Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-28 / 283. szám

1989. NOVEMBER 28. Lánc, lánc, fegyverlánc J^Jéplap _Jegyzetlapok Kunhegyesen előkerült egy pisztoly, s három lövése megsebesített egy rendőrt. A meghökkentő esetről szó­ló cikkünkben szorongásunk­nak adtunk hangot: miként fordulhat az elő, hogy a legnagyobb békében, a ki­teljesedő demokrácia köze­pette egyszercsak a zsebébe nyúl egy magyar állampol­gár, s rendőrségi pisztollyal eszeveszetten tüzelni kezd ? Mindez természetesen szö­get ütött a megyei rendőr- főkapitányság nyomozóinak fejébe is, és elindultak, hogy megfejtsék a rejtélyt: mi­ként juthat fegyverhez bár­ki emberfia ebben az or­szágban? Kezdetét vette a „Lánc, lánc, fegyverlánc” című hátborzongató dráma, melynek a végén egy egész arzenál került a rendőrség birtokába, miközben számos tanulsággal is szolgált az ügy. Legelébb is azzal, hogy szép számmal vannak olya­nok, akik valamilyen okból rajonganak a gyilkos szer­számokért. De alighanem megszívlelendő az a lecke is, hogy az ártatlannak vélt fegyvergyűjtők nemcsak ós­di haszontalanságokat őriz­nek a fiók mélyén, vagy szobájuk falán! Hercegh Béla rendőrszáza­dos, a megyei rendőrfőkapi­tányság bűnüldözési osztá­lyának főnyomozója segít egymásba illeszteni a lánc­szemeket, ám ehhez vissza kell térni Faller Sándor rendőrfőtörzsőrmester meg- lövetéséhez. Elek György, a lövöldöző zöldséges két pisz­tollyal rendelkezett. Mind­kettőt Gál Ferenc tiszaroffi lakásáról szerezte be — és itt álljunk meg egy szóra. Amint az kiderült az elsőért a kunhegyesi zöldséges öt­ezer forintot és egy géppisz­tolyt (!) adott. Ez az R 61-es pisztoly egy feltört gépko­csiból került közvetítőkön át a tettes kezébe. De kitől szerezte Gál Ferenc? Kide­rült, hogy úgy öt évvel ez­előtt horgászás közben a ti­szaroffi fegyvergyűjtő meg­ismerkedett a szolnoki Ézsi- ás Ferenccel, akit 1961-ben leszereltek a vízirendészet­től, bűncselekmény elköve­tése miatt, ám az illetőnek fegyvermesteri végzettsége volt, amit a polgári életben sem tagadott meg. Gyűjtő­ként különböző hatástalaní­tott fegyvereket vásárolt, melyeket aztán nem kis műszaki érzékkel üzemké­pessé alakított át. A rendőrségi pisztolyt is tőle vette Gál Ferenc. Ézsi- ás viszont azt két szolnoki fiatalembertől vásárolta; ők kihallgatásuk során készsé­gesen megnevezték azt a két szovjet katonát, akik révén viszont ők jutottak hozzá — a két szovjet katona pedig nyomára vezetett annak a másik két szovjet katoná­nak, aki feltörte a kocsit, a kesztyűtartóból kivette az R 61-est és továbbadtak raj­Ez a pisztoly valamikor „gyakorló” volt szerint alkalmas arra. hogy a lövedéket a célba juttassa, s van három olyan, amely­ről, majd a fegyverszakértő dönti el, minő munka kel­lett volna hozzá, hogy ve­szélyeztesse az -emberi éle­tet. Ami pedig a lőszerkíná­latot illeti? Volt abban 321 A kunhegyesi pisztolylövés visszhangja ta. Ez a pisztoly aztán elin­dult vándorűtjára, a két kocsifeltörő pedig — a szov­jet katonai ügyészség jóvá­hagyásával természetesen — jelenleg a megyei főkapi­tányság fogdájának lakója, ahol előzetes letartóztatásu­kat töltik. Térjünk vissza Elek Györgyhöz: ő egy másik pisztollyal is rendelkezett, melyet a kútba dobott, en­nek a története pedig a kö­vetkező: Gál Ferenc Ézsiás Ferenctől kapta ezt is, eh­hez pedig a leszerelt rendőr úgy jutott hozzá, hogy vo­naton utazva magyar kiska- tonákkal üzletelt, s a három hatástalanított, „gyakorló” feliratú katonai pisztolyt öt­száz forintért vásárolta. Kézügyességét ismerve nem volt nehéz ezt is aktivizálni — meg is tette —, s a fent ismertetett csatornán tovább is adta. De Ézsiás nem érte be ennyivel, a rendőrség egy egész arzenált foglalt le a rejtekhelyen, és ez három, szemmel láthatólag műkö­dőképes fegyvert jelent, az­tán három olyan fegyvert, amely minden