Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-30 / 285. szám
1989. NOVEMBER 30. jj^ÉPiAP 3 Precision 2000 televíziók Székesfehérvárról A székesfehérvári Videoton Ipari Rt., az év végéig 300 ezer televíziót gyárt, termékeik 10 százaléka export megrendelésre készül. November közepétől karácsonyig a hazai ellátásra mintegy 40 ezer televíziót szállítanak, túlnyomórészt a legkorszerűbb típusokból. Jelenleg a szerelőszalagon a legkorszerűbb, Precision 2000 típuscsaládból az 51. 56 és a 71 centiméter képátlójú készülékeket szerelik. Ezek a tv-k belső miUroprocesszoros automatika utánállítőval és teletex-szel is el vannak látva. (MTI fotó: Kabáczy Szilárd) A szolnoki színjátszás mecénásai A Szigligeti Színházban ma este tartják az épület rekonstrukciójának támogatására felajánlott alkotások aukcióját Amikor 1988 decemberében a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága döntött a Szolnoki Szigligeti Színház rekonstrukciójáról, a tanács művelődési osztálya azonnal felajánlotta segítő jobbját a színház ügyének ápolására. Hogyan sikerült szponzorokat találni ezekben a nehéz időkben? - erről beszélgettem Vájná Katalinnal, a megyei tanács művészeti főelőadójával, akitől végső soron ez a kezdeményezés útjára indult.- A Képző- és Iparművészek Szövetsége Közép-Magyarorszá- . gi Területi Szervezetének szolnok megyei csoportjához küldtünk egy felhívást, amelyben arra kértük a művészeket, járuljanak hozzá a színház rekonstrukciójához képzőművészeti alkotásaikkal. (A Néplap múlt szombati számában olvashatnak a művészek felajánlott műveiről.) Ezenkívül megpróbáltuk az országos sajtót is bevonni támogatók felkutatására, ennek azonban számottevő eredményéről nem tudunk. Ezután a megyei tanács szakszervezeti bizottságához fordultunk, ahonnan 7210 forintot könyvelhettünk a színházfelújítás OTP-számlájára. Ugyanilyen készséggel segített a városi tanács művelődési osztálya is. Kérésünkre az OTP művészetpártolóitól több mint 1500 forintot kaptunk. Az Országos Diáknapok áprilisi gálája (20.000); a Népdal és Nótaénekesek Megyei Baráti Köre Kisújszálláson (4.500 Ft); a Széchenyi Városrész Közművelődési Irodája (8.860 Ft); az általános iskolák közül az Újvárosi, a Beloiannisz úti, a Rákóczi úti, Csanádi krt-i, Abonyi úti, Tallinn körúti, Ságvári krt-i, Kassai úti, Kohói úti, Szandaszöllősi, Kertvárosi iskola ajánlotta fel különböző rendezvényein befolyt bevételét (összesen 25.700 forintot). Tehát így cseppenként gyűlik a pénz. Vállalatok, magánszemélyek adományai szintén elég szép összeget tesznek ki (35.176 forint). December 18-án a szolnoki Kórusok karácsonyi hangversenyének bevételét ajánlja fel e nemes célra. November 30-án 18 órakor a színház előcsarnokában lesz a már jelzett képaukció, melyen szeretnénk, ha a színházat pártolók (vállalatok, magánszemélyek) összefognának és megvásárolnák a felajánlott műveket. Lehet, hogy éppen ebből az összegből kerülhet ki Szigligeti Ede bronz mellszobrának elkészítése. A művészeti szervezők mellett a megyei tanácsnál dr. Bugán Mihály elnökhelyettes fogta össze azokat a megyei vállalatokat, amelyek szintén nagy összeggel támogatják a színház felújítását. A tőlük befolyt pénzösszeg 25 millió négyszázöt ezer forint. Sokan viszont sajnos úgy vélik, ebben a gazdasági helyzetben fölösleges luxus színház építésre pénzt költeni. Ebben tévednek. Ugyanis, ha most nem teszünk meg a színházunkért mindent, amit csak megtehetünk, néhány év múlva összedőlne az épület, s akkor sokkal többe kerülne majd felépíteni, mint ez a mostani rekonstrukció. A színház felújítását szívükön viselők és természetesen beszélgetőpartnerem, Vájná Katalin is bíznak abban, hogy lesznek olyan művészetpártolók, akik meghallják az üzenetet, és támogatják e rekonstrukciót, amelyben "bárkié a dicsőség, a hazáé a haszon". K.SZ. Györfy Sándor két alkotását, a Kiscsikót és a Juhászt ajánlotta fel az aukcióra Minthogy teljes szabadságról szó sem lehet Alku a bérekről A bérszabályozásról a vélemények sokszor igen eltérőek, kezdve a kormány gazdaságpolitikai titkárságának vezetőjével, aki a Figyelő november 16-i számában fejtette ki, hogy a teljes bérliberalizálásról Iamelyet sokan követelnek/ ma még szó sem lehet, hiszen tulajdonreform nélkül ez nem érné el célját. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Errőlfejtette ki elgondolásait nagy határozottsággal Kugler Flórián, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelö Vállalat munkaügyi és szociálpolitikai főosztályának vezetője. Szolidaritás és hiányzó láncszemek Kiindulásként az eddigi rendszer ellentmondásaira utalt, azokra a problémákra, amelyek akadályozzák az új gondolkodást, az új rendszerre való áttérést ezen a területen. Bonyolult viszonyrend- szerek, sokféle szabályok voltak érvényben, elferdítve a tisztánlátást. Propagandánk nem volt hatástalan. Mindenki a munka szerinti elosztást kéri számon a bérszabályozásban, egy olyan elvet, amit eddig sem lehetett érvényesíteni, például a termelőerők fejletlensége miatt, s amelyekről senki sem bizonyította be eddig, hogy valójában mit is jelent, s hogy valaha is létezni fog. A köztudat, s az ideológusok is ennek egyik mércéjéül a teljesítménybérek arányának növekedését tekintették, holott nemzetközi összehasonlításban nálunk már így is magas. El kellene azon gondolkozni, hogy még miért nagyobb a teljesítmény nyugaton, ahol a teljesítménybérek aránya alacsonyabb, mint nálunk. Feltehetőleg azért, mert annyit dolgoznak és úgy, amennyit és ahogy azt a fejlett technika igényli. Mi mindenütt differenciálni akarunk, holott optimális teljesítményt kellene elérni. Mindent meg akarunk fizetni, aminek csak egy eredménye lehet, hogy semmit nem fizetünk meg. Kugler Flórián két eddigi bérelem ellen lép fel különösképpen. Az egyik a nyereségtől függő béralakulás. Okfejtése egyszerű és logikus. Az egyes emberek munkájából nem lehet levezetni a vállalat nyereségét. Eklatáns példája ennek például a takarító munkája. Másik ellenérv, amely inkább mai viszonyaink között igaz, az hogy amíg piaci viszonyok, piaci ár nem létezik, addig a nyereség nem objektív mutatója a vállalat eredményeinek. A másik problematikus elem a tőkésexport bérpreferenciája, amely ugyan makroszinten érthető, de mikroszinten eltorzítja a béreket, egy-egy évben kiugró jövedelmeket eredményez, amely eltorzítja a kereslet-kínálati viszonyokat is. Az idén a korábbi mechanizmusok már nem ugyanúgy érvényesültek. Megállapodásos bér- mechanizmust alakítottak ki, részben reagálva azok követelésére, akik az adórendszert, bérreformmal akarták kiegészíteni, holott ez a két dolog nem feltétlen függ össze. Az előrelépés tehát még előttünk van, s itt Kugler Flórián egyetért a gazdaságpolitikai titkárság vezetőjével, miszerint a béralkurendszer bevezetése országosan még ma sem aktuális. Hiányzik hozzá a piac, hogy a költségeknek valódi korlátái legyenek, az ellen- érdekelt tulajdonos, mert a vállalatvezető ma nem az. És hiányzik a szolidáris bérpolitikát folytató érdekképviselet, amely bérarányokban gondolkozik, s nem a bérek maximalizálásában. Hiányoznak a béralku egyes láncszemei is. Létezik a makroszint, az állam, a kamara és a szakszervezetek, amelyek megegyezésének eredménye lehet a minimális bér, a bérnövekedés minimuma és maximuma, valamint a betartandó preferenciák. Létezik a mikroszint a vállalati vezetés és a szakszervezet, amely konkréttá teszi a fenti megállapodásokat. De hiányzik a középszint /mezzoszint/, amelyre többféle elképzelés van forgalomban. Ide tartozhatnának az ágazati szakszervezetek, kamarai tagozatok. De lehetne regionális szintű béralku, vagy a kettő kombinációjával megszervezni a középszintet. Sok érv szól a területi elv mellett, hiszen a munkaerőpiac regionális kategória is, leginkább területi szinten folyik a konkurrencia /lásd lakáshelyzet/. Gond, hogy ennek nincsenek meg a kamarai, szakszervezeti feltételei, hiszen az SZMT-k halódnak, a vállalati szakszervezetek szövetsége pedig még nem létező kategória. Lehetne szakmacsoportonkénti bérmegállapodás is, de ennek a feltételei sem látszanak tisztán. Mindenesetre március óta a munkatörvénykönyve lehetővé teszi a bérmegállapodást. Ösztönzés csak jutalmakkal, prémiumokkal A vállalatoknál a mai rendszer még a régi szisztéma folytatása, néhány változással. Röviden ennek a lényege a következő: a fizikai dolgozók esetében öt kategória létezik a munkakörülmények alapján, ahol is tizenhárom tényezőt vettek figyelembe és hét kategóriái képzettségi fok