Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-24 / 280. szám
4 1989. NOVEMBER 24 j^ÉPlAP Függöny előtt-Színfal mögött KÉZDY GYÖRGY A jövő iskolájáról Gazsó Ferenc előadása A Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet meghívására szerdán délután Gazsó Ferenc egyetemi tanár, Az iskola a változó magyar társadalomban címmel tartott előadást Szolnokon, igen nagy számú érdeklődőnek. Változóban levő társadalmunk nem tud a megújulás útján megmaradni, alapjaiban, vagyis az iskolák színterén nem történnek mélyreható változások. Ezekről szólt Gazsó Ferenc előadása, amelyből az alábbiakban idézünk. Megváltozik az iskola társadalmi helyzete — Arra kérlek, már babonából is, semmit ne kérdezz a darabról, a szerepről, a mondanivalóról a bemutató előtt. Mert aztán mindent számon kérnek, amit az ember előre mondott. És ebből elegem volt. — Rendben, akkor beszéljünk a múlt évadban bemutatott Caligula helytartójáról, arról a szerepedről. Mennyire érezted testre szabottnak a feladatot? — Te, ezzel már én nem nagyon foglalkozom, mert amikor az ember már több ideje színész, akkor tudnia kell, hogy ezt is, azt is el kell játszani. De a Taubbal való munka, most már másodszor dolgozom vele, teljesen egyértelműen bizonyítja, hogy nincs testre szabott szerep nála. Amikor az ember azt hinné, hogy teljesen evidens, hogy meg tudom oldani, arról az utolsó pillanatig kétségei vannak, ö abszolút más módszerekkel dolgozik, mint itt szokásos. A szerepeket ő megálmodja, elképzeli a darab egészéhez viszonyítva, és a színésznek azt meg kell tudni csinálni, mert ha nem, akkor ő a maga hideg-ridegnek tűnő profi módján egyszerűen nem elégszik meg azzal a teljesítménnyel, ami csak a testreszabottságból jönne. Taubnál tehát különösképp nem érezni, hogy valami testre szabott, mert építkezni kell, mert az előadása egy építmény, melynek alapjai vannak. És nem feltétlenül az élet logikája szerint építkezik, vagy a darab logikája szerint, hanem az ő logikája szerint, amit ő kiolvas a darabból. Egyszerűen nem bírom a saját bőrömre ráhúzni a szerepet, hanem nekem kell a szerephez idomulnom. — Mivel sem tavaly, sem az idén nem te választottad magadnak ezeket a szerepeket, tehát a rendezőt sem, viszont ismét Taubbal dolgozol, úgy néz ki a dolog, mintha kedvence lennél Taub János rendezőnek. — Nem tudom elképzelni! Elképzelni nem tudom! Erről ennyit. Mert én nem úgy érzékelem, hogy finoman fejezzem ki magam. — Tudom, hogy közel harminc éve vagy a pályán, sokat játszottál vidéken és a fővárosban is. Most mellőzve gazdag színészi pályád „történelmi visszapillantás”-szerű elemzését, ha csak az utóbbi két évadból indulok ki, akkor szembetűnő, hogy magyar szerzők nagyon is aktuális mondanivalóit hordozó darabjaiban játszol. Jó ez neked? — Én nagvon örülök ennek, borzasztóan örülök. De ez sem új dolog számomra, hosszú éveken át Pécsett csaknem kizárólag é!ő magyar szerzők műveiben játszottam. Engem ez fölöttébb izgat: olyat csinálni, amit más még nem csinált, én mutatom be. De hát ezt az alkotást Taubnál nagyon idézőjelben kell gondolni, mert itt ő alkot. Rengeteg vitám vele pontosan abból adódik, hogy látszólag nem engedi alkotni a színészt, mert megszabja — némi túlzással mondhatom — még a lélegzetvételt is. Ami persze nem így igaz egészen, de a próbafolyamat alatt nem azt érzem, hogy én kitalálok valami remek dolgot, és azt addig formálom, amíg az lesz az igazi, hanem énnekem az a feladat jut, hogy az őáltala kitaláltat a lehető legjobban megoldjam. Ez