Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-25 / 281. szám

Magazin 10 Egyelőre jó üzlet is Divat a szex és a félpornó Hogyan vélekednek róla a nők? A változást csak a vak nem látja. Az utóbbi időben új képet mutat­nak az újságos pavilonok. Nem, nem az új független lapok megjele­néséről van szó. Igaz, ezek is színe­sítik a kirakatot Ami szemet szúr: egyre több lap címoldalán tűnnek fel hölgyek ledér öltözékben, vagy éppen pucéran. A sajtószabadság­nak, azt hiszem, egyértelműen örülnünk kelL Más kérdés persze a sajtószabadosság, melynek látvá­nyába lépten-nyomon beleütkö­zünk. Van, aki megütközve, van, aki belenyugodva veszi tudomásuk Mindenesetre tény: elszaporodtak az ál- és valódi látszatát keltő szexmagazinok, a magyaros félpor­nó kiadványok. Vívjon milyen is ezek fogadtatása, hogyan is véle­kednek minderről maguk a nők?- Két-három éve jelent meg az első ilyen magazin - állítja egy sajtóterjesztő hölgy. - Azt meg­előzően mindössze két alkalmi kiadvány: a SZÚR és a Tollas­bál jelent meg. Ezekben közöl­tek először félmeztelen nőkről képeket. Szenzációszámba men­tek, az emberek - mondanom sem kell: a férfiak - vették, mint a cukrot. A helyzet azóta nagyot változott. Ma már kevés az olyan lap, amely nem él ezzel az üzle­ti fogással. Nap mint nap kijön egy-egy új magazin, az erre sza­kosodott időszaki kiadványok, a havonta, kéthetente megjelenő sajtótermékek mellett. Üzletről van szó Az újságárusok - ha az érde­keltséget nézzük - kedvezően fo­gadják. Hogy miért? Üzletről van szó.- Mi a forgalom függvényében részesedünk. Ezek a lapok pedig megnövelik a bevételt - mondja egy vidéki elárusító. Ma nagyon sok lapból marad a nyakunkon, de ezekriek elég jó a kereslete. Engem túlzottan nem érdekel, hogy ki miért vesz meg egy kiad­ványt. Én ebből élek. A szexmagazinok pedig drá­gák. Nem egy közülük 100 forint fölötti áron kel el. A sajtóterjesz­tő véleménye szerint is mester­ségesen magas az ár, de nem kö­telező megvenni.- Gondolom, nem csak szakmai szemszögből van véleménye. Ér- dekli-e magánemberként az, ami­nek a terjesztésével foglalkozik?- Általában belelapozok, de túlzottan nem érdekel az egész. Szerintem ezt inkább a férfiak kultiválják. Bár lehet, hogy a nő­ket is izgatja. Végül is ez ma di­vat, mely nálunk most érte el a csúcsot, de szerintem hamaro­san lankad majd az érdeklődés, aztán majd kitalálnak az ügyes üzletemberek valami mást. Mert hogy üzlet ez a javából, az egy pillanatnyilag sem vitás.- Nem igaz, hogy csak a férfi­ak veszik a szexmagazinokat - vélekedik egy huszonéves, diva­tosan öltözködő nő -, hiszen a téma mindkét nemre tartozik. Én nem szégyellem, átnézem ezeket a lapokat is. Érdekelnek. Szerintem jó, hogy most már ná­lunk is elterjedtek.- Miféle érdekességet lát ben­nük?- Egyáltalán a témát, azt, hogy ezzel is lehet nyíltan foglalkozni. Hogy az álszemérem nem borít homályt erre az igencsak min­denkit foglalkoztató kérdésre.- Elégedettsége egyértelmű te­hát?- Kivcsit megkésettnek tartom az egészet. Akit érdekelt, nyuga­ti magazinokból tájékozódha­tott. Hozzánk most jutott el. Az is igaz, színvonaluk messze azok alatt marad. Ismeretterjesztésbe burkolt álmegoldások mutatják, hogy még mindig sok gátlással küzdenek maguk a létrehozók is.- Sokan ellenzik, más vélemé­nyen vannak.