Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-03 / 262. szám
Ha az emberek nem tudnak valamit, akkor találgatnak. így születnek a legendák is? Ha tudják a tényeket, de azok kimondásáért büntetés jár, hallgatnak. Van akinek büntetés a hallgatás is, másnak meg jutalom jár érte. Az ember gyarló, képes erényt csinálni a szégyenéből, s az egyikük igazsága a másikuk bánata lesz. A magyar népi demokrácia története című tanulmánykötet szerint „Az új forradalmi központ november harmadikén Szolnokon jött létre... A kormány másnap, november 4-én, ugyancsak Szolnokról — rádió útján — kiáltványt intézett a magyar néphez ...” Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvének 1986-ban megjelentetett harmadik, bővített, kiadásában azt írja, hogy „A Kádár János vezette forradalmi központ Szolnokon november 3-án megalakította a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt”. Az ország közvéleménye ‘évtizedékig azt tudhatta — ez volt a hivatalos álláspont — hogy az új kormány megalakulását a Szolnoki Rádióban jelentették be. Az 1956- os magyar eseményekkel foglalkozó külföldön megjelent tanulmányok és visszaA naptári adatok szerint november 3-án 16 óra 24 perckor ment le a Nap. a meteorológiai fel jegyzés szerint az égbolt borús volt, a látási viszonyok korlátozottak voltak. Tény viszont, hogy Kádár János és Münnich Ferenc november 1-jén elhagyták a Parlamentet. „Ügy emlékszem, Münnich elvtárs. vagy az ö közvetlen munkatársai biztosítottak egy gépkocsit, azzal mentünk a szovjet nagykövetségig. Ott kaptunk egy másik gépkocsit, így jutottunk Tökölre, a szovjet órákban — november 2-án — a következőket újságolta Titónak: „... a nap folyamán Bulganyin telefonált, s egy jó hírt közölt. Münnich Ferencnek és Kádár Jánosnak sikerült elmenekülnie Budapestről és útban vannak Moszkvába repülőn. Ez roppant fontos dolog, mondta Hruscsov”. Újra Kádár János utolsó interjújából idézünk: „Az történt, hogy mi (tehát ő és Münnich Ferenc. A szerkesztő megjegyzése) november 2-án és 3-án tárgyaltunk több szocialista ország és RIDEG TÉNYÉK Szolnok, 1956. november 4. Szolnok Megye Tanácsának székházában lévő emléktáblán viszont ez áll: „Történelmi tény, hogy a szorongatott Magyar Nép- köztársaság forradalmi erői 1956. november 4-én innen indították meg az ellentámadást a szocialista Magyarország győzelméért.” Aláírás: „Kádár János”. Eb-, ben szó sincs a kormány itteni megalakulásáról! A helyi politikusoknak hiányérzetük is lehetett, mert a Kádár-idézet alá odaíratták a márványtáblára, . hogy „A Magyar Szocialista Munkáspárt újjáalakulása és a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakulásának emlékére:” Aláírások : „A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok Megyei Bizottsága és Szolnok Megye Tanácsa.” emlékezések jónémelyikében is ípy rögzítették, pl. Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála című, Münchenben megjelent könyvének 334. oldalon lévő lábjegyzetében ezt írja: „Egy ideig általános volt az a nézet, hogy a Kádár-kormány Szolnokon alakult, minthogy első nyilatkozatát a Szolnoki Rádió sugározta”. Az ENSZ különbizottságának jelentése 77. pontjában ez áll: „Hajnali 5 óra 15 perckor, mindössze negyedórával azelőtt, hogy Nagy Imre hírül adta a második szovjet beavatkozást (Tehát, 1956. november 4-én. A szerkesztő megjegyzése) egy másik rádióadó bejelentette, hogy Kádár János kormányt alakított. Reggel 6 órakor Kara- János hangját lehetett hallani ugyanezen^a hullámhosszon, aki bejelentette a kormány összetételét.” Emlékezések, időzavarok Apró Antal, az akkori Minisztertanács elnökhelyettese a következőket mondta 1976. április 1-jén Szolnokon egy aktívaülésen: „Legutoljára e-y néhány napot 1956. november 2-án, 3-án. és 4-én töltöttem itt el, amikor néhányon a Nagy lmre-kormány- ból kiváltunk és megalakult Kádár János vezetésével a Munkás-Paraszt Kormány” Apró Anitái az időpontokra rosszul emlékezett. 