A hatalmon lévő pártot elöntő apátiából Jászberény­ben az elsők között ébredett Szívós Jánosné. De inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy miikor reformkori lendülettel a volt 6-os számú MSZMP területi alapszervezet titká­raként végiglátogatta a tag­ságát, csak akkor fogta el a lehangoltság. Néhány ve­zetőségi taggal házról-házra járva elbeszélgettek min­denkivel. Várták már őket és sok dologban meg is egyeztek a vélemények, de az eredmény elmaradt a szá­mítottól. — (Reméltem, hogy az alapszervezetnek legalább a fele átlép — mondja bele­törődve Szívós Jánosné —, de a többségében nyugdíja­sokból álló alapszervezetben érthető ez a tartózkodás is. Az 59-ből tízen elhatárolják magukat az MSZP-től, mert egy szociáldemokrata­nem bízik az újakban, hátat fordít a közéletnek, legfel­jebb kívülről nézi mi törté­nik körülötte és az ország­ban. Egy községi tanácselnök 2—3 éve figyelt fel a falu­ban az elégedetlenségre. Az­előtt, mintha nem. is lettek volna gondok, vagy csak fü­le. szeme nem volt rá, de azóta zuhanásszerűen dőlit 'benne össze (minden. Nem tud hinni se névváltoztatás­ban, sem új programban. Elég volt az ígéretekből, amit ő is fenntartás nélkül közvetített választóinak, csak a tények győzhetik meg. Ad­dig nem lép vissza. A kongresszus a reform- szárny győzelmét hozta, a városi reformkörben ennek ellenére nincs győzelmi han­gulat, Várakoznak a refor­merek is, a tagok nagyobbik része három hét eltelte után se döntött, 'hogy részt kér-e ebből a győzelemből. A pár­ton belül a változásokért legharcosabban kiálló cso­port mintha cseriben hagyná saját programját, és azokat, akik a reformok útján eddig vitték ezt az országot. A re­formkori tagoknak csak a töredéke lépett át az MSZP- be. Lehet, hogy mégsem vol­tak olyan harcosak, esetleg a győzelemmel elveszített szembenállás bizonytalaní­totta el őket, vagy éppen nem is olyan egyértelmű az a győzelem? féle pártnak tekintik. Szor­galmazták ugyan a megúju­lást. de a változást soknak tartják, és sérelmezik, hogy új párt jött létre. A többség gondolkodik és nem mond se igent, se nemet, csak a fenntartásairól beszél. Az eredménnyel mégsem va­gyok elégedetlen, mert nem szeledtünk teljesen széjjel. Az átigazolókból 8 rendes és ti pártoló taggal megala­kították az MSZP Megújulás alapszervezetét. A búcsú­taggyűlés jó hangulatú volt, mint általában a korábbiak, ahová szívesen eljártak és sajnálják, hogy ez most meg­szakad. A ’ jói dolgozók könyvjutalmat, az átlépők az új párt szimbólumát, egy szál vörös szegfűt kaptak. A példa mintaértékű lehet, mert máshol ennél jóval rosszabb az átjelentkezések aránya. Az oly viharos, kong­resszusi küldöttválasztó gyű­lések után teljes érdektelen­ség veszi körül a küldötte­iket. A hűtőgépgyári küldött ikétszer próbálkozott talál­kozni választóival, de a hat- százból mindössze hatan je­lentek meg a fórumokon. Ez jóval több, mint bizonyta­lanság. Egy másik munka­helyen arra panaszkodik az egyik MSZP-tag, hogy hoz­zájuk nem megy ki senki a pártbizottságtól szervezni, miközben a kisgazdák imár többször is megjelentek. Mi­kor az MSZMP-t szervezték 33 évvel ezelőtt, nem volt ilyen fejetlenség, nem hagyták ennyire magukra a tagságot emlékezik az akko­ri időkre. A városi pártbi­zottság azonban érthetően tartózkodik. Ha hívják, ha fogadják megy valaki a tag­gyűlésre, 'beszélgetésre, de nem tolakszanak, tartják magukat az alulról jövő szerveződés elvéhez. Elférnek a nagyteremben Vannak olyan vélemények, hogy rosszul döntött a kong­resszus: nem a belépőket, hanem a kilépőket kellett volna nyilatkozatra, aláírás­ra kötelezni. Százezreket