valószínűség Lőszerből is előkerült egy kisebb zsákra való darab géppuskalőszer, gyúj­tólövedék, és olyan, nagy kezdősebességű géppisztoly­golyó, amelyik valósággal felrobban, ha becsapódik az élő szervezetbe. Természe­tesen Ézsiás is rendelkezik gyűjtői engedéllyel, de ez a papír aligha vonatkozik a lefoglalt fegyverekre, és a hat-hétszáz darab lőszer­re.. . Hercegh Béla századost arról kérdeztem: milyen meglepetéseket tartagathat még a Kunhegyesről kiin­dult f egy vérré jtegetési ügy? Ö úgy véli, a kör bezárult. Ez a kompánia több rioga­tó szerszámmal már nem rendelkezik. De vajon elmondhatjuk-e azt, hogy a megye civil tár­sadalmában megtörtént az általános és teljes leszere­lés? — kérdeztem Kovács Sándor alezredest, megyei főkapitány-helyettest. — Azt mondhatom, hogy folyik a leszerelés. Egyéb­iránt az emberek általában azért tartanak lőfegyvert, hogy orvvadászkodjanak, vagy pedig kiéljék gyűjtő­szenvedélyüket. A gyűjtö­gető is több okból vásárolja ezeket a relikviákat. Egy­részt biztonságérzetet ad ne­ki a fegyver, másrészt cso­dálja a műszaki-technikai megoldását. — Milyen csatornákon juthatnak ezek a gyilkos eszközök a lakosság kezé­be? — Minden ilyen fegyver­nek más és más a története. Egy biztos, a fegyveres tes­tületeknél szigorú fegyelmi következményt von maga után, ha eltűnik egy-egy fegyver. Állítom, hogy a munkásőrségtől sem szivá­roghattak ki, mivel az eltű­nést jelenteniük kellett ne­künk, és mi iyenkor körözni kezdtük a fegyvereket, így elmondhatom, hogy ez csak nagyon elvétve fordult elő. Nagy a külföldi forgalmunk, ez növeli a veszélyt. — Valamikor szinte halt* los bűnnek számított a fegy­verrejtegetés. Ha egy „osz­tályellenségnél” puskát, pisztolyt találtak — amit nem ritkán éppen a kutatók csempésztek oda — ez akár az akasztófára is juttathat­ta a gyanúsítottat. Mára enyhült valamit ez a szigo­rúság? — Ma sem számít bocsá­natos bűnnek a visszaélés robbanóanyaggal, robbanó­szerrel, lőszerrel és lőfegy­verrel. Ha semmit nem is csinál vele az illető, csak magánál tartja engedély nélkül, akár öt évig terjedő börtönnel is sújtható. Ezt a bűnelkövetést a rendőrség kiemelten kezeli. \ — Ha már az illegális fegyvertartásról szóltunk, beszéljünk a legális fegy­verviselésről Ss: hány önvé­delmi fegyverre adtak en­gedélyt a megyében, és va­jon 'szükség .van-e még min­dig valamennyire? — Elmondhatom, hogy ép­pen most folyik a fegyver- tartási engedélyek felülvizs­gálata. Akinek megszűnt a veszélyeztetettsége, attól visszavonjuk az engedélyt. Nosztalgiából persze meg lehet tartani, de hatás­talanítva, és ezt a hatásta­lanítást mi végezzük el. Egyébként több mint hat­száz önvédelmi fegyverre van kint engedély, többsé­gükben hivatásos katonák­nál és rendőröknél. Állami és párttisztséget betöltők engedélyének nagy részét bevonjuk. — Ügy tűnik, ta szovjetek jó szállítói a feketepiacnak. Miként tudnak ez ellen fel­lépni? — A szovjet katonai ügyészség készséges pa 'tne - re a magyar katonai ügyész­ségnek, $őt elmondhatom, ők talán még szigorúbban veszik az ilyen bűncselek­ményeket. Így lehqt, hogy az a két szovjet kiskatona, aki kocsifeltörés útján jutott hozzá a Kunhegyesen eldör­dült rendőri pisztolyhoz, a megyei főkapitányság fog­dájának lakója. r 1 Palágíyi Béla Fotó; Tarpai Zoltán fl legnagyobb vita a földtulajdonról várható TOT-kongresszus: december 10-12. A termelőszövetkezetek de­cember 10-ére, vasárnapra összehívott kongresszusának előkészületeiről tájékoztat­ták az újságírókat hétfőn, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának székházá­ban. A kongresszus napirendjé­ről elmondották: a kong­resszus elé terjesztett írásos anyagok fölött az előkészítő szakaszban széles körű vita folyt a területi szövetségek­ben és más fórumokon. A ta­pasztalatokat, elképzeléseket és követeléseket a végleges változatnál