engem, aki nem két napja vagyok a pályán, kezdetben irritált. Persze, mire odaérünk a vége fele, összeáll a dolog, kiderül, hogy nagyon jó az, amit ő kitalált, és ha ne adj isten, még siker is van, a színész el is hiszi, hogy ezt ő csinálta. Ettől szép az élet. — Mostani szereped megformálásához — szerintem — elengedhetetlenül szükséges a napi politikában való tájékozottság. Együtt élsz-e az eseményekkel? — Bár a darab napjainkban játszódik, hisz a 301-es parcella mostanság vált aktuálissá, de ebben az előadásban egy hang nincs a napi politikáról. Ami van, az a barát elmondása arról, hogyan csinálták harminc évvel ezelőtt a politikát, egy krimiszerű előadás arról, hogyan csináltak elmebeteget egy emberből. A másik: én nem veszek részt semmiben, de mindent figyelek, és a napi politikai események rendkívüli mód érdekelnek, de nem veszek részt benne, mert nem értek egyet azzal a kocsmával, ami most itt folyik, ezzel a marhavásárral' ... Lehet, nagyon durva ez a hasonlat, de én ennek érzem, itt alkudoznak egy marhára, vagy lóra, amelyiknek állandóan nézik, hogy milyen a foga, és nézik, hogy ezt a szerencsétlen kehes lovat hogy lehet alábecsülni, felbecsülni, és közben a ló ott fog megdögleni. Tehát én olyan szemlélődőként vagyok benne, mint akinek a bőrére megy ez a játék. A harmadik: ennek a bolondnak a megformálásához csak any- nyiban szükségeltetik a napi politika ismerete, hogy hogyan viszonyul — mintegy negyedik szándékaként — a többi figurához. Tehát az sem kellett, hogy előzetesen bevonuljak egy elmegyógyintézetbe tanulmányozni, hogy melyik bolond hogyan viselkedik. Mert ez a bolond Taub agyában született meg, és ahogy őt ismerem, biztos vagyok benne, hogy életében nem volt ideggyógyintézetben. ö elképzelt egy bolondot, akinek semmi köze a bolondhoz. Ha én egy igazi bolondot prezentálnék neki, akkor ő kikérné magának, mert erre nem kíváncsi, és azt hiszem, hogy igaza van. Eleinte ezen is sokat berzenkedtem, mert úgy gondoltam, hálá- sabb lenne különböző bolond-pózokat rekonstruálni a színpadon, mint normális emberként megjelenni. De úgy fogtuk fel, hogy én vagyok a normális, és mindenki más hülye. Ha ez kiderül, akkor rendben van, ha nem, akkor van a baj. De most még reméljük, hogy kiderül. — Többször mondtad, hogy szerepedet, a bolondot Taub találta ki. Egyszer sem említetted szüléjeként Schwajda Györgyöt. — Ami meg van írva, az az anyag száznyolcvanezerféleképpen eljátszható. Ez az egyik olvasata. Én nem így olvastam, amikor a kezembe került. Taub így olvasta, és a hosszas próbafolyamat után abszolút elfogadom azt, amit ő olvasott ki a darabból. Ez azért nagyon jó darab, mert iell egénél fogva nagyon sokfélét lehet belőle csinálni, számtalan módon meg lehet közelíteni. — Nekem a becket-i dramaturgiát juttatta eszembe ez a darab. — Igen, Becket, Mro- zek ..., ez a vonulat, amit abszurdnak mondanak, de hát a fene tudja, mitől abszurd. Talán attól, hogy különböző helyzetekre furcsán reagál, pedig hát egyfajta logika szerint ez egyáltalán nem abszurd. Én nagyon szeretem ezeket játszani. Aztán nem tudom, hogy a közönség mit fog szólni. Mert valamit többször jól eljátszani csak akkor lehet, ha az a valami visszhangra lel abban. aki nézi. Ha nézi. . . Reméljük, nézni fogja. r— há —« Az első alapvető változás: aiz állam megpróbál megszabadulni bizonyos ellátási kötelezettségtől, ami pozitív eredményt azonban csak akkor hozhat, ha funkciójából adódó kötelességeit (például a kultúra támogatása) hatékonyabban tudja