- A tiltás se volt jó. Igaz, most hirtelen szakadt ránk ez az ára­dat, de ez épp a korábbi tilalom eredménye. A helyére fog kerül­ni hamarosan. Akit érdekel, megveszi, akit nem, az elmegy mellette. Végül is én mellette vagyok, mert az élethez tartozik a szex is, és amit az emberek csi­nálnak, arról beszélhetnek is, le­het róla véleményük, és jó, hogy erre nyílt lehetőséget adnak ezek a kiadványok. A magyarok ugyanis igen szegényesek e te­kintetben, a szexuális kultúrájuk nem valami magas. Hadd moz­gassa meg a fantáziát legalább a látvány. Ezt a véleményt közvetítve fordultam egy egészen más kor­osztály képviselőjéhez. A nyug­díjas asszonyban felháborodást váltva ki ezáltal:- Látom én a tévében is, meg újabban az újságokat is. Ez már túl van a mércén. Az én korom­ban szó se lehetett ilyenről, az­tán mégis két gyereket neveltem fel. Szodoma, ami most van, nem egészséges. Mit tanulnak a gyerkek, mert ők is látnak ám, észrevesznek mindent, a szemér­metlen képeket is. Mit akarunk tőlük, ha tálcán kínáljuk fel a faj­talankodást, ha ráneveljük őket. A múltkoriban is az unokámért mentem az óvodába. Hát mit mond az egyik gyerek? Apu, ne­ked olyan néni kellene, mint az óvónéni, jó nagy didkója van. Azt hittem, leszédülök a székről. Mi lesz ezekből a gyerekekből, ha már most ilyenekkel foglal­koznak? Ez ellen valamit tenni kéne, én nem is tudom, hogy kik engedélyezhetik. De én már semmin sem csodálkozom. A férfiak nem adjak ki magukat Igen, azt hiszem, kényszerűen kell együtt élnünk a jelenséggel, még azoknak is, akik nem érte­nek egyet vele. - ismeri el tárgyi­lagosan egy még gyermekttelen fiatal nő, aki hajlandó arról is beszélni, milyen szubjektív véle­ménye van az egészről.- Mit is érezhet egy nő, amikor tudatosul benne, hogy egy nembeli társa meztelen képét látja?- Megnézem én is, nem taga­dom. A női test szépsége mindig is foglalkoztatta a művészeteket, különösen a fotóét. Számomra elsődlegesen az esztétikai megje­lenés a fontos. Ezért a képileg jól megoldott aktfotók nem kel­tenek bennem visszatetszést vagy megvetést. Igaz, ez csak ke­vésről mondható el. Nagyon is nyilvánvaló a nyers szexkapcso­lat.- Nem érzi, hogy - mint nőt - pro­vokálják ezek a képek? Hiszen összehasonlításra is késztetnek.- Van ilyen érzés bennem is, de külön kell választani az újsá­gok mesterségességét, mester­kéltségét a magánélettől. A mo­dellek sokszor váltanak ki ben­nem is elismerést, főleg azért, mert látszik rajtuk, hogy igénye­sek a testükkel szemben. • Én azt hiszem, ezek a modellek kihívást is jelentenek. Nem vélet­len, hogy több magazin is közöl amatőr fotókat Vállalkozna-e er­re?- Soha. Nem érzem szükségét, hogy magamat mutogassam. Ez igenis az intim szférába tartozik. Ez valahol mindig két ember ügye, tehát érzésektől, érzel­mektől soha sem lehet mentes.- A magazinokban mégis kizáró­lag nők fotózta fiák magukat, vqjon a férfiak szemérmesebbek lenné­nek?- Szerintem a férfi test leg­alább olyan érdekes fotótéma le­het, mint a nőé. De valóban, a nők könnyebben kaphatók erre a szerepre. Ebben talán valami­féle női hiúság játszik közre. A nők szívesebben vállalják, mert természetüknél fogva van ben­nük tetszenivágyás. Hogy a fér­fiak miért nem? Ezen nem gon­dolkodtam még, lehet, hogy va­lóban zárkózottabbak. Nem ad­ják ki magukat., Lehet, hogy ne­kik van igazuk. Tanácstalan pedagógia • Miért ilyen népszerűek nálunk manapság a szexmagazinok? A válaszra egy sajátos helyzet­ben lévő nőt kértem, egy peda­gógust:- Előrebocsátom, hogy nem tartom magam prűdnek, de nem is támogatom a szexuális felvilá­gosítás eme formáját, sőt elítélő a véleményem. Azért, mert az élet természetes dolgát szenzáci­óként tálalják; egy egészséges párkapcsolat torz megjelenítését adják. • Egyúttal példát is sugallva.