figyelembe ve­szik. A kongresszuson a legna­gyobb vita valószínűleg a földtulajdon rendezéséről, a szövetkezeti modell megújí­tásának módozatairól és az érdekképviseleti szervezet átalakításáról folyik majd. Abban máris nagy az egyet-' értés, hogy a jelenlegi mun­kavállalók szövetkezetéből a tulajdonosok szövetkezetét kéll kialakítani Ehhez azon­ban mindenkinek — így a mintegy 140—150 ezer al­kalmazottnak is — meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az eddigi vagyongyarapító munka alapján részesüljön a szövetkezeti vagyonból. A kongresszus jelentős vál­tozást hozhat az újjáalakuló — ez idő szerint területi, il­letve szakmai alapú szerve­zetékből felépülő — szövet­ség vezetésében is. A jelölő- bizottság — a vélemények összegyűjtése alapján — tíz személyt szerepeltet azon a listán, amelyen a TOT utód- szervezeteként létrejövő szö­vetség elnöki, alelnöki, illet­ve ellenőrző bizottsági tiszt­ségeire előterjesztettek van­nak. ..... Egyharmaduk nincs 30 éves mint négyezren munkanélküli-segélyen Több mint hétezren vet­ték igénybe eddig a munka­nélküli-segélyt. amelynek át­lagos összege meghaladta a havi 4100 forintot — állapít­ható meg a háromnegyed éves adatok alapján. Az Országos Munkaerő­piaci Központ összesítése sze­rint az új segélyezettek szá­ma minden hónapban meg­haladta a segélyrendszerből kilépőkét. Így a segélyezet­tek száma hónapról hónap­ra növekedett, szeptember 22-én például 4065 volt. A munkanélküli-segély ben részesülők mindössze 27 szá­zaléka helyezkedett el ed­dig. A segélyezettek 18,7 szá­zaléka egy hónapja, 18,4 szá­zaléka viszont már fél évet meghaladóan él segélyből A huzamosabb ideje mun- kané,lkji 1 i-segélybő 1 j élő£ 50 százaléka Borsod-Abaúj- Zemplén, illetve Szabolcs- Szatmár megyéből kerül ki. Ezeken a területeken a se- gédmunkások és a szellemi foglalkozásúak részére gya­korlatilag nincs szabad ál­lás. Magas a szakképzett munkanélküliek száma a fő­városban, illetve azokban a megyékben is, ahol egyetemi városok, intézményközpon­tok is vannak. Legtovább a szakképzetlenek, illetve a felsőfokú végzettségűek ve­szik igénybe ezt a juttatást. A munkanélküli-segélyből élők elhelyezkedési esélyei rosszak, munkába állításuk sokszor nem csupán gazda­sági, hanem szociális gond is. A segélyt igénybevevők 29 százaléka 30 évesnél fia­talabb. 60 százalékuk 30—59 év közötti. 11 százalékuk öt­ven év feletti. : i i 1 . > i j > i (L)enni vagy nem (l)enni? Az igazi roham még odébb van, egy óra múlva kezdődik a délutáni csúcs- forgalom. Jó, ha húszan- huszonöten tóblábolunk kedvenc élelmiszerboltom gondolái között. A pénztár­nál a látásból már jól is­mert, kedves asszonyka ül, aki máskor mindig boszor­kányos gyorsasággal zongo­rázik a gépen, de most mintha nem lenne formá­ban. Kicsit lassú, gyakran maga elé pillant, lerí róla a rossz kedv. Az egyre hosszabbodó sor is jelzi, hogy valami nincs egészen rendben. Kosarainkkal las­san csoszogunk előre. A sor elején éppen egy idősebb fejkendős néni ké­szül fizetéshez. Reszkető kézzel kiveszi a nylonsza­tyor aljából lapos pénztár­cáját, s míg a forintok után kotorászik, megszó­lal: — Tán valami baj van kedves? A pénztárosnő felkapja a fejét, s arca megeny­hül. — Á, nem, dehogyis — válaszolja — csak tetszik tudni, ma jöttem vissza, majd egy hónapig betegál­lományban voltam és úgy érzem magam, mint egy zöldfülű, aki most kezdi a szakmát. Nem győzöm az árakat cédulára írni tmagamnak, mert szinte. mindegyik változott azóta. Még szerencse, hogy nem volt közben hivatalos ár­emelés, mert akkor nem is tudom, mit csinálnék. Nos ilyen; és ehhez ha­sonló jelenetekkel manap­ság gyakran találkozik az ember. Nem kell mást ten­nie, csak be kell mennie valamelyik élelmiszerbolt­ba. Habár lassan én már erről is leszokom, mert nem tudok úgy venni bár­mit is, hogy körülöttem