Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-28 / 283. szám
1989. NOVEMBER 28. Lánc, lánc, fegyverlánc J^Jéplap _Jegyzetlapok Kunhegyesen előkerült egy pisztoly, s három lövése megsebesített egy rendőrt. A meghökkentő esetről szóló cikkünkben szorongásunknak adtunk hangot: miként fordulhat az elő, hogy a legnagyobb békében, a kiteljesedő demokrácia közepette egyszercsak a zsebébe nyúl egy magyar állampolgár, s rendőrségi pisztollyal eszeveszetten tüzelni kezd ? Mindez természetesen szöget ütött a megyei rendőr- főkapitányság nyomozóinak fejébe is, és elindultak, hogy megfejtsék a rejtélyt: miként juthat fegyverhez bárki emberfia ebben az országban? Kezdetét vette a „Lánc, lánc, fegyverlánc” című hátborzongató dráma, melynek a végén egy egész arzenál került a rendőrség birtokába, miközben számos tanulsággal is szolgált az ügy. Legelébb is azzal, hogy szép számmal vannak olyanok, akik valamilyen okból rajonganak a gyilkos szerszámokért. De alighanem megszívlelendő az a lecke is, hogy az ártatlannak vélt fegyvergyűjtők nemcsak ósdi haszontalanságokat őriznek a fiók mélyén, vagy szobájuk falán! Hercegh Béla rendőrszázados, a megyei rendőrfőkapitányság bűnüldözési osztályának főnyomozója segít egymásba illeszteni a láncszemeket, ám ehhez vissza kell térni Faller Sándor rendőrfőtörzsőrmester meg- lövetéséhez. Elek György, a lövöldöző zöldséges két pisztollyal rendelkezett. Mindkettőt Gál Ferenc tiszaroffi lakásáról szerezte be — és itt álljunk meg egy szóra. Amint az kiderült az elsőért a kunhegyesi zöldséges ötezer forintot és egy géppisztolyt (!) adott. Ez az R 61-es pisztoly egy feltört gépkocsiból került közvetítőkön át a tettes kezébe. De kitől szerezte Gál Ferenc? Kiderült, hogy úgy öt évvel ezelőtt horgászás közben a tiszaroffi fegyvergyűjtő megismerkedett a szolnoki Ézsi- ás Ferenccel, akit 1961-ben leszereltek a vízirendészettől, bűncselekmény elkövetése miatt, ám az illetőnek fegyvermesteri végzettsége volt, amit a polgári életben sem tagadott meg. Gyűjtőként különböző hatástalanított fegyvereket vásárolt, melyeket aztán nem kis műszaki érzékkel üzemképessé alakított át. A rendőrségi pisztolyt is tőle vette Gál Ferenc. Ézsi- ás viszont azt két szolnoki fiatalembertől vásárolta; ők kihallgatásuk során készségesen megnevezték azt a két szovjet katonát, akik révén viszont ők jutottak hozzá — a két szovjet katona pedig nyomára vezetett annak a másik két szovjet katonának, aki feltörte a kocsit, a kesztyűtartóból kivette az R 61-est és továbbadtak rajEz a pisztoly valamikor „gyakorló” volt szerint alkalmas arra. hogy a lövedéket a célba juttassa, s van három olyan, amelyről, majd a fegyverszakértő dönti el, minő munka kellett volna hozzá, hogy veszélyeztesse az -emberi életet. Ami pedig a lőszerkínálatot illeti? Volt abban 321 A kunhegyesi pisztolylövés visszhangja ta. Ez a pisztoly aztán elindult vándorűtjára, a két kocsifeltörő pedig — a szovjet katonai ügyészség jóváhagyásával természetesen — jelenleg a megyei főkapitányság fogdájának lakója, ahol előzetes letartóztatásukat töltik. Térjünk vissza Elek Györgyhöz: ő egy másik pisztollyal is rendelkezett, melyet a kútba dobott, ennek a története pedig a következő: Gál Ferenc Ézsiás Ferenctől kapta ezt is, ehhez pedig a leszerelt rendőr úgy jutott hozzá, hogy vonaton utazva magyar kiska- tonákkal üzletelt, s a három hatástalanított, „gyakorló” feliratú katonai pisztolyt ötszáz forintért vásárolta. Kézügyességét ismerve nem volt nehéz ezt is aktivizálni — meg is tette —, s a fent ismertetett csatornán tovább is adta. De Ézsiás nem érte be ennyivel, a rendőrség egy egész arzenált foglalt le a rejtekhelyen, és ez három, szemmel láthatólag működőképes fegyvert jelent, aztán három olyan fegyvert, amely