Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-25 / 281. szám
MaaR7m Hát ez van - mondanám, ha közben már nem mondanák egymás szavába vágva ők, hogy mi lesz. Mert a tiszainokai vállalkozó-feltaláló páros úgy látszik nem ismer határt, már ami az elképzeléseiket illeti. Feldolgozni, eladni is ők akarják- Biztosan csodálkozik - mondja Csemák Béla -, hogy még ki sem lábaltunk az adósságból és máris fejleszteni, bővíteni akarunk. Aki egyszer vállalkozásba fog, annak tudnia kell, hogy permanens innováció nélkül belebukik előbb vagy utóbb. Nem állhatunk meg á sok és a jó tej termelésénél, aminek a hasznából jócskán lefölöznek a feldolgozók, a kereskedők. A fejőházunkat akár három műszakban is üzemeltethetnénk. Már kértünk árajánlatot pasztőröző berendezésre és csomagológépre. Akarom mondani: palackozóra, mert nem is olyan sok idő elteltével a valamikor közkedvelt, gusztusos üveges tejet szeretnénk értékesíteni mi magunk, innen Tiszainokáról.- Ha felépül valamennyi mobilkarámos tehéntartó blokkunk Valamikor kora tavasszal jártam utoljára a Tiszainokára kanyargó út mellett, alig néhány száz méterre az elágazástól található tehenészeti telepen, amelyet egy feltaláló és egy vállalkozó vett bérbe húsz évre a nagyrévi téesztől. Nagy tervekről, szép és hasznos elképzelésekről beszéltek akkor, édekelt, vajon mire jutottak mostanra. Hármasban indultunk telepszemlére és perceken belül úgy tűnt nekem, mintha sohasem jártam volna ott. Amit Rottmayer Gusztáv, nyugdíjas agrármérnök és Csemák Béla tehe- nesgazda néhány hónap alatt megvalósított, az mága a megtestesült jószág- és munkaszeretet... Az újság hozta össze őket Faggatom a telep gazdáit arról, amiről tavasszal elfeledkeztem érdeklődni: hogyan is talált egymásra a vállalkozó és a feltaláló?- Keretbe kéne foglalnom a Magyar Mezőgazdaság című hetilapnak az 1987. évi 16. számát - meséli Rottmayer Gusztáv. - A Kőtelki Ady Tsz termelési főmérnöke voltam akkor, és egy szabadalmamat közölte a szaklap. Mobil karámos, szabatosan variálható határolószerkezetű, épület nélküli, de a takarmánytárolót, az etetőt, a kifutót, az abrakolóteret, a temperált önitatót magába foglaló telepet álmodtam és terveztem meg kérődző állatok számára...- Ugyanabban a lapszámban közölték az országos tejtermelési verseny eredményét - veszi át a szót Csemák Béla. - Kungyaluban tehenészkedtem akkor, 42 saját és téeszből kihelyezett fejőssel. Ha- todjára vettem át akkor kistermelői kategóriában az évi összes árutejtermelésért járó első díjat, ötezer liternél kevesebb tejet adó marhát sose tűrtem meg a portán, de nem egy tehenemtől fejtem évi tízezer liternél többet is...- A számításaimmal - folytatja Rottmayer Gusztáv - meg a terve/ zett telep makettjével akkor végigkilincseltem már az ország minden valamirevaló termelési rendszerét és a nagyobb tehenészettel rendelkező nagyüzemeket. A rendszerek nem láttak benne fantáziát, így azután ha rá is érzett valamelyik gazdaság szakembere a lényegre, lebeszélték az általam javasolt fejlesztésről. Cser- nák Béláról olvasva újra a hónom alá vettem a makettet, és irány Kungyalu, ő az én emberem, gondoltam. Aki a 42 tehenétől átlagosan évente 6420 liter tejet fej, az nagyon szeretheti a jószágot, nagyon érthet az állattartáshoz, meg nyilván pénze is van...- No, ez az utóbbi nem jött be - nevet Csemák Béla -, mert pénA messziről jött fejőberendezés sok mindent "tud", még biotejet Is Mintatehenészet Tiszainokán zem az messze nem volt annyi, amennyi az induláshoz elég lett volna. Szerencsére éppen akkor hirdettek meg egy pályázatot állami támogatásra, tejtermelő telepek új műszaki megoldással történő rekonstrukciójára, bővítésére. Pályáztunk és nyertünk. Magánvállalkozók közül csak mi kaptunk támogatást, vissza nem térítendőt, 4,6 milliót. Nemcsak én láttam fantáziát Rottmayer úr telepében, hanem az Agrobank is. Annak a hétmillió forint hitelével, meg az állami támogatással fogtunk hozzá 18,3 milliós költség- vetésű fejlesztéshez. Tud követni? Már csak azért kérdem, hogy érti-e, mit kellett nekünk kettőnknek hozzáadni? Ott minden a jószágért van Olyan helyen állunk meg, a november derekán szokatlan hidegben összébb húzva magunkon a kabátot, ahonnét jól belátni a már elkészült teleprészeket. Jót derülnek házigazdáim azon, ahogyan leegyszerűsítem a Rottmayer-sza- badalmat: szóval, ez két betonozott domb, közötte betonozott teknővel. Az egyik dombról gurul a takarmány, a másikról az alomszalma a teknőbe. Ahol gyűlik a trágya, amin a mozdítható karámok között tartott tehenek sétálnak, heverésznek, kérödznek...- Ha csak ennyire megértették volna a lényeget azok, akiket partnernak akartam megnyerni - sóhajt a szabadalom gazdája. - így igaz, a mobil karámmal körülvett mélyedésben, kötetlenül tartjuk a teheneket. Ahogy fogy előlük a takarmány, mögülük az aljazó anyag, úgy tágítjuk az életterüket a variálható karámok áthelyezésével. Gépi munkára itt nincs szükség, se etetéskor, se al- mozáskor. Silómaró, abrakkiosztó mixer, trágyakitoló, bálarakodó helyett megteszi két vasvilla. Mert, ugye tartalék az csak kell, ha egyiknek nyele törik... Csemák Béla mindjárt fog is egy vasvillát, igazgatja a silót a karám előtt. Néhány tehén felemelkedik az alatta már méternyi vastag mélyalomról - nekem laikusnak csak trágyadofnbról - és komótosan odasétál a "terített asztalhoz".- Láthatja, - magyarázza a fiatalember - itt minden a jószágért van. Merthogy az a fő termelő. Nem zajong itt takarmánykiosztó gép, csendben kérődzhetnek a marhák. A riadozó, zaklatott tehénnek köztudottan kevesebb a teje. Mi naponta mindössze kétszer háborgatjuk őket, amikor reggel meg este fejéshez hajtunk. Ez a trágya, ami itt összegyülemlik, nem olyan trágya ám, mini amilyet a nagyüzemi telepek körül lát! Itt nem terül-folyik szerteszét, környezetet rondítóan, nem vész kárba a trágyalé se. Akár egy évig is tapossák a tehenek a mélyalmot,. ami fölszívja a természetes csapadékot is. Nyáron, szárazságban majd locsoljuk is. Olyan trágya érik itt össze, ebben a betonteknőben, hogy csak na... Láthatóan valóban jól érzik magukat a jámboran kérődző tehenek, de nekünk már jobban esik fedél alá húzódni a hideg elől. Csemák Béla büszkén mutatja a fejőházban néhány napja beszerelt új technológiát. Uj-Zélandból érkezett, valamivel több, mint egymillió forintért. N^m sértődik meg, amikor értetlenkedek: így is tele vannak adóssággal, nem felelt volna meg valamelyik hazai vagy európai cég berendezése?- Feleannyiba került és sokkal többet tud az új-zélandi Genovation cég nyolcállásos fejőgépe, mint a legjobb hazai ajánlatok bármelyike. Azt azért csak nem tudom elhallgatni, hogy jó magyar szokás szerint, miután beérkezett a határon, hónapokat utaztatták a szállító cégek a berendezést az országban, mire végre idejutott Tiszainokára. Az új-zélandi szakemberek, amikor jöhettek, két nap alatt beszerelték úgy, hogy közben nem volt fönnakadásunk a 250 tehenünk fejősében. Ez a gép egyszerre feji mind a négy tőgynegyedet, de egymástól elkülönülve jut a tej a nagy keresztmetszetű felső tejvezetékbe. Nem fertőződhet tehát vissza a tőgyre, így ezzel a berendezéssel már nem vagyunk messze egy régi álmomtól, a 20 ezer alatti csíras/á- mú biotej előállításától. Két hete fejünk vele és időben máris 30 százalékkal hatékonyabbnak tűnik, mint a korábbi Alfa-Lavall gépünk. A fő ellenség A telep bejáratánál nemrégen elkészült takaros kis fogadóépületben, barátságos melegben teregeti ki a számításait Rottmayer Gusztáv. Huszonegymillió már az a tervezett tizennyolc, mondja, és sorolja, hogy az anyag és energiaáremelkedések ellenére mi mindenre futotta eddig az állami támogatásból, a hitelből, meg a kettejük mostanra teljesen kiürült zsebéből.- Tarthatnánk éppen már negyvenmilliónál is, ha nem vásárolunk magunknak csaknem kiszu- perált teherautókat, betonkeverőt, miegymást. Ugye nem is gondolja, hogy milliókon sétáltunk, amíg bejártuk a telepet. Több mint egy hektárnyi, 12 ezer négyszetméter- nyi felületet borít 20 centiméter Márpedig - ezt már Rottmayer Gusztáv szögezi le - megkétszerezik jövőre az állományt. Megépítik a mostanra elkészült kétszer-két "domb" és a két "teknő” tükörképét. A fejőház kapacitása elbírja, és kell is a tej. Nem is tudják a mostani havi egymillió forintos tejárbevétel nélkül hogyan törlesztenék a hitelt, a kamatokat, hogy miből élnének. Nem tagadják, a közös álmuk részbeni megvalósítása közben veszteséges a feltaláló-vállalkozó páros közös tevékenysége.- Nem csaphatjuk be önmagunkat, másokat se. Persze, hogy a nagyüzemben nyereségesre hozzák ki a tejtermelést. Ott ugye "ingyen" van a föld, a megtermelt takarmányt szűkített önköltségen adják át a növénytermesztők az állattenyésztésnek. Hát ez az önbecsapás! Húsz-harminc forintot számolnak el száz kilogramm szalmáért a nagyüzemi telepen, mi száznegyven forintért tudjuk megvásárolni. Jól hallotta: negyed mázsa kenyémekvaló búza áráért egy mázsa szántóföldi mellékterméket! Nekünk ugye földünk az nincs, sokezrért bérelhetnénk hektárját. Majd talán az uj földtörvény... szól közbe Rottmayer Gusztáv -, a tehenek elé és mögé fölhalmozhatjuk a hosszú időre elegendő takarmányt és szalmát. Akkor nagy terület felszabadul itt a telepen, amin elfér az évente képződő 400 vagonnyi jó trágya. Vagy két hektárnyi területen nekieresztjük a gilisztákat, hadd termeljék a biohumuszt. Hogy-hogy mindezt miből? No, igen, hát úgy látszik, egy pályázat már az egész életünk, nekünk, Bélával. Most nyújtottunk be egy újabbat, 48 millió forint világbanki hitelre... Hallgatnám még, mi mindent tervez a két megszállott, tehén- centrikus és költségellenes vállalkozó, de érdeklődők érkeznek. Mondják, nagy a forgalom mostanság - amióta már "termeld valóság" Rottmayer Gusztáv makettje - a telepen. Egy világbankos csoport egyenesen a keceli Pintér Művekből érkezett oda a minap. Cseh, amerikai, svéd és új- zélandi szakemberek járták már körbe elismerően bólogatva a lassan formálódó mintatehenészetet. Ja, igen: egy-két hazai állattenyésztési szakember is elvetődött már Tiszainokára... Temesközy F. vastag beton. Háromezer köbméter földet kellett ide hordanunk azoknak a domboknak a feltöltéséhez. Megölt volna bennünket a bérmunka, a bérfuvar. Nemcsak a beruházás kivitelezésénél, a tehéntartásnál is igyekeznek - mint Csernák Béla mondja - megfogni minden forintot. A vasvillás tartástechnológia nem gépellenességet, hanem költ- ségellenességet jelent náluk.- A főellenség a bér, meg a segédüzemi költség. Nem engedhetjük meg magunkat, hogy mint a nagyüzemekben, gépekkel taszi- gáljuk ide-oda a trágyát, hurcoljuk a,hetedik határból az alomszalmát. A szállítás nagyon sokba kerül. Mi a két betonhalomra akár kétévi tömegtakarmányt, bálázott szalmát felhalmozunk. Ahhoz meg, hogy az egyik oldalról a siló, a másikról az aljazó a 250 tehén elé, illetve alá kerüljön, tényleg megteszi két vasvillás ember. A nagyüzemben az én ismereteim szerint 17 tehén jut egy átlag dolgozóra, nálunk a 250-et négyen gondozzák, fejik. És ha majd 500 tehenünk lesz, ahhoz is csak kettővel kell növelni a gondozók számát... Megvalósult a Rottmayer-szabadalom: siló- és alomszalma dombok, mobil karámok között szabadon táplálkoznak, kérödznek a mélyalmon a tehenek UJ-ZELANDBOL IS A CSODÁJÁRA JÁRNÁK A karám elé viliázott takarmányból akkor fogyaszt a marha, amikor neki jólesik A villának, igaz, nyele törhet, de csendes, nem zavarja a jószágot és nem falja az üzemanyagot