a fiatal eladólányok ne áraz­zanak éppen valamit. Ha vállalkozó lennék, lehet, hogy ilyen árazó ma­sinákat gyártanék. Meg­érné, hisz kell még belő­lük bőven, már csak azért is, mert köztudott, hogy !harmdncegynéhány nap múlva, vagyis 1990. janu­ár 1-től az élelmiszeripari termékek szabadárasak lesznek, s ez egyértelműen hozza magával az árak vál­tozását. Természetesen nem lefelé, hanem fölfelé fog­nak menni — erre akár mérget is véhetünk. Per­sze csak akkor, ha annak az ára nem emelkedik. Ám már ebben sem vagyok biztos, így inkább mara­dunk a tejnél, a kenyér­nél... Azt már le sem me­rem írni, hogy a felvágott­nál meg a húsnál, mert ezekre sok embernek alig- alig futja. A múlt héten a tévén keresztül figyelemmel kí­sértem az Országgyűlés no­vemberi ülésszakának ese­ményeit. Ott hangzott el, hogy ma Magyarországon kétmillió ember a létmi­nimumon, vagy az alatt él. Persze ennek megálla­pításához nem kell az Országgyűlés. Magam is találkozom naponta olyan emberekkel, főleg nyugdí­jasokkal, akik havi 3—4 ezer forintból tengetik éle­tüket. Mondják, ezt a pénzt be kell osztani egész hó­napra, mert ha „pazarol­nának”, akkor ebből az összegből némi túlzással holnapra talán még futná, de holnaputánra aligha. Így aztán jövőre mégin- kább föltehetjük a hamleti kérdést: (L)enni vagy nem (l)enni ? — ez itt a kérdés. N. T. A franciasaláta nem csodálkozott Játszunk egymás idegei­vel, pedig lenne mód, hogy kicsit kíméljük egymást. Például, ha vevők vagyunk egy boltban, lehetnénk tü­relmesebbek, ha mondjuk eladók vagyunk, akkor vé­gezhetnénk a dolgunkat gyorsan.- ügyesen, a vevők örömére. Nem úgy, mint minap az egyik, szolnoki ABC-ben. Húsz percig álltam a pult előtt, mire a hozzá nem értő ifjú hölgy kezem­be tudta adni a kért fran­ciasalátát. Ha nekem me­sélik, nem hinném el: Le­adtam egy „tisztára mo­sott üveget”. Mondtam az ifjú hölgynek, rakja tele franciasalátával. Azt mondta, nincs franciasalá­ta. Én azt mondtam; van — s megmutattam: ez az. Csodálkozó arccal rakni kezdte az üvegbe. Azt kér­deztem: nem méri meg először az üveget? Üjra csodálkozott. Amit eddig belemért, most visszaöntöt- te. Nem volt egyszerű az sem, amíg az üveget meg­mérte. Első pillantásra vi­lágos volt, hogy a műanyag tál, amiből a franciasalá­tát szedte, éppen olyan méretű, mint az üveg, te­hát szedheti bátran. A „rátermett” eladónő lassan szedte. Mondtam: ne gon­dolkodjon, belefér az üveg­be mind. Mire telerakta, az üveg is, a pult is fran­ciasalátában úszott. A hölgy kérdőn nézett rám. Mondtam: most mér­je meg az egészet, s vonja le az üveg súlyát! De elő­ször törülje meg az üve­get, mondtam — a háta mögött van egy ruha. az­zal. Lassan követte utasí­tásaimat, majd papírt, ce­ruzát vett elő és hosszú percekig számolt, mert az üveg salátástul 1,23 kg volt, saláta nélkül pedig 365 gramm. Kilogrammból grammot kivonni nem si­került. Megmondtam, ho­gyan kell. Ezután nem tudta, franciasaláta vagy párizsi saláta-e, ami az üvegben van. (Nem csoda: az ország, valóban ugyan­az!) Megmondtam. Ezután nem találta az árlistát, hogy mennyibe kerül a franciasaláta. Ezt is meg­mondtam. Nem fogják el­hinni: nem tudta, hogyan számolja ki az összeget, amit majd fizetnem kell. Meg akartam ezt is mon­dani, de ekkorra odahívott egy másik eladót, s az tudta. Boldogan nyújtotta az üveget, de azt még nem tudta, hogyan oldja meg, hogy a pénztáros is rájöj­jön, mennyit fizetek, ezért azt kérdezte: becsomagol­jam az üveget? Ne. inkább csak törölje meg! Ezután magától felírta az árat egy kis papírra, és csodálkozó arccal átadta. Hogy ő min csodálkozott még ekkor is, azt nem értem, de meg­kérdeztem: Maga elsős még az iskolában, hogy ennyire nem ért semmihez? Sajnos kiderült, ő már nem elsős, már egy ideje dolgozik. Én meg most ezen cso­dálkozom. [— iksz —) T

Next

/
Thumbnails
Contents