minden valószínűség Lőszerből is előkerült egy kisebb zsákra való darab géppuskalőszer, gyújtólövedék, és olyan, nagy kezdősebességű géppisztolygolyó, amelyik valósággal felrobban, ha becsapódik az élő szervezetbe. Természetesen Ézsiás is rendelkezik gyűjtői engedéllyel, de ez a papír aligha vonatkozik a lefoglalt fegyverekre, és a hat-hétszáz darab lőszerre.. . Hercegh Béla századost arról kérdeztem: milyen meglepetéseket tartagathat még a Kunhegyesről kiindult f egy vérré jtegetési ügy? Ö úgy véli, a kör bezárult. Ez a kompánia több riogató szerszámmal már nem rendelkezik. De vajon elmondhatjuk-e azt, hogy a megye civil társadalmában megtörtént az általános és teljes leszerelés? — kérdeztem Kovács Sándor alezredest, megyei főkapitány-helyettest. — Azt mondhatom, hogy folyik a leszerelés. Egyébiránt az emberek általában azért tartanak lőfegyvert, hogy orvvadászkodjanak, vagy pedig kiéljék gyűjtőszenvedélyüket. A gyűjtögető is több okból vásárolja ezeket a relikviákat. Egyrészt biztonságérzetet ad neki a fegyver, másrészt csodálja a műszaki-technikai megoldását. — Milyen csatornákon juthatnak ezek a gyilkos eszközök a lakosság kezébe? — Minden ilyen fegyvernek más és más a története. Egy biztos, a fegyveres testületeknél szigorú fegyelmi következményt von maga után, ha eltűnik egy-egy fegyver. Állítom, hogy a munkásőrségtől sem szivároghattak ki, mivel az eltűnést jelenteniük kellett nekünk, és mi iyenkor körözni kezdtük a fegyvereket, így elmondhatom, hogy ez csak nagyon elvétve fordult elő. Nagy a külföldi forgalmunk, ez növeli a veszélyt. — Valamikor szinte halt* los bűnnek számított a fegyverrejtegetés. Ha egy „osztályellenségnél” puskát, pisztolyt találtak — amit nem ritkán éppen a kutatók csempésztek oda — ez akár az akasztófára is juttathatta a gyanúsítottat. Mára enyhült valamit ez a szigorúság? — Ma sem számít bocsánatos bűnnek a visszaélés robbanóanyaggal, robbanószerrel, lőszerrel és lőfegyverrel. Ha semmit nem is csinál vele az illető, csak magánál tartja engedély nélkül, akár öt évig terjedő börtönnel is sújtható. Ezt a bűnelkövetést a rendőrség kiemelten kezeli. \ — Ha már az illegális fegyvertartásról szóltunk, beszéljünk a legális fegyverviselésről Ss: hány önvédelmi fegyverre adtak engedélyt a megyében, és vajon 'szükség .van-e még mindig valamennyire? — Elmondhatom, hogy éppen most folyik a fegyver- tartási engedélyek felülvizsgálata. Akinek megszűnt a veszélyeztetettsége, attól visszavonjuk az engedélyt. Nosztalgiából persze meg lehet tartani, de hatástalanítva, és ezt a hatástalanítást mi végezzük el. Egyébként több mint hatszáz önvédelmi fegyverre van kint engedély, többségükben hivatásos katonáknál és rendőröknél. Állami és párttisztséget betöltők engedélyének nagy részét bevonjuk. — Ügy tűnik, ta szovjetek jó szállítói a feketepiacnak. Miként tudnak ez ellen fellépni? — A szovjet katonai ügyészség készséges pa 'tne - re a magyar katonai ügyészségnek, $őt elmondhatom, ők talán még szigorúbban veszik az ilyen bűncselekményeket. Így lehqt, hogy az a két szovjet kiskatona, aki kocsifeltörés útján jutott hozzá a Kunhegyesen eldördült rendőri pisztolyhoz, a megyei főkapitányság fogdájának lakója. r 1 Palágíyi Béla Fotó; Tarpai Zoltán fl legnagyobb vita a földtulajdonról várható TOT-kongresszus: december 10-12. A termelőszövetkezetek december 10-ére, vasárnapra összehívott kongresszusának előkészületeiről tájékoztatták az újságírókat hétfőn, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának székházában. A kongresszus napirendjéről elmondották: a kongresszus elé terjesztett írásos anyagok fölött az előkészítő szakaszban széles körű vita folyt a területi szövetségekben és más fórumokon. A tapasztalatokat, elképzeléseket és követeléseket a