ve­szített így az MSZP, mert a régi beidegződések alapján csak azok távoztak volna, akiknek határozott ellenér­zésük van a megújult párt­tal szemben. No. de mit kez­dett volna az MSZP a renge­teg közömbös, tartózkodó taggal, akiktől továbbra sem várhatott volna lendületet, választási győzelmet, vagy legalábbis tisztes helytállást, akik még a jelenlegi helyzet végiggondolására se vettek volna fáradtságot. Most ezek mind kívül ■maradnak, az anyagi érdekből, karrieriz­musból, vagy az elvárások­nak megfelelve ikényszierű- ségból az MSZMP-be belé­pőkkel együtt. Nem tiszta azonban á kép az átigazolások körül sem., mert elegendő kijelenteni az új program elfogadását. Hogy az aláírás mögött mi­lyen szándék, tartalom húzó­dik meg, azt pedig éppen a tartózkodók közül firtatják egyesek.. Mindenesetre no­vember 3-án a volt városi pártbizottság megtartja utol­só testületi ülését. Erre az alkalomra meghívják az összes helybeli MSZP-tagot is (nem lesz szűk a nagyte­reim számukra), hogy a to­vábbi teendőkről tanácskoz­zanak. Az eredetileg november 18-ra ütemezett városi párt­értekezlet helyett pedig u hónap végén valamilyen összevont városi MSZP fó­rumot rendez.nek. Ezen meg­alakítják az új szervezetet, I hogy azután az ellenzéki I pártok társaságában erejük- j nek, tömegbázisuknak meg- I felelően részt vegyenek az I országos és a helyi telepü- I léspolitika alakításában. LP I Szegfűt kaptak az új tagok peszéljünk ráta! Három semmiség A retus. Ült az idős asszony és hordták elébe a róla készült hatalmas méretre na­gyított képeket. Ez milyen? Tetszik? Óh, ez én lennék? Csúnya, ráncos öregasz- szony! Na és ez? — mutattak rá egy kis­sé retusált felvételre, amelyen a jótékony ecset és mindenféle fotós eszköz nyomán már kevesebb volt a ránc. Hát, megjárja ;— így a válasz. Míg végül előkerült egy úgynevezett porcelán retussal készült kép — ismerünk talán mindannyian ilyen faj­tát. Semmi gyűrődés, a vonások kisimul­va, csak a kendő árulkodott csupán arról, hogy ugyanazt az embert kapták lencse­végre. Milyen? Ez igen, ez a jó. Nagyon jó! Zolnay Pál híres, félig dokumentum, félig játékfilmjében. A Fotográfiában ját­szódott ez a jelenet. A két főhős fiatal fotós járva az országot megörökítette a látottakat, mintegy elgondolkodva azok felett, például arról, hogy emberek csi­nálják a politikát. Az elmúlt héten Kongresszus előtt, kongresszus után címmel fórumon beszél­tek a különböző pártok képviselői a ka­merák előtt a megyeszékhely művelődési központjában. A Szabad Demokratáik Szö­vetségének egyik tagja egy ilyesfajta re­tus ügyről szónokolt. Történt ugyanis, hogy amikor a szerkesztőségünket lefog­lalták a pártok, volt a transzparensek kö­zött egy, amin ez állt: „A cégtábla át­festése nem elég... Sajtószabatságot !!!” Igen, így t-vel. . Ebben a felszólalás­ban azt Reklamálta az illető, micso­da módszer az, hogy bár a retusálás megtörtént egy fotós által, mégis ragasz­kodott ahhoz a Néplap főszerkesztője, hogy az eredeti, érintetlen kép jelenjen meg az újságban. Felháborítónak találta­tott az eljárás. Mármint az, hogy nincs retus. Nos, az ügy, minthogy a pártok ér­demi tevékenységéről esett szó, szót nem érdemelne. Valamire azonban mégis fi­gyelmeztet: az ország, a megye és a szer­kesztőség is átélte azt, amikor valaki vagy valakik retusáltak, s szerették vagy akar­ták szebbnek látni vagy láttatni a valósá­gosnál a dolgokat. Tudjuk milyen az, amikor valaki még a negatívon is pozi­tívnak akar látszani. Ismervén az SZDSZ rádióban, televízióban elhangzott, közre­adott világos megnyilvánulásait a nyilvá­nosságot illetően, igen színvonalas gazda­sági, s