- Példát, méghozzá felhívó jel­leggel, és ez a fiatalok számára sok veszélyt rejt magában. Ha féltek valakit, azokat féltem, akik élettapasztalat nélkül, kriti­kátlanul veszik kézbe azokat a kiadványokat, koruknál fogva őket izgatja leginkább a kérdés.- Ilyen helyzetben mit tehet a pe­dagógus, hiszen nem egy lap épp a felvilágosítás ürügyén adja el áru­ját?- Tanácstalan vagyok, de ta­nácstalan az egész pedagógia. Mert a szexuális felvilágosítás valóban kritikus pontja szak­mánknak. Tiltakozom a pornó­lapok ellen, de igazán megfelelő megoldást még nem találtak ki. És ezen az űrön tör be a szex, a pornográfia. Ezt használja ki, mert nincs alternatíva. Kissé tanácstalanok vagyunk mindannyian. Nem akarunk ma­radiaknak sem látszani, túl mo­dernnek sem. De tőlünk függet­lenül épp ezt a bizonytalanságot kihasználva - élelmes üzletem­berek tényhelyzetet teremtenek. De azért valamiféle halvány bi­zakodás van bennünk: a ránk engedett szabadsággal élni is tu­dunk majd, nem csak visszaélni. És nem csak a szexmagazinokat illetően. Szőke György Nekem Móra László mester cuk­rász már az első perctől kezdve gyanús volt. Igaz, ismeretségünk krémesekkel, dobostortákkal, Gundel-palacsintákkal, rétesekkel kezdődött, de az ínyes élményen túl egyszer csak feltűnt a tortaszobra­inak, marcipán katedrálisainak feltűnően esztétikus választékos­sága, megalkotott építménye. Ha ránéztem az alkotására - amit ma már Európa egyre több országá­ban is ismernek - nem volt nehéz megállapítani, hogy azt bizony egy müvészkedö vagy ahhoz közel álló ember követte el. Aztán kiderült, nem tévedtem: a Móra család elkötelezett híve a képzőművészetnek. Az egyik ős ne­vesfestő és jó ízlésű műgyűjtő volt, így örökségül Móra Lászlóra már­kás képeket, patinás festményeket hagyományozott. És ezeknek kény­szerítő erejük van. A mestercuk­rász maga is ecsetet fogott, és ugyan indokolatlanul szerény al­kotásaira, képein meglátszik a jó ősöktől nyert örökség. De ha nem is lesz soha hírneves alkotó, min­denképp jó ízlésű műpártolónak vallhatja magát, akinek ráadásul abban a gyönyörűséges élmény­ben is része van, hogy maga körül egész múzeumot tudhat. Képeit a biztosító úgy tízmillió forintra ér­tékeli, ám tulajdonosukat nem az összeg érdekli, hiszen ha túl is ad valamelyik alkotáson, azt csak azért teszi, hogy ízléséhez köze­lebb állót vásároljon az árából magának. És ha valaki igaz gyűjtő - miként Móra László -, annak meg sem fordul a fejében, hogy a hal­hatatlan kincseket napi hívságok- ra váltsa át. Olt lógnak hát a va­gyont érő képek a falon, és tulaj­donosuk naponta áll a vájlingok elé, majd a cukrrászpult mögé, hogy hétköznapi emberként - és semmiképp nem irigyelt millio­mosként - ledolgozza a napi 10-12 órát. Ha pedig az ideje engedi, ak­kor előkerül a festőállvány, az ecset, és a képek ihletésében újabb képek születnek. Aki pedig ismeri Móra Lászlót, a mestercukrászt, az tudja, hogy esetében a jó ízlés maga az egész ember. — pb — Fotók: Tarpai Utolsó simítások a Bécsbe kerülő cukrászfigurán A jó ízlés maga az ember? Egyik kedves képe Szardínián készült A festmények között Bécsbe, a múzeumba kerül a cukrász alkotása

Next

/
Thumbnails
Contents