végleges változatnál figyelembe veszik. A kongresszuson a legnagyobb vita valószínűleg a földtulajdon rendezéséről, a szövetkezeti modell megújításának módozatairól és az érdekképviseleti szervezet átalakításáról folyik majd. Abban máris nagy az egyet-' értés, hogy a jelenlegi munkavállalók szövetkezetéből a tulajdonosok szövetkezetét kéll kialakítani Ehhez azonban mindenkinek — így a mintegy 140—150 ezer alkalmazottnak is — meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az eddigi vagyongyarapító munka alapján részesüljön a szövetkezeti vagyonból. A kongresszus jelentős változást hozhat az újjáalakuló — ez idő szerint területi, illetve szakmai alapú szervezetékből felépülő — szövetség vezetésében is. A jelölő- bizottság — a vélemények összegyűjtése alapján — tíz személyt szerepeltet azon a listán, amelyen a TOT utód- szervezeteként létrejövő szövetség elnöki, alelnöki, illetve ellenőrző bizottsági tisztségeire előterjesztettek vannak. ..... Egyharmaduk nincs 30 éves mint négyezren munkanélküli-segélyen Több mint hétezren vették igénybe eddig a munkanélküli-segélyt. amelynek átlagos összege meghaladta a havi 4100 forintot — állapítható meg a háromnegyed éves adatok alapján. Az Országos Munkaerőpiaci Központ összesítése szerint az új segélyezettek száma minden hónapban meghaladta a segélyrendszerből kilépőkét. Így a segélyezettek száma hónapról hónapra növekedett, szeptember 22-én például 4065 volt. A munkanélküli-segély ben részesülők mindössze 27 százaléka helyezkedett el eddig. A segélyezettek 18,7 százaléka egy hónapja, 18,4 százaléka viszont már fél évet meghaladóan él segélyből A huzamosabb ideje mun- kané,lkji 1 i-segélybő 1 j élő£ 50 százaléka Borsod-Abaúj- Zemplén, illetve Szabolcs- Szatmár megyéből kerül ki. Ezeken a területeken a se- gédmunkások és a szellemi foglalkozásúak részére gyakorlatilag nincs szabad állás. Magas a szakképzett munkanélküliek száma a fővárosban, illetve azokban a megyékben is, ahol egyetemi városok, intézményközpontok is vannak. Legtovább a szakképzetlenek, illetve a felsőfokú végzettségűek veszik igénybe ezt a juttatást. A munkanélküli-segélyből élők elhelyezkedési esélyei rosszak, munkába állításuk sokszor nem csupán gazdasági, hanem szociális gond is. A segélyt igénybevevők 29 százaléka 30 évesnél fiatalabb. 60 százalékuk 30—59 év közötti. 11 százalékuk ötven év feletti. : i i 1 . > i j > i (L)enni vagy nem (l)enni? Az igazi roham még odébb van, egy óra múlva kezdődik a délutáni csúcs- forgalom. Jó, ha húszan- huszonöten tóblábolunk kedvenc élelmiszerboltom gondolái között. A pénztárnál a látásból már jól ismert, kedves asszonyka ül, aki máskor mindig boszorkányos gyorsasággal zongorázik a gépen, de most mintha nem lenne formában. Kicsit lassú, gyakran maga elé pillant, lerí róla a rossz kedv. Az egyre hosszabbodó sor is jelzi, hogy valami nincs egészen rendben. Kosarainkkal lassan csoszogunk előre. A sor elején éppen egy idősebb fejkendős néni készül fizetéshez. Reszkető kézzel kiveszi a nylonszatyor aljából lapos pénztárcáját, s míg a forintok után kotorászik, megszólal: — Tán valami baj van kedves? A pénztárosnő felkapja a fejét, s arca megenyhül. — Á, nem, dehogyis — válaszolja — csak tetszik tudni, ma jöttem vissza, majd egy hónapig betegállományban voltam és úgy érzem magam, mint egy zöldfülű, aki most kezdi a szakmát. Nem győzöm az árakat cédulára írni tmagamnak, mert szinte. mindegyik változott azóta. Még szerencse, hogy nem volt közben hivatalos áremelés, mert akkor nem is tudom, mit csinálnék. Nos ilyen; és ehhez hasonló jelenetekkel manapság gyakran találkozik az ember. Nem kell mást tennie, csak be kell mennie valamelyik élelmiszerboltba. Habár lassan én már erről is leszokom, mert nem tudok úgy venni bármit is, hogy körülöttem a fiatal eladólányok ne árazzanak éppen valamit. Ha vállalkozó lennék, lehet, hogy ilyen árazó masinákat gyártanék. Megérné, hisz kell még belőlük bőven, már csak azért is, mert köztudott, hogy !harmdncegynéhány nap múlva, vagyis 1990. január 1-től az élelmiszeripari termékek szabadárasak lesznek, s ez egyértelműen hozza magával az árak változását. Természetesen nem lefelé, hanem fölfelé fognak menni — erre akár mérget is véhetünk. Persze csak akkor, ha annak az ára nem emelkedik. Ám már ebben sem vagyok biztos, így inkább maradunk a tejnél, a kenyérnél... Azt már le sem merem írni, hogy a felvágottnál meg a húsnál, mert ezekre sok embernek alig- alig futja. A múlt héten a tévén keresztül figyelemmel kísértem az Országgyűlés novemberi ülésszakának eseményeit. Ott hangzott el, hogy ma Magyarországon kétmillió ember a létminimumon, vagy az alatt él. Persze ennek megállapításához nem kell az Országgyűlés. Magam is találkozom naponta olyan emberekkel, főleg nyugdíjasokkal, akik havi 3—4 ezer forintból tengetik életüket. Mondják, ezt a pénzt be kell osztani egész hónapra, mert ha „pazarolnának”, akkor ebből az összegből némi túlzással holnapra talán még futná, de holnaputánra aligha. Így aztán jövőre mégin- kább föltehetjük a hamleti kérdést: (L)enni vagy nem (l)enni ? — ez itt a kérdés. N. T. A franciasaláta nem csodálkozott Játszunk egymás idegeivel, pedig lenne mód, hogy kicsit kíméljük egymást. Például, ha vevők vagyunk egy boltban, lehetnénk türelmesebbek, ha mondjuk eladók vagyunk, akkor végezhetnénk a dolgunkat gyorsan.- ügyesen, a vevők örömére. Nem úgy, mint minap az egyik, szolnoki ABC-ben. Húsz percig álltam a pult előtt, mire a hozzá nem értő ifjú hölgy kezembe tudta adni a kért franciasalátát. Ha nekem mesélik, nem hinném el: Leadtam egy „tisztára mosott üveget”. Mondtam az ifjú hölgynek, rakja tele franciasalátával. Azt mondta, nincs franciasaláta. Én azt mondtam; van — s megmutattam: ez az. Csodálkozó arccal rakni kezdte az üvegbe. Azt kérdeztem: nem méri meg először az üveget? Üjra csodálkozott. Amit eddig belemért, most visszaöntöt- te. Nem volt egyszerű az sem, amíg az üveget megmérte. Első pillantásra világos volt, hogy a műanyag tál, amiből a franciasalátát szedte, éppen olyan méretű, mint az üveg, tehát szedheti bátran. A „rátermett” eladónő lassan szedte. Mondtam: ne gondolkodjon, belefér az üvegbe mind. Mire telerakta, az üveg is, a pult is franciasalátában úszott. A hölgy kérdőn nézett rám. Mondtam: most mérje meg az egészet, s vonja le az üveg súlyát! De először törülje meg az üveget, mondtam — a háta mögött van egy ruha. azzal. Lassan követte utasításaimat, majd papírt, ceruzát vett elő és hosszú percekig számolt, mert az üveg salátástul 1,23 kg volt, saláta nélkül pedig 365 gramm. Kilogrammból grammot kivonni nem sikerült. Megmondtam, hogyan kell. Ezután nem tudta, franciasaláta vagy párizsi saláta-e, ami az üvegben van. (Nem csoda: az ország, valóban ugyanaz!) Megmondtam. Ezután nem találta az árlistát, hogy mennyibe kerül a franciasaláta. Ezt is megmondtam. Nem fogják elhinni: nem tudta, hogyan számolja ki az összeget, amit majd fizetnem kell. Meg akartam ezt is mondani, de ekkorra odahívott egy másik eladót, s az tudta. Boldogan nyújtotta az üveget, de azt még nem tudta, hogyan oldja meg, hogy a pénztáros is rájöjjön, mennyit fizetek, ezért azt kérdezte: becsomagoljam az üveget? Ne. inkább csak törölje meg! Ezután magától felírta az árat egy kis papírra, és csodálkozó arccal átadta. Hogy ő min csodálkozott még ekkor is, azt nem értem, de megkérdeztem: Maga elsős még az iskolában, hogy ennyire nem ért semmihez? Sajnos kiderült, ő már nem elsős, már egy ideje dolgozik. Én meg most ezen csodálkozom. [— iksz —) T