1956. októberének utolsó napjaitól november 4-én hajnalig Szolnok kizárólagosan a magyar katonai helyőrségparancsnokság ellenőrzése alatt állott. Kab- lay Lajos alezredes, helyőrségparancsnok, a megyei forradalmi munkástanács katonai biztosa a város középületeit és a közlekedési csomópontokat • alakulataival éjjel-nappal biztosította, ellenőrizte. Dankó Pál nyugállományú alezredes, Kablay helyettese az előzőekkel összefüggésben a következőket mondotta: — Kablay Lajos katonai küldöttséget küldött a városban állomásozó és a környéken lévő szovjet csapatok parancsnokához. A küldöttséget én vezettem Tuza Antal alezredes és Németh János százados voltak a tagjai. A parancsnokoló szovjet vezérőrnagy a harc- álláspontján fogadott bennünket. Előadtuk a magyar helyőrségparancsnok kérését, hogy a szovjet fél vonja ki a harckocsikat, a katonáit a szolnoki utcákról, mert azok irritálják a város lakosságát. — Mi volt a válasz? — Az volt a lényege, hogy a szovjet parancsnokság eleget tesz a kérésnek, azonnal intézkedik. Ez meg is történt. Más forrás is bizonyítja Apró Antal időzavarát. Marosán György A tanúk még Mikor jött Szolnokra Kádár János ? Helyi visszaemlékezések szerint november 3-án délután 5 óra tájban szállt le három szovjet helikopter a szolnoki szovjet városparancsnokság udvarán, amelyiknek egyike — állítólag — Jíádár Jánost Szolnokra katonai repülőtérre...” — mondta Kádár János a Hányó Andrásnak adott, s a Végakarat című kötetben is megjelent interjúban. A továbbiakban részletezte, hogy egy kis gépen utaztak Moszkvába: ,,... fáztunk mint a kutya. S Ungváron talán annyit időztünk, hogy egy zsíros kenyeret megettünk.” (Idézett könyv, 133. oldal.) Mikor volt ez, — még november 1-jén éjszaka, vagy már november 2-án? Vukasin Micsunovics jugoszláv diplómata 1956—1959 között hazája moszkvai nagykövete volt, s 1956. november 2-áról 3-ára virradó éjjel jelen volt Hruscsov és Tito Brioni szigetén történt találkozóján. A Moszkvai évek című könyvében leírja, hogy Hruscsov a késő esti testvérpárt vezetőivel a magyarországi helyzet alakulásáról.” Tehát november 3-át, vagy a nap bizonyos részét Kádár János még Moszkvában töltötte! Kádár János november 4- én délután 5 órakor mutatkozott először a nyilvánosság előtt Szolnokon. A városi pártbizottság épületében híveivel és más meghívottakkal találkozott. Derűs volt, igen megnyerő modorban beszélgetett a megjelentekkel, mindenkiben nagy rokonszenvet ébresztett. A Rákosi-rendszer teljes fejszámolásának fontosságát hangsúlyozta és a többpártrendszer bevezetésének szükségességét, mondván, csak így ltehet igazi demokrácia hazánkban. Kinek a vendége volt Kádár János? élnék című könyvében leírja, hogy november 5-én délután Apró Antalt még otthagyta a tököli szovjet repülőtéren, Kiss Károly, Andies Erzsébet, Béréi Andor, Hidas Antal és mások társaságában. Marosán erről Szolnokon referált Kádár Jánosnak, aki megjegyezte: „Ha egyetértesz vele holnap őket is áthozzuk ide”. Így is történt. Ugyancsak Marosán György könyvéből tudjuk, hogy Kossá István november 5-én a késő esti órákban érkezett meg a Tisza-parti városba. Még egy figyelemreméltó mondat Kádár Jánostól az említett memoárkötet 126. oldaláról: „Ha egyetértesz vele, Friss Istvánt is idehozatom Ungvárról — mondta Marosánnak. A mepfelelő következtetések levonásához tudni kell, hogy a megyei forradalmi munkástanács