más kérdésekkel összefüggő ■ prog­ramját, ez a nem fővárosi vélekedés bi­zonyosan valami olyasmi, ami nem meríti ki a lépéstartás fogalmát. Félpénz. Változnak az idők, s felismer­ni, hogy már nem tudunk megélni saját munkánk gyümölcséből, mert ha csak és kizárólag erre szorulunk, a jóllakáshoz ez kevés. Hitelek, külső gazdasági segít­ség s igen kemény belső gazdasági intéz­kedések kellenek. Érnek azonban megle­petések még az idő gyors tempójára, test­ben és lélekben felvértezett embereket is. Korábban például — valamilyen sztáli­nista megfontolásból talán? — azt mond­tuk, hogy a Nap egyformán süt minden­kire. S lám kiderült, ez sem egészen így van, akad olyan ugyanis, akinek fél esz­tendeig várni kell rá, míg mások egysze­rűen utána utazhatnak a Kanári szigetek­re. Korábban azt hittük, egyformán hull a valuta mindenki pénztárcájába, törvé­nyes alapon. És most kiderült, megint csak a jól értesültek jártak jól, s nem volt véletlen a valutakiadó pénztárak előtt a sorbanállás, nem volt véletlen ez a nagy utazhatnék. Aki pedig nem ért volna oda az elmúlt hétvégéig a pénztár­hoz, bár egész ember marad s ugyanúgy süt rá a Nap — gondolhatjuk — vásárol majd félpénzen. Egy újság. Bevallom, örömmel láttam az AIR International októberi számában ahogyan a British Aerospace európai csoportjának tagjaként egy fotón, retus nélkül a repülőgépek sorában M betűjelé­vel piros fehér zöldre festett felségjellel ott áll elől egy Malév-gép hirdetve: van már egy dolog, amivel Európában va­gyunk. Szokták mondani, nem a technikai haladás a probléma, hanem az erkölcsi egy helyben topogás. Hajnal József Küldik az adófolyószámlákat Használt könyvek kiárusítása A megyei könyvtár után az SZMT központi könyvtá­ra is olcsó könyvvásárlási lehetőséget kínál az állo­mány’ selejtezéséből. A szombati aktívaüléshez kap­csolódóan megkezdték a szakszervezetek megyei székházában a használt könyvek kiárusítását. Mint­egy 500 kötetből válogathat­nak most az érdeklődők, szépirodalomból, útleírások­ból, szakkönyvekből. Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal fővárosi és megyei adófelügyelőségei a napokban megkezdték az adófolyószámlák kivonatai­nak kiküldését. A folyó­számlák kiküldésének alap­vető célja — mint azt Sütő Dezső, az APEH elnöke az MTI munkatársának el­mondta —, hogy tájékoztas­sa az adózó állampolgárokat arról, az adóhatóság számí­tógépes nyilvántartása sze­rint milyen mértékben tet­tek eleget az állampolgárok adófizetési kötelezettségeik­nek. Folyószámlát csak azok az egyéni vállalkozók (kisipa­rosok, kiskereskedők) a sze­mélyi jövedelemadó mellett ÁFÁ-t is fizető magánsze­mélyek és személyi jövede­lemadót fizető magánszemé­lyek kapnak, akiknél az APEH nyilvántartásai alap­ján az 1989. augusztus 31-i adatok szerint 100 forintnál nagyobb adófizetési hátralé­kot vagy adótúlfizetést álla­pítottak meg. Szegénységellenes hétvége 20 forint volt egy pár cipó Az MDF szolnoki szerve­zete és a Szegényeket Támo­gató Alap szegériységellenes hétvégétxszervezett a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ földszintjén. A kö­zösen szervezett ruhagyűj­tési akción összegyűjtött ru­haneműket árulták nagyon méltányos összegért az ér­deklődőknek. Több ezren jöttek a két nap folyamán, zömmel nyugdíjasok és nagycsaládosok. Már 20 fo­rintért is lehetett venni jó állapotban lévő cipőt és a legdrágább darab, egy irha­bunda, is csak ezer forintba került. Az árusításból be­folyt pénzből az MDF és a Szeta a szolnoki szegények­nek élelmiszercsomagokat vásárol karácsonyra. Fotó: Mészáros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents