Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-25 / 281. szám

1989. NOVEMBER 25. 3 Véget ért az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) jogi és politikai, de erkölcsi kötelessége is volt, hogy a köztársasági elnök választá­sának időpontjára vonatko­zó kérdés minden vonatko­zását megvilágítsa. E kér­désfeltevés ugyanis elhall­gatja a köztársasági elnök választásának időpontja és módja között fennálló össze­függést. Kizárólag az idő­pontra irányított kérdés ugyanis — ellentétben azzal, amit a népszavazást kezde­ményező politikai szerveze­tek állítanak — lényegében az első köztársasági elnök megválasztásának módjára irányul. Az Országgyűlés megítélése szerint ezért el­engedhetetlen annak ismere­te, hogy „igen” szavazatok többsége esetén az új Or­szággyűlés „nem” szavazatok többsége esetén pedig közvet­lenül a nép választja a köz- társasági elnököt. E kérdés­hez fűzött magyarázat el­mulasztása miatt joggal ér­hette volna az Országgyűlést az a vád, hogy nem a nép, hanem egyes pártok érde­keit tartja szem előtt. Az egyéb magyarázatokat az Országgyűlés ezekkel össze­függő döntései igazolják. Huber Jenő (Baranya m.. 2. vk.), az MSZP parlamenti frakciója nevében kezdemé­nyezte: az Országgyűlés kér­je fel a Minisztertanácsot végezze el a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. tör­vény felülvizsgálatát abból a szempontból, hogy a tör­vény adta lehetőségekkel ne lehessen semmilyen célból visszaélni. Az indítványról — Fodor István megbízott házelnök javaslatára — a következő ülésszakon dönt az Ország- gyűlés. Király Zoltán (Csongrád m„ 5. vk.), két ügyrendi kérdéssel kapcsolatban fej­tette ki véleményét. Elsőként Király Zoltán arra kérte az elnököt, hogy a decemberi ülésszakon időben is válasz­szák szét a plénum, illetve a bizottságok üléseit. Ezt követően Halmos Csa­ba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a Munka Törvény- könyve módosításáról szóló törvényjavaslatot terjesztet­te a Tisztelt Ház elé. Ennek lényege: politikai vagy vallá­si nézetei miatt tilos bárki­vel szemben hátrányos meg­különböztetést alkalmazni a munkaviszony létesítése és teljesítése során. A munka­helyi diszkrimináció tilal­mának egyik lényeges ele­me, hogy a munkavállalók előmenetelét se befolyásol­hassa politikai vagy vallási meggyőződésük. Ennek kap­csán azonban néhány ala­csonyabb szintű jogszabály hatálytalanítása is indokolt. Bírói önkormányzat Az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy a törvény- javaslathoz sem a bizottsá­gok, sem a képviselők nem terjesztettek be módosító in­dítványt, és javasolta, hogy az Országgyűlés az általános és a részletes vitát együtte­sen folytassa le. Ezt a kép­viselők elfogadták. Zsidei Istvánná (Heves m„ 5. vk.) arra figyelmeztetett, hogy az elvék gyakorlati ér­vényesülése csak akkor va­lósítható meg, ha „erős, a gazdasági vezetéssel nem egy követ fújó, az érdekvé­delmet kikövetelő munkahe­lyi szakszervezetek működ­nek”. Ez azért is fontos, mert a jelenlegi gazdasági vezetőket még annyira sem ellenőrzik, mint korábban, szinte felügyelet nélkül te­vékenykedhetnek. Sajnála­tosnak tartotta, hogy a mun­kahelyi diszkriminációról szóló törvényjavaslat külön nem .említi az érdekvédelmi szervezetekhez való tartozás kérdését, és javasolta, hogy ezt vegyék be a törvényszö­vegébe. Indítványozta to­vábbá, hogy a kormány vonja vissza személyzeti és- káderpolitifcai határozatait, a káderanyagokat pedig jut­tassák vissza az érintettek­nek, vagy semmisítsék meg azokat. Halmos Csaba az elhang­zottakra reagálva kifejtette, hogy e kérdésben megnyug­tató a jogi rendezés. Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet­tel Magyarország kihirdette az ENSZ Polgári és Poli­tikai Jogok Egyezségokmá­nyát. Ennek egyik cikke ki­mondja : mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra — jde értve a jo­got — arra i.\ hogy érdekei védelme céljából sziakszer- vezetéket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon. Az egyesülési jogról szóló 1989 II. törvény 1. paragrafusa szerint pedig minden ma­gyar állampolgár zavartala­nul gyakorolhatja az egyesü­lési jogot. Zsidei Istvánné elfogadta az államtitkári választ, de ragaszkodott eredeti indít­ványához, így az elnöklő Fodor István felkérte a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságot, hogy mihamarabb foglaljon állást ebben a kérdésben — így egyelőre erről a napirendi pontról sem szavaztak. A parlament ezután rá­tért az egyes törvényeknek az alkotmány módosításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslatokhoz dr. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy az alkot­mánymódosítás következté­ben szükségessé vált a ha­tályos jogszabályok egészé­nek felülvizsgálata. Ennek végső határideje 1990 ápri­lis 30-a. Azonban vannak olyan jogszabályok, ame­lyek módosítása nem tűr ha­lasztást. Ib*en a bíróságokról szóló 1972. éyi IV. törvény. Az alkotmánymódosítás egyik alapgondolata az ál­lamhatalmi ágak egymástól való elválasztása, s a hatal­mi ágak egyensúlyban tar­tása. Ennek fontos feltétele a bírói hatalom függetlensége, illetve a bírói függetlenség biztosítása. Az alkotmány már rögzíti.hogy a bírák nem lehetnek tagjai pártnak, po­litikai szervezetnek. Ezentúl elengedhetetlen a bíróságok ielenlegi irányítási rendsze­rének korszerűsítése is. Je­lenleg ugyanis az igazság­ügyminiszter — mint a vég­rehajtó hatalom képviselője — olyan hatáskörrel rendel­kezik a bíróságokat illetően, amely számottevő beleszólást biztosít tevékenységük-í be. Ez kérdésessé te­szi a bírói független­ség valódi érvénysülését. A megoldás a jelenleg alakuló­ban lévő bírói önkormányzat szervezeti rendszerének teljes kiépítése lesz. Előtérbe került az állam- polgári jogok védelme. Új­szerűén fogalmazta meg az alkotmány az ügyészi nyo­mozást is. A hatályos jog­szabályokhoz kellett igazíta­ni a büntetésvégrehajtás tör­vényessége feletti felügyelet egyes kérdéseit. Fodor István bejelentette, hogy a törvényjavaslattal az Országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottsága egyetért. Mivel a vitában senki nem kért szót, ezért határozathozatal következett. A képviselők az alkotmány módosításával összefüggés­ben egyes törvények módosí­tásáról szóló törvényjavasla­tot-275 egyetértő, egy ellen- szavazattal és négy tartózko­dással elfogadták. Király Zoltán is szót kért. Elmondta, hogy amikor az ellenzéki demokraták képvi­selői csoportja — kiegészül­ve az SZDSZ, a Magyar Néppárt és a Keresztényde­mokrata Néppárt képviselő­jével — megtárgyalta Bánffy Györgynek az Or­szággyűlés önfeloszlatására tett indítványát, úgy foglalt állást, hogy az indítvány megtárgyalására a november 26-ai népszavazás után, a jövő héten kerüljön sor. Az ülésszakot tehát akkor foly­tassák. Az Országgyűlés Bánffy György javaslatával kapcso­latban úgy foglalt állást, hogy csak a vasárnapi nép­szavazás eredményének is­meretében lesz a parlament, abban a helyzetben, hogy döntsön önmaga feloszlatá­sáról és különösen a java­solt alkotmánymódosításról. Bánffy György indítványát tehát ne a parlament mos­tani ülésszakán, hanem a népszavazás eredményének ismeretében, a decemberi ülésszakon tárgyalja meg az Országgyűlés. Nem nyúlhatnak a betétekhez Miután az illetékes bizott­ság időközben elvégezte a munkáját, a parlament visz- szatért az adótörvényekre. A vitában elhangzott észrevéte­lekre Békési László pénz­ügyminiszter válaszolt. (A vitában egyébként 44 hozzá­szólás és több mint 100 in­dítvány hangzott el.) A miniszter elismerte, hogy az adórendszer beveze­tésekor túl sok illúziót ker­gettek, túlhangsúlyozták az adórendszer szerepét, ugyan­akkor a gazdaság általános bajait sem lehet az adórend­szer számlájára írni. A kormány elkötelezett a vállalati támogatások mér­séklése mellett, de végig kell gondolni azt is, hogy újabb 10 milliárdos támoga­táselvonás további 3—4 szá­zalékkal növelhetné a fo- gyasztóiár-színvonalat, eset­leg újabb 50 ezer ember ma­radnia munka nélkül, vagy a gazdaság további 100 millió dolláros exporttól esne el. A kormány tehát itt sem a szándékot vitatja, hanem a mértékeket és az ütemezést. A képviselők javasolták azt is, hogy a három- és többgyermekes családok ha­vi ezer forintos adóalap­csökkentő kedvezményét terjesszék ki az egy- és két­gyermekes családokra is. Békési László a javaslat el­len foglalt állást, mivel az gyökeres változást hozna a jelenlegi szociálpolitikai rendszerszemléletünkön. Nem utolsó sorban az intéz­kedés bevezetése mintegy hatmilliárd forintot emész­tene fel. Prózai ok, hogy ez­zel tízmi Ili árd forinttól esne el az államkassza. Ha az Országgyűlés mégis emellett döntene, akkor a vállalko­zási nyereségadót 40-ről 43 százalékra kellene emelni. A pénzügyminiszter elfo­gadta viszont Búzás Jó- zseiné kérését, hogy a népi iparművészeti termékeket sorolják nulla kulcsos for­galmi adóba. Javaslat hangzott el arra, a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek adóked­vezményét hagyják érintet­lenül. Békési László ezzel kapcsolatban arra figyel­meztette a parlamentet, hogy jó néhány olyan gazdaság van, amelyet immár ötöd- ször-hatodszór szanálnak, helyzetűik azonban nem vál­tozik, elnyelik az állami támogatást. A kormány ezért fenntartja eredeti ja­vaslatát: valósuljon meg a fokozatos támogatásleépítés. Végezetül Király Zoltán arra az indítványra emlé­keztetett, miszerint, az Or­szággyűlés hozzon határoza­tot, hogy a- kormány a la­kosság forint-, illetve devi­zabevételeihez semmilyen körülmények között se nyúl­hasson hozzá. Ha ezt mégis megtenné, ez a kormány azonnali bizalomvesztését jelentse. Békési László le­szögezte: a képviselő indít­ványa nem ellentétes a kor­mány szándékaival. A betétesek megnyugtatása érdekében, a keringő rém­hírek eloszlatására a pénz­ügyminiszter — Németh Miklós kormányfő megbízá­sálból — azt javasolta: az Országgyűlés mondja ki, hogy a kormány egyetlen esetben sem nyúlhat hozzá sem a forint-, sem a devi­zabetétekhez. Békési László válasza után határozathozatal követ­kezett. Meg l eh fősen hossza­dalmas, több mint kétórás procedúrára került sor, hi­szen csak a személyi jöve­delemadó törvényjavaslat­hoz több mint 70 módosító javaslatot nyújtottak be a képviselők. Befejezte látogatását az NSZK külügyminisztere (Folytatás az 1. oldalról.) választásokról. Az NSZK külügyminisztere az európai változásokról adott áttekin­tést, különös tekintettel a leszerelés fontosságára. Ezt követően a két külügy­miniszter jelenlétében Georg Krupp, illetve Ekkehard Storok és Bartha Ferenc alá­írta a Deutsche Bank AG Frankfurt és a Deutsche Bank Luxemburg SA, vala­mint a Magyar Nemzeti Bank közötti hitelmegállapo­dást. A hitelmegállapodás újabb, 500 millió nyugatné­met márkát biztosít, kötött, célzott hitelként a magyar- országi gazdaságszerkezeti átalakítás céljaira. A két külügyminiszter a Hilton Szállóban nemzetközi sajtóértekezleten összegezte a tárgyalásokat, és válaszolt az újságírók kérdéseire. A magyar külügyminiszter utalt arra, hogy sokat merí­tünk az NSZK belső tapasz­talataiból, abból, ahogyan ott a demokratikus intéz­mények működnek, az em­beri jogok érvényesülnek. A most aláírt bankközi meg­állapodásra utalva elismerő­en szólt a nyugatnémet pénzügyi támogatástól, a gazdasági kapcsolatok dina­mikus fejlődéséről. Ami a német kérdést il­leti, Horn Gyula hangsúlyoz­ta: Európa nem létezhet a németség, a német politika, kultúra nélkül, mint ahogy a németek sem létezhetnek Európa ellenében. A két né­met állam viszonyának jö­vőbeni alakulása szervesen illeszkedik az európai viszo­nyok fejlődésébe. Nehéz el­képzelni egy olyan egységes Európát, amelyben ketté­osztott Németország van — mondta Horn Gyula. Hans-Dietrich Genscher a Magyar Köztársaság kikiál­tása utáni első látogatásá­nak hivatalos programját összegezve elmondta, teljes egyetértés volt közötte és vendéglátói között abban, hogy a reformfolyamatok­nak stabil keretek között kell végbemennie. Hangsú­lyozta: Nyugat-Európának érdeke, hogy a jelenlegi re­formok sikeresek legyenek, hogy Közép»- és Kelet-Euró- pa országaiban a demokrácia kerüljön felül, hogy a népek nagyobb szabadságot élvez­zenek. Ebben a Nyugat úgy tud segíteni, hogy stabil ke­retfeltételeket biztosít. Valamennyi megbeszélé­sen kifejezte kormánya és saját nevében köszönetét azért a szerep»ért, amit Ma­gyarország a kelet-eurÓDai reformfolyamatban játszott, s ahogyan a vasfüggöny fel­számolásában ’közvbtleinül befolyásolta az NDK-ban élő németek sorsát is. Szólt arról a felelősségről, amit az EGK érez a kelet­európai folyamatokért. Az európai integráció megvaló­sításával a Közös Piac utat mutat. Hangsúlyozta, . hogy ebben a tekintetben milyen nagy jelentőségű lesz a ke­let-európai reformok mel­lett magát elkötelező 24 or­szág külügyminisztereinek strasbourgi találkozója, ami megfogalmazása szerint „az igazság órája lesz” ott ugya­nis konkrét segítségről kell dönteni. Ami az NSZK-t il­leti, nem kíván különutat, csupán azt, hogy Európa találjon egymásra. Hans-Dietrich Genscher az NSZK budapesti nagykövet­ségének rezidenciáján ebé­den látta vendégül az SZDSZ képviselőit. Az ebéd után ugyancsak a rezidenciáin kü- lön-külön fogadta a Kisgaz­dapárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Pánt kül­döttségét. Gen­scher külön-külön találko­zott a Kereszténydemokrata Néppárt, illetve a Magyar Néppárt küldöttségével. Hans-Dietrich Genscher és kísérete az esti órákiban, a Luftwaffe külŐngép>én eluta­zott Budapestről. Az MSZP állásfoglalása 2200 párttag a megyében A októberi kongresszus óta folyó szervezőmunka eredményeként a megyében a Magyar Szocialista Párt taglétszáma meghaladta a 2200 főt. Mai ismereteink szerint ezer fölött van azok­nak a száma, akiknek a be- lép>ésére a közeljövőben szá­míthatunk. Folyamatosan jönnek lét­re a párt alapközösségei, helyi szervezetei. A megyei Pártszervezési Koordinációs Tanács fontosnak tartja és kéri, hogy a pártszervezetek befelé fordulás helyett meg­alakulásuk pillanatától kezdjék meg az érdemi po­litikai munkát. Településük, választókörzetük gondjainak megoldására készítsenek programot, tegyenek konk­rét kezdeményezéseket Győzzék meg a lakosságot, a választókat, hogy a Szo­cialista Párt programja re­ális lehetőséget nyújt súlyos társadalmi-, gazdasági hely­zetünkből való kilábalásra. Környezetünket érintő minden fontos kérdésben (például: önkormányzatok vidékiség, agrárszféra, tu­lajdonviszonyok, sflb.) ala­kítsanak ki álláspontot, képviseljék és érvényesítsék azt a közélet fórumain. Az alapszervezetek hívjanak so­raikba minden tisztességes, tenni akaró balaldah gon­dolkodású állampolgárt, de ne fogadjanak be lejárató­dott, hatalmukkal visszaélő embereket, mert ez súlyo­san veszélyezteti a Szoci alista Párt hitelét. így ér hetjük el. hogy tovább nö­vekedjen a párt taglétszáma és támogatóinak tábora. A választási küzdelemben eredményesen csak egy lét­számálban és szervezettségé­ben is erős baloldali párt­ként vehetünk részt. Szervezeteink működjenek együtt minden — pártunk legitimitását elismerő — de­mokratikus párttal, politikai szervezettel az új Magyar Köztársaság és népe boldo­gulásáért. Nem tekintjük magunkat a baloldaliság kizárólagos letéteményeseinek. Szüksé­gesnek tartjuk a párbeszé­det, az összefogást minden olyan baloldali politikai szervezettel, amely elismeri a Magyar Szocialista Párt létrehozásának jogszerűsé­gét, nem tart igényt kizáró­lagos vezető szerepre, tuda­tosan támogatja a jogálla­miság értékeit, elutasítja a hatalom erőszakos úton tör­ténő megszerzésének vagy megtartásának lehetőségét. Az MSZMP-t szervező me­gyei Ideiglenes Intéző Bi­zottság felhívásának kong­resszusunkra ,annak hatá­rozataira vonatkozó kijelen­tései megalapozatlanok, azo­kat visszautasítjuk. Tör­vénysértő és megtévesztő, hogy a megszűnt MSZMP-t továbbra is létezőnek tűn­tetik fel. Természetesnek tartjuk a volt MSZMP tagjainak jo­gát, hogy szabadon dönt­sék el, vállalják-e a szo­cialista párti tagságot, vagy azt elutasítva pártokon kí­vül maradnak, illetve egy másik új pártot hoznak lét­re. Az ily módon létrejövő új párthoz (pártokhoz) prog­ramja, politikai tevékenysé­ge és vezetői ismeretében később tudjuk határozott viszonyunkat kialakítani. Mennyi juthat a kiállításra ? számlák teljesen szabad forgalmát. Ennek értelmé­ben a kormány az Ország- gyűlés jóváhagyása nélkül semmiféle változtatást nem hajthat végre a lakossági forint- és devizaszámlák szabad forgalmában. Az Országgyűlés ugyan­csak jóváhagyta a Budapest —Bécs világkiállítás előké­szítéséről szóló tájékoztató­hoz készített határozat-ter­vezetet. A parlament fel­ette a kormányt, hogy ter­jesszen az Országgyűlés elé olyan törvényjavaslatot, amelyben a többi között meghatározza a világkiállí­tásra fordítható pénzeszkö­zök felső határát is. Halmos Csaba, az ABMH el­nöke bejelentette: a jo­gi bizottság megtárgyal­ta Zsidei Istvánné módosító indítványát. A módosítás lé­nyege, hogy az érdekvédelmi szervezethez tartozást illető­en is mondják ki a törvény szövegében a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az elnök este 8 óra előtt néhány perccel bezárta az ülést, és bejelentette, hogy a legközelebbi ülésszak de­cember 18-án kezdődik. Végül is olyan döntés szü­letett, hogy a három, illet­ve több gyermeket nevelők valamint az egyedülállóként két gyermeket nevelők, il­letve a súlyosan fogyatékos - gyermeket nevelők része­sülhetnek gyermekenként havi 1000 forintos adóked­vezményben. A képviselők nem értettek egyet a kor­mány által beterjesztett adótáblázatok egyikével sem, így az Országgyűlés reíonmibizottsága új adótáb­lázatot készített, amelyből végül is azt a változatot fogadták el, amely 14,5 szá zalékos adóterhelést jelent a lakosság számára. A képviselők elfogadták a kormánynak a javaslatát, hogy a magánforgalomban beérkező személygépkocsik­ra 25 százalékos általános forgalmi adót számítsanak fel. Ugyancsak elfogadták a képviselők a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni része­sedésről szóló törvényjavas­latokat. Ezt követően a képviselők elfogadták a lakossági be­tétszámláikról szóló határo­zatot. A határozat szerint a lakossági betétszámlák a kormány számára érinthe­tetlenek, semmilyen módon nem lehet korlátozni sem a forint-, sem pedig a deviza-

Next

/
Thumbnails
Contents