az utolsó órákig ura volt Szolnokon a helyzetnek. November 3-án az esti órákban megjelent A Nép Lapja — a megyei forradalmi munkástanács újságjának másnapi, tehát november 4-i száma; Dancsi József, a megyei forradalmi munkástanács elnöke este 6 órakor a megyei tanácsházán lévő hivatalában lengyel újságírókat fogadott; a légtér egészen hajnalig a magyar légierő megfigyelése alátt állott, a szolnoki katonai repülőtérnek bejelentetlen repülést nem jeleztek. Este 7 órakor viszont a szovjet katonai parancsnokság egyik magasrangű tisztje felkereste Dancsi Józsefet hivatalában és barátian kérte, hogy hagyja el az épületet, mert katonai akció készül. Dancsi József ezt a hírt néhány órán belül közölte a megyei forradalmi mupkástanács elérhető tagjaival. Dr. Mizsei Béla, a Kisgazdapárt Politikai Bizottságának tagja, volt 1956-os halálraítélt, 1959-ben a váci börtönben együtt raboskodott Dancsi Józseffel, a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács elnökével: — 1959 tavaszán az engedélyezett szabadidőben Dancsi Józseffel gyakran sakkoztam, illetve hát azt csak imitáltuk, mert inkább beszélgettünk. Dancsi elmondta, hogy a második szovjet inváziót követő napon, tehát november 5-én Kádár őt magához rendelte. A mai Százados úti lakására szovjet tisztek, pufajkába öltözött valakik mentek érte, bekötötték a szemét, gépkocsiba ültették, majd elindultak, de egy percnyi autókázás, majd kétszer jobbra fordulás után a jármű megállt. Rögtön tudtam, hogy hová vittek — emlékezett Dancsi — a lakásomtól néhány száz méterre lévő szovjet laktanyába, a volt 68-as gyalogezred kaszárnyájába. Kádár igen barátságosan fogadott, kezet nyújtott, leültetett és arról beszélt, hogy a konszolidációban milyen jelentős szerepe lesz majd a szociáldemokrata pártnak. Kádár arra kert, hogy segítsek a kioon- takozásban, vállaljak tisztséget a közéletben — „Magara , hallgatnak a munkások ' — mondta Kádár. Dancsit ugyanúgy vitték vissza a lakására, ahogy odaszállították, bekötött szemmel. Az előző epizód nagyon fontos, mert megerősíti mindazt, amit Marosán György is leír A tanúk még élnek című könyve 125—126 —128. oldalán. Marosán egy szovjet katonai repülőgépen november 5-én délután 3 óra után érkezett meg a szolnoki katonai repülőtérre. „Indulunk be a városba, a Pestre vezető főútvonalon egy nagy épület udvarára fordulunk be. Itt magasrangú tisztek várnak. Egy ezredes invitál befelé... A szoba nagy, bútorzata egyszerű, a falon térképek és három ember: Kádár, Konyev marsall és egy civil.” Dancsi József emlékezése abból a megközelítésből is igen fontos, mert megerősíti hol volt Kádár János s, hogy nem a szolnoki karftatalmis- táik őrizték, hanem Konyev marsall testőrei. Rádióadás kérdőjelekkel hozta. A gépek — ugyancsak a visszaemlékező szerint — Pest felől jöttek. Az akkori magyar légügyi megfigyelőszolgálat nem jelezte és nem regisztrálta ezeknek a gépeknek a város légterébe történő berepülését. A Századvég Kiadó és a Nyilvánosság Klub a napokban jelentette meg A forradalom hangja című könyvet, amely a magyarországi, 1956. október 23—november 9. .közötti rádióadásokat regisztrálja. A kötet az 1957-es New York-i kiadás alapján készült. A szerkesztő közzé teszi, hogy 1956. november 2-án milyen adóállomások működtek Magyarországon. Köztük szerepel a Damjanich Rádió is, — tehát a szolnoki — de műsoraiból nem adnak egyetlen szemelvényt sem. Minden korabeli vidéki rádióállomás — Győr, Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, stb. — adásából idéznek a szerzők, de a szolnokiéból nem. A lehallgatóállomások netán nem tudták fogni a , szolnoki Damjanich Rádió adását? November 4-én