végezni. Ezzel kapcsolatiban készül az államháztartási reform törvény, amely kamairosan az Országgyűlés elé kerül. Természetszerűen nő az isikolák önállósága, de egyben függősége is az őket fenntartó intézményektől. E35 a látszólagos ellentmon- dás nem befolyásolhatja negatív módon az iskola életét, hiszen végire az iskola maga határozza maijd A jövőben, az iskoláik szakmai autonómiáját komolyain toelil venni, meg kell változtatni 'nemzetközi minta szerint a köziponti szabályozás módijait. Mindehhez nincs szükség nemzeti tantervre, miint eddig, csaik egy kerettantenvre. A keretterv világossá teszi a szülő és a táirsadakxm szármára, mi az amit ed- kell várni az iskolától, melyek azűk az alapvető követelmények, amelyeknek egy általános iskoláit elhagyó diáknak birtokában keli lennie, ugyanakkor nem írja elő az iskoilla számára maigát a folyamatot, ameliydl e tudásanyaghoz a tanulókat eljuttatja. A szakmai autonómia színesebbé teszi az oktatási rendszert, sőt kialakul egy Igényes szakszolgálat nélkül jó iskola sehol a világon nem képzelhető eL Ennek eléréséhez azonban radikális reformra van szükség elsősoriban a pedagógusképzésben, ugyanis ami az ilyen jellegű felsőoktatási intézményekben 'napjainkban folyik nem más, mint népbu- títás. Ezért; tiltakozni kell a meg, milyen elvek szerint kíván tanítani, kivel köt — úgymond — fenntartási szerződést. Az iskolaszék még el sem kezdte szinte működését, máris -látszik, hogyan nem szabad feladatát értelmezni. Budapesten -például a különböző pártok képviselői azért ültek össze, hogy megvitassák, miiként fogják ellenőrizni a jövőben az iskolákat, ideológiai befolyást hogyan ,gyakorolhatnak rájuk. A pedagógusok száméira ez olyan beavatkozási, amely sértő, megvalósítása ellen tiltakoznak, hiszen így ismét direkt politikai irányítás alakulna ki az iskolákban. bocsátott gyerekekben mc Ibilizáillható képességek ala fculjanalk ki, hanem egy teil jiesen új dktatáspoiitikiárs A pedagógiai folyamatc kell magához a gyerekbe alakítaná, hiszen most az a elv van érvényben, hog ugyanazt az anyagot, ugyar annyi idő alatt minden gye reknek „le kell tanítani Ha az új oktatáspolitik nem lesz képes olyan tt dásszintet produkálni és ke vetélni, amely a munkáért vei szemben támasztott í piaci i gényeknek megfele ez végzetes lehet a magye társadalom száméra.. Új oktatáspolitika 1992-itől megindul Eure pában m szabad munkaerc áramlás ennek érdekébe fokozni kell az idegennye vek Oktatásának hatékonj siágát, intenzitását, imoi ugyanis hazánk lakossági maik 'legnagyobb része ilye értelemben junlkcionál analfabéta, ihászén nem tue ja elolvasni megérteni legegyszerűbb szakmai szc veget sem. A jövőben J kell tennünk arról az ősbe ba pedagógiai eszményre ami a személyiség minder oldalú, szociálisba fejtess téséről beszél, mert ez tea mészetellenes és a műveli dés torzulásához vezetett A jövőben a direkt poll tikai nevelés sem kaipht helyet az iskolában, sí. egy demokratikus, ph ralisba társadalomba tiszteletiben keld tárté mi, hogy a tanári értékren is többféle, s ez így jó, íg természetes, mentes attó hogy a tanárokat egyíajt ideológiai skatulyáiba ere szakaija. A jövő iskolaképét főb vonalaiban vázoló előadó után Gazsó Ferenc a jeler levő pedagógusok (kérdései re válaszolt. Szó volt töt ibék között a pedagógusé számára egy nagyon is k vánaltos heti óraszám -csők kenéséről, az általános if kola nyelvoktatás telje eredménytelenségéről é ilyen értelemben szükségbe [fenségéről, valamint a ne védés, mint