szerint. A szellem- i dolgozók három csoportra oszthatók, úgy mint ügyviteli dolgozók, ügyintézők, vezetők, termelésirányítók. Az első két szellem- i csoport esetében az iskolai végzettség, szakmai gyakorlati idő a meghatározó, az utóbbiban a vállalatnagysága. Az alapbérek meghatározásánál ma minden kategóriában rögzítik az alsó határt és létezik egy ajánlott felső. Régebben ez is rögzített volt. A vállalatoknál egyéb bérelemek is léteznek. A vállalat adottságaitól, az érdekérvényesítés lehetőségeitől függően találunk különböző pótlékokat. Az érintett cégnél ezek száma például tizenhét. Ténylegesen ösztönözni csak a második kiegészítő bérelemmel lehet, a jutalmakkal és prémiumokkal, a többi ugyanis jár. így jár a harmadik ide sorolt csoport is, az úgynevezett kiegészítő fizetések, például tanulmányi időszakra átlagkereset. A vállalatnál ez utóbbi három csoport az alapbér 50 százalékát is eléri, ami zavarossá, kuszává, elaprózottá teszi a bérrendszert. Jogos tehát az igény az egyszerűsítésre. Az egyszerűsítés szélsőséges változata, ha dolgozó, beépítve a a többit valamilyen formában, csak alapbért kapna. Ezt a mai viszonyok között érdemi munkaerőpiac nélkül megoldani nem lehet. Tehát meg kellett nézni a vállalatokon belül, béralkuból kiindulva, hogyan lehet leegyszerűsíteni a bér- szabályozást. Első megközelítésben a jelenlegi tarifarendszerből indultak ki, de a sok kategória helyett a munkakörök kvalifikáltsága alapján tizenhárom bércsoportot hoztak létre. Ez természetesen nem ment vita nélkül, hiszen a vállalat egy tröszt része, ahol több telephelyen/Szeged, Hajdúszoboszló, Orosháza, Eger és Szolnok/ mintregy 200 munkakör található. Ezeket a munkaköröket kellett sorba, csoportba rendezni először vállalati, majd szakágazati szinten. A tágan értelemezett vezetés szakmai álláspontjának kialakulása után jöhet a szakszervezeti vita, majd a kollektív szerződések megkötése, új alapokon. Mi az amit várnak a Szakszervezetektől? Azt, hogy velük együtt határozzák meg a bérminimumot, ahogy ez a nálunk fejlettebb országokban is létezik. Az egy-egy csoport bérminimuma meghatározná az adott vállalati bérarányokat is, ami azt jelenti, hogy a vita a munkaköri besorolások és a bérminimum meghatározása körül folyna. A tényleges bért a fentiekre építve a vállalat határozná meg. A vállalat tisztában van azzal, hogy a szakszervezetek mai álláspontja és jogosítványaik nem mindenben fedik ezeket az elvárásokat, de az ágazati szakszervezet hajlik arra, hogy lépjen ez ügyben. /A rendszer lényegéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy a megállapodások után további egyetértési jogáról a szakszervezet lemond./ A munkajogi szabályok az egyszerűsítés elvégzésében, például a pótlékok csökkentésében, ma már partnerek, s várhatóan vállalati hatáskörbe kerülnek. A dolgozók nélkül persze ez a rendszer sem életképes, hiszen végül is őket érinti alapvetően. A rendszer feltételezi, hogy idejében tisztázni kell a velük szembeni elvárásokat. Ez az elvárás pedig nem a maximális erőkifejtésre épít, hanem az adott technika működtetéséhez szükséges átlagos teljesítmény. A dolgozó elvégezve ezt, tudni fogja azt is, ezért mire számíthat. Ha nem tudja elvégezni, meg kell adni a lehetőséget, hogy alkalmas legyen a feladat végrehajtására, ha így sem, akkor meg lehet köszönni munkáját. így várhatóan nem túl széles skálájú teljesítményekkel fogunk találkozni, de az a szükség szerinti magasszintű teljesítmény. A rendszer léte függ attól is, hogy a vezetők mennyire képesek a munkáltatói pozícióból kiindulva markánsan képviselni a tulajdonosi érdekeket. Bérmunkás lelkű- lettel ez a rendsze sem válhat életképessé vezetői oldalról. Úgy tűnik, a változások ebbe az irányba orientálják őket. Megítélésük, s így jövedelmük is egyre inkább attól függ, mennyire képesek menedzserként dolgozni. A vállalati nyereség, egy-két jól körülhatárolható esettől eltekintve, ebben a rendszerben nem játszik szerepet. A béreket a kereslet-kínálat határozza meg, a vállalat annyit fizet, amennyiért az adott posztra munkaerőt kap, a leírtak alapján. Az, hogy a rendszer beválik, persze nemcsak ettől a vállalattól függ. Csak reménykedhetünk, hogy a gazdasági környezet partner lesz ehhez. Füle István