hajnalban viszont a lehallgatóállomások rögzíteni tudták a következő adást: „Figyelem! Figyelem! Dr. Münnich Ferenc a mikrofonnál. Nyílt levél a magyar dolgozó néphez! Honfitársaink, munkás és paraszt testvéreink. Alulírottak, Apró Antal, Kádár János, Kossá István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-jén, megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból és kezdeményezzük a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány megalakítását. .. (Utána felhívást olvasnak be.) A légköri viszonyokban kell-e a magyarázatot keresnünk, hogy az a Damjanich Rádió — 0,4 KW-os adója volt —, amelyet az országhatáron kívüli lehallgatóállomások nem tudtak fogni, november 4-én hajnalban nagybirtelen hallhatóvá lett?! Vagy netán két különböző rádióadóról van szó? Mikor szólalt meg valójában Kádár János hivatalos magyar rádióadásban a no1989. NOVEMBER 3. vember 4-i szovjet beavatkozást követően? Bizonyított, hogy november 4-én délután 5 órakor, de ez csak a szolnoki, vezetékes rádióhálózatban volt hallható. Kövér Gyula rádiótechnikus azokban a napokban a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójában teljesített szolgálatot. — 1956. november 3-án este a szolnoki stúdió gépeit — a műszaki szabályzatnak megfelelően — illetéktelenek számára működésképtelen állapotba hoztam, majd este úgy 10 óra tájban elhagytam a stúdiót. Másnap délelőtt a lakásomon már hallottam Münnich ismert bejelentését az új kormányról, majd hallottam azt a felhívást is, amely már a kormány programját is tartalmazta. November 4-én délután 1 órakor, amikor értem jöttek a „bőrkabátosok”, hogy menjek be a rádióba, mindent úgy találtam, ahogy hagytam. A stúdió berendezéseit tehát senki sem használta. Délután 4 órakor mi kezdtük meg az adást, a jelenlévő személyek a bemondókkal Kossuth Rádió Buda- pest-et konferáltattak. — Gellei Kornél, a Szigligeti Színház művésze volt a bemondó? — Nem, őt később hozták be. — Mi volt a műsor? — Először csak zene, majd 5 óra előtt néhány perccel ■ ■ ■ — Tehát november 4-én délután 5 óra előtt... ? — Igen, pontosan akkor hoztak be a stúdióba egy 76- os gépfordulatra alkalmas, befutózott, tehát adásra kész magnetofonszalagot, amelyet félóránként le kellett forgatnom a stúdió gépein. — És mi volt ezen a felvételen? — Az a bizonyos felhívás a magyar néphez, a Kádárbeszéd. Hogy hol készítették a felvételt, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy valahol jól felszerelt stúdióban, mert hibátlan minőségű volt. A reggeli, délelőtti adások hangtechnikai minősége viszont — ezt többen megerősítették, akik hallották — igen rossz, szaknyelven szólva „fedinges” volt. (Fading: távoli rádióállomások vételénél előforduló hangerősség- ingadozás, átmeneti elhalkulás. A szerkesztő megjegyzése.) Mégiscsak Ungvár ? Hajnali 4 óra 30 perckor három szovjet tank hatolt be a szolnoki, Besenyszögi úti rádióállomás területére. A magyar katonai őrséget lefegyverezték, a szovjet tisztek utasították az adóállomás ügyeletes kezelőjét, hogy a 0,4 KW-on folyó adást — amely a Kossuth Rádió műsorát relézte — szakítsa meg. Ez megtörtént. A délelőtti órákban az adóállomás kezelői rádión vették Kádár János később ismertté vált beszédét, sőt, ezt egy Vörös Szikra elnevezésű, magyar gyártmányú magnetofonra rögzítették. A középhullámú adás minőségéből a szakemberek arra következtettek, hogy vagy távoli adóállomást „vesznek”, vagy mobil katonai adó rosz- szul modulált adását hallják. Délután 15 órakor a rádió- állomás kezelői utasítást kaptak Odincov városparancsnoktól — Fjodorov gárdaezredes útján —, hogy 19 órától a helyi stúdióból kapott „Kossuth-műsort” sugározzák