szocializáció folyamat kérdéséről. A lényeg tehát, ami a jc vő pedagógusát illeti, hog ne egyszerű végrehajitój legyen egy külső akaratnál hanem aktív közreműködő] táirsadálmúnk megújulá folyamatának, európai szír vonalira emelésének. A bolond árnyai köszönik a virágot — K. SZ. Füstölgők magamban Hz ékszerdoboz Szép lesz az új Tabán, kis ékszerdoboza a város legrégibb részének, olvasom lapunk szombati számában, és bólogatok. Ami szép, az szép, az igaz, bár a képriport nem igazán tükrözi. Sehol egy ember, sehol egy kutya, sehol egy macska. Olyan látszata van így a dolognak, mintha a fotóriporter bekényszerítette volna ékszeresdobozaikba a lakókat, hogy a házak, utcák esztétikáját ne zavarja semmi. Persze nem akarom meggyanúsítani a fotóriportert, lehet, hogy a tabáni házak lakói semmiképp nem akartak szerepelni az újságban megjelenő fényképeken, ezért nem láthatóak lapunk egész oldalas képriportján. így mindenesetre olyan látvány, mintha egy 1944-es légiriadó alatt került volna lencsevégre a Tabán. Nagy kár, hiszen a boldog tulajdonosok mosolya még tovább fokozta volna örömünket, hogy mi, együtt, szolnokiak micsoda ékszerdoboz gazdái vagyunk. Mert ugye közismert, ebbe az ékszerdobozba igen sokan beletették a vén- züket, — így a szolnoki üzemek, vállalatok munkásai, alkalmazottjai is. Ezért netán úgyis fel lehet fogni a kérdést, hoav a Tabán házai közösségi tulajdonban álló telkekre épültek. De hát ki tud manapság elmenni ezeken a jogi, meg nem jogi bukfenceken, a Zagyva-parti bérház tizedik emeletéről nézve csak az látszik, mintha direkt úgy találták volna ki ezeket a huncutságokat, hogy sokan ne értsék. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a gonosz fir- kászok már nem a legeslegújabb kori történelmünk korrupciós szövődményeire épült tanúhegyeknek titulálják a tabáni házakat, hanem ékszerdoboznak. Tehát minden jóra fordult? Mert ha igen. akkor már semmi okom arra, hogy füstölögjek. Sőt, elhatároztam, büszkén menetelek a mi szépséges ékszerdobozunk bazaltkocka kövein, abban a boldog reményben. hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ és a Pelikán szálloda közötti terecskére is jut majd ilyen bazaltkocka, — a sok-sok éve készülő díszkút kompozíciójához. Biztos jut. mert ahogy elnézem a mi kis ékszerdobozunk egy részének utcácskáit, azt látom, most már lehet kavni ezt a fránya bazaltmicsodát. Mert hírlett unvanis, hnay n díszkút felállítását a bazaltkocka hiánya is akadályozta. Mondom: is .., Tiszai Lajos új viszony az iskola és az azt fenntartó intézmények között, ez tulajdonképpen egyfajta vállalkozói kapcsolat. Az az igazgató desz a jövőben a jó igazgató, aki rendelkezik vállalkozói képességgel, s új módon képes szervezni az iskolai oktatást. iMindezzed Magyarországon is létrejön az iskolák támogatásának egy olyan rendszere, ami N yugat-Euiropá- ban és Amerikában régóta él, de élt nálunk is a második világháborút megelőző időszakban. Űjna szerepet kapnak az egyházi iskoláik, a magániskolák, sőt a Polgár-lányokéhoz hasonló iskolán kívüli oktatás is. Az új helyzetben a pedagógia feladatot az iskola teljesen maga konstruálja. pedagógusoknak és minden más felsőoktatási intézménynek az ideológiai tantárgyaik túlsúlya ellen. Felmerült a kérdés, hagy 1990—93 között kicserélnék az egész jelenleg érvényes tananyagot. Nem ilyen látványos változásokra van szükség viszont ahhoz, hagy a magyar iskolák által ki„Még szép, hogy normális vagyok. Még szép...” Szakszolgálat Az iskolák szakmai autonómiája