az 539 Kc-on, a 135 KW-os Petőfi adón, amely a Kossuth távtartaléka volt. Az adó üzemzavara — egy transzformátor égett ki — miatt a műsor- sugárzása csak 22 óra 5 perckor kezdődhetett meg. A korabeli üzemnapló — az eredeti nincs meg! — kivonatos másolata alapján megállapítható, hogy a 0,4 KW-os szolnoki, úgynevezett kisadó 1956. november 4-én hajnali 4 óra 30 pert után nem sugárzott műsort, november 8-án 18 óráig nem volt üzemben. A szolnoki stúdióból tehát novejmber 4-én 22 óra 5 percnél előbb a többször említett felhívás, Kádár-beszéd nem kerülhetett az éterbe. Kétségtelen viszont, hogy a szolnokiak délután 5 órától már kitűnő technikai színvonalon is hallhatták a proklamá- ciót, — a városban akkor még létező vezetékes rádió- hálózaton. De már ezt a műsort is a Kossuth Rádió műsoraként konferálták! Az tehát mindenképpen csak hiedelem és torzítás, hogy az úgynevezett Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány első jeladásait a Szolnoki Rádió, illetve adóállomása sugározta. Ismeretlen rádióállomás — vagy állomások — jelentették be hajnali fél 5 órától — de lehet, hogy már előbb is — többször egymás után Kádár János és Münnich Ferenc szándékát, az uj kormány megalakulását. A többirányból is pontosított visszaemlékezesek szerint a Besenyszögi úti rádióállomáson november 4-én délelőtt felvett egyik, majd a november 4-én délután 5 ' órakor a szolnoki stúdió technikusának „beforgatásra” átadott másik magneto- íönfelvétel nem csali műszaki paramétereiben, hang- technikai minőségében különbözött egymástól, de köztük tartalmukban is jelentős eltérések voltak. Sándor László Ungváron élő magyar újságíró tollából A fordulat kezdete címmel jelent meg visszaemlékezés az Élet és Irodalom 1986. október 31-i számában: „ ... november 3-án, szombat este ügyeletet tartottam az Ung partján lévő rádió épületében. Nyolc óra felé járhatott az idő. Egyszer \ csak kicsapódott az ajtó és — kezében papírlapokat tartva — az intézmény elnöke, Afanaszij Lavrentye je- vics Prihogyko lépett a helyiségbe ... — Kérem, ismerkedjék meg ezzel az anyaggal — mondta némi izgalommal a hangjában, és két magyar nyelvű szöveget tett az asztalomra, majd a korszak mozgalmi stílusában így folytatta: — Fontos harci feladatot kaptunk. Ezt a két szöveget azonnal sugároznunk kell. .. Olvasni kezdtem, meglepetésem továob fokozódott. Az első szöveg — a terjedelmesebb — Kádár Jánosnak, az újonnan megalakult Forradalmi Munkás- és Paraszt Kormány elnökének nyilatkozata volt, a másik pedig Münnich Ferencé, a kormány alelnökéé ... A két gépirat — emlékezetem szerint — az október 23- án bekövetkezett magyarországi eseményeket elemezte, amelyek során kaotikus helyzet állt elő az országban, s ennek következtében veszélybe kerültek a szocializmus vívmányai... Az elnök várakozással tekintett rám. Egy percig sem haboztam ... néhány perc múlva már bent is ültem a stúdióban... Legnagyobb meglepetésemre a rádió egyenes adásban sugározta az általam felolvasott szövegeket. Közben a technikusok hangszalagon rögzítették a két nyilatkozatot ...” Kútfőkre, dokumentumokra támaszkodó riportunkban az 1956-os szolnoki események összefüggéseit próbáltuk feltárni. Csak próbáltuk, mert az ok és okozati összefüggések a történések között sökszor homályosak. Az írásos dokumentumokat az egyik, és a másik oldalon is eltüntették. Az üldözöttnek alapvető érdeke volt, hogy a vádló iratokat megsemmisítse, a hatalom pedig a' megbékélést sejtető években már nem szívesen emlékezett múltjára, hétpecsétes levéltárák mélyére rejtette titkait, majd szinte Attila koporsójának sorsa teljesedett be néhány fontos gyűjteményen, Tiszai Lajos
